Somogyi Néplap, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-22 / 119. szám

Vasárnap, 1955. május 22. SOMOGYI NÉPLAP 7 Tettekkel is bizonyítják, hogy a béke harcos katonái A Kaposvári Textilművek dolgozóinak röpgyűlése védjem a békét. Eat a célt szolgá­Mirut az országban mindenütt, megyénkben is örömteli lelkesedés­sel fogadták a dolgozók a varsói ér­tekezlet nagyjelentőségű határozata­it. Üzemeinkben, vállalatainknál röpgyűlésekre jöttek össze, hogy ki­fejezésire juttassák köszönésükét és feütétillen bizalmukat a nagy Szovjet­unió, valamint pártunk vezetői iránt. A Kaposvári Textilművekben 900 dolgozó vett részt a határozatok je­lentőségét méltató röpgyűléseken. Köncz Ádámné, az előfonó C-mü- rjzakjának dolgozója hozzászólásában többek közt a következőket mondot­ta: »Nem kívánom a háborút, mert tudom, hogy mennyi szenvedést, mennyi áldozatot, mennyi vért és könnyet jelent. A .múlt világháború­ban elvesztettem férjemet és ottho­nomat, azóta egyedül ólek és neve­lem fiiamat. De úgy nevelem őt, hogy ne csak nekem, édesanyjának legyen majd hűséges támaszom, ha felnő, hanem élenjáró harcosa le­gyen a szocializmus építésének és a béke megvédésének is. Sok-sok em­bertársammal együtt én is minden erőmmel arra törekszem, hogy meg­lorn jó munkámmal is.« A számos felszólaló között el­mondta gondolatait és érzéseit Szíva József né is: »Egyikünk se kívánja is­mét átélni a háború borzalmait, mert mindannyian élénken emlék­szünk még arra, ami 1941. és 1945. között .történt. Jó munkámmal én is a 'béke megvédésére törekszem. Tu­dom, hogy a varsói értekezlet. meg­hozza Európa és a világ népeinek a békét és biztonságot, ezért dolgozó­társaim nevében örömmel és lelkesen üdvözlöm az ott hozott határozato­kat.« Szíva Józsefné nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is bizonyítja, hogy a béke odaadó, hű katonája. Míg 13- án teljesítménye 101,2 százalék volt, addig 14-ón, az üzemrészükben tar­tott röpgyűlés napján 114,8 százalé­kos eredményt ért el. Az üzem népnevelői 16-án is ösz- szegyűltek, hogy alaposan megbe­széljék, tanulmányozzák a határozat pontjait, valamint az oszitmák állam­szerződés jelentőségét. Sánta rosszban sántikált Sánta László, a 73/4. Építőipari Vállalat egyik építésvezetője az el­múlt év őszén Balatonbogláron egy nagyobb építkezés munkálatait ve­zette. »Leleményes« ember lévén, rájött arra, hogy saját építkezésénél úgy juthat olcsón különféle anya­gokhoz, ha azokat elfekvő árukból tudja megvásárolni. Az építőiparban ugyanis van egy olyan gyakorlat, hogy az egyes építkezéseknél vissza­maradó, úgynevezett elfekvő árukat a dolgozók önköltségi áron megvá­sárolhatják. Némi mész, homok, tég­la s deszkadarabok képezhetik egy •építkezésnél ezt. Sánta Lászlónak saját villája épí­tésénél 3 darab ablakra és 5 darab ajtótokra volt szüksége. Ezért »téve­désből« a fentemlített építkezéshez •ennyivel többet rendelt. A többi már magától ment. Leg­alább is Sánta úgy gondolta: befe­jeződik az építkezés, megmaradnak az ablak- és ajtótokok, s misem lesz könnyebb, mint a vállalat igazgató­jától engedélyt kérni az ►■elfekvő anyagok« felvásárlására. Sánta per­sze úgy tervezte, hogy a vállalatve­zetőjének csak elfekvő árukról be- szél. S valóban gondosan vigyázott, hogy az ajtókról és ablakokról ne essék szó. Számításaiba »némi hiba« csú­szott, ugyanis az illetékesek mégis­csak rájöttek, hegy az építésvezető rosszban sántikált: s a kaposvári já­rásbíróság előtt kellett felelnie csa­lárdságáért. A bírák nem hitték el az építésve­zető erősen sántító kifogásait, hat I hónapi börtönbüntetésre ítélték. Újabb csatlakozások a 20 budapesti üzem felhívásához A Kaposvári Nagymalom dolgozód írják: 1955. évi ter­melési tervünket december 20-ra teljesítjük, ezzel mintegy 100 va­gonnal több gabonát önkink fél a ter_ vezetitnél, Megfogadtuk azt is, hogy á termelékenységet oly mértékben, emeljük, hogy az egy munkásra eső .termelési érték éves tervét 106 szá­zalékra teljesítjük. Harmadszor ön­költségünket a tervezettel szemben 0,5 százalékkal csökkentjük, s ezzel mintegy 20 ezer forintot takarítunk meg népgazdaságunknak. Reméljük, hogy fenti vállalásunkkal, valamint annak teljesítésével nagymértékben hozzá fogunk járulni a szocializmus építéséhez, életszínvonalunk állandó emeléséhez és a béke megvédésé­hez. • * * A BALATONBOGLÄRI SÜTŐIPARI VÁLLALAT dolgozói is közzétették versenyvál ;a- lásukat, melynek főbb pontjai így szólnak: 1. Évi fehér kenyér-, valamint összes süteménytervünk teljesítését: december 20-ra vállaljuk. 2. Vállaljuk, hogy a termelékeny­séget 1,4 százalékkal emeljük és az egy munkásra eső 11 728 forint ter­melési értéket 11 892 forint ériékre teljesítjük. 3. A rendelkezésünkre álló tüzelőt a lehető leggazdaságosabban hasz­náljuk fel, valamint az 'ddig elikal'ó- dott szénpor felhasználásával 6 va­gon egyéb tüzelőt takarítunk meg, amivel 27 000 forintos megtakarítást, érünk el. Az év utolsó hetében a megtakarított tüzelővel sütünk. 4. Vállaljuk, hogy fogyóeszközairik leggazdaságosabb kihasználáséval 1955. évben 30 000 forintos megtaka­rítást érünk el. 5. Vállaljuk, hogy a tervben elő­irányzott 951 000 forint össz-munka- bérümk helyett csak 927 000 forintot használunk fel, amivel 24 000 forint megtakarítást érünk el, A tervezett köztehernél ugyancsak 2000 forintos megtakarítást fogunk elérni. A Balatcnboglári Sütőipari Vál­lalat dolgozói nevében Csonka Ár­pád üb-e!nök, Gréci László gyártás­vezető és Hausz Jakab főkönyvelő írták aló a csatlakozást. cAz &áirdá”-hoz ntéUéaii... A siófoki kikötő balpartján hajók hosszú sora túrja az ünnepi pillanatot, az indulás napját. A fedélzeten matrózok és parancsnokok, fiatalok és idősebb, tapasztalt hajósok az utolsó simításokat vég­zik. Várják az üdülőket, a pihenni, szórakozni vágyó •embereket. Mindenki dolgozik, mindenki talál még valami javítani, szépíteni valót: sokezer dolgozó szá­mára készítik elő hajóikat, hogy megismertessék a ki­rándulókat a magyar tenger, a Balaton csodálatos szépségeivel. A munka zajától, vidám fütyörészéstől hangos parton Kajái György, a DISZ szervező titkára kalau­zol bennünket. — Ez a mi birodalmunk — mutat a ki­kötött hajókra, s mögötte, a napsugártól csillogó ha­talmas, kék víztükörre. — Úgy várjuk már, hogy ki­juthassunk a nyílt vízre — sóhajt fel merengően, s vágyakozva néz a túlsó part felé. Aztán sorra mutat mindent, elmondja, hogy hol milyen munkát végeznek, melyik hajó miről nevezetes. És ahogy elmegyünk egy- egy hajó előtt, kedves, vidám szóval köszönti a fedél­zeten dolgozó fiatal matrózokat. Beszélgetünk. Öröm hallgatni lelkesedő szavait, •amint a fiatalok büszkeségeiről beszél: — Két hajót kaptunk a nyári idényre, s ezek a mieink! Ifjúsági ha­jók! — mondja boldogan. —• Nemcsak a nevük utal a fiatalokra, személyzetük is a legjobb diszistákból került ki... Kíváncsian nézünk körül. Amint keressük a fia­talok hajóit, Kajái elvtárs hirtelen eltűnik szemünk •elől... Az egyik hajó orráról nagy, frissen festett fekete betűk vonják magukra figyelmünket. »Ifjú Gárda«. — Csak ez lehet a diszisták hajója — gondoljuk, s büsz­kén nézegetjük hófehérre festett, karcsú testét. Köz­ben ott terem Kajái elvtárs is. Már nincs egyedül, •Gut-h elvtársat, a szervezet titkárát hívta magával a hajóhoz. — Nézzük meg közelebbről — indítványozza a feketehajú DISZ-titkár — majd a fedélzeten elbeszél­getünk egy kicsit. Bozzai István, a hajó parancsnoka fogad bennün­ket. — Mi járatban, Gyuri? — kérdezi kedvelt mat­rózától, s ahogy végigjárjuk az »Ifjú Gárdá«-t, sorra hemutatja munkatársait. Lidith László, Tóth Béla, Németh Tibor, Horváth Lajos DISZ-tagokkal ismer­kedünk meg. Bozzai elvtárs kipróbált, tapasztalt ha­jós, sokféle emberrel dolgozott együtt, de ahogy mond­ja, ilyen jó munkatársakkal még nem találkozott. Minden szavából elismerés, meleg szeretet sugárzik, s úgy beszél a diszistákról, mintha saját fiai lennének. — Szeretem a fiúkat — mondja és azt akarom, hogy minél többet tanuljanak ezen a nyáron. Valamennyien most kerültek hozzánk, de már látom, hogy számítha­tok rájuk. A matrózok mosolyogva fogadják parancsnokuk •dicséretét Ennyi elismerés, ilyen szeretet minden fia­talt felvillanyozna, s nem lehet csodálkozni azon, hogy ragaszkodnak parancsnokukhoz. Tóth Béla is megszólal. Röviden csak ennyit mond: — Méltók akarunk lenni hajónk nevéhez! — s ezzel a pár szóval magyarázatát adta jó munkájuk­nak, lelkesedésüknek is. — De nézzük meg a másik hajót is — kérleljük Kajdi Gyurkát. — Az »Uttörő«-t már nem tudom meg­mutatni — mondja »sajnálkozva« — Fonyód és Bada­csony között hajózik. Pedig arról is sokat lehetne me­sélni ... — Te Gyuri! Hova helyezzük el az »Ifjú Gárdá«-n a nagy DISZ-jelvényt? — kérdezi az egyik fiú. —Már sokat vitatkoztunk rajta, segítsetek ti is. — Olyan helyre kell tenni — mondja Guth elvtárs —, hogy mindenki lássa, ha befutunk a kikötőbe. — Átvizsgál­ják a hajót, néhány percig töprengenek, aztán kijelö­lik a hatalmas jelvény helyét. Szeretnénk a DISZ-szervezet életéről, munkájáról is hallani valamit, s a titkárhoz fordulunk. — Elég nehéz a dolgunk — mondja. —■ Nálunk csak téli idő­szakban lehet taggyűlést, összejöveteleket tartani, mert ilyenkor ahány kikötő, annyifelé horgonyoznak DISZ- tagjaink is. — így hát nem is tudnak készülni a kongresszusra, igaz? — kockáztatjuk meg a kérdést. — Kajdi elvtárs kemény hangon válaszol: — Ez sértés! Nem gondol­tam, hogy ilyen rossz véleményük van rólunk. Mi igenis dolgozunk, és nem maradunk le a többi szer­vezettől — mondja magabiztosan. És bizony bocsána­tot kell kérnünk a »sértésért«, mert Gyurka enélkül aligha mondana többet szervezetük életéről. És ahogy később megtudjuk, jogosan méltatlankodott. Már a tél folyamán pezsgő élet indult a szerve­zetben: tanultak, játszottak, szórakoztak a fiatalok. Csoportjuk részt vett a járási kultúrversenyen és áp­rilis végén sikeresen fejezték be a Petőfi-iskolát is A kongresszust pedig szakmájuk kiváló elsajátításá­val, matrózokhoz, hajósokhoz illő fegyelmezett visel­kedéssel köszöntik. — Minden hajón választottunk DISZ-bizalmit — mondja a titkár — s szabadidőben ők hívják majd Össze a fiatalokat és kisebb rendezvényeket is szervez­nek a hajón. De a parancsnok elvtársak is megígér­ték, hogy segítenek nekünk, tanítják, nevelik a DISZ- tagokat. — Én a »Beloiannisz«-on teljesítek szolgálatot — toldja meg Kajdi Gyurka. Ez a hajó minden kikötő­ben megfordul, s így én tartom majd az összeköttetést a bizalmiakkal. A fiatalok tehát jól felkészültek a nyári idényre. Matrózok és fűtők, Pálfi Gyula, Farkas Zoltán, Geo- sits István, Pálfi Géza, Rédli János, Németh József, Fenyvesi János, Lidith László, Tóth Béla és a többiek ■mind-mind DISZ-taghoz méltóan akarnak helytállni hajóikon. s az ifjúság hajói, az »Úttörő« és az »Ifjú Gár­da« lelkes személyzetének irányításával sok­sok örömet, kellemes szórakozást nyújtanak majd a balatonparti üdülőknek ... JÁVORI BELA. II személyeskedés gátja a jé munkának a Balatoni Halászati Vállalatnál A BALATONI Halászati Vállalat hosszú időn keresztül azon vállala­tok közé tartozott, melyekről — két­ségtelen eredményeik mellett is — bi­zonyos tartózkodással beszéltünk. Ennek magyarázata az volt, hogy so­ha nem voltunk biztosak abban:; va­jon ha felkeressük őket, rendben ta­lálunk-e mindent, jó lesz-e a dolgo­zók közötti hangulat, kielégítő lesz-e a vállalatvezetőség és a különböző vállalati szervek munkája. Nem hiá­ba élnek a Balaton mellett — ered­ményeik is hullámzóak voltak. Hol a legjobbak közé tartoztak, hol va­lahol a középtájon álltak, de előfor­dult az is, hogy a legutolsók között kullogtak. Nos, az elmúlt ősz óta jelentős ja­vulás állott be. A vállalat régi, erély­telen és nem kielégítő, munkát vég­ző igazgatóját leváltották, s helyébe új igazgató került Hercz elvtárs sze­mélyében. öröm volt nézni azt az átalakulást, mely ekkor kezdetét vette. A Balaton valóságos kincsesbánya népgazdaságunk számára", azonban ahhoz, hogy ezt a bányát ésszerűen használjuk ki, még igen sok hatha­tós munkára van szükség. Ennek egyik nagyszerű megnyilvánulása volt a Balaton lefolyóinak (a Zalá­nak és más kisebb patakoknak) elektromos úton történő lezárása, mély- már most is jelentős mérték­ben biztosítja a Balaton halállomá­nyának gyarapodását. HERCZ ELVTÁRS azok közé az emberek közé tartozik, akik nem félnek az új kísérletektől, az új mód­szerek bevezetésétől, ha tudják, hogy az haszonnal- és népgazdaságunk szá­mára nagy előnnyel fog járni. .Ugyanakkor azonban minden meg­valósításra kerülő új elgondolást hosszas tanulás, számítgatás, meg­fontolás és tapasztalatszerzés előz meg. Csak miután alaposan megfon­tolta az összes eshetőségeket, mi­után munkatársaival megbeszélte a végrehajtás módjának legkisebb rész­letét is, s számbavette a várható ese­ményeket, csak azután vág neki ma­gának a kísérletnek. A járási párt­bizottság örömmel figyeli nagyjelen­tőségű és értékes munkáját, minden segítséget megad ahhoz, hogy za­vartalanul végezhesse. Munkatársai becsülik, szeretik a fáradhatatlan igazgatót, aki sohasem rest arra, hogy ha keli, két kezébe fogja maga is a szerszámot s a többiekkel együtt feszítse erejét. Személyében erőskezű, határozott, szigorú, de igazságos ve­zető került a vállalat élére. Mégis előfordul, hogy — a régi igazgatótól merőben különböző — az új vezető módszereit és munkáját egyesek nem nézik jószemmel. Saj­nos olyan emberek ezek, akik egyéb­ként hatással vannak igen sok dol­gozóra, s akiknek sikerült bizonyos fokig a vállalat vezetése ellen han­golni az embereket. MEG KELL MONDANUNK, hogy a Balatoni Halászati Vállalatnál még ma sincs minden rendben. A dolgo­zók összefogása nem kielégítő, mun­kaverseny egyáltalán nem folyik — legalább is csak papíron —, pedig ez utóbbira ugyancsak - nagy szükség lenne, mivel a vállalat első negyed­éves tervét a rossz időjárás miatt csak 85 százalékra tudta teljesíteni. A halászatnál ez a szám nem ré­mítő, mivel a még hátralévő időben — különösen ha az időjárás kedvező lesz — bőségesen be tudják hozni a lemaradást. Ezt fogja elősegíteni a közeljövőben alkalmazásra kerülő elektromos halászati eljárás is. Azonban számos területen lendí­tené előbbre a munkát egy jól szer­vezett és jól irányított verseny. A dolgozókban meg is volt a jószándék, hiszen április 4-e tiszteletére értékes felajánlásokat tettek s úgy érzik, hogy azokat becsülettel teljesítették is. De meg kell jegyeznünk, hogy csak érzik és nem tudják. Ugyanis a verseny eredménye még mai napig sincs értékelve. Érthető tehát, ha elment a kedvük minden versengéstől és nem mutatnak túl nagy érdeklődést az országszerte nagy lelkesedéssel folyó munkaver­senyek iránt. Ez a felelőtlenség igen elgondolkoztató, s mivel választ sze­rettünk volna rá kapni, felkerestük a Halászati Vállalat üzemi bizottsá­gának elnökét, Pataki Károly elvtár­sat. Igen kedvesen, mondhatnánk kedélyesen fogadott bennünket, s kérdésünkre, hogy hogyan dolgozik a verseny gazdája, az üb, elmondot­ta, hogy bizony elég rosszul. Hosszan sorolta ennek okait, s többek közt hangsúlyozta, hogy nem is képesek jobb munkára, mivel jóformán »sem­mi idejük nincsen erre«. A telepek távol vannak, ezért nem tudják fel­keresni azok dolgozóit. így tehát íróasztal mellől történik az »irányí­tás«. Beszélgetés közben megtudtuk azt is, hogy minden telepnek van szakszervezeti bizalmija, akiket azonban csak igen ritkán tudnak a siófoki központba összehívni, mivel »az útiköltség nagyon drága«, s a szakszervezeti bizottságnak »nincs módja« fedezésükre. Pataki elvtárs a jegyzőkönyvek sokaságát vette ez­után elő, hogy az üb rossz munká­ját mentendő — bizonyítsa a maga igazát. Miről beszélnek ezek a jegyző­könyvek, azaz pontosabban miről be­szél a jegyzőkönyvekben maga Pata­ki Károly. Bármelyiket nézzük is, jóformán minden felszólalásnak az igazgató elleni gúnyos, vagy dühös kirohanás a lényege. ANÉLKÜL, hogy az igazgató elv- társat mentegetni akarnánk, meg kell állapítanunk, hogy Pataki elv­társ magatartása merőben helytelen; Elsősorban: munkáját nem a szemé­lyi érdekeknek és vélt sérelmek irá­nyításának kell alávetnie, hanem an­nak a bizalomnak, melyet a vállalat dolgozói belé helyeztek s annak a szilárd kötelességtudásnak, melynek rosszindulatú sértődöttség helyett mélységesen át kellene hatnia őt. Egyáltalán nem helyes, hogy telj« egészében elhanyagolja az üzemi bi­zottság irányítását, a vállalat dolgo­zóinak összefogását, a munkaverse­nyek szervezését és irányítását. Nem helyénvaló, hogy a versenyek szer­vezése teljesen az agronómusokra marad, ahelyett, hogy a szakszerve­zeti bizalmiak és szakszervezeti ak­tívák vennék kezükbe. Kétségtelen tény, hogy egy ilyen szerteágazó ős nagy területű vállalat dolgozóit ne­héz összefogni, s hogy az üzemi bi­zottság elnöke, valamint tagjai nem lehetnek állandóan közöttük, azon­ban éppen azért vannak a telepek bizalmijai, hogy szorosan hozzákös­sék a távoli telepek munkáját és életét is a központi telepéhez. Ter­mészetesen e feladatot csakis jó irá­nyítással tudják ellátni. De e z a z, ami a Halászati Vállalat üzemi bi­zottságának és üzemi bizottsági el­nökének munkájából hiányzik. Ahe­lyett, hogy Pataki elvtárs sérelmeit hánytorgatja, ahelyett, hogy teljes passzivitásba vonul: helyesebben tenné, ha véglegesen tisztázná jelen­legi helyzetét a vállalatvezetővel, de elvtársi, kommunista módon. Ez egyébként Hercz elvtársra is vo­natkozik, mert mindkettőjük­nek kötelessége a kölcsönös közele­dés és a békesség megteremtése. Ezt kívánja a vállalat érdeke és ezt kí­vánja a becsület! Mindenki előtt világos, hogy a je­lenlegi helyzet, mely az igazgatót és úb-elnököt szembeállítja egymással, most már végképp tarthatatlan. A MEDOSZ és a pártszervezet segítségével meg kell találni ^ az egészséges megoldást és biztosítani kell a Halászati Vállalat üzemi bi­zottságának jó munkáját, meg _ kell teremteni a dolgozók összefogását. A FELADATOK, melyek a Halá­szati Vállalat dolgozói előtt állanak, igen nagyok, szigorú fegyelmet, sok erőfeszítést kívánnak. Mindezeknek megfelelni csak határozott, helyes irányítással, szoros baráti és elvtársi egységbe forrva tudnak. A jó gaz­dasági irányítás most már megvan, ne hiányozzék tehát az egységbe- kovácsolódás, az összefogás, a jó kollektív szellem kialakítása sem; Ez az üb feladata, nem pedig a »ha­ragszom rád« folytatása! Szijj Róbertné. Kétéves védőnőképső iskola indul Az Egészségügyi Minisztérium szeptemberben kétéves bentlakásos és bejóirásos védőnőképző iskolát indít Budapesten. Az iskolára jelentkezhetnek azok az érettségizett 18—30 éves-, egész­séges nők, akik hivatást éreznek erre a pályára. Az egészségügy: védőnő — főleg vidéken — az orvos közvet­len segítőtársa, munkájával hozzá­járul a lakosság egészségügyi ellátá­sának biztosításához. A felvételi kérelmeket augusztus 15-ig lehet benyújtani az iskola ve­zetőségénéül (XII., Istenhegyi út 32. és IV., Újpest, Erkel Ferenc utca 26.). A kérelemhez csatolni kell részle­tes, sajátkezűleg írt önéletrajzot, születési, hatósági, vagyoni, körzeti orvosi és iskolai bizonyítványt. Az iskola időtartama alatt Q hall­gatók teljes ellátást, lakást, tanköny­veket és gyakorlati ideje alatt szol- 1 gálati ruhát kapnak. A kétéves iskola sikeres elvégzése után a védőnők elhelyezéséről az Egészségügyi Minisztérium gondos­kodik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom