Somogyi Néplap, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-22 / 119. szám

Vasárnap, 1955. május 22. SOMOGYI NÉPLAP SOMOGYI R ÜG YEK Uj fiatal költők, fiatal írók jelentkeznek nap mint nap szerkesztősé­tünkben verseikkel, prózai írásaikkal. Jönnek kevésbé és egészen jól sikerült alkotások, melyek nagyrésze a ma, a mai élet problémáival fogl­alkozik. Molnár József, Horváth János, Fehér Kálmán s Meggyesi Jenő •. és sorolhatnánk a neveket, akik verseik témáját a munkából, az élet mindennapjaiból merítik... Nagyon szép mesterség írónak, költőnek lenni. Felmérni, dalba, csen­gő rímbe önteni egy nép hatalmas alkotásait, énekelni a szabad, boldog életről, énekelni szerelemről, ringó búzatábláról, emberek győztes csa­táiról írni, melyet napról napra vívnak a gyárakban, földeken. .. em­berek lelkét mintázni finoman, alakítani hozzáértéssel... nagyon szép mesterség. Nem különös események a témák, hisz ott vannak a mindennapok perceibe belezsúfolva, csak szakítani kell belőlük ... Fiatalok, akiknek szíve mosolyokon parázslik fel, írjatok apáitok, anyáitok munkáiról, mellyel a jövő boldogabb élet alapjait rakják le, a mindennapok múló perceiről, melyekben történelmi kort alapozunk ... HORVÁTH JÁNOS: Csibevonaf Csip, csip, csip csipogva megjött a csoportba tegnapelőtt este — egész falu leste — megjött a csibevonat. Pici pihe szárnyon, bicegő bokákon, nagy zene-bonával néztük a »komával« — gurultak peckesen. Tegnapelőtt este egész falu leste, ezer kis élettel, szép igyekezettel gazdagabbak lettünk. MOLNÁR JÓZSEF: A legszebb költemény Selyemruhás kis gyermekek Tipegő, botló verseim. Hányszor tündökölt fényetek Anyám virágos nagy szemin ... Hányszor kacagott rajtatok, Feledve bút és bánatot, Temetve gyászos éveket — Szeméből öröm áradott... Vizsga után egy szép napon Bizonyítványom vittem én ... Anyám szemében fény-őzön: »Fiam, a legszebb költemény!« FLÓRIS JÓZSEF: FÉNYBEN Dús nyalábban hull barna hajára az ablakon át tűző napsugár. Enyhén feszül rajt munkaruhája s csodálni őt az idő is megáll. Halvány mosoly ül szája sarkában, mikor az élcre frissen visszavág, s még a gépek is feszes vigyázzban lesik minden apró mozdulatát. Ő és a gép egy test, egy lélek és ketten egy új, tisztidtabb világ. Tavaszi szél legyint, mint beszélek s márványba vésném ezt a krónikát. ezt a törvényt, mely némán, íratlan világít, mint Himaláján a hó, melynek fényén, árván nem maradtam, s a mesékből kilépett a való. Kilépett s csillog, ezer fonálon és égnél kékebb kedvesem szemén, átizzva ködös, ősi homályon — s felújjong egy víg, boldog költemény ... VICTOR HUGO EMLÉKÉRE 1885. május 22-én halt meg Victor i zettek életét és mellettük foglalt ál- Hugo haladó francia író. Victor Hugo ! last. műveiben kíméletlen harcot folytatott I Nyomorultak című regényében a a kizsákmányolás, a francia feudális fajdalomnak, a forradalom hősei­társadalmi rend ellen. Regényeiben bemutatta a szegények, a kisemmi­nek állít felejthetetlen emléket és megénekli a forradalmárok hősi küz­delmeit a szabadságért. Az alábbi részlet ebből a könyv­ből való, a kis 12 éves Gavroche-ród szól, aki a forradalmárok oldalán harcol a szabadságért... A bariká­dot védőknek fogytán a lőszerük. Gavroche vállalkozik rá, hogy élete kockáztatásával lőszert szerez ... A KIS GAVROCHE HALÁLA Courfeyrac hirtelen észrevett valakit a barikád tövében, az utcát végigszántó golyók záporában. Gavroche a kocsmából szerzett magának egy pe- lackhordó kosarat, kiosont a torlasz nyílásán és zavar­talan nyugalommal rakta át kosarába a barikádok lej­tőjén fekvő halott nemzetőrök tölténytáskájából a puskagolyókat. — Mit csinálsz ott? — kiáltott Courfeyrac. Gavroche arra fordította a fejét: — A kosaramat rakom meg, polgártárs. — Nem látod, hogy kartácsainak? Gavroche így válaszolt: — Csak kartácsoljanakl És aztán? — Jöjj vissza.' — kiáltott Courfeyrac. — Azonnal! — válaszolt Gavroche. Azzal egyetlen ugrással lent termett az utcán. Tizenöt-húsz halott hevert itt elnyúlva a köveze­ten. Ugyanannyi tölténytáska Gavroche-nak és elegen­dő lőszerkészlet a barikádnak. A füst köd módjára ülte meg az utcát. Aki már látott magas hegyszorosok sziklacsúcsai között úszó felhőt, az fogalmat alkothat magának, milyen volt ez a füst, amely a magas házak falai között összesűrű­södött. Lassan gomolygott felfelé és folyamatosan meg­újult: egyre fokozódó homálya a nap fényét is elsá- pasztotta. Az utca igazán rövid volt, de a két végében harcoló csapatok csak nehezen láthatták egymást. A barikádot támadó csapatok parancsnokai szánt- szándékkal fejlesztettek ekkora füstöt, de ez a füst most Gavroche javára vált. A füstfelhő gomolygásában alig-alig látszott ki­csiny termete, s így elég messzire juthatott az utcán anélkül, hogy észrevették volna. Nem jelentett szá­mára különösebb veszélyt az első hét-nyolc töltény- táska kiürítése. Hol hason csúszott, hol négykézláb mászott, foga közé szorította a kosarát, kúszott, tekergeti, kígyózott a halottak között és oly ügyesen ürítette ki a töltény- táskákat, ahogy a majom töri fel a diót. Még elég közel volt a barikádhoz, de már senki nem mert utána kiáltani, nehogy ráterelődjön a figye­lem. Egy halott kápláron különleges, körteformájú lő- poros-tüszőt talált. — Ezt is eltesszük — mondta zsebretéve a »kör­tét« — jó lesz, ha megérik. Addig kúszott előre, míg eljutott arra a pontra, ahol a lőporfüst már nem ülte meg sűrű fátyolként az utcát. Az alacsony kősánc mögül tüzelő katonák és a Párizskornyéki nemzetőrök az utcasarkon hirtelen megpillantottak valamit, ami a füstben mozogni lát­szott. Gavroche éppen egy sarokkő mellett fekvő őrmes­ter töltényeit ürítette ki, mikor egy golyó belevágott a hullába. — A fenét! — szólt Gavroche. — A végén agyon­lövik, a halottaímat. Egy másik golyó szikrát pattintott fel mellette a, kövezetből. Egy harmadik felfordította a kosarát. Gavroche körülnézett és észrevette, hogy a lövés a párizskörnyéki nemzetőrök felől érkezett. A kis hős felállott, kócos haját a szél kuszálta, ke­ze a csípőjén nyugodott. Farkasszemet nézett a tüzelő nemzetőrökkel és nótára gyújtott. Aztán felvette kosarát és egytől egyig visszarakta bele a szétszórt töltényeket, majd a puskatűz irányába nyomulva előre, hozzálátott egy másik tölténytár ki­ürítéséhez. Egy negyedik golyó kishíján őt magát ta­lálta el. De ő csak tovább dalolt. Az ötödik lövésre még dacosabban folytatta énekét. Így folytatódott ez még egy darabig. Félelmetes és bájos látvány volt ez. Gavroche ott állt a golyózáporban és fittyet hányt a puskagolyók­nak. Szemlátomást igen jól szórakozott. Olyan volt, mint a veréb, mikor csipkedi a vadászokat. Minden sortűzre új dallal válaszolt. A nemzetőrök és> katonák nevetve céloztak rá. A fiú hol földrevetette magát, hol felpattant: beugrott egy kapu alá, azután ismét kipenderült az utcára, eltűnt és újra megjelent, félre- agrott, meg visszatért, szamárfület mutatott a kartá­csotoknak, közben pedig szünet nélkül szedte a tölté­nyeket, ürítette ki a tölténytárakat és szaporította ko­sarának rakományát. A felkelők lélegzetüket vissza­fojtva figyelték. A barikád érte reszketett, Ő meg csak enekelt. Nem is gyerek volt, nem is ember, hanem va­lami különös gamin-tündér. A golyók már-már lecsap­tak rá, de ő gyorsabb volt a golyóknál. Valami félel­metes bújócskába kezdett a halállal; valahányszor a csonkaorrú rém arca túlközel férkőzött hozzá, meg­fricskázta ezt a félelmetes orrot. Egy jobban irányzott, vagy alattomosabb lövés azonban mégiscsak eltalálta a lidércként ide-odaszö- kellő gyereket. Gavroche megtántorodott, majd leros­kadt. Kiáltás harsant fel a barikádon, de a gamin mintha új erőt merített volna a kövezet hideg érinté­sétől, azonnal újra felegyenesedett. Ott ült a földön, keskeny vércsík szántotta végig az arcát, két karját a levegőbe emelte, a lövés irányába nézett és tovább énekelt. Dalát azonban már nem tudta befejezni. Újabb golyó süvített az előbbi irányból és torkára forrasz­totta a dalt. Arccal a kövezetre borult és nem moz­dult többé. A kis hős elesett. Számoljuk fel a jobboldali nézeteket ei kultúra terén is PÁRTUNK Központi Vezetőségé­nek márciusi határozata leleplezte az utóbbi évben elburjánzott jobbol­dali nézeteket, melyek károsan be­folyásolták szocialista fejlődésünket. A határozat feladatul szabta meg a jobboldali nézetek elieni kíméletlen harcot, ezek ideológiai szétzúzását. A határozat elsősorban gazdasági életünket elemezte, az ipar és a mezőgazdaság helyzetét. Ebből egye­sek azt a következtetést igyekeztek levonni, hogy a határozat nem vo • natkozik a kulturális élet területére, hogy ezen a fronton minden a leg­teljesebb rendben ment az érintett időszakban. Mások éppen az ellen­kező végletbe estek, a határozatból levonták a következtetéseket a kul­túra területére is, de ezt helytelenül tették és azt hirdették, hogy 1953 óta nem született komoly eredmény, ami született, az mind rossz. Először a túlságosan sötéten látók nézetét vegyük, mely szerint 1953 óta nincs eredmény a kulturális élet területén. E nézetet vallóknak: nincs igazuk. Igenis vannak komoly ered­ményeink. Hogy csak néhányat em­lítsünk ezek közül: az irodalomban és művészetben éppen ebben az idő­szakban sikerűit leküzdeni a sema­tizmust, ez időszakban vált sokolda­lúvá az életábrázolás, és a konflik­tusok bátor feltárása is lényegében 1953 után vette kezdetét. 1953 óta sok kiváló alkotás született iroda­lomban és művészetben egyaránt. A tömegek kulturális szükségleteinek kielégítését szolgálja a megindult Ol­csó Könyvtár sorozat is, amely min­denki számára könnyen hozzáférhe­tő. Az 1953 utáni időszak hatalmas eredménye az öntevékeny színját­szás és más tömegkulturális tevé­kenység nagyméretű fellendülése is. Nézzünk erre néhány bizonyító ada­tot is. Megyénkben 1952-ben 348 kul- túrcsoport működött, ma 762. 1952- ben 2 népi együttes volt, ma 21. .‘Színjátszócsoport 73 volt, ma 303. Énekkar 1952-ben mindössze 23 volt, ma 98 működik. Kultúrotthon 103 volt, ma 143 irányítja a községek kul­turális életét. A tömegkultúra ilyen hatalmas arányú fellendülésében ter­mészetesen része volt a Hazafias Népfront aktív tevékenységének is- Mindez az öntevékenység fokozódá­sával jár együtt, nem is kis ered­ménnyel. Somogyaszalóban pl. a he­lyes társadalmi viselkedésről tarta­nak előadásokat az ifjúságnak, me­lyekre a felnőttek is szívesen eljár­nak. A toponári fiatalok pedig a kultúrcsoport bevételeiből tanulmá­nyi kirándulást rendeznek külön autóbuszon. A HATÁROZAT utáni másik té­ves nézet szerint a kultúráiét terü­letén nem volt tapasztalható a jobb­oldali elhajlás. Nekik _ különösen nincs igazuk. A határozat — ha nem is elemzi részletesen a kultúra te­rületét — igenis vonatkozik a kul­túrára is, ezen a téren is megtalál­hatók a jobboldali nézetek, mégpe­dig nem is olyan kis mértékben. Nézzük csak a főbb hibákat. Az egyik hiba a burzsoá ideológia behatolása az öntevékeny színjátszás területére. Ez megmutatkozik a régi népszínművek előkerüléséből, egyes burzsoá és nacionalista nézetű szín­műírók feléledéséből. Ez a behatás oly erős volt, hogy az ifjúság egy részét megtévesztette, s még a DISZ-szervezetek sem léptek fel el­lene. A felettes népművelési szervek opportunista álláspontja miatt sok­szor elő is adták ezeket a darabokat. Mosdóson például a Férjhez megy a bíró lánya című népszínművet ta­nulták meg a fiatalok, s a járási népművelési csoport a DISZ járási titkárának írásbeli kérésére meg is adta a játszási engedélyt. A DISZ Kaposvári Járási Bizottságának meg­alkuvását bizonyítja az a tény is, amikor a simonfai fiatalok a Sárga csikó játszása iránti engedély után szaladgáltak. Farkas elvtárs, a DISZ járási bizottságának titkára írásban kérte az engedély megadását a járási népművelési csoporttól, de az írás végén a következő mondat áll: »Ja­vasoljuk, hogy a színdarab könyvet az előadás után vonják be«. Külön érdemes megemlíteni a ba- latonmáriafürdői esetet is, mert eh­hez hasonló több is előfordult me­gyénk területén. A ibalatonmáriai DISZ kultúrcsoport a Falu rosszát ta­nulta meg, már a díszleteket is el­készítették és csak az előadás előtt közvetlenül mentek engedélyért. A Fonyódi Járási Tanács népművelési csoportja természetesen először nem adott előadási engedélyt, később azonban a járási DlSZ-bizottság tit­kárhelyettesének személyes közben­járására a járási népművelési cso­port engedélyezte a darab egyszeri bemutatását. Ez természetesen meg­alkuvó álláspont volt. A helyzetet méginkább kiélezte az, hogy a má­sodik előadást már nem engedélyez­ték. A balatonmáriaiak ekkor már az ügyészséggel fenyegetőztek és fittyet hányva minden rendelkezés­re. másodszor is előadták — most már engedély nélkül — a darabot. Ezért természetesen megkapják a megérdemelt büntetést, de az ügy­ben ludas a járási tanács népműve­lési csoportja is. Az osztopáni DISZ-szervezet fia­taljai ugyancsak a Falu rosszát ta­nulták, elő is adták a községi tanács támogatásával — engedély nélkül. Velük szemben is törvényes úton kellett fellépni az engedély nélküli előadás miatt. A kaposfüredi tűzoltó kultúrgárda pedig egy ízléstelen, megbotránkoztató darabot adott elő Somogyaszalóban. ugyancsak enge­dély nélkül. Mezőcsokonyán az Árva Rózsikát adták elő szintén engedély nélkül. Még hosszan sorolhatnánk a hasonló eseteket, melyek mind-mind a burzsoá kultúra térhódításáról ta­núskodnak, hol felsőbb hozzájáru­lással, hol anélkül. JELENTŐS hiba az is, hogy szín­játszásunk a népszínművek mellett túlzásba viszi a klasszikus darabok j nehéz, klasszikus darabokkal kíséi előadását és idegenkednek a mai léteztek. . tárgyú daraboktól és az egyfelvoná-j EZEK a jobboldali elhajlás fon. sósaktól. A kaposvári járásban pél- sabb tünetei a kultúra területen. Mi dául ez évben mindössze egyetlen okozta ezeket hibákat? A jobboldali olyan színdarabot adtak elő, amely elhajlás a kultúra ^ területén is a szocialista építésünk szolgálatában Nagy Imre-féle politika követ,kez- áil (Szentgáloskér: A közös út), s menye. A Központi Vezetőség mai- ezt is elég alacsony színvonalon. i ciusi határozata megóLapitja Nagy Színjátszóink húzódoznak a szov- j Imrének a Szabad Népibein me_&Je jet és a népi demokratikus országok leint cikkére hivatkozva, hogy »Nagy darabjainak előadásától is. Ez is ti- Imre ellvtárs egyenesen bátorította a pikus jobboldali elhajlás, a proletár- internacionalizmus semmibe vevése. AZ UTÓBBI idők jellemzője az operettláz. Úgyszólván alig akad egy­két község megyénkben, ahol ne ta­nultak volna, vagy ne tanulnának valamilyen operettet. Különösen a Csárdáskirálynő és a Gül Baba az elterjedtek. Az operettek előadása magábanvéve nem hiba, de azzá vá­lik — és azzá is vált —, ha minden más műfajt mellőznek az operett ked­véért. Ez a helytelenül értelmezett közönség-igényből és az anyagiasság­ból adódik. Tapasztalták, hogy az operettelőadásoknak nagy a látoga­tottsága, s ezt igyekeztek kihasznál­ni, pénzszerzési forrásnak tekinteni. Ennek érdekében feláldozták az esz­meiességet is. A jobboldali elhajlás még az álta­lános iskolák műsoraiban is erősen érezhető. 1953 előtt a falusi színját­szás helyes irányú műsorválasztásá­ban — bátran mondhatjuk — az ál­talános iskolák jártak az élen új éle- tünk építésének problémáiról szóló ^s egyfelvonásosaikkal, jeleneteikkel, s a rigmusbrigádok jól sikerült rigmu­sokkal köszöntötték az élenjárókat, serkentették a lemaradókat. Ma pe­dig úgyszólván teljesen kihalt a rig­mus és a legkedveltebb műfaj a mesejáték, meseoperett lett. Félreér­tés ne essék: kell ez is, de nem az előbbiek rovására. párton .belül és a párton kívül a kis­polgári elemeket, helytelen, a párt tekintélyét aláásó tevékenységük fo- hozására... A jobboldal i elemek a párton kívül és a pártom belül j el­adásinak tekintették e cikket és romboló módon kezdték támadni a párt helyes politikáját.« Ez történt a kultúréletben is: el­aludt az éberség, a kispolgári réte­gek vérszemet kaptak és igyekeztek beférkőzni a kültúrétot irányításiába, igyekeztek magukhoz .ragadni a ve­zetést. Csornában például egészen az avamtgardizmusig fajult a helyzet, s amikor a kultúrotthonigazgaitó nem az ifjúság helytelen akarata szerint cselekedett, a fiatalok leváltással fe­nyegették meg, egyszerűen mellőzték és egy Keltemen nevű volt kizsákmá­nyoló kezdett el színdarabot tanítani. A kispolgári rétegek aktivizálódá­sát lehetővé tette a kultúráiét veze­tőinek hiányos marxista műveltsége ás, melynek következtében gyengült az ideológiai propaganda munka, í előtérbe került tíz opportu- a megalkuvás, amint azt a fentiekben is láttuk. To­Az énekben és a zenében a moz­galmi dalok visszaesése, a program­zene kevés száma, a kamarazene túltengése és a bonyolult kórusmű­vek dominálása jelzi a jobboldali el­hajlást. Erről tanúskodnak a nem­régiben lezajlott járási kultúrverse­vábbi előrehaladást a kultúrmunká- ban csak úgy érhetünk el, ha mi­előbb leküzdjük ezeket a megnyil­vánulásokat és kíméletlen harcot folytatunk a fentieket előidéző bur­zsoá ideológia ellen. Ehhez minde­nekelőtt fokoznunk kell marxista műveltségünket, fejlesztenünk kell a kritikát és önkritikát, nyíltan és bátran fel kell tárni a téves jelen­ségeket. A legfőbb feladat: .pártossá tenni a kultúrát, a népművelést. Eh­hez fel kell használnunk eddigi ered­ményeinket és mindenben követ­nünk kell pártunk útmutatásait. Csak így, ezek megvalósításával Vi­nyek bemutatói is, melyeken még a hetjük győzelemre a kultúrforraöal- falusi, alig megalakult énekkarok is | mat. Várkonyi Imre.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom