Somogyi Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1955-07-26 / 174. szám
1 SOMOGYI ISÉPLAP Kedd, 1955. július 2d. Ä négy kormányfő nyilatkozata a genfi értekezlet záróülésón A kormányfői értekezlet záróülésén a négy nagyhatalom kormányküldöttségeinek vezetői: Eden angel miniszterelnök, Bulganyin elvtárs. a Szovjetunió Miuiszteirtanácsánaík elnöke, Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke és Fauré francia miiészter elnök nyilatkozatot tett. Az alábbiakban közöljük a négy kormányfő nyilatkozatának teljes szövegét: ÍV. A. Bulganyin elvtárs: A szovjet kormány megteszi a szükséges erőfeszítéseket, hogy az értekezlet határozatai valóra váljanak N. A. Bulganyin elvtárs a következő nyilatkozatot tette a genfi kormányfői értekezlet záróülésén: Elnök úr! Nem kétséges, hogy Franciaország, Nagy^Britannia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió kormányfőinek Genf ben megtartott találkozója pozitív jelentőségű volt az államok közötti feszültség enyhítése, valamint' a közöttük elengedhetetlenül szükséges bizalom helyreállítása szempontjából. Mindenekelőtt elő fogja segíteni ezt a hatalmak vezetőd között Genfben kialakult személyes kapcsolat. Mi jobban megismertük itt egymást, kicseréltük -véleményünket számos igen fontos nemzetközi kérdésben. Jóllehet néhány kérdésben álláspontunk nem volt azonos, az értekezlet egészbenvéve az őszinteség légkörében és résztvevőinek a kölcsönös megértésre irányuló törekvése jegyében folyt le. A genfi értekezlet magára vonta az egész világ népeinek figyelmét, és még jobban megerősítette a nemzetközi feszültség enyhítésére, a hidegháború megszüntetésére irányuló akaratukat. Reméljük, hogy mindez betölti még a maga pozitív szerepét és elő fogja segíteni a nemes cél elérését, a szilárd és tartós béke biztosítását. A Szovjetunió küldöttsége jó szándékokkal, azzal a törekvéssel érkezett a genfi értekezletre, hogy előmozdítsa a gyakorlati munka megszervezését, mindenekelőtt olyan alapvető nemzetközi problémák megoldása irányában, mint az európai kollektív biztonság megszervezése és a leszerelés. A jelenlegi körülmények között ezek a kérdések döntő jelentőségűek az egyetemes béke megszilárdítása szempontjából. A genfi értekezlet egyik legfontosabb kérdése az európai biztonság kérdése volt. A szovjet kormány úgy véli, hogy a béke megszilárdítása érdekeinek megfelelne az európai kollektív biztonsági rendszer létrehozása, amely rendszerben részt venne minden európai állaim és az Egyesült Államok. Azok az új javaslataink, amelyeket e kérdés tárgyában a genfi értekezleten terjesztettünk elő, annak figyelembe vételén alapulnak, hogy a jelenlegi körülmények között, amikor Európában egymással szemben álló államcsoportosulások létesültek, mindenekelőtt arra van szükség, hogy az e csoportosulásokhoz tartozó államok közötti viszonyt a normális nemzetközi együttműködés vágányaira, a közöttük támadó viták békés elintézésének vágányaira tereljék. A szovjet javaslat az össz-európai biztonsági rendszer létrehozásának -első szakaszában nem irányozza, alő az észalkatlanti tömbnek, a Nyugateurópai Uniónak és a varsói szerződés szervezetének felszámolását. A második időszakban viszont, amikor már elérnének sikereket az európai feszültség enyhítésében, és az állar- mok közötti bizalom megteremtésében, az említett csoportosulásokat meg lehetne szüntetni, és helyükbe lehene állítani az európai kollektív biztonsági rendszert. A szovjet küldöttség, javasolta ezenkívül, hogy még az európai kollektív biztonsági rendszer létrehozása előtt egyezzenek meg az Európáiban fennálló csoportosulások tagállamai között egy olyan szerződés megkötéséről, amelynek érteümében kölcsönösen elutasítanák az erő alkalmazását és vitáikat 'békés eszközökkel oldanák meg. Az európai biztonság kérdésével foglalkozó véleménycsere , azt mutatta, hogy az értekezlet minden részvevője igyekszik megegyezésen alapuló döntést találni e fontos problémában. fegyverzete színvonalának megállapítására, az atomfegyver eltiltására, továbbá arra, hogy hatékony nemzetközi ellenőrzési rendszert kell kiépíteni. A leszerelés kérdésének vitája azt mutatta, hogy az értekezlet valamennyi részvevője megegyezésen alapuló döntés felkutatására törekszik e fontos kérdésben, amely döntő jelentőségű a népek biztonsága szempontjából. Meg kéH jegyezni ezzel kapcsolatban, hogy a leszerelés kérdésének megvitatása során az értekezlet résztvevői olyan javaslatokat terjesztettek elő, amelyek e probléma további megvitatása során feltétlenül számításba jönnek és amelyek a közöttünk elengedhetetlenül szükséges megegyezés elérését szolgálják. A szovjet kormány kijelenti, hogy a leszerelési probléma további megvitatása során minden erejét latba- veti annak érdekében, hogy olyan megoldást találjanak erre a problémára, amely megfelel a népek kívánságainak Eszmecserét folytattunk a német kérdésről. Ennek során kiderült, hogy különböző módon közelítjük meg ezt a kérdést. Az Egyesült Ál- tamclk, Nagy-Britannia és Francia- ország küldöttségei Németország újraegyesítése tárgyában abból indultak ki, hogy a párizsi egyezmények értelmében remifliitarizáliandó Nyu- gat-Németországnak, majd később az egyesített Németországnak is csatlakoznia ke’l az északatlanti csoportosuláshoz és a nyugat-európai katonai szövetséghez. A Németország nemzeti egységének helyreállítása mellett következetesen síkra szálló szovjet kormány már a párizsi egyezmények ratifikálása előtt is felhívta a figyelmet arra, hogy ezeknek az egyezményeknek a ratifikálása nehéz feltételeket teremt a német kérdéssel foglalkozó tárgyalásokhoz, tárgytalanná teszi a vitát Németország egyesítéséről. A szovjet kormány abból indult ki, hogy a német kérdés eldöntésedéi számolni kell a tényekkel. Tíz év múlt el azóta, hogy befejeződött az európai háború. Ezalatt két Németország alakult ki — a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság — mindegyik a maga gazdasági és társadalmi berendezésével. Ezenkívül, a párizsi egyezmények következtében a Német Szövetségi Köztársaság rálépett az új rafelf agyvérzés útjára és bekapcsolódott a nyugati hatalmak katonai csoportosulásaiba. Ami a Német Demokratikus Köztársaságot illeti, ez, tekintettel a párizsi egyezmények megkötésére, úgy döntött, hogy részt vesz a varsói szerződés szervezetében. Világos, hogy ilyen .körülmények között nem lehet felvetni Németország két része — a Német Demokratikus Köztársaság, és a Német Szövetségi Köztársaság — mechanikus egyesítésének kérdését, mivel ez a kérdés irreális felvetése volna. A Szovjetunió őszinte híve volt és marad is annak, hogy Németországot békeszerető, demokratikus államként egyesítsék. Szilárd meggyőződésünk, hogy a német problémát nem lehet megtárgyalni a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság képviselőinek részvétele nélkül. Az Európában 'kialakult helyzetben a Németország egyesítéséhez vezető egyetlen reális út a négy hatalomnak, valamint a német népnek az európai feszültség megszüntetésére, az államok közötti bizalom megteremtésére irányuló közös erőfeszítése. Ezt a célt a legjobban szolgálná az európai kollektív biztonsági rendszer létrehozása olymódon, hogy abban Németország egyesítéséig egyenjogú alapon Németország mindkét része részt venne. Minthogy ez az európai béke megszilárdulását eredményezné és megakadályozná a német militarizmus feltámadását, bizonyos idő elteltével 'kiküszöbölődnének azok az akadályok, amelyek most Németország egyesítésének útján jelentkeztek. Másfelől, Németország egyesítése szempantjábó], belső feltétedéit tekintve, igen fontos jelentősége lenne az ország két része — a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közötti közeledésnek. A szovjet küldöttség sajnálja, hogy értekezletünkön -nem fordítottak kellő figyelmet az ázsiai és távol-keleti problémákra. Pedig olyan kérdések, mint a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ-jogainak érvényesítése, a tajvani helyzet rendezése, aikínai.nép elvitathatatlan jogainak elismerése alapján, az Indokán ára vonatkozó genfi megállapodások végrehajtása, és a többiek, nem tűrnek halasztást. E problémák elöl nem térhetünk ki, ezeket meg kell oldani az ázsiai és távol-keleti béke és biztonság, a nemzetközi béke érdekében. A genfi értekezlet megnyitotta az utat a megérett nemzetközi problémák további együttes megvitatása és megoldása felé. Fontos határozatot hoztunk a Kelet és Nyugat közötti érintkezések fejlesztésének szükségességéről, az államaink közötti gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztéséről és erősítéséről is. Ezzel alapot teremtettünk az országaink közötti együttműködés kiszélesítésére. A szovjet kormány a maga részéről kész mindenképpen elősegíteni ezt az együttműködést. A szovjet kormány számít arra. hogy az értekezlet többi részvevő államai is ezen az úton haladnak majd, amely megfelel országunk népei érdekeinek, az egyetemes béke érdekeinek. Valamennyien elismerjük az itt hozott határozatok fontos jelentőségét. Ezek a határozatok új szakasz kezdetét jelentik az országaink közötti kapcsolatokban. Ezek a határozatok elősegítik majd közöttünk, népeink között a bizalom megszilárdulását. Ezek a határozattok pozitív jelentőségűek lesznek más országok szempontjából, az egyetemes béke megszilárdulásának ügye szempontjából is. Minden inép lieghőbb törekvése a békére való törekvés. A szovjet kormány megteszi a szükséges erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a nemzetközi feszültség enyhítését és az egyetemes béke megszilárdítását szolgáló határozataink valóra váljanak. Ez megköveteli', hogy türelmesen és lojálisán vitassuk meg mindazokat a kérdéseket, amelyeket még meg keli tárgyalnunk és meg kéül' oldanunk. Amennyiben valamennyien az együttműködésnek ugyanazt a széliemét tanúsítjuk, amely itt Genfben megnyilvánult, akkor ez biztos záloga lesz annak, hogy elérjük a béke fenntartásának nemes célját és a népek nyugodtak lesznek holnapjuk felől. ctményeket fejezzek ki a jövőre nézve. Tönténémi jelentőségű értekezlet vóit ez. Egészében kedvező hét volt. De csak a történeflem lesz a megmondhatója, mi az igazi értéke és tényleges haszna együttes tanácskozásunknak. Az értekezlet jelentőségének féimérése szem,pontjából az lesz a döntő, hogy kcrmányainlk hogyan folytatják azt, amit mi meg- kezdtünk. Megbeszélést folytattunk azoknak az igen nehéz és zavaros kérdéseknek egész soráról, amedyek a mi né- tpeinkief és kétségtelenül az egész világ népeit érintik. Nem azért jöttünk ide, hogy végleges megoldásokat érjünk el. Azért jöttünk, hogy felismerjük, megtalálhatjuk-e együttesen azt az utat, amely megoldásokhoz vezethet, és felcsillanthat ja előttünk a viílágbéke kilátásait. Értekezletünknek ebben a végső órájában az a meggyőződésem, hogy megnövekedtek az igazságon, jóléten ts szélesebbkörű szabadságon alapuló tartós béke kilátásai. Csökkenek a modern háború lesújtó tragédiájának veszélyei. Külügyminisztereink munkája, "T.eVyél arra törekednek, hogy végrehajtsák irányelveinket, igen nagy jelentőségű lesz, sőt talán még nagyobb jelentőségű, mint az, amit mi végeztünk itt. övék az a feladat, hogy kormányaik tényleges politikájának megfelelően megegyezésre jussanak olyan akciók folytatásában, Eden brit miniszterelnök a genfi értekezlet szombati záróülésén a~ következő beszédet mondotta: Befejeztük a kormányfők értekezletét, amely körül annyi vita folyt és amely oly komoly támogatásiban részesült, főként Sir Winston Churchill részéről több mint két évvedi ezelőtt. Ez az értekezlet körülhatárolt feladatot tűzött ki maga elé, amelyet ezen is túlmenően teljesített. Az európai háború tíz évvel1 ezelőtt ért véget. Most végre megkezdtük ,azt a munkát, amelyről azt reméltük, hogy már 1945-ben megkezdhetjük. Amiben most megegyeztünk, lehetővé teszi, hogy. hozzáfogjunk Németország egysége és Európa biztonsága kettős kérdésének megoldásához. Senki sem várja azt, hogy ezeknek a bonyolult kérdéseknek minden részlete könnyen megoldható lesz. Most azonban jobb .esélyeink vannak arra. mint a háború óta bármely időpontban, hogy hozzáfogjunk azoknak a gyakorlati javaslatoknak ímegvaíósításához, amelyeknek célja az Európát ezekben az években megosztó ellentéteknek rendezése. Ennek az értekezletnek néhány napja során Edgar Faure a genfi értekezlet munkájának befejezésekor a következő nyilatkozatot tette: Ülésünk végéhez közeledik. De azért még nem válunk el1 egymástól. Ezt úgy értem, hogyha nem is leszünk együtt fizikai értelemben mi négyen ugyanebben a teremben, erkölcsileg egynek kell maradnunk ugyanabban az akaratban. Engedjék meg nekem, hogy úgy tekintsem, hogy a közöttünk bizonyos kérdéseikről, bizonyos szövegekről, bizonyos irányelveikről létrejött megegyezéseken túl, maga az a tény, hogy 'találkoztunk, -maga az a szellem, amely vitáinkon kifejezés re jutott, s maga az a kölcsönös megértés, amely ezt követte, nagymértékben rányomja bélyegét a nemzetközi kapcsolatokra és örvendetes befolyást gyakorol majd ezek alakulására. amelyeket itt mi csak áitalánosság- iban vitathattunk meg. Tudom, hogy (mindnyájan sok szerencsét kívánunk nekik ehhez. Bízom abban, hogy mindnyájan támogatni fogjuk azokat a szükséges intézkedéseiket, amelyeket ők kormányaink feladatává tesznek, ha arra törekszünk, hogy ezekben a kérdésekben megoldjuk a fennálló ellentéteket. Ha népeink az előttünk álló hónapok és évek során elmélyítik egymás megismerését és megértését, minit ahogy mi e hét során elmélyítettük egymás megismerését — megkönnyíthető lesz a további megegyezés kormányaink között. Vajha ez az igazságosság szellemében történnék! Vajlha ennek eredménye a fokozódó jódét, a nagyobb szabadság és az emberiség félelmeinek, szenvedéseinek és nyomorúságainak csökkenése volna! Vajha mindez az emberek közötti jóindulat növekedésiének jegyében állna! Ha ez így lenne, aiakor ezek a napok örökké emlékezetesek maradnának. Azért jöttem el Genfbe, mert úgy vélem, hogy az emberiség sóvárogva igyekszik megszabadulni a háborútól és a háborús híresztelésektől. Eljöttem ide, mert szilárdan hiszek a világunkat benépesítő emberiség becsületes ösztöneiben és józan érteiméiben. Ma este ezzel' a rendületlen meggyőződésemmel térek haza, valamint azzal az imádsággal, hogy valósuljon meg egyszer az emberiség reménysége. Eisenhower: Történelmi jelentőségű értekezlet volt ez Eden: Irányelveinkbe belefoglaltuk a megértő szellemű rendezés lényegét nem állapítottunk meg erre nézve Faure: A biztonsági feladatok helyébe kerüljenek a béke feladatai A világsajtó a genfi értekezlet eredményeiről részletes tervet. Éppen ezért a külügyminisztereiknek adott irányelveinkbe belefoglaltuk a megértő szellemű rendezés lényedét. A világ nyilván megfigyelte azt a hangnemet és hangulatot, amelyben munkánkat végeztük. Azok, akik részt vett.ek tényleges tárgyalásainkban, felismerhették, hogy megbeszéléseink felett a megbékülés új szelleme lebegett. Az értekezlet hivatalos munkáján túl azonban számos ailikaíanunik nyílt a személyes érintkezésre is, amelyet mindnyájan felbecsülhetetlen értékűnek ítélünk meg. Teljesen biztos vagyok afelől, hogy azok az eszmecserék, amelyek az értekezfietá termein kívül folytak. lehetővé tették valamennyiünk számára egymás szempontjainak és az előttünk álló problémáknak sakkail nagyobb megértését. Ha munkánkat továbbra is ennek az értekezletnek szellemében folytathatjuk, akkor annak, ami ma még csak reményteljes ígéret, az eseményeik alakulásával biztos befejezőit ténnyé 'kell válnia. Közös elhatározottságról tettünk itt tanúságot. Most már az a feladatunk, hogy megtaláljuk az erre vezető eszközöket. Megtettük az első lépést ezen az úton, de vannak még akadályok. Nem igyekeztünk edtit- kolmi ezeket, mert mindem haladást 'az igazság, útján lehet elérni. Való igaz, hogy az élet mindig egy bizonyos feszültségen épüJi feli, hogy mindig egy bizonyos erő hordozza. Legyen ez a feszültség, ez az erő _a megértés, és a barátság feszültsége és ereje, nem pedig az elliemsógesíkedé- sé vagy a bizalmatlanságé! Javasolnunk kell — nemcsak azoknak a népeknek, amelyeknek megbízásából itt vagyunk, hanem azoknak is, amelyek reánk teütínitenak — hogy a biztonsági feladatok helyébe fokozatosan a béke építő és jótékony feladatai kerüljenek, Reméljük, hogy e kérdés további tanulmányozása során még számottevőbb sikerek születnek. A leszerelés tárgyában a szovjet kormány már a genfi értekezlet előtt, május 10-én, konkrét javaslatot terjesztett elő a fegyverzet csökkentéséről, az atomfegyver eltiltásáról és az új háború veszélyének elhárításáról. A genfi értekezleten azt javasoltuk, hogy rögzítsük le a már létrejött megegyezést azokban a kérdésekben, amelyeknél álláspontjaink vagy teljesen azonosak, vagy lényegesen. közelebb kerültek egymáshoz. Vonatkozik ez elsősorban az államok Eisenhower elnök a genfi értekezlet szombati záróülésén a következő zárónyilatkozatot tette: Elnök úr! Uraim! Örömmel üdvözlöm és melegen viszonzom azt a barátságos1 és jóindulatú szellemet, amely a két előttem szóló szónok nyilatkozatát jellemezte, de remélem; hogy -hallgatásomat, amelyet az engem közvetlenül megelőző szánok egyes kijelentéseivel kapcsolatban tanúsítottam, nem értelmezik úgy, mintha ez részemről hozzájárulást jelentene. Távol állók ettől. Úgy látom azonban, hogy ennek az értekezletnek befejező perceiben nem szükséges ennek az értekezletnek, és az egész világnak kinyilatkoztatnom az Egyesült Államok áíiláspoiotját azoknak a jelentős kérdéseknek tekintetében, amelyeket megvitattunk. Remélem és hiszem, hogy ezek már tisztázódtak. Éppen ezért nem látom különösebben szükségesnek, hogy részleteikben is visszatérjek rájuk, ehelyett inkább megelégszem azzal, hogy bizonyos reflexiókat fűzzek elmúlt heti munkánkhoz, és bizonyos BELGRAD A belgrádi Borba a genfi értekezletet kcmmentálva ezt írja: »Az első kedvező jel az a légkör, amelyben a genfi tárgyalások lezajlottak«. A Politika azt írja, hogy »végétért a legrövidebb, de legeredményesebb háború utáni nemzetközi értekezlet. Genf csökkentette a háborús veszélyt«. DELHI Az indiai lapok megelégedéssel számolnak be a genfi négyhatalmi kormányfői értekezlet sikeres befejezéséről. »Teljes megegyezés a csúcsitárgya- lásokom. A külügyminiszterek tárgyalják meg a részleteket« ezzel a címmel közeit egész oldalas genfi tudósítássorozatot a Sunday Standard. A Times of India a genfi értekezlet eredményeiről szóló jelentést ezzel a címmel látja el: »A négy nagy megegyezett az dkitóberd tárgyalások alapjaiban«. A Hindustan Times különtudósító- ja ezt írja Genfből: »A genfi értekezlet teljes sikerrel végződött«.
