Somogyi Néplap, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-24 / 120. szám
VILÁG PROLET AKJAI EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap Bíróságaink munkája a márciusi megyei kommunista aktíva után A köröshegyi szőlőtermelő szakcsoport munkája jó példája megyénk szőlőtermelői előtt Meglepetések napja A MAGYAR DOLGOZOK PARTJA SOMOGYMEGY El BIZOTTSÁGÁNAK XII. évfolyam, 120. szám. ARA 5« FILLÉR Kedd, 1955. május 24. Dz osztrák példa és a német közvélemény Tízesztendős huzavona ért véget az osztrák államszerződés aláírásával. Ez a huzavona az európai béke szempontjából veszélyes és az osztrák nép számára nagyon fájdalmas volt. Hogy most véget ért, az elsősorban a Szovjetuniónak köszönhető: a szovjet diplomácia erőfeszítései révén iutott az osztrák kérdés abba a stádiumba, hogy a kétoldalú osztrák—szovjet tárgyalások után lehetővé vált az államszerződés gyors megvitatása, majd aláírása. Ausztria ezentúl független, békés és semleges állam lesz. Ez a megoldás megkönnyebbülést jelent minden európai népnek, mert kudarcát jelenti azoknak a terveknek, amelyeket Ausztriával kapcsolatban az amerikai háborús körök és a német militaristák forgattak fejükben. Az osztrák államszerződés megkötése megszünteti az anschluss aggasztó veszélyét és lehetetlenné teszi azt is hogy Ausztria területén amerikai katonai támaszpontok létesüljenek. A békés és semleges Ausztria szomszédsága hazánk biztonsága szempontjából is előnyös- A békés politikát folytató Ausztriával jószomszédságban élhetünk, szoros és gyümölcsöző kapcsolatokat építhetünk ki gazdasági és kulturális téren. Az osztrák szerződés megkötésének különös jelentősége van Németország szempontjából. A német nép egységes hazát akar, és ennek az utóbbi időben szemlátomást fokozódó erővel ad kifejezést. A német népnek ez az erőteljes kívánsága eddig is sok gondot okozott a hatalmon lévő Adenauer-kor- mánynak. Most a német nép rendkívül meggyőző tanulságokat vonhat le az osztrák államszerződés megkötéséből. A fő tanulság az, hogy Németország népe hazája egységével fizet Adenauer nyugat- barát politikájáért, azaz a jelenlegi nyugatnémet kormánynak az Atlanti Szövetséghez és az agresz- szív célzatú fegyverkezéshez való görcsös ragaszkodásáért. Következésképpen Németország egyesítésének egyetlen valóban járható útja az lenne, ha az ország nyugati felét nem köteleznék a párizsi egyezmények és az atlanti szerződés cikkelyei, ha a szerződések nem akadályoznák a német népet abban, hogy érvényt szerezzen kifejezett akaratának. Egyszerűen szólva: Ausztria és Németország között sok különbség van, de ha Ausztria a katonai tömbökhöz való csatlakozásról lemondva elnyerhette az igazi függetlenségét, akkor ezen a módon elnyerheti Németország is. A jelek szerint a németek le is vonják ezt a tanulságot. Ollenhau- er, a szociáldemokrata part elnöke sajtónyilatkozatában azt mondotta: .yAz államszerződés megkötése arról győz meg bennünket, németeket, hogy a négy hatalom tárgyalásai komoly eredményekhez vezethetnek. Ma minden németnek fel kell vetnie a kérdést, mi ért nem követi Németország Ausztria példáját. Bonnak nia nincs fontosabb közlendője, mint az, hogy a hadkötelezettség bevezetéséről szóló törvényjavaslatokat hamarosan benyújtják. Amíg Ausztria egén a függetlenség napr ja ragyog, Németországra a párizsi szerződések sötét árnyéka borul-“ Idézhetnénk még számos hasonló nyilatkozatot. A tekintélyes nyugatnémet huvzsoá lapok kezdték emlegetni most a német semlegesség lehetőségét és latolgatni azt, hogy nem lenne-e előnyösebb követni az osztrák példát. A német közvélemény hangulatának mintegy tükörképét adja az a nyugtalanság, amellyel az imperialista sajtó ezt a kérdést kezeik „Ausztria a nyugati védelem számára stratégiai pontot jelentett, amit most elveszít“ — mondotta az államszerződés aláírásának napján az amerikai rádió. A nyugati saitó most sietve igyekszik lebeszélni a német népet az „osztrák példa“ követéséről, elsősorban azért, nehogy az agresszív amerikai politikának el kelljen szenvednie még egy ilyen „stratégiai pont“ elvesztését. Az államszerződés megkötését megelőző és követő napokban jóformán egyebet sem olvashattunk a legtöbb nyugati burzsoá lapban, mint azt, hogy mennyire „nem ajánlja" a Nyugat a németeknek az osztrák példa követését. Ezekben a cikkekben azonban egyetlen szó sem volt a német nép egységes hazájáról és Európa békéjéről, mert ez természetesen nem érdekli sem az amerikai imperialistákat, sem európai szövetségeseiket. Egyidejűleg a nyugtalankodó | Adenauerék is heves és dühös kampányt indítottak az osztrák államszerződés ellen. Ürügyül az államszerződésnek azt a cikkelyét használják fel, amely megtiltja, hogy az Ausztriában lévő volt német javakat visszaaadják Németországnak. Az Adenaucr-kormány volt annyira arcátlan, hogy ez ellen a cikkely ellen hivatalosan is tiltakozott az osztrák kormánynál. Adenauerékat azonban e tiltakozásnál nemcsak a német monopoltőkések érdekei vezérelték. A német javak körüli lármával az osztrák államszerződés ellen igyekeznek hangulatot kelteni, megpróbálják elterelni a figyelmet a lényegről, arról, hogy az állam- szerződés előnyös az osztrákok számára és vonzó példa lehet a németek szemében. »Adenauer kormánya — írta a Neues Deutschland, Németország Szocialista Egységpártjának központi lapja — sokkal jobban fél, mint valaha attól a bonni kormány szempontjából kedvezőtlen politikai befolyástól, amelyet az osztrák államszerződés Nyugat- Németország közvéleményére gyakorol-“ Tagadhatatlan, hogy Aden- aueréknak az utóbbi időben mindinkább van mitől félniük. Nem egyedül az osztrák államszerződés az a nemzetközi esemény, amely kedvezőtlen hatást gyakorol az Adenauer-kormány és támogatói terveire. A nemzetközi helyzet enyhülésének néhány más jele is hasonló hatást gyakorol. Mindenekelőtt a közelgő szovjet—jugoszláv tárgyalásokra, a legújabb szovjet leszerelési javaslatra és az előkészítés alatt álló négyhatalmi kormányfői találkozóra gondolunk. Ezek együttvéve olyan fegyvert adnak a béke erőinek kezébe, amely komolyan veszélyeztetheti a nemzetközi feszültség fokozásán és a háború előkészítésén fáradozó imperialista politikusok terveit. A tsz-tagok és egyéni parasztok találkozója előtt Megyeszerte lelkes készülődés folyik a május 29-i termelőszövetkezeti napra. A vendéglátó termelőszövetkezetek készülnek arra, hogy bemutassák, milyen eredményeket értek el a közös gazdálkodással, aztán meghitt beszélgetések formájában választ adjanak az egyéni parasztok kérdéseire. Fel kell bizony készülniük a termelőszövetkezeti tagoknak ezekre a beszélgetésekre, hisz nem elég az, amit az egyéni gazdák szemükkel látnak — az őszinte szó erejével is bizonyítani kell a közös gazdálkodás előnyét. A tsz-nap, a találkozó legfőbb célja éppen az, hogy a még egyéni gazdálkodás útján járó dolgozó parasztok megismerjék a közös gazdálkodást, felemelkedésük útját és maguk is a termelőszövetkezet híveivé váljanak. A vendéglátó termelőszövetkezetek tagjai, de különösen, a tsz-ek kommunistái a szíves vendéglátás mellett a szövetkezeti gazdálkodás szószólói is legyenek. Mondják el azt az áldozatos harcot, amelyet közös gazdaságuk felvirágoztatásáért folytattak, hogyan küzdik le a régi magántulajdonosi maradványokat az emberekben, hogyan válnak új, boldog termelőszövetkezeti parasztokká. Nyújtsanak baráti kezet az egyéni gazdáknak, hogy azok közül is minél többen válasszák a termelőszövetkezeti gazdálkodás útját. A tavasai munkákhoa hasonlóan a növényápolásban is jó eredményeket akarnak elérni a Lengyeltóti Gépállomás dolgosói A Lengyeltóti Gépállomás május 18-án befejezte tavaszi tervét, megelőzve versenytársát, a Marcali Gépállomást. A gépállomás három brigádja és tizenihat traktorosa teljesítette túl a tavaszi tervet. Dicsé- retineméltó mumikát végeztek a Zsu- dec-ibrigéd tagjai, akik 110 százalékra teljesítették normájukat. A traktoristák közül elsősorban Kiss Ferenc párttag tűnt ki jó munkájával: 167 százalékra teljesítette tervét. Az ő nyomában halad Horváth István elvtárs, aki második lett a traktóristák közti versenyben. A DISZ-fiataiok lelkes munkája is szép eredményt hozott: Nagy Lajos, Gábor János és Sándor László traik- toristák a tavaszi idényben elérték a sztahanovista szintet. A gépállomás dolgozói nagy lendülettel láttak hozzá a növényápoláshoz. A körzetükhöz tartozó termelőszövetkezetekkel és sok egyéni gazdával kötöttek szerződést növényápolásra. Két növényápoíó gépet is készítettek, hogy minél több segítséget adhassanak a növény ápolási munkák gyors elvégzéséhez. TILOS A GABONAVETÉSEK KASZÁLÁSA Egyes helyeken a fennálló tilalom ellenére, a rozsvetések egyrészét le- kaszalják és takarmányozás céljára felhasználják. E rendellenesség megszüntetése érdekében a földművelésügyi miniszter és az állami gazdasagok minisztere együttes utasítást adott ki (búza, rozs) zöld áliapoban való kaszálása, az állami gazdaságokban (kísérleti, tan- és célgazdaságokban), mind a termelőszövetkezetek és az egyénileg termelők területén tüos. Azokon az őszi takarmánykeverékkel bevetett táblákon, ahol a vetés ritka — és ezért nagyobb zöld- takarmánytermés nem várható — a termelők minél nagyobb területet hagyjanak meg magtermelésre. Ne akadályozzák Vorst» a tejbegyűjtést f Vörs község dolgozó parasztjai mindig példát mutattak az álfalni fegyelem betartásában. Most azonban lemaradtak a tejbegyűjtésben. Évi tejbeadási tervüket mindössze 13 százalékra teljesítették. Mi az oka ennek? A napokban több tej beadó: Szabó Ferenc^ né, Futor István és még sokai? mások panasszal keresték fel a begyűjtési előadót, Kiss Irént, s elmondták, hogy Böröcz István tejbegyűjtő nem veszi át tőlük a tejet. Böröcz István szigorúan tartja magát a vállalatától kapott utasításhoz: csak annyi tejet vesz át a gazdáktól, amennyit számukra a beadási könyvben előírtak. Pedig illene tudnia Böröcz Istvánnak: kormányzatunk lehetővé! tette, hogy a gazdák előbb teljesíthessék későbbre előírt tejbeadásukat. A begyűjtési előadó sem végzett becsületes munkát. A tervfelbontásoknál nem dolgozott együtt a község dolgozó parasztjaival, a be- ütemezést helytelenül készítette el. Nagyon jól aidták a község vezetői is, hogy nagyobb fejho- zamra csak a késő tavaszi és kora nyári időben lehet számítani, mégsem ennek megfelelően irányozták elő a tejbeadást. A gazdák — nagyon helyesen —i most akarják rendezni egész évi tejbeadásukat. Meg kell adni ehhez a lehetőséget. Tegyék jóvá Vőrsön az elkövetett hibát- A járási begyűjtési hivatal figyelme a jövőben terjedjen ki jobban a rendeletek végrehajtásának ellenőrzésére. cÁ. Stáftft-briq ád a kúttgreJSZiLwa készül — Gyári gyerekek. Itt születtek a környéken, itt játszadoztak a porban, együtt nőttek az üzemmel és szívükbe zártak minden gépet, az épületeket, az egész telepet. Azóta már hosszú nadrágot hordanak, felnőttek, de nem tudtak elszakadni az üzemtől. Nyolc vidám, életerős fiatal... Ma már ők a mi büszkeségeink. Ezekkel a szavakkal mutatja be Szabó elvtárs, a Barcsi Fűrészüzem igazgatója a vállalat ifjúsági brigádjának tagjait. S amit elmond róluk, egyre jobban felcsigázza érdeklődésünket:— Úgy dolgoznak ezek a gyerekek, hogy a szívüket, lelkűket is beleadják a munkába — mondja büszkén. Majd az üzembe kalauzol bennünket. Máris ott állunk az ifjúsági brigád munkagépei, körfűrészei előtt. Hosszú percekig szótlanul nézzük őket. Stájer Imre, a diszisták fiatal, sztahanovista brigádvezetője hatalmas deszkát emel a gépre s a körfűrész pillanatok alatt kettészeli. Már hozza a következőt. Észre sem vesz bennünket. Öröm nézni ezt a munkájába merült fiatal fiút. Gyors, ügyes mozdulatokkal dolgozik, pontos, lelkiismeretes munkát végez, s csak időnként pillant mosolyogva a szomszédos gépeken dolgozó társaira. Ilyenkor nem fukarkodik a buzdító, lelkesítő szavakkal: — Nyomjuk meg egy kicsit, fiúk! kiált oda a többieknek, s még Ilonka is mosolyogva bólint a felszólításra. — Imre a DISZ-titIcárunk — mondja az igazgató elvtárs — mindjárt idehívom... — Nem! Ne zavarjuk meg munkájában ... így is sok mindent megtudhatunk. Álljunk csak tovább a dübörgő gépek között: mozdulataikból, a munka hevétől kipirult, lelkesedéstől sugárzó arcukról is leolvashatjuk, amit mondanának. Vagy talán még többet is ... És a többiek? A brigád tagjai? Ök sem maradnak el Imrétől. Lesik a brigádvezető mozdulatait, munkáját, s így. műszak közben is sokat tanulnak tőle. A fiatalok lelkesedé-1 se, munkaszeretete, s határtalan akarata kivívta az idősebb szakmunkások megbecsülését is. Nagy Jóska és Váth Feri parkettaléceket vág a körfűrészen. Zsidrek Imre, Cblián Ilonka, az ifjabb Stájer-fiú és Tu- csek Pista kézbe adják a munkadarabokat, leszedik a gépről és osztályozzák a különböző szélességű léceket. Minden percet, minden pillanatot kihasználnak, s a gépek, a fűrészek megállás nélkül, szakadatlanul ontják a parkettaléceket, dongákat. — Úgy megy itt a munka, mint a karika- csapás! — mondja az üzem igazgatója, s büszkén teszi hozzá: — Kongresszusra készülnek ám a mi fiaink, leányaink! .. i Később megtudjuk, hogy már négy hónapja 155 százalékos átlagteljesítményt érnek el, s ha továbbra is így tartják a szintet, augusztus 20-ra valamennyien a szakma kiváló dolgozói lesznek. Ezt megígérték a taggyűlésen is, amikor a kongresszusról beszéltek. t — Öröm ezekkel a gyerekekkel dolgozni- kapcsolódik a beszélgetésbe Bakai iMjos'ínun- kavezető. — igaz, ' ßmi kicsit csintalanok —különösen a Jóska gyerek —1 de ha munkáról van szó, alig lehet párjukat találni az üzemben. Mindenki szeretettel, elismeréssel beszél róluk. De lehetne-e rosszat mondani olyan fiatalokra, mint a Stájer-brigád tagjai? Aligha... A múltkor is, amikor munkaszüneti napon 40 vagon rönk futott be a telepre, Stájer Imre egyetlen szóra összeszedte a brigád tagjait s kirakták a vagont. Pedig már ünneplőbe öltözve készültek a táncmulatságra, de szó nélkül átöltöztek, mert az üzem érdeke így kívánta.... Esténként pedig ott dolgoztak a telep melletti téren: »vidámparkot*• építettek. Május elsején már fel is avatták. — Ilyenek a mi fiataljaink! Rájuk mindenkor lehet számítani — mondja Szabó elvtárs búcsúzás közben. Meleg szeretettel köszönünk el a diszistáktól, s ők mosolyogva intenek utánunk: — Augusztus .Sára kiváló dolgozók leszünk ... JÁVORI BÉLA-