Somogyi Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-12 / 85. szám

Kedd, 195». április 12. SOMOGYI NBPLAP s c/lkik biztos kézzel (joqjjúk a oűlánl... Bemutatjuk a Mezei—Jung váltópárt Az Au tó közlekedési Vállalat ápri­lis 4 alkalmával rendezett iirmepé- iyén a jarbahnazottak között szere­pelt Mezed Ferenc és Jung János is, a (két kiváló gépkocsivezető. Sok el­ismerő szót íiaiilottunk már muinká- juknóll és fezemélyükrall Ismerjük meg őket közelebbről. Mezed Ferenc és Jung János váltótársak a So- :mcgyszii—Bate—Kaposvár között .közlekedő autóbuszcin. Látogatásunk­kor a fiatal Jung Jánost találjuk szolgálatban, amint társaival épp ko­mcsit javít. Nagy tóba nem lehet, ment csakhamar felbúg a motor, s az autóbusz indulásra készen áll. Na­gyobb üzemzavar nem igen fordul ellő, hiszen szerető kézzel ápolják ko­mcsijukat. Mondják, hogy vannak olyan gép­kocsivezetők is a vállalatnál, akik az egy-egy forduló közötti szabad­időben beállítják kocsijukat az udvar sarkába, ők pedig elmennek egy ki­csit »körülnézni«. Jung és Mezei elv­társinál ilyen nem fordul elő. Ha van egy kis idejük, már a kocsit »vizitál- ják«. Gondoskodásukat viszonozza is a hatalmas autóbusz, amely minden nagyobb javítás nélkül lefutotta a 100 ezer kilométert, ami busznál nem kis teljesítmény. — Azt remél­tük — mondja Jung elvtárs —, hogy baj nélkül lefutja a 150 ezret is. Azonban sajnos karambol történt: a buszba beleszaladt egy idegen kocsi. A két váltótárs másik kocsin dol- .gozott tovább ugyanilyen szorgalom­mal Két hét óta azonban már újra üzemben van az Ikarusz. Április 4 tiszteletére felajánlották, hogy a megtakarított üzemanyaggal egy :2000 kilométeres béke-ufcat tesznek vele. így ás történt. Azaz mégsem, ■mert a megtakarított üzemanyaggal nem kettő, hanem háromezer kilo­métert tettek meg 10 nap alatt, •vagyis 1800—2000 utast szállították. Jung elvtárs fiatal gépkocsivezető. De sok. a szákmában már idős kol­légáját is felülmúlja szakismeretével. — Tanul? — kérdezzük tőle. A kérdésre igenlő a válasz. — Ta­nulok szakkönyviekiből is, de nem resteűek tanácsot kérni az idősebb kollégáktól sem. Különösen váltótár- ■sammal, Mezei Ferenccel segítjük ■egymást. A váltáskor mindig meg­beszéljük, hogy a napi út alatt mit észleltünk a motorral, a kocsival kapcsolatosan. Ha valami rendkívü­lit veszünk észre, figyelmeztetjük egymást. ördöngős, amit csinálnak, csak szív- vel-lélekke] végzik munkájukat. Az autóbuszutasok és az autóbusz személyzete között még mindig elő­fordulnak súrlódások. Nem állítatjuk meg, hogy meg ne kérdezzük Jung elvtátstól, milyen a »viszonyuk-« az utazóközönséghez. Nevetve válaszol: »Csak jót mondhatok«. Ugylátszik az utazókö­zönségnek is ez a véleménye, mert a Mezei—Jung váltópár edlen még sohasem merült fel panasz. A ver­tak versenytársukból,, a somogyjádi- aktól Az osz'topániiak elmaradása főleg a gyenge begyűjtési munkából adódott. Megír;tűk azt ás, hogy az ősz tűpárnáknak lehetőségük van ver­senytársuk megelőzésére. Az utóbbi napokban ismét megnéz­tük, mit tesznek az osztopámiiak, hogy lemossák a szégyent községük nevéről. Azt kellett tapasztalnunk, hogy vajmi keveset. Főleg a községi vezetők tesznek keveset azért, hogy felszámol­ják a begyűjtési munka hiányos­ságait. Elősorban .nem is a község dolgozó parasztjain múlott, hogy Oszlopán 25 darab hízottsertéssel adósa álla­munknak még iá múlt évről és az idei első negyedévről. Az történt ugyanis, hogy az előző begyűjtési megbízott, Tanner Károlyné