Somogyi Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1955-07-07 / 158. szám

Csütörtök, 1955. július 7. SOMOGYI NÉPLAP 3 Társadalmunk megvetése, törvényeink szigora sújtja a rágalmazókat Párt- és állami szerveink igen nagy gondot fordítanák a dolgozók ■panaszos leveleinek kivizsgálására. Najp-nap jutám érkeznek aj pártbi­zottságokra, tanácsokhoz, s szerkesz­tőségünkbe, a hivatalokba levelek, amelyek sokszor komoly hibákat tárnak fel. A dolgozók éberségét, a közügyek iránti érdeklődését, általá­nyban pártunk politikájának helyeslé­sét és támogatását bizonyítják ezek a leveleik. Megtörténik azonban az is, hogy népi demokráciánk ellenségei —fel­Visszafelé sült el A minap hatóságaink levelet kap­használva a dolgozók bejelentéseire fordított figyelmet — hamis, valót­lan adatckat, rágalmakat írnak kommunista vezetőkről, becsületes dolgozókról. így akarnak ártani né­pi demokratikus rendszerünknek, ezzel akarnak lejáratni harcos, kom­munista vezetőket, ezzel akarják nehezíteni munkájukat. Nem riad­nak vissza sokszor attól sem, hogy becsületes dolgozók nevét hamisít­sák rágalmazó levelük alá, így akarnak nagyobb súlyt adni ocs- rnány hazugságaiknak. a kulák fegyvere dig termelőszövetkezeti tagnak tün­hanem hátráltatni akarja a szocia­lista építést. Ö a község legrosszabb adófizető je, adótartozása miatt már végrehaj­tást is kellett nála elrendelni. De igen nagy beadási hátraléka is búzá­ból, kukoricából, burgonyából, vágó­marhából, IsedtésbŐfi/ tojásból;, ba­romfiból. Levágott sertése után sem volt hajlandó a zsírmennyisé­get beszolgáltatni, úgyhogy karhata­lom igénybevételével kellett tőle a beszolgáltatandó zsírt elhozni. Föld­jeit nem műveli rendesen, kukori­cáját is csak egyszer kapálta meg. Ilyen ember rágalmaz becsületes kommunistákat, Amit a dolgozó parasztoknak tudniuk kell A tavalyi hátralékok természetbeni teljesítése A% 1954. évről származó hátralé­kokat pénzértékre számították át és ezeket a pénzügyi szervek hajtják be. A Minisztertanács legutóbbi ran- delete szerint azokat a múlt évi be­adási hátralékokat, melyeket pénz­értékben ez év június 30-ig nem hajtották be, újra természetben keiül előírni. Az eddig be nem hajtott múlt évi beadási hátralékok szerint természetben, a termelők meghall­gatása után július 15-ig cikkekre bontva és határidőre ütemezve, első­sorban [kenyérgabonában vagy ta­karmány,gabonában kell előírni. Ha megfelelő mennyiségű gabona nincs, akkor a hátralékot legkésőbb 1955. november 30-ig hízoftsertéssel kell teljesíteni. Ha a termelő a hátralékot hízott- sertéssel sem tudja teljesíteni, sül-1 dót, tojást, inapraforgót, hüvelyest,- tejet, a sző'.ős gazdaságok esetébe» bort vagy mindezek hiányában ku­koricát, végül burgonyát és barom­fit kell előírni. A hátralékok teljesí­tésére vágómarhát beadni nem le­het. Hangsúlyozzuk, népi áLair.unk nem engedi el a hátralékot és a be­csületesen teljesítő dolgozó parasz­tok igazságérzete is megköveteli, hogy mindenki maradéktalanul te­gyen eleget kötelezettségének. Ezért minden községben pontosan tartsák be az -erre vonatkozó rendelet et, ne tűrjenek meg semmiféle lazaságot, megalkuvást. tah Kálmáncsáról egy becsületes termelőszövetkezeti tag aláírásával. A levél szerint Orbán József 18 hol­das középparaszt érésben lévő ro­zsát learatta és állataival feletette. Megindult a vizsgálat. Bebizonyo­sodott Orbán József teljes ártatlan­sága, de 'bebizonyosodott az is, hogy a levél küldőiéként szereplő termelőszövetkezeti tag semmi­féle levelet nem írt, a levélen szereplő aiáírás hamis. Ki küldte tehát a feljelentő, rá­galmazó levelet? Kinek'állt érdieké­ben, hogy becsületes középparasztot megrágalmazzon, a feljelentőt pe­A másnak ásott vere Ugyancsak az elmúlt napokban kapott szerkesztőségünk egy levelet Vörös János segesdi 8 holdas paraszt aláírásával. Ebben a levélben Witte mann József elvtársat, a Segesdi Gépállomás igazgatóját a legkülön­félébb rágalmakkal illette azért, mert nem számitatta fel neki a föld­jét. A levél nyomán megindult vizs­gálat a következőket állapította meg: Witfmamm elvtárs valóban meg­tagadta a Vörös János által kért 3 hőid föld felszántását. Vörös János­nak azonban több mint 3000 forint kiegyenlítetlen tartozása áll fenn a tesse fel? A község kommunistái nem hagyták annyiban a dolgot. Sonra vették a kuilákokat és az írás- próba bebizonyította, hegy Nagy Ba­jos, volt terménykereskedő kulák ír­ta a levelet. Ezzel az aljas módszerrel akarta Orbán Józsefet a szövetkezet el­len fordítani, mert tudta, hogy Orbán József gon­dolkodik a szövetkezetbe való 'belé­pésről. Csakhogy a község kommu­nistái éberek voltak. Nagy Lajos kulák fegyvere visszafelé sült el. A kulák igazi arca lelepleződött a köz­ség becsületes dolgozói előtt. tube maga esett bele gépállomással szembe. A felszántani kért 3 hold nem is az övé, hanem egy másik gazda földje, melynek megművelésével olyan földhöz akart jutni, amely mentes a beadási kö­telezettségtől. Ki ez a Vörös János? Hat évig volt a ferences barátoknál «■fráter« (laikus barát). Ott szakadt el a néptől, ott vált a népnyúzók kiszolgálójává. A felszabadul ás utá­ni minden cselekedete azt bizonyít­ja, hogy nem híve a népi demokrá­ciának, munkájával nem segíteni, azt a Wittman elvtársat, akinek igen nagy része volt a nemrégen megalakult segesdi termelőszövetke­zet, létrehozásában! Ezek a példák bizonyítják: az el­lenség nem alszik. Minden alkálimat megragad, minden rést kipuhatol, hogy támadni, ártani tudjon. Min­dent felhasznál, hogy aljas terveit megvalósíthassa. Képes 'becsületes, jószándékú embereket meghurcolni, hogy így rontsa azok tekintélyét, zavart okozzon j elenfgetései vei, egyszóval ártson. Ezek az emberek csak társadalmunk megvetését ér­demlik és azt a büntetést, amelyet törvényünk a rágalmazóknak előír. Fuvarozási kedvezményben részesülnek a tsz-ek Mint már közöltük, a közlekedés- és postaügyi miniszter hozzájárult ahhoz, hogy az autóközlekedési vál­lalatok a termelőszövetkezetek ré­szére 50 százalékos fuvarozási díj- kedvezménnyel bocsássák rendelke­zésre tehergépkocsijaikat abban az esetben, ha a gabenahordáshoz a tsz megfelelő fcgaterővel nem rendel­kezik. . A kedvezmény csak olyan fuva­rozásokra Vonatkozik, amikor a ter­melőszövetkezet a tehergépkocsit ki­zárólag gabomabehordásra veszi igénybe. Kedvezményes feltételekkel szerződést lehet kötni a lucerna és vöröshere magfogására A lucerna és vörös-here egész ál­lattenyésztésünk, de elsősorban nö­vendék- és fejlődő állataink legérté­kesebb takarmánynövénye. F. fehér­jében gazdag tömegtekarmányok a hús- és tejtermeléshez szinte né'kü- lözhotebtenek. A termelés fejlesztésének legfőbb álapja a magtermelés fokozása. Ezért a Minisztertanács határozatot hozott, mellyel lehetővé teszi a lu­cerna és vöröshere szerződéses mag- fogását, a termelőre nézve feltétlen előnyös és jövedelmező feltételek­kel. A határozat szerint magfogásra az állami gazdaságok, termelőszövetke­zetek és egyéni termelők egyaránt köthetnek szállítási, illetve ter­ményértékesítési szerződést. A szerződő termelők a megter­melt nyers lucerna és vöröshere magért a később megállapítandó állami szabadi el vásárlási árat kapják, ami mázsánként a lu­cernánál 2500, a vörösherénél 1500 forintnál kevesebb nem le­het A termelőszövetkezetek és egyéni termelők a szerződéses alapon ter­melt és központi készletbe eladott nyers lucerna- és vörösharemag után ólomzárolt vetőmagot kapnak vissza nyersmag áron. A termelőszö­vetkezetek minden központi készlete be eladott száz kiló lucerna- és vö-- rösheremag után 16 kiló, az egyéni termelők pedig 8 kiló tisztított, ólomzárolt vetőmagot kapnak. An­nak a termelőnek, aki az álomzárait vetőmag visszavásárlási kedvez­ményt nem veszi .igénybe, e ked­vezmény pénzértékét elszámoláskor kifizetik. Lucernánál a biztos magtermés legfőbb feltétele a kártevők ellesni védekezés. Éppen ezért a határozat értelmében a szerződött termelőszövetkeze­tek és az egyéni termelők a lu- cernamagfogáshoz szükséges vé­dekezőszert — holdanként 20 ki­ló agritoxot — ingyen kapják. Termelőszövetkezeteknél a bepor­zást a körzeti növényvédő állomá- sok ingyen végzik el. Azí egyéni ter­melők a beporzáshoz a növényvédő állomásoktól háti porzókat kérhet­nek kölcsön. A magfogós ilyen kedvező lehető­ségei mellett most minden termelő­nek legfontosabb feladata kell hogy legyen, hogy minél nagyobb terüle­ten jelölje ki magfogásra a kissé ritkább, de egyenlő állományú lu­cerna- éls vöröshere-területeket, s azokon a kártevők elleni védekezést azonnal hajtsa végre, A nagyberki üFközef­JJÁROM SZÖVETKEZET van ebben a-oSomogy megyei fa­luban, a Győző" a Becsület s az Igazság. Mind a három jó. Ha apró­lékosan szemügyre veszi őket az ember, taLál elég reparálni s növesz­teni vakít: azonba mégis jók, abban ■az érteleimben, hogy a szövetkezeti paraszt már nem cserélne a kívülálló gazdával, ellenben sok gazda szíve­sen cserélne a szövetkezeti taggal. (Kivált, ha csak jövedelmet kéne cserélni.) Nagy szó ez. Néhány esz­tendő alatt a berki szövetkezetek nyílt viadalban legyőzték a kisgaz­daságot. Most aztán a mérkőzés, mely a dombos határon kezdődött, s melyben traktorok, okos termelési módszerek, közös nagy erőfeszítések játszották a főszerepet — beszorult a faluba. Az emberért csatáznak már a szövetkezetiek: az értelemért, a lélekért, a döntésért, hogy a maguk alkotta s immáron nagy próbákat kiáltott új közösségbe befogadhassák a kívülálló gazdákat. Vagy legalább is a többségüket. Igen jó érveik vannak. Nagyberki ma szemléltető iskola: ahol jobb a gabona, az okvetlenül szövetkezeti föld, ahol tisztább a kukorica, az is okvetlen szövetkezeti föld, ahol iga­zán szép gulya legel, az szövetkezeti rét, ahol a faluban új ház épül, az csaknem biztosan szövetkezeti tag telke. A Győző példának okáért 13— 15 mázsás búzát, 15—18 mázsás őszi árpát vár. A másik két szövetkezet sem marad el tőle. Mégis, amikor összeülök Kon tra József tanácselnök­kel, ő mind csak a nehézségekről be­szél. És bizony igaza van. A búzával nem lehet vitatkozni, az semminő ellenérvtől nem lesz kevesebb. A vita itt már nem is a kétféle gazdálkodás, hanem a kétféle észjárás, kétféle lel­kűiét között viharzik. A szövetkeze­tiek magabiztosak és jókedvüek (tudják miért): a kívülálló gazdák elgondolfcozók és kicsit izgatottak <o!ykor nem is tudják, miért). Eme­zek tele vannak tervvel,.reménnyel, s az eljövendő tettekről beszélnek; amazok érvek híján a százados szo­kást, előítéletek tömegét, kételyeket, kifogásokat zúdítanak a falusi nagy vita porondjára. Ásatag családi, szomszédi viszályok bukkannak újra felszínre, ííz-húszéves sértődöttség fészkei! a fejekben, s tör ki, ha a be­lépésre kerül a szó. Hallottam egy gazdáról, hogy nem akar bemenni, mert ott van egy ismerőse, ki 1935- ben búcsúkor lesimított neki egy pofont. (Amit ő nyomban vissza­adott.) Hallottam olyanról, aki attól tart, hogy együvé kerülhet a legény- kori rózsájával: már pedig annak­idején nem valami békességesen vett tőle búcsút. Nincs ezen mit csodálkozni. Belé­péskor a parasztember nemcsak gaz­dálkodást változtat: életformát is. S mivel itt a közös gazdálkodásnak nem tud semmi érdemlegeset ellene vetni, hát megpróbál ellentmondani az új életformának, előszedve min­den lehetséges és lehetetlen kifo- .gást... És bizony a szövetkezeti pa­rasztnak (kinek volt .türelme, talá­lékonysága, kitartása az új nagy- gazdaság létrehozásához és felvirá­goztatásához) most elég türelmet, ta­il Vékonyságot, szívósságot/ kieíili ta­núsítania a kívülálló emberek meg­győzése közben. * * * T) ONYOLULT MUNKA ez azért U is, mert a gazdák hangula­tát, kételyeit meglehetős sűrűn meg- nyergelik a túlsó oldalról: azok, aki­ket néha bajos a nevükön nevezni, mert igen óvatos duhajak, de akiket gyűjtőnéven osztá’lyeLtenségnek hí­vunk ... Járják a szövetkezetiek szorgal­masan a falut. Na, lesz már belépő, ide csak pár jó szó kell, amoda egy kis útbaigazítás a várható termés­ről: és ekkor egyszercsak falba üt­közik a népnevelő, a tegnap még szíves gazdák konokul elzárkóznak. Mi ez? Semmi, semmi — mondják a gazdák. Azonban Havasi József, a Győző elnöke — kitűnő elnök és ki­tűnő népnevelő — nem nyugszik be­le. Addig kerülget egy ismerős'gaz­dát, míg az kiböki: várni kell most, elnök elvtárs, meg kell várni, mire üt ki a négyhatalmi értekezlet. Ha­vasi jót nevet. Akármire üt ki, a Győző csak többet oszt a tavalyi 43 forintos munkaegységnél. (Pedig az se volt rossz.) Nono — feleli a gazda — nem is erről van szó, hanem a po­litikáról ... Havasi ekkor már nem nevet. Eszébe jut, hogy Dulles úr mivel harangozta be a külügymi­niszterek találkozóját: a szokott ijesztgetéssel, meg azzal, hogy majd ők előveszik a népi demokráciák bel­ső ügyeit, Nevetséges vagy nem ne­vetséges, a berki gazdák fejét téle- beszélték ezzel a dologgal. Fele se •tréfa ennek: a keresztsoros vetés meg a négyzetes kukorica mellett most már külpolitikai tájékoztatóval is fel kell szerelni a népnevelőket... * * * PÁR NAP MÚLVA kedvező a 5 helyzet megint. Hanem akkor (cs:inál az ember bajt magának, ha nincsen) a következő eset történik. Takács Lajos, a falu egyik jó gaz­dája — eldöntvén az eldöntendőket. — bemegy az Igazság irodájába, és azt mondja, beáll. Aztán csak várja, hogy most nagy ovációban lesz ré­sze: tagszervező idő van, az első je­lentkezőt meg kell becsülni. Azon­ban az Igazságbeliek fanyalognak. Vakarják a fejüket, hogy így meg úgy: végre is ők elegen vannak (ti­zennyolcán!), s igen jól megvannak egymásközt. Meg aztán hoztak egy határozatot, hogy ha már felvenné­nek valakit, csakis családostul ven­nék fel. Egy szó, mint száz, Takács nem kell. A gazda bőszükén megy haza. Hát eldobni való ember ő? Pár nappal utóbb beállít hozzá a népne­velő, hogy a nagyüzem a jövő útja, is nem érdemes okvetetlemkedni, leg­okosabb belépni mentői előbb. Ta­kács majd felrobban mérgében. Ho­vá lépjen, ha nem fogadják ‘be? ... És csakhamar tele van a falu, hogy a szövetkezetiek beszélnek, beszél­nek, de eszük ágában sincs, hogy felvegyék a jelentkezőt. No tessék. Most előbb az Igazság tagjait kell meggyőzni, hogy ne legyenek olyan maguknak valók. Aztán Takácsot kell kibékíteni, hogy ne vegye szí­vére a do’got. Azonban Takács egyelőre mélyen meg van sértve ... * * * IVEM TUDJÁK, ki mondta, de valaki mondta egy másvala­kinek, (aki mindjárt továbbadta: őszre a szövetkezeti jövedelmet egy­formán kél! elosztani a régi meg az új tagok közt. Légből kapott hír. Semmi alapja nincs, nyilván valami kúrák találta ki. Hanem néha a ki­találás is megragad a fülekben. Lett nagy zúgás, ezúttal nem a gazdák, hanem a szövetkezetiek között: mi­csoda, hát azért dolgozunk, hogy más vigye el a hasznot? — azt már nem, zárszámadásig egy új tagot se veszünk be... Hiszen, aki a hírt el­eresztette, éppen erre spekulált! Most aztán befelé is hadakozhat a népnevelő, és még jól le se csende­síti a felbolygatott kedélyeket, más hír kap lábra: marják egymást a szö­vetkezetben a gazdák meg a volt nincstelenek! Itt érdemes megállni egy szóra. Nem azért, mert az egyik szövetke­zetben csakugyan volt valami össze­koccanás (el is simult hamar): ha­nem, mert ez a probléma, a volt gaz­da s a volt nincstelen közti társadal­mi különbség nem egyenlítődik ki egyszerre, súrlódás nélkül. Idő kell ehhez. Idő, és az, hogy mindkét ré­tegbeli megszokja a végzett munka szerinti jövedelmet és megbecsülést. Egyébiránt ennek a problémának sok ága-boga van. Ezúttal csak egy­ről szólok: a szőlőről. Itt, Nagyber­kiben is leginkább a középparaszt- rnak van szőlője, de azt nem viszi be a szövetkezetbe, megtartja háztáji földnek. Egyik baj az, hogy a ház­táji szőlő, a házkörüli kertet hozzá­számítva, sok tagnál erősen megha­ladja az egy holdat. Másik baj, hogy ezek a szőlős emberek olykor éppen a legnagyobb dologidőben kapáigat- ják a szőlejüket. A harmadik baj, hogy ősszel szüretelnek, ellenben a többi tág nem szüretel. Tehát a megengedettnél több ház­táji föld. s a közös munkából való ■elmaradás igen sok vita forrása. És ezen a betegségen csak radikális kú­ra segít. A Győzőben (pedig annak az elnöke is középparasst) szigorúan Lecsapták a fölös háztáji földet, akár­milyen szőlő volt is. Egy ideig mor­fondíroztak a volt gazdái?, hogy ez nem igazság: de mikor látták, hogy megszűnnek az összekoccanások, tel­jes az egyetértés — rájöttek, hogy ez az igazság. (És ez a törvény!) A má­sik két szövetkezetben még nem csi­náltak rendet a háztáji földek körűi. Ama hivatkoznak, hogy netán el­riasztják a 'belépni kívánó 'gazdákat. Pedig hát a középparaszt nem a ren­dezésitől fél, hanem a veszekedéstől. Veszekedést mondok, nem nézet- eltérésit. Utóbbi ezután is adódik, a szövetkezet nem litánia, ahol min­denki egy szöveget mond: egyik gyorsabban hatedna, másik komóto­sabban, egyik híve a gépnek, másik még nem. Nézeteltérés tehát van is, 'lesz is. Hanem a torzsalkodás elke­rülhető. Hiszen a szövetkezeten belül -mindem embernek egy az érdeke. Éppen ez a legfőbb érve a népneve­lőnek. Váltakozó szerencsével használ­ja? Igen is, nem is. Egyszer-!? étszer hiába fárad: de végre is álhírek, ellenséges cselfogások, kételyek eke­mére — mindjobban érződik a falu hangulatán, hogy kedvező fordulat várható. A MILYEN KÖZEL vannak egyesei? a belépéshez, oly messze van — példának okáért — I Dobos Pál. Ez a gazda a, minap je­lentette ki mindenkinek, akit illet: I inkább betyárbandát alakít, sem­hogy aláírjon. Kutya egy mondás volt, hanem azért a szövetkezetiek nem rúgták össze Dobossal a patkót; Dehcgy is alakít betyárbamdát! Mér­gében mondott ilyet, no de majd le­higgad, s aztán szót értenek veie, ha ma nem, majd holnap ... Tudják ezt azok, akik a Dobos Pál/ok jobb sorsáért küzdenek: a legkiválóbb népnevelők, a legjobb szövetkezeti parasztok. Egy közülük Alabárdos Gyula, a Győző brigádvezetője, amint nevezik Alabárdos bácsi. Igen jó gazda, sem- minő gazdálkodási kérdésben nem lehet megfogni őt. Egyenes, tiszta ember, mindig a szinigazat mondja: És sokoldalú: ha a fészkes ültetésről kérdezik, arra felel, ha politikai kér­dés térül elébe, arról beszél, ha va­lamely ügyben igazságtevésre kérik, megteszi készségesen! Hatalmas tü­relme van! Számomtartja szépen, melyik ismerőse hol tart a szövetke­zet felé vivő úton: foglalkozik velük fáradhatatlanul és kilesi, mikor érik be az értelem vetése, mikor lehet odatenni az asztalra a belépési nyi­latkozatot. Január óta huszonöt tagot vitt be a Győzőbe. Hetenként átlag egyet. Szinte házifeladata ez neki, a gazdasági munka meMett, mint a diáknak az otthoni lecke. Nem tud meglenni agitáció nélkül. Munkása, harcosa a szövetkezés ügyének, a szó igazi értelmében, mindig tele van érvvel a feje, mindig tele van szeretettel a szíve. Csak. azt lehet kí­vánni neki és társainak: derék küz­delmeket, szép győzelmet a paraszti jövendőért vívott ütközetben. Dobozy Imre « » * Dobozy elvtárs »A nagyberki üt­közet« című Szabad Népben megje­lent cikkét lapunkban is közöljük, hogy azok is olvashassák, akiknek nem jár pártunk központi lapja.. Az ütközet kimeneteléről, az új győzel­méről n régi jeleit még beszámo­lunk lapunkban. Most csak annyit, hogy kitartó, szívós harc folyik az új paraszti élet megteremtéséért Nagyberkiben. Az első győzelmi je­lentés arról számol be, hogy újabb 6 család, 14 taggal választotta a ter­melőszövetkezetet, győzte le a régit. Dobos Pált még nem sikerült meg­győzni a szövetkezés előnyéről. Az Igazságban is megvan még a befe- léfordulás, de amint az első győzel­mi jelentés hirdeti, az új, a szövet­kezetiek javára alakul az ütközet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom