Somogyi Néplap, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-06 / 105. szám

Péntek, 1955. május 6. SOMOGYI NÉPUP s Több mint negyedmillió forint megtakaritás a Kaposvári Cukorgyár Cólgazdaságában A Kaposvári Cukorgyár Célgaz­daságában az idén 136 kát. holdon termesztenek maghozó cukorrépát. A Sopronhorpácsi Kísérleti Gaz­daságtól kapott „Béta K. 91-es“ fajtát még az elmúlt évben elve­tették. Középmélyszántott föld­be holdanként 200 kg szuperfosz­fátot, 10 kg kálisót és 80 kg péti­sót dolgoztak bele a talajba. Augusztus végén 60 centiméteres sortávolságban elvetették a magot és sorsára hagyták. Az eddigi eljárás az volt, hogy a maghozó répát dugványozással ültették ki a területre, ami igen sok munkaerőt és költséget igé­nyelt- A tavaly 350 holdnyi terü­leten ily módon kiültetett répa holdanként alig adott négy má­zsánál többet. Ugyanakkor a kí­sérleti területen az új módszer szerint elvetett mag 10—12 má­zsás termést hozott. Az augusztus végén magára hagyott mag kike­lése után az idő viszontagságainak ellentállva, megedződve a tél fo­lyamán jarovizálódik, s a követ­kező esztendőben már termést ad. A múlt év augusztusában 136 kát. holdon elvetett maghúzó cu­korrépa jól áttelelt és 30 centimé­ter magas dús levélzete azt mu­tatja, hogy szép termésre van ki­látás. Már megkezdték a sorközi művelését is és a célgazdaság, nagy összeget tud megtakarítani. Óva­tos számítások szerint holdanként 2000 forint megtakarítást jelent, ami 136 holdon több mint negyed- millió forintot tesz ki. Holdanként 10 mázsás magtermést véve ala­pul, több mint 9 ezer holdra ele­gendő magot tudnak adni a tsz-ek, állami gazdaságok és egyénileg dolgozó parasztok számára a jövő évi cukorrépa termesztéséhez. 188 traktorislánK teljesítette tavaszi kampánytervét május 1-re A május 1 tiszteletére indított szocialista munkaversenyben megyénk gépállomási dolgozói dicséretreméltó, szép eredményeket értek el: 106 traktorvezető, 14 brigád és 3 gépállomás teljesítette tavaszi kampánytervét. Mindnyájan megbecsülést és elismerést ér­demelnek jó munkájukért, azért, hogy a munkásosztály nagy ünne­pére teljesítették pártnak adott szavukat. A tejhozam növeléséért Vonyik István tsz-fejőgulyás versenyfelhívása Vonyik István, a bedegkéri Uj "Elet TSZ fejőgulyása, miután el­nyerte »A megye legjobb tsz-fejŐ- gulyásá-«-nak járó vándorzászlót, megfogadta, hogy ezután még jobb munkával szolgál rá a jutalomra. Ezért versenyfelhívással fordul a megye összes tsz-tehenészeStoez, f«- jőgulyásaíhoz. Vállalja, hogy — rá­kontrázva a somodon Alkotmány Elkészültek a magyar gyártmányú sebb szervezetű, jobb minőségű ál­latokat neveljen fel. Megyénk többi tsz-tehenészei jőgulyásai tegyék magukévá e mes vállalást, s zárkózzanak Vonyik István mellé. fe­ne- * fel TSZ felhívására — tehenenként évente nem 3 ezer, hanem 3500 li­ter tejet fej ki. Ennek érdekében naponta háromszor feji és egyedien növényápoló traktor mintapéldányai _______ _ Nemrég elkészült hazánkban az el­t akarmányozza a teheneket, itatása- ső univerzál traktor mintapéldánya san -neveli a borjakat. De vállalta két változatban. Jelenleg a Jármű- •azt is, hogy minden évben minden ! fejlesztési Intézetnél folynak a házi egyes tehén után egy-egy borjút fej- 'kísérleteik. A traktorokat a közeljö- nevel. Már ebben az evben arra >o-i ...... , rekszik a tagság segítségével, vőben átveszi a Gepkuserleti Intézet, hogy a 100 kát. holdra jutó tehén- jamely elkezdi velük a mezőgazdasági- állomány meghaladja tsz-ében a 6 kísérleteket. Ha a gépek valamelyi- dara-bot. Most, a tavasszal már be ke beválik, a nagyüzemi kísérletefc- akarja vezetni a szarvasmarhák ka- kéz szükséges példányokat is elké- rámszerű tartását, hogy ezzel erő- szitáik. sebb volt, annyival kevesebbet ka­pott a 2 kilónál. A növénytermesz­tő brigád többi tagja, a íogatosok, a férfj-munknhsa/pat'beliek, akik ugyan nem kaptak kapásterületet, de resztvettek a területek munká­jában (talajelőkészítés, vetés, sor­kapálás, betakarítás stb.), a brigád átlagtermése alapján részesedtek aszerint, hogy a brigád átlagtermé­se a szövetkezet átlagtermésénél mennyivel volt több vagy kevesebb. Ennek az elosztási rendszernek az volt a hibája, hogy nem érintet­te a tsz minden tagját, csak a nö­vénytermesztőket. Sőt az is elő­fordult, hogy a nagyobb eredményt elérők nem fordítottak kellő gon­dot a gyengébb termést elérő ta­gok segítésére. Ezért újra kerestük a módját, hogy a jelenlegi gépesí­tési és egyéb adottságaink mellett hogyan tudnánk olyan rendszert teremteni, amely kiterjed a gazda­ság minden termelési ágára, és nö­veli a tagok egymás munkája iránti felelősségét is. Előre akarom bocsátani, hogy a jövedelemelosztásnak ez a módja a mi viszoríyainkra jó, de nem alkal­mazható mindenütt, különösen nem á kisebb vagy egészen kicsi szö­vetkezetekben. Tcrmészetbeniekből •a növénytermesztő brigádok tagjai olyan (irányú részesedést kapnak munkaegységeikre, amilyen a bri­gád átlagtermése a szövetkezeti át­lagterméshez viszonyítva. A kiosz­tásra kerülő terményekből a kerté­szeti brigád tagjai, mivel azok ter- melvényeit nem osztják szét. ter­vük teljesítésének megfelelő szá­zalékos arányában részesednek. Ugyanígy kapják részesedésüket az állattenyésztő, hizlaló brigádok és a takarmányelőkészítők és a takar- mányosok is. Az egy' munkaegy­ségre eső pénzosztalék viszont füg­getlen a terv teljesítésétől. Ha ele­mi kár éri a brigád területét, ezt a kárt százalékosan értékeljük és beszámítjuk a brigád részére. Meg kell mondanom, hogy nem ment simán ennek a javaslatnak az elfo­gadása. Különösen azok a tagok szólaltak fel ellene, akik tavaly is kevesebbet kaptak ezáltal. Mi hagy­tuk. hogy alaposan vitassák meg a tagok ezt a kérdést. Nem is eről­tettük, hogy amikor az egyik köz­gyűlésen ez napirendre került, mindjárt határozzanak is. A követ­kező közgyűlés aztán hosszú vita után határozott. A vita során el­mondták a tagok, különösen a szor­galmasabbak (szerencsére tagjaink zöme ilyen): vem fogják eltűrni, hogy valaki is elmaradjon a nö­vényápolással, vagy hogy a trakto­rosok és fogatosok ne végezzenek kapásnövényeiknél jó munkát. Ekkor derült ki az is, hogy mennyivel több jövedelme lett vol­na a szövetkezetnek, ha a betaka­rítási munkáknál jobban vigyáz­nak arra, hogy senki se hagyjon kint egy szem termést sem. Még az is kiderült itt, hogy a betakarí­tási veszteség 1—1 százaléka mi­lyen kiesést jelent az egy munka­egységre eső jövedelemnél. De megkapták a brigádvezetők is a magukét. Lelkűkre kötötték, hogy ne tűrjék el a hanyag munkát, gon­doskodjanak előre a gazdálkodás­hoz szükséges föltételek biztosítá­sáról, hogy ne kelljen kapkodni, amikor valamire szükségük van. Kialakult az egészséges verseny- szellem is, és már most, ami ösz- szejön istállótrágya, egymás elől igyekeznek kihordani - a saját te­rületükre. A műtrágyát nagyobb gonddal szórták ki. így van ez a vetőmag és felszerelés előkészítésé­nél is. Mindegyik brigád többet akar kapni, mint a másik. így az is jobban jár, aki kevesebbet kap. mert ez a kevés is több, -mint el­lenkező esetben a sok. Ha jövedelemelosztásról beszé­lünk, feltétlenül szólni kell, hogy milyen alapon adják, hogyan szá­molják el az évközben kiadott ter­mészetbeni előleget. Hogy mennyit adjanak ki előlegképpen a tagok­nak. azt a bevételektől függően mindenkor a közgyűlés állapítja meg. De semmi esetre sem annyit, hogy ezzel a gazdálkodás menetét megbénítsák. A jó szövetkezetben nem is sietnek kimeríteni évközben a kasszát. Ez is biztosítéka annak, hogy az ilyen szövetkezetek még jobbak lesznek, mert hiszen a tsz minden forintja év végéig megdup­lázva kerül a tagokhoz. Sok helyen az előlegek kiadásánál nem veszik figyelembe az addig teljesített munkaegységet. Ez pedig nem ve­zet jóra, mert hiszen nem érzékel­teti a taggal, hogy az előleget is a munka arányában adják és nem a szükséglet szerint. Helyenként a természetbeni és készpénzbeni el­számolás alapját képező előlegeket a rendelkezésektől eltérően nem szabadpiaci áron adják a tagnak, hanem annál sokkal olcsóbban. Ezzel jogtalan jövedelemhez jut­tatják az előleget igénybevevő ta­got, viszont megkárosítják azokat, akik nem kérnek előleget. Nálunk is az első évben előfor­dult, hogy 4 forintért adtuk a tej­színt a tagoknak. Hogy ki mennyit vett igénybe ebből, azt nem na­gyon figyeltük. Egyszer, azt vettük észre, hogy az egyik asszonytagunk gyakran kimaradozik a munkából, mindig valami dolga van Barcson (akkor még Szilonicsban volt a szö­vetkezetünk); Csak később tudtuk meg, hogy a 4 forintért kiadott tej­színt Barcsra hordja, ahol 16 fo­rintot kap érte. Ehhez hasonló eset több is előfordult, és persze mi megtettük a kellő intézkedést. Ide tartozik a közös fogat hasz­nálata. a háztáji gazdaság terhei­nek viselése is. Helyesen cselek­szünk, ha az alapszabály rendel­kezései értelmében ítéljük meg eze­ket a dolgokat. A fogatért köteles a tag térítést fizetni, mert a fogat a tsz-é, annak fenntartásának terhe a közösség vállain nyugszik. Az szintén természetes, hogy a háztáji gazdaság költségei a tagot terhelik. A jövedelemelosztás körültekin­tő. alapos munkát igényel. Ez te­hát nemcsak zárszámadási, ha­nem egész évben tartó feladat. Ha helyesen osztjuk el jövedelmünket, megszűnik a tagok közötti ebből adódó sok vita. Érvényt kell sze­rezni annak az elvnek, hogy min­denkinek a munkája szerint. Kongresszusi előkészítő OlSZ-nagygyillések megyénkben A Megyei DISZ Bizottság kezde«- ményezésére május 7-én és 3-án megyénk valamennyi községében kongresszusi előkészítő DlSZ-uagy- gyűlést rendeznek a fiatalok. A gyű­lésire meghívják az idősebb dolgozó-« kát is. Mindenütt értékelik a kong­resszus tiszteletére végzett munka eredményét és a kongresszus szelle­mében újabb felajánlásokat tesz az ifjúság. Felolvassák az »Igazság könyve« bejegyzését is, melyet a hely­beli DISZ-fiatai!ok készítettek meg­változott életükről, az elmúlt tíz év eredményeiről. Ezeket a fe1jegyzése­ket a Megyei DISZ Bizottság egybe­gyűjti maid és a többi somogyi aján­dékokkal együtt elküldi a ikomgresz- szusra. A DISZ-nagygyűléSok során mindenütt kultúrműsorral. majd táncmulatsággal fejeződik be a nap. így lett utolsóból első A fonyódi járás szélén fekvő kis Somcgybabcd község az adóbevételi terv teljesítésében, éveken, át az utolsók között kullogott. A Központi Vezetőség márciusi határozatának megjelenése után a község kommu­nistái elhatározták, hogy felszámol­ják az adófizetési terv teljesítésében mutatkozó lemaradást, nevelő, felvi­lágosító szóval meggyőzik a dolgozó parasztokat a pontos adófizetés fon» f osságéiról. Minden párttag elment egy-egy 'hátralékos gazdához és meg­beszélték, hogyan, mikor fizessék be esedékes adójukat. Sokat segített Csepregi és Bíró elvtárs a járási ta­nácstól. Ők maguk is elmentek a hátralékos gazdákhoz, de a helyi pénzügyi megbízottnak is adtak segít­séget. Április közepén tanácsülés volt, melyen a tanácstagok javaslatára a dolgozó parasztok egyhangúlag ázt a vállalást tették május 1 tiszteletére, hogy az ünnep napjáig teljesítik el­ső félévi adótervüket. Ezután még lelkesebben végezték munkájukat a pénzügyi dolgozók. S egyre kevesebb lett a hátralékosok száma, egy-egy nap alatt 10—13—15 ezer forintot is befizettek ,a gazdák. A régebbi hát­ralékosok részletekben fizették be tartozásukat, s május elsejére vala­mennyien rendezték adósságukat. Somcigyhabodon egyetlen adóhátra­lékos sincs, s félévi adóját is min­denki befizette. Az elmúlt három hét alatt Bártfai Imre több mint 5000, Berg György 3000, Sztotta Jánosáé 3000 forintot fizetett ibe, ezzei rendezték félévi adójukat. Dicséret illeti Csapó István dolgozó parasztot, Bifoefika Györ­gyöt, Geiger Mártont, Novotai Lász­lót is. Ruda Gyula VÁRNAI ZSENI: cAmjám ! Anyám, ma újra felsajogtál szívemben újra látlak téged, amint munkád fölé hajolva berregtetted a varrógépet. Nyolc gyermek gondja húzta vállad, nyolc éhes száj kért enni, enni! Tejedet szívtuk, hűsói ettük, s szíved adtad kenyérre kenni­Oh, most ha élnél, most, ha látnád. mint fordult a szegények sorsa, kihúznád magad, mint a nyárfa, s állná® égfelé magasodva, fcönriytől mosott szemed a napfényt szürcsölné, mint a dicsőséget, ' minden anyák közt ünnepelnék a Te anyai elsőséged! Szegény anyám, sírodra hull már az új tavasz piros virága, de bennem lüktet még a véred, szívemben szíved dobbanása, szememmel látod felragyogni, ami álomként élt csak benned, érzem, amint fogod a toliam, kezeddel írom ezt a verset. Anyám! anyám, életem földje, aki testem, lelkem fogantad, vagyok, mint voltál anya én is, sorsom értelmét nékem adtad! így élsz a mában és jövőben, minden gyümölcsben, ami érik... visszük, visszük az élet lángját, anyám, anyák, a végtelenségig! Kedves, szép ünnepre készülünk e héten mindannyian. Vasárnap, május 8-án az édes­anyákat ünnepeljük országszerte. Már készülnek a ked­ves meglepetések, ajándékok, s az üzletekben kicsinyek és nagyok gondos szeretettel válogatják a virágokat, me­lyeket majd átnyújtanak szívük legdrágábbjának: az Édesanyának. Türelmes óvónénik, fáradhatatlan tanítók segítenek az óvodákban és iskolákban előkészíteni e kedves napot... Mi is megkérdeztük a T endőrségi óvoda Mikó óvó­nénijét, hogy az ő kicsinyeik vajon miféle meglepetést tartogatnak az anyukák számára. Bizony nem volt könnyű szóra bírni őt, hiszen lelkére kötötték az ap­róságok: »-Egy szót se arról, ami készül!« Annyit azon­ban csak-csak elárultí, hogy már napok óta hangos az óvoda a szebbnél szebb dalok hangjától és a köszön- tő-versikék tanulásától. Az óvoda minden kis lakója szerepelni fog valamivel. A nagyobbak táncot járnak majd, a kicsik körjátékot mutatnak be. Előzőleg közös erővel díszítik fel majd a legnagyobb termet, hogy mi­nél szebb környezetben ünnepelhessenek. A műsor után kerül sor a virágok és a kis ajándékok átadására. Egy­úttal házi kiállítás keretében bemutatják az édesanyák­nak azokat a fűzéseket, ragasztásokat, rajzokat, kézi­munkákat is, melyeket a gyermekek maguk készítettek a foglalkozások alatt. Az uzsonnára is virág díszes asztal mellett kerül sor ez alkalommal — lesz tehát vigasság, szépség, öröm bőviben. A nagyobbak — akik már több­ször átélték az anyák napja nagy készülődését, ezernyi kedves izgalmát — szeretettel segítik a kisebbeket, köz­tük azt a 15—20 kislányt, kisfiút, akik első ízben fog­ják felköszönteni édesanyjukat. Így például Gruber anyukát egyszerre három kicsi: Józsika, Marika, Janika üdvözli e nagy napon, ugyanígy a három Elek-gyerek: Zsuzsi, Imre és Miska is alig várják, hogy elmondhas­sák anyáknapi mondókájukat. Mennyi, de mennyi bol­dogság várja \a gyermekeikért annyit fáradó, aggódó és dolgozó édesanyákat május 8-án! Es nézzük, mit tartogat a tanítóképzősök szeretete anyák napjára? Itt Major Piroska igazgatóhelyettes szá­mol be a diákok készülődéséről, meri ők maguk nem igen akarnák előre nyilatkozni. Megtudjuk, hogy az ün­nepélyt a gyakorló iskolásokkal közösen fogják tartani. Az anyukák versekben, zongora-, hegedűszámokban, kis színdarabokban, táncokban gyönyörködhetnek majd, melyeket felváltva adnak elő a nagyobb és a kis diákok. Nincs annyi virág, amennyit össze ne hordanának a »zsi­bongóba« — így hívják a legtágasabb helyiséget, ahová össze fognak gyűlni — mert szeretnék, hogy ha nagyon- nagyon szép lenne ez az ünnep. Azokat az édesanyákat pedig, akik vidéken laknak és nem tudnak külön be­utazni erre az alkalomra: dísztáviratokkal és levelekkel köszöntik anyák napján... A fiatalabb nemzedék — mint látjuk —- igen nagy lázban van. De éppen ilyen mérhetetlen hálát, mélységes szeretetet érzünk mi idősebbek is drága édesanyáink iránt. Asszonyok, férfiak, a dolgozó felnőttek is azon töprengenek már napok óta, mivel fejezhetnék ki legin­kább odaadásukat, hálájukat anyák napján. Mindenek­előtt (jó munkánkkal — hadd legyen ránk büszke Édes­anyánk ezen a napon, hadd erezzen boldog megelége­dettséget és örömet, hogv becsületes, hasznos jó munkát végző fiút, leányt, — az élet minden területén helytálló honpolgárokat adott a hazának. Es bármilyen messze is kerültünk a szülői háztól, bármennyi kilomé­ter választ el bennünket az otthontól, ne feledjünk el üzenetet küldeni levélben, táviratban Édesanyánknak, pár szívből jövő szóval, néhány szál virággal, megköszön­ni azt, hogy fáradtak, küzdöttek értünk, hogy boldog je­lent és még szebb jövőt építő dolgozó embert neveltek belőlünk. SZ. R.-NE. .J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom