Somogyi Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1955-07-27 / 175. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1955. július 27. A GENFI ÉRTEKEZLET UTÁN r A genfi értekezlet eredményei rendkívül kedvezőek a béke szempontjából Róma (TASZSZ). Az Ansa hírügynökség közölte Segni mtaiászter- elnök nyilatkozatát. Segnd a többi között a következőket mondotta: "A. genfi értekezlet eredményei, véleményem szerint, rendkívül kedvezőek a béke, a biztonság és a leszerelés céljának végleges elérése szempontjából. Az értekezlet ezeket' a célokat tűzte maga elé. A Géniben megkezdődött megbeszélések hamarosan folytatódnak és aizrt hiszem, hogy most már pozitív eredményekre kerül sor. Olaszország a többi orFAURE FRANCIA MINISZTERELNÖK: Nincs egyetlen olyan kérdés sem, amely ne került volna közelebb a megoldáshoz szagnál nem kevésbé hőn óhajtja a teljes sikert és békére törekszik'«. * * * Delhi (TASZSZ). A Times of India Győzelem című vezércikkében ezt írja: »A genfi értekezlet eredményeinek az a mércéje, hogy bár az értekezlet a főproblémákfaain nem hozott konkrét határozatokat, elvezetett az egyedül előtérben álló megállapodáshoz, ahhoz a magállapodáshoz, hogy végátvételek a hidegháborúnak és békés eszközökkel végleges rendezésre törekszenek, bármily hosszadalmas legyen is az«. Párizs (MTI). Edgar Fauré francia miniszterelnök a Fraince-Soimak -a következő nyilatkozatot adta a genfi értekezlet eredményeiről: Nem állítom azt, hogy a Genfben tárgyalt valamennyi kérdésben máris megegyezést értünk el. De nincs egyetlen dlyam kérdés sem, amely ne került volna közelebb a megoldáshoz. annak következtében, hogy megvizsgáltuk. Először is: a Szovjetunió egyetértett velünk annak elismerésében, hogy szoros összefüggés van Németország újraegyesítése és az európai biztonság problémája között. Másodszor: a Genfben képviselt négy hatalom kiemelte, hogy közös felelősség terheli őket Németország újraegyesítésének kérdésében. Harmadszor: kijelentettük, hogy az újraegyesítésnek biztosítékokat kell magában foglalnia valamennyi állam, s köztük különösképpen a Szovjetunió biztonságára vonatkozólag. Negyedszer: a biztonság megszervezésére tett javaslatok végeredményben elég közel állnak egymáshoz. Ötödször: új eszméket, vetettek fel a leszerelést Etetőén és ezek közül egynek tanulmányozását sem vetették ed. Hatodszor: a négy kormány szükségesnek tartja a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatokat. En magam ebben a kérdésben kilenc pontból álló határozott programot terjesztettem élő, amely — azt hiszem — alapul szolgálhat majd a további munka számára, hogy eltávolítsák az egyes országok 'közötti közeledést gátló akadályokat. A lap munkatársa megkérdezte a miniszterelnököt, lehet-e azt mondani, hogy a hidegháború már véget ért? Faure így fogalmazta meg ezzel kapcsolatos véleményét: — Tény az, hogy egy év óta a föld egyetlen pontján sem folyik háború, bár sajnos, még mindig varnak pánitok, melyeken a 'rendet megzavarják. Egy irhás:k tény — miaga a genfi találkozó. Vajon lehet-e még hidegháborúról 'beszélni, amikor a problémákat a tárgyalóasztal körül vizsgálják meg és amikor kétségtelenül' megnyilvánul az az akarat, hogy békésen rendezzék őket? EISENHOWER: „A cél érdekében együttműködésben kell dolgoznunk a Szovjetunióval és minden más néppel“ Washington (TASZSZ). Eisenhower és Dulles július 25-én tanácskozott az amerikai kongresszus vezetőivel. A tárgyalások után Ha- gerty, a Fehér Ház sajtótitkára az alábbiakat közölte a tudósítókkal: »Az elnök és a külügyminiszter a két párt kongresszusi vezetőivel folytatott tanácskozása során a genfi tárgyalásokról beszélt Eisenhower elnök biztosította a kongresszusi vezetőket arról, hogy Genfben semmiféle titkos egyezményt nem kötöttek és nem írtak alá semilyen bizalmas okmányt. Az elnök kifejezett meggyőződése szerint a genfi értekezlet figyelemreméltó vonása a szovjet küldöttségnek az a szemmel láthatólag őszinte kívánsága volt, hogy a jövőben a barátság jegyében ' tárgyalják meg a világproblémákat és. az a készsége, hogy ösz- szeüljenek a nézeteltérések megvitatására.« Az elnök — mondta a sajtótitkár — ezt »természetesen biztató eseménynek tekinti«, de ez »önmagában nem nyújt alapot azoknak a kölcsönös biztonsági intézkedéseknek valamilyen enyhítésére, amelyeket most szövetségeseinkkel együtt végrehajtunk.« Eisenhower amerikai elnök hétfőn este a rádióban és a televízióban beszámolt a genfi tárgyalásokról. Eisenhower ismét hangoztatta, hogy az Egyesült Államok békét akar és rámutatott arra, hogy a genfi megállapodásokat sok türelemmel kell majd valóraváltani. »A cél érdekéhen együttműködésiben kell dolgoznunk a Szovjetunióval és minden más néppel . . .« — mondotta. Eisenhower szerint nem kefll »lekicsinyelni a biztos és igazságos béke útján meredő akadályokat, de nincs ok az elbátortalanodásra sem.« Rámutatott arra, hogy Genfben a felek komolyan és (gyakran biztosították egymást arról, hogy az egymással való kapcsolatokban gz engedékenység és együttműködés új szellemét szándékoznak követni. »Az igazi próbája annak, amit Genf elért — mondotta Eisenhower— a külügyminiszterek küszöbön- álló októberi értekezletén mutatkozik majd meg.« Itt jön majd el az ideje tannak, hogy »mindkét fél részéről határozottan szükség lesz engedékenységre és némi engedményekre. »Ezen az értekezleten kell majd , megtenni! az erőfeszítéseket,- hogy a genfi találkozón elfogadott általános elveket) »tényleges, határozott megállapodásokká« változtassák. Beszámolója végén az amerikai elnök kiemelte, ho-gy a népek -békét óhajtanak, s hogy ez az akarat »nagy nyomásiként« érvényesült annak érdekében, hogy Genfben »építő jellegű előrehaladást érjünk el és ne csupán megismételjük a múlt szomorú, negatív látványosságát. »A magam részéről — mondotta — semmiesetre sem becsülöm kevésre azt a hosszadalrqas és kimerítő munkát, amelyre még szükség vam( mielőtt tényleges eredményeket lehet elérni.« * * * London. Az angol lapok továbbra is nagy figyelmet fordítanak a genfi értekezletre. A Daily Mail pl. ezt a címet, adta a genfi értekezlettel foglalkozó közleményének: »A ibéke felé vezető helyes úton«. Ez a cím tükrözi a lapok kommentárjainak általános hangnemét. »ügy látszik, épül már a Kelet és a Nyugat között a régvárt híd — írja a lap. — A légkör összehasonlíthatatlanul jobb, mint azelőtt«. A Times megjegyzi, hogy »a négy 'kormányfő mindazt elérte, amit tervbevett«. Mint a Reuter jelenti, londoni diplomáciai körökben azt mondjak ugyan, hogy a Keletet és a Nyugatot elválasztó konkrét problémákat — Németország újraegyesítését, a biztonság és a leszerelés kérdését — még nem oldották meg, de mégis hajlandók azt hinni, hogy igazi és fontos változás történt a nemzetközi politikai légkörben, ami végső soron megteremtheti e problémák megoldásának feltételeit MARK TWAIN: JlmtL a ízt^ktiztaiíg^hez Ez a levél nem jelent meg eqyik Twain-gyűjteményben sem. Az a jellemzés azonban, amelyet Mark Twain e levelében adott az amerikai »hétköznapokról«, még ma sem évült el. A »Daily Graphic« című lap szerkesztőjének, New York. 1873. április 17. Levelét megkaptam. Ha jól lérrtettelm, Ön i-az amerikai nép nevében« »búcsúüzenetet« kér tőlem. Uram, irgalmazz! Az amerikaiak öröme korai: még nem utaztam el. Dé, ha el is utazom, akkor sem örökre. Legfeljebb hat hónapot szándékozom 'külföldön tölteni — s bizony, vannak, akik ezt sajnálják. Imádom a mozgást és gyűlölöm az unefimat. Mihelyt felhangzik a madarak első trillája, mihelyt 'tavaszi szellő rezdül és kibújnak az első virágok, én már rettegve gon- dcitck a nyári melankóliára, elvesztem nyugalmamat és szeretnék elfutni valahová, ahol pezseg a2 élet. Minek is magyarázzam önnek, bizonyára ön is ismeri ezt az érzést! Éppen- ma volt, hogy ismét megéreztem a levegőben a veszt eglés ismerte tő jeleit és így szóltam magamhoz: »Micsoda szerencse, hogy már kibéreltem a gőzöst, amely vontatókötelére veszi törékeny bárkámat!« ma Amerikában? Semmi Fussa át a lapokban sek feletti címeket: Bajbakerült a színes kongresszusi tag. Bírósági ítélet — ötévi börtön. Pánik a Wailf-Streeten. Két bűnügy. Letartóztatás a főúton elkövetett rablásért. Támadás a gázszolgáltató társaság pénzbeszedője ellen. Gyilkosság vádjával sztrájkolóikat tartóztattak le. A gyilkos által megsebesített király élete veszélyben forog. Kötéláltaí’á halálra ítélték az asszonygyilkost. Halálraítéltek két embert, sorozatosan elkövetett gyilkosságokért. Ellenségeskedést szítanak a baptista egyházközségben. A vasúti töltést elmosta az árvíz. A Ku-Klux-Klan -gyilkosságai. Megrendítő nyomor. A leszakadt cső öt gyermeket eltemetett, közülük kettő már meghalt. Apagyilkos. Véres verekedés Kentuc-kyban. Nyolcéves gyilkos. A temetőt elöntötte a víz. Mészárlás Luisianbam. Mert mi történik a távirati jetentéFéigyújtottá'k a törvényszék épületét, szökési kísérlet közben négereket lőttek agyon. Körülbelül 300 ember bannégett a törvényszéken. A városban általános lázadás tört ki. A szállodában ostrom alá vettek egy bányászcsoportot. IndianapaEsbód kivonták a csapatokat és rendőrséget. Véres események várhatók. Borzalmas történet. Erőszakoskodó néger. Borzalmas bosszú a súlyosan megsebesített asszonyért. Egy ember 24 órát töltött a tűzben. Ezeket a címeket mind az önök lapjának tegnapi számából' jegyeztem ki, s — szavamra — a szenzációknak ez a banális gyűjteménye jelentette a nap minden újságát. Óh — gondoltaim —hiszen így meghalunk az unalomtól! Mi az, hát elaludt a mi nagyszerű nemzetünk? S nekem még egész hónapig el kell viselnem az efféle ostobaságokat, mielőtt az európai fővárosokban beleszokom az igazi életbe?! Különben lehet, hogy míg távol leszek, addig felpezsdül itt. valamiféle élénkség .:; ... Az országot megülő csendtől, általános tespedéstől és mély letargiától kimerült, őszinte híve: Samuel Clemens (Mark Twain) J CZAVELIJ SISKIN, ifjú foto- ^ riportert sürgősen hivatták a szerkesztőségbe. — No, Siskin — szólt ünnepélyesen a szerkesztőségi titkár —, megkapod az első önálló feladatat. Elmegy a Kooperatív utca 5. szám alá és felvételt készítesz Glusko, műszaki főiskolai hallgatóról, az ünnepi fényképalbum számára. Lényeg az, hogy gyorsan elkészülj vele, légy leleményes ... Fél óra sem felt bele, Siskin már ott sietett a fasorban, egy zöldre- festett ház felé tartott. Simára borotvált fején arannyal kivairrt, kis kerek sapka virított, s mellén lógó fényképezőgép nikkelezett alkatrészein táncolt a napsugár. Néhány virágokkal beültetett ágyékom keresztülugorva már ott is állt Siskin a veranda előtt, amelynek lépcsőjén tarkaruhás leány üldögélt és könyvet olvasott. — Engedje meg, hogy bemutatkozzam — szólt a sietségtől lihegve Sis- kins mutáló, -basszus hangon. — A területi lap fotóriportere vagyok .. . Hm ... Hm . .. Szavelij Siskin — ezzel lekapta fejéről a kis sapkát és meglengette a levegőben. — Azt a megbízást kaptam, hogy felvételt készítsek Glusko főiskolai hallgatóról. Talán kaphatnék valami útfoa- igazitásit? —' Főiskolai hallgató? — kérdezte a leány, jelzőt téve a könyvbe. — Ez biztos a bátyám lesz. — Az ajtó felé fordulva eUki-áltotta magát: — Andrej, gyere csak ki! L'GY FIATALEMBER lépett ki ■*-* a verandára, kezében vonalzót és hegyesre faragott ceruzát tartott. — Fényképet kell készítenem magáról — jelentette ki Siskin, sapkájához emelve kezét. — Egyébként most éppen kitűnő helyzetben áll, első feladat írta: A. Tyemhin jobbat kigondolni sem lehetne — mondta és a fiatalemberre irányította a fényképezőgép lencséjét. — Azonnal kérem ... Egy pillanat... Figyelem. . . Kész! — Nem értem a dolgot — vont vállat Andrej — miért éppen engem? Nem tévesztett össze véletlenül valakivel? Mondjuk, nem Andre] Sztyepanovicsot, hanem Sztyepán Andrejevicset, az apámat kellett volna lefényképeznie. — Nem, nem a főiskolai hallgatóról van szó — jelentette ki hivatalos tárgyilagossággal Siskin. — De hiszen, ő is főiskolai hallgató. . . Munkavezető a gyárban és a főiskola esti tagozatán tanul. — Tanul?... A Főiskolán? . . . — ismételte szórakozottan Siskin. — Hm... Lehet, hogy valóban ő lenne az ... Hogy is feledhettem el, megkérdezni a teljes nevét? És mi -lenne, ha a biztonság kedvéért Sztye- pan Andrejevicsről is készítenénk egy felvételt? — Ahogy gondolja — mondta Andrej és visszament a szobába. IZIS IDŐ MÜLYA egy idősebb' férfi nyájas arca jelent meg az ablakban. Siskin az ablakhoz szaladt. ■—■ Bocsánatot kérek, fotoriporíer vagyok, megbízást kaptam, hogy készítsek önről felvételt — hadarta egyszuszra. — Rólam? — Igen, igen, éppen önről, Glusko elvtárs ... Egyébként^ éppen ideális helyzetben van, úgy látom, jobbat kigondolni sem lehetne. . . Egy pillanat... Figyelem, Kérem, ne mozduljon el... Kész! — S mondja csak barátain, — kérdezte mosolyogva Glusko, miközben bodor füstkarikákat eresztett a pipaszár mellől. — Miért érdeklődik így a személyem iránt? — ön főiskolai hallgató? — Igen, az vagyok. — A műszaki főiskolán tanul? — Ott, ott. — írni fognak önről az újságban — jelentette ki Siskin határozottan. — Ha már erről van szó — szívott egyet a pipáján Glusko —, akkor már jobb lenne, ha róla imának — intett oldalt a fejével a következő ablak felé, ahol egy fiatalasszony ült kisgyerekkel a karján. — Jeka- tyerina Glusko, kitűnő tanuló, s ráadásul még anya is ... LUSKO? * * Igen. Jekatyerina Glusko. Andrej felesége ... Siskin megvákarta kopasz tarkóját s a kis sapka ettől előrecsúszott a homlokára. — Jó eset..: Valóban, ha meggondolja az ember,. Glusko, az lehet főiskolai hal-lg-allónő' is . .. Ezzel aztán az ügybuzgó riporter gyorsain odaállt a másik ablak alá, s minden további nélkül célbavette gépével a fiatalasszonyt. — Mért engem? — kérdezte ijedten az asszony, s a gyerek szájába nyomta a cuclit. — Éppen magát kell lefényképeznem, a kislányával együtt. — De ez nem kislány, hanem kisfiú. — Az mindegy. Csak arra kérem, né mozogjon, fogja le kérem a kislány kezét. .. bocsánat, a kisfiúét... így la ... A csöppség, amint meglátta a fényképezőgépeit, előrenyúj-tózkodottí és ugrándozni kezdett az anyja térdén. — No, nézd csak, a kis betyárt, tyu-tyu-tyu... — csicsttotta a riporter és olyan grimaszt vágott közben, hogy a gyerek megijedt tőle és sírv afakadt. Az asszony erre magáhozölelte a kicsit és Siskin, -alkalmas pillanatban el'kattintofcta a készülékeit. —i Kitűnő felvétel lesz! — De vegye számításiba az elvtárs, hogy átmentem a levelező tagozatra —• szólt az asszony. — No és mi következik ebből? — Úgy gondolom, hogy az újságnak mégis egy -olyan főiskolai hall- igatónő fényképét kellene közölnie, aki a nappali tagozaton tanul, mondjuk egy olyan kitűnő tanulóét, mint például a mi Galinánk ... 1Y| IFÉLE GALINÁRÓL van szó? Gali-n-a — az én vagyok — kiáltotta odá a tarkar,uhás lány, aki a lépcsőn olvasott. —- Maga is a műszaki főiskolán1 tanul? — fordult feléje hirtelen Siskin. — Igen, ott... —) És szintén Gluskonak hívják? — Annak. A riporter levette fejéről a kis sapkáit és törölgetni kezdte homlokáról a verítéket. — De engem aztán igazán nincs miért lefényképezni — szólt közömbösen Galja. — Miért gondolja? — Éppen tegnap készítettek rólam felvételt egy folyóiratnak. — Tegnap? Siskin meglepetésében härteten leült a kerti padra. — Egyébként a mamám szintén főiskolai hallgató — jegyezte meg a lány mosolyogva, mert látta a fiatal riporter zavarát. A MAMA IS? — Igen, ugyanis a műszaki főiskolában előadó, az egyetemen pedig hallgató a marxista—leninista szakon... — Akkor hát ő, hallgató és előadó, vagyis jobban mondva, előadó és hallgató egyszerre — mormogta magában Siskin. És hol van most a mamája? — A virágokat öntözi... Csupán pillanatok műve volt, s a riporter átugrálva a virágágyásokat, már el is tűnt a bokrok között. Néhány perc múlva ismét visszatért a verandához. Fején kövér ve- rejtékcseppek gyöngyöztek. Sapkáját összegyűrve övébe dugta. — Elvtánsak — fordult valameny- nyiökhöz bátortalanul. — Mi lenne, ha mindnyájukról egy közös képet készítenék? Legalább akkor elejét vesszük mindenféle tévedésnek. Ez a kép is elkészült hát és Siskin csüggedten, mellére kókadt fejjel baktatott vissza a szerkesztőségbe. A titkárságon már nem talált senkit Sokáig magyarázta az ügyeletes szerkesztőnek, hogy egy felvétel helyett miért kellett egyszerre ötöt leadnia a laboratóriumiba. \1 ÄSNAP REGGEL nagy izga- lommal vette kezébe Siskin az újságot. A második oldalon rögtön szemébe tűnt a Glusk o-család csoportképe. A szerkesztő aznap ismét sürgősen hivatta Szavelij Sis- kint, ezúttal azért, hogy megdicsérje és köszönetét fejezze ki leleményességéért.
