Somogyi Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-09 / 83. szám

Jól harcolnak termelőszövetkezetük fejvTrágoztatáeaért a somegyvári Szabadság TSZ kommunistái Vs VILÁG PROLETARJ Al EGYESÜLJETEK! Az akarat győzelme Egészheti rádióműsor A MAGYAR DOLGOZOK PÁRTJA SOMOGYMEGY El BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XII. évfolyam, 83. szám. AKA 50 KIELER Szombat, 1955. április 9. A termelékenység emelésének és az önköltség csökkentésének helyzete megyénk építőiparában Pártunk III. kongresszusa hangsúlyozta, hogy a munka termelékenységének növekedése, az önköltség csökkentése az életszínvonal emelésének, s további előrehaladásunknak elengedhetetlen feltétele. E fel­adat megvalósítása nagy munka elé állítja a párt- és tömegszf f-vezetekben .dolgozó kommunistákat. Megyénk ipari és kereskedelmi vállalatainak dol­gozói is mindinkább megértik, hogy saját érdekeik es a munka termelékenységének emelése, az önköltség csökkentése nem választható el egymástól. Dolgozó­ink mind világosabban látják, tapasztalják, hogy ha többet, olcsóbban és kevesebb selejttel termelnek, töb­bet tudnak hazavinni a borítékban is. 'Pártunk III. kongresszusa megjelöli azokat az eszközöket, melyek­kel dolgozó népünk életszínvonalát emelni tudjuk: a technika állandó tökéletesítését, a munka jobb meg­szervezését, >a munkafegyelem megszilárdítását, fo­kozott harcot a pazarlás, az anyagpocsékolás és a se­lejt ellen, a gépek ésszerű kihasználását. Vajon hogyan teszünk eleget e feladatoknak? Vajon megyénk ipari üzemeiben rendben van-e min­den a munka termelékenységének emelése és az ön­költség csökkentése terén? Megállapíthatjuk, hogy vannak jelentős eredmények, de komoly hibák is. Vizsgáljuk meg például az építőipari vállalatokat. Egyes építkezéseknél tervszerűtlen a munkára való felvonulás. Megtörténik, hogy tervezési vagy válla­lati hibából a félig már kész építményt kell lebonta­ni vagy változtatni rajta. A helytelen szervezésből eredően a megkezdett építkezésre egy másik munka­helyről kell elszállítani az anyagot; amikor viszont erre az építkezésre megérkezik az anyag, akkor az előbb igénybevettet vissza kell szállítani. Hasonló a helyzet a gépkihasználás terén is. Csak a Kaposváron dolgozó Betonútépítő Vállalat egyetlen napját említ­jük, március 15-ét, amikor egy ember miatt egy fel köbméteres betonkeverő — mely négypercenként egy köbméter betont kever — négy óra hosszat állt. Ez azt jelenti, hogy három kezelőszemély és 10 betont el­dolgozó munkás volt ez idő alatt munka nélkül. De más hibák is vannak. A kifizetett bérek mö­gött nincs minden esetben megfelelő értékű termelés. Túl sok az utalványozott idő az egyes munkákra, amelyeknél nincs norma, vagy az egy műveletű mun­kából az elszámolásnál két-három műveletűt csinál­nak. Nem veszik észre a vezetők, hogy ezzel a dol­gozókat csapják be és saját magukat. Néhol pedig egyenesen lazaságra nevelik a dolgozókat. Sok szó esik arról, hogy szorosak az egyes normák, s a dol­gozók keresetét a normák lazításával akarják fel­emelni. Tény, hogy van olyan norma, amely, átdol­gozásra szorul, de maga a normalazítás rendkívül ká­ros, mert leszereli a dolgozók munkalendületét. Van­nak olyan dolgozók is, akik a többtermelést anyag- pocsékolással, a minőség rovására próbálják megvaló­sítani, és a munkahelyek vezetői »jóindulatúan« élné-, zik ezt. Súlyos hiba az is, hogy a vezető elvrtársak nem támaszkodnak kellően a becsületes dolgozókra, akik mélyen elvetik az ilyen és ehhez hasonló törek­vést. Az önköltség csökkentéséért, a termelékenység emeléséért folyó harc nem könnyű. Ebben a harcban nagy feladat hárul a tömegszervezetekre, különösen a szakszervezetekre. Meg kell magyarázni a dolgozók­nak egyszerű és érthető szavakkal, hogy amikor se- lejtet gyárt, amikor fegyelmezetlen, akkor saját ma­gának és dolgozótársainak árt. Segíteniük kell tö­megszervezeteinknek a jó módszerek, tapasztalatok elterjesztését, biztosítaniuk kell a példamutató dolgo­zók megbecsülését. Minden dolgozónak meg kell ér­CCXXXXXXXXXXXXX>XXXXXXX>COOOOCOOOOOOOOOOOCXXX>OOOOOOOCXX>OOOOOOOCiOOOOOOOOOOOOC KXXXXXXXlOOOOOOOCOOOC Akik a íelemeikedes útját választották Hétről hétre gyarapodnak a kaposvári járás tsz-ei A kaposvári járás dolgozó parasztjai közül is mind többen győ­ződnek meg arról, hogy a boldogabb, szebb paraszti élet egyetlen jár­ható útja a nagyüzemi gazdálkodás. A járás egyéni dolgozó paraszt­jai előtt számtalan példa áll arra. hogy milyen jól élnek a tsz-tagok, mennyivel több a jövede’miik, mir t az egyénileg gazdálkodóknak. Ki ne ismerné a répáspusztai Első Ötéves Terv TSZ nagyszerű eredmé­nyeit; hatalmas összegeket hozó szarvasmarha- és sertésállomá­nyát? Vagy ki ne hallott volna, a nagyberki Győző TSZ 30 mázsás kukoricaterméséről, a tagok 25—30 ezer forintos jövedelméről? Nem­csak a kaposvári járásban, a megyében, hanem országszerte híresek ezek a termelőszövetkezetek. Ebben az esztendőben, de különösen Rákosi elvtársnak a pártak­tíván elmondott beszéde óta egyre erősödnek, hétről hétre gyarapod­nak a kaposvári járás tsz-ei is. A múlt héten 13 család 39 taggal lé­pett rá a szebb paraszti élet felé vezető útra és 80 hold földdel nö­vekedtek a termelőszövetkezetek tagosított táblái a kaposvári járás­ban. <XXXXXXXXXXXXXOCCOOÖ OCXXXXXXXXXXXDOOOOOC DOLGOZÓ NÉPÜNK ELLÁTÁSÁRÓL VaN SZÓ Tanácsi és begyűjtőszerveink sürgősen számolják fel tűrhetetlen opportunizmusukat a begyűjtésben ! Megyénk az országos begyűjtési versenyben ismét egy hellyel lejjebb csúszott: a 7. helyein áll. Eminek oka a sertés- és tojósfbegyűjtésben mu­tatkozó lemaradás. Súlyos felelősség terheli me­gyénk tanácsait, begyűjtőszerve­it, amiért nem lépnek fél kemé­nyen a sertésbeadással hátralékos kulákokkal szemben, nem szerez­nek érvényt a törvénynek. Nem gandoskodmak a sertésfoegyűj- tés fedezetéinek Ibeállításénől, s az Áű- latfomgalmi Vállalat ahelyett, hogy segítené a begyűjtést, a* hátralékos gazdákkal is szerződést köt hizlalás­ra. Holott azoknak erre joguk nincs. A tojásibegyűjtésiben mérhetetlen károkat okoznak népgazdaságunknak a felvásárló szervek, a BarcmfiféL- dcíigozó Vállalat. Naponta 4000 da­rab tojást vásárolnak fel, de ennek csak 18—20 százalékát a beszclgálta­Két régi versenytárs harca az elsőségért Jelenleg Öreglak vezet Lengyeltóti előtt a begyűjtési versenyben A lengyeltóti dolgozó parasztok ez év január­jában versenyre léptek régi vetélytársaikkal, a szomszédos öreglakiakkal. Lengyeltótiban 1!77, Öreglakon 126 dolgozó pa­raszt vállalása tette értékessé a párosversenyt. Azóta három hónap telt el eredményekben gaz­dagon. Mindkét község dolgozó parasztjai szorgal­masan dolgoztak azért, hogy győztesként kerülje­nek ki e nemes versengésből. A versenybizottság legutóbbi értékelése sze­rint— amely kizárólag a begyűjtésre vonatkozik —• Öreglak megelőzte Lengyeltótit. Az öreglakiak adófizetésben, sertés-, vágómarha- és tej beadási kötelezettségeik teljesítésében maguk mögött hagy­ták a lengyeltóti gazdákat, akik viszont a tojás- és íj baromfibeadásban állnak jobban. így aztán öreg- °000°°000^^ csak pár ponttal sikerült megelőznie ver­senytársát. A két község a következőképpen teljesítette első negyedévi adóbefizetési tervét és beadási kö­telezettségét : öreglak: Lengyeltóti: sertés 164 % 157 % marha 214 % 165 % tej 113 % 107,4 % tojás 172 % 200 % baromfi 158 % 231 % adó 119 % 115 % Öreglakon a 126 egyéni vállalást tett dolgozó paraszt közül április 4-ig 107-en teljesítették fel­ajánlásukat, Lengyeltóti 177 vállalást tett dolgozó parasztja közül pedig 172 váltotta be ígéretét. fásra. A Megyei Pártbizottság figyel­meztetése elleniére Szilágyiiraé elv- tánsinő, a BARNE VÁL igazgatója mesterségesem fenntartotta a szalbad- felvásánlás,t, 1 fcrimitémt vette a to­jást, amikor már 70—80 fillérért le­hetett kaprai. Ezzel naponta 80—100 ezer forinttal károsította meg nép­gazdaságunkat. Felelősség terheli az Élelmiszer­ipari Minisztériumot is, amely szintén 3 szabadfelvásárlási terv mindenáron való teljesítését szorgalmazta. Tűrhetetlen begyűjtést szerveink opportunizmusa, most, a KV már­ciusi határozata után. A jobboldala elhajlás ellen nem csak. szavakban, hanem tettekben is harcolni kell. Megyénk becsületéről van szó és dolgozó népünk ellátásáról. Tanácsi és 'begyűjtőszerveink számolg'ák fel sürgősein a lazaságot munkájukban. A rinyaszentkirályiak dicséretet érdemelnek példás állampolgári fegyelmükért Major János elvtárs, a rinyaszent- királyi községi pártszervezet titkára büszkén jelentette szerkesztőségünk­nek: községének dolgozó parasztjai a nagy mezőgazdasági munkák mel­lett nem feledkeztek el begyűjtési kötelezettségeik, adófizetésük telje­sítéséről sem. Második negyedévi adójuknak már több mint 15 száza­lékát befizették. Több olyan- dolgozó paraszt is van, aki már egész fél­évre rendezte adófizetését, mint pél­dául Pál István, Vida Imnéné, Ko­vács István, K. Mátés József. A be­gyűjtésben is élenjár Rinyaszentki- rály a nagyatádi járásban: az első negyedévre előírt 14 mázsa 25 ,kg sertés helyett 27 mázsát adtak át a begyűjtőszerveknek. Április 4 után 100 kg baromfit és 160 kg tojást vit­tek a dolgozó parasztok a begyűjtő­helyre. Kandier István 12 holdas dolgozó paraszt már egész évi ba­romfi-, tojás- és sertésbeadásának eleget tett. Ifi Imre szintén rendez­te első félévi tej-, tojás-, baromíi- és sertésbeadási kötelezettségét. Újabb csatlakozás a 35 mázsás kukoricatermelési mozgalomhoz A répáspusztai Első Ötéves Terv TSZ ez évben minden területen emelni akarja a terméshozamot. Csatlakoztak a nagyberki Győző TSZ felhívásához, ők is célul tűzték a 35 mázsás kukoricatermés elérését. Tudják, hogy a terméshozam emelésének egyik legfon­tosabb előfeltétele a jóminőségű és időben végzett ta- lajmunka, éppen ezért már most hozzákezdtek a jó magágy elkészítéséhez. A talajt egyszer már gyom- talanították, s vetés előtt mégegyszer elvégzik ezt a munkát, hogy megfelelő magágya legyen a kukoricá­nak. Nagy tervei vannak a tsz-nek a burgonya termés­hozaménak növelésére is. Szöllősi Ferenc, a tsz el­nöke elmondja, hogy holdanként 200 mázsás burgo­nyatermést alkarnak elérni ebben az évben, s hogy ennek érdekében milyen módszerekkel végezték a ■burgonya vetését: Már az ősszel 45 centiméter mélyen felszántot­tuk a földet, ahová most a burgonyát vetettük. Vetés előtt gyomtalanítottuk a talajt, s a töltögető ekék­kel mély barázdákkal jelöltük ki a búr gomya sorait. Ba­rázdánként 40 kg szuperfoszfátot és 20 kg pétisót adagoltunk. Ezt egy földréteggel betakartuk, majd fekáltrágyával hintettük fel a barázdákat. Ezt is be­takartuk, s ezután ültettük el a lengyel »Lork«-fajta burgonyát, amellyel a biissüi Zalka Máté TSZ az el­múlt évben holdanként 240 mázsás átlagtermést ért el. tenie: saját felemelkedésének is elengedhetetlen fel­tétele, hogy jó gazda módjára bánjon a rábízott érték­kel, hogy fegyelmezetten használja ki a munkaidő minden percét, hogy ne tűrjék meg sehol a lazaságot. Induljon mozgalom a második tervnegyedben minden vezető és munkás bevonásával az üzemekben, válla­latoknál a takarékosság, a muraka jobb megszervezése érdekében, ne tűrjék a selejtet és a selejtgyártókat. A munkásoknak a vezetőkkel , együtt vállvetve kell harcolniuk pártunk határozatának megvalósítá­sáért. Varga György A becsületes dolgozók nem tűrik a törvénysértést Kovács József marcali olvasónk levélben hívta fel szerkesztőségünk figyelmét egy begyűjtési törvénysér­tésre. Megkértük a Marcali Járási Begyűjtési Hiva­talt, vizsgálja meg a szóbanforgó törvényellenességet és intézkedjék a visszaélés megszüntetésére. Sifter Jenő elvtárs, a Begyűjtési Hivatal vezetője az alábbia­kat közölte velünk: »Ács István, Ács Lajos és Ács György marcali ’a- kosok — akik testvérek — földjüket közösen művelik, mégis az elmúlt évben mindhármuknak külön beadási könyvük volt... « A továbbiakban azt írja Sifter elv­társ, hogy intézkedett az említett földterületek össze­vonásáról és egy beadási könyv kiadásáról. Erőnket nem kímélve munkálkodunk hazánk felvirágoztatásán és a béke megvédésén Mit hoz a A gyermekek apró uj- jacskáikon napok óta számolgatják, hányat kell még aludni, hogy jöjjön a nyuszika. A húsvéti fészkek már el­készültek, hogy tudja a nyuszi hova tenni a pi­rostojást és a sok egyéb ajándékot. A felnőttek, az édes­anyák, édesapák pedig az üzleteket, áruházakat járják, hogy felkutassák a legszebbet, a legjobbat a gyermeknek, hogy húsvét reggelén minél nagyobb legyen az öröm a családban. A Csemegeáruházban nyitástól zárásig szinte egyforma nagy a forga­lom minden osztályon, de tán mégis legtöbben a cukorka- és édesség-el­árusító pultokat keresik fel. Van ott minden, amit a gyermek csak megálmodhat. Motorozó nyuszi csokoládéból, pi­rostojás szintén finom csokoládéból, báránykák stb. Nincs semmiből sem hiány, pedig az utóbbi nyuszi ? napokban kb. 60 ezer fo­rint értékű csokoládé- figurát adtak el. A cu­korka-osztály dolgozóit: Rozsnyai Imrénét, Bors Magdát, Ertván József - nét minden elismerés megillet a legutóbbi na­pok alatt végzett mun­kájukért. Az áruházból kifelé igyekvő emberek csomagjaiból egy-egy húsvéti sonka is kikan­dikál. A szeszáru is nagy mennyiségben fogyott. A jó húsvéti sonkára inni is kell, no meg a locso­lókat is meg kell kínálni egy-egy pohár jóféle itallal. Az ünnep előtti nagy forgalom próbára tette az áruház dolgozóit és — dicséretükre legyen mondva — megállták a próbát. Volt munkája bőven Kopacz Ferenc raktárosnak a sok áru­átvétellel és kiadással. Az áruház mindhárom vezetője is végigdolgoz­ta mind a két műszakot, segítettek az eladóknak kiszolgálni a vásárlókat. A Kaposvári Tanító­képző Intézet április 2-án 11 órai kezdettel tartot­ta meg hazáink felsza­badulásának emlékére rendezett ünnepségét. Az ünnepély megnyi­tása előtt kedves, az is­kolának már hagyomá­nyossá vált jelenete ját­szódott le: a nehéz vö­rös-selyem iskolai lobo­gót hozták be a néma csendben vigyázzállásba merevedett diákok előtt, a főhelyre a zászlóvivő tanulók. A Himnusz el­hangzása után Cselők László tanár elvtárs mondott ünnepi beszé­det. — Az emlékezés és a* hála, a szabadság és a béke nagy ünnepére gyűltünk egybe — mon­dotta. — Ma tíz éve, hogy elcsitult országunk­ban a ‘harci zaj. Nem robbantak többé a repü­lők bombái, elhallgat­tak az ágyúk. Sokat szenvedett hazánkra fel­virradt a szabadság haj­nala. Cselők elvtárs a to­vábbiakban a magyar nép Horthy-fasizmus alatti nehéz helyzetéről beszélt, majd arról az örömről, mely orszá­gunk felszabadulásával érte az évszázadok óta rabigába döntött népün­ket. Beszélt az újjáépí­tésről, az ötéves terviről, hazánk felvirágoztatásá­ról. — Különösen a mi is­kolánk tanulói, tanárai és dolgozói köszönhetnek sokat április 4-ének — mondotta. — Köszönhet­jük, ezt a szép, új isko­lát, melyet birtokunkba vettünk. Csak ennek az egy iskolának a felépíté­se ötmillió forintjába került dolgozó népünk­nek. Köszönhetjük azt az igen gazdag felszerelést, melyet iskolánk kapott, több mint másfélmillió forint értékben. — Népünk boldog életét, szabadságát, gaz­dagságát felszabadulá­sunknak köszönheti. Ha­zánk dolgozó népe a kö­szönet és hála szavaival fordul megmenfőjéhez, felszabadítójához, a Szovjet Hadsereghez. A kegyelet és hála zászla­ját hajtjuk meg a szov­jet hősök sírjai előtt, akik a magyar síkságon és hegyekben, falvak és városok falai között leg­drágább kincsüket, éle­tüket adták szabadsá­gunkért. Nagy ünnepün­kön kegyelettel emléke­zünk hőseinkre, mártír­jainkra is, akik a sza­badság küszöbén haltak meg. Megfogadjuk, hogy az elkövetkezendő idők­ben erőnket nem kímél­ve munkálkodunk ha­zánk felvirágoztatásán és a béke megvédésén — fejezte be beszédét Cse- lők elvtáms. A beszéd után kultúr­műsor tette színesebbé az ünnepélyt. Első szám­ként az iskola énekkara dalokat adott elő. Sza­valatok és zongoraszá­mok után az Internacio- nálé hangjai zárták be a kedves ünnepséget.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom