Somogyi Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-13 / 86. szám

Szerda, 1955. április 13. SOMOGYI NÉPLAP 3 Határszemlék lesznek 15 és 20-a között niints-e azokban A Megyei Tanács VB utasítása értelmében április 15. és 20-a között a megye valamennyi községében és tsz-ébeo batárszamílét tartanak. A szemlebizottsógoík mindenütt az ille­tékes járási tanács, községi tanács dolgozóiból, a község termelőszövet­kezeti elnökeiből, agremómusalfoól, "élenjáró dolgozó parasztjaiból ala­kulnak. A batárszemle-bizottságok dűlőről -dűlőre bejárják az egész község ha­tárát és megvizsgálják, hogyan mű­velték meg a földeket, nincs-e par- lagterüfet, egyesek -hanyagsága nem hátráltatja-e a mezőgazdasági terme­lés fejlesztését. A szemlebizottságok különös gondot fordítanak az állami tar­talékterületek hasznosításának megvizsgálására. Megnézik, h-ogy -a községi tanács ke­zelésében lévő állami tartalékterü­leteket hogyan hasznosították, kinek adták ki azokat és a bérlők hogyan művelik a gondjaikra bízott földte­rületet. A szemlebizottságok azt is megvizsgálják, hogy az őszi vetések hogyan teleltek át, komolyabb kár. A szemlebizottságok figyelme ki­terjed arra is, hogy a múlt évi napraforgó- és kukoricaszárakat letakarították-e a földekről. De nemcsak a szántóföldeket, hanem a réteket, legelőket is megvizsgál­ják a szemlebizottsági tagok. Külö­nös figyelmet -szentelnek a közös le­gelők karbantartására, figye-lemibe- véve -a -gyomtalanítást, a tüskebck- rck eltávolítását és az itatókutak renöbentartásét. A bizottságok szám- baveszik azt is, hogy a határszemle időpontjáig mennyi tavaszi búzát, tavaszi árpát, zabot, lucernát, -lóhe­rét, napraforgót, cukorrépát, -burgo­nyát és kukoricáit vetettek ed a tsz- ek és az egyéni gazdák. A termelő- szövetkezeteknél azt is megvizsgáld ják, hogy magszerveztók-e -a brigá­dokat, a munkacsapatokat, fetasztot- ták-e a területet a tagok között. A határszemlék után a sízemtehir zottságok megvitatják a tapasztalato­kat, intézkedési terveket dolgoznak ki és ha szükséges, a mulasztókkal szemben fegyelmi eljárást is java­solnak. Hogy több tej jusson a kalács mellé A Kaposvári Állami Gazdaság dol­gozói becsülettel teljesítették április 4 tiszteletére tett vállalásukat. A ne­mes vetélkedés -azonban nem szűnt meg április 4-ével. A dolgozók most május 1 méltó megünneplésére ké­szülnek, erre téttek vállalást az ál- -latgond oz-ók. A tehenészetiben van talán a leg­több javítanivaló a gazdaságban, mi­vel a tehenek fejés-i átlaga -igen ala­csony. A dolgozók a fegésóí átlag meg­javítására tettek fogadalmat; ígérik, hogy szakszerű gondozással, pontos, jó takarmányozással emelik az is- tállóátdagot, több tejet -adiniak dolgo­zó népünknek. Pető János felajánlotta, hogy az istálfóátlagot a gondozása alatt lévő teheneknél egy literrel eme­li, Csiszár József, Nagy Antal, Tóth Imre, Horváth Imre tehenészek szin­tén -azt a fogadalmat tették, hogy 1 -literrel emelik a -gondozásuk alatt lévő tehenek fej-ési átlagát. A mö- veindékáli’-at-igcudozók felajánlották, hogy a borjaknál mesterséges neve­léssel ebben a hónapban napi 1—1 kilós súlygyarapodást érnek el. A gazdaság valamennyi dolgozója most azért harcol, -hogy -május elsejét is munkahőstettekked, vállalásuk becsü­letes teljesítésével ünnepelhessék meg. HAJHS 1 TISZTELET É RE Tovább folyik a verseny ktss-einkben a lakosság jobb áruellátásáért MARCALI VEGYESIPARI KTSZ A felszabadulásunk 10. évforduló­jának tiszteletére indított verseny­be lelkesen kapcsolódtak be a vidéki kisipari termelőszövetkezeteik is. A felszabadulási munka-verseny je­lentősen hozzájárult ahhoz, hogy a Marcali Vegyesipari KTSZ az első negyedévet — globálisan 1-12,3 száza­lékos tervteljesítéssel zárhatta. A •cipészrészleg -például- vállalását, hegy a vers-einyszak-aisz alatt 210 pár cipőt készít terven felül, magasan túl­szárnyalta és összesein 553 -pár cipő­vel készített többet, miiint amennyi az előirányzat volt. Hogy a cipészrészleg dolgozói így­tudták emelni teljesítményüket, kö­szönhető arr x. hegy a felszabadulá­si verseny alatt a kts-z műszaki ve­zetőjének segítségével szalagreirudsze­rű termelésire -álltak át. A részleg dolgozói a fel-szabadulási verseny­ben úgy végezték munkájukat, hogy teljesítményük 5—10, -sőt még maga­sabb százalékkal is emelkedett. Né­meth Gyula szabász pl. 121 százalé­kos átlagteljesítményét 140-re -emel­te. Vállalásukban -szerepéit, hogy -a lakosság számára készített áruk mennyiségét növelik. ígéretüket tel­jesítve, mintegy 7 százalékkal növel­ték az előző negyedévhez viszonyít­va a lakosság részére termelt áruk mennyiségét. A felszabadulási ver­seny eredményei láttán -a M-arcali Vegyesipari KTSZ dolgozói már megbeszélték, hogy a versenyt to­vább folytatják a munkásosztály n-a-gy nemzetközi ünnepe, május 1 tiszteletére. A KAPOSVÁRI MEZÖGAZDASÄGI KTSZ dolgozói a felszabadulási verseny értékelésénél büszkén jelentették, hoigy április 4 tiszteletére tett válla­lásukat 130 százalékra teljesítették. A válltelt 3 százalékos ainyagmegta- kairítás helyett ötöt teljesítettek. Ha pontról pontra értékeljük a fa1aján­lásokat, szinte miind-egyák mellé oda­írhatjuk: »-túlteljesítve«. A különbö­ző munkaterületem elért megtakarí­tások összege -az első negyedévben 67 710 forint volt. A verseinyszakasz- b-am a szövetkezet 5 brigádja elérte a sztahanovista szintet, (összesen 12 fő.) A brigádok teljesítménye szépen emelkedett. A Maris kovácsbrigád, tamelyineks előző negyedévi átlagos) terv-teljesítése 1.9-0 száz-ailék volt, 1-955. ei-ső megyédében, -a felszabadu­lási verseny alatt elérte -a 204 szá­zalékot. A Major bognár-brigád ez idő alatt 175-rőll 182 százalékra nö­velte teljesítményét. Őrizzük a békét, mint gyermekeink álmát A Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség ez év februári genfi tanácsülésén elhatározta) az Anyák Világkongresszusának összehívását. Egyúttal azt a ja­vaslatot tette a különböző orszá­gok nőküldötteinek, hogy előzzék meg azt hazai konferenciák, il­letve kongresszusok. »Az anyai szeretet mélységes örö­mök forrása. Ez a szeretet nem ha­sonlítható semilyen más érzéshez. Ez a szeretet nagy boldogságot ad, de ennek ára az aggodalom, mellyel az anya gyermekét körülveszi. Félti a betegségtől, félti a szenvedéstől, hát hogyne féltené egy háborútól?« Soha még asszonyok előtt szebb, naagasztosabb feladat nem állott, so­ha még anyákat dicsőbb cél nem ve­zérelt, mint a mai asszonyokat, a mai anyákat: megőrizni gyermekeik s a maguk számára a boldogság ma­darát, arcuk mosolyát, vidám csa­csogásukat, bizakodó, derűs tekinte­tüket — a békét; messzire retten­teni a tankok sötét árnyát, a fenye­gető ágyúcsöveket, a halált — a há­borút. Mit tettél ennek érdekében? Adtad-e munkádba szíved minden melegét, kezed ügyességét, agyad frissességét? Megteszel-? minden tőled telhetőt? Erre adtak választ a Textilművek lelkes MNDSZ-asszonyai. amikor harcos aktívaülésen elhatározták, hogy kéthetes műszakkal — mely áp­rilis 15-én kezdődik — készülnek a májusi konferenciára és csatlako­zásra szólítják fel más vállalatok asszonyait is. A Textilművek asszonyai már megmutatták, mit tudnak, mire ké­pesek. Március 8-án, az egynapos műszak alatt az üzemben addig pél­dátlanul -magas termelési eredmé­nyeket értek el. Azonban nemcsak az üzemben dol­gozó nők -készülnek az anyák kong­resszusára. A falu asszonyai, a házi­asszonyok az MNDSZ vezetésével előkészítő családlátogatásokat tesz­nek, kisgyűléseket, -béke-beszélgeté­seket szerveznek. Felvilágosítják az asszonyokat arról, hogy nem elég akarni a békét, harcolni is kell érte, munkával, tanulással, felvilágosító szóval. Még jól emlékszünk az elmúlt há­ború borzalmaira. Még frissek a há­ború okozta hegek az emberek lel­kén. Még égetnek gyermekeink köny- nyei, de a béke ellenséged máris ú.i háborút, készítenek elő. Az imperia­listák új katonai szövetségeket írnak alá. Öntik már az ágyúkat, készítik a lövedékeket, atombombákat, hogy újra gyilkolják a békés embereket. Lehetséges, hogy hiába volt a sok véráldozat? Lehetséges, hogy a békét, melyet annyi emberélet, az anyák, özve­gyek és árvák könnyei árán értünk el, most megzavarhassa az imperia­listák akarata? — Nem! — kiáltják asszonyaink. Mi meg tudjuk védeni alkotásainkat, jogunkat az élethez, a szabadsághoz és a munkához. Török Józsefné. 15-én lesz a színtársulat bemutatkozó előadása zép színházi emlék mellett A sok í elég sok kellemetlen ás é.1 Kaposvár dolgozóinak a szívében. Régi vágya már a kaposváriaknak, hogy egy ál­landó színtársulat komoly darabok­kal tanítsa és szórakoztassa a város lakosságát. Jogos a kívánság, hisz ha nagyritkán jött is egy színtársu­lat. -az csak párnapos vendégjátékra érkezett, a Filharmónia -rendezte es­tékről pedig sokszor csalódottan, ki­ábrándultán távozott a közönség. S ez még a jobbik eset volt. mert többször meg sem tartották az elő­adást. Az elmúlt években Kaposvár kút túréleté-re kedvezőtlenül hatott az állandó színtársulat hiánya és nap KAPOSVÁRI ŐRJÁRAT mint -nap határozottabbá érlelődött az a kívánság, hogy a városnak és a megyének legyen már végre egy állandó színtársulata. Udvaros Bélától, a színház főren­dezőjétől megtudtuk, hogy a jelenleg itt tartózkodó színtársulat művé­szeit Vörös Tibor, a József Attila Színház kaposvári születésű volt tag­ja kezdte szervezni a Városi Tanács megbízásából. A szervezés eredmé­nye, hogy ez az igen tehetséges szí­nészekből álló társulat létrejött és hamarosan bemutatkozik a város színházlátogató közönségének. A társulat művészeti vezetője és rendezője Udvaros Béla, a Magyar Néphadsereg Színháza, maid a Falu­színház volt rendezője. A bemutatkozó előadáson vendég- szerepben fellép a Kaposvárott nagy népszerűségnek örvendő Korodini Ferenc, a Pécsi Nemzeti Színház bonvivánja. Ext láttuk a vendéglátó-ipar frontján Régóta égető kérdés Kaposvár szó­rakozóhelyeinek problémája. Akár­hogy is nézzük a dolgot, meg keli ál­lapítanunk, hogy megyei székhelyün­kön egyetlen egy olyan szórakozó­hely vagy vendéglátóipari vállalat sincs, mely méltóképpen elégíthetné ki városunk egyszerű, de egyre igé­nyesebb dolgozóinak kívánalmait. Hozzátehetjük ehhez még azt is, hogy városunk óriási átutazó forga­lommal rendelkezik, mely előtt szin­tén nem vagyunk képesek megfele­lően demonstrálni. Pedig Kaposvár országszerte nevezetes szépségéről, hangulatáról — hiszen ezért nevezik a »virágok városának«. Nehéz lenne számontartani, s egy rövid cikk ke­retében felsorolni most azt a renge­teg panaszt, amely a lakosság min­den rétegéből hozzánk, valamint a megye különböző szerveihez nap mint nap érkezik. Ezért helyesebb, ha mindjárt összegezve -beszéljük meg a belőlük leszűrt tapasztalato­kat. Udvariatlansági versenyben a kiszolgálók Egyelőre még maradjunk a ven­déglátóiparnál. Legtöbb kifogás itt a kiszolgálókkal és a kiszolgálással kapcsolatban hangzik el. Sok helyen ■udvariatlanok, barátságtalanok és fi­gyelmetlenek, sőt olykor gorombák a kiszolgálók. Gyakran megtörténik, hogy a jogos figyelmeztetésre is dur­ván vagy legfeljebb vállvonogatva reagálnak. Nem ritka eset, hogy a kiszolgálóra hosszú ideig várni kell, ha pedig végre megjelenik a várva várt pincér, olyan ételt hoz, amely­től a vendégnek rögtön elmegy a kedve. Ez történt például legutóbb a Kossuth téri népbüfé melletti ét­teremben is, ahol a pincér teljesen élvezhetetlen tejeskávét szolgált fel, a vendég figyelmeztetésére pedig pökhendien válaszolt. Nagyon sok dolgozó panaszolja például, hogy a Béke Szálló táncos­helyiségében záróránál már egy órá­val előbb, azaz 3 órakor véget ér a ‘tánczene, azonban a zenekar egyes ’tagjai tovább muzsikálnak az asz­taloknál, de most már csak külön dí­jazásért. Erről tanúskodnak a pa­naszkönyv felháborodott hangú meg­jegyzései. Ritka vendég — a tisztaság A tisztaság és higiénia legtöbb he­lyen ugyancsak sok kívánnivalót hagy maga után. Itt elsősorban a Kossuth téri népbüfét kell megem­líteni, de gyakran nem sokkal ma­rad mögötte a vasútállomás jegy­pénztárak melletti kis büféje sem, ahol a rendetlenség és gusztusta- lanság olykor elképesztő méreteket ölt. (Itt mellékesen megjegyezzük azt is, hogy a vasút várótermének sem ártana, ha néhanapján megtisz­títanák ablakait és leszednék meny- nyezetéről a feketén lengedező ha­talmas pókhálókat!) Joggal háborítja fel a dolgozókat a felületesen elmosott tányérok, po­harak, evőeszközök látványa is, nem beszélve a piszkos, ételfoltos abro­szokról és a még piszkosabb függö­nyökről. Nem lehet csodálkozni te­hát azon, hogyha egy jóérzésű dol­gozó napi munkája után családjával — vágy ha fiatalról van szó, jegye­sével — kultúrált szórakozóhelyre akar menni: inkább otthon marad, vagy csak végső esetben választ ki a sok másodosztályú és harmadosz­tályú szórakozóhely közül egyet. Érthető, hiszen nemcsak az éttermek és táncoshelyek, de a cukrászdák be­rendezése és külseje sem áraszt csa­ládias, otthonos hangulatot magából. Nézzük például ismét csak a Kos­suth té-ri népbüfét. Amikor ez az ol­csó büfé megnyílt, szívesen és öröm­mel kereste fel az a rengeteg dol­gozó, aki napközben egy tál meleg ételt, vagy egy pohár hűsítő italt akart elfogyasztani; azonban hogy, hogy nem, idők múlásával ez a népbüfé « lehető leg­alacsonyabb színvonalra süllyedi: ahol rendszeresek a verekedések és veszekedések, amely esténként ita­los emberek részeg lármájától han­gos. Horváth Tibor elvtárs, az üzlet’ helyettes vezetője panaszosan mond-j ja, hogy a népbüfé forgalma az; utóbbi időben jelentős mértékben csökkent. Keseregve teszi hozzá, hogy a részegek duhajkodását sem tudják kellő mértékben megfékezni. Mi úgy gondoljuk, hogy ha a nép­büfé alkalmazottai valóban nem szolgálnának ki már ittas embereket, ha a garázdálkodókkal, a közízlést sértő viselkedésűekkel szemben szi­gorú eréllyel lépnének fel, kiutasítva őket a helyiségből — ha nem is egyik, napról a másikra — de jelen­tős javulást lehet-ne elérni. Termé­szetesem ehhez szükség lenne rendőr­ségünk nagyobb támogatására és se­gítségére is, valamint gyakoribb el­lenőrző megjelenésükre. Érthetetlen az a liberalizmus, ami az egyébként minden téren példás magatartást ta­núsító őrszemeink részéről olykor megnyilvánul. Magunk voltunk szemtanúi egyízben, hogy nyugodtan tűrték egy a Béke Szállóból kítántorgó részeg uszító és ocsmány kijelenté­seit. Figyelmeztetésünkre, hogy miért nem kísérik be az illetőt — azt fe­lelték: mit kezdjenek vele, majd ki- alussza magát. Ók továbbmentek, a részeg pedig (aki talán nem is volt annyira részeg, mint inkább tudatos és nagyon ravasz ellenség) jó félórán keresztül ordítozta még reakciós ki­jelentéseit anélkül, hogy ebben va­laki megakadályozta volna őt. Váro­sunk dolgozó lakossága méltán várja tehát népünk hű fiaitól, rendőrsé­günk mindnyájunk által tisztelt és megbecsült tagjaitól a gyors, erélyes, habozás nélküli intézkedést ilyen ese­tekben. A népbüfében és más ala­csony -nívójú szórakozóhelyeken nem egyszer szükség lenne a törő-zúzó, verekedő, felháborítóan viselkedő ré­szegek erélyes 'megfékezésére. Bizto­sak vagyunk benne, hogyha néhány alkalommal keményen felelősségre vonnák ezeket a magukról megfeled­kező és megbotránkoztatóam visel­kedő elemeket: egy-kettőre megtisz­tulnának tőlük a vendéglátóipari he­lyek. A közönség legyen fegyelmezettebb és igényesebb l Természetesen sok megértendő igazság van a vendéglátóipari üze­mek vezetőinek szavaiban is. Ba­logh elvtárs, a Béke Szálló igazgató­ja elmondta, hogy sokszor a vendé­gek is kárt okoznak a vállalatinak. Százaikra megy a nyomtalanul el­tűnt villák, berendezési tárgyak, ki­lincsek, villanykörték stb. száma, de még ezeken is túltesz a poháréi tűné­seik aránya. A legutóbbi hónapban például 7800 forint volt a Béke Szálló kezelésébe tartozó üzletek po­háreltűnésekből származó kára, eb­ből magára a Béke-étteremre 4000 forint kár jutott. Évenként ez az ősz- szeg 100 ezer forint körüli vesztesé-1 get és kárt jelent. Igaza van Balogh | elvtársnak, hogy a szórakozó közön­ségnek is fegyelmezettebbnek és ön­magával szemben is igényesebbnek kell lennie. A tavasz már itt van, s ha pilla- na-nyilag nem is érezzük még meg­győzően, hamarosan csak-csak be­köszönt a jó idő. Milyen hasznos és kellemes lenne, ha szórakozóhe­lyeink tisztán, kicsinosítva, rendbe­hozva várnák a vendégeket, ha nem­csak az abroszok és evőeszközök lennének kifogástalanul tiszták, ha­nem az ételek minősége is kifogás­talan lenne. Milyen nagyszerű lenne, ha a vendégeket nem barátságtalan, morcos, hanyag külsejű és udvariat­lan pincérek fogadnák, szolgálnák ki, hanem figyelmes, kedves, hiva­tásukat szerető vendéglátóipari dob gozók. Lehet, hogy e sorokat olvasva sokan közülük sértve érzik majd magukat, tőlük elnézést kérünk — adassék tisztelet, a kivételnek —, de a.kiket illet, azok ismerjenek maguk­ra, és próbáljanak változtatni ed­digi magatartásukon, munkájukon. Mi hisszük és biztosak vagyunk ben­ne, hogy ha vendéglátó, vendég és népi rendőrségünk közös erővel fog hozzá a szórakozóhelyek megtisztítá­sához, magasabb színvonalra való emeléséhez, az feltétlenül sikerrel fog járni. P. I.—Sz. R.-né. (Folytatjuk.) A színház primadonnája: Szendrei Ilona, aki előzőleg a Debreceni Cso­konai Színházban aratott szép sike­reket. A társulat nő tagjai: Dávid Krisztina (drámai hősnő). Bán Kata­lin (komika), Kiss Bazsa (szubrett), Donáth Katalin (anyaszínésznő) és Jancsó Katalin táncosnő. Férfi tagok: Vörös Tibor (hőssze­relmes), Bakos Attila és Faludi László, a Kecskeméti Katona József Színház volt tagjai, Tábori Béla íapaszínész) és Szalontay B. Sándor aranyérmes, VIT-díjas táncos. A színház zenei vezetője és karnagya Hidasy Gyula, a Győri Kisfaludy Színház volt karnagya. A színtársulat, amely a Városi Ta­nács támogatásával és ellenőrzésével működik, április 15-től május 15-ig kísérleti játékon van a városban. Ha ez idő alatt művészileg kielégítik a közönséget és a közönség is megfe­lelő támogatásban részesíti a társu­latot, abban az esetben itt marad Kaposvárott. Ez alatt az egy hónap alatt három bemutatót tervez a -színház. Az első Huszka Jenő nagyoperettje, a Mária főhadnagy. A választás azért esett .éppen a Mária főhadnagyra, mert té­mája az 1848-as szabadságharccal kapcsolatos, mondanivalója a sza­badságszeretet, amely mindig, de felszabadulásunk 10. évfordulója ün­nepi időszakában különösen aktuá­lis. A másod-k bemutató Moliere szín­műve, A képzelt beteg, zenés, ba- lettes formában kerül bemutatásra. A klasszikus színmű előadása a párizsi Athene nagyszínház előadásának a reprodukciója lesz. A társulat rende­zője, Udvaros Béla ültette át ma­gyarra és Magyarországon először játsszák ebben a rendezésben Molie­re e híres színművét. A harmadik bemutató egy szovjet színmű: vagy az Idegen gyermek, vagy egy operett lesz. Ebben még nem döntöttek véglegesen. A színtársulat egyhónapos vendég­játéka »gyökéreresztés« szellemében történik. A művészek úgy készülnek az előadásokra, hogy Kaposvár kö­zönségét igényeihez méltóan kielé­gítsék.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom