Somogyi Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1955-07-02 / 154. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1955. július 2. MŰKÖDIK AZ ETNA Róma (MTI). Az Etna, Európa legmagasabb vulkán-th-egye csütörtökön, két év óta elsőízben, ismét mű-' ködni kezdett, s kráteréből1 tüzes' hamu tört elő. Szakemberek indultak a több mint háromezer méter magas vulkán megmászására, hogy megvizsgálják a vulkán kitöréséit. Az Etna legutolsó súlyos kitörése 1950. novemberében történt. A csillebérci úttörő nagytábor felhívása A csillebérci úttörő nagytábor történetének megírása céljából a tábor vezetősége felkéri mindazokat az úttörő pajtásokat, akik külföldi: úttörőkkel leveleznek, és a csillebérci táborban ismerkedtek meg egymással, írják meg, kivel, mióta folytatnak levelezést és milyen nemzetiségű a külföldi pajtásuk. A választ az alábbi címre kell küldeni: Csillebérci úttörő nagy tábor, Budapest, XII., Csillebérc. Magyar tudósok az atomerő békés felhasználásával foglalkozó moszkvai kongresszuson Kovács István és Szalai Sándor, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai Moszkvába utaztak, ahol a Magyar Tudományos Akadémia képviseletében résztvesznek az atomerő békés felhasználásával foglalkozó, július 1-től 5-ig tartó kongresszus on. Nemzetközi posta PÁRIZS (MTI) A francia nemzetgyűlés külügyi bizottsága 20 szavazattal 5 ellenében és 13 tartózkodással megszavazta a francia—tuniszi megállapodás ratifikálását. A javaslat mellett MRP-pártiak, tengerentúli függetlenek, radikális-szocialisták, több volt gaulleista és Gilbert de Charri- brun 'haladó képviselő szavazott. A kommunisták, a függetlenek egy része és a gaulleisták tartózkodtak a szavazástól. A ratifikálás ellen szavazott két független, két URAS-pár- ti és egy parasztpárti képviselő. MOSZKVA (TASZSZ) Mint már közölték, a Szovjetunió Minisztertanácsa határozatot hozott arról, hogy átadja a Német Demokratikus Köztársaság kormányának azokat a német levéltári okmányokat, amelyeket jelenleg • a szovjet levéltárakban őriznek. Június 30-án a Szovjetunió külügyminisztériumában okmányt írtak alá az említett levéltári anyag átadásáról. PÄRIZS (TASZSZ) De Gaulle tábornok június 30-án sajtóértekezletet tartott francia, és külföldi újságírók részére. Ismételten kifejtette egy úgynevezett »erős államról-« alkotott korábbi felfogását, amelynek élén szerinte nagy hatáskörrel felruházott vezetőnek kell állani. Egyúttal állást foglalt amellett, hogy »-a nép közvetlenül kivegye részét az ország sorsát érintő legbonyolultabb kérdések megoldásából«. A nemzetközi helyzetről szólva De Gaulle kijelentette, hogy meggyőződése szerint hosszú évekre megvalósítható az államok közötti feszültség enyhítése. Hangsúlyozta, hogy »Franciaországnak minden oka megvan a nemzetközi feszültség enyhítésének elősegítésére«. De Gaulle sajnálkozását fejezte ki, hogy a francia kormány nem játszott kezdeményező szerepet a Kelettel való tárgyalások megszervezésében és beleegyezett Nyugat-Németország felfegyverzésébe, még mielőtt ismeretessé vált Németország jövőbeni sorsa. VARSÓ (MTI) A Világifjúsáigi Találkozó nemzetközi előkészítő bizottságától szerzett értesülések szerint az ötödik VIT-en résztvevő chilei ifjúsági küldöttség július 7-én indul európai útjára. A chilei fiatalok útja előreláthatólag hosszú és fáradságos lesz, körülbelül harminc napig fog tartani. HANOI (Uj Kína) A Vietnami Tájékoztató Iroda szerdai jelentése szerint június 27-én az Espreance gőzös fedélzetén 800 Dél-Vietnamba kényszerített vietnami tért vissza az észak-vietnami Cuahoiba. Elmondták a hazatértek, hogy milyen keserves életük volt a vietnami menekült-táborokban, vagy a gumiültetvényeken. PÁRIZS (MTI) Az AFP jelenti, hogy a táEmlékezetes Daudet »Száműzött királyok« című regénye, amely leírja »isten ama jelkentjeinek« kis világát, akiknek a nép felmondott. Daudet regényalakjai azonban úgy látszik még ma is élnek és virulnak Párizsban, s ma ... nem többre, nem kevesebbre tartanak igényt, mint Franciaország ... trónjára! A francia korona igénylőinek száma nem egy és nem kettő. Ha jól megy, tucatra valót is össze lehet számolni — Henry — Robert — Ferdinand — Marie Bourbon — Orleans — Guise-vel, Párizs grófjával kezdve, s az anekdotába illő nevet viselő Bonaparte-Pattersonnal, egy tisztavérű amerikaival végezve, aki I. Napoleon leszármazottjának tekinti magát, s ennek folytán abban reménykedik, hogy a francia trónra ülhet. »Párizs grófjának« a párizsi Rue Constantinen lévő titkársága a Contemporary Review című angol folyóirat állítása szerint igazi propagandaközpont, amelynek az a feladata, hogy »módszeresen és értelemhez szólóan megszerezze« a kivolkeleti francia légierők két Dako- ta«gépe gyakorlórepülés során- összeütközött Szaigon közelében. Az egyik gép lezuhant, személyzetének négy tagja meghalt, a másik el tudott jutni támaszpontjára. OTTAWA (TASZSZ) A kanadai munkaügyi minisztérium közlése szerint Kanadában májusban 17 sztrájk volt, ezekben összesen 3200 munkás vett részt. Június 22-én ért véget Sarniá- ban az autógyári munkások háromhónapos sztrájkja. A munkások kiharcolták az órabérek emelését. Kittíhenerben ugyancsak a dolgozók győzelmével végződött a közüzemi munkások egyhetes sztrájkja. rályság eszméje számára »Francia- ország rokonszenvét és agyait«. Mi több, a folyóirat erősíti, hogy »Henry, Párizs grófja, másként VI. Henrik, máris a negyedik köztársaság koronázatlan királya, aki a francia, érdekeknek az egymást váltó kormányok felett álló legfelső döntőbírójául kiáltja ki magát«. Honnan veszi »Párizs grófja« a pénzt a propagandára? Ezt nem tudni, de tény, hogy bőven kap pénzt és nem is fukarkodik vele. Nyilvánvalóan vannak olyan erők, amelyek fel akarják használni a rno- narchistákat és ideig-óráig eltartják őket. Persze alaptalan volna arról beszélni, hogy Franciaországban a királyság visszaállításának veszélye fenyeget. A reakció azonban nem alszik. Igen jellemző, hogy a mo- narchisták elöljárnak azok között, akik a francia választási rendszer úgynevezett »reformja« mellett ágálnak. A tervezett választójogi reform célja — a haladó pártok befolyásának aláásása. MONARCHIST A MESTERKEDÉSEK FRANCIA ORSZÁGBAN Egy amerikai kiállítás rikító színfalai mögött A Z UTÓBBI NAPOKBAN Ang- “ lia városait zajosan reklámozott mozgókiállítás látogatja. Ezt az »atomerő békés felhasználásáról szóló« kiállítást az Egyesült Államok külföldi tájékoztatási szolgálata rendezte. A londoni lakosokat idejekorán rikító reklámok figyelmeztették, hogy »ne felejtsék el meglátogatni a kiállítást«. A kiállítástól száz méterre a járókelők fülét már megütötte az ott uralkodó hangzavar. Jazz üvöltése és az Egyesült Államok elnökének hangja egymást váltogatta. A hangszórók ötpercenként adták hírül, hogy az Amerikai Egyesült Államok az atomenergiát békés célokra akarja felhasználni. Az Egyesült Államok elnökének 1953. december 8-i hanglemezre vett beszédét közvetítették. A kiállítást nyilvánvalóan abból a célból rendezték, hogy az embereket meggyőzzék azokról az eredményekről, amelyeket az Egyesült Államok az atomenergia békés felhasználása területén elért. A kiállításon nem volt hiány a színpompás ábrákban és vázlatokban, amelyek az atomenergia alkotó munkában való fel- használásának lehetőségeit bizonyítgatták. A legszembetűnőbb helyen olvashatták a látogatók az elnök kijelentését: »Az atomenergia békés felhasználása már nem a jövő ábrándja«. A GYAKORLATIAS ANGOLO- KÁT azonban nem a feliratok és a szavak érdekelték, hanem a tettek. A látogatók szerették volna megtudni, hogyan alkalmazzák az Egyesült Államokban az atomenergiát a békés iparágakban. Ezt az érdeklődésüket azonban a kiállítás nem tudta kielégíteni. Az egyik látogató — idős férfi két gyermekkel — a következő kérdéssel fordult a kiállításvezetőhöz: — Mondja, van az amerikaiaknak valami ahhoz hasonló atomvillanyte- lepük, mint amilyenről hallottam, hogy az oroszoknál működik? — Igen, Sir — felelte. — Az Egyesült Államok kidolgozta ilyen villanyerőművek terveit. Nézze meg ezt! — És a vezető rámutatott egy feliratra, amelyen fel volt tüntetve, hogy az Egyesült Államokban mikor rakták le az első atomvillanytelep alapjait. — És már felépítették a telepet? — kérdezte a kiváncsi angoL — Nem. Hiszen nem nagy idő telt el még azóta! — válaszolta szinte mentegetőzve a vezető. — Hát igen — válaszolta a látogató és továbbment. A LÁTOGATÓK így nézték vé- gig a kiállítást és sehol sem álltak meg hosszabb időre. Az Egyesült Államok tájékoztatási szolgálatának nehéz volt eredményekről beszámolnia, annál az egyszerű oknál fogva, mert eredmények nem is voltak. Ugyanakkor a kiállításon feltüntetett egyes adatok csodálkozást váltottak ki. Az egyik felirat kérkedve hirdette, hogy az Egyesült Államokban 150 ezer embernek ad munkát az atomipar. Felvetődött azonban a kérdés: vajon mit csinál ez a 150 ezer ember? Az angolokat ezzel a számmal nehéz becsapni. A Times nemrégen közölte, hogy az Egyesült Államokban »mindig az atomfegyver gyártására helyezték a hangsúlyt« és nem az atomenergia békés fel- használására. Ennek a 150 ezres számnak vajmi kevés köze van a kiállítás jeligéjéhez — »Atomerő a béke szolgálatában«. Igaz, hogy a kiállítás szervezői igyekeznek a feketét fehérre mosni. Az egyik pavilonban elhelyeztek egy hatalmas fényképet az atombomba robbanásáról, a következő felirattal: »A bombában felhalmozott atomenergia nem veszett el számunkra. Az atombomba hatalmas energiaforrás, amelyet fel lehet használni az emberiség javára«. TAE MILYEN MŰDÖN? Ezt a kérdést válasz nélkül hagyták a kiállítás szervezői. A kiállításon semmi sem mutatja, hogyan látják szervezői napjaink legaktuálisabb problémáját — a tömegpusztító fegyverek eltiltásának kérdését, amely széles távlatokat nyithat meg az atomenergia békés felhasználása előtt. Powell professzor, az ismert angol fizikus »A hidrogén bomba és az emberiség jövője« című nemrég megjelent könyvében ezt írta: ha ugyanannyit költenének békés célokra, mint amennyit a háború előkészítésére költenek jelenleg, akkor hatalmas lehetőségek tárulnának fel az atomenergia felhasználása előtt az iparban, a gyógyászatban és a mezőgazdaságban. De hát a kiállítás anyaga, amely idézi magasállású amerikai személyiségek nyilatkozatait, valamint különböző vázlatokat és táblázatokat tartalmaz, sehol se még csak nem is utal az atom- és hidrogénbomba betiltásának szükségességére, amely legdöntőbb előfeltétele az atomenergia békés felhasználásának. A Z AMERIKAI »atom«-kiállítás reklámjaival nem lehet eltakarni azok nemtelen tetteit, akik a béke híveinek reklámozzák ugyan magukat, de atomfegyverkezést folytatnak és akadályozzák a tömegpusztító fegyverek betiltásának megtárgyalását. Tömegszervezeti élet Honvédelemmel a béke szolgálatában ban, községekben és iskolákban egyHazánk felszabadulása döntő fordulat volt népünk életében, A hatalmas Szovjetunió szétzúzta a hazánkat rabságban tartó fasiszta hadsereget és elhozta népünknek a szabadságot. Segítőkészsége pedig megteremtette annak lehetőségét, hogy hazánk erős, szocialista iparral, fejlett mezőgazdasággal és kultúrával rendelkező szabad, független országgá váljon. Mindezt azonban nem nézik jó szemmel azok az urak, akik tíz esztendővel ezelőtt még a magyar nép verejtékes munkájából élősködtek. A nyugati imperialista hatalmak sem .akamsteí belenyugodni abba), hogy dolgozó népünk a szocializmust építi. Minden erejükkel új háború kirobbantásán mesterkednek. Atom- és hidrogénfegyverekkel fenyegetőznek. Lángtengerré szeretnék változtatni Európát és Ázsiát, hogy az ágyú- és lőszergyárosok milliók lé- gyilkolásával újabb dollármiUiárdo- kat vághassanak zsebre. A párizsi szerződések ratifikálásával Nyugat- Nőmet országot is bevonták támadó katonai tömbjükbe. Népünknek a szabadságért, a nemzeti önállóságért vívott hősi harcainak hagyományai ma is elevenen élnek bennünk. Zrínyi, Rákóczi, Kossuth és Petőfi hősi harcai — az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság dicső emlékei arra köteleznek, hogy még aktívabban, még cselekvőbben szilárdítsuk országunkat, fejlesz- szük honvédelmünket és he engedjük, hogy hazánkon újra a nép ellenségei uralkodjanak. Pártunk Központi Vezetősége útmutatásának alapján a Magyar Szabadságharcos Szövetség (MSZHSZ) és a Magyar Repülő Szövetség (MRSZ)-ből megalakult a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség {MAÖHSZ). E lépésnek nagy jelentősége van népünk honvédelmi felkészültségének szempontjából. Akadnak azonban egyesek, akik arról beszélnek, hogy az új szövetségre nincs szükség; a honvédelmi ismereteket elég akkor elsajátítani, ha valaki bevonul katonának. . Ez helytelen nézet, mert a bevonulás előtt álló fiatalok a szövetségben olyan hasznos alapismereteket szereznek (lövész, repülő-modellező, rádió-amatőr, motoros, autós, vitorlázó, ejtőernyős, légoltalmi, műszaki stb.), amelyek birtokában bevonulásuk után lényegesebben megköny- nyebbül tanulásuk, s ezáltal több idejük jut arra, hogy rész tvegyenek az alakulat sport- és kultúréleté- ben. A káros és helytelen nézetek az ellenség sugalmazásából fakadnak, amely egyrészt elveti a honvédelemre való felkészülés fontosságát, másrészt gyengíteni akarja hazánk védelmi képességét. Szövetségünk jól tudja, hogy minden hazáját, népét, szülőföldjét szerető magyar — legyen az munkás, paraszt vagy értelmiségi, idős vagy, fiatal, férfi vagy nő —■ megtisztelő hazafias kötelességének tekinti, hogy a haza védelmének fejlesztésében önkéntesen résztvegyen. Ezért jelentkeznek sorainkba már most is tíz- és százezrek városokban, falvakban, üzemekben és hivatalokaránt, hogy megmutassák: igenis ők részt kívánnak venni a honvédelem erősítésében, A Magyar önkéntes Honvédelmi Szövetség előtt nagy feladat áll abban is, hogy az ország minden részében, városokban és községekben, üzemekben, termelőszövetkezetekben, iskolákban és hivatalokban, mindenütt erős, jólműködő alapszervezetekkel rendelkezzék, s így milliós tömegszervezetté váljon a szövetség. Szakítani kell azzal a helytelen nézettel is, hogy a nőket nem érdemes bevonni a honvédelmi ismeretek oktatásába és a spohtmunkába. A szovjet DOSZAAF asszonyai és leányai sokkal járulnak hozzá hazájuk megerősítéséhez. A haza védelmének erősítésében nálunk is igen nagy szerep vár a fiatal lányokra és asszonyokra, Hazaszeretetüknek, hősies helytállásuknak ■ nemcsak történelmünkben.1 hanem mai életünkben is számos példája akad. A honvédelmi tömegmunka fejlesztése érdekében a szövetségben tagozatok is alakulnak. így alakul meg a »tartalékos tisztek önkéntes tagozata«, amelynek fő feladata, hogy a leszerelt és tartalékos állományú tiszteket bevonja a honvédelmi nevelő és szervező munkába. A »szabadságért és függetlenségért harcoltak tagozata« pedig azokat az elvtársakat tömöríti, akik a magyar munkásmozgalomban, az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság idején, majd az elnyomó Hortby- rendszer alatti illegális munkában és a hazánk felszabadításáért folyó harcokban vettek részt. Most, amikor hazánk szabad, s népünk magának építi az országot, .mindén erővel azért kell küzdeni, hogy erősítsük hazánkat, erősítsük honvédelmünket. A honvédelemben való részvétel megmutatja, hogy ki mennyire szereti hazáját és hogyan segíti békénk erősítését. Ebben a munkában minden becsületes fiúnak és leánynak, férfinek és asszonynak köztünk a helye. Ezért a MAÖHSZ sorai közé hív minden .becsületes, hazáját szerető dolgozót, aki részt kíván venni népünk békés építőmunkája eredményeinek fejlesztésében és hazánk védelmének erősítésében. A szövetség soraiba hívja a leszerelt katonákat, tartalékos tiszteket, tiszthelyetteseket és harcosokat, jöjjenek és segítsenek, vegyenek aktívan részt az ifjúság nevelésében és kiképzésében, Soraink közé hívjuk az ifjúságot, az ipari munkásokat, a termelőszövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztokat, értelmiségieket, művészeket, tudósokat, írókat és pedagógusokat* hogy kapcsolódjanak be a honvédelem munkájába. Szabadságunk tizedik évében az a biztos tudat él bennünk, hogy a párt, a munkásosztály vezetésével, a Szovjetunió és a népi demokratikus országok baráti támogatásával, a Szovjetunió vezette hatalmas béketábor oldalán még nagyobb sikereket érhetünk el. Szentgyörgyvári Vendel Az Uj Idő legújabb számáról Az Uj Idő e heti számának vezércikke az ENSZ alapokmányának tizedik évfordulója alkalmával az ENSZ tízévi működésének eredményeit és fogyatékosságait elemzi. Bogdanov cikke részletesen kommentálja a leszerelés nemzetközi ellenőrzésére vonatkozó szovjet javaslatokat, s kimutatja, hogy ezek megvalósulása a leszerelés régóta vajúdó problémájának megoldására vezethet. A »Külföldi sajtószemle« rovat a négy nagyhatalom kormányfőinek közeljövő találkozója előtti nyugati sajtóvisszhangokat ismerteti. Az Uj Idő e heti száma az atomenergia békés felhasználásának különféle módjairól szóló cikksorozat közlését kezdte meg. Az e héten közölt cikkek az atomenergia vaskohászati, orvostudományi és élelmiszeripari alkalmazását ismertetik. Lothar Hússal professzor, az NDK mező- és erdőgazdasági miniszterhelyettese a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság mezőgazdasági tapasztalatcseréjéről nyilatkozik az Uj Idő szerkesztőségének. Bocskarjov, az Uj Idő különtudósí- tója nagy színes riportban számol be Nehru indiai miniszterelnöknek a Szovjetunióban tett körutazása során szerzett élményeiről. Szotnyikov »Az ezeregyedik kereszteshadjárat« című sziporkázóan szellemes tárcája Romuló fülöpszige- ti tábornok kommunistaellenes könyvét szedi ízekre. Igen érdekes olvasmányul és egyszersmind kitűnő tájékoztatásul szolgálnak a »Nemzetközi élet« rovat e heti jegyzetei is: »A fölsült jövendőmondók«, »A hidegháború lovagjai nem férnek 'bőrükbe«, a »Ki a felelős geai helyzet feszültségéért«, »A hívatlan vendég«, »Modem kalózok erkölcse« stb. Egy ceyloni levél és a nemzetközi események krónikája egészíti ki a lap gazdag tartalmát.
