Somogyi Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1955-07-24 / 173. szám

Vasárnap, 1955. július 34. SOMOGYI NÉPLAP 4 I PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS ik Miért nem töltötte be hivatását a somogyvári nyilvános taggyűlés? A beszámoló elemi hibák bélyegét Erői adó emlékezés A dicsőséges 1919-es Tanácsköztársaságot leverték... A megtor­lás és a bosszú kegyetlen évei nehezedtek a meggyötört, kifosztott, szegény magyar népre. A fizikai nyomorhoz, a nélkülözéshez járult, hogy a népnyúzó rendszer szellemi koldusokká is akarta tenni a dolgozókat. A Kommunisták Magyarországi Pártja, valamint a Kommunista Ifjúmunkások Szövetsége illegális szervezeteinek megalakítása enyhí­tette egyedül a kiszolgáltatottság keserű érzését. Létezett végre újra az Erő, melyben bízni lehetett, mely harcolt és amelyre támaszkod­hattak. Az illegális párt és az ifjúsági szövetség sejtjei, főleg a nagy­üzemekben, gyors ütemben szaporodtak. Megindult az az ellenállási mozgalom, mellyel népünk küzdelmes történetében új fejezet nyílt, melynek vértől ázott napjaira arany betűkkel írták nevüket a moz­galom nagyjai. Ezer- és ezerszámra voltak névtelen hősök, akik küzdöttek, mert gyűlölték az elnyomást, és meghaltak, mert kegyetlen, vérszom­jas ellenség ellen harcoltak. Mellettük azonban nagy számmal voltak olyanok is, akiknek neve örökké élni fog szívünkben, s akiktől igaz hazafiságot tanulunk, akik megtanítanak keményen harcolni a be­csületért, az igazságért, népünk életéért. Ilyen volt az a négy fiatal, akiknek harcáról, mártírhaláláról emlékezünk meg ma. zebb, legkörültekintőbb feladatokat bízta. Bérharcot vezettek, -sztrájkot szerveztek, röplapokat adtak ki. A Életüket adták a pártért, a dolgozó népért J úlius 29-én lesz 33 éve, hogy SaHai Imrét és Fürst Sán­dort a Maglódi úti gyűjtőfogház ud­varán a horthysta vérbíróság kímé­letlenül meggyilkoltatta. Ki volt e két ifjú, miért üldözte az urak tör­vénye őket, s miért kellett fiatalon meghalniok? Hőn szeretett hazáju­kon, az elinyomottan, embertelen sorsban sínylődő magyar népen akartak segíteni, s ez elítélésükhöz és kivégzésükhöz a vérszomjas pri­békeknek elegendő oknak és vád­nak bizonyult. SaüLai Imre a nagy hegyek között meghúzódó, kis faluban, az Udvar­hely megyei Erdőfü&én született 1897-ben. A mindig anyagi gondok­kal küzködő szüleit az úri Magyar- ország termelte magyar betegség, a tüdővész fiatalon elvitte. A gyer­mek rövid időre az állami ánvalház sivár életével^ keserű kenyerével is megismerkedett. Később nagyszülei vették gondozásukba és lehetővé tet­ték, hogy ha éhezve, fázva is, de a polgári iskola négy osztályát elvé­gezhesse. A kemény akaratú, ko­moly, értelmes fiú ezzel» sem elége­dett meg. Vállalt nélkülözést, nyo­mort azért, hogy Pesten továbbta­nulhasson. Szenvedett és küzdött, de közben mór gondolkodni kezdett azon: mi teszi az ő életét oly kese­rűen örömtel-enné, nehézzé, és kö­rülötte sokét könnyűvé, gondtalanná, széppé. Lassan rátalált az emberi sorsot alakító gazdasági, politikai és társadalmi okokra. Még nem tudatö- sen és összefüggéseiben, egymásra való kölcsönhatásaiban látta, de el­érkezett ennek az ideje is. Tagja lett a Galilei Körnek, ezzel szélesre tárultak előtte a fejlődés (kapui. Ta­nult és képezte magát a körben. Ez volt a kezdet, az első lépés, melyet a többi követett a szellemi felemel­kedés útján. Az edlenforradalmd időszak folya­mán emigrációba kényszerül. Bécs, majd Moszkva, s itt marad mindad­dig, míg a párt helyénvalónak nem látja, hogy újra visszaengedje Ma­gyarországra, együtt harcolni a lán­cait tépő, szabadságot szomjazó ma­gyar néppel. A míg Sallai komoly tudomá- ** nyos munka közben készült fel a későbbi nagy küzdelemre, ad­dig itthon újult erővel lángolt fel az elkeseredett osztályban:. Ezek­ben a harcokban érett és fejlődött kcmmunistává a régi szakszervezeti harcos: Fürst Sándor. Ö példát mu­tatott egész munkásságával arra, ho­gyan lehet nehéz körülmények kö­zött csüggedés és türeümetitanség nélkül a végcélért harcolni. Egyik fontos feladata a Külföldi Bizottság és a párt itthoni vezetősége közötti rendszeres kapcsolat megteremtése és biztosítása volt. Eljött az idő, amikor Fürst Sán­dor is, mint annyi jó harcos, nép­hez hű kcmmunista megismerkedett a Horthy-rendszer börtönével. 1929. elején a rendőrség — tartva egy nagyobbszabású kommunista meg­mozdulástól — megelőző intézkedést tett. Csaknem 100 ismert kommu­nistát letartóztatott és toJoncházba záratott. Fürst Sándor is köztük volt. A fogságban töltött idő Fürstöt megkeményítette, megacélozta. Ki- szabadulását követő napon munkáját már újra folytatja, szervez, agitál, míg rövid idő múlva ismét a bör­tönbe kerül. Amikor a bíróság el­nöke a Kommunista Pártban vég­zett tevékenységéről vallatta, Fürst a választ megtagadta. A bírónak a meggyőződés büszke öntudatával kojálitotte: • »Burzsoá ! osztály bíróság előtt nem vagyok hajlandó vallo­mást tenni«. A fasiszta bíróság egy tévi és négy hónapi börtönre, a val­lomás megtagadásáért és a bíróság előtti magatartásáért .pedig külön egy évi fogházbüntetésre ítélte. Fürst Sándor magatartása a börtönben .is példamutató volt: tanult és nagyon sokat 'tanított, A politikailag nem eléggé képzett elvtórsak nevelésére minden lehetőséget felhasznált. Közben ebben az időiben Saljai elvtáns már újra hazatért, s a KMP vezetésében, irányításában műkö­dött. Fürst Sándor kiszabadulásától kezdve a két kemény, harcokban ed­zett kommunista letartóztatásukig együtt dolgozott megfeszített erővel, minden tudásukkal és képességük­kel azért, ami számukra a legdrá­gább volt: a pártért és a dolgozó né­pért. A párt mindkettőjükre a Jegnehe­párt ilfegaMs munkájának legna­gyobb része kezükben futott össze. Sajnos azonban, már csak rövid ideig dolgozhattak. Letartóztatták őket, Megbilincselve hurcolták a fő- kapitányságra a hírhedt Hain. Péter elé. J úlius 28-án bíróság elé állí­tottak őket. Meggyötörve a kínzásoktól is kitartottak szilárdan elvük mellett. Nem tagadták meg ott sem önmagukat. SaHai az elnök­nek arra a kérdésére, hogy bűnösnek érzi-e magát, nagyon nyugodtan és nagyon határozottan jelentette ki: »Nem. Nem érzem magam bűnösnek. Minden cselekedetemben kommunis­ta meggyőződésemet követtem«. Sal­jai után a tárgyalási komédia folya­mán Fürst Sándor rövid kihallga­tása következett. Fürst is kijelentet­te, hogy nem érzi magát bűnösnek, meg van győződve a kommunista eszme és a kommunista párt célki­tűzéseinek helyességéről. A vérbír óság felrúgva minden tör­vényességet, semmibe véve az igaz­ságot, ítéletet hirdetett: mindkét vádlottra kötél általi halált. Sallai és Fürst nyugodtan fogadták az 'íté­letet, tudták, hogy kíméletet az osz- tályeSlenségtől nem várhatnak. Tud­ták, hogy az úri társadalom rajtuk keresztül próbálja a magyar mun­kásosztályt és a kommunistákat megfélemlíteni.:: Szerdán este nyilvános taggyűlést tartottak Somogyváron. Szép szám­mal — mintegy hetvenen — össze­jöttek a termelőszövetkezeti és egyé­nileg dolgozó parasztok, párttagok és pártonkávüliek vegyesen, hiszen úgy hírlett, a falu közvéleményét ma leginkább foglalkoztató dologról, az aratás, ibehordés, cséplés munká­járól, meg a kenyérgabona állami szabadfelvésárlásáról lesz szó. A taggyűlés azonban alat­ta maradt a várakozásnak, ahogy mondani szokás, sok kívánni­valót hagyott maga után. Nézzük meg: miért nem töltötte 'be, és ho­gyan tölthette volna be hivatását a somogyvári kommunisták tanácsko­zása, .amelynek a pártomkívüliek is nagy érdeklődéssel nézték elébe? Aranyigazság: a taggyűlés ered­ményessége nagyrészt a beszá­molón áll, s mindjárt hozzátehetjük: a taggyű­lés várt sikerének elmaradása első­sorban éppen Tóth István elvtárs­nak, a területi alapszervezet titká­rának nem kellő gondossággal el­készített beszámolójából fakadt. Hangsúlyozzuk azonban: ami a beszámolóban elhangzott, mindaz helyes volt, jó volt, csak túlságosan szerteágazott, s így nem maradt idő a legfőbb feladat, a taggyűlés napirendjé­nek alapos elemzésére. Amit Tóth elvtárs a kenyércsatáról elmondott, az csupán az eddig vég­zett munkák számbavételére korlá­tozódott, de nem mutatott előre, nem jelölte meg a kommunistáinak s a község dolgozó parasztjainak holnapi feladatait. Ugyanez jellemezte Kovács elvtárs­inak, az erdészeti pártszervezet tit­kárának felszólalását is. Nagyon helyes és éppen ezért a legértékesebb volt Kollár István elvtársnak, a Lengyeltóti Gépállo­más brigádvezetőjének a hozzászólá­sa, aki számadatokkal mutatta meg, hol tartanak a szövetkezetek az! aratásban. De -beszélt arról is, hogy melyik cséplőgép mikor és hol kezd munkához. Felhívta a kommunisták és a jelenlévők figyelmét: szorgal­mazzák a gabona behordását, ne­hogy asztaghiány miatt állni kell­jen valamelyik gépnek is, mert mindegyik cséplőcsapat versenyre lépett az alkotmány ünnepének tiszteletére. A kenyércsata és a szo­cialista munkaverseny megnyerése iránti felelősséggel mondta: most a cséplés kezdetén számolják fel a népnevelők a gazdáknál: a ráérős hangulatot, mert a késlekedésből semmi haszna, hanem csak kára származik. Kár, hogy Tóth elvtárs összefoglalójóban nem szabott meg feladatokat a kommunisták számára ennek a felszólalásnak alapján. A Textilművek pártszervezete és üzemi bizottsága komolyan hozzálá­tott az augusztus 20-i munkaverseny megszervezéséhez. Munkájuk nyo­mán ezideig mintegy ezer dolgozó kapcsolódott be a versenymozgalom- ba és tett jelentős felajánlást. Az üzem 62 sztahanovistája pedig meg­ígérte,, (hogy patronálják! azokat a dolgozókat, akik már néhányszor el­érték ugyan a sztahanovista szintet, csak nem tudták megtartani. Az i# célkitűzésük, hogy az alkotmányunk ünnepének tiszteletére indított ver­senyben mind több dolgozó kapja meg a sztahanovista oklevelet, a jel­vényt. Az üzemi bizottság az augusztus 20-i verseny legjobbjainak céljutal­makat tűzött ki (dísztárgyak, porce­lán stb.). A jutalmat azok a dolgo­zók kapják, akik a legjobb ered­ményt érték el a tervteljesítés, a hulladék- és az önköltségcsökkentés terén. A legjobb dolgozókat virággal is köszöntik, ezenkívül levélben di­cséri meg a vállalat vezetősége, a pártszervezet és az üzemi bizottság a viselte magán. Tóth elvtárs elmondta ugyan, hogy szorgal­masan aratott a falu népe, de egyetlen példamutató gazda ne­vét sem említette meg. Pedig bizonyára erőt, bizakodást, újabb lendületet adott volna a be- hordáshoz és beadáshoz a jelenlévő Tüttő Józsefnek, ifj. Musza Lajos­nak, Barta Istvánnak meg a többi gazdának is, ha a párttitkár nyilvá­nosan megdicsérte volna őket. eddi­gi 'becsületes munkájukért. De .' annak is ki kellett vona derül­nie a beszámolóból, hogy a ter­melőszövetkezetek, s a falu kommunistái hogyan mutatnak példát, s búzdítani kellett volna őket további erőfeszítésekre. A taggyűlési beszámoló adós ma« radt a behordás, cséplés és beadás feladatainak megjelölésével is. Nem esett szó az állampolgári fegyelem­ről s arról, kik a törvénytisztelő, kik a beadást halogató gazdák a községben, s mit kell tennie a pártszervezetnek, hogy »a cséplőgép­től a begyűjtőhelyre« jelszó So­mogyváron is valósággá váljék. Vi« lágos, hogy enélkül, a dolgok mély« reható elemzése, a feladatok meg­magyarázása nélkül nem köny­velhetett el teljes sikert magának a taggyűlés. A taggyűlés gerincét kellett volna képeznie a kenyérgabona­felesleg állami szabadfelvásárlá­sáról szóló rendelet megvitatásá­nak. Erről is azonban csak néhány álta­lános szó esett a 'beszámolóban, a hozzászólók pedig említést sem tet­tek róla. Nem tudja az ember mire vélni ez a mulasztást: arra-e, hogy Somogyváron előreláthatólag nem okoz gondot e rendelet végrehajtá­sa, vagy a község kommunistái le­becsülik e feladat jelentőségét. Mindkét nézet káros, s a tag­gyűlésnek ez a fogyatékossága is mielőbb kijavításra szorul. összefoglalva: A taggyűlési be­számoló anyagának, körűitek intő megválasztása, a pártszervezet, a fa­lu életével foglalkozó eleven beszá­moló elkészítése a taggyűlés sikeré­nek egyik záloga. ■ így .•> várhat ■ csak a vezetőség a tagságtól olyan javas­latokat, amelyek összesítésével! meg­szabhatja a kommunisták további teendőit. S így válik csak a taggyűlés elvtársaink nevelő iskolájává, harci tanácskozásává, az egész falu dolgozó népe soronkövetke­hez csatlakozva tette vállalását a gyűrűsfonó A-műszakjának párt- szervezete, arra, hogy július 25-től 31-ig egyhetes kommunista műsza­kot tartanak, mivel a jövő vasárnap lesz a pártértekezlet, ahol megvá­lasztják az üzemi pártbizottságot. Megjelentették a Textilmű\rekben az üzemi »Ludas Matyit«, Erpiek a «•házi újság«-nak a .segítségévjel is a versenymozgalmat akarják élénkké, érdekessé tenni. Megdicsérik! a szár« galmasakat, s pellengérre ^llítják^á hanyagokat. ~ -bttb Az üzem dolgozói napról ítajűHt azon igyekeznek, hogy tervüket . tét jesítsék. 21-én pl. a legjobb termelő a gyűrűsfonó A-műszakjabajn eset­nek i Anna volt. 114,8 százalékot -ért el. Ugyancsak az A-műszakban volt a másik kiváló teljertkméhStis, Rajz Józsefnéé: 113,6 százalék. B-mű- szakban Kirs Annának, a C-ben pe­dig Petróczi Máriának volt .jfzép a teljesítményszázaléka'.--A- lámccsévé- lő legjobb dolgozójaként Lukács Mártírjaink kiontott vére nem volt hiábavaló Qallai és Fürst el/vtársaik példája nyomán tűrte bátran, rettent- hetetlenül és hősiesen a szenvedést, a mártírhalált 10 év múl­va, 1942-ben Schőnherz Zoltán, a KMP Központi Bizottságának titká­ra is. Blfogatása idején félholtra verték, de egyetlen áruló szót sem tudtak belőle kicsikarni. Szeptemberben halálra ítélték, s október ele­jén az ítéletet végrehajtották. Kivégzése előtt ezt írta búcsúlevelében: »... Sokat dolgoztam és abban a hitben halok meg, hogy munkámban tovább élek. Tudom, hogy munkám nem volt hiábavaló, ha még egyszer születnék gs újból élnék, akkor sem tudnék másképp élni-"'. Felemelt fő­vel ment a bitófa alá és utolsó szavaival a független, szabad, demokra­tikus Magyarországot éltette. Hosszú, nagyon hosszú volt azoknak a sora, akik népünk szabadsá­gáért, a pártért, a dolgozó nép boldogulásáért mártírhalált haltak. 7 944 szeptemberében az illegális Szabad Nép gyászkeretes je­~L lentést közölt: »Ságvári Endrét július 27-én a magyar Gestapó pribékjei meggyilkolták. Amikor rátörtek, revolvert rántott, és három pribéket leterített. A negyedik golyó azonban őt is halálra sebezte«. Ságvári Endre egyetemista korában a haladó diákmozgalom egyik vezetője. Kitűnő képességével, bátorságával már ebben az időben kivá­lik diáktársai közül. A kommunista párt tagja lesz, és a nyilas mozga­lom előretörése idején azok közé tartozik, akik nem hátráltak meg elő­lük, hanem az ütésre még keményebb ütéssel válaszoltak. A nyilasbanditáknak a munkásotthonok ellen vezetett terrortáma­dásaira válaszul megszervezte 1937-ben a munkásifjúság rohamát a nyi­lasok Tompa utcai bűntanyája ellen. Ságvári Endrét ezért letartóztatják, bebörtönziic, vadállati kegyetlenséggel kínozzák, agyonveréssel fenyege­tik. Ö azonban hősként viselkedett, a fenyegetések meg nem rettenthet­ték, és a bíróságon kapott 8 hónapi börtön sem törhette meg. Kiszaba­dulása után még nagyobb erővel vetette magát a küzdelembe. Tanítja a munkás- és parasztfiatalokat, szemináriumot vezet, a nép szeretet éré neveli az ifjúságot, és a fasizmus, a reakció elleni izzó gyűlöletet. oltja a dolgozókba. I Midőn az ország függetlensége veszélyben van, ő a függetlenségi harc első katonája. Ságvári Endre az, aki megszervezi a munkás-, paraszt- és értelmiségi fiatalok első közös akcióját a Batthyány-mécsesnél, a magyar függetlenség ügye érdekében tüntetést szervez. 0 á halottak- napi Kossuth-mavzóleumnál rendezett tüntetésnek az irányítója, s a háború elleni tiltakozásokat is 6 szervezi. TTorthyék 1942 tavaszán lecsapnak a függetlenségi harcot vezető ■“ kommunista pártra, kínzókamrákba hurcolják el a legjobb harcosok százait. Ságvári Endre ekkor illegalitásba vonul. A Gestapó vérebjei ádáz keresése elől bújdosik. Ságvári azonban nem azért bújt, mert gyáván bőrét kívánta menteni, vagy mert félt. Nem. Az első pil­lanattól kezdve fáradhatatlanul és vakmerőn szervezi és építi a pártot, a. függetlenségi mozgalmat, irányít ;a a függetlenség és a béke melletti tüntetéseket. Fényképe ott van minden rendőr- és csendőrzsebben, de o dacolva minden veszéllyel az utcákat rója, és naponta 10—15 ille­gális találkát is lebonyolít. Nincs elvan munka, nincs olyan veszély, amit ne vállalna. Lebukik a párt nyomdája, Ságvári új nyomdát szerez. Lebukás veszélye fenye­get egy elvtársat, Ságvári vállalja a veszélyes feladatot: elmegy lakásá­ra, figyelmezteti. Közben tanul, s a legnehezebb időben is derült. »Még két hónap« — mondja, és a belőle kiáradó hit erőt ad mindenkinek a harc folytatására. Nincs lakása: űzött vad saját hazájában, de optimiz­musa nem hagyja el. ! 1944-ben a Béke és Szabadság című kommunista újságot ő szer­keszti. A negyedik szám anyagát 'állítja össze már, mikor utoléri a végzett. Egy besúgó segítségével nyomára akadnak és a pasaréti Nagy- féle cukrászdában harc közben esik el. Úgy történt, ahogy életében megfogadta: nem került élve hóhérkéz­re. Fegyverrel a kezében halt meg, halálával is utat mutatva, hogy el­jött a fegyveres harc ideje. Fegyverrel az ökölben kell szembefordulni a gyűlölt német megszállókkal és a hazaáruló cinkostársaikkal. A Horthy-fasizmus negyedszázada alatt a kommunista mártírok ** vére bőven öntözte hazánk földjét. Sallai, Fürst, Schőnherz és Ságvári elvtársakon kívül a kommunisták ezrei áldozták életüket a magyar nép szabadságáért. De vérük nem omlott hiába, hazánk szabad, s az a párt, melynek tagjaiként hősi halált haltak, a Magyar Dolgozók Pártja győzelemre vitte a dolgozók ügyét, beteljesült sokat szenvedett mártírjaink szent álma, dolgozó né-pürik sikeresen építi a szocializmust. Soha nem feledjük drága emléküket. Szocializmust építő harcainkban az ő példájuk buzdít. Ha úgy érezzük, hogy elfáradtunk, ha akadályok, nehéz­ségek tornyosulnak elénk, rájuk gondolunk, a hősökre, akik összehasonlítha­tatlanul nehezebb körülmények között, a fasizmus vérebeitől szüntelenül ül­dözve, életüket minden pillanatban kockára téve harcoltak — a mi szabadsá­gunkért. S ettől az emlékezéstől új erőre kapunk — és szégyenkezünk pil­lanatnyi megtorpanásunkon. Igén. Hiszen mennyivel könnyebb a mi mun­kánk, akik már a felszabadult hazában folytathatjuk azt a harcot, melyért ők és annyi ezren az életüket adták. Összeállította: SZÁNTÓ ISTVÁN dolgozók lelkes, eredményes irgalmas munkáját, IvínvtAm r.'J O 11 rn íihO+n 1 o. O/l—n TTZ»T>cr Margitot említhetjük meg ezen, a napon, míg az előfonóban a minőig ző feladatainak biztos iránytű­jévé Somogyváron is. Kommunista műszakkal készülnek a Textilművek dolgozói az üzemi pártbizottság megválasztására

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom