Somogyi Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-09 / 134. szám
2 SOMOGYI mPLAf‘ Csütörtök, 1955. június 9. i nyugatnémet közvélemény nagy örömmel tagadta a lémet Szövetségi Köztársaságöoz intézeti szovjet jegyzéket Berlin (MTI). Nyugat-Németország és a Német Demokratikus Köztársaság reggeli lapjai kivétel ' nélkül első helyen, hatalmas címbetűs tudósításokban adnak hírt a szövetségi kormányhoz intézett jegyzékről, amely meghívja Moszkvába Adenauer kancellárt. A nagyjelentőségű hír a rádió közlése révén már a kedd esti órákban egész Németországban ismeretessé vált. Az MTI berlini tudósítója a hírrel kapcsolatban megkérdezte a német főváros keleti és nyugati övezeteinek több lakosát, hogyan vélekedik a Szovjetunió új kezdeményezéséről. Megállapítható, hogy a német átlagpolgár, • az »utca embere« a béke megszilárdulását, a hidegháború befejezését, a bonyolult és veszélyes német kérdés ésszerű rendezésének előmozdítását várja Moszkva és Bonn kapcsolatainak rendezésétől. Szerdán reggel a munkába siető dolgozók a villamosokon, a földalatti és magasvasúton úgyszólván kizárólag a szovjet jegyzékről és annak várható következményeiről beszélgettek. Túlzás nélkül el lehet mondani, hogy a német dolgozók nagy örömmel, a megkönnyebbülés érzésével fogadják a szovjet kormány új lépését. Mint a nyugatnémet sajtó közli, a szovjet jegyzék »jó értelemben vett bombaként hatott Bonnban«. Adenauer kijelentette, hogy csak a jegyzék tüzetes tanulmányozása és a szövetségi kormány állásfoglalása után fog a Szovjetunió kezdeményezéséről nyilatkozni. Heuss államelnök egyelőre szintén nem tett érdemleges nyilatkozatot, csupán any- nyit mondott, hogy a szovjet jegyzéket fontos eseménynek tekinti. Gerstenmaier, a .bonni parlament elnöke, a keresztény demokrata unió egyék vezetője, határozott és pozitív álláspontra helyezkedett, a szovjet kormány kezdeményezésével kapcsolatban kijelentette: »Moszkva javaslatát véleményem szerint elkeli fogadni«. A nyugatnémet kormány szóvivője hangoztatta, hogy Bonn kész diplomáciai kapcsolatot létesíteni a Szovjetunióval. OUenhauer, a szociáldemokrata párt elnöke a következőket mondotta: »A szociáldemokrata párt már jóideje követeli, hogy a szövetségi kormány létesítsen rendes diplomáciai kapcsolatot a keleti államokkal. Adenauer kancellár most megmutathatja, hogy a német kérdés békés megoldására törekszik-e«. A bonni kormány szerdán minisztertanácson foglalkozik a Szovjetunió jegyzékével. A Telegraf című nyugatberlini lap első hírmagyarázatában a következőképpen ír: »A szovjet meghívás lehetővé teszi a bonni kormánynak, hogy elősegítse a német kérdés rendezését és a nemzetközi feszültség enyhítését. A szovjet javaslat elutasítása súlyos mulasztás lenne, amelyet a német nép sohasem 'bocsátana meg. A bonni kormány a szovjet jegyzék révén páratlan történelmi esélyhez jutott«. A „SCHLÜTER-ÜGY“ TANULSÁGA Albert Norden, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának titkára a Neues De- utschlaradban megjelent cikkében rámutat, hogy a német haladó értelmiség és munkásság együttes ■tiltakozó akciója kényszerítette ki Schlüternak, Aisó-Szászcrszág fasiszta tartományi közoktatásügyi miniszterének «-szabadságolását«. Norden a továbbiakban ezeket írja: A parlamentben tartott ellenzéki beszédek nem akadályozhatják meg a reakciót fasiszta-militarista po’i-: bikájának folytatásában. Csupán parlamenti bírálatra szorítkozni aranyit jelent, mint feladni a demokrácia ügyét és elősegíteni Adenauer győzelmét. De ha a nyugatnémetországi munkásszervezetek a hazafias polgársággal szövetkezve egységesen lépnének fel, néhány napon belül megváltoznék és a béke és demokrácia javára billene a helyzet NyugatoNémetországban. Ezt a legfontosabb tanulságot kell levonni az alsó-szászorszáigi küzde- ; lemből. Blank kinevezése kényes helyzetet teremtett a tárgyalások előtt Berlin (MTI). A Német Szociáldemokrata Párt szóvivője keddi sajtónyilatkozatában Theodor Blank hadügyminiszterré történt kinevezéséről ezeket mondotta: »Adenauer kancellár Blank kinevezte lésével katonai vonatkozású kényes tényezőt teremtett a négyhatalmi értekezlet előtt. Ez és az önkéntes toborzási törvény 'beterjesztése súlyosan veszélyezteti a németországi békés újraegyesítésére irányuló tervek és elgondolások megvalósulását, valamint a nyugatnémet lakosság demokratikus jogainak biztosítását.« PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS & Az 1954—55. pártoktatási év tapasztalatait felhasználva készülünk az új oktatási évre Az elmúlt vasárnap ünneplőbe öltözött dolgozók siettek üzemünk kul- túrotthonába. Ide jöttek össze propagandistáink, pártoktatásban részt vett hallgatóink, az üzem gazdasági és pártvézétőségeinek tagjai, hogy megvitassák az elmúlt oktatási ev tapasztalatait. A beszámolót Hrabovszki Mihály- né elvtársnő, a Textilművek pártbizottságának agit.-prop. felelőse tartotta. A Kaposvári Textilművekre is vonatkozik az a sztálini tanítás — mondotta —, hogy » ... mennél magasabb a párt és állami munka bár-) mely területén működő funkcionáriusok politikai színvonala és marxista—leninista öntudata, annál magasabb és termékenyebb maga ez a munka, annál hatékonyabb a munka eredménye és — fordítva — minél alacsonyabb a funkcionáriusok politikai színvonala és marxista—-leninista öntudata, annál valószínűbbek a bajok és kudarcok a munkában ...« Ka figyelembe vesszük, hogy üzemünk az oktatási év alatt kétszer nyerte el a büszke élüzem címet, akkor látnunk kell, hogy ebben benne van az oktatási munka eredménye, a funkcionáriusok, a propagandisták, a párttagok és becsületes pártonkí- vüli dolgozóink elméleti felkészültsége is. Az eredményekről szólva megemlítette Hrabovszkiné elvtársnő, hogy a£ üzem legtöbb propagandistája híven teljesítette fontos párt- megbízatását, színvonalas előadásokat tartott, amelyekre szívesen jöttek el a hallgatók. Érthető, hogy ezekről a szemináriumokról minden foglalkozás után azzal az érzéssel távoztak a hallgatók, hogy sokat és hasznosat tanultak. Követendő példaként említette meg a beszámoló Tatárvári elvtárs, propagandista módszerét, aki nemcsak a szemináriumokon, hanem a hétköznapi munkában is figyelemmel kísérte hallgatói életét, s ő maga is részt vállalt hallgatói mindennapi gondjaiból, problémáiból, segített nekik azokat megoldani. A propagandisták munkáját _ a kommunista példamutatás eszméje hatotta át s erre nevelték hallgatóikat is. Hogy e feladatukat mennyire sikerült megoldaniuk, annak bizonyítására elég megemlíteni, hogy a hallgatók között nem volt egyetlen dolgozó sem, aki 100 százalékon aluli teljesítményt ért volna el a termelő munkában. Nagy gondot fordított az üzem párt- bizottsága a műszaki és adminisztratív dolgozók, elsősorban a párttagok oktatására is. Ott találták mindenkor a foglalkozásokon pl. Kosztrics Róbert elvtársat, Cifra Kálmánná és Ernyes Júlia elvtársnőket, vagy a műszakiak közül Bartus Gyula elvtársat, akik a szemináriumokra való lelkiismeretes felkészültségükkel tettek tanúbizonyságot arról, hogy. becsületbeli kötelességüknek érzik elméleti fel- készültségük, politikai tudásuk növelését. Az adminisztratív dolgozóknak Pócs Andrásáé elvtársnő muta- tatott jó példát a pártoktatási anyag elsajátításában. A beszámoló részletesen elemezte a pártoktatásban elért eredményeiket, de nem hallgatta el a hibákat sem. Keményen ostorozta a pártoktatási munka fogyatékosságait, s a kommunista bírálat és önbírálat szellemében feltárta ezek okait. Beszélt például arról, hogy az A és a C műszaknál nagy volt a lemorzsolódás Fű yos lv- ba, hogy sem az űzetni pártbizottság, sem maguk a propagandisták nem küzdöttek ennek megakadályozásáért. Az alapszervezetek vezetőségei hibájául róható fel, hogy sző nélkül eltűrték a hiányzásokat, s nem vonták felelősségre azokat az elvtársakat, akik elmaradoztak a foglalkozásokról. Pedig Horváth János művezető és Fenyvesi Jánosné elvtársnő — akik gyakran hiányoztak — is bizonyára okultak volna a pártvezetőség figyelmeztetéséből, vagy az oktatás elhanyagolása miatti párt- büntetésükből és igyekeztek volna jól felkészülve, rendszeresen eljárni a foglalkozásokra. A lemorzsolódásnak az oka abban is keresendő, hogy egyes szemináriumokon nem bontakozott ki élénk vita, amiért oktatási bizottságunkat is felelősség terheli. De vajmi keveset tett azért is az oktatási bizottság, hogy segítse a gyengébb felkészültségű propagandistákat abban, hogy az elméleti kérdéseket szorosan összekapcsolják a gyakorlattal. Látnunk kell, hogy a tartalmatlan vita s a gyakorlati élettől teljesen elvonatkoztatott oktatás, valaminta gyengébb hallgatók magukra hagyása mind-mind olyan hiba volt, mely gátolta az oktatás eredményességét. Hrabovszki elvtársnő azzal a céllal sorolta fel ezeket a hibákat, hogy belőlük okulva szilárdabban megalapozhassuk az új oktatási év sikerét. Ehhez máris hozzákezdtünk üzemünkben. Az alapszervezetek vezetőségi tagjai és az oktatási bizottságok tagjai beszélgetnek a hallgatókkal: megvitatják velük, milyen tanfolyamon akarnak a jövőben részt venni. Üzemünk műszaki dolgozói különösen a politikai gazdaságtan iránt tanúsítanak nagy érdeklődést. Gondosan végzik elvtársaink a hallgatók kiválogatását, mert tudják, hogy ez fontcs alap fa a jövő évi pártoktatás sikerének. Természetesen gondoskodott arról is az üzemi pártbizottság, hogy a politikai iskolák vezetésében jártas, jól képzett elvtársakat bízzon, meg propagandamunkával, szeminárium- vezetéssel. Az elmúlt évinél sokkal bátrabban vonjuk be pártonkívüii do’gozóinkat is az oktatásba, s velük úgy foglalkozzanak szemináriumvezetőink, hogy az oktatási év alatt pártunk tagjelöltjeivé nevelődjenek. A DISZ-:skolák megszervezéséhez is hozzáfogott üzemünk párt- b’zottsága segítségével a DlSZ-bi- zottság. Helyesen állapította meg Hrabovszkiné elvtársnő, hogy a jövő oktatási év eredményes munkájához üzemünkben minden adottság megvan. Propagandistáink érzik a felelősséget fontos pártmegbizatásuk elvégzéséhez. A párt- és DISZ-tagok mellett egyre több becsületes pártonkí- vüli dolgozó is részt kíván venni a pártoktatásban, igyekszik élni azzal a lehetőséggel, hogy megismerje országunk vezetőerejének. a Magyar Dolgozók Pártjának politikai célkitűzéseit, s azok sziklaszilárd elvi alapját, a marxizmust—leninizmust. Nem kétséges, hogy az 1955—56-os oktatási év sikerei újabb munkahőstetteket szülnek majd üzemünkben — fejezte be beszámolóját Hrabovszkiné elvtársnő. A Textilművek pártbizottsága elismeri és nagyrabecsüli a propagandisták felelősségteljes munkáját. Ez az elismerés jutott kifejezésre abban is, hogy vasárnap minden propagandistát könyvjutalomban részesítettek és dicsérő oklevelet adtak nekik. De buzdítani fogja az oktatásba bevont elvtársakat a tanulásra az a tény is, hogy a legkiválóbb eredményt elért hallgatókat is megjutalmazta a pártbizottság. Könyvjuta1 mai kapott többek között Schefer elvtárs, aki idős kora ellenére minden szemináriumra lelkiismeretesen, pontosan felkészült. A.z értekezlet hasznos és értékes volt. Szinte felbecsülhetetlen elvi és gyakorlati útmutatást adott ahhoz, hogy a következő oktatási évben még magasabbra fokra emelhessük üzemünkben a propagandamunka színvonalát. Propagandisták és hallgatók egyaránt azzal az elhatározással távoztak a kultúrotthonból, hogy már a nyár folyamán alaposan felkészülnek az 1955—56-os pártoktatási év megnövekedett feladataira. Inke Sándor, a Kaposvári Textilművek propagandistája. Szovjet írók elbeszélései ILF ÉS PETROV: Szemjon Szemjonovics, a vállalat vezetője ott ült faragott szalonkákkal és szőlőfürtökkel díszített, óriási tölgyfa íróasztalánál. Előtte állt a gazdasági ügyek intézője, aki sárga, lovaglófolttal virító bricsesznadrágot viselt. — Szóval, Kosacsij el-vtárs — mondta, nekihevültezi Szemjon Szemjonovics — vásároljon tengeri és legfinomabb édesvízi lazacot. Természetesen sonkát, kolbászt, sajtot, no meg valami drága kon- zervet is. — Sprotnit? — Ejnye, Kosacsij elvtárs. Sprot- nát! Miért nem mindjárt fasírozott sült tököt vagy lóbabot? A Gumi- fcombmát legutóbbi bankettjén tnenyhalmájkonzerv voit, maga pedig sprotnit akar! Nem sprotnd keli, hanem rák. írja: húsz doboz rák. A gazdasági intéző vitatkozni akart, már ki is nyitotta a száját, de nem szólt semmit, csak írt. — Rák — ismételte Szemjon Szemjonovics — és öt kiló nagyszerű kaviár. — Nem lesz sok? Legutóbb három kilót vettünk és untig elég volt. — Maga szerint igen, de. .. szerintem nem. Figyeltem ám. — Kilója negyven rubel — szólt búsan a gazdasági intéző. — No és mi következik ebből? — Ebből az következik, hogy csupán a kaviár kétszáz rubelünkbe kerül. —■ Már rég meg akartam mondaná magának, Kosacsij elvtárs, hogy önben nincs nagyvonalúság. Ha Nagyvonalúság bankett, legyen bankett. Hideg és meleg étel, sőt: kétféle meleg étel, palackozott italok, gyümölcs. —• De miért kell ilyen nagy méretekben? — dörmögte Kosacsij. — Sehogy sem értem magát, Ko- sapsij! elvtárs. Bocsásson meg, de maga betegesen zsugori ember. Talán kis szatócsok vagyunk, vagy holmi magánvállalat ez? Szemjon Szerajonovics folytatta: —■ És végre-valahára, togelsősorban szerezzen be tiszteséges étkezőkészletet, mert már valóságos 'botrány, mivel terítenek. Különböző nagyságú tányérok, ahány pohár, annyi féle. Legutóbb csészéből itták a bort. Tudja, mi ez? — Tudom. — No, ha tudja, akkor menjen el a bizományi áruházba és vásároljon meg mindent, amire szüksége van. Ezentúl nem lehet úgy csinálni, ahogy eddig. — Nagyon drága a bizományi áruház, Szemjon Szemjonovics. Utóvégre megszabott, költségvetésünk van. — A költségvetést jobban ismerem, mint maga. Nem vagyunk se tolvajok, se sikkasztok és azt ,a lazacot sem visszük haza a kabátunk alatt. De miért fukarkodjunk? Vállalatunknak nincs vesztesége. És ha már baráti vacsorát adunk, akkor az a vacsora legyen vacsora. Dzsesszt keli szerződtetni, művészeket felkérni, nem pedig azt kukutyini zenekart, vagy hogy is hívják ... — Pengető együttes — hörögte a gazdasági intéző. — Ez az! Hát többé nem kellenek azok a balalajkások. Hívjon meg egy jó énekest, hadd dalolja nekünk: »Aludj boldogságom, aludj ... A házban kihúnytak a fények.« Kosacsij csaknem sírva felelt: — De hiszen egy ilyen művész hét bőrt nyúz le rólunk. — Becsületszavamra, még nem láttam ilyen embert, mint maga! Hét bőrt? Hátha nem is hetet, csak ötöt? A mi milliós költségvetésünkben egyáltalán nem számít. — Taxit kell bérelni a művésznek — suttogta (búsan a gazdasági intéző. Szemjon Szemjonovics mereven nézte az intézőt, majd nyomatékosan megszólalt: — Már megint a pénz. Egyszerűen utálatos hallgatni. Koldusok vagyunk talán? Nagyvonalúan kell élni, Kosacsij elvtárs, szocialista nagyvonalúsággal, Kosacsij elytórs! Megértette? A gazdasági intéző zsebre dugta a mérőszalagot, amit eddig csavargatott és lovaglófoltjait suhogtatva kiment a dolgozószobából. * * * Szemjon Szemjonovics az esti teánál unott arccal hallgatta feleségét, aki egy cédulára jegyezgetett valamit és örvendezve mondta: —• Nagyon jó és olcsó lesz. Négy palack bor, egy liter vodka, két doboz ajóka, háromszáz gramm lazac és sonka. Ezenkívül tavaszi salátát készítek friss uborkával és kifőzök egy kiló virslit. — örvendek. — Szóltál valamit? — Azt mondtam: »örvendek«. — Talán nem tetszik valami? — nyugtalankodott az asszony. — Hát egy s más nem tetszik — felelte szárazon Szemjon Szemjonovics. — Nem tetszik például, hogy az uborka egy rubel és tizenöt kopejka. — De hiszen az egész salátához csak két uborka kell. — No, igen ... Uborka, lazac, ajóka. Tudod, mibe kénül mindez? — Nem értelek, Szemjon. Névnapom lesz, vendégek jönnek hozzánk. Két év óta senkit sent hívtunk meg, de mi állandóan eljárunk mindenkihez. Egyszerűen kellemetlen. — Miért kellemetlen? — Kellemetlen, mert nem i'.ldo- mos. — Hát jó — szólt Szemjon Szemjonovics bágyadtan. — Add ide szt a jegyzéket. így ni... Ezt mind kihúzzuk . .. Marad ... Tulajdonképpen semmi sem marad. Tudod mit, Kátya, vásárolj... Vásárolj, Kátya, egy palack vodkát meg százötven gramm heringet és kész. — Nem, Szemjon, ez lehetetlen. — De mennyire -lehetséges. Bárki megmondhatja, hogy a hering kiasz- szikus inyencfalat. Még az irodahun is foglalkozik valahol ezzel. Magam olvastam. — Szemjon, ebből' botrány lesz. — Jó, jó! Hát akkor vásárolj még egy doboz sprotnit is. De ne lenin- grádit. Tulait kérj. Mert bár olcsóbb, lényegesen táplálóbb. — Azt hihetné az ember, hogy koldusok vagyunk! — kiáltott fel az asszony. — A legszigorúbb takarékosság és minden kopejka ésszerű felhasználása alapján kell életünket építenünk! — válaszolta méltóságteljesen Szemjon Szemjonovics. — Ezer rubel a havi fizetésed. Miért kell ennyire a fogunkhoz verni a garast? — Kátya, én nem vagyok se tolvaj, se sikkasztó és nem vagyok köteles nehezen keresett pénzemen az ismerősök falánk bandáját traktál- ni. — Pfúj! — A kitörésedet még arra se méltatom, hogy tudomásul vegyem. Nekem megvan. a költségvetésem és nincs rá jogom, hogy túllépjem a kereteit. Értsd meg: nincs rá jogom! — Hogy lehet valaki ilyen zsugori? —- szólt az asszony és elfordult. — Sértegess, csak sértegess — válaszolta Szemjon Szemjonovics —, de figyelmeztetlek, hogy a pénzügy: fegyelmet tántoríthatatlamul megvalósítom, bármit is beszélj. — Beszélek és fogok is beszélnSt —- kiabált az asszony. — Kolja már egy hónapja rongyos cipőben jár! — Miért kevered' bele Kolját? — Mert Kolja a ... fiúnk! — Jó, jó, ne kiabálj. Veszünk annak a csibésznek cipőt. Idővel. Nos, mit akarsz még? Mondd meg már gyorsan. Talán zongorát is keíl vásárolnunk, esetleg hárfát? — Hárfát nem, de egy hokkedii kell a konyhába. — Hokkedii! — üvöltötte Szemjon Szemjonovics? — Miért csak hők- kejdli? Veszünk a konyhába egy teljes bőigajmütlúrát. Hiszen összevissza potom tizenötezerbe kerti’! Nem, Katyerika, én majd rendet csinálok a házban. És még sokáig magyarázta a feleségének: már itt az ideje, hogy véget vessenek az oktalan költekezésnek, lakomáknak, a szocialista kopejkák zabolát I lat elfecsérlésének és elherdálásá- I nak! Éjszaka, nyugodtan aludt.
