Somogyi Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1955-07-24 / 173. szám

Vasárnap, 1955. július 24. SOMOGYI NÉPLÁP (Balatoni utilL ... ÉRDEKESSÉGEK A »Magyar Tenger« felső végénél, a magas partok és dús lombo­zató nyárfák, a vilá­goszöld akácok és il­latos harsak közül büszkén kimagaslik a »kastély«. Ez a há­romemeletes, harminc­hét szobás, hatalmas sárga épület azelőtt a gróf nyaralója volt, Reggeli után fürdés, röplabdázás, tenisze­zés' kezdődik, sokan csónakázni, napfür­dőzni mennek! Egy csoport körülvette a földbama arcú, ősz- bajuszú »Pista bácsit«, a gróf hajdani gyalog­béresét, aki így mesél nekik: — Hát bizony az ma a dolgozók üdülő- úgy vót, hogy azelőtt idegön személy, illen magunkfajta szögény- ember be nem tehette ide a lábát. Kivált­képpen, ha itthun vót a gróf. Mert veszett egy rátarti ember vót 4e­A művészi ízléssel parkírozott tágas utl« varban sok a virág: vérpiros muskátlik, li­la tátikák, szerény margaréták, sokszínű rózsák, melyeknek kellemes illatát felénk lebbenti a júliusi lan­gyos szellő. Reggel madárdal és napsugár ébresztett fel bennünket. Megélén­kült a ház, sürgés-for­gás, mosakodás, ké­szülődés, vidám zaj. Kilenc órakor kiadós, jó reggeli. — A mi Marikánk úgy látom, nemcsak az úszásban, de az evésben is az első — csipkelődik az asztal­nál Ferenci János elv­társ, egy nagyatádi búzaszőke legény, aki már első naptól kezd­ve szemmel tartja a csinos barna lányt. "Szemben velem László elvtárs ül, aki ugyan­csak buzgón falatozik, de a legjobb étvágya mégis a húszéves, fi­tosorrú Marikának van. Lárma, jól ismert kedves lárma hallat­szik az udvarról. Csi- vitelő csöppségek, kis­lányok, kislegények, a mi boldog, vidám út­törőink tarka csapata vonul hajókirándulás­ra. A »Szabadság« nevű hajó máris kür­tök a gyerekek gyor­sabban szedik apró lábaikat. nem sikerült. Nehéz­kes, rossz úszó ez a Ferenci, a leány pedig könnyedén úszik, mint a hal. De ha a vízben nem is érte el, a földön úgy látszik: majd, majd... Már mikor jól kifá­radtunk a fürdésben, leültünk a parton a dús fűre és elnéztük a lágyan fodrozó ké­kes-zöldes nagy vizet. Néztük a víz felett ég­felé repülő habfehér sirályokat, melyek mint a béke, a mi bé­kés, szép életünk hír­KÉT ARATÁS SOMOGYI PÁL: 1938 jUllUS az, kérem Ki nem áll- nőkéi szálltak. De leg- hatta a szögényt, a gyönyörűbb (látvány parasztot. »Nem bí­rom a parasztszagot« — szokta mondani gyakran. Nagy lovagló ember vót a gróf Egy­szer az én hatéves kis örzsémet majdhogy agyon nem gázolta. Ez pedig úgy vót, hogy a gyerekek játszadoztak az út porában. <5 pe­dig éppen arra vágta­tott, nagy pejlovával. És csak úgy űri vir- tusságból átugratott a három gyereken. A kicsinyek majd halál­ra rémültek. Ő meg csak visszanézett av­val az ördögi ábrá- zattyával, és nagyot nevetett... Hát ilyen ember vót a gróf. — Pista bácsi kérges nagy tenyere ökölbe­szorult. — Hogy kísér­je az átokverés ott is, ahun van.., A délelőtti szórako­zásból visszatérve megebédeltünk. Délután a mi asztal- társaságunk úszóver­senyt rendezett. Ter­mészetesen ismét Ma­rika lett az első. Fe­renci barátunk nagy zihálva úszott a lány nyomában, elérni vagy csak megérinteni sze­rette volna, de hiába, volt á somogyi partok­ról megbámulni a naplementét. Mikor a tűzkorong ráhinti pa­razsát a csendesen himbálódzó tó arcára, s rőt aranyával befes­ti a bárányfelhők csipkés széleit. Ez a festői kép, ez a csodás tűzijáték mindaddig tart, míg az nap le nem bukik a sötétkék hegyhullá­mok mögött. Sokan leírták, meg­festették már ezt a képet, sokszor megbá­multuk a balatoni al­konyaiét, de ez min­dig friss, új, gyönyörű látvány. Vacsora után rend­szerint mozi, vagy kultúrműsor van, ma este tánc. A búzaszőke Ferenci János az első, aki Ma­rikával táncra perdül. És ropják a táncot éj­félig, vagy még annál is tovább ... A vidám és boldog két hét leteltével Fe­renci barátunk azzal búcsúzik el tőlünk, hogy véget vet az ár­va legényéletnek, meg­nősül, megkéri Mari­ka kezét.,. Somogyi Pál Alig virrad, már ébredünk És dolgozunk, magot vetünk, A kenyérnek aranymagvát, Az aratás akaratát. Fénylő napjaink, nyár heve, A verejtékünk tengere Kalászba hajtja a magot: A harcos nagy akaratot. Sarlónk, kaszánk jól kifenve, Régen készülünk mi erre. Várjuk, várjuk az aratást, Kenyerünk csak egy harapás. Éhbilincsünk nem bírjuk már, Nagy haragunk gáttörő ár, Vihar-táltos befogva vár, Halljátok-e!? Mennydörög már. Lesz aratás, lesz nagy cséplés, Számotadás, számonkérés, Valahányan sorbaállunk, Hej, kaszálunk, de kaszálunk. Bitang, sok gaz lehullik majd. Megtrágyázzuk e bús talajt. Magyar ugar jól teremjen, Ki vet, arat, csak az egyen. PAUL ROBESON, az ismert békeharcos a sajtó képviselői előtt nyilatkozatot tett. Eb­ben rámutatott arra, hogy az amerikai kül­ügyminisztérium im­már öt éve »önkénye­sen és törvénytelenül megtagadja «tőle a ki­utazási vízumot. »Kö­vetelem —- jelenítette ki Robeson —, hogy azonnal adják meg ne­kem a kiutazás jogát.« Robeson köszönetét, mondott azokért a szí­vélyes meghívásokért, amelyeket az utóbbi években a világ sok országéiból kapott. EGY DÁN ZENETUDÓS a milánói konzervatóri­um könyvtárában Gio­vanni Palestrina, az olasz egyházi zene leg­nagyobb mesterének eddig ismeretlen tíz miséjére bukkant. Pa­lestrina a XIV. század­ban élt. Tyúksütés sugarakkal Párizsban érdekes kiállítás nyílt meg. A kiállítás termeiben -be­mutatják a legújabb bútorokat és háztartási készülékeket. A kiállí­tás egyik szenzációja az a sugárzó készülék, amely a beléhelyezett szárnyast infravörös sugaraikkal rövid idő alatt megsüti. Önműködő fékberendezés A rigai vagongyár önműködő fékberende­zésű villanymozdonyok gyártását kezdte meg. Ha a mozdonyvezető nem veszi észre a pi­ros jelzést, egy műszer hangjellel figyelmezteti s ha a vezető erre sem reagál, az önműködő fékberendezés maga ál­lítja meg a vonatot. Késiül megyénk lörléiieleiiiköny ve KOVÁCS FERENC: 1955 UJIIUS Hajnalban váró, hullámzó határ, sárga dolmányán régi fák sora, köd húz felette, s az erdő alján luauuig j lágy szellő karján elvérző J lengedezik tova. Most az úton túl, hol a napsugár szétszalad, mint hamvas gyertya könnye,j leányka lépked — lágy haja omol - pipacsért hajol a harmatos földre. Nézem, míg karját szirmok lepik el, ám hozzám közel kaszaél pendül, érett kalászok sikítnak vele, s kévék kötete friss tarlóba terül. Beszédes, nagy család sürög-forog, sürget a kenyér, az élet kincse, és mind, mind látják: áldott a sok kéz s hogy el nem enyész munkájuk gyümölcse. ..Tetteik nyomán jönnek majd ezrek, kik megértették a könyebb útat és jobbot nyújtnak, tervüket osztják, hogy megszakítsák magányos útjukatl ROZNIK FERENC: CSÉPLÉS Zúg a motor, zúg a gép Portól terhes itt a lég. Csattog a szíj s a kerék Kazalon van a derék. Acélizmú parasztok S víg, bohókás suhancok, Egymást kedvre derítik Kévét, szalmát röpítik. A zsákokba suhogva Hull az arany gabona Lesz hófehér kenyerünk Vidám szívvel telelünk. A hallgató alkonyba Búg még a nép dalolva Büszke hangja messze szálJ Magas égig meg se áll. jjRÉS, KIHALT most az Óvónő­képző. A folyosók konganak, a tantermek unatkozva ásitoznak. Nem visszhangoznak a faliak a vi­dám kacagástól, még a napsugár is kimenekült az épületből. Olyan az iskola, mint egy virágaitól megfosz­tott kert. Szabó Gyula igazgató elvtárs egye­dül ül bent irodájában. Kezében ap­ró betűikkel sűrűn ,tejbáré tt llevél. Áz igazgató nincs magárahagyva Hal­mazával érkező levelek, mint bűvös, titkos szálak kötik össze növendé­keivel. A nemrég végzettek arról írnak, -hogy miképp kezdték meg munkájukat, a másodikosok a gya- kőrlődő szépségeiről számodnak be. Szabó edvtárs úgy érzi, hogy megte­lik körülötte a szoba, számos arc veszi körül szeretettel, tisztelettel. Elteszi a levelet, gondosain a töb­bi fölé simítja az egyik fiókban, az­tán munkához lét. Kint eső verdesi az ablakot, szél cibálja a fák csapzatt üstökét, Szabó elvtáirs azonban mind­ezt észre sem veszi. A csendes, ki­halt épületben komoly munlka folyik. Csaknem egy évtizedes szívós, lel­kiismeretes kutatásainak gyümölcse érik. Szabó elvtárs befejezte Noszlopy Gáspárról, az 1848-as so­mogyi /szabadöághősrőil írott mun­káját Vaskos -kötet fekszik az asztad sarkán. Hamarosan nyomdagépek öntrák ólomba a sorokat és a Művelt Nép Könyvkiadó kiadásában ezrek és ezrek ismerkedhetnek meg a hős életével, szabadság-küzdelmei­vé!. jpz AZONBAN csupán egyik ré- J sze a tnagy munkának. Sza­bó edvtárs tovább mélyedt megyénk haladó múltjába, az idő sűrű fáty­lat lefejtette számtalan történelmi fényiről, nagyszerű eseményről és a legharcosabb korszakokat, a legfor­radalmibb -hősöket a dolgozók elé ál­lítja. Nemrégen jelent meg Latinca Sándorról írott füzete. E munka rendkívül népszerűvé vált. A dol­gozók megismerkedhettek a nagy- somogyi mártír életével, önfeláldozó küzdedrneivel. Szalbó elvtársait azon­ban ez még nem elégítette ki. — Mi a szándéka? Szerényen mosolyog. Már nem szándék, hanem tény az, hogy La>- tinca Sándorról megírta nagy mun­káját. A nemrég megjelenít füzetet csak vázlatnak tekinti egy rövid be­széd nyomtatott kiadásának. Az új mű bőven, ezernyi új adattal gazda­godva foglalkozik a szép -témával. Sok munkát, sok fáradságot, szám­talan álmatlan éjszakát kívánt a két nagy mű megírása. Szabó elvtárs azonban befejezte harmadik mun­káját is: Somogy megye történetét. A három mű egyszerre érett meg, -egyszerre forrott ki az egy évtize­des alapos munka gyümölcse gya­nánt. Somogy megye története kerek egésszé sűrűsödve kerül a dolgozók ólé. Bemutatja azokat a legrégibb tényeket, mélyeket az idő már majd­nem teljesen ólfedett, bemutatja So- mogyország eseményekben gazdag múltját, bemutatja azokat a küzdel­meket, melyeket az elnyomott, ki­zsákmányolt nép vívott hősiesen zsarnokai edlen. Majd hűen tükrözi az elmúlt tíz év nagyszerű eredmé­nyeit, melyeknek során új élet bontakozott ki, új ember nőtt nagy- gyá a somogyi dombok között. A mű ugyancsak hamarosan megjelenik a Szikra kiadásában. J^sepergős nyári délután. Eé- nyesen csillog az úttest. Ter­hes, piszkosiszürke felhők vánszorog­nak az égen. Víz, víz, mindenütt niz. Az fénylik a háztetőkön, az hul­lik alá kövér cseppekben a fák üde­zöld üstökéről. Lehangoló, unalmas KIVEL TARTASZ ? — Elbeszélés — már messziről kiált az elősiető pin­az utca képe és ez tükröződik az céTnek. emberek arcán is. Sajnálják a lucs- _ g k os víztócsás nyári napot, melyet „^^th^iják maguknak... kabátosán, esemyosen kelt elveszte- Kedéiyesen nevetgél, tetszik neki getru.^ ^ a mondása. Aztán szomszédai felé A Beke-étterem egyik asztalánál pliant Apró szemei nyugtalanul te- ketten üldögélnék Előttük sakktábla kintenek egyikről a másikra, végül és sörospohár, fehér lapostanyerban 0 sakktäbUra, Induklt ömlifc — Hallottátok? Mindketten kiváncsion néztek föl. Három korsó sört, de a habot Tudták, hogy megint valami új szenzációt« hallanak. — Mit? — Hát a genfi dolgot... — Attól függ ... Béla még előbbre hajolt, végig teste szinte elborította a fél asz­^ EJÁROM MUNKA érett meg — Mit szólsz hozzá, könyvelő úr?l egyszerre. Páratlan teljesí t­.4 kérdezett nem felelt, idegese ni meny. Sokan azt hihetnék, hogy al­gyűrögette az asztalterítő sonkát. Bé-f kötőjük megpihen babérain. Nem. la gúnyosan nézett végig rajta. »Szabó elvtársat máris új cél ösztön­— Egy ember, aki nem mond vé-izá, új tervek foglalkoztatják. A so­leményt, mert nincs önálló vélemé-imogyi községekről készített monog- nye. # rafiák mintegy tízezer oldalnyi ter­Váratlanul egész testével a másikéjedólemben miár a Kaposvári Rippl- felé fordult. f Rónai Múzeumban halmozódnak. — De nagyra vagy, hogy igazgató '1 Hatalmas anyag, hatalmas érték. A lett a fiad. De majd... ' 'Történelmi Társulat Somogy megyei —- Tessék a sör. ' Csoportja ebből a nagy anyagból ál­Koppant a korsó, és Béla megvár- lítja majd össze az új, első alapos kövér íö> mÍQ a pincér a másik asztalhoz ^somogyi monográfiát. Szialbó elvtárs imegy. Egyetlen hajtásra kiitta az {felcsillanó tekintettel beszél arról, beava- készet. Aztán hátradőlt a széken,l hogy milyen lelkesen, miilyen oda- kockás zsebkendőt ráncigáit elő ésjadóam készül néhány értelmiségi ^gy halom, kifli. ^ Olykor a hatalmas Milyen közönyösen, milyen tolt. Arcán furcsa mosoly, a “Iraarián tmH^ÚMa föU ha- komo^an Üln&£ mfllette: ^ tottak önteltsége ömlött s^t végigtörölte verejtékcsöppös homlo-ldolgozó arra, hogy a dolgozók kezé­jolnak lamikor valamikor árultok, ha - Bemondta a Szabad Európa ^ ^ be adják Somogyország nagy mo­twtcu/c. _, ,. egy asztalhoz ülhettek vele! Te-gvap este hallottam... A kulföl- f Az idősebb, egy vékony, madar- A mfjdárarcú újra eWrelendill di mitó már írta . ~ Beszelhett^\ nekem, amvt akar-lnograti^at Sdk idő teJrJk addig, arcú férfi töprengve könyököl az + , . .’ ; . .. . . „ , . , , itok. Te csak öltögesd normában a sok víz lefolyik a Kapóson, talán Zári 1 . T Ír ..vr ...,, . torkonragadja ismét a királynőt és Jelentősen hunyorított es megpas- ._, „o áí, a ■ asztalra, mind a tíz ujjat ritkuló ha- , 7,_ cérnát ott a szövetkezetben, te pe-Jevek suhannak öl, mire e.lkieszul a jóba mélyeszti. Váratlanul felcsillan <. ff, ' kotta az aszalt dig könyvelj és ne mondj véleményt.inagy mű, de elkészül, mert Szabó- S?k*! . . , * kuí emberke fölényesén legym- ^ véleményen vagyak. iélvtárs és több lelkesedésben hozzá-Ah, viszont az enyem! tettes arrébb tolta az egyik gyalo- A ényesen nevetett, i hasonló dolgozó odaadóan küzd ezért Ellenfele magabiztosan .emeli le gost. _ Ugyan> mia_ ez már ne.l üres, kihalt az Óvónőképző. A xo­a. fekete csíkot es diada másán mu- l\iarhasag. vetséges. Megírták a lapok világo-(ilyosók konganak, a tantermek C Jrt -7 u ' ? ivr' két — Micsoda? san... '(!unatkozva ásítanak. Az igazgatód Mit szólsz hozza, Beta. ar Béla sértődötten kapta fel a fejét. Béla indulatosan csapott a térdé-(lirodában azonban alapos munkafo­— Miért lenne marhaság? Nem re és arca lilás színben játszott. rlyiik. Szabó Gyula edvtárs reggelen­Hagyd abba az egészet. Beszél-('ként elolvassa növendékei kedves» hetsz nekem, amit akarsz, én tu-i'hangú levedeit, aztán visszatér mun­a tekintete, nyákonragadja a király­nőt és nagyot koppantva teszi ar- -rébb. — Sakk! A másik kedélyesen elmosolyodik. Kényelmes, fölényes mozdulattal ki­védi a támadást, majd egy nyom el. Az apró ember szemöldöke fölsza• ásítást üsztelőnVÖm van... _ ^-Hagyd a fenébe. Egyáltalán nem ^'mi^Tké^Mnek nyu­erelékéi. , gáton? Ej, ej, egyetlen komám. A kérdezett durcásan, gyerekes 1’ lad egészen a homloka. közepére és arccai vonogatia a vállát, aztán kö- Ht^ Micsoda^ ^ *** W3'íö'7m' — Azt még nem tudom, de lesz... Szomszédja újra nagy ásítást nyo­■-elborult arccal, konokul szemléli to- zömbösen az utcát nézegette. Szom- vább a kockás csatateret. szádja elképedve nézett rá. Megcsillan az ajtó, széles, jól meg- — Téaed mea mi leW> , ... .. ,, termett vendég lép be. Kövér, maid- _ semmi, semmi. Csak játsszatok mott f} e* Zt^Héle Söld­nern széthasad rajta a ruha és vörös ^nabb ~ Hagyd ™ abtx\°~ Z, az arca, akár a főtt rák. Néhány pil- Néhány percig még kitartóan segei", Mpndd, nem olvaso so Tanaira megáll, fürge tekintettel Rzem>ui<te a járókelőket, de amikor se™ Ránézd csak! — Béla lelken­szemlélődik, aztán meglátja a sak- ^ hogy újra a játékba mélyed- hozókat. Felakasztja felöltőjét, ke- vek^ fejéjük fordult. Fűtötte az in ményszélű szalmakalapját, aztán im- dldat_ Alig félórája, hogy az álldo­j. ■ dezve csapta össze a kezét. — A- ™*>Jetejuk fordult. Futotté az in- ^ ártai]an. Pádig néhány éve még bolygó, bizonytalan léptekkel isme- gálában három fél-kevertet meg- rőseihez siet. ivott egymásután. Az alkohol ott — Szervusztok! bizsergett a fejében, incselkedő ko­Mindketten haragosan pislantanak ^[dolc szurkolták éles tűvel az föl, de nyomban mosoly ül az ar­cokra. — Szervusz, Béla! — Ezer éve nem láttalak! agyát. Szerette felborítani, ide türtőztette magát. Erősen megkopogtatta poharával az asztalt: — Még egy pohár sört! JJéla kedélyesen megpaskolja a vállukat, majd leül. Fájdal­masan nyikkan a szék a nehéz lest alatt. Nagy, feketeköves gyűrűjével közepéig, és hunyorogva, cmegkocogtatja az egyik poharat, s hangon beszélt. dóm... _ kaihoz. Visszatér a múltba, amikor ökölbeszorult a keze és foga mé-!1 Noszlopy Gáspár hősei vívták nagy lyen alsó ajkába süllyedt. ''csatájukat a szabadságért, amikor a Czeme kidülledt és keze olyan|,rűnratóenek ezrei szálltak szembe ® mozdulatot tett, ahogy az ^raikkai amikor dús kaJaszok me,- üveg dugóját szokták kihúzni. A 5« esendorszurony szegezodott a kis szabó felállt, a sakkfigiwákat be- Shorpadt hasú ^atosztraytolokra^ dobálta a dobozba és búcsúra nyúj-Urmkor Latorca Sandorekkuzdottek trrtm n I1 életűk aran a szebb jovoert, amikor felszabadító tankok dühöngése né- Hová? _ ^mította ól örökre a náci csizmák — Értekezletre. A Társadalom- és amikor Heverték az első _______ _____ Természettudományi Társulat epyj,cölöpöket a földosztók... s végük I gazán? Az ajkkor volt. Olyan beszámolót rendez a genfi értekez- (iamikor eredményekben gazdag tíz vagy, fiam, mint a szélkakas, csak lettel kapcsolatban. (iesztendő suhant el a somogyi dom­A részeg csuklóit és renyhén le-1 bek fölött. gyintett. J tfZÉP SÉTÁJA a képzeletnek, a leütött figurákat ~ Mondd inkább azt, _ hogy nem f ^ de a]apos munka, leJikiásme- &karsz tovább ittmaradni. Keltemet- kutat^s ^ alapja. Ennek gyü­len. - Hirtelen a másikhoz fordult. J,mö3cse fekszik ott az igazgatói iró- Te is vele tartasz. . »asztalon három vaskos kötetben, ezt A könyvelő válasz helyett f ,." »kapja ajándékba hamarosan Somogy .De o nem nyújtotta búcsúra a kezet\megye ^ m egésZ ország Szabó Gyű­DEZSŐ JÁNOS, fia elvtárstól. nem így beszéltél! — Az akkor volt. volna a sakktáblát nyikorogsz. jE kis ember indulatosan söpör- te félre és mereven kiegyenesedett a széken. — Kérlek, Béla, hagyd abba. Nem Á mikor a pincér eltávolodott, vagyok kiváncsi az »RH«-idra■ előrehajolt, egészen az asztal Béla felkacagott, erősen, ha/rsá suttogó nyan, szinte betegesen rázikódott teste.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom