Somogyi Néplap, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-29 / 125. szám
SOMOGYI NÉPLAP \ Vasárnap, 1955, május 29. ÖSSZEESKÜVÉS A TÁRGYALÁSOK ELLEN Az utóbbi hetekben az emberek mind nagyobb bizakodással lapozzak fel ,az újságok külpolitikai híreit. A közelmúlt eseményei, elsősorban az osztrák államszerződés megkötése és a Május 28-án megindult szovjet—jugoszláv tárgyalások fényesen igazolják és elementáris erővel szilárdítják meg a nemzetközi demokratikus közvéleménynek azt a meggyőződését, hogy tárgyalások'útján lehet és kell megoldani a vitás nemzetközi kérdéseket. Érthető tehát, hogy napjainkban, amikor ilyen nagyjelentőségű pozitív események eredményeként a nemzetközi feszültség enyhítésének perspektívája bontakozik ki, a világ népei különös jelentőséget tulajdonítanak annak a megegyezésnek, hogy a közeljövőben összehívják a négy nagyhatalom kormányfőinek értekezletét. Ezzel a világ népeinek régi követelése teljesül. lííindezek alapján azt lehetne gondolni, hogy zavartalan örömmel és bizakodással tekinthetünk a legmagasabb szintű négyhatalmi találkozó elé. Ám korántsem ez' a helyzet! Az Egyesült Államok néhány felelős vezetőjének a legutóbbi napokban elmondott egyes nyilatkozatai megerősítik, hogy INDOKOLT VOLT AZ ÓVATOSSÁG, áméllyel a foékeszere-tő közvélemény fogadta az amerikai kormány álláspontjában nemrégiben bekövetkezett 180 fokos fordulatot a kormányfői szinten meg tartandó tárgyalásokat illetően. Ezek a nyilatkozatok arra mutatnák, hogy a kormányfői értekezlethez való hozzájárulást Washington csupán a népek hatalmas arányokat öltő béketörekvéseinek tett engedménynek tekinti. Figyelemre méltóak ebben a tekintetben a Monde című tekintélyes francia polgári lap washingtoni tudósítójának meg- áHapítáisai. A cikkíró szerint:1 »A külügyminisztériumhoz közelálló körök készségesen! 'beismerik, hogy Moszkva legutóbbi kezdeményezései nehéz erőpróba elé állítják a nyugati diplomáciát.« A tudósító hozzáteszi: »Washingtonban hangsúlyozzák ... a közvélemény hajlandósága arra, hogy azt higgye: az Egyesült Államok nem törekszik őszintén megállapodásra a Szovjetunióval, rendkívül zavaró tényező olyankor, amikor diplomáciai támadás előkészítéséről van szó.« A kormányfői találkozóvad szembeni ellenséges magatartás megváltoztatására késztette az amerikai külpolitika irányítóit az a meggondolás is, hogy az amerikai kormány növelni akarta a washingtoni politikát híven támogató angol konzervatív párt választási esélyeit. Már a választás másnapján, május 27- én, az AFP washingtoni tudósítója, amerikai véleményeikre hivatkozva, nyíltan így írt: »A kormányfői értekezletet illetően az amerikai politikában bekövetkezett fordulat csak szalmaláng í volt, amely kialszik, mihelyt a konzervatívak szilárdan befészkelték magukat a hatalomba« Ezekkel az átlátszó parlamenti mesterkedésekkel, párosul az amerikai »erőpolitika« bajnokainak az a törekvése, hogy az úgynevezett »erő helyzetére« alapozott leszteüen követelésekkel már eleve • MEGMÉRGEZZE A TÁRGYALÁSOK LÉGKÖRÉT. A Pravda május 22-i számának »Tárgyalások vagy szóbeszédek a tárgyalásokról« című vezércikke méltó választ adott azokra a sületlen elképzeléseikre, hogy a kormányfők értekezletén az amerikaiak az »erő helyzetéből«, valamiféle feltételeket diktálhatnak a Szovjetuniónak. A valóság talajáról a washingtoni vezető körök vágyálmainak világában létező »erőhelyzet« ingatag alapjára lépve, Duiies amerikai külügyminiszter egyebek között nem kevesebbet követel, mint azt, hogy a négy kor- i mányfő tanácskozása tárgyalja meg a kapitalista rendszernek a népi demokratikus országokban való ■visszaállításának kár- . dését. Ilyesfajta esztelen és NEVETSÉGES AMERIKAI KÖVETELÉSEK még a burzsoá sajtó jelentős részében is visszatetszést keltettek. »Ezek olyan témák — irta az említett amerikai követelésekről a Western Mail című argói lap vezércikke — amelyek csak zsákutcába vezetnek. Ha az amerikaiak ragaszkodnak ahhoz, hegy ezeket a tárgyakat felvegyék a napirendre... a tárgyalások menthetetlenül zátonyra jutnak.« Walter Lippmam, az amerikai vezető körök ismert szócsöve szükségét érezte, hogy a New York Herald Tribune hasábjain józanságra intse az amerikai külügyminisztert: »önámítás lenne — írja —, sőt mondhatnánk, túlzott elbizakodottság olyasmiről meggyőznünk magunkat, hogy mi állítólag az erő pozíciójából cselekszünk, nagy ellenfeleink pedig a gyengeség pozíciójából.« Az erőpoliitiika amerikai zászlóvivőinek hencegései tehát nem érték ed a kívánt hatást. Éppen ezért az amerikai1 külügyminisztérium fokozza arra irányuló erőfeszítéseit, hogy már eleve megingassa a közvéleménynek az eredményes tárgyalások lehetőségébe vetett hitét és a kormányfői értekezletet valamiféle jelentéktelen összejövetelnek tüntesse fel. Ilyen törekvésekre mutat Dullesnak az amerikai képviselőház külügyi bizottsága előtt május 25-én elmondott beszéde. Dulles ugyanis többek között kijelentette: »Mi nem reméljük, hogy valamilyen határozatra jutunk« a mégyhataiom kormányfőinek értekezletén, majd azt állította, hogy ennek az értekezletnek a célja csupán az lesz, hogy »új módot« találjanak a problémák »megközelítéséire«, azzal a céllal, hogy azután ezeket a problémákat alacsonyabb színvonalú értekezleteken tanulmányozzák. Az amerikai külügyminiszter azonban még ezekről az értekezletekről is azt mondotta, hogy ezek perspektíváit is inkább a remény, mintsem a bizonyosság fogja táplálni. A SZOVJETUNIÓ ÁLLÁSPONTJA ebben a kérdésben gyökeresen más. »A szovjet kormány azon a véleményen van, hogy. a vezető államférfiak találkozása hozzájárulhat a megoldatlan, nemzetközi problémák rendezéséhez elengedhetetlenül szükséges feltételek megteremtéséhez, ha valamennyi érdekelt fél valóban törekszik erre« — szögezte le a szovjet kormány május 26-i jegyzéke. A kormányfői tanácskozásoknak igen népszerű gondolatával űzött kétszínű amerikai: játék teljesen indokolttá teszi a szovjet jegyzék komoly figyelmeztetését, hogy az amerikai mesterkedések körülményei kö zott» a négyhatalmi . értekezlet nemcsakhogy nem járhatna olyan pozitív eredményekkel, amelyekre természetesen számítanak a népek, hanem ellenkezőleg, az. említett értekezlet már most előkészített meghiúsítása a hatalmak közötti) nézeteltérések1 fokozottabb elmélyülésére és a nemzetközi helyzet rosszabbodására vezetne.« A világ népe: régóta követelik a kormányfői értekezlet összehívását és minden amerikai mesterkedés ellenére nagy várakozással tekintenek eléje. Azoknak a százmillióknak, amelyek .igazi tárgyalásokra törekszenek, nem pedig a tárgyalásokról szóló fecsegésre, megvan az erejük ahhoz, hogy ne a tárgyalások ügye, hanem a kormányfői értekezlet felrobbantására szőtt amerikai összeesküvés szenvedjen kudarcot. EGY HULLA ÉLETRE GALVANIZÁLÁSA Dolgozóink a varsói szerződésről A béke védelme fegyelmezett munkát követel A Kaposvári Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói röpgyűlésen foglaltak állást a varsói értekezlet határozatai mellett. Az előadó ismertette Hegedűs elvtárs rádióbeszédét, majd a hozzászólók kifejtették véleményüket. Sasvári Ferencné és Homoki Mihály felszólalásukban hangsúlyozták, hogy a varsói határozatok a háborús veszély elhárítására irányulnak és kiemelték, hogy a helyes .szovjet békepolitíika egyik ered-, menye a most folyó tárgyalás is a Szovjetunió és Jugoszlávia között. Szabó elvtársnő felszólalásában1 rámutatott: a béke védelme arra kötelezi a dolgozókat, a jövőben még jobban, fegyelmezettebben dolgozzanak. Reményi Józsefné a hatalmas kínai népnek a varsói értekezlet határozataihoz való csatlakozásának és a szovjet nép vezette béke- tábor melletti szilárd helytállásának jelentőségét méltatta. A varsói egyezmény a béke és a boldog élet védelmére szolgál A Terményforgalmi Vállalat dolgozóinak gyűlését ÍBaíllogh Ferenc elvtárs tartotta. A felszólaló Halmo- si Jenőmé annak jelentőségéről beszélt, hogy a mi kis országunk egyformán hallatta szavát az értekezleten a nagy népek képviselőivel. Ezenkívül hangsúlyozta az értekezleten hozott határozatok nemzetközi jelentőségét és elmondta, hogy mint családanya, gyermekei érdekében is a maga helyén mindent megtesz a béke megvédéséért. Takács Lászlómé, Kerékgyártó Istvánná elvtárs- nők felszólalásukban kifejtették, hogy a varsói egyezmény ■— szemben a háborút előkészítő párizsi egyezménnyel — a béke és a boldog élet védelmére szolgál1. A varsói szerződés egyenjogúságot biztosít az aláíró államoknak A Városi Tanács dolgozóinak röp- gyűlésén Gulyás István elvtárs a varsói határozatok nemzetközi jelentőségének taglalása során elmondotta: Az aláíró nyolc állam egysége, ereje biztosíték -arra, hogy ne érhessen váratlan támadás bennünket. Örömét fejezte ki, hogy a hatalmas Kínai -Népköztársaság csatlakozott a varsói értekezleten elhangzott -ha- tározatokhoz. Somogyi János hozzászólásában rámutatott, hogy ,a varsói szerződés nem egyoldalú, -mert egyenjogúságot biztosít az al-áíró államoknak. A »Nemzet születik« című amerikai filmet először 1-915-foen mutatták -be. Az amerikai imperializmus akkor készült beavatkozni- az első vál-ágháborúba. A legvadabb, fajgyűlöletet szító filmek egyike ez. Témáját az amerikai polgárháborúból és -az -azt követő politikai átalakulásokból -meríti. De mindent a nabszolgatartók szemszögéből. állít be. A »Nemzet születik« című film a legnyíltabb formában négerelle- nes és I-incselésre uszít. A lapok -ezekkel a -szavakkal reklámozták a filmet: »A Nemzet születik megtanítja a nézőt gyűlölni.« Az amerikai- nép felháborodással fogadta ezt a szennyfilmet.. Már 1915-ben különböző társadalmi körök tiltakoztak bemutatása ellen. A haladó színesbőrűek országos szervezete bojkottot hirdetett. A tudomány és a művészet legkiválóbb képviselői emelték felszavukat a fajgyűlölet szítása ellen. Oswald Harriman, a Nation című folyóirat szerkesztője úgy értékelte a filmet, mint amely »megaláz és állatnak m-utat tízmillió amerikai állampolgárt.« A tömeges tiltakozás akkoriban -azt eredményezte, hogy -több államban betiltották a filmet. A második világháború idején ,a reakció' isméit előráncigállta, de a -közvélemény nyomására újra hivatalosan betiltották. (Néhol ern nek ellenére is bemutatták.) És most ismét elő akarják szedni a »Nemzet születik« című fite met. Az amerikai lapok közölték; -hogy néhány üzletember nyolc-: millió dollárt fordít a film felújítására. Egyikük kijelentette, hogy a filmből plasztikus és színes fite met kívánnak készíteni. Vajon minek galvanizálják életre ezt a bűzlő hullát? Az Egyesült Államok uralkodó körei manapság féktelenül uszítanak -új világháborúra, s egyben fokozzák a lakosság ideológiai1 megdolgozását, harcot hirdetnek minden ellen, -ami haladó. A »Nemzet születik« című filmet és a hozzá hasonló, fajgyűlöletet szító szennyes »alkotásokat« ehhez kiváló eszköznek tartják. A reakció erőfeszítése azonban -most is a közvélemény határozott ellene állásába ütközik. Roy Williams, a haladó színesbőrűek országos egyesületének titkára követelte a film végleges betiltását. Hangoztatta, hogy ez a film megrágalmazza Amerika egész néger lakosságát, erőszakra és fajgyűlöletre -uszít. Az Egyesült Államok filmszövetségének címére az ország különböző részéről érkeznek -tiltakozó levelek e film ellen. OVECSKIN: Falusi héfköznapok Minden élő dolgot tönkre lehet tenni, ha lélek nélkül, közönyösen foglalkoznak vele. Martinov rámutat Borzov hibáira, hogy küldött ag- ronómust a kolhozokhoz elnöknek, de nem nézte meg, hogy kit, hova küld. Helyesli, hogy fiatal agronómusokat akarnak kinevezni a kolhozok elnökévé, de velük még sokat kell foglalkozni és segíteni kell őket, nem pedig az asztalt verni. J Lehet, hogy kisregény lesz belőle, de ehhez az eseményeknek és magának az életnek is tovább kell fejlődnie. Az egyik kerületben hallottam ilyen vitákat és láttám olyan embereket, mint Martinov és Borzov. Milyen döntést hoz a területi bizottság erről a kerületről, 'hogyan fejlődnek ott a dolgok tovább, hogyan alakul az első fejezetben ábrázolt emberek egyéni sorsa? Tovább kell figyelnem az életet ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre felelni tudjak. Lehet, hogy e megfigyeléseimről szólnak majd a következő fejezetek. II. A TŰZVONALBAN 1. Az ősz a végét járja. Talán ez a mai az utolsó őszi nap. Tegnap és tegnapelőtt még kikukucskiál-t a nap a felhők mögül. A szél- védett árkokban és a meredélyes partokon, ahová derékszögben estek a ferde napsugarak, még felmelegedett kissé a föld. A dércsípett, zöld őszi vetés még sütkérezett a nap sugaraiban, a lombjukat vesztett bokrokban elkésett vándormadarak, pintyőkék és tengelicék csicseregtek. A folyó szélén reggelenként megjelenő, fínamszövé- sű jéghártya a déli órákban nyomtalanul elolvadt. Még lebegett a levegőben valami ökör- nyálféle, a burján felett itt-ott még szúnyog zümmögött, és még egy- egy pillangó -is beleütközött a kocsi szélvédőjébe. Reggelre azonban metsző északi szél -kerekedett. A mezőn és a bokrok közt minden elcsendesedett, nem -hallatszott többé sem madárcsicsergés, sem a pásztor kiáltása. Csak a mezei egerek futkostak a kiszáradt fűben, siettek, hogy lyukaikba minél több télirevalót gyűjtsenek. A sötét fellegek alacsonyan e. föld fölé ereszkedtek. Minden percben megkezdődhet a havazás, a szél felkavarja a havat és ránkköszön-tenek a kemény fagyok... A táblát még nem szántották fel egészen, a traktor, egv lánctalpas »Nati« — ahogy a traktorosok nevezik —megállt a barázdában. A gép mellett két ember ál’t. — Hajts oda — mondta Martinov a sofőrnek. A Pobeda az útról a szántóföldre kanyarodott és megállt. — Jó egészséget »sze- dovisták!« — köszönt Martinov, miután kilépett a kocsiból. A két legény, a traktoros és a gépkezelő a még ki nem hűlt, langyos motornál melegedett a traktor szélvédett oldalán. — Jó egészséget... — Miért vagyunk mi »szedovisták«, Martinov elvtárs? — Kosztya Jer- sov, az alacsony-termetű, kerekarcú traktoros, Martinovra vetette -huncut, fekete szemét. — Mert a ti traktorotok olyan most, mint a Szedov nevű jégtörőhajó, amely a Jeges-tengeren a jégtáblák közé szorult és ott át is telelt. — Még tizenöt hektárt kellene szántani — mondotta Jersov. —- Minden traktor a gépállomáson van már, csak én meg Kuzma szenvedünk még itt. — És miért áll a traktorotok? — Nincs több üzemanyagunk, elfogyott. Várjuk, hogy hozzanak. Már jeleztük. — A traktoros felemelt egy hosz- szú rudat, amelynek végére egy nyaláb száraz kórót kötöttek. — Már jön is a faluból a segítség. — Azt -hittem, azt mondod: várjuk meg, amíg lehűl a motor, hogy meghúzhassuk a karburátort. Emlékszel, 15 ezt mondtad nekem a köles aratásakor? — Emlékszem. Akkor tréfálkoztam. — Vizsgáztattad a kerületi párttitkárt: ko- nyít-e valamit a technikához. Martinov végigment a barázdán, lehajolt, valamit vizsgálgatott a földön és egyszerre eltűnt arcáról az a barátságos jóindulat, amellyel ezekhez az »áttelelőkhöz« közeledett, akik közvetlenül a havazás előtti órákban szántották az utolsó hektárokat. — Mit vetnek majd ebbe a táblába? — kérdezte. — -Nem tudjuk, titkár elvtárs. — A traktoros mosolyogva vonogatta a vállát. — Ez nem a mi dolgunk. Ha azt mondják: szántsatok, szántunk, ha azt mondják: boronáljatök, boroná- lunk. De hogy mit vet majd itt a kolhoz, az az ő dolguk. — Te talán nem vagy koi-hoztag? — Dehogy nem, az vagyok. — És nem érdekel a saját gazdaságod? Nem tudod, mit fogtok vetni? Te sem tudod? — fordult Martinov a gépkezelőhöz. — Hr wne tudnám. O is tudja — felelte Kuzma Ladte'n. — Kosztya, mit locsogsz itt összevissza? Hát r.e-m megmondta az elnök, hogy ezen a földön cukorrépa lesz! (Folytatjuk.)