Somogyi Néplap, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-18 / 115. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1955. május 18. Összehívták az orsfcággyíílé&t A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. paragrafusának második bekezdése alapján az országgyűlést az Albán Kípköztársá- ság, a Bolgár Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a kengyel Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Szovjet Szoéialistá köztársaságok SZ^éétsége és a Csehszlovák Köztársaság között Varsóban az 1955. évi májas 14-én kötött barátsági, együííffifilíödésí es kölcsönös segélynyújtási szerződés törvénybe- ik tatás a céljából 1955. május 25-én dételűít 10 érára összehívja. II béke ügyéi előmozdító, hatalmas siker a jugoszláv—szovjet viszony reodezése Tito elnök május 15-i beszéde Begrád {TASZSZ). Tito jugosz láv elnök május 15-én Polában beszédet mondott Isztria felszabaduldsának 10. évfordulója alkalmából. Éeszédében kijelentette: »Á jelenlegi nemzetközi helyzet elemzése arról tanúskodik, hogy a békeharc nem maradt eredménytelen és hogy a négy erőfeszítésekkel elért eredmények eléggé lelkesítőek«. Tito elnök példa gyanánt hivatkozott a koreai és indokínai háború beszüntetésére, a trieszti kérdés megoldására és az osztrák államszerződés megkötésére. Lelkesítőén hat az is — mondotta az elnök —. hogy a három nagyhatalom közös tanácskozást javasolt a Szovjetuniónak, amelyen megtárgyalnak különböző megoldatlan problémákat. Jéleníős fontosságú az a javaslat, amelyet néhány nappal ezelőtt terjesztett elő a Szovjetunió a leszerelés kérdésében és sok más problé- tna megoldására. Elmondhatom, hogy ezek a javaslatok sok olyan kérdést tartalmaznak, amelyeket meg elégedéssel fogadhatunk és boldogok leszűrik, hä e javaslatok leglényegesebb tételei megvalósulnak. Nézetem szerint tekintélyes hozzájárulás ez a világbéke megszilárdításához, a népek és államok közötti bizalom légkörének megteremtéséhez. Tito kijelentette, hogy a béke ügyét előmozdító hatalmas siker a jugoszláv—szovjet viszony rendezése, Tito üdvözölte a május végén Belgrádban sorra kerülő szovjet—jugoszláv tárgyalásokat és a Szovjetunió kezdeményezését. Egyenjogú alapon fogunk tárgyalni — jelentette ki Tito — az egész világ szemeláttára, az egész Nyugat és az egész Kelet tudni fogja, miről tárgyaltunk és miben egyezünk meg, mivel az adott esetben nem szándékozunk színfalak mögötti manőverezést folytatni és nem szándékozunk senki rovására cselekedni. Nem a mi hibánk, ha Nyugaton ki kell ábrándulniuk azoknak, alak olyasféle illúziókat tápláltak, hogy Jugoszláviának valami másnak kell lennie, mint ami jelenleg. Tito elnök kijelentette, hogy Jugoszláviának egyforma kapcsolatokat kell fenntartania a Szóvjetünióvál és a többi keleteurópái Országgal, valamint Nyílgát országaival és sok más országgal, máid rámutatott arra, hogy Jugoszlávia nem csatlakozik semmiféle tömbhöz. Tito hangsúlyozta, hogy a belgrádi tárgyalások egyfelől Jugoszlávia, másfelől a Szovjetunió és a keleteurópai országok együttműködése és egymás mellett élése alapján fognak alakulni, a szuverenitás és függetlenség tiszteletbentartásának alapján. A tárgyalások célja nem ideiglenes megoldás avégett, hogy valamiképpen kiküszöbölődjék a jelenlegi helyzet, hanem szilárdabb alap megteremtése, amelyre a jövőben általában világszerte építeni kell a viszonyokat. Tito a továbbiakban emlékeztetett arra, hogy még számos megoldatlan probléma van, ami komoly nyugtalanságot okoz, majd hangsúlyozta a német kérdés megoldásána k szükségességét. Aggasztó tény — mondotta Tito —, hogy vannak a világon olyan emberek, akiknek szava döntő, s akik még mindig úgy vélekednek, hogy csak erő segítségével lehet elérni a békét. Pedig az erő koncepciója és a fegyverzetbeli fölény nem hozhat semmiféle eredményt, mivel mindkettő háborús veszélyt rejt magában, Jugoszlávia azt óhajtja. hegy a megoldatlan kérdéseket erő segítségül hívása nélkül, békés úton oldják meg. Ezért elleneztük — mondotta — az Atlanti Tömbhöz való csatlakozást és úgy véljük, hogy most nem a fegyvercsörtetés, hanem a tárgyalások ideje érkezett el. Ugyancsak ezért ellenezzük az atomerő, az atom- és hidrogénbombák háboríts célokra való felhasználását, jmivel ez a legnagybbb veszélyt rejti magában az emberiségre nézve. Nem elégséges azonban csak eltiltani az atomfegyvert és megakadályozni alkalmazását, hanem bátran hozzá kell látni az általános leszereléshez is. Tito ezután köszönetét mondott a nyugati hatalmaknak, különösen az Egyesült Államoknak azért a segítségért, amelyet Jugoszláviának nyújtottak és nyújtanak még mindig. Kijelentette, hogy Jugoszlávia népei a jövőben, ugyanúgy, mint eddig, sein,miféle feltételbe nem egyeznek bele a nekik nyújtott, vagy nyújtandó segély kapcsán. Tito közölte, hogy Jugoszlávia a legjobb kapcsolatokat óhajtja fenntartani a nyugati országokkal. Végezetül Tito újból kifejezésre juttatta azt a meggyőződését, hogy a szovjet—jugoszláv tárgyalások konstruktívak lesznek és óriási mértékben járulnak a világ békéjének megőrzéséhez. Az USA által támogatott Csang Kaj-sek banditák elaknásították a tajvani tengerszorost Peking (Uj-Kíma). A Csang Kaj- sek-banditáik újabb kísérletet tettek aura. hogy tehetetlenné tegyék a nemzetközi hajózást a tajvani temkormányaihoz juttatott értesítésekben a Csang Kaj-sek-kiikk közölte, hagy a tajvani tengerszorosba belépő és a partmenitn szigetekhez közegeúszorosbain. Különböző országok ledő hajóik aknára futhatnak. A begyűjtési miniszter szabályozta az alkotmány ünnepének tiszteletére kezdeményezett begyűjtési versenyt Az éves begyűjtési verseny új szakaszában az alkotmány ünnepének tiszteletére már eddig számos községben, járásban és megyében születtek új felajánlások. A begyűjtési miniszter utasítást adott ki az éves versenynek az alkotmány ünnepe tiszteletére folyó szakasza részletes szabályozásáról. Az utasítás szerint a versenyértékelésnél számításba veszik az egész évi gabenabe- gyűjtési tervek teljesítését, valamint a májas elseje—szeptember tizediké között beadott hízottsertés, vágómarha, tej, tojás és baromfi, hús mázsára átszámított mennyiségét. A verseny záróértékelésére szeptemberben, a szeptember tizediki állapotnak megfelelően kerül sor. Ebben a versenyszakaszban külön jutalmazzák a gabonabegyűjtést, az állat- és állati termék begyűjtési verseny országos és megyei helyezettjeit. A gabonabegyűjtési versenyben győztes megye a Minisztertanács vándorzászlaját, elismerő oklevelét és pénzjutalmát nyeri el. A gabona-, valamint az állat- és állati termék begyűjtési versenyben első három megye és begyűjtési hivatala a begyűjtési miniszter vándorzászlaját, elismerő oklevelét és pénzjutalmát kapja. Ugyanezt a jutalmat nyeri el a csoportonként mindkét versenyben, első két -járás, az első város, valamint az első három község és termelőszövetkezet. A gabenabegyűjtési versenyben a jó helyezést elért városok 30 000—40 000, a községek 12 000—40 000 forint, a termelő- szövetkezetek pedig 6000—20 000 forint pénzjutalomban részesülnek. Jelentős összegű pénzjutalom illeti meg ezenkívül a megyei, járási, városi és községi begyűjtési hivatalok és a községi tanácsok dolgozóit is. A jutalmakat szeptember 25-én adják át ünnepélyesen. PÁRT ÉS PARTÉÉTTÉS * A böhonvei községi ffártbizotliájg munkája Hz álja mi feg vélem megszilárdításáért HÖhönyét az elmúlt hónapokban Visszahúzta az adó- és begyűj- tfcrv téhjésítésébéiri az. hógy a „ tanács széméthúnyt a törvény megsértése felett és nem minden esetben szerzett érvényt az állami fegyelem betartásának. A községi pártszervezet gyakran foglalkozott vezetőségi ülésein ezzel a hibával, határozatot is hoztak annak kiküszöbölésére, de lényeges javulás nemigen történt. Két hónappal ezelőtt, amikor a Központi Vezetőség februári határozata értelmében. Böhönyén is megválasztották a községi pártbizottságot, elsődleges feladatként állt az új pártbizottság élőtt a törvényesség megszilárdítása, á kalikókkal szemben korábban tanúsított megalkuvás felszámolása. Eddig ugyanis a községben élő ku- lákok jelentős beadással vagy adóval hátralékban voltaik. A rossz pá1- da pedig ragadós, hamar követésre talált a dolgozó parasztoknál! is, akik joggal mondhatják: ha a tanács elnézi az osztályelleniségnek a törvénysértést, nézze el a miénket is. A községi pártbizottság felismerte, milyen súlyos veszélyt rejt magáiban az ilyen úiberatizmius, s ezért megalakulásától számított első perctől kezdve nagy figyelmet szérűiéi1 a törvényesség betartására. Ez abban nyilvánult meg legelőször, hogy az első végrehajt,.bizottság ülésén beszámoltatta a tanácselnököt a begyűjtés és adóterv- teljesítéséről. így tiszta képét nyertek róla, hogy hány hátralékos van és az milyen mértékű. Kincses Bakos kulák pl. 680 forint értékű sértésibeadással volt hátralékban. A pártbizottsági ülés j határozatot hozott, hó^y a tanács l szólítsa fel á kulakót Kátratlékia zá- -pós határidőn belüli réhdézés'éré', s dméhnyibén a félszólítóstniak néha lenne fogária,íja, számé!fássá ék Áí állami fegyelem megszilárdítására: még több, hasonfló határozatot hozták az ülésein. S hogy Böhönyén sem állt fenn a kiuláteok fizetésképtelensége, bizonyítja, hogy a felszólítást követő egy órán belül Kincses Bako-s kifizette a 680 forintos hátnallékát. Az eredmény pedig abból származott, hogy ® tanács élt a törvényadta jogával, A községi pártbizottság a törvényesség .betartásában azt ás megköveteli a tanácstól, hogy a dolgozó parasztok körében 'ís érvényt szerezzen a nép által hozott törvényeknek. Az, hogy a községi álapszervezetek kommunistái, a itarácrtngcít politikái nevé'őrnunikával is alátámv :rt- jak a törvényesség megszilárdít? iát. azt eredményezte, hogy a község á j hazánk felszabadulásának évforduló- I ja es május 1 tiszteletére indított versenyben, jóval előbbre jutott a járás községei közötti versenyben.. Évi tojáspeadási tervük teljesítéséből 9 mázsa hiányzók, s ez a helyzet a vágómarha- és a barcmfibeadástbci.i is. A községi pártbizottság azt is megvizsgálta, hogy mi az oka a sertésbeadásban 1 való elmaradásnak. Megállapította., hölgy ennek legman gyoibb kerékkötője a nem kielégítő sértésszaporulat. S ekkor egy lépéssé! tovább meritek. Az -világos volt, hogy úgyszólván egyhelyben tópoigó állattenyésztés mellett nem valósítható meg a községiben a beadás rendszeres teljesítése. A feladat tehát az, meg kell vizsgálni: mi okozza az egyhelyben topogást, s ennek leküzdé- sére mályen >intézkedéséket kell tenni. A pártbizottság következetes volt, a megkezdett munkát nem hagyta félbó és. mégéüd,jSítöttá. hogy á sertésállomány, úgyszintéh a rtárfia- á’í’orriány növékéíféSénék. áka'fíá'ya elsősorban az apaállatok elhanyagolásából, a legeltetési bizottság gyenge munkájából fakad. A legeltetési bizottság nem ellenőrzi az apaállatok takarmányozását, így előfordul, hogy az apaállatok nem kapják meg a számukra megállapított takarmány- mennyiséget. Hóiba van a pásztorok körül is. A legeltetési bizottság, bár arra határozat van, hogy a pásztor részére biztosított földet felszántat- ja, elvetteti, ezt csak nagy vonakodással hajtja végre. így aztán fennáll annak veszélye, hölgy á község állattartó gazdáinak megfelelő pásztor, otthagyja .áldását, s ilyen ».gondoskodás« me’lefí csak olyan pásztori kápniak, akire ném bízzák a gazdák az állatok őrzésiét. A községi pártbizottság most napirendre tűzi ézit. a kérdést ós és bizonyába megtalálja a szükséges megoldást. Mindézt csak példaként említettük, de még számos dolgot felsorakoztathatnánk aradiak igazolására, hogy a iböhönyei községi pártbizottság milyen következetesein harcol az állami fegyelem, a törvényesség betartásáért. Az pediig, hogy mentesük olyan határozatokat hoz a pártbítottsóg, hogy a tanács biztosítsia a beadás, az adóterv teljesítését — hanem kutatja az okokat is, melyek akadályozzák, azt mutatja: széleslátással, körültekintően, az adottságokat figyelembevevő irányítja a község életét. Példamutató a községi pártbizottság munkája, érdemes -arra, hegy megyénk többi pártbizottsága is kialakítsa a maffia, hasonló vezetesa és muiníkastfflusát. O V E C S KI N Falusi hétköznapok Martinon, a kerületi pártbizottság másodtitkára nem ért egyet Borzöv első titkárral a kolhozok gabonabeszolgáltütásának felemelésében. A jó kolhozok nem vállalhatják a rosszak terhét. — Egy szem sincs — felelt Martinov. — Az eső előtt naponta beadták, amit kicsépeltek, ma is van még learatott gabonájuk asztagban, de a gabona tíz százalékát még le sem aratták. — A gépállomással volt välarrii bajük — tette hozzá Rugyenko. — Fiatal, tapasztalatiad kombájnkezelőket kaptak. A gépek újak voltak. De többet álltak, mint dolgoztak. — Szóval a »Hajnalnak most nincs kicsépelt gabonája. És a beszolgáltatással hogy áll? — Hatvan százalékra teljesítette — szólt közbe Rugyenko. — No és a »Vörös szántóvető«? — Ugyanúgy. — Hát a »Mi útunk«? — Az már rosszabbul. — Martinov az asztalhoz lépett. Gabonájuk harminc százalékát még le sem aratták, s amit learattak, azt sem rakták asztagba... A kolhozban nincs elnök. — Rövid , hallgatás után hozzátette: — A legelmaradottabb kolhozba a legmegbízhatatlanabb em_ bért küldtük. Talán büntetésből? Azért, mert akadályozta az ipari kombinát munkáját? — Úgy... És a »Második ötéves terv«? — Ott van elég sok ki- csépelt gabona — mondta Rugyenko. — A földeken hever, halomban. Szárítani kellene. — Mi az ördögöt fecsegtek itt nekem igazságosságról, politikáról! — Borzov öklével az asztalra csapott. — Hol a gabona? Az. amit most rögtön, ebben a pillanatban gépkocsival az elevátorhoz lehet szállítani? — Ebben a pillanatban gépkocsival nem lehet szállítani. — Martinov kimutatott az ablakon. Az eső zuhogott künt, mintha dézsából öntötték volna. — Ha eláll az eső, egy nap alatt felszáradnak az utak. De hol a gabona? Ezek a kolhozok már teljesítették a tervüket, most mossák a kezüket és fütyülnek a kerületi kimutatásra; emezeknek pedig nincs fcicsépélt gabonájuk. Azt hiszitek, hogy a területi bizottság hajlandó lesz várni, amíg mi itt igazságot teszünk? Mit tudunk a valóságban le- szállítáni ezen a héten? Milyen lesz a következő kimutatás? Erről van szó, ezt mondjátok meg, ti nagy politikusok! ... — Ha politika nélkül lehetne teljesíteni á beszolgáltatást, akkor a kerületi párttitkárokra tulajdonképpen nem is lenne szükség. Akármilyen beszolgáltatási felelősre. is rá lehetne bízni... — felelte Martinov. — Látom .már — mondotta Borzov —, hogy a kerületi beszolgáltatás teljesítésénél?: legnagyobb akadálya te vagy, Martoniv elvtárs! Megijedtél a nehézségektől és másokat is fékezel. »Teljesítették!« ... Bomlasztod a pártszervezetet. — Hát ez már egy kicsit sok, Viktor Szemjo- novics! — Rugyenko összeráncolta a homlokát és idegesen forgolódott a székén. Martinov leült. Ujjaival beletúrt üstökébe, nekivetette hátát a szék támlájának és tekintetét mereven Borzovra szegezte. Napbarnított arca elsápadt. Még nem válaszolt, amikor Borzov csengetett, s belépett titkára, egy fiatal, szőke fiú, Szasa Trubicin. — Megérkezett, Viktor Szemjonovics? — Igen, megérkeztem. Jó egészséget! Ülj le és írd: »Mindén gépállomás igazgatójának, minden kölhozelrtöknek és a kolhozok alapszervi párttitkárjainak ... Az aratással és a beszolgáltatás teljesítésével a kerület szégyenletesen lemaradt. Ennek egyedüli oka a ti bűnös nemtörődömségetek és az, hogy teljesen megfeledkeztetek az állam érdekeiről... « Leírtad? »Ti feleltek azért, hogy e távirat vétele után azonnal üzembe helyezzék az összes kombájnokat és az egyszerű aratószerszámokat is...« Leírtad? »Gondoskodni kell, hogy a cséplőgépe]? éjjel-nappal működjenek ... Fedetlenül biztosítani kell a napi ga- bonabeszolgáltatási terv teljesítését, oly módon, hogy az’ eddigi lemaradásunkat a következő két-három nap alatt behozzuk ... Valamennyi gépi és igás szállítóeszközt a gabonabeszolgáltatás céljára kell átállítani. A terv nemteljesítéséért mind párt-, mind állami vonalon szigorúan felelősségre vonunk ben neteket... « Aláírás: Borzov... — Az első titkár Rugyenkóra pillantott — ... És Ru> gyenko. Rugyenko legyintett. — írd!..: — Ennek a táviratnak esvik példányát őrizd meg, Trubicin elvtárs — mondta Martinov. — Lehet, hogy egyszer majd kiadják »Összes műveinket«. Szasa Trubicin megállt a küszöbön és kérdőn csodálkozó tekintette] nézett Martinovra. — Menj és gépeld le! — mondta Borzov. — Mondd meg. hogy ezt a táviratot es?v órán belül minden kolhoznak meg kell kapnia! Trubicin kiment. — A lelkiismeretedet nyugtatod meg talán ezzel a távirattal? — kérdezte Märttoov. — Persze, mégis csináltunk valamit. Felírtunk valamit egy sürgönycédulára és szétküldtünk egy sablonos, lapos tartalmú táviratot. — írj eredetibbet! Könnyű neked, hiszen te irodalmár vagy! — mondta színlelt nyugalommal Borzov és Ru- gyenkóhoz fordult. Kérdezett tőle valamit, de az elnök nem felelt a kérdésre, hanem Martinovra mutatott. — Viktor Szemjonovics. hallgassuk meg, mit javasol ő? — Hát mit javasol? — Azt javasolom — Martinov közelebb húzta székét Borzovhoz —, hogy botokat és rozsét vágjunk az erdőben; ezt akkor is lehet, ha esik az eső, nem igaz? A szérűket is befedhetnénk szalmával, nem igaz? Persze nem kellemes, ha munka közben az ember nyakába csurog az eső, de ez nem lehet akadály. A fronton hidakat vertünk esőben és ágyútűzben. A gépkocsit nem lehet rávenni, hogy sárban is menjen, de az emberekkel lehet okosan beszélni. Itt kell most megfognunk a dolgot. — A két elképzelés, a tiéd meg az enyém, nagyon. jól megfér egymás mellett — felelte Borzov. — Dehogy is! Ha lehetetlen dolgot követelünk a kolhozelnököktől, akkor a jó tanácsot is elengedik a fülük mellett. »Ütembe helyezni az összes kombájnokat!« Az ilyen távirat üres fecsegés! Akár már azt is írhatnád — robbant ki Martinovból —, vessétek az őszieket, gyerünk az őszi szántással, . akár esik, akár nem. — Mi talán nem kapunk ilyen táviratokat a területi bizottságtól? (Folytatjuk.)
