Somogyi Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-24 / 147. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1955. jünius 24. Tudnivalók a gabonacséplés rendjéről A földművelésügyi és a begyűjtési miniszter együttes rendeletben szabályozta az idei cséplés rendjét. Eszerint gabonát csak cséplőgéppel vagy kombájnnal szabad csépelni. A cséplés folyamatosságának biztosítására a behordott és asztagba rakott gabonát lehetőleg közös szérűn kell elcsépelni. A csépjést — az állami, kísérleti, tan- és célgazda- ságck kivételével — a gépállomások végzik. Próbacséplést csak állami, kísérleti tan- és célgazdaságokban végezhetnek. Előcséplés, valamint a kézierővel, esetleg nyomtatással történő cséplés csak a községi tanács engedélyével történhetik. Részcséplést ehhez külön engedély nem kell — csak azok a termelők végezhetnek, akiknek földterülete több darabban, egymástól nagy távolságra van. Ka- lákacséplés csak olyan cséplőgépnél engedélyezhető, amely mellé a gépállomás munkacsapatot biztosítani nem tud. A cséplést a nemesített gabonával kell kezdeni, amelyből nem szabad kiadni a részt. A természetbeni járandóságokat szokvány gabonával kell kiegyenlíteni. A gabonacséplésnél ügyelni kell, hogy a szemveszteség és a szemtörés a három százalékot ne haladja meg. Ezért minden cséplőgépnél és kombájnál gabonanemenként ellenőrzéseket kell végezni. Az ellenőrzésekért a cséplőgép felelős vezetője, a gépállomás, illetve az állami gazdaság igazgatója és illetékes mezőgazdásza felelős. Elő. és részcséplésnél ugyanúgy, mint a rendes cséplésnél is, elsősorban az állam iránti kötelezettséget kell teljesíteni. Gabonát nedves állapotban csépelni nem szabad. Üszkös gabonára csak a többi, üszökmentes gabona elcséplése után kerülhet sor. A rendelet intézkedik még az elcsépelt gabona nyilvántartásáról, a nyilvántartók, a cséplőgép felelős vezetők, a begyűjtési dolgozók feladatairól, a cséplés ellenőrzéséről, a begyűjtésről. A továbbiakban rendelkezik a icséplési szabálytalanságok megakadályozásáról és szabálytalanság esetén az eljárás módjáról. (MTI). RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK (MTI) A washingtoni rádió jelentése szerint az amerikai szenátus külügyi bizottsága egyhangúlag leszavazta McCarthy szenátor határozati javaslatát, amely azt indítványozta, hogy az Egyesült Államok követelje a genfi négyhatalmi kormányfői értekezleten a »népi demokráciák kérdésének napirendre tűzését«. A bizottság visszaküldte a szenátusnak a határozati javaslatot azzal a véleményezéssel, hogy vesse azt el. , , * * * Bonn (ADN). A bonni kormány szerdán a szövetségi gyűlés elé terjesztette a zsoldoshadsereg felállításáról szóló törvényjavaslatot, anélkül, hogy állást foglalt volna a szövetségi tanács tiltakozásával kapcsolatban. A kormánypártok már jövő kedden meg akarják vitatni első olvasásban a törvényjavaslatot, hogy a törvényt lehetőleg még a parlamenti szünet előtt ki lehessen bocsátani. A DPA kedden közölte, hogy a Német Szociáldemokrata Párt -a tervezett időpont ellen fog szavazni. A Német Szociáldemokrata Párt szövetségi gyűlési csoportjának szóvivője a bonni kormány túlzott sietségével kapcsolatban kijelentette: »A Német Szociáldemokrata Párt nézete szerint azt a gyorsaságot, amellyel a zsoldoshadsereg felállítására vonatkozó törvényt a parlamentben ki akarják erőszakolni, végeredményben az az elgondolás diktálja, hogy befejezett tényeket teremtsenek és ezáltal befolyásolják a küszöbönálló négyes értekezletet«. * * * Düsseldorf (ADN). A németek szővétségének vezetősége, amely pénte- ken ülést tartott Düsseldorfban, határozatban követelte: A bonni kormány fogadja el azonnal azt a szovjet javaslatot, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság viszonyának rendezésére folytassanak közös megbeszéléseket. A németek szövetségének vezetősége több határozatot hozott a párizsi szerződések megvalósítása ellen Az Egyesült Nemzetek Szervezetének jubileumi ülésszaka San Francisco (TASZSZ). Az ENSZ jubileumi, ülésszakának június) 22-i délelőtti' ülése helyi idő szierinit délelőtt 10 órakor nyílt meg. Az ülésen folytatódnak a küldöttségvezetők felszólalásai. Az első felszólaló Romulo, a* Fülöpsziígett Köztársaság küldöttségének vezetője volt. Utána V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisztertanáesániak első elnökhelyettese, a Szovjetunió külügyminisztere mondotta el nyilatkozatát. Az Új Idő legújabb számáról A lap e heti számának vezércikke a helsinki béke-világtalálkozót jelentőségében méltatja. J. Korovin, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja az ENSZ tízéves jubileuma alkalmával magvas cikkben elemzi az ENSZ alapokmányának azt a hat alapelvét, amelyre a mai nemzetközi jogrend legfontosabb szabályai támaszkodnak. Szegin a Német Szövetségi Köztársaság kormányához intézett szovjet jegyzéknek és a szovjet—nyugatnémet kapcsolatok kínálkozó normalizálási lehetőségeinek nyugati fogadtatását ismerteti. Kurov pedig a lap »sajtószemle« rovatában a négy nagyhatalom kormányfői közeli találkozójának nyugati sajtóvisszhangjáról tájékoztatja az olvasókat. című közgazdasági tanulmánya. A Szovjetunió két vendége, Gustav Nilsson, a svéd parlamenti küldöttség vezetője és Ladislav Stoll, a Csehszlovák Köztársaság kulturális ügyeinek minisztere, nyilatkozott e héten az Uj Időnek. Igen sok a színes írás ebben a számban : Kozlova, a belga nőszövetség meghívására Belgiumban járt szovjet nőküldöttség vezetője beszámol a küldöttség élményeiről, Tajmanov nagymester pedig a diák-sakkvilág- bajnokságon résztvett szovjet csapat franciaországi útjáról ad eleven képet. Jordanszkij »Tiltott szavak« című szatirikus tárcáján kívül a »Kis- ujjad mutatod ...«, az »Alom és valóság«, a »Krokodiluskönnyek«, a »Tábornoki mundérba bújt süket- fajd« és más szellemes nemzetközi jegyzetek olvashatók az Uj Idő 6- számában. Rendkívül érdekes Heronyinnak. »Latin-Amerika a dollár igájában« MIRŐL ÁBRÁNDOZNAK AZ ÓCEÁNON TÚL? írta: T. Szvatopluk csehszlovák író AMIKOR NEMRÉG a rádió közölte, hogy Dulles amerikai külügyminiszter «felszabadítani« szándékszik 'bennünket és más, úgynevezett »vasfüggöny mögötti« országokat, önikénitielenül feüdéjződttek emlékezetemben 'az utóbbi évék eseményei, amelyek szemléltetően tanúsították az amerikai »erőpoliittiíka« sorozatos kudarcait. Emlékezzünk Csang Kaj-sek csődjére Kínában, ami az Egyesült Államoknak 6 milliárd dollárba került. Ezt az amerikai »erőpolitika« újabb balsikerei követték: Koreában létrejött a fegyverszüneti egyezmény, Indokínában: beszüntették a tüzet. Majd sikeresen végződött -láz ázsiai—afrikai országok bandungi értekezlete. Végezetül' megkötötték az osztrák állam- szerződést. És legújabban ibekövet- kezett a szovjet—jugoszláv kapcsolatok normalizálása és megjavítása. Nem, a népek nem akarnak amerikai járószalagra kerülni. Ez persze nincs ínyére az imperialistáknak, akik a népeket memgomdoiko- dö 'Sakkfigurákká szeretnék fenni. Régebben talán így is volt. Most azonban az emberiség jól eligazodik a világpolitika sakkjátszmájában. Annakidején Jan Bata azt javasolta, hogy Európa minden kommunistáját vigyék Brazíliába és ott 'ültessék koncentrációs táborba. Nyughassanak már a tőkés urak! Szó ami szó, ez a recept egyszerű... volna, ha a népeknek eszükbe nem jutott volna (Jan Bata véleménye szerint botorul) szabadon élni... AZ »ERÖPOLITIKA« lándzsato- rőinek »felszabadító« terve esztelen- ségében a középkori íínkvizitoroknak arra az állítására emlékeztet, hogy nem a föld forog a nap körül, hanem a nap a föld körül, vagy qhogy ennek modern, amerikai változata hangzik: az egész világ, a, világ- egyetem az Egyesült Államok körül forog. Az embernek néha úgy tűnik, hogy az imperialisták egészen elveszítették józan ítélőképességüket. Különösen, ha azt látja, hogy »felszabadítani« készülnek a felszabadított népeket és hajánál fogva előráncigálják, ami nincs — »á kelet-európai országok problémáját«! Nézzük meg közelebbről ezt a »•problémát«. Mit érteinek Nyugaton a rabigájukat lerázott népek »fei» sz-abadítása« 'alatt? Azt, hogy egyszerűen újra igába akarják törni a nyakukat, azaz vissza akarják forgatni ;a történelem kerekét. Újra azok uralma alá akar iák hajtani a szabad népeket, akiket ezek a népek kihajtottak országaikból. DE NÉZZÜK MEG most már azt is, micsoda hallatlan »előnyöket« ígér a dolgozóknak a kapitalista »szabadság«. Érmeik á »szabadságnak« az élvezői egy-kettőre megismerkednek a könnyfakasztó 'bombákkal, a itűzoltófecskandőkkel, a gumibotokkail... Ennek a »szabadságnak« a birtokában beáEhatnánk zseldosiniak idegen légióba, harcolhatnánk és meghalhatnánk idegen földön olyasmiért, amihez semmi1 közünk. Mint munkanélküliek, szabadon éhemhaijhatnánik, vagy idő- előtt megőszülhetnénk attól a gondtól, honnan vegyünk gyermekeinknek kenyérre, vagy alkar krumplira valót. Megszabadulnánk a gyári füsttől — a munka és kereset lehetőségével együtt. Minek is dolgoznának gyáraink, amikor a jószívű óceánontúli mcmcpóltőkésék mindennel ellátnának bennüket túlzsúfolt, elfekvő árukkal telt raktáraikból. Várhatónk az Orsolya-fcolostor előtt egy tányér ingyen levesre. A fiatalok megtudhatnák, milyen gyönyörűség kaptafával a fejükre kapná' egy nagyot a mestertől. Újra meg- ízlellhetnémk, milyen jó híd alatt, vagy a parkban, pádon tölteni az éjszakát, újra részünk lehetne abban az ünnepi érzésben, ami olyan» kor töltötte el az embert, amikor e:gy vasa sem volt orvosra. Az sem volt utolsó dolog, amikor az ember éppen akkor vesztette el munkáját, amikor megszaporcdótt a család. Egyszóval, megismerkedhetnénk mindazokkal a »gyönyörökkel«, amelyekben oly gazdag a kapitalista országokban élő urak, tőkések igájában görbedő dolgozóik élete, megismerkedhetnénk mimidazoktoafl) az »örömökkel«, amelyeket az »amerikai életforma« nyújt... Kit akarnak félrevezetni az amerikai imperialisták a »szabadság« maszlagával? Bennünket, akik, mint ők mondják, a »vasfüggönyön« túl élünk? Bennünket, akik barátságban élünk a Szovjetunióval1? Bennünket, akikkel együtt halad a 600 .milliós Kína? Bennünket, akik megszabadultunk az éhezéstől, a munkanélküliségtől, a szenvedésektől? Számunk ma már közel egymilli- árd. És újabb százmilliók kezdik kiegyenesíteni derekukat. LEHET, hogy 100—200 évvel ezelőtt az »erőpolitika« sugalmazói még sikerre számíthattak volna. De ma? Ma erre nincs semmi reményük. Az igazság a mi oldalunkon van. Az igazság a haladásnak, az emberiség szabadságának oldialán van... És ez az igazság hallhatatlan ... PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS_______^ Nélkülözhetetlen fegyverünk a bírálat-önbírálat — tanuljuk meg jól forgatni »A pártmunka megjavításának az alapszervezetektől kezdve a Központi Vezetőségig legfontosabb feltétele a bátor, pártszerű elvi bírálat és ön- bírálat, különösen pedig munkánk hiányosságainak alulról jövő bírálata. Ilyen bírálat nélkül lehetetlen az előrehaladás, ellenkezőleg, mindig fennáll az önelégültség, az önmegnyugtatás, a tespedés veszélye«. (A Központi Vezetőség márciusi határozatából.) Segíteni kell a kommunista bírálat-önbírálat kibontakozását Hatalmas feladatok állnak pártunk előtt, minden kommunista előtt. E feladatok végrehajtása megfeszített munkát, nagy körültekintést és még fokozottabb helytállást igényel minden kommunista vezetőtől. E megnövekedett munkának vezetőink csaif úgy tudnak maradék nélkül eleget tenni, ha feladataik végrehajtásában a tömegekre, elsősorban a párttagokra támaszkodnak. A kommunista vezetők azonban csak akkor tudják aktivizálni a tömegeket, ha ők ma- guk bátran szembenéznek munkájuk hiányosságaival, meghallgatják a dolgozók véleményét, javaslatát. Másszóval — biztosítják környezetükben a kommunista bírálatot. Ha a dolgozó látja, hogy észrevételeit, javaslatait mindig szívesen fogadják és azokat meg is valósítják, megsokszorozódik felelősségérzete, nő öntudata, fokozódik ébersége a kör ülőt to történő eseményekkel szemben. Ilyen körülmények között fejlődik, szélesedik a bírálat és válik a vezető nélkülözhetetlen segítőtársává. A bírálat elfojtása — elszakadás a dolgozóktól Sajnos még mindig vannak olyan funkcionáriusok, akik elfojtják a bírálatot, sőt üldözik a bírálókat. A Kefeüzem vezetősége például, amikor tudomást szerzett arról, 'hogy panaszos levél érkezett egy dolgozótól szerkesztőségünkbe, dörgedelmes hangú levélben követelte tőlünk, nevezzük meg, ki volt a »rágalmazó«. Nyilván nem köszönetüket akarták kifejezni az illetőnek. Ahol így fogadják a bírálatot, ott nem tud kifejlődni, sőt visszafejlődik, s a dolgozók passzívakká válnak. Az ilyen vezető elszakad a tömegektől, nem veszi észre munkája fogyatékosságait, öntelt lesz, hibát hibára halmoz, mérhetetlen kárt okozva ezzel önmagának, államunknak, az egész dolgozó népnek. Különösen nagy a bírálat és önbírálat jelentősége a proletárdiktatúra idején. Tudvalévő, hogy a proletár- diktatúra időszakában egyetlen párt van uralmon, a dolgozó parasztsággal szövetkezett proletariátus pártja. Ezért elengedhetetlenül szükséges, hogy a párt saját soraiban, a Pár- tonkívüli tömegek, segítségével önmaga találja meg a munkája során elkövetett hibákat, hogy azokat kijavítva mindig a helyes irányban vezesse az országot. Az építő bírálat hatásos fegyver Mindezekből világosan látszik, hogy a bírálat és önbírálat olyan fegyver, amelyet a kommunistáknak minden területen bátran kell alkalmazniuk. Ez kötelesség a párt. a haza iránt. Csak a hibák őszinte, nyílt feltárása teszi lehetővé, hogy többé ne ismétlődjenek meg. A hibák felszínrehozatala nem gyengíti, ellenkezőleg, növeli pártunk tekintélyét. A hibák feltárása az erő jele. Sztálin elvtárs mondotta: »Csak a letűnő és pusztulásra kárhoztatott pártok félnek a világosságtól és bírálattól. Mi nem félünk sem az egyiktől, sem a másiktól«. A bírálat és önbírálat jelentőségéről, fontosságáról gyakran esik szó, különösen pártszerveinknél hangoztatják sokat. Vannak olyan funkcionáriusok, akik ezt szinte munkájuk szerves részének tekintik, és minden további nélkül hajlandók önbírálatot gyakorolni. A bírálatot azonban nem lehet szavakkal fejleszteni, és a hibákat sem lehet szavakkal kijavítani! Azok a vezetők, akik készek minden alkalommal — naponta akár többször is — önkrit1- kát gyakorolni, a hibák kijavítására azonban mit sem tesznek, sőt továbbra is nyugodt lélekkel elkövetik ugyanazokat a hibákat, súlyosan megsértik a pártdemokráciát. Az igazi kommunista önbírálat az, amikor a megbírált a hibák beismerése mellett mindent megtesz azok kijavítására. »A hibát nyíltan beismerni, okait feltárni, kielemezni a helyzetet, amely a hibát szülte, gondosan megvitatni, hogy milyen eszközökkel lehet a hibát kijavítani — ez jellemzi a komoly pártot, így teljesíti a párt hivatását, így neveli és tanítja az osztályt, s azután a tömegeket is« — mondotta Lenin elvtárs. A formális önbírálat — a kritika elfojtása A formális önkritika, a szavakban való elismerés nem viszi előbbre a munkát, csak elkedvetleníti a bírálót, mert úgy érzi, nem érdemes feltárni a hiányosságokat, úgysem veszik komolyan észrevételeit, tanácsait. Az ilyenfajta »önbírálat« tehát nem más. mint a kritika elfojtásának egyik formája. Élesen fel kell venni a harcot az önkritika ilyen formális alkalmazása ellen, mert az komolytalanná teszi a bírálatot, önbírálatot, és végső fokon lejáratásához vezet. Ilyen formális önbírálatot alkalmazott Mikes elvtárs, a Megyei Bíróság elnöke, aki a márciusi nagyáktíváni elismerte a megye bíróságainak liberális működését, és ígéretet tett ennek a szellemnek felszámolására. Mégis igazságügyi szerveink munkájában hosszú hónapokon keresztül jelentős változás nem történt, s csak az utóbbi hetekben ven javulás. A Siófoki Járásbíróság pl. Lakiné balatcmszabadi ku- lákasszonyt a beadás szalbotálása miatt csak a múlt héten ítélte el, holott ezt az ügyet már 1954-ben el kellett volna intéznie. Harcoljunk a bírálat-önbírálat jobboldali eltorzítása ellen! Az elmúft két évben elburjánzott jobboldali elhajlás a bírálat, önbírálat kérdésében is megmutatkozott. Sokan-párttagjaink közül is úgy vélték, hogy az ellenség rosszindulatú rágalmait szó nélkül el kell tűrni, mert most »szabad a bírálat«. Igen, a bírálat szabad, sőt szükséges, a párttagok számára meg egyenesen kötelező. De nem engedhető meg, hogy az ellenség »bírálat« ürügyén becsmérelje eddigi hatalmas eredményeinket, lejárassa intézményeinkéi, vezetőinket. Ennek semmi köze •sincs az építő bírálathoz! Az ilyen jelenségekre kommunista éberséggel kell figyelnünk. De fel kell lépnünk a bírálatnak olyan eltorzítása ellen is. amely mindig, mindenben csak hibát keres. Az igazi kommunista bírálat a hiányosságok kíméletlen feltárása mellett megmutatja az eredményeket is. Csak ez a mód biztosítja, hogy a bírálat tárgyilagos,- építőjellegű legyen. Feladatunk tehát az, hogy tovább kell fejlesztenünk, ki kell szélesítenünk a bírálatot, elsősorban az alulról jövő bírálatot. Funkcionáriusainknak közelebb kell kerülni a dolgozókhoz. Olyan légkört kell kialakítaniuk, amelvben a dolgozó bátran, bizalommal fordulhat hozzájuk, nyugodtan bírálhatja őket, mert tudja, hogy a bírálatért nem üldözik, hanem ellenkezőleg: azt szívesen veszik, és ami abból megvalósítható, azt a gyakorlatban végre is hajtják. Kommunista módra gyakorolt önbírálatot Balogh elvtárs, a Béke Szálló és Vendéglátóipari Vállalat igazgatója, aki lapuink bírálatát nemcsak elfogadta, hanem annak alapján azonnal hozzá is látott a hibák ikájavításáJhoz. »Mindazok a forradalmi pártok, amelyek eddig elpusztultak, azért pusztultak el, mert elbizakodtak, és mm tudták meglátni, miben rejlik az erejük, és féltek beszélni gyengéikről. De mi nem pusztulunk el, mert nem félünk beszélni a gyengéinkről, és 'megtanuljuk leküzdeni ezeket a gyengéket«. (Lenin.) A bírálat és önbírálat pártunk ereje, hatalmas, nélkülözhetetlen fegyver a szocializmus építésében. Ezt a fegyvert meg kell becsülnünk, vigyázni kell rá. Sajnos azonban, párttagságunk egy része még mindig nem él jogával, nem teljesíti kötelességét, sokszor szemethúny olyan hiányosságok, lazaságok felett, amelyek hatalmas károkat okoznak népgazdaságunknak. Példa erre a Baromfi- feldolgozó V. esete. Ha a kommunisták előbb szólnak, előbb fedik fel a hibákat, akkor gyorsabban történik orvoslás, hamarabb megszűnnek a bajok. Vagy hol voltak az Elelmi- szerkiskereskedelmi Vállalat kommunistái a Tollas-féle 'bűnszövetkezet esetében? Miért nem figyeltek fel már előbb ezeknek garázdálkodására? Párttagjainknak a Szervezeti Szabályzatban lefektetett kötelességük a pártszerű kritika alkalmazása. Annak szellemében, példamutatással kell nevelni s tanítani a pártonkí- vüli dolgozókat is. Elő kell segíteni, hogy széleskörű, minden torzítástól mentes kritika bontakozzék ki, olyan kritika, amely a szocialista építést előbbre viszi. El kell érnünk azt, hogy hazánk minden becsületes állampolgára szívén viselje az ország sorsát, magáénak érezze eredményeinket, nehézségeinket. A maga területén minden dolgozó kapcsolódjék be a problémák megoldásába, és őszinte véleménynyilvánítással, bírálattal segítse a vezetés munkáját. Langer Károlyné
