Somogyi Néplap, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-25 / 121. szám
2 SOMOGYI mpLAP Szerda, 1955, május 25. BELGRAD MA A Pravda különtadósítójáuak cikke Moszkva (TÁSZSZ). V. Majevszkij, a Rravda külön tudósítói a írja Be&gródlbol: A Szovjetunió és J uigcszlávia kép- visielétjrjsk 'közelgő legmagasabb színvonalú taflálkoaása óCil itt a figyelem kö;it%jpan'tjaiban. A jugoszláv nép széles rétegei nagy megelégedésüket fejezik ki a találkozóval és a két ország visziaríyának további mormalizá- »ára- vonatkozó perspektívákkal kapcsolatban.. A tudósító ezután részletesen ismerteti hétfői találkozását több ismert jugoszláv újságíróval, majd Így foktatja: Be.saélgefesünk során, a jugoszláv újságírók kifejezték azít a meggyőződésüket, hogy Jugoszlávia és a Szovjetunió né- lieisiel'í, amelyeket a barátság évszázados hagyományai, valamint a jobb jövőért, a békéért folytatott harc közös céljai fűznek össze, szilárd alapjuk van a széleskörű és mindenoldalú együttműködésre. Az étlet 'bebizonyította, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia normális viszonyának megbontása éveken át csak a jugoszláv és a szovjet nép ellenségei, a béke éXenségfei számára volt hasznos Belgrádbán — írja tovább a tudósító —• állandóan nagyszámú (külföldi tudósító tartózkodik. A közelgő szovjet—jugoszláv tángyailásoikkai kapcsolatban azonban még kb. ötven külföldi tudósító — laptudósító, fotóriporter, filmoperatőr — érkezését várják az Egyesült Államokból, Angliából, Franciaországból, Nyugat- Németországból és más országokból. Már régen nem özöní.öttó'k el ennyire a jugoszláv fővárost külföldi tudósítók. A Szovjetunió és Jugoszlávia képviselőinek küszöbönálló tárgyalásai — írja befejezésül Ma- jevszkdj — figyelmet és érdeklődést keltenek minden ország közvéleményében. Mindenki, akinek kedves a íbéke és ja népek biztonsága, örömmel üdvözli -a belgrádi találkozót és újabb fontos tényezőnek tartja a nemzetközi feszültség enyhítése és a világ békéjének megszilárdítása szempontjából RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK A francia kormány politikája — a feladás politikája Párizs (MTI). Michel Debré, gaul- leiisía szenátor a Combatban éles- hangú cikkben bírálja a francia kormány külpolitikáját. Indokínáról írva a szenátor hangsúlyozta, hogy a legteljesebb mértékben .botrányos az amerikaiaknak áz ottani magatartása a franciákkal szemben. A kormány azzal büszkélkedik — írja gúnyosan a szenátor — hogy az amerikaiak megígérték neki: rábeszélik majd a délviet.nanr fikát, hogy sajtójukban ne támadják Franciaországot. Hát Délvietnam nem a Francia Unió tagja? Debré szenátor követeli, hogy a kormány végre szögezze le pontosan, mi az álláspontja, milyen politikát akar folytatni, mert eddigi politikája a feladás politikája, s »az az út, amelyen haladunk, csak fájdalmat j szégyent és becstelenséget hoz számunkra«. A szovjet—japán tárgyalásokért Peking (TASZSZ). Mint a tokiói rádió jelenti, május 23-én Tokióban értekezletet tartottak a japán baloldali szocialista párt és a japán jobboldali szocialista párt vezetői. Az értekezleten elhatározták, hogy minden lehető módon támogatják Hatojama kormányát a japán—szovIliiSlillllMIIIIIH jet kapcsolatok normalizálásában, A két párt követeli, hogy a kormány ne engedje meg az Egyesült Államok vagy más országok beavatkozását és folytasson tárgyalásokat a Szovjetunióval. A francia nép tiltakozik az algíri terror ellen A francia munkásosztály őszinte szolidaritását nyilvánítja az algíri nép iránt. Párizsban szakszervezeti funkcionáriusok felhívást bocsátottak ki, amelyben arra szólítják fel a francia munkásosztályt, hogy a legkülönbözőbb formákban, petíciókkal, határozatokkal, delegációkkal, gyűlésekkel, munkabeszüntetésekkel fejezze ki tiltakozását az algíri terror ellesi. BERLIN (MTI) Otto Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke nyilatkozatot adott a varsói szerződésről a Nóvoje Vremja című több nyelven megjelenő moszkvai külpolitikai folyóiratnak. Nyilatkozatában a többi között a következőket fejtette ki: »Az NDK számára, amelynek főfeladata hazánk egysegének békés és demokratikus helyreállítása, a varsói szerződés további lépést jelent a hazánk békés egyesítéshez vezető úton. llll!!lll!!!iillll!!lllllilli!!ll!!ll!l!l!!ll!lllllill!llllll!!!llllllllll!lllll!^ A HÁBORÚ TRVBADURJ A • A világ kapitalista nagyvárosainak újságpavilonjaiban szinte kiszúrja az ember szemét a pirosszegélyű borítólapos, rikoltó címbetűkkel szedett Time, a több mint kétmillió példányban megjelenő nagy amerikai folyóirat. Á Time különleges helyet foglal el a többi amerikai folyóirat között. Főleg az értelmiség felé orientálódik. Éppen ezért a legolcsóbb szenzációt is a megfelelően »finom« csomagolásban tálalja olvasóinak. Nem híve a kerek világos beszédnek. Hasábjain hemzsegnek a homályos aforizmák. a fejtörő szójátékok és ósdi szellemességek. A. világot magas lóról szemléli, ugyanekkor féktelen militarista propagandát folytat, dicsőíti az amerikai katonai szellemet és reklámot csinál az Egyesült Államok külföldi bábjainak. A folyóirat egyik idei számának borítólapját egy pajzs, egy kard és két olajág társaságában John Foster Dulles arcképe díszíti. Mindez együttvéve »az erőhelyzefből folytatott békepolitikát« hivatott jelképezni. Tudvalévő ugyanis, hogy e politika legfőbb apostola Dulles. Ugyanebben a számban egy cikket találunk, amely közli, hogy Mistar Dulles 1954-ben 101.521 mérföldnyi utazást tett. Vajon mi késztette az amerikai külügyminisztert ily hosszú útra? Íme a. Time magyarázata: Dullest az a megható gondoskodás vezette, hogy »megerősítse a szabad világ előőrseit«. A Time tudja, hogy a túlságosan szembetűnő hazugság nem mindig hozza meg a kívánt eredményt. A. folyóirat az események kommentálása során éppen ezért gyakran mesterkélt filozófiai eszmefuttatásokba bocsátkozik. Gondolatszegény, minden alapot nélkülöző szkeptikus és nagyképű fejtegetései azonban csupán a tunya, kiábrándult, a gondolkodástól elszokott emberek érdeklődésére tarthatnak számot. A háború témája egy pillanatra sem kerül le a Time napirendjéről. De nemcsak politikai kérdésekkel foglalkozik. Az irodalom, a színművészet. a zene, a festészet, a film', a rádió és a televízió kérdései is rendszeresen helyet kapnak a lapban, A haladó- művészet remekművei helyett azonban a burzsoá »művészet« és »irodalom« legreakciósabb és legundorítóbb selejtjeit tálalja olvasói. asztalára. Vaján mit tud szembeállítani a. Time azokkal a haladó eszmékkel, amelyek ellen oly elkeseredett és sikertelen harcot folytat? Rosszindulatú gonoszságán és tehetetlen dühén kívül semmi egyebet. Ebben merül ki egész ideológiád fegyvertára, lllillliffi OVECSI<IN: Falusi hétköznapok Martinon kijelenti, hogy a kolhozok eredménye a vezetőn áll. Ha I rossz a vezető, le kell váltani és helyébe fejlett kádert kell küldeni, mert, ha van elég ember arra, hogy a faluban vendégszerepeljenek, akkor találni kell eleget a faluban végzendő állandó munkára is — Jól dolgozott, soka munkaegysége, de jóformán mégsem kapott semmit, mert rossz a kolhoz. Pedig nagy a család — beteg asszony és hét gyerek. »Sztyepan Görgő kot!« — kiáltozzák. »Akár a Gorsok, akár a korsók — mindegy!«* —■ A kerületi küldött az új elnök megválasztása előtt két napig a kolhozban tartózkodott. Házról házra járva érdeklődött a kolhoztagoktól Gorsok felől. Először is megnézte, meny-, nyi a munkaegysége. Meglepődve látta, hogy kétszerannyi, mint a többi kolhoztagnak. Milyen ember ez a Gorsok? Senki sem tudott róla rosszat mondani, legfeljebb annyit, hogy megjelenése igénytelen és rongyos a nadrágja. Valószínűleg annyit dolgozott a kolhozban, hogy nem volt ideje vásárra járni... A gyűlésen nevettek, tréfálóztak, de végül mégis csak szavazni kellett. Ekkor Gorsok kért szót: »Elvtársak, még nem késő, még nem szavaztatok. Jól gondoljátok meg, nehogy később megbánjátok. Lehet, hogy egyeseknek — ha engem választotok * Gorsok korsó-t jelent. — A ford, meg — rosszabb soruk lesz«. S ezzel leült. A tréfálközók most sem 'fértek a bőrükbe: »Nem lesz rosszabb! Rosszabb úgy se lehet!« — kiáltozták. »Gyerünk, szavazzunk!« Megválasztották. Sztyepan Gorsok lett a kolhoz elnöke. — Másnap Gorsok elment a kolhozirodába, hogy átvegye az ügyeket az előző elnöktől. Most is kitaposott cipőben volt, csak a nadrágját varrta meg. A volt elnök azt hitte, hogy majd csak úgy kutyafuttában átad mindent, ahogyan annakidején maga is átvette: »Itt a pecsét, itt van hozzá a párna. Aztán leülhetsz. Vezess!« Sztyepan meg így válaszolt: »Alapos ellenőrzés nélkül nem veszek át semmit«. Mire az elnök: »Éppen három napja volt az ellenőrzés, a taggyűlés előtt«. »Áz egyik tolvaj ellenőrizte a másikat« — felelte Sztyepan és a kerületből hivatott ki ellenőröket. Két hét alatt feltúrt mindent, lemérte, mennyi gabona, mennyi élelmiszer Van ,a raktárban és maga olvasott el minden könyvelési bizonylatot. Három évre visszamenőleg -kivizsgált mindent. Egyszóval olyan alapos ellenőrzés után vette át a kolhoz ügyeit, hogy a kolhoz vagyonának eltulajdonítása miatt le kellett tartóztatni az öt régi vezetőségi tagot, továbbá az ellenőrző bizottság tagjait, Aztán összehívta a brigád vezetőket és így szólt hozzájuk: »Most már vége annak, hogy házról házra járva, könyörögjetek a kolhoztagoknak: Gyertek dolgozni! Csak a kutyákat mérgesítitek. Aki nem akar ebben az évben kenyér nélkül maradni, az külön meghívó nélkül is kimegy a földekre«. — Ettől kezdve az egész falu arról beszélt, hogyan vette át az új elnök a régitől az ügyeket, hogyan bánt el a csalókkal. Az emberek kezdtek így gondolkozni: »Úgy látszik, más szelek fújnak ezután a kolhozban, a munkaegységre is adnak -majd valamit, de ha nem megyünk dolgozni, íelkopik az állunk«. És az emberek -mind egy szálig munkába álltak. — A kolhoz fejlődésnek indult. Jól szántottak, Idejében vetettek és arattak, mindenki elég gabonát kapott. Ha a gazdaság egyszer tolla- sodni kezd, akkor már gyorsan fejlődik. Két év alatt a »Vető«-íből a ke13 rüiet egyik első kolhoza lett. Gorsokot már át akarták helyezni egy másik lemaradt kolhozba, hogy ott is teremtsen rendet. Kolhozának tagjai azonban hallani sem akartak erről: »Nem adjuk a mi Sztyepanun- kat!« Megbízottakat küldtek Moszkvába, intézzék el, hogy ne vigyék el tőlük Gorsokot. El is intézték. — Akárcsak nálunk — mondta Marja Szerge- jevna. — Jó Volt az elnökünk, erre elvitte a kerület, megtették a mezőgazdasági osztály vezetőjének. Ha a faluban jó a kolhozelnök, máris viszik a kerületbe, »kiemelik«. Egy év múlva aztán leszavaztuk az új elnököt, mert rosszabbul vezette a kolhozt, mint az elődje, és újra megválasztottuk a régit, Ivan Romanovies Sulgát. Ő akkor a kerületi bizottságban dolgozott, mi meg se kérdeztük, hanem megválasztottuk. A határozattal elmentünk a területi bizottsághoz és kiharcoltuk, hogy adják nekünk visz- sza a mi Ivan Romano- vics unkát. — Éppen erről van szó! Ha a kolhozban felbukkan egy jó vezető, azonnal elviszik valami hivatalba, mintha a mi intézményeink önmagukért lennének. Pedighát nem önmagukért vannak, hanem a kolhőzért! (Folytatjuk.) —|—mi—■ ifriiM'-nrramr ——— mm1 mi m— ■ »ni w PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS & A marcali községi pártvezetőségválasziás legyen kiindulópontja pártélet megjavításának A marcali községi pártalapszerve- zet tagjainak néhány nappal ezelőtt taggyűlésre szóló meghívót küldött a pártvezetőség. A meghívón két napirendi pont szerepelt: egyik a vezetőség beszámolója, a másik a vezetőség újjáválasztása. A majdnem másfélszáz kommunista egyikét sem érte meglepetés a második napirendi pont olvasásakor. Igen megérett a helyzet arra, hogy új vezetőség kerüljön a községi pártszervezet élére. Hogy ez mennyire így van. a taggyűlésen elhangzott beszámoló is igazolta. Csicskár Imre elvtárs beszámolójából ismét csak az derült ki, hogy az alapszervezetben a Központi Vezetőség márciusi határozata után sem sikerült megszilárdítani a pártegységet, megteremteni a kommunista vasfegyelmet. A pártszervezet erejét állandóan hrhó tényezőként gyengítette a pá< tvezetőség tagiai- ! nak egymással, a tagság egy részének egymással és a vezetőséggel váló szembenállása, az elvtelen magatartás, a személyeskedő bírálatok, az eléggé el nem ítélhető pletykálkodás, suttogás. A beszámoló megállapította, hogy a vezetőség hét tagja közül 3—4 állandóan csali »segített«, de tevékenyen nem vett részt az alapszervezet irányításában. Csicskár elvtárs szerint a községi pártbizottság elvette az alapszfervezet önállóságát, átnyúlt a feie felett és csak eszköznek használta az egyes feladatok végrehajtásában. Valójában pedig az a helyzet, hogy igen üdvös volt a pártbizottság beavatkozása, hiszen annak segítségével választották újjá az MNDSZ vezetőségét, annak nyomán kezdett éledezni a községi DISZ-szervezet, magyarán, a beavatkozásnak köszönhető, hogy időnként megélénkült a községi alapszervezet szervezeti élete. A községi pártbizottság nem avatkozott bele az oktatásba. Következménye az lett, hogy az ősszel indult két politikai iskola közül az egyik megszűnt, a másikban pedig alig néhány elvtárs végezte el a teljes anyagot, mert a többség lemorzsolódott. A községi lalapszerv vezetőségének tehetetlenségét bizonyítja az is — amiről szintén a titkári beszámoló szólott —, hogy bár állandóan napirenden tartották a párt- szervezet dolgozó parasztokkal történő megerősítését, mégsem történt semmi javulás és a község túlnyomóan paraszti dolgozóiból alig néhány tagja a pártszervezetnek. Es a pártszervezet tagjai? Külön- kü'.cn, akár paraszt, alkalmazott, munkás vagy értelmiségi, értékes munkát végez munkahelyén. Ennek egyik elismeréseként válhattak párttagokká. Néhány kivétel úgy látszik mégis akad. Ha nem így lenne, már régen, de különösen a KV márciusi határozata után hamarosan felszá- mo’hattáki volna az egyenetlenséget, megszilárdíthatták volna a pártegységet, a mindenkire nézve egyformán kötelező pártfegyemet. Minderről sajnos, nem a beszámoló szólt. A titkár elvtárs említette ugyan, hogy egyes párttagok nem végeztek jó munkát az elmúlt hónapokban, hogy nem tettek eleget pártmegbizalásuknak, s párttaghoz nem illő magatartást tanúsítottak, rontották a párttagok fegyelmét. Megemlített két asszonyt, akit emiatt kizártak a pártból. Arról azonban nem szólt, hogy kik azok név- szerint, akikre a bírálat ma is ráillik. Ezen a taggyűlésen is, mint annyi előbbin, elhangzott a bírálat és a vezetőség »akinek inge, az vegye magára« elv alapján hagyta, hogy saját jószántukból ismerjenek magukra a 'bitóikat elkövető elvtársak. Azt hisszük, joggal felmerül a kérdés — főleg, miután tudjuk, hogy ilyen bírálat gyakorta elhangzott már a marcali községi alapszervezet taggyűlésén — magukra ismernek-e azok, akiknek a bírálat szólt. Vajmi kevés erre a biztosíték. Mert a bírálat eddig is elhangzott, úgy »általánosságban«, eredménye azonban semmi sem volt, tehát most sincs biztosíték a javulásra. Szükségesnek tartunk: még any- nyit megjegyezni a taggyűlési beszámolóról, hogy nem azért volt gyenge a pártszervezet munkája, mert vezetői nem ismerték feladatukat.. Ezt bizonyítják Csicskár élv- társ beszámolójának utolsó mondatai, melyekben bár csak vázlatosan, de jó érzékkel rátap.'ntott a pártvezetőség legsürgősebb teendőire. A készség -tehát adva volt; a hibák abból fakadtak — miint már korábban mondtuk Is —, hogy az alapszervi vezetők többsége magára hagyta a pártszervezetet, s ami kis erő maradt, felőrlődött - . személyi harcok elegyengetésében, egyes párttagokkal szembeni támadások leküzdésében. Igaz az, hogy a beszámolóból hiányzott a személyhez szóló bírálat, s ezt pótolták a vitában felszólaló elvtársak, ez azonban ismét arra adott alkalmat, hogy egyesek mosakodó hangulatba essenek, s ezzel elterelődjék a figyelem a legfőbb kérdésekről: a pártszervezet munkájának megjavításáról. Egyetlen erőssége volt a marcali taggyűlésnek az, hogy az elvtársak többsége — legalábbis ami a felszólalókat illeti — személyes ügyeként beszélt a termelőszövetkezeti mozgalomról. A marcali kommunisták ugyanis ebben az évben meg akarják alakítani a község első tsz-ét. Ez pedig nagy munkát igényel a tagságtól. Erről beszélt Zsiborás Ferenc elytárs, aki a paraszti párttagok példamutatásának szükségességét hangoztatta. Domyai István elvtárs meg is válaszolt erre így: ő is a belépők között lesz; mert tudja, hogy a tsz-en keresztül vezet az út a jobb élethez. Egyben ígéretet tett a taggyűlésnek, hogy még egy gazdatársát is. beszervezi az alakuló t.sz-be. És egymás után emelkedtek szólásra az elvtársak. Tóth János, Zse- bők elvtárs, Fokt Gyula elvtárs, a járási pártbizottság titkára, mindannyian foglalkoztak a termelőszövetkezet alakítása érdekében kifejtett agitáció kérdéseivel. Ezután került sor a vezetoségvá- iasztásra. Hogy mennyire szükséges volt a vezetőség újjáválasztása, az is bizonyítja, hogy a .jelölő bizottság a tagság egyhangú jóváhagyásával a héttagú leköszönő vezetőség tagjai közül csak három elvtársat javasolt az új vezetőségbe, Nehéz feladat ezt a taggyűlést értékelni. Túl sok volt a pártvezetőség és a tagság részéről elkövetett hiba, amely rendre ki is bukkant e taggyűlésen. Nem lehet azonban csak negatívan értékelni, mert pozitívumai az, hogy vezetők és tagok egyként érzik a felelősséget a mezőgazdaság szocialista átszervezése iránt, hogy egy-két kivételtől eltekintve a megbírált elvtársak elfogadták a kritikát és felszólalásuk — ha nem is fogadkoztak, arra enged következtetni, hogy küzdenek hibáik felszámolása érdekében — olyan jó vonásai voltak a taggyűlésnek, ami ellensúlyozta a hibákat, Világosan kell látniuk a marcali kommunistáknak: nem elég az, hagy új vezetőséget választottak — ez még félmegoldásnak is kevés volna. Az biztos, hogy’ a pártvezetőségbe most beválasztott elvtársak nagyobb lendülettel, erélyesebben, jobb szervező- készséggel látnak a munkához. De hogy működésük eredményes lehessen és megszűnjenek a fejlődést gátló hibák, nemcsak a vezetőségen, de a tagságon is áll. Éppen abban van a mi pártunk ereje, hogy tagjai önként vállalt vasfegyelemmel végrehajtják a párt határozatait és a párt Szervezeti Szabályzatában lefektetett elvek szerint élnek szervezeti és politikai életet. A legfőbb feladat tehát, hogy az új vezetőség és minden párttag következetesen harcoljon a párt egység megteremtéséért, a pártfegyelem megszilárdításáért. Ez az alapvető feltétele a pártoktatás, a népnevelő- munka, a pártépítési feladatok végrehajtásának. Pócza Jánosné, Nemzetközi értekezlet az atomenergia békés feihasználásárói (TASZSZ) Hétfőn Párizsban megkezdődött az atomenergia békés célokra való felhasználásával kapcsolatban összehívott nemzetközi értekezletet előkészítő ENSZ konzultatív bizottság ülésszaka. Az ülésszakot Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára nyitotta meg. A bizottság munkájában a Szovjetunió részéről D. Vj Szkobelcin akadémikus vesz részt.