felelőtlenül, hely­telenül állította össze az előzetes be­gyűjtési tervet. A Járási' Begyűjtési Hivatal természetesen nem fogadta el a rossz tervezést, s visszaadta Tanner Károlymánák, hogy reálisan állítsa össze, ö azonban felrúgva a törvényt, meg sem kérdezte a dol­gozó parasztokat, hanem íróasztal mellől egyszerűen kivetette a sertés­beadást olyan gazdákra is, akiknek az előzetes tervezés szerint csak szeptemberben vagy októberiben, iil- latve az év utolsó negyedében: kellett volna a 'hízottsertést .beadniuk. Rá­adásul ezeket a gazdákat inem is ér­tesítette erről, akik természetesen vették. Munkájuk elismeréséül fel­szabadulásunk ünnepének alkalmá­ból Mezei Ferenc elvtárs »Kiváló dolgozó« jelvényt és 300 forintot, Jung János pedig »Kiváló dolgozó« oklevelet és 200 forintot kapott ju­talmul'. A fiatal gépkocsivezető mindkettő­jük, már mint váltótársa nevében is bízik jó munkájuk további sikeré­ben és ígérd, hogy a szép Ikarusz még sokszor robog végig a kanyar­gós somogyi országutakon. Pintér Ilona da között 18 olyan van, akinek az elő­zetes tervezés szerint az év végén kell teljesítenie hízottsentésibeadását. Ezt a zagyva tervezést tetézi, hogy a' 'hátralékosok kimutatását még ma sem készítették el. Ezért súlyos felelősség terheli Horváth elvtárs tanácselnököt és Szomorú elvtárs tanácstitkárt, de a községi tanács egész végrehajtó­bizottságát. Nem kisebb a felelőssé­ge Balassa Tibor elvtársnak a Járási Begyűjtési Hivatal vezetőjének sem, mert bár a hivataliból több esetben jártak a községben — s azt meg is állapították, hegy nincs rendben a 'begyűjtési munka —, de azt már nem nézték meg, hogy mi a hibák oka, s nem tettek intézkedést azdk kijavításéra. Vajon mit gondolnak .az elvtársak, így is lehet harcolni a párthatároza­tok végrehajtásáért? Azt hiszik ta­lán, hogy ilyen felelőtlen munkával biztosítani tudjuk dolgozó népünk zavartalan hús- és zsárellátását? Nem gondolják, hogy ezért felel­niük kell a dolgozók és a párt előtt? Jó lenne, ha sokkal na­gyobb felelősséggel dolgoznának a jövőben! A községi tanács a legsürgősebben készítsen kimutatást a hátrálásokról és intézkedjék a begyűjtési hiány pótlásáréi. A járási tanács és a be­gyűjtési hivatal pedig lelkiismerete­sebben ellenőrizze és segítse a köz­ségi tanács, a községi begyűjtési megbízott munkáját, hogy Osztopán i se maradjon adósa államunknak. Nagy gonddal és szeretettel ügyei­nek kocsijukra, így aztán nem is tör- líánlhetík komolyabb baj. Nem olyan nem állítottak be hízcttseirtést az így előírt iidőre. Az első negyedévben seny értékelésénél ezt is figyeiemíbe­Ne maradjon adós Osztopán se ! Lapunk április 7-i számában kő- hízottsertésbeadásira kötelezett 37 gaz- zölfük, hogy az osztcpéníak elmarad­r "\ Horváth János: JÓZSEF ATTILA EMLÉKE Költőt idézek büszke-bús szeműt. A lelke él — találkozik velem. Testet-lapító sínpárok között Utolsó szóját azért keresem. A költő csak zord képet láthatott, Dalába’ könny, nyomor, penész lakott. Mosónő-anyja, ünneplőruhás Vasárnapokról véle álmodott. A »város peremén« az alkonyaiban Füstös szemét behunyta már az ég. A \sápadás örökre messze tűnt, Nem sír a szél a házak ereszén. Nem sír a szél — de munkás-paloták Nagy ablakára rácsókolt a nap. Izétől édesült az életünk S dalolva járnak proletár-fiak. Költőt idézek büszke-bús szeműt, A lelke él — erünkbe’ vér velünk. Munkásszívekbe’ munkadalt dobol, Velünk van, látja: álma teljesült. V ______-_____________________________) K ielégítő színvonal a kaposvári helyőrség alakulatok közti kultúrversenyén Vasárnap délután zsúfolásig meg­töltötték a érdeklődők a kaposvári Városi Színház nézőterét, hogy tanúi legyenek fl néphadsereg-kultúrver- seny alakulatok közti bemutatójá­nak. A nézőtéren harmonikus egy­ségben honvédek, tisztek és polgári egyének, mindannyian lelkesen, tap­soltak egy-egy jólsikenüit műsor- számnak, a szereplők ió alakításá­nak. Mert megérdemelték a szerep­lők a sikert. Ezúttal két kaposvári alakulat: a Pf. 72S3-as és az 5608-as kult,úrcso­portjai és egyéni versenyzői álltak a »rajt«-hoz, hogy összemérjék ere­jüket a továbbjutásiért, a magasabb egység versenyén való szereplésért. A két alakulat összesen 18 műsor­számmal szerepelt. A műfajonként! megoszlás a következő volt: 5 szava­lat, 2 szír,játszócsopart, 2 táneeso- port, 1 énekkar, 7 szólószám és 2 ze­nekar veit a műsorban. Műfajcn- ként a következő eredmények szület­tek: A VERSMONDÓK mert éppen a sokat-markoiássai, a ráerőszakolt kerettel birkózott oktató és táncos, és ez érződött 'az előadá­son,. Az Alföldi verbunk című férfi- tánc szántéin jó értékelést kapott. A tánccsoport gyengesége részben a gyakorlatlan táncosokban, részben a motívumokban is rejlik, ugyanis ide­gen lépések is előfordultak benne. Egyetlen ÉNEKKAR szerepelt a versenyen, de róla csak a legnagyobb elismeréssel szólha­tunk. A 70 tagú kórus és a szimfo­nikus zenekar előadása larröl tanús­kodott, hogy igen komoly munká­val készülitek a versenyre. Műsomvá- Lasztásuk is kiváló volt. Az énekkar hangja egységes; szépein összedolgo­zott szólamok teszik élvezetessé elő­adásukat. A kiváló értékelés mellett dicséret illeti az énekkart tanító Radmai Antalit és a zenekarvezető Tamás Gyula főhadnagyot. A ZENEKAROK Jói működik a zalai gazdakör, mert munkájában résztvesznek a falu kommunistái is A zalai dolgozó parasztok, tsz-tagok szeme sokszor ■megakadt azokon az újságcikkeken, melyek az alakuló gazdakörökről, azok munkájáról adtak számot. Ök is .beszélgetni kezdtek arról, hogy községükben meg kel­lene alakítani a gazdakört. Erre. minden lehetőség megvolt, hiszen a gazdakörnek Zalában is komoly 'tradíciói vannak. 250 kötetes könyvtára és jólműködő szakcsoportjai voltak a gazdakörnek. A 'beszélgetésnél azonban nem jutottak tovább, egészen addig, míg a község kommunistái nem láttak munkához. A kommunisták voltak azok, akik elsőnek keres­ték fel a tsz-tagokat, az egyénileg dolgozó parasztokat és beszélgettek velük a gazdakör megalakításának fon­tosságáról. A szervező munka sikerrel járt és egy hó­nappal ezelőtt megalakult a gazdakör. Hogy jó volt a szervező munka, bizonyítja a belépett 67 tag, melyben a legtekintélyesebb gazdák, a legjobban dolgozó tsz- tagok vannak. A régi gazdakörnek csak az emléke élt Zalában, mert sem a könyvtár könyveiből, sem egyéb felszere­lési tárgyakból egyetlen darabot sem sikerült felfe­dezni. Újra kellett kezdeni mindent. És a kör tagjai —- élükön a kommunistákkal — nem riadtak vissza a nehézségektől. Mivel sem párthelyiség, sem kultúrott­hon nincs a községben, először is helyiséget kellett biztosítani. De 67 ember dolgos keze sok mindenre képes. A volt kocsmahelyiséget alakították át. Falat törteit, színpadot ácsoltak. Mert tervük legelején szerepel a község kultúréletének fellendítése. S ehhez mindjárt hozzá is láttak és a napokban bemutatták Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül című szín­művét. A kultúrműsorral két dolgot is meg alkarnak -oldani. Először azt, hogy fellendüljön a kulturális élet a községben, másodszor pedig a 'bevételből újra köny­veket akarnak vásárolni. Igen szép feladatot tűzött maga elé a gazdakör: emelni akarják a község állattenyésztési színvonalát, de különösen a tsz-ét. Hogy a növénytermesztés me­lyik ágával kívánnak elmélyültebben foglalkozni, még nem döntötték el, mert a tagok egyrésze a gyümölcs- termesztés, másik része pedig a kukorica-, krumpli­termesztés iránt érdeklődik jobban. Ugyancsak célul tűzték maguk elé, hogy megszilár­dítják a tsz- és az egyénileg dolgozó parasztok kap­csolatát is, amire ugyancsak nagy szükség van a köz­ségben. Alig egy hónapja alakult a gazdakör és máris so­kat^ tett. Hogy szép terveik mindegyike is hamarosan valóra válik, erre biztosíték Major János tsz-tag, a gazdakör ein okén ele jó munkája, s az, hogy a kommu­nisták is szíwel-lélekkel részt vesznek a feladatok megoldásában. AMIT A DOLGOZÓ PARASZTOKNAK TUDNIUK KELL A terményértékesítési szerződésről Egy hónappal ezelőtt a Begyűjtési Minisztérium rendeletét adott ki arról, hogy a termeltető vállalatok több fontos növényre értékesítési szerződést köthetnek a termelőszövetkezetekkel és az egyénileg dolgozó pa­rasztokkal. A Magtermeltető és a VetőmaigaMtó Egyesülés például burgonya-vetőmaggumóra, napra­forgó-, csibehur-, hajdina-, baltacím-vetőmagra, bab­vetőmagra, íajtakukorica-, rövid tenyészidejű kukori­ca-vetőmagra, heterózis kukorica-vetőmagra köt ter­ményértékesítési szerződést. A Borforgalmi Vállalatok pedig borra, borszőlőre és mustra. Az értékesítési szerződés jól kiegészíti a termelési szerződéses rendszert. Mi a lényege az új rendszernek? Az, hogy a termeltető vállalatokkal, tehát az állammal a lábonálló termésre is lehet értékesítési szerződést kötni, amikor tehát a szövetkezet, vagy egyéni gazda már közelebbről látja, milyen is lesz a termése a vető­magnak való burgonyából, napraforgóból, fajtakuko­ricából vagy borból. A szerződésben lekötött termést az állam teljes mennyiségben köteles átvenni a ter­melőtől. így nem kell attól tartani, hogy nagy termés esetén esetleg — a gazda nyakán marad a termés. De nemcsak ez az előnye az új rendszernek. A termelő jó árat is kap a leszerződött terményért. A ta­vaszi ültetésit burgonya-vetőgúmóért például az álla­mi szabadfelvásárlási árnál 30 százalékkal, a borsző­lőért, borért, mustért, valamint a csibehur-, hajdina-, baltacimma.gért 10 százalékkal magasabb árat kap a termelő, a köztesként továbbszaporításrá termelt bab- vetőmagért mázsánként 100 forinttal magasabb árat, mint a szokványminőségű fehér babért. A fajta kuko­rica-vetőmagért, rövid tenyészidejű kukoricáért min­den mázsa után 1,2 mázsa szokványminőségű kukori­cát és 50 forintot, a heterózis kukorica-vetőmagért minden mázsa után 150 'kilogramm szokványkúkori- cát és a címerezést követően holdanként 300 forintot fizetnek. Azok a termelők, akik jobbminőségű árut szállítanak le, az egyébként is jó átvételi árakon felül még — szerződés szerint — minőségi jutalomban is részesülnek. Érdemes tehát az állammal terményértékesítési szerződést kötni. De érdemes amiatt is, mert a termelő a szerződésileg lekötött termésre kamatmentes mű­velési előleget kaphat, s ez az összeg elérheti a leszer­ződött termésmennyiség értékének 30 százalékát. A terményértékesítési szerződés tehát előnyös a termelőszövetkezeteknek és egyéni gazdáknak. Érde­küli, hogy szerződést kössenek a termeltető vállalatok­kal, hogy — kereskedjenek az állammal. műsorválasztása igein jó volt, mind az öt szavaló. olyan.. verset választott, amelyik hűen tükrözd a hadsereg ne­gyedik kultúrveirsenyének célkitűzé­sét. Két kiváló szavaiét hallottunk, az egyik Petőfi: Bánk bán című ver­sét, a másik Tóth Árpád: Az új Is­ten című versét mondta el. Mindkét előadó a maga nemében kitűnően, tolmácscilitia. a költő érzelmeit,, jól csütagtiatta meg a költemény szépsé­geit. Ketten jó értékelést szereztek, az egyik Nyiikoláj Tyihonov: Pohár­köszöntője, a másik Majakovszkij: A Szmolnijban című versével. Megfele­lő értékelést kapott az ötödik vers- mondó a Békét a világnak című szovjet versért. A SZÍNJÁTSZÁSBAN nem születtek nagy eredmények. Az egyik színjátszócsopcnt Soós György Pettyesének egy felvonását, a másik Vidor Miklós: Az utolsó sereg cí­mű egyfeivomásos történelmi drámá­ját adta elő. A Pettyes rendezője jó érzékkel nyúlt a darabhoz, sek jó rendezői megoldást alkalmazott. A szereplőik többsége is jól oldotta meg ■feladatát, elérte játékával az öntevé­keny színjátszás színvonalát. Hogy ennek ellenére mégis csak megfelelő értékelést kaphattak, az az oka, hegy a cselekményt előibbrevivő figurák gyengék voltak, .ezáltal csorbát szen­vedett :a mű eszmei mondanivalójá­nak hitelessége. Az utolsó sereg cí­mű drámának lényegéiben ugyanez volt a hibája, súlyosbítva azzal, hogy maga a darab is hagy 'tisztá­zatlan1 problémát a nézőben, s ennek színpadion történő kijavítására nem jutott erő a csoportban. Szintén meg­felelő az értékelés. A TÄNCCSOPORTOK közül a Bevonulás című kompozíció jó értékelést kapott. A 38 fős tánc­csoport jó képességről tett tanúbi­zonyságot előadásmódj avail, Hogy nem lettek kiválóak, azért történt,. versenyében a szimfonikus lett az el­ső, az kapott kiváló értékelést. A műsorválasztás helyessége felett so­kat vitatkozott a bírálóbizottság, de véleményünk szerint — figyelembe véve a lehetőségeket — ez a szám alkalmas a zenekar számára, nem haladja meg erőit, s ebből fakadóan képesek az ilyen hű tolmácsolásra, mint hallottuk. Jó értékelést kapott a népi zene­kar. Őket nem sóik választotta el a legjobb helyezéstől, 'hiszen képessé­geik megvannak hozzá, hegy egysze­rűbb, a zenekar feladatait jól .betöl­tő zenekari számokkal — verbunko­sokkal és csárdásokkal — még mű­vészibbet nyújtsanak. És végül szóljunk a szólöszAmokról is. Az elvtársak közül heten vállal­koztak arra a csöppet sem kis fel­adatra, hogy egymaguk i-ciál Ijanak a színpadra. Már ez dicséretre méltó. Illesse az elismerés a két kiváló szó- lőzó't, a szimfonikus zenekar fagotis- táját és Szalad honvédőt, a Pacsirta hegedű »-virtuózát«. Mindketten meg­érdemelt sikert arattak. Tihanyi elv­társ, a zenekar tagja, két énekszám­mal indíiát a versenyen. Mindkettő­vel jó értékelést szerzett, A rangsor­ban a következő Karinthy: A cipő- pertli című monológja volt, amelyet elnagyolt előadásmódja és az öltözék groteszksége miatt csak megfelelő­re értékelte a bírálóbizottság. Két nem megfelelő műsorszám is volt. Az egyik egy honvéd saólófámca, a másik egy Sarkadi-noveilla felolva­sása. Mindkettőnek a hibája az esz­mei tisztázaitilanságiból fakadt, amire az előadók nem fordítottak gondot. Összegezve a kaposvári verseny tapasztalatait, megállapítható, hogy színvonala kielégítő volt, azonban a műsorválaszitás jobb is tehetett vol­na. Nem tükrözte kellően a nép­hadsereg negyedik országos kultúr- versenyének célkitűzéseit, Pócza Jánosné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom