Somogyi Néplap, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-01 / 102. szám

AH0L SZABAD NÉPEK ÜNN EP LIK MÁ JUS l-ÉT A szovjet nép — u világ dolgozóinak reménysége A Szovjetunióban is ünnepelnek a dolgozók. Ünnepük a mun­kát, a boldogságot, az életet, melyet a szocializmus kincsestára kifogy­hatatlanul tartogat a számukra. Miből táplálkozik e kincsestár?... A megváltozott életből,'a békéből, a terméseredmények állandó emelkedé­séből, melynek gyümölcsét a dolgozók élvezik. Érdemes összehasonlí­tást tenni a Szovjetunió és az Egyesült Államok ipari termelésének nö­vekedéséről 1929 óta. Az Egyesült Államokban az ipari termelés, az 1929. évit 100 százaléknak véve 1951-ig 200 százalékra emelkedett. Ezzel szemben a Szovjetunióban 1266 százalékra. A háború előtti, ötéves tervek éveiben a Szovjetunióban megvaló­sult a szocialista iparosítás. A hatalmas ipar volt az alapja az egész népgazdaság fejlődésének és e szocialista iparra támaszkodva verte szét a dicsőséges Vörös Hadsereg a náci hordákat. A háború befejezése után az ipart haditermelésről át kellett állí­tani polgári termelésre. A kommunista párt feladatul tűzte ki, hogy mindenekelőtt fejleszti a nehézipart, különösen a kohászatot, fűtőanyag­ipart és villamosenergia-termelést, ugyanakkor nagy figyelmet fordított arra, hogy a nép életszínvonalának emelése céljából kibővítse a köz­szükségleti cikkek termelését. A termelési eszközök termelésének növe­kedése és a mezőgazdasági termelés növekedése biztos alapot teremtett a fogyasztási cikkeket termelő ipar fejlődéséhez. A szovjet ipar 1952- ben 5 milliárd méter pamutszövetet, 190 millió méter gyapjúszövetet, 250 millió pár bőrlábbelit, több mint 3 300 000 tonna cukrot gyártott, 50 százalékkal többet, mint 1940-ben. A szovjet nép a szocializmus építésében elért csodálatos eredmé­nyekkel kivívta a világ valamennyi népének megbecsülését és szolida­ritását. A szovjet nép eredményeit figyelemmel kísérik a világ dolgo­zói. Az angol gyárimunkás, aki bérkaszárnyában nyomorog, felfigyelt a Szovjetunióban végbemenő hatalmas lakásépítkezésre, számontartja, hogy ott csupán a, háború utáni években csak a városokban 155 millió négyzetméter területű lakóház épült. I Róma külvárosában, a tengernyi bajjal küszködő beteg munkás cso­dálja a Szovjetuniót, ahol 1940-től 1951-ig 26,4 milliárd rubelt fordítot­tak egészségvédelmi célokra. i De figyelik a szovjet államot a tőkések is, csak nem úgy, mint az elnyomott munkások, hanem rettegve és mindent elkövetnek, hogy va­lami, módon árthassanak neki. Háborút készítenek ellene, s a világ bé- keszereto népei ellen. i A Szovjetunió nem akar háborút, s biztos kézzel vezeti a világ ha­talmas béketáborát, amelynek erején megtörik az imperialisták min­den háborús kísérlete. A szovjet dolgozók e május 1-i seregszemléje erőt, ígéretet sugároz az elnyomott népek munkásainak, bátor harcra buzdítja őket szabadsá­guk, függetlenségük kivívásáért. , BÉKÉS ALKOTÓ MUNKA AZ NDK-BAN Az 1954. évi nemzetközi lipcsei árumintavásár ismét a legfonto­sabb nemzetközi árumintavásár lett, ezenfelül Nyugat és Kelet ke-j 'reskedelmének legfontosabb érint-! kezési helye. A Német Demokra-] tikus Köztársaság kiállítása bebi­zonyította, hogy a második világ-; háború leverése óta új úton halad; a német nép egy része. Ez az út a! Szovjetunió mutatta, boldogulás útja. A Német Demokratikus Köz­társaság lakossága együtt küzd a! békéért a világ valamennyi béke- •szerefő emberével és népével, küzd hazája demokratikus úton történő egyesítéséért. A képen a Német Demokratikus Köztársa­ságban készült fűkaszálógépet próbálják ki a vásár látogatói. A kínai nép diadala Egv régi kínai népmese szerint évszázadokkal ezelőtt, táléin ezer év­nél is régebben éíit Kínában egy sze­gény asszony, akinek öt fia volt: a Lkufivérelk. Úgy hasonlítottak egy­máshoz, hogy olykor még a szülő- anyjuk is összetévesztette őket. Pe­dig csak külsőleg voltak ilyen egy­formák. Mindegyikük más-más. kü­lönös 'képességgel rendelkezett. A legidősebb egyhajtásira ki szokta tav- ni az egész tengert, a másodikat nem fcgta a tűz, a harmadik bármilyen ■mélységet elért a lábával, a negye­diknek keményebb volt a teste a leg­erősebb acéiinál, a legkisebbik pedig értett az állatok és a madarak nyel­vén. A Liu-család békében- élt mindad­dig, amig a gonosz kormányzó e! nem fogatta a legfiatalabb fiút, aki figyelmeztette a vadállatokat, hogy rejtőzzenek el a közelgő vadászok elől. De hiába akarta a kormányzó elpusztítani a legkisebb Liut, a négy idősebb testvér felváltva elfoglalta a helyét a börtönben és csődöt mon- dcft a máglya meg a hóhér pallosa. Hiába taszították le az egyiket a szirfekrőS, a feneketlen szakadékba, vagy a másikat a tenger mélyére — a Liu-fivérek diadalmaskodtak és végül a zsarnok lelte halálát a ten­geriben. A nép pedig ujjongott és dicsőítette a legyőzhetetlen Liu-fi- véreiket. Nemzedékről nemzedékre szállt ez a mese. Az évszázados elnyomás idején milliók és milliók merítettek tóőle hitet és reményt. Mindenki nagyon jól megértette, hegy az öt Liu-fivér a kínai népet jelképezi, melyet senki és semmi nem győzhet le. Évszázadok peregtek le, sok-sok kemény harcot kellett a 'kínai nép­nek megvívnia, amíg a mese való­sággá vált. S a függetlenségért és a szabadságért vívott harcot, amely a kínai nép egyik legrégibb és legne­mesebb hagyománya, 1949. október 1-én fényes győzelem koronázta. Ezen a napon alakult meg a Kínai Népköztársaság. S ma a hatszázhúszmilliós hatal­mas kínai nép minden becsületes fia elszántan védelmezi függetlenségét, szabadságát. Az évezredeken át rab­ságban sínylődő nép jelentős ténye­zőjévé vált a világ békéiéért küzdő népek hatalmas táborának. Ifjúsága, amely a felszabadító harcokban annyi dicsőséget szerzett, ma a tanu­lásban, az új technika elsajátításá­ban s a béke megvédésében egyaránt élen jár. 0 szabad baígar nép felvirágoztatta nemzeti kultúráját Bolgár fiatalok ünnepi népviseletben. A maroknyi bolgár nép a tör­ténelem évszázadai során igen so-j kát harcolt nemzeti függetlensé­géért, s ez a harc már szinte fel­őrölte erejét. Utoljára a német fasizmus rohanta le és zsákmá­nyolta ki éveken keresztül a bol­gár népet- Nemzeti függetlenségét csak a Szovjet Hadsereg dicsősé­ges harcai és győzelmei nyomán nyerte vissza, amikor az: győzel-, met győzelem után aratott :a né-j met hadsereg felett. Vidáman ünnepelnek az albán, lengyel és román dolgozók Május elsején az albán nép is háláját fejezi ki szabadságáért és megváltozott életéért, boldogságá­ért a hatalmas Szovjetuniónak. A monumentális Sztálin-szobor előtt vonulnak föl az albán dolgozók, hogy hitet tegyenek a béke ügye mellett, hogy kifejezzék a béke­táborhoz való tartozásukat. Ün­nepi díszbe öltöztetik a városokat, falvakat, mielőtt maguk is ünne­pibe öltöznének. A sorokban büsz­kén menetelnek a dolgozók, akik több és jobb munkát ajánlottak föl a munka ünnepe, a proletár nemzetköziség napjának tiszteleté­re és felajánlásukat teljesítették, vagy túlteljesítették. Száll a dal, dobban a táncos láb, vidám zeneszó tölti be a ha­talmas teret. S az ünneplők sze­me meg-megpihen a napfényben sziporkázó Sztálin-szobron, gondo­latban átröppennek túl a határo­A grodkowi mezőgazdasági techni­kum tánccsoportjának tagjai virá­gokkal. kon és elküldik ma is, a munka gyönyörű ünnepén hálatelt üzene­tüket a világ békéjén éberen őr­ködő szovjet népnek.. . Tavasz . •. május ... Milyen má- morító is a virágillat, s mily szép ilyenkor fiatalnak lenni. S ma mintha a fák is velünk ünnepelné­nek, Lengyelországban, Csehszlo­vákiában, Romániában kéz a kéz­ben menetelnek ifjak és vének a munka, a nemzetközi proletáriátus nagy ünnepén. Nézzük csak e vi­dám, virággal övezett lengyel párt. Ki tudja, nincstelen paraszt­anya vagy az egészségtelen városi odú munkásasszonya adott-e éle­tet nekik. Ma már nyoma sincs egykori nincstelenségüknek. A párt, a lengyel népi kormány em­Az albán dolgozók május elsején bá­láiéit szívvel tekintenek Sztálin elv­társ szobrára. bérré tette őket, akik bizalommal néznek a holnap elé. Vagy nézzük a román havasok két szép embe­rét. Tengerpart? Tíz évvel ezelőtt annyi joga volt az egyszerű ro­mán ember gyerekének a tenger­parthoz, hogy rendbehozza az urak üdülőjét az „idényre“, s utá­na pedig kitakarítsa a szemetet. Ahogy a szovjet nép milliói birto­kukba vették 1917 után a Kauká­zus gyönyörű üdülőit, ahogy a Balaton a mi Balatonunk lett, ugyanúgy a román dolgozóké let­tek a romániai üdülők, amelyek az ő resti és szellemi pihenésüket, épülésüket szolgálják. Román fiatalok boldogan tervezik az életet, szabad hazában önöm. és megbecsülés vár rájuk. Szabadon szárnyal népünk dala Es mi hogyan ünnepelünk? Kö­teteket lehetne erről írni! Hogy szabad hazában, boldogan él né­pünk, hogy a föld tíz év óta mi­értünk terem nagyobb kenyeret, hogy a gyárban a mi selymünket szövik, hogy a törvények a mi ér­dekeinket védik. »A Magyar Nép- köztársaságban minden hatalom a. dolgozó népé!« — olvashatjuk al­kotmányunkban. S a népé a kul­túra is, közkinccsé vált a nép kul­túrája. Szabadon ápolhatja, mű­velheti nálunk népi kultúráját minden nemzetiségbeli. Ebbeji a mi pártunk, a mi népi államunk segíti, támogatja őket. A szuloki német népi együttes ka­posvári bemutatója. Békénkre és boldog életünkre nép­hadseregünk katonái vigyáznak. Most szép lenni katonának .,. énekelte az ismeretlen versszerző. Amit akkor megénekelt, ma meg­valósult. Fiaink, hős honvédeink tudatába mélyen bevésődött a dal. Ma néphadseregünk katonái is velünk vonulnak, velünk éne­kelnek: »Itt van május elseje, Énekszó és tánc köszöntse ... « Dalunk együtt szárnyal ma « világ dolgozóinak énekével. Mil­lió és millió munkástorok harsog­ja szerte a világon az indulót: »A héketábor legyőzhetetlen, A béke útja biztos út... « Összeállította: Buni Géza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom