Somogyi Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-03 / 79. szám

Vasárnap, 1955. április 3. SOMOGYI NÉPLAP 7 SZABADOK VAGYUNK MOLNÄR JÓZSEF: Szerbusz madjar IBOLYA (A Somogyi Néplap fo]szabadu­lási pályázatán I. díjat nyert vers.) xmincan vártunk pince alján: .zott, rongyos álmodok: sztítva, dúlva ránk rohannak lógnék festett «támadók«-. ezve vártunk, elgyötörtén, m húnyva éjjel sem szemet... Lilink, hogy rosszabb nem jöhet már, envedni jobban nem lehet. jgis szívünkben félelemmel, m-ismert újtól reszketem Ttunk: riadva, döbbenettel, tehagyottan, csüggedőn ... ggelre dél jött, délre este. mikor lehullt az éj reánk, ígérkezett az első harcos: gyverrel kézben jött a várt... nint meglátta rongyainkat bah óz tette fegyverét: zerbusz madjar!« szólott... mosolygott, felénk nyújtotta jobbkezét. Ibolyát tépdes szőke kos gyermek: a kicsi keze virággal teil meg ... Nézem a dombról, derűs az arcom, s fut a kisfiú, fut fel a parton. Rámméz, hogy felér bogár szemével, mondani akar valamit, érzem. Nyúlik az ajka, nyílik a szóra: „Te mért nem szedsz ilyent csokorba? Te mért nem viszel a sarokra ilyent, oda, hol vörös hősök pihennek? Te tón nem kaptál új házat tőlük, olyant, milyenben anyuval élünk?« Nézem a drágát, könny gyűl szemembe, s ibolyát tépek én is merengve ... 3RKOS JENŐ: ÍIsEenet április 4-én (RÉSZLET) DCupajtíhúknxLk, iittöVékitek íOOOCXXXX>0000<X)OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC tJOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO Kedves Pajtások, A DISZ Somogy magyei Bizottsága nevében sze- ** retetiel köszöntelek benneteket április ne­gyediké, felszabadulásunk nagy ünnepe alkalmából. Tíz évvel ezelőtt hozta el nekünk a Szovjet Had­sereg az első szabad tavaszt. Ti még nem nagyon em­lékeztek erre — legtöbben közületek akkor, vagy utána születtek. A háború szenvedéseit — az éhsé­get— a nyomort elbeszélésekből ismeritek. Ti az iskolátok, községetek építésére, az úttörő­élet |érdekességeire, kirándulásokra, nyári ,táborozá- sokra — s arra a sok gondoskodásra, kedvességre emlékeztek, amely benneteket, gyermekeket körül- vesz. somogyi úttörők! őst, a nagy ünnep előestéjén gondoljatok arra, hogy a mi mostani szép életünk harc ered­ménye, a mi Pártunk, dolgozó népünk, a Ti szüléi­tek, nagyszüleitek, idősebb testvéreitek; -rokonaitok sokat küzdöttek azért, hogy mi itt boldogan éljünk. Ez kötelez is minket, somogyi úttörőket, hogy szü­léink, nagyapáink harcos hagyományaihoz méltóan olyan úttörők — majd DISZ-tagok legyünk, akik mél­tók vagyunk őseink nevéhez. SZALAIÍREN megyei úttörő-titkár. HORVÁTH JÁNOS: E4«Ie>kele fűzfa Nádötelte tóra karcsú gólyák szálltak. Ismered-e hangját e vándormadárnak? Hallottad-e szólni, hosszan kelepalmi? -Kelőksie fűzfái ... tavasz akar lenni. Gyors iramú Rába örömünk csobogja, 'kukoricát vetnek a TSZ-csoportba’. Mosolyog az ég ás, örül' a mi népünk, most virul a jácámit tizedszer minékünk. Tarka dombon állók egyre magasodva. Miénk ez a föld már így is — tevaszedva. Hívő hite szépül dobogó szívemnek: e dombok örökké minékünk teremnek. Mi is meggazdagodtunk! Mint a szinpompás virágot, Úgy köszönitek én Boldog népem, szabad honiban Tavasz reggelén!.. . Ünnepelve dalolj unk, tíz Szabad év után, S boldog dalunk hangozzék túl Hazánk határán!... Vidd ed szellő, orkán legyél Mire odaérsz! Harsogd Nyugat fülébe, hogy Igazat beszélsz. Mondd el nékik: él drfct egy nép Messze, keleten, Hol az élet csupa virág, S boldogság terem! Hol nincs úr és kizsákmányolt, Munkanélküli, Hol a trónt királyok helyett Már a nép üli! Meséld el, hogy a népé itt Minden hatalom, S rázzák le ők is az igát, Itt az alkalom! Ezt üzenjük április négy Boldog ünnepén, Ébredjenek öntudatra E nap reggelén, Ne higgyenek gyárosoknak, Kik mint a halat. Hálójukban tartják őket, Bilincsek alatt. Törjék-törjélk, zúzzák össze! Népnél az erő! Mutassák meg, hogy mit tudnak, Jöjjenek elő!... Olyan tettel, mely munkáshoz Méltó és szabad, Ne nyögjenek roskadozva A terhek alatt! Szabadság és munkásegység! összefogni hát! Bontsák ki a proletárság Vörös zászlaját! A zászlót, mely tíz év előtt Áldást hozott ránk, S azóta is fennen lobog: «Szabad tett hazánk!« )zabad§ágfink tizedik évfordulója C ZABADSÄGUNK tízéves évfordulója — egyszerű szavak. De ^ igen sok van e három szó mögött... Egyáltalában miről írjak? Édes hazánk szabadságáról? Arról-e, hogy mit jelent ez a szó, szabadság« a magyar embernek? A magyar embernek, aki négy évszá- ad német igáját nyögte? . Vagy talán népünk hálájáról? Vagy... Talán az azóta eltelt tíz esztendőről? Szocialista iparunk fejlődésé­ül? Az új üzemekről, gyárakról? Esetleg mezőgazdaságunkról? A ter- lelőszövetkezetekről... dübörgő traktorokról... az aratók zengő dalá­éi? — Nem! Nem ezekről fogok írni. Nem, mert a téma kimeríthetetlen. Nem, nert az én toliam nem Zelk Zoltán tolla. Inkább egy egyszerű kis történetet mondok el. Hétköznapi kis tör- énetet az életemből. .. . Háború'... 1945. januárja egy Budapest melletti falucskában... hncelakás... Szenny... Rettegés... i ... Anyám, igen-igen kicsi hugocskám, és magam — szintén kisfiú. Ypám? Nem tudtuk, vajon hova hu-colták a németek. A németek egyébként valahol afalu közelében voltak, s mi akkor nár tudtuk: a háborút elvesztették. A FRONT VALAHOL a közelben volt. Az ágyúdörgés, a hol erő- södő, hol gyengülő harcizaj állandó volt. Hugocskám — igen léit Szegényke, csak pislogott barna szemecskéivel és sokat, nagyon so­kat sírt. a ...Szombaton elfogyott az utolsó doboz konzerv is. Ennivalónk semmi sem volt. Vasárnap. * Micsoda vasárnap volt az! Egész nap semmit sem ettünk! Már édesanyám is sírt... ] Eljött a hétfő. Csak ültünk némán a pincében. Már sírni sem tudtunk... Kínzott, äjt az éhség. Hugocskám néha gyengén, elkínzottan felnyögött, édes­anyám arca halotthalvány volt... ... Napközben egyszerre igen erős lett az ágyúk robaja... Hosszú, linyújtott «hurrá« kiáltásokat halflottunk. Aztán csend lett. Félelmetes és fenyegető volt ez a csend. ... Lassan leszállt az est.,. Hirtelen: lépések: Szélesre tárult a pince ajtaja és hatalmas, félel­metes ember lépett be. Hugocskám ijedtében keservesen sírni kezdett. A félelmetes ember elmosolyodott és megszólalt: — Malenkaja gyevocska, za sto tü plácses? IMF I PERSZE nem értettük a szavait. De már nem féltünk... Végiül összebarátkozott hugo cskámmal, és kis kezébe egy szelet csokoládét nyomott. Csokoládét, igazi csokoládét! Anyámnak pedig komzerveket adott. Aztán elment. , Volt már ennivalónk! Boldogan kiáltottam fel: — Anya! Aranyos jó bácsi volt ez! Milyen jó, hogy eljött! ... Kis semmitmondó1 történet... De kérdezem: — Vajon el lehet-e az ilyent felejteni? , Darvas Imre (Táncsics M. Gimn. IV. o. tanulója.) Egy hosszú, nehéz élet gondjaitól, verejtékes munkájától barázdáltarcú férfi áll a kaposvári úttö­rő-állomás előtt. Elgondolkodva nézi az előtte sürgő­forgó kis pirosnyakkendős pajtásokat. Szinte maga is kedvet kap, hogy közéjük lépjen és részt kérjen vidám tanulásukból, jókedvű munkájukból. Eszebe jut az ő fiatalsága, szomorú gyermekkora. Dehogy mehetett ilyen szép helyre ő még altkor! «Üttörő technikai állomás« — olvassa magaban az épület bejárata felett lévő táblát. Persze, h°Sy nem mehetett, akkor még nem is volt ilyesmi. Csak most, 1945, a felszabadulás óta van részük ilyenben a .gyermekeknek. — Hogy. megváltozott 10 év alatt a fiatalok élete! __ fut végig agyán a gondolat. Mennyivel boldogabb e zeknek a pirosnyakkendős fiúknak-lányoknak az élete, mint az övé volt! Milyen sok mindent kaptak tíz év alatt! Van úttörő-vasút, igazi vonatokkal, igazi állomásokkal. És hallott már úttörő-palotákról, üdü­lőkről is, melyeket teljésen az ilyen kicsik szórako­zására, nevelésére rendezett be és látott el minden széppel és jóval pártunk és kormányunk. Nem­csak Kaposvár egyik legszebb épülete az övék, nem­csak Kaposváron van könyvtáruk, hanem az ország minden részében megkapták ugyanezt. Gondolkodott. Ezt is, azt is, csak nekik építet­ték, csak nekik, ezeknek a kis úttörőknek, akik itt, a kaposvári technikai állomás ajtaján sietnek ki és be, meg az ország többi hasonló vidám .kis pajtásának. Ök tálán ebben az országban gazdák? — teszi fel magában a kérdést. S biztosan igenlő választ kapna, ha megkérdezné valamelyikőjüket. (A Somogyi Néplap ifjúsági fel- szabadulási pályázatán I. díjat nyert írás.) O ONTOSAN tíz éve egy kca*a hajnali óráiban, óriási dör- dülés reszkettette meg a levegőt, A némeit hadnagy el«|gede.ttetn nézett’ a rombolás színhellyé, félé. Néhány perc múlt el. Egy újalbb ha almas dördülés hallatszott. A robbantást végző fasiszta statve rohant motor­kerékpárjához. A gép feldübörgött és a beirtbár pusztító sietve keresett egérutat. A távolból, kelet felől szürke egyenruhás, rohamsisakos attakok ibointiakoztalk ki, akik géppisz­tolyukat erősen markolva, meggör­nyedve, szemükkel eltenséget kutat­va, félelmet nem ismerve jöttek a falu felé. Óh, bárcsak előbb jöttek volna! A kis falu két legszebb épü­lete: az iskola és a kultúrház már csak romokban érte meg a felszaba­dulást. Bizony nem volt iskolánk. A tanu­lók eleinte a kocsma .helyiségében ütötték fel tanyájukat, ahol pala­táblájukat térdükre fektetve nagy nehezen igyekeztek elsajátítani az abc nehéz mesterségét. Ez így ment egy ideig. Később a Zichy-féte kas­télyból kaptunk egy tantermet. A két akkord nevelő sokat vesződött a mos­toha körülmények között .tanuló kis diákokkal. J 94S-BAN már két tanterme JL volt az iskolának a kas­tély épületében. Ilyen viszonyok mel­lett is nagyon nehéz volt a tanulás. Délelőtt járt a felső tagozat, délután a kicsinyeik. 1948-ban hárem tanter­messé bővült iskolánk. 1954-bein a párt, a tanács és az oktatásügyi, szervek megelégelték iskolánk áldatlan állapotát és kije­lentették: «Legyen az egész kastély- épület a diákoké«. így lettünk mi az iskola gazdáivá, a .nagy kastély .tu­lajdonosaivá. Van hat tantermünk. Vannak szertáraink és hat nevelő tanít meg. bennünket a tudomány különböző ágaira. Iskolánk cs>aknem teljesen fel van szerelve a szükséges taneszközökkel. Új padjaink vannak, ezenkívül asz­talokat, székeket, szekrényeket, táb­láikat is kaptunk. A falakon térké­peik, rovar- és lepkegyújfemények függniük Fellőttük kiilömött madarak terjesztik szét szárnyaikat. Vannak fizikai, kémdaíi és bioi.ógiai eszkö­zeink Földlrasiz óráinkon vidáman forgatjuk meg hatalmalsi föídgöm- bünket. SZERETÜNK olvasná' is. Uií­1 .törő könyvtárunk polcain rendben sorakoznak ai kömyveki Már csaknem százötven könyvünk van. Szabadidőnkben szívesen, spor­tolunk. Van-e, akii nem szereti, a futballt és röplabdáit? Ilyen bizony nem akad.. Télen szeltem! sportágaik­kal foglalkozunk. Sakkozunk, domi- nózuink, marokkózunk, majd ha ebbe belefáradtunk, vidám hógolyócsatát rendezünk. Sokan pedig versenyt siklianak a domboldalban a síléccel és ródlival. Az őrsök .gyakran összejönnek. FEJTSD MEG! Beküldendők: Vízszintes 1., 20., függőleges ö. sz. sorok. Vízszintes: 8. Szolga. 10. Házon Népitáncckat, verseket, énekeket, színdarabokat: tanulunk baráti ösz- szejöveteleken. Ünnepi műsorokon nagy sikert aratunk. Nagy sikert arait úttörő csapatunk bábjátszó cso­portja ás. Ez a telkes kis csoport öt éve működik. Szerepléseirőil a napi' sajtó is megemlékezik gyakran. Báb­színházunk legnagyobb értékét az adja, hogy a bábokat mi úttörők ké­szítjük. Legfontosabb munkánk azonban- a jó tanulás. Sajnos varnak még paj­tások, akik nem értik ennek fontos­ságát. Sokan még este petróleum- lámpa mellett rontják a szemüket. De nem sokáig kell pislákoló fény mellett vakoskodná. Már megkezdték községünkben a villany bevezetéséit. Rövidesen ki fog gyulladná a vil­lanyfény Zákányban is. ¥GY ÉLÜNK MI, zákányi * úttörők. Tanulunk, dolgo­zunk, de szórakozunk és játszunk is. Nem viszünk végbe nagy dolgokat, de apró törekvéseinkkel is a békét és a haladást szolgáljuk. A zákányi úttörőcsapat. van. 11. Erős Ödön-. 12. Eltelem editt 14. Készíts süteményt. 16. Dal be­tűi keverve. 18. Eiteten kellő. 19. Végtelen szél. 20. Országunk. 22. övé. 24. Mutatószó. 25. C. N. 26. Tavaszi kábát. Függőleges: 2. Római 99. 3. Üt­közet. 4. Laeikiseíhb élő anyag. 5. Gyilkolt. 6. Kevert, sose (ék. hib.) 7. Édies fele. 11. Savanyú folyadék népiesen. 13. Hivata’osan behívat. 15. Ü. K. A. 17. Villamos mozdony. 21, Z. I. E. I. 23. Most... vüágát. 27. Nóta közepe. 28. N. N. A múlt heti keresztrejtvény helyes megfejtése: Magyarországom az áá- iarnkölcsönök most legelsőízben ke­rülnek visszafizetésre. Könyvjutalmat nyertek: Adrián Jenő Kutas, Hortobágyi Mária Nagy­bajom, Haris Teréz Nagyberki és Kalocsa József Kaposvár.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom