Somogyi Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-22 / 145. szám

Szerda, 1955. június 22. SOMOGYI NÉPLAP 3 As évi terv túlteljesítéséért Negyedszer is meg akarják szerezni az élüzem címet a Nagyatádi Fonalgyár dolgozói Háromszor nyerték el egymásután a megtisztelő élüzem címet az Új­pesti Cérnagyár nagyatádi telepének dolgozói. Ehhez arra volt szükség, hogy az üzem minden dolgozója na­ponta teljesítse tervét. Nagy büsz­keség háromszoros élüzem cím tu­lajdonosnak lenni, épp ezért a dol­gozók most már szinte kötelességük­nek tartják, hogy negyedszer is meg­szerezzék a. dicsőséget. Lelkes vál­lalást tettek, hogy ebben a negyed­évben is elnyerjék az élüzem címet. A DISZ-kongresszus tiszteletére in­dított ünnepi műszakba nemcsak a diszisták, hanem az üzem többi, idő­sebb dolgozója is bekapcsolódott. A hónap második dekádjában a legjobb dolgozók között találkozunk Szabó Anna, Farkas Rózsi, Meny­hárt Tiborné fiatalok nevével. Ám az idősebbeknek is vannak kiemel­kedő teljesítményei, mint pl. Herbán György sztahanovista festőnek, aki tervét átlagosan 163 százalékra tel­jesítette. Ugyancsak 160 százalék fö­A Déiscmogyi Állami Erdőgazda­ság dolgozói az első félévben szép eredményeket értek el mind a ter­melés, mind az önköltségcsökkentés területén. Az első félévben mintegy 380 000 forinttal csökkentették ön­költségüket. Ezt eredményezte a jó szervezés, valamint az, hogy több gépet alkalmaztak, mint korábban. És még volt egy fontos tényező: gaz­daságosan használták ki a szállító- eszközöket. Minden feltételük megvan ahhoz, hogy önköltségcsökkentésük értéke a félév végéig elérje a 400 000 forin­tot. E’mondhatják, jól dolgoztak a félév folyamán. A felszabadulási ver­senyben pl. országosan a második helyet szerezték meg. A Délsomogyi Állami Erdőgazda­ság egyik legjobbika a lábodi erdé­lött van átlagos teljesítménye Zava- gyil Anna takarékimotring-készítö- nek. Elismerésre méltó Matics Jó­zsef munkája is, aki 154 százalékot ért el. így adódott, hogy hónapról Hónapra teljesítették dekád-, vala­mint havi tervüket, június 18-án pedig 99,2 százalékra álltak félévi tervük teljesítésével. A Nagyatádi Fonalgyár is csatla­kozott a 20 budapesti nagyüzem ver­senyfelhívásához. Ügyelnek arra, hogy amire csatlakozásukban ígére­tet tettek, teljesítsék. Menetközben is értékelhető vállalásuknak az a pontja, hogy terven felül mennyi fo­nalat gyártottak. A csatlakozásban azt vállalták, hogy idén terven felül 23,5 tonna fonalat gyártanak. Június első dekádjáig 7 tonna varrófonalat és 1,8 tonna kézimunkafonalat ké­szítettek. Ha továbbra is ilyen jó munkát végeznek, az év végére bizo­nyosan meglesz a csatlakozásban felajánlott mennyiség is. szét. A munka minden terén teljesí­tik előirányzatukat, sőt a tervfelada- 'tcn kívül rájuk bízott munkát is el­végzik. Az erdészet vezetője, Széli ■János jó munkájáért megkapta az »Erdészet kiváló dolgozója« címet. Munkájában sokat segít neki Kiss István technikus, valamint Szászi Elemér főerdész, aki ennél az erdé­szetnél jól megállja a helyét, bár előző munkahelyén volt kifogásolni­való a munkájában. A félév végéig már nem sok idő van vissza, de a Délsomogyi Erdő- gazdaság máris teljesítette értékesí­tési tervét. Június 31-ig részletekben is eleget tesznek kötelezettségüknek. Biztosak vagyunk abban, hogy az országos értékeléskor nem vallanak szégyent a Délsomogyi Állami Erdő- gazdaság dolgozói. MOLNÁR JÓZSEF: Háborúban Dühödt tusában vak golyó Talált egy dölyfös gróf-fejet. Barátja bosszút esküdött: »Fogért fogat, szemért szemet! Öld, öld! — ne nézd galamb-ha jáit... Gyermekvér fesse fegyvered...! Asszony ne tartsa vissza vágyadat! Fogért fogat, szemért szemet!« »Nem, nem!« — kiált kemény apám. »Ez bűn! El innen, emberek!« Ám hangján túlrikolt a pap: »Fogért fogat, szemért szemet!« Gyónó apámnak mondta ezt... (A földön kárhozat lebeg, Vér mossa! — isten rendelé... Fogért fogat, szemért szemet!) Nem szólt apám, mit szólhatott... — Fogért fogat, szemért szemet, Nem tette ezt, de e naptól Kerülte mind a szenteket... Mindenkit érdeke! Mi a helyzet a téli tüzelőbeszerzéssel? Az elmúlt években még komoly gondot okozott a téli tüzelő beszer­zése. Számtalan esetiben sorba kel­lett áliini, amíg tüzelőhöz jutottunk, s a minőség sem volt mindig kielé­gítő, Ma már pártunk 'és kormányunk határozatai eredményeképpen, derék bányászaink hősi munkájával gyö­keresen megváltozott a helyzet. A szénbányászait termelékenysége is- erősen emelkedett. Ennek következ­tében a megyei TÜZÉP-iteiepek&n mindenütt megfelelő mennyiségű és minőségű szén van. Mirademikrlrtek módjában áll ítéli tüzelőjét már most kívánsága szerinti mfiamyilségbeni és minőségben beszerezni. Igen bő a választék ,a különböző szénféleségeikben. Megfellelő mennyi­ségben van a nyári 'tüzelőüli, tűzhe­lyeik fűtésére igen kedvelt lignit és iszapszén, épp úgy, mint a téli tüze­lőiül szükséges háztartási szén és brikett. A SZOT-aikció keretében idén lé­nyegesen többen szerezhetik be téli tüzelő szükségletüket, mint az elmúlt esztendőben. Egy utalványra átlag 10—12 mázsa szén és 2 mázsa tűzifa jár. Ha azonban valaki brikettet akar beszerezni, azt és vásárolhat. Természetesein ugyanúgy beszerez­heti mindenki e szénféleségeket készpénzfizetés elitemében is, A torlódás elkerülése végett a SZOT-utal vány okait 19 napos idő- tartamira érvényesítik. Igein fontos, hogy a dolgozóik az utalványán fel­tüntetett határidőt be is tartsák, mert ez lényegesen megkönnyíti a TÜZÉR munkáját és meggyorsítja a tüzelő kiszállítását is. A SZOT-utalványra vásárolt tüze­lő ellenértékét a vállalat 6 havi részletben vonja íe. Ha valamelyik vállalat nem rendelkezik az igény­nek megfelelő mennyiségű SZOT- utal.vá.njnyai, forduljanak: a Kapos­vári TÜZÉP Vállalathoz, amely a szükséges mennyiségű utalványt ré­szükre biztosítja. A Nagybajomí Gépállomás teljes készültségben várja az aratás megkezdését Érik a búza, sárguló színben pompázik már az árpa széltől hajla­dozó kalásza... Közéig az aratás. Tanácsaink, termelőszövetkezeteink, gépállomásaink dolgozói, falvaink dolgozó parasztjai lelkiismeretesen készülnek a kenyércsata sikeres megvívására: az időbeni, szemveszteség nélküli aratásra, cséplésre. * # * A Nagybajomi Gépállomáson is munkára készen állnak a gépek. — Legelőször a kombájnok mennek a földekre — mondja Pászti László elvtárs, a párttitkár helyettese. A gépállomás két kombájnja már a hét végén, legkésőbb a jövő hét elején megkezdi a termelőszövetkezetek őszi árpájának aratását. A ve­zetők már szemlét tartottak a tsz-ek földjén, ahol majd dolgoznak. A gépállomás vezetősége gondoskodott arról, hogy a termelőszövetkezetek földjén az aratás után mindjárt elvégezhessék a tarlóhántást is. A gép­állomás dolgozói olyan szalmalehúzót szerkesztettek, amely a kombájn után akasztva a szalmát lehúzza a föld végére, ahol a kazalozó gép ka­zalba rakja. j Munkára készen áll a gépállomás 39 cséplőgépe is. 22 cséplőgépet a felelős vezetők máris elvittek a köz légekbe. Hogy fennakadás nélkül dolgozhassanak a gépek, a vezetők már megkapták a gépállomás és a tanács vezetői által összeállított menetiránytervet. Csaknem 400000 Ft-os önköltségcsökkentés félév alatt Dudás elvfárs nemsokára hazamegy... Dudás János gyer­mekkoráról, ifjúságáról sem lehetne mást írni, mint a többi cselédgye­rek agyonhajszolt, öröm- telen soráról. Annál töb­bet azonban az utolsó tíz évről, hiszen Dudó,s elvtársnak is ezóta van emberi élete. Igaz, a mai boldogság nem hullott magától az ölébe, sok nehéz harcot kellett megvívnia, míg idáig jutott. S ahogy er­ről esik szó, kitüzesedik az ötvenen felüli ember arca, úgy meséli, hogyan agitált a balatonkiliti dolgozó parasztok kö­zött a tsz-alakítás érde­kében. Ennek lassan már hat éve, de az em­lékek ma is frissek. Mert lehet-e elfeledni a késő éjszakai órákba nyúló beszélgetéseket, heves szóharcokat, me­lyeken a fejlődő új csa­tázott a maradi régivel? Bizony soha! A volt cse­léd, ekkor már mint gya­rapodó gazda, irányítója volt az életnek, bátor harcosa a szocialista épí­tésnek. És Dudás János meg a többi kommunista győ­zött: 1949-ben meg­alakult a balatonkiliti Dózsa TSZ. Lassan, igen lassan bontakozott ki az új élet a csoport­ban, hiszen az emberek, azzaU hogy aláírták a belépési nyilatkozatot, meg közösen dolgoztak, még nem váltak Szocia­lista emberré. Továbbra is a kommunistáknak kellett az élen járniuk, .most már nemcsak a munkában, hanem az emberek nevelésében is. Nagy szükség volt erre. A tsz-szel együtt alakult meg a pártszervezet is, de bizony csak papíron létezett, még taggyűlést sem tartottak. A párt­élet megjavításáért Du­dás elvtársnak is kellett harcolnia. A járási párt- bizottság figyelte, segí­tette munkáját. Kapos­várra küldte 3 hónapos pártiskolára és a tagság hamarosan párttitkárául választotta. Napról napra fejlődött a tsz, számban és öntu­datban gyarapodott tag­sága. A vezetőknek las­san már arra is jutott idejük, hogy más, gyen­gébb tsz-eket is segítse­nek. Dudás elvtárs a balatonszemesi Dózsa megsegítéséhez látott. Először is alaposan meg­ismerte annak gazdasá­gát, közel férkőzött az emberek szívéhez, szóval elölről kezdte azt, amit a kiliti Dózsában. A jó barátság máig megmaradt a szemesi Dózsával, gyakran kér­nek ma is segítséget, ta­nácsot Dudás elvtárstól. És neki mindig van ide­je segíteni, pedig dere­kasan elvégzi a maga munkáját is. Erről a szaporodó munkaegysé­gek tanúskodnak. A tavasszal aztán, mi­kor pártunk kiadta a jelszót, hogy képzett ká­derekkel kell megerősí­teni a termelőszövetke­zeteket, nagyot gondol­tak a szemest Dózsában: itt van a mi jó Dudás elvtársnuk, miért ne jö­hetne át hozzánk egé­szen? így történt, hogy Mis- kó elvtárs, a JB első tit­kára félrevonta az egyik értekezleten Dudás Já­nost és megkérdezte tő­le: mit szólna ahhoz, ha a JB javasolná, hogy menjen át elnöknek a szemesi tsz-be? Dudás elvtársat ugyancsak ké­születlenül érte a kérdés. Hamarjában nem is tu­dott mit válaszolni, így csak annyit mondott: megbeszélem ci család­dal. Meg is tartotta rendre a családi tanács­kozást: a feleséggel, a hét gyermekkel, sőt a tizenegy unoka nagyobb- jait is megkérdezte, menjen vagy maradjon. Ez a gondolkozás egé­szen a múlt hétig tar­tott. A döntést a Köz­ponti Vezetőség június 3-i határozata végezte él. Dudás elvtárs úgy okoskodott, hogy pár­tunk még fokozottabban segíti a tsz-eket, s ennek végrehajtása minden kommunista. így az ő kötelessége is. S ettől kezdve úgy gondol a szemesi Dózsa tagjaira, mint tulajdon édes gyer­mekeire, az átköltözést pedig úgy említi, hogy nemsokára hazamegy. A búcsú pillanata még hátra van, s ez nehéz lesz, igen • nehéz. De ahogy őt ismerik Kinti­ben, ezentúl meg Sze­mesről járogat vissza és segíti tanáccsal, tapasz­talatokkal a pártszerve­zet, minden tag munká­ját. Pócza Tánosné. r SZÜLŐ ÉS NEVELŐ OTTHON ÉS ISKOLA ^l&nd&Latak íazám iitin&fLÍLy,at CzavaJat, énekszám, köszönet, búcsúszó, az évzáró ünnepi Shani­^ gulata ismert már tanulók, szülők, nevelők számára egyaránt. Idén mégis mások voltaik az évzárók, miint az elmúlt évben, mint ahogy felszabadulásunk óta évről! évre mások voltak, újabb és újabb tartalommal telítőditek meg. Még sohasem volt ennyi szülő a kaposvári Petőfii-isfcoila évzáró-ünnepélyén, minit ebben az évben — jegyezték meg a neveitek, szülők egyaránt. Hogy miért e nagy ér­deklődés? A kíváncsiság, hogy milyen lesz a bizonyítványa gyerme­küknek, mit mondanak róluk a nevelők, hogy megköszönjék a pe­dagógusok fáradságos munkáját — vonzotta volna talán a szülőket? Bizonyosan ez is. Az új iskola, az új oktatás, aniniak felismerése, hogy a szülő és nevető, az otthon és az iskola nevelése szorosan kapcsolódik egymáshoz, hagy közelebb kerüljenek ehhez az új is­kolához — ez volt a szülők érdeklődésének igazi' forrása. — Az iskola ma nemcsak taniít, hanem nevel, új embert formál — hangsúlyozta ünnepi beszédében .Bakos Gyula igazgató. S ez a nevelőmunka igen nehéz abban az átmeneti korszakban, amelyben országunk a kapitalizmusból a szccializmus felé halad. Azok a szü­lők, aikiik a múlt rendszerben nevelőditek, többségükben még a régi módon gondolkoznak, s aszerint nevelik gyermekeiket ás. Az isko­lában a gyermekek szocialista szellemű nevelést kapnak, a nevelők pedig újtípusú embereket igyekeznek formálni a gyermekekből. Az otthoni és az iskolai nevelés szórt gyakran összeütközik. A gyeimnek nem tudja sokszor, kinek higgyem, szüleinek-e, vagy 'nevelőinek. Gondolkodjunk cs.ak kicsiit azon. amit Bakos igazgató elvtárs mcnidcit't: Cinikussá válik az a gyermek, aki mást hall az Iskolá­ban és mást otthon, aki így nem őszinte sem sziliéihez, sem neve­lőihez. Ez a. kettősség a gyermek nevelésében gyakran nem is tuda­tos. Gondoljuk csak el -azoknak a- szülőknek a helyzetét — különö­sen az anyákét —, akik .legkevésbé képezték magukat politikailag *— akik gyermekük kérdéseire új életünket illetően nem tudnak választ adni, vagy mást válaszainak, mint az iskola. Ilyen esetekben, a 'neve­lőnek nemcsak a gyerekeket — mondjuk meg: sokszor örnmagu lkat is — kePll új széliemben, mievelini, -hanem a szülőket is. He hogyan történjék ez? Az ünnepi beszéd erre csak közvet- ve adott választ Miért van az, hogy a szülők csak az alsó osztályos gyermekei­ket segítik és az V—VIII. osztályos gyermekeknek már kevesebb segítséget .adnak? — tette fel a kérdést Bakos igazgató élvtárs. S amit ő -nem mondott el, azt elmordták a szülők. »Hogyan segítsük gyermekeinket, hisz amit azok tanulnák, azt mi annakidején nem tanultuk« — mondta ez egyik növendék édesapja. Bizony, a régi négy középiskola színvonalát meghaladó V—VIII. osztályú általános iskolában a növendékek a tudomány olyan Várát ostromolják, amely- , mefc a múltban még csak kapujához sem juthattak el iá dolgozok gyermekei. Matematika, fizika s a többi új tantárgy sokuk előtt ismeretlen fogalom. Heigyab is 'tudnának segíteni gyermeküknek e tantárgyak megértésében? Az alsóbb osztályú gyermekekkel ma együtt tanulnak a szülők, kénytelenek is erre, hisz nem elég az írás, olvasás, számolás meg értéséhez csak az iskolai tanéra. I.gy az­tán megtanulják a zárójeles számtanpéldákat, együtt olvassák azo­kat az írásokat, amelyek új életünkről szólnák, magúik is gyarapod­nak tudásban, világnézetükben. Az V—VIII. osztályosoknál már ne­hezebb ez az együtt-fianiulás. Kevés olyan szülő van, aki együtt .tanul e korban is gyermekével, pedig erre nagy szükség volna, nemcsak a gyermek tanulása, hanem nevelésé szempontjából is. Ez Vezetne tán leghamarabb a kettősség megszüntetésiéhez. NJ ehéz, áldozatos tehát a nevelők munkája, sok-sok türelmet, szeretetet, hivátásérzétet kíván. Tudják ezt a szülők, s ezért is fordulnak őszinte hizlalómmal gyermekeik tanáraihoz, nevelőihez. Az otthon és az iskola, ,a szülő és nevelő embenfioirmáló umun.ká|jia szorosan összefonódik a mi szocializmust építő országunkban, A kaposvári Pétőfi-isikclia évzáróüinijjepélye e kapcsolat mind szorosab­bá válásának volt ibízcraysáigia. ’ Horváth János V ____________________________________J A pedagógusok társadalmunk megbecsült munkásai Közismert Lenin elvtársnak az a mondása, hogy a szocialista társada­lomban »a pedagógus legyen a leg­megbecsültebb szakmunkás«. Népi demokráciánk, pártunk és kormány­zatunk a szocializmus építésének milliónyi gondja közt soha nem fe­ledkezett és nem feledkezik el Lenin elvtárs e tanításának megvalósításá­ról sem. A szocializmus felépítése, az egész gazdasági rend átépítése nagy fel­adat, s nem megy máról-holnapra. A pedagógust sem lehetett és nem lehet máról-holnapra kiemelni abbó! a mélységből,. amelyben a burzsoá társadalomban élt. A hétfőn délután tartott pedagógus-gyűlésen Nagy Mihály és Merő Béla elvtársak el­mondták, hegy milyen volt a múlt társadalmi rendszerben élő pedagó­gusok sorsa: az állástalanság, az ideiglenes helyettesség, a nyári ft- zetésnélküliség csak epizódok ebbői a sorsból. Azóta nagvot változott a tanítók és tanárok sorsa. Párthatározatok, mi­nisztertanácsi rendetetek egész sora tanúskodik erről, s mind-mind je­lentős állomásai voltak a pedagógu­sok megbecsülésének, a lenini elv megvalósításához való köze'edésnek. Erről tanúskodik az immár három­szori fizetésrendezés, a falusi és ta­nyai tanítók fizetésének felemelése, a letelepedési segély bevezetése, a családi ház építési akció (melyben csak az idén is 5 millió forint áll rendelkezésre külön a pedagógusok részére), a konyhakert biztosítása minden pedagógusnak, a kitünteté­sek és jutalmazások egész sora. A pedagógusok megbecsüléséről tanús­kodik minden év június első vasár­napja: a pedagógusnap is, melynek során pedagógusaink az egész társa­dalom egyre fokozódó megbecsülését, tiszteletét és szeretetét érezhetik. Az idei pedagógusnap alig pár he­te volt csak, s pedagógusaink máris újabb megbecsülésben részesülnek. Újságunk hasábjain is hírt adtunk már arról, hogy a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsa rendeletet, hozott »az alsó- és középfokú okta­tási intézményekben foglalkoztatott nedagógusok bérének felemeléséről«. Eszerint — a népgazdaság anyagi erőihez mérten — az eddiginél foko­zottabb mértékben figyelembe ve­szik a gyakorlati tapasztalatot, a ké­pesítést, a végzett munka minőségét és nagyságát. A gyorsabb előrehala­dás íaz eddigi 5 évenkénti előrelépés helyett kezdetben 2 évenkénti, majd 3—4—5) serkentőleg hat a fiatal pe­dagógusokra. A rendkívüli előrelépés lehetősége pedig a munka minősé­gének biztosítását szolgálja. Mind­ezeken betel átlagosan 22 százalék­ban emelkedik a pedanógusok fize­tése. de az idősebbek 40 százalékkal is többet kapnak az eddiginél. A '•endelet szerint megmaradnak a te- rüteti. csoportok, melyek a kultúrától még távoleső kis falusi és tanyai ta­nítók munkáiét segítik. Megmarad­nak a nagvléíszámú, az összevont osztályú iskolák pótdíiai is, vala­mint a túlóradíjak, osztályfőnöki dí­jak stb. A pedagógusok fizetésének rende­zését elsősorban a munkásosztály és a dolgozó parasztság jó munkája tette lehetővé. A társadalom meg­becsülésének ezen legújabb jele kö­telezi is a pedagógusokat. Kötelezi az oktatás-nevelés munkájának meg­javítására, az ifjúsági mozgalmak fokozott segítésére, vezetésére, az ideológiai és a szakmai továbbkép­zésben való aktívabb részvételre, a felnőtt lakosság nevelésére és nem utolsósorban a szocialista társadal­mi rend megteremtésében való ak­tív részvételre.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom