Somogyi Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-03 / 129. szám
a SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1955. júiiub 3, A szovjet kormányküldöttség jugoszláviai tartózkodása Zágráb (TASZSZ). A szovjet kormányküldöttséget a zágrábi pályaudvaron Vladimir Bakancs, a hor- vát Szábor elnöke és a Horvát Nép- köztársaság vezető személyiségei fogadták. A kormányküldöttség fogadtatása alkalmából díszszázad vonult fel. A katonai zenekar eljátszotta a Szovjetunió és Jugoszlávia himnuszait. A pályaudvarról a szovjet küldöttség tagjai a jugoszláv küldöttség tagjaival együtt a Sztjepan Radics téren lévő palotába hajtattak. Délután a szovjet küldöttség tagjai megtekintették a Rade Koncsar-gyárat. Sorra járták a gyár üzemrészlegeit, majd szívélyesen elbeszélgettek a gyár munkásaival és vezetőivel, akik ismertették a vállalat munkáját, a termelő munka megszervezését és a gyár társadalmi, valamint politikai szervezeteinek tevékenységét. A szovjet küldöttség zágrábi tartózkodása során minden utcát, amelyen a küldöttség elhaladt, megtöltötték a horvát főváros polgárai. Június elsején Vladimir Bakarics, a horvát Szábor elnöke ünnepi ebédet adott a Szovjetunió kormány- küldöttségének tiszteletére. Az angliai sztrájkhelyzet London (MTI). A vasutassztrájk megbénítja Anglia közlekedését. A fűtők és -mozdonyvezetők szakszervezetének szóvivője kijelentette: A helyzet nem változott, a sztrájk tart. Eden miniszterelnök több miniszterre! tárgyalt a rendkívüli állapot következtében foganatosítandó intézkedésekről. A szükségállapot módot ad a kormánynak, hogy katonai egységeket vegyen igénybe a forgalom lebonyolítására és a postaszolgálat ellátására. A kikötőmunkás-sztrájk terjed. A sztrájkoló dokkmunkások száma 20 ezerre emelkedett. Az angol polgári sajtó igyekszik a közvéleményt továbbra is a sztrájkoló vasutasok ellen hangolni. A Daily Sketch egész első oldalát átfogó hatalmas címbetűkkel szólítja fel a kormányt, törje meg a sztrájkot. A kapitalista lapok sztrájkellenes kórusához csatlakozott a ^munkáspárti« Daily Herald is. A jobboldali pártvezetőség álláspontjának A Reuter jelentése megállapítja, hogy »ez a sztrájk, párhuzamosan a 20 000 kikötői munkás sztrájkjával, Angliát olyan súlyos válsággal fenyegeti, amelyhez hasonló már egy nemzedék óta nem volt az országban«. A dokkmunkások sztrájkja kedden már második hetébe lépett. MOLNÁR JÓZSEF: Szép mezők Apád harmatban mosdott szép mezőkön jár, felszökkenő dús zöld vetés között. E pirnyagos tavaszi reggelen mellette lépnek társai: kapát szorít kezük a vállukon, mesgyehatárt a talpuk eltipor... Pár éve még e földeken irigység-marta nappalok hömbölögtek, mint tejködök, s az éjjelek tüzfényei pirultak féiő arcokon: Hoó! Ég a ház! Kiáltott át a szérűn a szomszéd ... Csóvát dobott eresz alá az öccs: Beléptek sarjujába apádnak ökrei... Ma együtt lép apád, s az öccs e pirnyagos-fényű tavaszi reggelen harmatban mosdott szép mezőkön... Köszöntse hát dalom: a Békítőt!... rp£da(júQu mink izevepe a izaelalizmus ípíthébeii JUGOSZLÁVIÁBAN J. Zsukov és V. Majevszkij riportjából A Belgrádot. Pulával összekötő kitűnő új műút kezdetben egyre magasabbra kígyózik a hegyek között, majd ereszkedni kezd az Adriaitenger felé. Köddel- fátyolozott szik- laíbértcek, tölgyesek, fenyvesek, bükkösök, a festői hegyoldalakon piros cseréptetős házak. Ez a látkép tárul elénk Horvátország e vidékén. Munkaszerető parasztok élnék itt, akik a köves föld minden rögét a megfelelően a lap felhívást intéz a szó szoros értelmében úgy hódítót mozdonyvezetőkhöz a sztrájk azonnali beszüntetésére. A vasutasok sztrájkja csütörtökön már ötödik napjába lépett. Eden miniszterelnök csütörtökön minisztertanácsot hívott össze a sztrájfchelyzet megvitatására. A kormány kénytelen volt igény- bevenni az angol katonai légierő repülőgépeit a postaforgalom lebonyolításának biztosítására. A magán autócégeket felhatalmazták arra, hogy Londonban »express« szolgálatot lássanak el. A közlekedési és különösen a szállítási ták el a természettől. I-tt-ott terra- szos: -művelés folyik. A horvát parasztok nagy gonddal művelik kőkerítéssel övezett terraszos szőlőiket.-A -táj imitt-arnott iparvidék jellegét ölti. Magasfeszültségű ára-mveze- ték húzódik a hegyeken át, gyárak, bányák felé. Ezek állami, össznépi tulajdonban vannak. Gépkocsijaink magasain a hegyek között hirtelen megállnak. A sziklameredélyekről rón kezd sütni a nap. alant nagy építkezés látképe tárul elénk. Hatalmas víztároló épül. Ez a Vinodol — a nagy , vízierőmű, kézségek leküzdésére a kormány a amelynek építkezése 1947-ben kézhadiflottát is igénybevette. jdődött. A villanytelep 1953-ban -már A dolgozókra gyakorolt nyomás megkezdte az áramszolgáltatást. Két ellenére a sztrájk tovább szélesedik, év múlva fejeződik be teljesen az sok, akácok... építkezés. Az út mentén sűrűn látni vöröscsillagos kőobeliszkeket. Itt vannak eltemetve a hitlerista megszállók ellen vívott nemzeti felszabadító háború hősei. A hegyekben és erdőkben elkeseredett kemény, véres harc folyt éveken- át — »Halál a fasizmusra! Szabadságot a népnek!« jelszóval. A jugoszláv hazafiak -fárad- hataitlamul, éle-tüket sem kímélve küzdöttek a fasiszták ellen. Hőstetteikkel közelebb hozták közös ellenségünk szétzúzását. Ezekben a csatákban megedződött és megerősödött a szovjet—jugoszláv barátság. »Tudja — mondta montenegrói soff őrünk — amikor nehéz helyzetben voltunk, mindig ezt mondogattuk: az oroszokkal együtt kétszázmilliónyian vagyunk. És vertük az ellenséget.« Gépkocsijaink az Adriai-tengerhez közelednek. Kiderül az ég, for- Az Adriai- tengerpart Jugoszláviában ugyanazt a szerepet tölti be. mint a Szovjetunióban a Fekete-tenger partvidéke. Számtalan szanatórium, üdülő van itt. Özönlenek ide a turisták. A városok utcáin pálmafák, cipruOVECSKIN: Büntetni vagy jutalmazni a termelés teljes eredményéért kell, nem pedig a mezőgazdasági idénymunkák valamely kiragadott részletéért«. ►>A legfélelmetesebb ellenség ma a formalizmus — gondolkozott tovább Martinov és hátradőlve az ülésen, lecsukta a szemét. — Bizony, barátom, Pjotr II- larionovics. Ha igazán jól akarsz ebben a kerületben dolgozni, s nem az a célod, hogy éppen- csak eltöltsd valahogy a hivatalos időt, akkor nem lesz könnyű dolgod! Mert sokféle ága-boga van ám annak a formalizmusnak. Nem egyszer kell majd kézitusát vívnod ezzel az ellenséggel. Ha a vezetés formális, akkor a lemaradó kolhozokat nem lehet kihúzni a kátyúiból. írhatsz akár száz határozatot: »rámutatunk arra ... «, »kötelezzük, hogy ... «, »javasoljuk, hogy ... « Kicsinyes gyámkodással nem helyettesítheted a kolhozparasztnak a jó munkában való tényleges érdekeltségét. A kolhoz termelésének sorsa a gépkezelők kezében van. Nekik pedig — úgy látszik — előnyösebb hektáronként tíz mázsát termelni, mint harmincat. Ezt a kérdést meg kell oldani! Ezt a csomót ki kell bogozni. Össze kellene hívni a kommunista gépkezelőket a kerületi bizottságba és velük kellene megtanácskozni ezt a Falusi héfköznapok 19 dolgot...