Somogyi Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1955-07-09 / 160. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1955. július 9. Az anyák világkongresszusán ■Lausanne (TASZSZ). Az anyák világkongresszusának július 7-i délutáni ülésén, egyhangúlag megválasztották a maindátumvizsgá’.ó bizottságot és a kongresszus titkárságát. A kongresszus részvevői nagy figyelemmel: hallgatták, meg Simone asszonynak — Oradour-Sur-Glane francia váro.sika véletlenül életben- rnaradt egyik lakosának — beszédét (Oradour-Sur-Glane francia várost a hitleristák 1944. júniusában eltöröl-i ték a föld színéről.) Simone asszonyt arról a szörnyű napról beszélt, amM kor legyilkolták a város lakóit. FéM szólította az anyákat, hogy egyesüljenek az új háború réme elleni hanc-f ban. »A mi erőnk — a világon, élő* valamennyi anya ereje — óriási. Valamennyien együtt kijelentjük: soha! többé háborút!« Több mint százezer ember vett részt Drezdában a német—lengyel] határszerződés aláírásának ötödik évfordulója alkalmából tartott nagygyűlésen Berlin (MTI). Az Odera—Neisse békehatár kijelöléséről szóló szerződés aláírásának ötödik évfordulója alkalmából csütörtökön több mint 100 000 ember részvételével nagygyűlést tartottak Drezda főterén. Bolesiaw Bierut, a Lengyel Egyesült, Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaságban időző lengyel kormányküldöttség vezetője rámutatott a Drezdában véghezvitt borzalmas háborús pusztításokra- és felszólította a német népet, ,ne ailacsonyodjék le többé az imperializmus végleges eszközévé, hanem fokozza a német militarizmus végleges felszámolását célzó erőfeszítéseit, mert ezzel eltávolítja a legnagyobb akadályt Németország újraegyesítésének útjából. • Kari Maron, az NDK beJügymi- mdsztere a nagygyűlésen mondott beszédében -kijelentette: »Készek va- ígyunk együttesen megvédeni az Odera-Neisse békehatárt a nyifgat- németorszógi fasiszta revanspolitiku-' sok kalandor terveivel szemben«. Ho Si Minh Peringből Ulan Bátorba és Moszkvába utazott Peking (Uj Kína). Ho Si Minh elnök és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége, miután a Kínai Népköztársaság kormányának meghívására 15 napos látogatást tett Kínában, pénteken délelőtt repülőgépen Ulan Batcrba, illetőleg Moszkvába utazott. A vietnami kormányküldöttség pekingi tartózkodása során tartott megbeszélések befejeztével a Kínai Népköztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya csütörtökön alá. (MTI) közös közleményt írt Követelések as atomfegyver betiltásáért Hága (T-ASZSZ). A Hét Vrije Veik című lap jelentése szerint a holland egyházi vezetők egy csoportja levélben fordult a holland református egyház vezetőségéhez és -abban elítéli az atom-háborús készülődéseket. Az egyház — -hangzik a levél — fel kell hogy szólítsa a kormányt, -harcolja ki az atomháborús készülődések megszüntetését minden országban. Montevideo (TASZSZ) Amint az Impre-nsa P-cpulár jelenti, Sao Padlóban nagygyűlés volt, amelynek részvevői megtárgyalták a békeha-rc kérdéseit. A nagygyűlés felhívással fordult az ország dolgozóihoz, ebben javasolta, tartsák meg az év végén a brazil dolgozóknak az atomháború ellen állástfoglaló országos -tanácskozását. E célból állandó egyeztető bizottságot választottak. London (MTI). Az országos vasutas-szakszervezet évi konferenciája .egyhangúlag hozott 'határozatában kimondja: a legsúlyosabb aggodalommal szemléli azokat -a pusztító célokat, amelyekre az átemelő fejlesztését jelenleg irányítják. ... Kérdezd meg a virágot, ha szétbontotta szirmát, s felserdült karcsú szárán a nap felé nevet, hogy összezsugorodva bújnék-e földbe újra, tanulni új sötétet, feledni az eget. És kérdezd meg az embert, ki bújt sötét hegyekben, lapult a fenyvesekben, harcolt a föld alatt, hogy újra gyilkos éjbe, pincék, gödrök vízébe bújnék-e, fölcserélve kínnal a sugarat. Kik vérrel üzletelnek, békés munkára törnek, békét hazudva ölnek, sandán ezt tervezik. De építő kezekkel, élő -emlékezettel és fényes fegyverekkel adunk választ nekik. (Dev-ecseri Gábor: A -béke katonái című verséből.) A VARSÓI VIT HÍREI A Szovjetunióból sok szakiskolai -tanuló utazik a varsói VIT-re. Sza- ratovból, Szverd-l-ovszkból és Bakuból szakiskolás művészcsoportok is érkeznek. A -bakui táin-ccsóport azerbajdzsán táncokat, mutat be, a szara- tovi zenekar , pedig csengetyűkkei ékesített harmonikán orosz népdalokat játszik majd. Bulgáriában kihirdették a VIT zenei pályázat eredményét. A zsűri négy kiváló zeneszerző egy-egy művét találta alkalmasnak arra, hogy Varsóban bemutassák. JLízadé- szarni k irta : V. Poljakov A lengyel VIT-előkészítő bizottság felkészült a -külföldi vendégek érkezésére. A tervek szerint, közvetlen a VIT előtt naponta 21 különvo- na-t érkezik majd Varsóba. A lengyel VIT-küldöttek a vajdaságokból különvonatokoin érkeznek négy turnusban. A külföldi vendégeket szállító szerelvényeket feldíszítik s rádióval, hangszórókkal látják el. Megérkezés után a vendégeket azon- nal szálláshelyükre irányítják. ike Johnson (tegyük fel, éppen 1 " így hívják) az FBI washingtoni központjának ügynöke egy vörös -agitátor nyomára bukkant. Mike Johnson-ra -rámosdyodott a szerencse, s m-árjs szőtte a légvárakat: hatalmas jutalomdíjat kapok, vásárolok egy farmot, feleségül veszek egy szemreval-ó zöldszemű nőt és végre élvezem az életet, Mike Johnson felpattant mo-to-r- biciklijéra és a csillogó -gépkocsi után robogott, amelyben áldozata ült, Mert abban, -hogy -az autó utasa kommunista, egy pillanatig sem kételkedett, hiszen kihallgatta -beszélgetését Az előkelő kocsi megállt. Középkorú férfi szállt ki -belőle és határozott léptekkel megindult a -ház felé. — Állj! — kiáltotta Mike Johnson, és áldozatára szegezve revolverét — f-el a kezekkel! Letartóztatom! Ne .tagadjon, mi-ndentf/tudunk. Köves- f sen! i -Mike Johnson ekkor jc-bban meg- vnézte -a letartóztatottat. Charles Wilson, az Amerikai Egyesült Államok -hadügyminisztere -állott előtte. — Mi-t jelentsen ez? Megbolondult? — kiáltotta a miniszter. — Tudja, kivel beszél?! Kire emelt kezet, fajankó! Mike Johnson pedig (tegyük fel, hogy éppen ez a neve, mert másként is hívhatnák) csak állt, pislogott, -azt sem tudta, fiú-e, vagy lány és megátkozta a -brosúrát, amel)r erre a döntő lépésre késztette őt. Most minden bizonnyal örökre lemondhat ragyogó álmairól. indez az író fantáziája, de az a író úgy véli, hogy -ilyesmi ma -könnyen, előfordulhat. Arról van szó, hogy az Egyesült Államok katonai szervei a közelmúltban »Hogyap. ismerjük fel a kommunistát« címen kiadtak -egy brosúrát, amelyet az Első Hadsereg rendezett sajtó alá. A -brosúra szerint az emberek néhány -kifejezéséből olykor kiderül, hogy -az illető kommunista-e, vagy sem. A -brosúra megállapítja, ho-gy a kommunisták szótárában bőven akadnak efél-e szavak, mint »reakciós«, »materialista«, »gyarmatosítás«, »mccarthizmus,« »állampolgári jogok megsértése«, »béke«, stb. Az Első Hadsereg parancsnoksága ezzel járul hozzá a haladó elemek elleni hajsza fokozásához. Az amerikai reakció nem kíméli erejét, hogy az Egyesült Államokban lehetetlenné -tegye a békéért és a polgári jogokért folyó harcot. Az Első Hadsereg -pribékjeinek azonban ez kevés. Nemcsak arra szomjaznak, ho-gy betiltsák -a terveikre nézve végzetes d-olg-ckat, hanem arra is, -h-ogy kiirtsák az őket megrémítő szavakat. A brosúra íróit az az eszme vezeti, hogy az -amerikaiak felejtsenek el még csak -gondolni is a -békére és a polgári jogokra, hogy néma rabszolgákhoz hasonlóan vakon teljesítsék az első, a más-odik és a többi amerikai hadsereg tábornokainak utasításait. A szerzők azonban a »kommunista veszély« .kiirtása közben teljesen felsültek és általános nevetség tárgyává váltak. Ez a -bocsánat a szóért, »tankönyv« még csak azt sem -tanácsolja, hogy olvasói különösebben mérlegeljék a -gyanúsított szavainak értelmét. — Ha meghalljátok, ho-gy valakinek tiltott szó röppen ki a sz-áján, ne töprengjetek, fogjátok el, kötözzétek meg, teleio-n-álj átok az FBI- ne-k! — tanítja a brosúra. Mennyire remeghet a szerző a kommunizmustól, ha ilyen meggondolatlan művet adott ki. Hiszen a »béke« és »gyarmatosítás« szavakat (persze elferdített értelemben) Mr. Dulles, McCarthy -és ... (megbocsátanak, ha nem soroljuk fel mindnyájukat) is szívesen használják. Pedig ők, mint ismeretes, egyáltalán nem kommunisták. Grue-n-ther tábornak ugyancsak beszél a békéről, de közben atomháborút készít elő. S e téren nem ő az egyedüli. A-brosúra szerzői nem sokkal dicsekedhetnek. Mindössze annyi az érdemük, hc-gy műveik segítségével sikerült bebizonyítani: a »Hogyan ismerjük fel a kommunistát« című írás szerzői... nem egészen épeszűek. 17 GY ÉV TELT EL azóta, hogy Stefan a városba költözött és belépett a -gyárba. 30 éves volt éppen, amikor lakatos tett. Csupa acélból meg üvegből álló hatalmas szerelőcsarnokban dolgozott. Minden mun-kájában gépek álltak rendelkezésére, segítették munkáját, egészen új gépek. Legtöbbjükön ilyen felírást olvasott: »Szverdlovszk«, »Le- min-grád«, »Harkov«. Amikor Stefan megkapta -a szabadságát, inem ment el üdülőbe, hanem visszatért falujába, a -bátyjához. Megelégedéssel gondolt a friss tavaszi szántásokra. Az igazat megvallva már nagyon vágyakozott a (bága-s, fal-u-si tájak u-tán, úgy szerette volna már látni- a mezei viiűágo- fcat meg a kéklő, magas eget. Igazi pairaszte-miber volt, -akit a föld táplált, a föld -nevelt. Falujában valahogy nem sikerült megnősülnie, -a városban meg még -ideje nem volt rá. Mindenesetre, most, ahogy hazafelé döcögött v-eüe a vonat, egyre valami Mar-inka vagy A-nka járt az eszében, és -hát ki tudja, vajon nem a mostani látogatása döniti-e el sorsát ... Bátyjával, Mihaiűllál mindig ■ jól -megvoltak, egyetértés-ben. A két (testvér -gondj-a mindig egy és ugyanaz volt: hogy minél jobban megszántsák az a jó anyaföldet, hogy minél korábban elvessék, és minél korábban betakarítsák őszre a termést. Mihail egész családját ez a gond kísérte egész éven át, s minden gondolatuk a földé volt. ’ STEFELÉ ÉRKEZETT meg Stefan, és másnap -korán reggel -kiment -bátyjával a mezőre. A tavasz állata áradt mindenütt szerte a földeken. Az égbolt is tavaszi kék színiben ragyogott, nem volt rajta egyetlen felhő sem. Az útmenti vadgesz-tenyefák ágain már duzzadtak a rügyek, -a tavaszi mező f-etetit mámorító illat -szélit, olyan, akár a frissen síiit, ropogós lán-gosé. Mihail földje, egy hosszú-hosszú, keskeny parcella kisebb hepehupák közt húzódott. A parcellától balra -mór meghúzták az első barázdákat — a mély barázdákból kifordított porhamyóföld zsíros fényben csillogott. Ám jobbra ugyanolyan végtelen -hosszú parcellák sorakoztak, még egyelőre érintetlen, mély árkokkal, mesgyék- kel elhatárolva egymástól. Ezek a szomszéd gazdák földjei voltak. Mihail percet sem késlekedett, A kis „nadrágszíj" parcellákon Irta: Georgij Gulja Ív sietve -befogta az igyekvő kis lovakat az ósdi fagene-nd-elyes eke elé. Stefan levetette kabátját, s -régi szokása szerint megköpte a markát-. —'Úgy látszik, valaki már jókor hajnalban neki fogott — szólt Stefan. s a friss barázdák felé bökött. |7 ZEK MIND OLYANOK — fe■* J telt Mihail röviden. Mihail mintha magsoványkodött volna az utóbbi esztendőben. Szeme fénytelenebb lett, és mintha még mélyebbre húzódott volna gödrében. Stefan így magyarázt a -meg magában a dolgot: »Ja, eljár az idő — öregszünk« — és még hozzátette: »Na, meg persze a gondok«. Mihail ugyan nem említette, hogy miféle gondok bántják, egyet azonban tisztán látott Stefan: valami -nincs rendjén Mihailek dolgában. És valami: különös is hangzott hangjában, amikor azt mondta a bátyja: »Ezek mind ilyenek«. — Kiről -beszéltél te tulajdoniképpen:, amikor azt mondtad, hogy »ezek«? — kérdezte a -bátyjától Stefan. — Mi az, -hát nem -tudod? U-gy emlékszem, mintha írtam volna róluk ... — Nem emlékszem, Mihail. — Látod ott azt a sárga homokdombot? — kérdezte Mihail, és -messzire mutatott nyugat félé. — Onnantól* -kezdve egészen a folyóig minden, aimi-t csak látsz, a szövetkezet tulajdona, — Mi az, nálatok már van termelőszövetkezet? — Csak ők vannak benne... — igazította ki Mihail. — 'Beszántották a mezsgyéket és közösnek nyilvánították a földeket. Stefan megvakarta a tarkóját. — Kik léptek be? — érdeklődött. — Hogy is mondjam, hát sokan; Brezina, Zahar, Pigulijék.. .■ — Hát amazok? Stefan a tőlük jobbra fekvő keskeny parcellákra mutatott. — Egyelőre nem akaródznak. Jobbnak látják az egyéni gazdálkodást. — Hát -téged hívtak-e, hogy lépjél be a szövetkezetbe? — Rá akartak beszélni. De én azt tartom, hogy így is elég jól megélek. ÄTEFAN a búbjára lökte ka- lapját, kezét csípőre tette és elgondolkozva taposni kezdte a füvet nehéz csizmájával. — Talán fogjunk hozzá, Stefko, mi? — Igen, hát mire is várnánk... Stefan megfogta az eke szarvát, a lovak -nekiindultak és a télen meg- hamályosodott ekevas belécsusszaat a tavaszi nedvességtől porhanyó földbe. — Na, a jók nevében! — kiáltott Mihail. — Úgy látom, Stefko, még nem tanultál ki a paraszti mesterségből. Stefan elindult, s ballagott az eke után. A keleti égbolton feljött a nap. A kemény -kézzel tartott eke mély, egyenes -barázdát szelt a föld hosszában. Stefan most eltűnt az egyik domb mögött, majd nemsokára ismét kibukkant. A nap éppen a szemébe sütött. Hunyorgott a szokatlan fénytől. A lovaikat nem kellett -nógatni: jól tudták azok, mi a dolguk: dobogva, prüszkölve, tünrög- ve húzták, csak húzták az ekét. A DOMB MÖGÜL most tompa motorzúgás -hallatszott. A szomszéd földön nemsokára megjelenít egy új -lánctalpas traktor. Láncai csillogtak a -napfényben, az új festés frissen fény-lett rajta. A traktor több ekét vontatott. Széles, fölszántott csíkot hagyott maga után. Most éppen egyvonalba ért Stefan- nal. A traktor ülésén kihúzott derékkal, büszkén trónolt Jankó Kir- no, aki nyolc évvel ezelőtt még a falusi földesúmál sofőriködött. — Jó reggelt, Stefko! — kiáltott te a trafctorista és megállította gépét. Stefan megbillentve kalapját visz- szaköszöm-t és meghúzta a gyeplőt — Hogy, mint zajlik az élet ott a városban? — Elég jól, Jankó — felelt Stefan. — Egy kis szabadságra jöttem. — így is van az rendjén — szólt Janlto. — Úgy mondják, egészen új még a -gyár, ahol dolgazol. — Olyan -gyár az, Jankó, amilyen kevés van még. Csak (látnád, milyen -gépeink vannak! — Véletlenül nem te gyártottad ezt is? — kérdezte Jankó, megveregetve -tenyerével acélparipáját. — Nem valószínű, mi üstöket meg kazánokat csinálunk. Készülnek ott egészen kicsinyek ás meg valóságos óriások is. De a -gépek még egészen újak és a legkorszerűbbek. — Gondolom! — folytatta' Jan-ko Ihangos szóval, s igyekezett túlkia- íbálni -a gép dübörgését — Hiszen mindössze egy esztendeje működik! — Körülbelül egy esztendeje — nem is régebben. Stefan-t lassan elfutotta az epe. U-gy -látta, hogy Jankó szándékosan -beszél folyton -a gépekről, s hogy tán célozni akar a régimódi ekére. Igyekezett ma .is eltakarni előle a szántó-ve-tő parasztembernek ezt a szerény, kivénhedt eszközét Hirtelen különös erővel döbbent rá, milyen ostoba helyzetbe került: városi ember -létére, aki az egyik legjobb, legkorszerűbb .gyárban dolgozik, most engedelmesen foallagdál egy múlt századra emlékeztető öreg eke nyomában. Majd elsüllyedt Stefan, úgy rösteUked-ett. Jankó pedig, mintha csak még jobban fél akarná bosszantani, csak nem aka-ródzott tovább indulni. Nagy gondossággal törölgette a kezét egy olajos ro-ngy- -gyal. — Úgy gondolod, segítesz egy kicsit a (bátyádnak? — kérdezősködött tovább a -traktorista. — Amint látod. De hát mit akar még itt ez a Jankó! Stefan egyre vörösebb lesz a méregtől. Valahogyan furcsán, sután áll ott a barázdában, majdnem kirobban belől-e a bosszúság... Igaz, senki sem szólt hozzá egy rossz szót sem! És mégis ... ANKO úgy látszik akar még valamit mondani, de azután -mégsem szól semmit. Hirtelen biccent egyet, majd megrántja az indítókart, és tovább dübörög a traktorral. Á nyomában, akár a hajó -tatja mögött fodrozó, kavargó vízáradat, úgy buzog a.född, az ekék J nyomán kelt hullámok aztán lassan oldalt dőlnek, elsimulnak. Jan-ko olyan -büszkén , húz el traktorával ott, mintha hatalmas gőzhajót kormányozna tova egy szánalmas létekvesztő mellett, amelyben egyedül Stefan evezget. Régen nem érte már Stefan-t ilyen szégyen. Ö, egy nagy .gyár munkása, ahol csupa olyan gép van, majdhogy meg nem szólalnak — esi most egyszerre itt ballag egy ócska eke után! Nagyon röstélílkedett ebben a pilla- íiatbam ma-ga miatt is meg bátyjáért is. ]lf ÉLY GONDOLATOKBA mel 1 rülve ért ki a föld végére, a lovakkal visszafordult a másik barázdába, meghúzta a gyeplőt és bátyjához fordult: — Mihail, in-em -gondolod, hogy valami nines nálunk egészen rendjén? — No, mi az? — Úgy érzem magam, mintha valami nagy gyalázatba, bűnbe estem volna ... Itt ez a nadrágszíj-forma föld, meg ez a vízözönelőtti eke... — Stefan 'hangjában már a düh remegett. — Az-t gondolná az ember, hogy tán nem is a XX. században vagyunk, mintha gép nem is lenne a világon! —- Kérhettem volna én is -traktort — mormog magában Mihail, mintha csak mentegetődzni akarna —, dehát mit kezdenénk vele ezen a szűk kis parcellán. — Ki kell valamit gondoln-u-nk — folytatja Stefan —, mert hát nem maradhatunk ilyen szégyenben! Végre valshára el kell már határozni mgjpnfcat -valamire. Mihailon is látszott, hogy nincs éppen ínyére a dolog. Érti ő, hogy tenni kellene valamit. T¥ AT JÓ, NEM BÁNOM. Most *" már szántsuk fel ezt a -kicsit, azu-tán holnap majd bemegyek a szövetkezetbe — szól elgondolkozva Mihail. — Majd megbeszélek velük ott egyetmást Stefan csettint a lovaknak és ballag tovább a barázdában. De Mihail, mintha csak meg akarná vigasztalni öccsét, utána kiállt: —- Ne is nyugtalankodjál, Stefko, -holnap bemegyek hozzájuk, okvetlen bemegyek!
