Somogyi Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-12 / 137. szám
Vasárnap, 1955. június 12. SOMOGYI NÉPLAP AZ ÉPÜLŐ KOMMUNIZMUS ORSZÁGÁBÓL NEMZETKÖZI SZEMLE A KÖZELJÖVŐ MOTORJA Régebben 24 óra — ma tíz perc AZ ATOMNAK energiaforrásként való alkalmazása a közlekedésben és szállításban, teljes fordulatot eredményez a szállítás és közlekedés technikájában. Az atom-fűtőanyaggal működő hajók, mozdonyok és repülőgépek óriási távolságokat győzhetnek le fűtőanyag-utánpótlás nélkül. A tudomány elvileg teljesen lehetségesnek tártja az atom-fűtőanyaggal működő motorok gyakorlati kivitelezését. Képzeljünk el egy olyan automobilt, amelyen egy kis reaktor van (így hívják azt a berendezést, amelyben végbemegy a mag láncreakciója) és amelyiknek több hengere és dugattyúja van. Az atom-fűtőanyagot nyomás alatt, gáznemű állapotban a hengerekbe juttatják. A dugattyú elmozdul, ösz- szenyomja a gázt és a megfelelő térfogatot alakítja ki, amikor megkezdődik a mag láncreakciója. Az ekkor felszabadult energia eltaszítja a dugattyút és a gáz térfogata akkora lesz, hogy a hengerben megszűnik a reakció. Ugyanez a folyamat megy végbe egymás után a többi hengerben is. Ennek következtében a gépet mozgásba hozó atomenergia a dugattyú mechanikai energiájává változik át. AZ ATOMMOTOROS automobil rendkívüli kedvező tulajdonságokkal rendelkezik majd. Néhány gramm urán teljesen elegendő ahhoz, hogy egy- ilyen automobil, amelynek motorja hasonló teljesítményű, mint a -Pobjeda« típusú automobilé, 200 ezer kilométert tehessen meg. A -Pobjeda« ^típusú automobiloknak, mint ismeretes, ehhez több mint 20 tonna benzinre van szüksége. Az atommotoros automobil, a jelenlegi automobilhoz képest, egész sor különleges tulajdonsággal rendelkezik fnajd. Az aternmotor működéséhez nem kell levegő. A jelenlegi motorokban anélkül nem is mehetne végbe az égési folyamat. A jövő motprjainak viszont több hűtővízre lesz szükségük. Az atommclor további fontos tulajdonsága az is, hogy rendkívül kevés üzemanyagot fogyaszt. A 7000 lóerős atommeghajtású mozdony például évente mindüssze 4,4 kiló uránt fogyaszt. Az atomhajtású hajómotor egy 300 napos úton mintegy 40 kilométeres sebességgel haladva, mindössze 13 kiló 235-ös uránt fogyaszt 31 000 tonna szén helyett. AZ URÁN-ATOMMÁGLYÁVAL, de levegő nélkül működő atommotoros nagyméretű tengeralattjárók hosszú ideig a víz alatt tartózkodhatnak. A reaktor energiafeleslegét a tengeralattjáró legénységének oly szükséges oxigén előállítására használjál? fel. Ez lehetővé teszi, hogy a tengeralattjárók támaszpontjuktól messze eltávolodhassanak. Ragyogó perspektívákat nyit meg az atomenergia használata a repülés előtt is. Az urán-atommáglyából nyert hőt gőzenergiává változtatják, amely mozgásba hozza a turbinát és a légcsavarokat. Elképzelhető olyan atomba jtású gázturbina- és rakétahajtóművek, amelyekben az égéstér szerepét az atomreaktor veszi át. HASONLÓ MOTOROK alkalmazása elvileg lehetővé teszi a nagy távolságú közlekedés problémájának a megoldását. Ezek a repülőgépek négyszer akkora távolságot tudnak megtenni, mint a jelenlegiek és sebességük 2—3-szorosan szárnyalja túl a hang terjedési sebességét. Riga és más városok zöldségszárító. üzemeiben olyan burgonyafeldolgozó gépcsoportok működnek, amelyek a burgonyából a régebbi berendezéseknél 144-szerte gyorsabban készítenek keményítőt. A termelési ciklust, amely a szabványos üzemekben 24 óráig tart, a gépcsoport tiz perc alatt elvégzi. ' Nézzük, hogyan is működik ez a gépcsoport? A burgonya, amelyet szállítószalag visz a gépcsoporthoz, először a mosóberendezésbe kerül, amely a kavicsot és más szennyeződést eltávolítja. A megmosott gumókait törő- berendézés morzsolja szét. Innen rotációs szitákhoz kerül a massza, ahol kiválik a keményítőt tartalmazó burgonyalé. Ebből a léből szeparátor választja külön a vizet és a »■keményítőtejet«. Ezután egy másik kettős szeparátor következik, amely a »keraényííőtejet« szitadobokon ismét átszűri, A keményítő a szűrő felületén rakódik le, ahonnét aztán kisajtolják. A magyar—szovjet barátság jegyében A Szovjetunió nagyobb városaiban, üzemeiben és hivatalaiban, a szovjet főváros kulturális intézményeiben nemrégen mindenütt megünnepelték a magyar-szovjet barátság hónapját, Magyarország felszabadítása nak 10. évfordulóját. I Szemléltető fényképkiállításokon mutatták be a szocializmus építésében eddig elért eredményeinket. Moszkvában az Országos Állami Külföldi Irodalmi Könyvtárban magyar szépirodalmi művekből kiállítást rendeztek. A kiállításon bemutatták a magyar klasszikusok és a mai magyar írók műveit. ,• A képen: a könyvtár olvasói megtekintik a kiállításon a mai magyar írók műveit. ( 11 év normáját teljesítette Ivan Kancedal az ifjúmunkások üzemi iskolájának elvégzése után jött az Urickij-gyárba. Az értelmes fiatalember megtetszett a kovácsüzem művezetőjének. Hamarosan önálló munkával bízták meg. Amikor a fiatal munkás a traktorok hátsó tengelyhídjának peremét kezdte préselni, észrevette, hogy a préskovácsoknak sok felesleges vasat kell levágni a munkadarabokról, amelyek aztán kalibrálás végett ismét o kalapács alá kerülnek. Ivan Kancedal javasolta, hogy : változtassák meg \a préselés technológiáját. Eredmény? A kovácsok ma már olyan tiszta és pontosméretű munkadarabokat préselnek, hogy szükségtelenné vált a vasfeleslegck levágása és a kalibrálás. A. kovácsok brigádjának teljesítménye természetesen jelentősen megnőtt. Műszakonként a normában előírt 80 helyett 250 peremet készítetenelc. Kancedal kovács az ötéves terv kezdete óta 11 évi normát teljesített. Fokozott lendülettel A vízierőművek, vasbetongyárak, építői, a kohászok és a mezőgazda- sági dolgozók jól ismerik a leningrá- di »EIeiktrik«-gyár termékeit. Ez a gyár, amely villamoshegesztő berendezéseket készít, az ötödik ötéves terv éveiben 87 újtípusú gép gyártását vezette be. A gyár kollektívája vállalta, hogy soronkívül, szeptemberben befejezi az ötéves tervet, igyekszik tökéletesebben kihasználni az üzemi tartalékokat, növeli a ter- me’ést és javítja a termékek minőségét. Az »Elektrik«-gyárban és Lenin- grád több más vállalatában most zajlanak le a gyűlések, amelyeken a szovjet ipari funkcionáriusok országos értekezletének felhívását vitatják meg. Leningrad ipari dolgozói lelkesen tették magukévá a felhívást, bátran feltárják a hibákat, felkutatják az újabb üzemi tartalékokat, kiszélesítik az ötéves terv határidő előtti teljesítéséért indult munkaversenyt. Üj szállítógépek A kujbisevi erőmű építői augusztus elejére olyan 150 darab 6 tonnás I billenő-gépkocsit kapnak a minszki autógyártól, amelyeknek szekrénye jobb- vagy baloldalra fordul át. Ennek a különleges teherautónak a mintapéldányait most -próbálják ki. A minszki autógyár ez év elején kezdte meg a 6 tonnás traktor-pótkocsik gyártását, amelyeken különböző mezőgazdasági teherárukat szállíthatnak dűlőutakon és földeken. Ezeknek a pótkocsiknak a szerkezetét most tökéletesítették: az acélab- roncsokat kicserélték gumiabroncs- ra, megváltoztatták a kocsiszekrényt, az alváz és a bil len-tő szerkezet konstrukcióját. Elkészültek a műtrágyaszóró készülékek mintadarabjai is, amelyeket ezekre a pótkocsikra szerelve alkalmaznak majd. Eredményes munkát végeznek Minszk másik nagy iparvállalatának, a traktorgyárnak gépszerkesztői is. Jól kiállták a próbát az itt készült Diesel-motoros közelítő (fakitermelő telepek számára készült) traktorok. Nemrégiben szerelték össze a gyapotföldek műveléséhez tervezett »Belarusz« kapástraktor első -példányait. Ezeknek a gépeknek első és hátsó keréktávját szükség esetén változtatni lehet. Hatffliíiiárti facsemete erdüsíiésiiez A Szovjetunió köztársaságaiban 1955-ben 580 000 hektárnyi területet erdősítenek, további 100 000 hektáron pedig mezővédő erdősávokat létesítenek. Az erdősítés céljára máris hatmilliárd facsemete áll rendelkezésre. Közép-Ázsia és a Szovjetunió északi részének sztyeppés területein repülőgépről vetik a famagot. Uz- bekisztánban például hatalmas sztyeppés területeket szórtak be repülőgépekről egy szárazságtűrő fafajta magjával. A ritkán lakott északi területeken ugyancsak repülőgépről vetették el az erdei fenyő és lucfenyőmagot.: Mezei szálláson A képen: a »Pobjeda-« nevű új gabonaszovhozban (omszki terület). Az első részleg második brigádjának mezei szállásán pihenés közben. A moszkvai meghívás A NEMZETKÖZI ÉLET mostani sodrában, amikor az események egymás sarkára lépnek, 'kiemelkedő jelentőségű időpont június 7-e. Vinogradov, a Szovjetunió párizsi nagykövete ezen a napon adta át a Német Szövetségi Köztársaság párizsi diplomáciai képviselőjének a szovjet kormány jegyzékét, amely javaslatot tesz Bonnak: teremtsék meg a diplomáciai, kereskedelmi és kulturális kapcsolatokat, s evégett Adenauer kancellár kormányküldöttségének élén tegyen látogatást Moszkvában. > Ha ezt az eseményt kiragadjuk a mai helyzet összefüggéseiből, akkor is rögtön kitűnik hordereje, hiszen nyugaton arra alapozták diplomáciai számításaikat, hogy Nyugat-Németonszág kelet felé -teljesen elszigetelt és a közeljövőben nem is igen lesz alkalma ezen változtatni. A szovjet—nyugatnémet kapcsolatok jövőbeni megteremtése tehát lényegesen másképpen alakítaná a Német Szövetségi Köztársaság és a nyugati hatalmak viszonyát is és minden kétséget kizáróan arra késztetné Wash- . ington és London külpolitikájának irányítóit, hogy teljesen »átértékeljék« európai .politikájukat. Maradjunk meg ebben a vonalban és kíséreljük meg bebizonyítani, hogy miért. ÉMETORSZÁG híres nehéziparának és általában egész ipará- nak zöme_a bonni köztársaságban van. Itt terül el a Ruhr-vi- dék, itt vannak a 'közismert központok: Essen, Boc-hum, Solingen, stb. Teljesen kizárt dolog, hogy a német nagytőkések megelégedjenek annyival, -hogy a párizsi szerződések adta lehetőségek között egy irányban haladhatnak és nem érvényesülhetnek a nekik kívánatos mértékben a nemzetközi piacokon. A nyugatnémet tőke kitörni készül ebből a -gazdasági kalodából — aminek jelei máris mutatkoznak a délamerákai, spanyolországi és afrikai konkurrenciai harcban —, de igyekszik felújítani korábbi keleti gazdasági kapcsolatait is. Az ipari körök emlékeznek még arra, hogy a két világháború között eredményes gazdasági együttműködés alakult ki a Szovjetunióval, ami hasznára volt a német iparnak és komoly mértékben enyhítette a német munkanélküliséget. Ezért nyíltan bevallva is már régebben kacérkodtak azzal a gondolattal, hogy felelevenítsék a gazdasági kapcsolatokat, a szovjet jegyzék ebben az irányban is kezdeményező lépést tett és nem csodálható, ha rögtön utána a Die Welt című nyugatnémet lap és több.társa már elkezdte boncolgatni, »a két ország közötti kereskedelem nagyszerű lehetőségeit«. A KŐVETKEZŐ LÉPÉS, amelyhez ezen az úton eljuthatunk, a i kulturális kapcsolatok prob émája. Noha minden ország kultúrájának megvan a maga sajátossága és külön-külön is gazdagítja az egész emberiséget, a kultúra egyetemleges. Nem lehet normálisnak tekinteni azt az állapotot, hogy két olyan régi kultúra, mint az orosz és a német, nem tart fenn jelenleg teljes kapcsolatot, nem cseréli ki egymással új értékeit. Éppen ezért tapintott rá a szovjet jegyzék ebben a kérdésben egy másik nagyon is égető problémára, amikor javasolta a kulturális kapcsolatok felelevenítését is. Természetszerűen e fontos dolgok mellett akkor értjük meg legjobban a szovjet diplomáciai lépés igazi horderejét, ha beleillesztjük a megfelelő keretbe, vagyis a nemzetközi élet egészébe. Nyilvánvaló, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság viszonya és kapcsolata nem csupán két ország ügye, hiszen a jelenlegi helyzet kulcskérdése: a német probléma. Erre a jegyzék teljes világossággal utal, amikor leszögezi: a rendezést nem lehet elszige;elten tekinteni, hanem előkészítő és elősegítő lépésként a német -kérdés egészének rendezéséhez, a független, békés, demokratikus és egységes Németország megteremtéséhez. Közvetlen kapcsolatok útján sok minden megoldható, ami ma még nehéznek látszik: a német választások és min Jen velejáró ma még függőben lévő probléma. _ j |M| ÉLTÁN ez a rész váltotta ki világszerte a legnagyobb érdeklő- dóst, ez keltette a legnagyobb visszhangot. Nemcsak azért, mert a németek ügye olyannyira az előtérben áll, hanem azért is, mert a szovjet kormány diplomáciai lépése egy a sok közül a nemrégen megkezdett sorozatban. Ebbe a sorozatba tartozik az osztrák államszerződés oly régen vajúdó kérdésének sikeres rendezése, az új leszerelési javaslat az ENSZ leszerelési albizottsága előtt és a szovjet—jugoszláv kapcsolatok nagyjelentőségű rendezése. Ezek és a most előtérbe kerüít szovjet—nyugatnémet rendezés különösen akkor kap nagy súlyt, ha tekintetbe vesszük, hogy néhány héten belül várható a négy nagyhatalom kormányfőinek találkozása. Mérlegre téve a két oldal erőfeszítéseit, a »négy nagy« összeülése előtt könnyen kitűnik, ki készül komolyan erre a tanácskozásra. Eisenhower legutóbbi sajtóértekezletén is hangoztatta, hogy »nem lehet sokat várni« a tárgyalástól. Érthető hát, ha az erőpolitika hívei idegesen kapkodják a fejüket a szovjét kezdeményezések láttán és olyanokat írnak, mint a párizsi France Soir, amelyik kifejezi a nyugati politikai körök nyugtalanságát: »...meglepetést keltett, hogy milyen gyorsan cselekszik a szovjet diplomácia«. A NYUGTALANSÁGOT ezekben a körökben csak fokozza, hogy a közvéleményben és mindenekelőtt a németországi közvéleményben a moszkvai meghívás igen lelkes fogadtatásra talált. Jelentések érkeztek arról, hogy amióta a jegyzék nyilvánosságra került, a nyugat-németországi rádióhallgatók szüntelenül figyelik készülékeiket és az újságokat kik-apkodják a rikkancsok kezéből. Az »utca embere« — ahogyan nyugaton nevezik a közvéleményt — azt várja, hogy Adenauer fogadja el mielőbb határozottan a meghívást és egyezzen is meg. A szovjet jegyzék — írta a -polgári Hamburger Anzeiger — pozitív értelemben közös nevezőre hozta a német né-pet. A kettéosztott Németországban élő nép egymásratalálása pedig döntő, ha nem az egyik legdöntőbb erő ahhoz, hogy Európa fájó pontjai meggyógyuljanak és meginduljon az egész nemzetközi életben az egészséges vérkeringés.