« — Elbóbiskolt, Pjotr Illarionovics? — kérdezte a sofőr. — Nem — Martinov kinyitotta szemét — csak elgondolkoztam. — Esik a hó. Martinov kissé kinyitotta az ablakot, hogy kidobja az elhamvadt cigarettavéget. A résen befütyült a szél. A mező már elsötétedett, nagy pelyhekben, sűrűn esett a hó. — Kosztya, a »fiskális«, jól kiszámította! — mondta a sofőr, akinek két szava volt a legmagasabb fokú emberi ravaszság jellemzésére: »fiskális« meg »alkimista«. — Pontosan úgy lesz, ahogy remélte. Reggelre az egész határt fehér lepel borítja és senki sem fog a barázdában kapirgálni. — Nem úgy van az, Vaszilij Ivanics — felelte rövid hallgatás után Martinov. — Ami fekete, az a hótól sem lesz fehér. Amit rosszul csináltunk, az a papírra írt kimutatástól sem javul meg. Eljön a nyár és a termés majd megmutatja, hogyan dolgoztunk. — Helyes, Pjotr Illarionovics! Ahogy mondják: majd elválik a vallatásnál ... — ügy, úgy;-,: A sofőr bekapcsolta a világítást. A Pobeda elhagyott dűlőúton robogott. A tovasuhanó gépkocsi villanó fényszórója felriasztotta a hóvihar elől a bokrokban megbúvó foglyokat és a hirtelen időváltozástól megzavarodott fiatal nyulakat, amelyek most láttak életűikben először havat. 2. A gépesítés befejezése után is bizonyára lesznek minden évben olyan hetek és hónapok, amikor a dűlőutakon fz egyszerű szánon kívül semmiféle jármű nem közlekedhetik. A hóekék akkor is elsősorban az aszfaltozott főútvonalakat teszik majd járhatóvá és semmiesetre sem küldik őket a befagyott folyókon, mocsaras réteken és árkokon átvezető téli utak tisztítására. Kilenc óra felé járhatott az idő, a hóvihar még nappal kezdődött. Az újhold jöttét jelentő fehéres homályba sül.v- lyedtek a fák és a távíróoszlopok. Az utat befújta a hó, s céltalan lett volna gyeplővel irányítani a lovat. Az okos, öreg ló maga fordult be hol jobbra, hol balra, ha úgy érezte, hogy a hóbuckák alatt, amelyeken átgázolt, nincs kemény talaj. Okosabb lett volna, ha Martinov és a szemidu- bovkai gépállomás igazgatója, Glotov, a kolhoz- gyűlés után a helységben maradt volna éjszakára. De most már késő volt azt kutatni, ki volt a hibás, ki mondta elsőnek, hogy induljanak. Haza kellett jutniok. — Gyí te, Fickó! — Glotov az ostorral megfenyegette a lovat. — Ez a Fickó már sok esztendőt megélhetett — jegyezte meg Martinov. — Tessék? — kérdezte Glotov, mert a zúgó szél elröpítette füle mellett Martinov szavát. — Azt mondom, hogy a Fickó felett eljárt az idő! — kiáltotta a szélbe a titkár. — Az ember húsz éves korában fiatal, de a lovaknál másképpen mérik az időt. No, mozogj! A szán a puha hóban nehézkesen meg-meg- rándulva haladt előre. Minden lökésnél ütemesen nyikorgóit valami az ülés alatt. Mindketten oldalt fordultak a szélnek. — Abban a kerületben, ahol ezelőtt dolgoztam, volt egy Tyihon Petrovies Gluscsenko nevű kolhozelnök — Martinov közelebb húzódott Glotovhoz és folytatta az imént megszakított elbeszélést. Mikor ugyanis a Szejm folyón átkeltek, le kellett szállniuk a szánról, hogy az köny- nyebb legyen, ők maguk pedig felkapaszkodtak a meredek parton. — Gluscsenko valaha kerületi párttitkár volt, de nem birkózott meg a feladatával. Aztán megtették a gépállomás igazgatójának. Ehhez sem nagyon fűlt a foga. Nem is ért el nagy eredményeket. Olyan közepesforma gépállomás volt ez. Aztán az egyik legelmaradottabb nagy kolhoz elnöke lett, noha ezt sem akarta elfogadni. (Folytatjuk.) ^ z emberré válás, az emberré nevelés műhelyének dolgozóit, az értelem, az ész kovácsolok készül ünnepelni az ország. Nem régi ünnepe népünknek a pedagógusnap. Uj, miként új a hatalom is, mely méltónak találta az ünneplésre azokat, akik embert formálnak az élet-, a természetadta emberpalántákból, akik közvetlenül és céltudatos tevékenységgel nevelik a szocialista nemzedéket. Az a tény is, hogy az esztendő egy napját a nevelők, az oktató-nevelőmunka ünneplésére szenteljük, mindennél ékesebb bizonyítéka annak, hogy államunk a pedagógusnak más pozíciót szán hazánkban, mint a feudálkapitalista Magyarország uralkodó osztálya bármikor a magyar történelem folyamán, hol a I »Magyar sivatag magyar tanítója Rabok között rabként senyvedt, aludt-'-'. (Ady) Kell-e bizonyítani »Csák Máté földje« bátor hegedűsének, az urak és a papok Magyarországa kemény-1 szavú költőjének igazát? Kell-e, szükséges-e a jövő nemzedékének nevelőit, formálóit emlékeztetni a múltra? Feltétlenül kell és szükséges ez, hisz a jelen, mely a jövő eddig ■ o- ha nem látott perspektíváit tárja elénk, abból a sötét múltból bontakozott ki, hála a felszabadító Szovjetuniónak és a munkásosztály harcedzett pártja, a kommunisták pártja töretlen és következetes politikájának, amelyben a magyar pedagógus valóban az urak és papok országának elgáncsolt és megalázott rabja volt. Keli és szükséges felidézni ezt az igazságot annál is inkább, mert az elmúlt 10 esztendíl hatalmas eredményei mellett itt-ott előforduló apróbb-cseprőbb hibák nem egy dolgozót, s köztük nem egy pedagógust késztettek arra, hogy a »kellemesek az átélt fáradalmak«- közmondás módjára megfeledkezzenek a bűnös múltról — feledve múltbeli megalázásukat is — nem egy esetben nem nyilatkoznak kellő éleslátással és megbecsüléssel az ú) életről, a mi népünk forradalmi átalakulásáról, mely méltó helyet biztosít társadalmunkban a tudománynak és a tudomány munkásainak, tanítóknak, tanároknak. i^sak egy kicsit kell ismernünk népünk történelmét, s világossá válik, hogy a haladás elválaszthatatlan a tudománytól, a műveltségtől, míg a reakció és a zsarnokság a műveletlenségből, a babonák sötét mocsarából szívja gyilkos mérgeit. E megállapítás igazolására egy 16C éves röpiratra hivatkozom, mely Laczkovics János tollából »Magyar- ország állapotáról« címmel látott napvilágot: »Magyarország legnagyobb nyavalyái: a theokráciának nem szűnő láza, és többi polgárok elnyomására törekvő kétfejű arisztokrácia. Az eszközök, melyek által a két betegség ápoltatik: a tudatlanság és a fanatizmus^. A röpirat világosan megfogalmazza a forradalom és a tudomány egymásrautaltságát : »Kettő szükséges a forradalomra: szellemi felvilágosodás és a nép vagy elnyomása. Az első sebes léptekkel közelít, a másikról untig gondoskodnak a főpapok és a mágná1 soké. Az idézett röpirat mondanivalójának igazságában — remélem — ma már nem akad Magyarországon, aki kételkednék. Ennek -hitelességét a saját múltból származó keserű élményei bizonyíthatják számtalan idősebb nevelőnek, akiknek kezét nem egyszer fogta le az úri önkény, ha a felvilágosodás, a haladás eszméit merték hirdetni, oktatni a Horthy-uralom, az arisztokraták és tőkések dölyfös államhatalma idején. Iskoláink elhanyagoltsága, az oktató-nevelőmunka alárendelése a reakció hatalmas fenntartásának, a pedagógus háttérbe szorítása, az egyházi célok elsőbbrendűségének hangsúlyozása voltak azok a tények melyek mindennél beszédesebb igazolásai a magyar pedagógus, egyben a szellemi élet múltbeli lebecsülése, nek és elhanyagolt voltának. Ezzel szemben a 160 évvel ezelőtt csak áhított forradalom ma már valóság. Ma nemcsak igényli a »szellemi felvilá- gosodáste, hanem követeli, termeli és műveli is azt. ^ z elmúlt 10 év történelme bebizonyította, hogy szocializmust építő társadalmunk — éppen igazságának tudatában — segíti, sőt követeli a nép kulturális színvonalának szakadatlan emelését, tudván, bogy gazdasági felemelkedésünket, a dolgozó nép hatalmának erősítését éppen a kultúrnívó növelése segíti. Éppen napjaink politikai eseményei győznek meg minden gondolkodó emberfőt arról, hogy a kultúra, a műveltség színvonalának emelése milyen fontos. A KV márciusi határozaté felhívta figyelmünket, feU nyitotta szemünket, hogy a jobboldali elhajlás mennyire veszélyezteti népünk művelődését. A jobboldali elhajlás váltotta ki pedagógusaink és diákifjúságunk egy részében azt a perspektívátlan- ságot, melyből táplálkozva azon siránkoztak, hogy érettségizett fiataljaink egyrészét miért a termelő- munkába és miért nem az íróasztal mellé állítjuk be. ■ Az ilyen nézeteket hangoztató!: igen hamar elfeledték saját — sok esetben — évtizedes munkanélküliségüket. Egyben elfeledik, és ezzei tagadják az iskola, az oktatás felépítmény voltát, melynek hivatása nem csupán a különböző értelmiségi pályákra való előkészítés, hanem a dolgozó nép kulturális színvonalának olyan irányú növelése, hogy minél több kiművelt emberfő álljon csatasorba a közvetlen termelés frontján, a szocialista haza építése érdekében. •Az eddigiekből világosan kitűnik, hogy a mi államunkban a kultúra, a művelődés ügye nem harmadrendű, hanem elsőrendű kérdés. Következésképpen senki nem sorolja és sorolhatja nevelőinket sem egy sokak által vélt harmadik rend tagjai közé. Ezzel éppen ellenkezőleg: a pedagógust s munkájának fontosságát minden alkalommal a szocializmus építéséért folyó küzdelem első vonalában halljuk említeni. Annál: ellenére, hogy a nevelők Magyarországon soha nem részesültek a maihoz hasonló megbecsülésben, hogy soha nem élhetett a pedagógus annyira hivatásának, mint népi demokratikus államrendünkben, mégis akadnak, akik az iskola függetlenségét vélik megsérteni abban, hogy iskoláink életét alárendeljük szocializmust építő célkitűzéseink megvalósításának. Varrnak, akik »zavaró körülménynek« tekintik egyes olyan társadalmi feladatok elvégzését, melyek kétségtelenül önként vállalt kötelezettséggel járó feladatai különösen a párttag nevelőknek. A félreértések elkerülése végett hangsúlyozzuk, hogy igenis az iskolát is, mint hazánk minden kulturális intézményét, alárendeljük a szocializmus építésének. Éppen ezért az említett téves nézeteknek nem lehet helye az oktatásügy terén. Az iskolának és a nevelők összességének egyaránt sokkal inkább becsületbeli kötelessége az »életre nevelni« ma, mint bármikor történelmünk folyamán. Makarenko talán nem rendelte alá tevékenységét a szocializmus építésének? De még mennyire, hogy alárendelte! Éppen ez tette nevét ismertté, példáját követésre méltóvá. Éppen ez az alárendeltség eredményezi az igazi nevelői hivatás betöltését. Éppen nevelőink aktív részvétele — a párt és a tömegszervezetek életében — teszi vonzóvá ifjúságunk előtt is derűs holnapunkért folytatott küzdelmünket. O' ála a KV márciusi határoza“1 tának, az idei pedagógusnapon már egyre , több nevelő ismeri fel emez. »alárendeltség« üdvös voltát. Egyre többen ismerik fel a marxizmus—ieninizmus tanításainak igazságát! Egyre többen látják be, hogy a dialektikus materialista világnézet és az erre a világnézetre támaszkodó marxi—lenini tanítások ismerete minden eddigi tanításnál és módszernél tágabb lehetőségei nyújt a nevelői tevékenység színessé, elevenné és hasznossá tételére. Kiss Zoltán tanár.
