Somogyi Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-17 / 90. szám
’«Ar 3ttadaL&tfi BERTÓK LÁSZLÓ MAGAMRÓL Szeretem az irodataiaf, mint az életet. De szívesebben beszélek az irodalomra!, mint az életemről, hiszen az ember húsz éves korig mennyit ás él? Mennyit? Csak nagy tervei, vágyai, álmai vannak és fiatalos hite. Élményei most jönnek seregestül és most kezd az élményein igazán elgondolkozni. Szeretem a dolgos embereket. Szeretem szűkebb hazám küzdő magyarjait. Gondjaikat a magaméinak érzem, örömükben osztozom. Szeretem a munkát és az ifjúságot. Jó barangolni a fiatalság rózsakertjében, győzedelmeskedni a száraz tüskék okozta fájdalmakon. Szüleim parasztok. Vesén születtem. Az általános iskolát ott végeztem. Majd a csurgói gimnáziumba kerültem. Tavaly érettségiztem. Jelenleg a marcali postán dolgozom. Szeretnék egyetemre vagy főiskolára kerülni, olyan szakra, amely szoros kapcsolatban van. az irodalommal. Sokat akarok írni és olvasni. Kedves magyar íróim: Petőfi, Ady, József A., Mikszáth, Móiricz. A ma élők közül: Illyés Gyula, Csoóri Sándor Veres Péter. Verseim először 195.3-ban jelentek meg, a Dunántúlban, ötödik étemis- ta koromban írtam az elsőt, azóta sok rossz és kevés jó verset írtam. Mik a terveim? Nagyon sok van amennyi egy húszéves emberbe 'belefér. Dolgozni, tanulni akarok és nem utolsósorban írni, jó és igaz verseket írni. Jíl űaÍLzet KATONA JÓZSEF ', ÜK90* wS VALLOMÁS Duzzogsz apám, hogy sok pénz elmegy, újságra, könyvre, s nehezen bújik elő egy-egy kis fillér, hogy belőle forint legyen, hogy moziba jár, regényt olvas és néha ír, csak ír fiad, ahelyett, hogy dolgozna inkább s keresné a forintokat, hogy minden üres percet megles Apám, a rétnek kell a harmat, és csak rágja a betűket, szőlőtőnek a nap tüze, s kétszer, háromszor rá kell szólni, huszadik század emberének mert ilyenkor kicsit süket. kell a hasznos könyv betűje. Példázol gyakran okos szóval: «•Nézd, öcséd mindig dolgozik: most is pénzt kapott, ügyesebb légy, a két karod majd megsegít!« Én hallgatok, lehajtott fejjel. Mit is mondjak? — súlyos a vád. Apám, ha nem írnék, olvasnék, Oly sötét lenne a világ! Haszontalan vagyok — beszéled, hogyan is élek meg magam? Kemény az élet, munkások közt elpusztul a dologtalan. Kell az újság, a mozi, kell, hogy mindennap tudja mért is él. Kell, mint legkisebb gyermekednek — hogy nagyra nőjön — a kenyér. Anélkül ma vakok maradunk, erőnket beszövi a pók, apám, ha korunkat nem értjük, vágyaink roncs hadihajók. SZERELEMDAL Tizenhat évednek nyíló rózsaága álhajlik a kerten 'világ csodájára. Tavaszi szél fújja, gyenge harmat mossa, ha belepi szürke porával az utca. Járókelők látják, megkívánják néha, holdvilágos estén szakasztanak róla. Szakasztottam én is, de nem szűnt meg vágyam, egyik rózsa után a másikra vágytam. És azóta így megy, de meg sose bánom. Én az egész ágat magamnak kívánom. Tizenhat évednek nyüó rózsaágát, hogy szívemre fonjam minden kis virágát. Várni kell még, igaz! Ősszel el kell mennem, s két évig a nemzet kenyerét kell ennem. De ha visszajöttem, kérlek, hogy ne vess meg, ötvennyolc tavaszán feleségül veszlek. Az fáj csak, hogy addig díszét az utcának megkívánják mások, akik erre járnak, hogy tizenhat éved nyüó rózsaága áthajlik a kerten világ csodájára. LEFEKVES ELŐTT Kezemíbe fogom ceruzáim, míg elringat az este. (Kisebbik óramutatónk most csusszant a tízre.) Egy Csillag van asztalomon, s az égen csillag mennyi ... Hej emberek, mikor tudunk a csillagokra menni? Mars-lakókról beszél ez itt, az Vánusz-emberekröl. Megértemmé, ó bölcs, felelj, hogy valóság lesz ebből ? Valóság lesz, s pokolba jut az álszentesség, vakság, s Chikágótól Japánhonig egy úr lesz az igazság? Valóság lesz, s boldog, ki él: a háborúknak vége, s eljön a kapzsik, zsarnokok elsöprő veresége? Hiszek: elhull a férgesünk: bürokraták, csibészek, bérencek, talpnyalók, gazok, honáruló pribékek. Hiszek: kiáll majd unokám egy marsi hegytetőre, s örömkönnyek közt mosolyog apáira a földre. ■Gobölös Sándor: Levél Berták Lássló-hox Drága barátom, Vese szülöttje: Emlékszel-e még rám, a hajdani társra? Él-e a frigy, mit örökre kötöttünk? — Azt hiszem én, hogy nem szakadunk el. Szent kötelék az, mely egybe csatol! Engem az élet messze sodort el, Mégis a szívem nincs egyedül, Velem érez a város, a puszta. S ha gyúlnak a rőt :—bíbor alkonyatok,. Szép dalaid sorait hozza a posta Érzem, hogy a. szíved örökre enyém. Nézd a tavaszt, hogy zsendül a fű már. Földjére indul a földművelő, s Kedvre deríti az égi pacsirta, Biztató dalt sír, hogy kedve legyen.., Nem tudja senki, hogy fáj-e a szíve, Csak a szárnyal a dal, a nvn szomorú... Drága barátom, Vese szülöttje Nekünk e dal hát példa lé gyen. «... A jó merániak legszebb lovon ficánkolódnak... nekünk feleség- és porontyainkat kell befogni, ha veszni éhen nem kívánkozunk... ... Ök játszanak, zabáinak szüntelen, ...nekünk •kéményeinkről elpusztulnak a gólyák, mivel magunk emésztjük a hulladékot is,..« an-e, aki e keserű szavakat ~ olvasva mélyen meg ne indulna, van-e, akit ne töltene el harag Tiborc nehézveretű szavai nyomán, melyekkel a magyar nép vérét szipolyozó, becsületét sárba taposó idegen bitorlókat, a meránia- kat ostorozza? Katona József, mindmáig legnagyobb drámaírónk mondatja ki Bánk bán című halhatatlan művében Tiborccal — a magyar irodalomban eddig legnagyobb hűséggel és megdöbbentő erővel — a kettős elnyomás alatt szenvedő magyar nép szavát. Nagy tett volt ez abban a korban, amikor Katona élt. Ferenc császár nyilt abszolutizmusának kora ez, amikor az ország idegen katonaság megszállása alatt van, amikor Metternich titkosrendőrei settenkednek mindenütt, amikor a cenzúra minden erővel meggátolni igyekszik a haladó eszmék terjesztését, amikora Bécs által az országra kirótt tehef teljes egészében a parasztságot, Tiborc népét sújtja. Millióra rúg a földnélküli zsellérek száma, a jobbágy pedig százféle úrnak fizet és robotol. Földjeit újra és újra megcsonkítják, belőle «vadászni berket csinálnak«. Egyetlen réteg él jól még akkor is: a nagybirtokos arisztokrácia és a főpapság. ök azok, akik támogatták az idegen zsarnokságot és árulták el a magyar népet. S Katona József százszorosán érzi az elnyomatás minden keserűségét. Ez készteti arra, hogy megírja a Bánk bánt, amelynek cselekménye ugyan a 13. század elején, II. Endre uralkodásának idején játszódik le, de a saját korának, a 19. század elejének visszásságait leplezi le, amikor a nemzet legnagyobb problémája a függetlenség kivívása, az idegen bitorlók jármának lerázása volt. S a drámának az a mondanivalója, hogy a nemzeti függetlenség kivívása, a társadalmi haladás megvalósítása érdekében meg kell szabadulni Gertruddstól, a meráni asszonytól, azt jelenti: meg kell szabadulni a Habsburgoktól. Aki ezt ki merte mondani, belekiáltani a tobzódó reakció által a magyar népre borított néma éjszakába, Katona József 1791. november 11-én született Kecskeméten, atyja, egy takácsmester nádfedeles hajlékában. A kilenc testvér közül ő volt a legidősebb és legtehetségesebb. Már gyermekkorában feltűnt, hogy szeret tanulni, álmodozni és gondolkozni. Leginkább a történelem érdekelte. Középiskoláit Kecskeméten, Pesten és Szegeden végzi, történésznek, jogásznak készül, de nem veti meg atyja foglalkozását, a takácsmesterséget sem: a nyári szünidőt mindig otthon tölti és segít apjának a munkában. 1809-ben ismét Pestre kerül az egyetemre. Itt is hozzá hasonló, szegény kispolgári emberek közé kerül. Rocs- nik I.gnácnál, az egyetemi könyvtár szolgájánál lakott és kosztolt. Ezt az ismeretséget alaposan ki is használta: gyakran látogatta a könyvtárat, ahol többet tanult, mint az egyetemen. Katona József — 1810 és 1815 között — a színházon keresztül ismerkedett meg e kor haladó mozgalmaival. ezen keresztül kapcsolódott be a nyelvújítás és az irodalmi újjászületés harcaiba. Ebben az időben írja első darabjait, melyek közül kiemelkedik a «Monostori Veronika, vagy a harc két ellenkező igaz ügyért«, a «Luca széke«, melyet még 1860-ban is sikerrel játszanak. Mindinkább a történelmi tárgyak felé fordul, A történelmi tárgyú korábbi drámái között négy emelkedik ki: az «Aubigny Clementina«. a «Jeruzsálem pusztulása« és a két Ziska- dráma. Katona nagyon szerette a színházat, mindenáron színész és rendező akart lenni, még akkor is, amikor már egymásután játszották fordításait és darabjait. Családja azonban megakadályozta ebben a tervében. Szülei azt akarták, hogy hivatalnok legyen, aki támaszuk lehet öreg korukra. S az engedelmes fiú csakhamar szakít is a színészettel. 1813- ban, amikor elvégzi az egyetemet s jogi gyakornok lesz, még kapcsolat-1 ban van a színházzal, de már nem sokáig. 1815-ben ügyvédi esküt tesz és 5 évig Pesten folytat gyakorlatot. Ez idő alatt azonban nemcsak ügyvédi munkáját végzi: verseket ír, történelmi tanulmányokat folytat, s ami a legfontosabb, egyik barátjának bírálatára átdolgozza a Bánk bánt, amelyet Kultsár István pesti színigazgató ösztönzésére, abból az alkalomból írt, hogy 1814-ben az Erdélyi Múzeum c. folyóirat pályázatot hirdetett az állandó erdélyi színtársulat nyitó darabjára. Anyagi helyzete igen rossz. Becsületességével nem boldogul az ügyvédi pályán, az irodalomból sem tud megélni: azért örömmel kapott azon a lehetőségen, hogy hazamenjen szülővárosába. 1820-ban al- ügyész lesz Kecskeméten. Nagyne- hezen összekuporgat annyi pénzt, hogy a Bánk bánt kinyomtassa. Művének most sincs visszhangja, mint ahogy akkor sem volt, amikor bírálatra annakidején elküldte. A sok csalódás és közöny után ez már több volt a soknál és szakít az irodalommal is. Alig 30 éves, amikor ő, a nemzet egyik legnagyobb írója — aki 26 éves korára olyan magasUgyanakkor azonban, amikor Katona hitet tesz a nemesség és a jobbágyság összefogása mellett, egy pillanatra sem felejti el, hogy Bánk és Tiborc: két külön világ. Bánk fő úr és Tiborc: elesett paraszt. Tiborc ’'emcsak saját nyomorúságának enyhítéséért akarja Bánk fellépését a merániak ellen, hanem az egész jobbágysá: ügyéért. Ez nyilvánul meg abban a jelenetben, amikor Tiborc visszautasítja a Bánk által neki nyújtott erszényt: «Szép pénz, de adhatsz-e thát mindenik szűkölködonek? ... ... ha mást nem adhatsz, úgy \annál, akinek adsz, még szegényebb vagy...« S amikor Bánk saját osztálya szavaival azt mondja Tiborénak, hogy «tűrj békességgel« — Tiborc szintén osztálya szavaival vág visz- sza: »Tűrj békességgel... ezt papolta az apáturunk is sokszor: boldogok a [békességesek, mert isten fiainak hivatnak...! — úgy, de ,tömve volt magának a gyomra... « Tehát Katona látta: Bánk bán és Tiborc, a nemesség és a jobbágyság útja csak a merániak elleni harcban közös. Tiborc drámája nem fejeződik be — mint ahogy Katona idejében nem is fejeződhetett be. Mintha ezt mondaná Katona: hadd csengjen tovább Tiborc szava, a nép szava, hadd ostromolja tovább a feudalizmus várfalait. Mi adja Bánk tragikumát? Miért nem gyilkos ő, hanem tragikus hős, alcnek bukása nyomán a katharzis, a feloldódás érzése lesz úrrá az emberben? Azért, mert nem Bánk és latot ért el, amilyet egy drámaíró, • Gertrudis magánügye zajlik le -a még Shakespeare sem mondhat el magáról — ezt írja keserűen: »Ha a madár látja, hogy hasztalan esik fütyürézése, élelméről gondolkodik és — elhallgat... « S a hazaszeretet fiatal, de nagy énekese valóban nem dalol többé. A perek, szerződések, jogi paragrafusok száraz világában — megfosztva minden ösztönzéstől és lehetőségtől az alkotómunkára — küszködik az élettel, míg 1830. április 16-án délután hivatalába menet el nem rabolja a halál. * * * A hivatalos közönynek, a visz- szautasításnak volt tehát a legnagyobb része abban, hogy e lángelme megszűnt alkotni. Mi okozta ezt a visszautasítást? A titkosrendőrség egykori jelentése ezt írja a Bánk bánról: »Nemcsak a dráma tartalma, hanem egyes részletei is alkalmasak arra, hogy a magyarok gyűlöletét a német fejedelmek s általában a németek ellen lángralobbantsa, fejlessze, táplálja...« Ezért gyűlölte és üldözte a reakció. Ez is mutatja, hogy Katona, amikor a Bánk bán cselekményét a 13. századba helyezte — a dráma mondanivalóját, eszmei tartalmát saját korára értette. Ez a mondanivaló elsősorban a német gyarmatosítás elleni gyűlöletben, az idegen bitorlók uralmának felszámolására buzdító törekvésben jut kifejezésre. Főleg Tiborc és Bánk fejezi ki azt a sok keserűséget, am§ly az évszázados gyarmatosító zsarnokság ellen felhalmozódott. Nem lehet megrendülés nélkül olvasni Tiborc szavait, amikor így kesereg: «... és aki száz meg százezert rabol, bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kényszerít.« A német gyarmatosítók elleni hang nyilvánul meg Bánk bán szavaiban, amikor szemére veti Gertru- disnak: ... Bejártam az országot és mindenfelé csak az elbúsulást találtam. Udvarod átkozza minden és hazádfiit. Az idegen elnyomás igazi értelmét, azt, hogy az elnyomás legnagyobb szenvedője a nép, Bánk bán látja teljesen. Amikor lecsillapítja a békétlenkedőket, a nemesi forradalmárokat, ezt mondja: »Ream tévé le a szegény paraszt fáradt csontjait.« Ö az egyetlen, aki észreveszi a népet, s meghallja Tiborcot. Bánk cselekvéséhez is a döntő lökést Tiborc szavai adják. S amikor magához öleli Tiborcot, akkor dől el, hogy hős lesz-e. Ez adja az erőt, hogy Gertrudis arcába vágja: »Magyar nem volt neked soha embered«. I drámában, hanem a nemzet és az elnyomók közti összecsapás. Bánk soha nem rántott volna kardot és nem ölte volna meg Gertrudist, ha — éppen Tiborc hatására — nincs meggyőződve arról, hogy ezzel hazájának is segít. De Melinda sorsa sem Bánk magánügye. Melinda meggyalázásán keresztül mutatja be Katona, hogy az idegen elnyomás hogyan tiporja el a haza és az egyén becsületét. S az egyéni becsületen ejtett szégyen az idegen zsarnok részéről a haza becsületén esett szégyen. Ennek megtorlása nem magánügy, hanem — nemzet4 ügy, nem gyilkosság, hanem jogos cselekedet. Bánk tragédiája az idegen elnyomásból fakad és arra tanít, hogy a haza ügye és az egyéni becsület ügye egy, hogy csak a haza szabadsága jelentheti az egyes emberek boldogságát is. Hogy jogos volt Bánk cselekedete, amikor megölte Gertrudist, azt maga a király is elismeri, amikor ezt mondja: »Előbb, mintsem magyar hazám, előbb esett el méltán a királyné.« * * * A Bánk bán, amelyet Katona életében közöny és visszautasítás fogadott, a költő halála után indult el diadalútjára, hogy íróját a halhatatlanság márványcsamokába vezesse. S bár a reakció nem egyszer meghamisította s nem egyszer a feledés homályába akarta taszítani, a Bánk bán legnagyobb nemzeti drámánkká lett, amely arra ihlette egyik legnagyobb zeneköltőnket: Erkel Ferencet, hogy operát írjon belőle: így vált a Bánk bán legnagyobb nemzeti operánkká. Az igazi Bánk bán a felszabadulás után lett igazán a népé. Csak a felszabadulás után tért vissza színjátszásunk Katona eredeti szövegéhez. A Nemzeti Színház a felszabadulás után ezzel a drámával aratta első nagy sikerét. # * * KZ atona József élete és munkás- sága, s irodalmunk legnagyobb drámai műve: a Ránk bán azt bizonyítja, hogy a költő a nemzeti függetlenségben látta a haladás lehetőségét. Arra tanít, hogy gyűlöljük mindazokat, harcoljunk mindazok ellen, akik felszabadult népünk szabadságára törve vissza szeretnék rakni hazánk dolgozóinak vállára azt az igát, amelynek súlya alatt annyi évszázad óta roskadtak a magyar Tiborcok. Mert ezt szeretnék az új gertrudisok, az új merániak, az imperialisták. Erőnk tudatában kiáltjuk feléjük Bánk szavait: »Magyar nem volt neked soha embered!« S tegyük hozzá: nem is lesz! Rostás Károly
