Somogyi Néplap, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-15 / 113. szám

SOMOGYI NÉPLAP 7 Vasárnap, 1955. május 15. Tíz perc az nagy idő! / ÓKOR ÉRKEZTÜNK a Vas­kombinátba — az öntöde dol­gozói ugyanis éppen röpgyűlést tar­tottak — Vég elvtárs, a műhely ve­zetője értékelte legutóbbi eredmé­nyeiket, egyúttal azt is elmondta, hogy kire milyen munka jut a terv­teljesítésben. A körös-körül ülő, grafitportól fekete munkások figyel­mesen hallgatták szavait. Mi sem akartuk hát megzavarni a csendet, ezért suttogva kérdeztük Kiss elv­társtól — a MEO mellettünk álló vezetőjétől —, hogy a sok ember kö­zül vajon melyik Horváth István? "Tudniillik ővele szerettünk volna be­szélgetni. Kiss elvtárs egy magas- termetű, barnahajú, okosszemű fia­talemberre mutatott, aki kissé tá­volabb, két vastag oszlop között áll­dogált. — Ez lenne Horváth István, a no­tórius későnjáró? — csodálkoztunk magunkban, hiszen e fiatalemberről 'hamarabb feltételeznénk 200 száza­lékos teljesítményt, mint azt, hogy pl, május első dekádjában kétízben is elkésett munkahelyéről. Pedig az igazság sajnos ez. Sőt még ennél is több! Mert hallgassuk; csak figyel­mesen Vég elvtárs szavait, mit is mond: »Az első negyedévben 6 szá­zalékról 11 százalékra emelkedett az öntödei selejt, ami a vállalatnak 160 ezer forint kárt jelentett. Ebből azonban mindössze 1 százalékot, azaz 1600 forintot térítettek vissza a dol­gozók. Mindennek legfőbb előidézői pedig azok a szaktársak, akik sem­mivel sem törődve, gondatlanul, ha­nyagul végzik munkájukat. Szabó "László és Gazdig László szak társ ak­nák pl. jóval 10 százalék fölött van a selejtjük, de megemlíthetem töb­bek között Horváth István nevét is, akinek április havi selejtje 5,49 szá­zalék volt«. Alig várjuk, hogy véget érjen a termelési értekezlet, s Horváth Ist­ván elvtárs nyomába indulunk. Ha­marosan rá is akadunk a műhely -egyik sarkában, s nemsokára már arról beszélgetünk, hogy mi is az oka annak a bizonyos csúfságnak. JVIEGTUDJUK, hogy negyedik éve dolgozik az üzemben, s kezdetben a legjobbak közé tarto­zott. Különösen akkor emelkedett magasra teljesítménye, amikor báty­jával, Horváth Józseffel együtt dol­gozott. Az utóbbi időben azonban va­lahogy .visszaesett, s egyre több a panasz ellene. — Talán messze lakik, Horváth elvtárs, hogy olyan gyakran késik? — kérdezzük tőle, de ő nemet int 'fejével, s úgy válaszol: — Nem lakom messze, nem is azért késem.' Hanem az öltözőben húzzuk el1 az időt. összeverődünk ketten-hárman, beszélgetni kezdünk, mindegyikünk elmeséli az előző na* pi élményeket, aztán csak azt vesz- szük észre, hogy már réges-régen el­kezdődött odakinn a munka. — Tudja-e, Horváth elvtárs, mennyi kárt okoz csak egyetlen tíz •perces késéssel? — Hallgat, aztán halkan felel: — Sejtem körülbelül. — No én majd pontosan meg­mondom — vág közbe egy észrevét­lenül mellénk érkezett idősebb fér­fi, aki nem más, mint Somogyvári "Lajos művezető, Horváth István köz­vetlen felettese. Kiss elvtárssal azon nyomban ki is számítják, hogy 'egyetlen tízperces késéssel 120 fo­rint kárt okoz a vállalatnak, ennyi idő alatt lcb. 120 forint értékű mun­kát tudna elvégezni. De nemcsak ez a baj, fenntartja egyúttal a többi munkatársát is, akik kénytelenek várakozni reá — Pedig Pista nem volt mindig ilyen — folytatja Somogyvári elv­társ. — Rendes, szorgalmas gyerek­nek ismertük meg, aki a műhelyben éppúgy megállta a helyét, mint a futbailpályán, hiszen egyúttal a leg­kitűnőbb sportolók közé tartozik. De mostanában olyan, mintha ki­cserélték volna. Pedig sokszor fi­gyelmeztetem magam is: »Pista, ■dolgozz rendesebben, ne fecsegj munka közben, hiszen azzal a töb­bieket is zavarod. Meglátod, mind­járt kevesebb lesz a selejt, magasabb a százalék, meg aztán a fizetés is •több«. Ha ez a fiú legalább úgy dol­gozna, mint ahogy sportol, már két­szeres sztahanovista lehetne. Higgyék el nekem, mert én tudom. Tudom, mire képes — fejezi be szavait So­mogyvári elvtárs és olyan szeretet­tel néz a hosszúra nőtt, nyurga fiú­ra, ahogy csak édesapa tud nézni legkedvesebb gyermekére. Pista lesüti szemét, nem védeke­zik, nem mentegetőzik. Érezzük — most nagyon, nagyon szégyellj ma­gát. Egy darabig hallgatja a róla fo­lyó beszélgetést, aztán felemeli fe­jét és nagyon komolyan mondja: — Elvtársak! Megpróbálom más­ként és igyeíkszem újra a régi lenni. Most ugyanis versenybe kezdünk a közelgő DISZ-kongresszus tiszteleté­re, és ígérem, hogy ez idő alatt új­ra az élvonalba emelkedem . .,. Töb­bet nem fognak csalódni bennem — mondja és még hozzáteszi: — ígé­rem! TUEM AKARJUK hosszabb ■L* ideig elvonni munkájától, ezért elbúcsúzunk tőle meg Somogy­vári elvtárstód is. Benn az irodában elővesszük a régebbi kimutatásokat, munkalapokat és kiírjuk azokat a számokat, melyek különösen érde­kelnék bennünket. Gondolatban ma­gunk mellé ültetjük Horváth Ist­vánt: gondolkozzék ő is velünk. Az első hónapban 13,49 forintot, a má­sodikban 10,57-et, a harmadikban 34,44 forintot, a negyedik hónapban 32,74 forintot vontak le neki selejt- térítés címén. Ez összesen 91,24 fo­rint. Ennyivel lett kevesebb a fize­tése saját gondatlansága miatt. Eb­ből az összegből vehetett volna ma­gának egy nyári inget, vagy 3 szép nyakkendőt,: esetleg 7—8 darab jó könyvet, vagy megvásárolhatott vol­na ezek helyett öt pár zoknit, vagy egy szép hangulat-lámpát a szobá­jába, de mivel Pista mindössze 19 éves, ha úgy tetszene, e pénzből akár 20—25-ször is elmehetett volna moziba. A 91 forint 30 kg kenyér árának is megfelel, ugyanígy 26 li­ter tejének. És sorolhatnánk még tovább. De nézzük: Pista ezenkívül csak a múlt hónapban 329 kg selejtet gyártott, ami rengeteg elpazarolt munkaidőt s körülbelül 1000 forint veszteséget okozott a vállalatnak. E 329 kg ön­töttvasból egyébként 8 db répavágót lehetett volna készíteni, ami nem­csak azt jelenti, hogy ennyivel nö­vekedett volna a yállalat bevétele, hanem azt is, hogy nyolccal több dol­gozó paraszt jutott volna megfe­lelő szerszámhoz, ha Horváth István figyelmesebben dolgozik. Mindezt összevetve, megállapíthatjuk, hogy súlyosan károsodott maga a selejt- gyártó, de nagymértékben károso­dott a gyár, ugyanakkor nyolc dol­gozó paraszt is, egyszóval mind a dolgozó, mind a népgazdaság. Súlyos számok ezek. Ugye, Hor­váth elvtárs, nem is gondolt erre? Pedig még ehhez kell sorolnunk a 10 perces késések által okozott 120 forintos termelési kieséseket is, me­lyek ráadásul külön terhelik szám­láját. Bizony, van miért szégyenkeznie, Horváth elvtárs, annál is inkább, mivel bátyja ugyanakkor a legjobb példát mutatja mindnyájuknak. Hor­váth József kitűnő minőségű mun­kájáért két hónap alatt összesen 114,53 forint jutalmat, illetve pré­miumot kapott. Érdemes tehát összehasonlítást fenni, érdemes elgondolkozni azon, hogy mi a jobb, mi szerez nagyobb megbecsülést az embernek: ha nagy szorgalommal, lelkiismeretes pon­tossággal, szívből jövő munkaszere­tettel és odaadással végzi a rábí­zott feladatot, vagy ha mitsem tö­rődve azzal, hogy számít rá az or­szág, a párt, a nép: tessék-lássék, unottan, gondatlanul végzi munká­ját? Horváth István már megtanulta, hogy az előbbi az, amely talpig fér­fivá, igaz ifjúmunkássá, igaz haza­fivá formálja az embert, s az el­következő időben 6 már ezt az utat választja. Tudja: ígéretében bízik a párt, bíznak munkatársai és mind- i azoic, akik becsülik, szeretik őt. fi E NEM ÁRT számot vetni ön­* ^ magukkal a többi Horváth Istvánoknak sem, azcknak, akik még mindig nem érzik: drága a munkás- becsület, minden erővel vigyázni kell reá! Szíjj Róbertné. A TANÉV SIKERES BEFEJEZÉSÉÉRT Ifibb mint 2000 kát. holdon végez vegyszeres gyomirtást a Nagybajomi Növényvédő fiilomás A Nagybajcmi Növényvédő Állo­más nyolc motoros permetezőgépe is napok óta írtja a gyomokat a megye termelőszövetkezeteinek és állami gazdaságainak őszi kalászosaiból. Az állomás a megyében több mint 210Q kát. hald vegyszeres gyomirtás­ra kötött szerződést és május 12-ig több mint 1500 kát. holdon már be is fejezte a munkát. Az állami gazdaságoknak mintegy másfélezer hold őszi kalászos vetésé­ről pusztítják a gyomokat A barcsi Vörös Csillagnak 50, a sziabási Uj Barázdának 50 és a mosdósa Alkot­mánynak mintegy 60 kát. holdon vé­gezték el a vegyszeres gyomirtást. ■Még egy röpke hónap és máris el­érkezik a tanév vége, az általános és középiskolás tanulók számadásának ideje: a vizsgák időszaka. Ez az idő­szak minden évben izgalmas, mozgal» más, szívetdobogtató: ünnepi. Ünne­pi külsőség: ilyenkor kis és nagy diák egyaránt ünneplő ruhában jár & ünnepi belsőleg iS; a számadás szorongó izgalma remegted a szi­vet: vajjen megfelel-e tudásom, nem valiok-e kudarcot egész évi munkám után? Természetesein: amilyen a munka, olyan az eredmény. Ahogyan egész éven át tanultál, olyan lesz a rizsgai szereplés, következésként a bizonyítvány is. Szorgalmas voltál? Munkád jutalma a kitűnő, a jeles bizonyítvány. Lusta, hanyag, nem­törődöm, fegyelmezetlen voltál? Elégséges, elégtelen bizonyítvány az érdemed! Átvitt értelemben az isko­lára is érvényes az a régi közmon­dás, »aki nem dolgozik, ne is egyék«. Minden évben nagyon izgalmas időszak a vizsgák ideje. Az idén pe­dig különösen az! Az idei tanév ugyanis döntően különbözik a többi­től: ez jubileumi év: hazánk felsza­badulása 10. évfordulójának méltó megünneplése jegyében zajlik le. Az idei tanév a tizedik, amióta a kisem­mizett milliók beültek az iskola pad­jaiba s maguknak kezdték meghódí­tani a tudományt. Az idei tanévnek tehát a nagy ünnephez méltóan kell záródnia. Ezt már szeptembertől kezdve tudja minden tanár, tanító és diák, középiskolás és általános. És eszerint is dolgoztak, sosem fe­ledték ezt a kü’önieges, tiszteletre­méltó jelleget. A vizsga zárszámadás, a vizsgaeredmény tervjelentés, mely arról szól; ki hogyan teljesítette a rábízott feladatot az országépítés nagy munkájában. Akárcsak nálunk, felnőtteknél a Központi Statisztikai Hivatal jelentése egy-egy tervidőszak végén, És a vizsgaeredményt közlő jelentés nem lényegtelenebb! A ta­nulás szocializmus-építésiünk szerves tartozéka, országunk igazi aranytar­talékának, a szocialista és majdan kommunista társadalom tagjainak felkészülése boldiog, tevékeny, okos életükre. Ezért nem lényegtelen ne­künk felnőtteknek sem, hogy milyen eredménnyel zárul az idei év. Egy hónap van még addig. Még sok elmulasztó ita t lehet pótolni, még van idő' rendezni az eddigi ismereteket. Ezen a héten minden iskolában meg­kezdődnek az évvégi ismétlések, melynek során ismét sorraveszik a tanévben tanult ismereteket, felidé­zik, gyakorlás útján megszilárdítják, elmélyítik ezeket, hogy maradandók legyenek. Bizony-bizony gyakran megesik, hogy némely anyagrészekre csak nagyon homályosan emlékezik az ember — új korában intem tanul­tuk meg jól! — sőt némely tanulónál még ismeretlen leckék is akadnak itt-ott. Ilyenkor bizony most kell ezt megtanulni az egyéb ismétlési fel­adatok mellett, ha nem akar valaki szégyenben maradni a vizsgán! Az évvégi ismétlés tehát nem könnyű munka, egész em­berre van szükség, nagy erőfeszítés» re, töretlen afkarterőre. Sőt, az ifjú tanuló nem is tud maradéktalan munkát végezni, ha ehhez nem se­gítik hozzá, ha nem biztosítják szá­mára a szükséges tanulási időt, a za­vartalanságot, a pontos Askolábajárást és ha nem kap kellő módszertani se­gítséget. Ha elismerjük azt, hogy a tanulók jó vizsgaeredménye mind­nyájunk közös ügye — mert az! — akkor azt is él kell ismernünk, hogy a tanulók hozzásegítése ehhez most, az utolsó hónapban, az ismétlések idején, szintén mindnyájunk, az egész társadalom közös ügye keli le­gyen. Ha elismerjük azt, hegy a ta­nulók jó tanulása szocializmus épí­tésünk szerves része — mert az! ■— akkor azt is el kell ismernünk, hogy ennek érdekében az egész társada­lomnak össze kell fogni, mint aho­gyan egyöntetűen összefogunk a népgazdasági tervek maradéktalan teljesítésében is. Az évvégi munka jő megszervezé­se természetesen elsősorban a pedagógus feladata. Tanáraink és tanítóink készítsenek reális, minden lényegesre kiterjedő ismétlési tervet. E munkában vegyék figyelembe az osztályok évközben el­ért eredményeit, fokozott, gondot for­dítsanak azoknak az anyagrészeknek az ismétlésére, melyek nehezebbek voltak, melyeket csak nagy erőfeszí­tések érán sajátították el a tanulók s valószínűleg sokat is felejtettek be» j iőle. Vegyék figyelembe az egyéni [bánásmód elvét is: évközi feljegyzé­sükre támaszkodva bizonyos amyag- ' részek ismétlésénél főleg azokkal a tanulókkal foglalkozzanak, akiknél annak idején hiányosságot tapasztal­tak az anyagban való elmélyülés te­rén. Az ismétlési tervekben ne feled­kezzenek meg arról sem, hogy minden anyagrésznél új problé­mát is vessenek fel, új oldalról figyeltessék meg az anyagot, hi­szen ez a tökéletes megértés és megszilárdítás igen hatékony eszköze. Az ismétlések idején szervezzenek tanulmányi kirándulásokat, állítsa­nak be minél több kísérletet, soroza­tos gyakorlások által fejlesszék a tanulók készségeit és képességeit, hogy valóban vérükké váljék a tan­anyag. Ha szükséges, korrepetálja» mák, szervezzék meg a tanulópár mozgalmat, hogy a jobb tanulók se­gíthessenek a gyengébbeknek. A még hátralévő időben állítsák a szakköri foglalkozásokat is az ismét­lés szolgálatába, egyszóval minden eszközt használjanak fel a minél jobb éwégi eredmények elérésére. És 'ami a legfőbb: gondosan készül­jenek fel minden órára, az ismétlé­sek idején, ne legyen egyetlen rossz óra sem! A pedagógusokon tkívül igen nagy szerep vár a szülőkre is. Mindenek előtt biztosítsák iskolás gyermekük számára a tanulási időt. Helytelen az az áláspont — mely sze­rencsére egyre ritkul —hogy azért van az iskola, tanuljon ott a tanuló, otthon pedig dolgozzék. Ez a maga­tartás a tanulás lebecsülése és az ilyen szülő ellensége saját gyerme­kének. El kell ismernie minden szülő­nek, hogy a tanulás nagyon ko­moly munka, sokszor még- fá­rasztóbb, mint a fizikai. Nem kívánhatják tehát saját gyer­meküktől, hogy dupla munkát vé­gezzen: tanuljon is és menjen el ka­pálni is. Ez a gyermek tönkretételét jelentené, ha a gyermek nem oldaná meg »rugalmasan« a problémát: el­megy kapálni és nem tanul. De a szülőiknek azzal ás tisztában kell lenini, hogy ez merénylet gyermekük jövője ellen, megfosztják eket attól, hogy művelt emberek -legyenek. Nem utolsó sorban a későbbiek folyamán anyagilag is károsodik a gyermek. A legtöbb állás elnyeréséhez ugyanis már most legalább az általános is­kola nyolcadik osztályának elvégzé­se szükséges. Később méginkább így lesz, tehát azok, akiket szüleik nem engedtek rendszeresen iskolába jár­ni, szüleik hibájából mellőzöttek tesznek. Éppen a napokban történt, hogy egyik vállalathoz jól fizetett állásba akart elhelyezkedni egy 16 éves ifjú. Azonban kiderült, hogy nem végezte el az általános iskola nyolcadik osztályát, mert 2 évvel ez­előtt a fiú kimaradt a hetedikből, mivel szülei állandóan dolgoztatták, nem adtaik lehetőséget a tanulásra, többször megbukott. A vállalat természetesen nem al­kalmazta. Vajon kit okol ezért az ifjú? Nyilvánvalóan a szüleit. Ezt pedig minden szülő elkerülheti, ha pil­lanatnyi anyagi előnyökért nem áldozza fel gyermeke jövőjét, i hanem eleget téve állampolgári kö­telezettségének: pontosain járatja gyermekét iskolába és biztosítja szá­mára az otthoni zavartalan tanulás tehetőségét is. Különösen fontos ezt megszívlelni most, a tavaszi munkák idején. Segítsenek pártszervezeteink is S-okat tehetnek a jó tanulmányi eredmények elérése érdekében köz­ségi pártszervezeteink, tanácsaink és tömegszervezeteink is. Mindenekelőtt abban, hogy szigorúan betartják és betartatják az 1951. évi 15. törvényt: felvilágosítják kötelességükről azokat a szülőket, akiknek gyermekei sokat hiányoznak igazolatlanul az iskolá­ból, meggyőzik őket helytelen ma­gatartásukról és az Iskolába járás fontosságáról. És ha ez sem használ, bátran alkalmazzák a fenti törvény előírásait, mert az ilyen hanyag szü­lőket akár 'büntetéssel is a jó útra kell téríteni, hogy ne károsodjon a szülő nemtörődömsége, közömbössé­ge miatt a gyermek: jövő társadal­munk egy tagja. Sok községben' bi­zonyára a pedagógusok, szülők, hiva» tali és társadalmi szervek összefogá­sának eredménye, hogy nincs igazo­latlan -hiányzásj például Fonóban, Büssüben, Szöllősgyörökön, Lengyel» tótibam, Kőröshegyen és sok más he­lyen. De az is biztos, hogy ennek az összefogásnak a hiánya: a Pe­dagógusok, szülők, hivatali és társadalmi szervek nemtörődöm­sége az oka a viszonylag magas iskolai, hiányzásnak, mind pl. Kaposfüreden és Somogy- gesztiiben. Pedig ezekben a községek­ben ás lehetne eredményt elérn, ép­pen úgy, mint a többiekben. Nem is kellene hozzá sok, csak a fentiek betartása. A jó évvégi eredmények elérésében igen sok függ a tanulóktól ás. Dolgozzanak ki ők is saját szá­munkra ismétlési tervet, s ebbe tel­jes lelkiismeretességgel főleg azokat az anyagrészeket állítsák be, amelye­ket új lecke korában nem tanultak meg alaposan. Az ismétlési időszak­ra készítsenek magúiknak új napiren­det, melybe az eddiginél több tanu­lási időt ámítsanak be, de úgy, hogy maradjon idő szórakozásra, játékra is. A tanulási módszereket illetően pedig kövessék tanáraik es tanítóik útmutatásait, mert ezek megtartásá­val könnyebb, eredményesebb a ta­nulás. És legfontosabb jelszavuk le­gyen: tanulni, tanulni, tanulni lan­kadatlan«!, hogy ne szégyenkezve kelljen év végén szüleik, az egész dolgozó nép elé állni, hanem büsz­kén jeleníthessék: -méltó voltam •>. bi­zalommá, a rámbizott feladatot si­kerrel végrehajtottam! A KV márciusi haiározata szellemében . . . És még egy, .mindenki számára fontos feladat: az évvégi munkát a Központi Vezetőség 1-955. évi már­ciusi határozata szellemében kell megszervezni és végrehajtani. Az utolsó hónapot használjuk fel aura, hogy elmélyüljön tanulóinkban a ha­zafias érzés, az eddiginél jobban szi­lárduljon meg a munkafegyelem, ne­veljük tanulóinkat a Szovjetunió szereitetére és igaz internacionaliz­musra. A pedagógusok pedig küzdjék le mielőbb a lábraka- pott jobboldali nézeteket, a pe­dagógiai pesszimizmust és a szórványosan ismételten jelent­kező pedológiai hatást. Csak úgy: pedagógusok, szü'ök, ta­nulók, társadalmi és hivatalos szer­vek, szóval az egész társad alom kö­zös összefogása hozhatja meg a kí­vánt eredményt, csak így számolhat be teljes sikerről az éwégi vizsgák eredményeiről szóló jeleniiés. Várkonyi Imre. MIT OLVASSUNK? Kántor Zsuzsa: Feledhetetlen ifjú­ság című könyve, a második világ­háború -idején kivégzett hős kommu­nistának, Braun Évának állít méltó emléket. Ebben a regényszerűen megírt kötetben elénk térül' az dfjú- muinkásmozgadom kiváló harcosának élete, mely az illegalitás viszonyai között a magyar inép szabadságáért folytatott küzdelemben ítélt el. Hősi helytállása a pártért, a népért vég­zett munkában, s a Horthy vétrbírák előtt -ma is nevel és tettekre mozgó­sít. Dobozy: A fegyverek beszéltek (Ér­dekes Könyvek). A könyv a felsza­badulást megelőző - néhány hónap eseményeivel és a felszabadulás utá­ni élet -megindulásával foglalkozik egy dunántúli faluban. A történet főszereplői: egy technikus, egy pa- raszttiú és a falu tanítója. Az ese­mények magyrésze a valóságban megtörtént. A könyv izgalmas, hu­morral fűszerezett érdekes olvas­mány. Fábián: Két agronomics. A min­dennapi életből vett jeleneteken, az aprómunkán, az elvtársi, emberi kapcsolatokon keresztül színesen,- közvetlenül mutatja meg a szerző, hogyan segíti a jó agronómus a párt- szervezet támogatásával a tsz-eket és az egyénileg dolgozó parasztokat termelésük megjavításában, az -új, fejlettebb munkamódszereik alkal­mazásában, a nagyüzemű termelés előnyeinek felhasználáséiban, s ho­gyan viszi közelebb az egyéni gaz­dákat a termelőszövetkezethez. Vályi Péter: A munkatermelékeny­ség növelése iparunkban. E pártfőisko- lad előadás terjedelme k-b. 3 ív. A szerző előadásában tisztázza a mun- fcatlarmeílékenység növelésének fon­tosságát, különös tekintettel népi de- mokráidénk fejlődésének jelenlegi szakaszára. Ezekután rávilágít a munkatermelékenység mérésének fontosságára és mutatószámaira, ez­zel megkönnyíti a pártiun-k cionári u- sok számára a termelés pártelien- őrzését. Az előadás jelentős'része a munkatermelékenység növelésének tartalékait tárja -fel és segítséget ad azok kihasználásához.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom