Somogyi Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-26 / 149. szám

A Kalevala, a finn nép hősi eposza Ui MPO-SM ■" VILÁG PROLET ÁRJAI EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap Többet törődjünk azokkal, akik a gépeket munkába lendítik Mit kell tenniük építőipari üzemeinknek, hogy teljesíthessék tervüket? MAGYAR DOLGOZOK PARTJA SOMOGYMEGY El BIZOTTSÁGÁNAK XII. évfolyam, 149. szám. ARA 5« FILLÉR Vasárnap, 1955. június 26. Dolgozó népünk kenyeréért Június második felét mutatja a naptár. Sok tennivaló akad ilyen­kor a szántóföldeken. jjA növény- ápolás végzése és a még kíntlévö takarmányok sürgős betakarítása a mezőgazdaság Iminden dolgozójától nagy erőfeszítést követel. De a íál- vak népének legszebb és legnagyobb feladata — az aratás-cséplés elvég­zése még vissza van. Megyénk csak­nem mindegyik járásában megpen­dítitek a kalászvágó kaszák, felzúg­tak a gabonabetakarításban segítő gépek: megkezdődött az őszi árpa aratása. A megsárgult árpakalászok s az, hogy a rozs is kezdi elvesz­teni haragos-zöld színét, arról be­szélnek: rövidesen J megindulhat az aratás, ai (gabonabertakarrtás, aztán a gabona begyűjtése. E munká­kat összefoglaló néven kenyércsa­tának hívjuk. Találó és kifejező ez az elnevezés, mert dolgozó népünk kenyere, az ország kenyere érik be a kalászokban. Csatáról beszélünk, mert / valójában ' csatáról, harcról van szó. Harc minden szem gabona megmentéséért, betakarításáért, harc az alkalmas idő minden percének, másodpercének céltudatos kihasz­nálásáért. harc a fáradság, sokszor az álmatlanság leküzdéséért. Gépállomásaink, állami gazdasága­ink dolgozói, termelőszövetkezeteink tagjai, egyénileg dolgozó parasztja­ink legtöbbje jól felkészült e harc első ütközeteinek megnyerésére: az aratásra, betakarításra, a cséplésre. De ugyanilyen gondosan, sőt ha le­het, még gondosabban fel kell ké­szülnünk a dolgozó népünk jövő évi kenyerének biztosításáért folyó küz­delem utolsó — mondhatnánk döntő ütközetére: a kenyérgabona begyűj­tésére is. Ebben nagy feladat hárul begyűjtési és tanácsi dolgozóinkra, járási párt- és állami szerveinkre. A legméltóbb felkészülés a gabona­begyűjtésre azt jelenti: községekben, tsz-ekben olyan közvéleményt kell kialakítani, amelyben a gabonabe­adás időbeni teljesítése dicsőség és hazafias kötelesség dolga, halogatá­sa pedig szégyen és bűn önmagunk­kal és dolgozó népünkkel szemben. Hogyan lehet a gabonabegyűjtés sikerének szilárd erkölcsi 1 alapját megteremteni? Elsősorban azzal, hogy pártszervezeteink, kommunis­táink, népnevelőink hirdessék meg­győző szóval: á beadás teljesítése hazafias kötelessége és legsajáto­sabb érdeke minden dolgozó paraszt­nak. Mondják el elvtársaink, hogy munkásosztályunk híven teljesíti feladatát: gépeket, , műtrágyát és egyéb, a mezőgazdasági termelés­hez szükséges cikkeket küld a fa­lura. Ezt a segítséget a falusi dol­gozóknak viszonozniuk kell azzal, hogy a munkás-paraszt szövetségből rájuk háruló kötelességet — pl. a beadást — időben rendezik. Megér­tette ezt a világos beszédet eddig is megyénk termelőszövetkezeti tag­jainak többsége s az egyénileg dol­gozó parasztságunk nagy része. A pusztaszentgyörgyi Uj Élet TSZ tagjai nagyon megszerették a mun- kásosztály-küldte gépeket, s az idén is az összes gabonájukat géppel akarják learatni. A gépek jelentő­sen megkönnyítik, eredményesebbé teszik a szövetkezdtiek munkáját. Ezért tartják ők elsőrendű köteles­ségüknek — a munkásosztály iránti kötelességüknek — beadásuk rende­zését. A törvénytisztelő egyéni gaz­dák közül elég megemlítenünk Bali- kó János és Balogh Lajos somogy- vári dolgozó parasztokat, akik jóval a határidő előtt, még a felszabadulá­si verseny során teljesítették egész évi hús- és tojásbeadási tervüket. Sokat hangoztatott igazság — ami­ről az említett példák is tanúskod­nak —, hogy ahol a kommunisták, a népnevelők nem fukarkodnak a felvilágosító szóval, s ahol ennek a felvilágosító munkának a kom­munisták tettekben megnyilvánuló példamutatása ad nyomatékot, ott rendjén megy a: begyűjtés. Jó erre felhívni falusi elvtársaink figyel­mét. hogy ezzel a módszerrel bizto­sítsák elsősorban a gabonabegyűjtés sikerét. A kenyércsatára való felkészülés másik nagyon fontos módszere, hogy begyűjtési szerveink, tanácsa­ink kemény kézzel szerezzenek ér­vényt a törvényeknek. Erre elenged­hetetlenül szükség van, mert az 1953. júliusát követő 20 hónap alatt eluralkodott liberalizmus megyénk begyűjtésére is rányomta káros bé­lyegét, s még sok tennivalónk van az állampolgári fegyelem megszilár­dításában. Sok tavalyi hátraléka van még megyénknek különösen a sertésbeadásban. Legfőbb ideje, hogy a törvényt az utolsó betűjéig betartassák községi tanácsaink, s ha a szép szóra nem hallgatnak a be­adást halogatók, el kell számoltatni őket. Csak így tanulja meg végre megyénk minden termelője, hogy a beadási törvény szent és sérthetet­len. Először is a kulákok portáján kell rendet teremteni. Tarthatatlan és- tűrhetetlen az a helyzet, hogy pl. Segesden egy [kivételével minden kulák büntetlenül lábbal tapossa népi demokráciánk törvényeit. A begyűjtés terén is az osztályszem­pontok vezessék tanácsainkat, s ne feledjék: a beadás maradéktalan tel­jesítésének megkövetelése a kulá- koktól — része a kulákság korlá­tozására irányuló politikánknak. A hátralékok — elsősorban a ku- lákhátralékok — sürgős felszámolá­sával érjék el begyűjtőszerveink és tanácsaink, hogy a gabonabegyűjtés megkezdéséig jelentősen megszilár­duljon a beadási fegyelem megyénk minden községében. A Minisztertanács alig egy hét­tel ezelőtt határozatot hozott a ter­ménybegyűjtésről. E határozat vilá­gosan megmutatja: az államnak já­ró gabonát a cséplőgéptől a begyűj- tőhelyre kell vinni. Jól jár az, aki így cselekszik. A kötelességtudó gazdák, ahogy egy múlt évi kor­mányrendelet előírja — korpajutta- tatásban részesülnek. De a beadás teljesítésétől függ. a szabadpiaci jog is. Ezért minden egyénileg dolgozó parasztnak érdeke, hogy necsak ma­ga rendezze gabonabeadását, hanem gazdatársait is győzze meg annak fontosságáról. Nagy feladatok állnak mezőgazda- sági dolgozóink előtt. Az aratás, cséplés, gabonabeadás jó vagy rossz elvégzésén áll vagy bukik dolgozó népünk jövő évi kenyerének sorsa. Csapjon hát ismét magasra a ver­seny lángja, járás a járással, köz­ség a községgel, tsz a tsz-szel, egyé­ni gazda az egyéni gazdával vetél­kedve küzdjön az »Első gabonát a hazának!-« jelszó valóra váltásáért! Előzzük meg* Baranyát! Az alkotmányunk ünnepének tisz­teletére indított versenyben az első helyet továbbra a fonyódi járás foglalja el. Jó munkát végeztek a szomszédos Baranyában is hétről hétre fokozódik, ezért járásaink, községeink vezetőinek igyekezniük kell, hogy jó munkájukkal segítsék Május 1 néven termelőszövetkezet alakult Segesden Witmann József elvtárs, a Segesdi Gépállomás igazgatója örömmel jelentette szerkesztőségünknek, hogy községükben június 14-én este III. típusú termelőszövetkezet alakult. Segesden is már évek óta harcolt egymással az új és a régi. Voltak gazdák, akik már ismerték a nagyüzemi gazdál­kodás előnyeit és igyekeztek gazdatársaikat is meggyőzni, hogy alakítsanak termelőszövetkezetet. A gépállomás vezetői, kom» munistái, valamint a pártmunkások a segesdi gazdák segít­ségére siettek. Szívós, kitartó népnevelőmunkát Végeztek a dolgozó parasztok között. Munkájuk eredménnyel járt. Há­rom héttel ezelőtt megalakult az előkészítő bizottság, amely tovább harcolt a termelőszövetkezet megalakításáért. Június 24-én aztán eldőlt a harc: győzött az új a régi fe­lett. 10 dolgozó parasztcsalád szakított a régi gazdálkodással, s arra az útra léptek, amely a szebb és boldogabb paraszti élethez vezet- Pénteken este tartották alakuló gyűlésüket, melyen 10 családdal, 18 taggal, 100 kát. hold földdel megala­kulta termelőszövetkezet, amelynek a Május 1 nevet adták. Elnöknek Takács István 18 holdas középparasztot választották, aki harmadmagával lépett be a tsz-be, és kezdettől fogva lelke­sen harcolt a termelőszövetkezet megalakításáért. Ambrus Jó­zsef, Ambrus Ferenc, Béres Pál, Győrfi Sándor dolgozó pa­rasztok ugyancsak kitartóan küzdöttek azért, hogy a segesdi gazdák is ráléphessenek az új útra. A várdai dissista cséplőbrigád elfogadta a somogyjádi fiatalok versenykihívását múlt héten a barcsi járás tanács­előre megyénket, hogy megelőzhes­szervei is: a járás elkerült végre a sük versenytársunkat, Baranya me­szégyenteljes utolsó helyről és a ne­gyét és az augusztus 20-i verseny­gyedik helyezést biztosította maga­ből győztesként kerülhessünk ki. A járások sorrendje a begyűjtési naK. és adófizetési terv teljesítésének Az alkotmányünnepi verseny a együttes értékelése alapján: Járás: össz-pontszám: Tanácselnök: 1. fonyódi 69,36 Király Ferenc 2. siótfoki 67,38 Németi László 3. kaposvári 67 Suri Sándor 4. barcsi 63,98 Mátyás József 5. marcali 63,85 Papp Ferenc 6. csurgói 63,74 Vörös Gábor 7. tabi 63,46 Tengerdi Imre 8. nagyatádi 61 Porrogi István A várdai DISZ-szervezet ifjúsági cséplőbrigádja csatlakozott a so­mogyjádi fiatalok megyei verseny­felhívásához. A cséplési munkálatok augusztus 20-ra való elvégzésén kí­vül a következő vállalásokat tették: 1. Egy DISZ-fiatalt felelőssé tesz­nek a tűzrendészed felszerelés ellen­őrzéséért. 2. A cséplés megkezdése előtt min­den dolgozót kioktatnak az elsőse­gélynyújtásra. 3. A szemveszteséget fél százalék­ra csökkentik. 4. Étkezési szünidő alatt sajtóbe­számolót tartanak; 5. öttagú népnevelő-brigádjuk biz­tosítja, hogy a dolgozó parasztok a cséplőgéptől teljesítsék -beadási kö­telezettségüket. 6. A cséplőgép 120 mázsás normá­ját 140 százalékra teljesítik. Megyénkben két járás kivételével minden járásban aratnak A kalászérlelő meleg napok órá­ról órára nagyobb területen teszik lehetővé az aratás megkezdését. Me­gyénkben elsőnek a sávolyi Szabad­ság TSZ kezdte meg az őszi árpa aratását, szombaton reggel megkezd­ték az előcséplést is. A marcali járásban a böhönyei Szabadság Termelőszövetkezet 50 hold őszi árpa táblájában június 25- én reggel a Tapsonyi Gépállomás ké­vekötő-aratógépe és a szövetkezet tagjaiból összeállt két kaszaerő lá­tott munkához. Vörs község határá­ban Oszpeg József 6 holdas egyéni gazda kezdte meg elsőnek az aratást. 800 négyszögöl őszi árpája már ke­resztekben van. A csákányi Úttörő TSZ-ben is kasza alá érett az őszi árpa. A fonyódi járásban az öreglaki Ifjú Gárda TSZ 10 holdas őszi árpá­ját a Lengyeltóti Gépállomás kéve­kötő-aratógépe vágja szombat reg­gel óta. Úgy tervezik, hogy vasárnap már az összes őszi árpát keresztekbe rakják. Az állami gazdaságok közül a Nagybaráti Állami Gazdaságban kezdődött meg először az aratás. 100 hold őszi árpájukból a nagyatádi határban lévő terület érett kasza alá, és június 25-én reggel egy ké­vekötő-aratógép meg is kezdte a munkát. Hétfőn reggel ebben a gaz­daságban a kombájn is megkezdi az őszi árpa aratását. Rendelet a terménybeadási kötelezettség teljesítéséről I A begyűjtési miniszter rendeletben szabályozta a termény beadási köte­lezettség teljesítését és a mezőgaz­dasági termények forgalmát. E sze­rint a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek, termelőszövetkezeti csopor­tok, egyéni termelők és a beadásra kötelezett intézmények terménybe­adási kötelezettségüket a következő sorrendben tartoznak teljesíteni: 1. cséplőgóprész, 2. terménykölcsön, 3, gépállomási talajmunkadíj-tartozás, 4. beadási kötelezettség, ezen belül a terményben fizetendő földadó és mezőgazddságfejlesztési járulék, sör- árpa és a szerződéses kötelezettség. Előcséplés esetén a cséplőgép-, cséplőmunkás- és aratórész kiadása után fennmaradó gabonamennyiség felét, őszi és tavaszi árpa külön csép- lésekor a vetésterület arányában őszi, illetve tavaszi árpát kell be­adni. Gabonát a cséplőgéptől azonnal, kukoricát, napraforgómagot a törés­től, rizst a cséplőgéptől számított 8, burgonyát a szedéstől számított 3 napon belül, babot, borsót, lencsét •pedig szeptember 30-ig kötelesek a termelők a begyűjtőhelyre szállítani; A határidőn belül beadási kötele­zettségre és gépállomási talajmunka- díjra beadott kenyérgabona után mázsánként 10 kiló korpát adnak ki térítés nélkül. A 30 kg-míót meg nem haladó kor­pajárandóságot, illetve a 30 kg-mot meghaladó járandóság egyharmadát, de legalább 30 kg-mot a beadással egyidejűleg, de legkésőbb a beadás után 10 napon belül, a fennmaradó mennyiség felét pedig 1955. novem­ber 25-től 1956. január 31-ig, másik felét pedig 1956. március elsejétől április elsejéig kell kiadni. A rendelet szerint kenyér- és ta­karmánygabonát július elsejétől a község terménybegyűjtési tervének teljesítéséig csak az állami ter­ményátvevők részére szabad eladni; Ha a megyei begyűjtési hivatal a forgalmi korlátozást megszüntette, a termelők terményeiket szabadon ér­tékesíthetik. Kenyér- és takarmánygaboiiából 5 mázsán felüli mennyiséget — az állami vállalatok, állami gazdaságok és termelőszövetkezetek kivételével — csak a járási begyűjtési hivatal szállítási engedélyével szabad szállí­tani. A mezőgazdasági munkaválla­lók természetbeni gabona járandósá­gát pedig átutalási forgalomban le­het a lakóhelyre szállítani. Végül a rendelet intézkedik arról, hogy kenyérgabonát és napraforgó- magot takarmányozásra felhasználni nem szabad. Kivonult a kenyércsata nehéztüzérsége A szokottnál korábban s zajo- sabban kezdődött a nap a múlt pénteken a Darányi Gépállo­máson. E derűs nyári reggelen olyan eleven sürgés-forgás volt itt, akár egy harcba készülő katonai tábor­ban. Ez érthető is ... Hisz ezek a kék overallos emberek — kombájnosok — is harcba induló katonák, a ke­nyércsata nehéztüzérei. Amint a nagy kalásznyelő masi­nák felsorakoztak indulásra készen az udvaron, a gépállomás vezetői még egyszer átvizsgálták a gépeket: megvan-e minden kellék? — Rendben vannak a gépek —je­lentette a főgépész Hernesz elvtárs­nak, az igazgatónak. — Akkor hát mehetnek — mond­ta az igazgató. Előbb az a négy gép induljon, amelyik a barcsi Vörös Csillagba megy. S a következő perc­ben erős dübörgéssel kifordult a kövesútra a 4 hatalmas arató-cséplő. * * * Délután 2-re járt az idő, amikor a kombájnok megérkeztek Szilonics- pusztára. A puszta mögött aranylóan sárgul a 160 hold őszi árpa. A tábla puszta felőli részén ütötte fel ta­nyáját a kombájnos csapat a szé­pen berendezett 8 személyes háló­kocsival és gépeivel. Csakhamar itt termett a tsz két brigádvezetője, Berkics Mihály és Kardos Vendel. Meleg kézszorítással üdvözölték a kombájnosokat, a gépállomás igaz­gatóját és párttitkárát, Magyar elv­társat. — Hát ismét megértük ezt a na­pot! — mondta mosolyogva az ara­tás kezdetére célozva idős Valusek József kombájnvezető, aki a múlt évben is a Vörös Csillagban dolgo­zott. — Csakhogy úgy látom, hétfőig még várni kell az aratással — szólt oda Berkics elvtárs, aki egy kövér árpakalászt vizsgálgatott — mert még kissé csirizes a mag. Ha több napos idő lett volna ... 'jnye, az angyalát ennek az időnek — tréfálkozott idős Valusek — pedig már fentem a fo­gam a holnapi jó ebédre. Mert tavaly jól megtraktáltak bennünket ezek a szövetkezeti asszonyok... Reméljük, az idén sem feledkezik meg rólunk a tsz. A brigádvezetők ígérték, a Vörös Csillag most is gondoskodik arról, hogy a kombájnosok jókedvvel dol­gozhassanak. Ezután szemügyre vették az árpát. A brigádvezetők 14—15 mázsás hol­dankénti átlagtermést jósoltak. Her­nesz elvtárs szerint megadja a 18 — 20 mázsát is holdja. Ey — A gépállomásnak is nagy része van abban, hogy ilyen szép az árpa — mondta Berkics elvtárs. — A jól megmunkált táblán könnyen halad a kombájn. — Aztán mégis mennyit tudnak learatni ebből a jól álló gabonából naponta a kombájnnál? — kérdezte Kardos elvtárs, a brigádvezető, s még mielőtt választ kapott volna, megjegyezte: — Mert a mi tsz-ünk lagjai szívesen veszik, ha minden szál gabonánkat a gép aratja le. Erre idős Valusek adta meg a vá­laszt: — Tavaly a dőlt gabonából is 6 holdnál többet arattunk le napon­ta. Ahogy látom, az idén több mint 7 hold is lefogy naponta. Úgy szá­moltam, hogy idén legalább 220—250 holdat aratok le a tavalyi 180 hold­dal szemben. De a többiek se hagyják magukat. Simon István, Rezsonya József és Molnár Imre kombájnosok is tud­ják, mi a kötelességük. * * * M ielőtt hazaindultak volna, ki­jelölték, hol kezdik hétfőn reggel a munkát. Aztán még hosz- szan beszélgettek arról, hogy a négy kombájn közül vajon melyikre ke­rül először a piros selymű verseny­zászló ... SZŰCS FERENC.

Next

/
Oldalképek
Tartalom