Somogyi Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-03 / 79. szám
A SZOCIALIZMUS , 'PITÉkÉWlK HTJA •uptju. íaM*us ÄULTURA VSVMÁM^I M Á DOLÖOZO' T1ÉPÉ ! r—r ■ ■ nil Iliit ....I Jlli. ________1 * M KVEZEmlKj SZOCIALISTA F I MÄSZAÖFiaTl Vörös Mihály, a Mélyfúró Vállalat Róna Imre, a Textilművek igazgatója: pérttitkára: Es as évforduló köteles engem Hogy mit jelentett nekem a felszabadulás? Nehéz erre válaszolni, nehéz szavakba önteni mindazt, amit 1945. április 4-én éreztem. Gazdasági cseléd voltam, olyan, mint a többiek. Nyomorogtunk és tűrtük az uraság szeszélyeit és gorombáskodását. Már gyermekkoromban sokat foglalkoztatott az a gondolat, vajon hogyan lehetne véget vetni e vigasztalan, gyötre'mes életnek, hogyan lehetne boldog, szabad emberként élni. Beléptem a kommunista pártba. A Tanácsköztársaság a'att éreztem, a mi világunkért harcolok. S aztán újra kezdődött minden, és még bú 'kálnem is kellett a népelnyomó Horthy-rend- örség elől. A múlt rendszer üldözöttje vo’tam, akinek becsü'etét lábbal taposták, éppen ezért április 4-ét küzdelmes életem legnagyobb és legszebb ünnepének tekintettem. Romokban láttam az országot, amelyben úgyszó'- ván megszűnt az élet; a háború borzalmaitól meggyötört arcú férfiakat és nőket, árván hagyott gyermekeket láttam, de kommunista voltam és a párt megtanított arra, hogy higgyek a nép hegyeket megmozgató erejében. Hittem és reményem valóra vált. Boldog, szabad országban élek, s ez mindennél többet jelent nekem. Párttitkár vagyok a Kaposvári Mé'y- fúró Vállalatnál. Emberek, idős és fiatal dolgozók nevelését bízták rám, s én, a múlt lenézett cselédje, most örömmel végzem ezt a munkát. Látom országos eredményeinket, látom a fiatalok mosolygó, megelégedett arcát, s ez lelkesít. Az ő jövőjükért ' is dolgozom. Ügy érzem, ez az évforduló köte- ; tea engem. Felszabadítónk, pártunk s a nép iránti hálám jeléül még sokat akarok do’gozni népünk még boldogabb jövőjéért. — Lelieíeít KÉa-e hazái április I nélkül ipari ország? R Hazánkban régen tudatos cél volt bután hagyni az embereket, köny- nyebb volt így rémítgetni őket misztikus mesékkel. Április 4-e felnyitotta, fényhez szoktatta a szemeket. Az általános iskola bevezetése és kötelezővé tétele biztosítja, hogy minden ember megkapja azt a műveltségeit, amit régen csak kevesek kaphattak meg a négy középiskolában. Ma, esténként a fa1 vak kuttúrhá- zaiban fényes világosság hirdeti, hogy szorgalmas emberek könyvek, folyóiratok fölé hajolva tanulnak, művelődnek. S valamivel odább hangos énék, zaj figyelmeztet, hogy az 14 FEJLET, GÉPESÍTETT ' ij||~MEZO*OAZPASA<3<j|[T eggel 7 óra. Halkan duruzsolnak a szép, zöldre festett szovjet gépek, az fizetni hangos bemondó zengi a felszabadulási ver- semj hőseinek nevét: Kende Piroska 124 százalék, Balaskö Magda 118 százalék. A kétemeletes gyár óriási ablakai csillognak, zúg a légüdítő klímagép, óránként 18-szor cseréli a levegőt. A zöld pázsittal szegélyezett udvari utakon villamos targoncák futnak a nehéz bálákkal, ládákkal. Az iparvágányon tehervagonok sora tele a fehérarannyal, szovjet gyapottal. 1945 előttre gondolok, amikor Somogy or szagban a Festetich-, Somssich-grófok, az Inkey-bárók voltak az urak, amikor üzemünk helyén a »méltóságos« Sámik úr hajszolta béreseit és cselédeit a látástól vakulásig tartó kukoricakapálásban. Mivé lettünk volna? Mivé lett volna Miokovics Mária 13 éves cselédlány, ha tovább tart a bárók, grófok uralma? Lett volna-e belőle négy év alatt szakmunkás-csoportvezető, üzemi bizottsági tag, aki nagy biztonsággal intézi közel kétezer munkás ügyét? Lett volna-e Kaposvári Textilművek, Szegedi Textilkombinát, Sztálinvárosi Vasmű, Kazincbarcika, Komló? Lehetett volna-e ipari ország hazánk? Bizony nem, 1945 április 4-e nélkül további nyomor, munkanélküliség lett volna a dolgozó nép sorsa. Nehezen felejtjük a múltat, de a mind szebbé váló jelen, az eredményekben gazdag tíz év szívbőljövő, őszinte hálánkat váltja ki felszabadítónk, a dicsőséges Szovjetunió iránt. Ez a hálaérzet minket, a Kaposvári Textilművek dolgozóit különösképpen kötelez, hogy a teljes egészében szovjet gépekkel berendezett és szovjet tapasztalatokkal létesített üzemünkben nap mint nap bebizonyítsuk: érdemesek vagyunk mindarra a sok áldozatra, segítségre, amelyet a Szovjetuniótól kaptunk. Ennek adtuk tanujelét azzal is, hogy a megszerzett élüzem-címet megtartjuk és első negyedéves tervünket március 28-án teljesítettük. Várkonyi Imréné tanítónő: A felszabadulás fényt hozott ifjúság a kultúrteremben boldogan szórakozik, míg régen csak a kocsma volt a hazája. Vasárnap esténkint film pereg a falusi kultúnházakban. a lakások ablakaiból rádió hangját kapja szárnyára a szél, kultúregyüttesek tánc- karának vidám éneke tör át a falakon. A régi vágyak, régi álmok beteljesültek. .. Munkások, dolgozó parasztok gyermekei lépnék ki naponta büszkén a gimnáziumok, egyetemek kapuján, behegedt a seb. mely örök fájdalma volt a magyar népnek.,. A kultúra a népé lett. Losonci Pál, a Szocialista Munka Hős e, a barcsi Vörös Csillag TSZ elnöke: (Vidámabb az élei a kclzöihen A: | zt mondják, az ember a rosszra nem szívesen emlékezik. Annál többet gondol azonban arra, ami jó volt, s abból igyekszik összerakni az elmúlt esztendők krónikáját. Most, amikor felszabadulásunk 10. évfordulóját ünnepeljük, akarva, nem akarva felidéződilc a múlt és összehasonlítjuk a jelennel. A cseléd, a szegényparaszt életéről: sokat íróiak már, sokat beszéltek, de kevesen tudták azokat az érzéseket igazán leírni, elmondani, amelyek a felszabadult ember szívében fakadnak. Az emlékezés érzésekkel párosul: a megalázás könnyet csal az ember szemébe, vagy ökölbe szorítjuk kezünket, de egy-egy győzelem, egy-egy kitűzött célunk elérése ujjcmgásra késztet bennünket. Ember lett az ember, a mi országunkban. Ezt érzem én most szabadságunk születésnapján. Ezt érzi velem együtt Dergez Mihály, Berkics József, Berkics Mihály és a többi termelőszövetkezeti tag, akikkel együtt indultunk el még 1948-ban a boldogabb paraszti élet új útján. A párt vezetett el bennünket erre az útra, bátorítva botorkáló lépteinket, széles jövőt tárva elénk, s egyenesítve derekunkat. Solcszor gondolkodom azon, hogyan mondjam el azoknak, akik még a régi úton járnak, hogy könnyebb ez az új, hogy vidámabb az élet a közösben. Az én életem, a boldog tsz-tagak élete bizonyítja ezt. Sokszor elgondolkodom azon is, mennyi megtiszteltetés érti engem, amióta a párt harcosai közé lép- . tem, s megfogta kezemet szövetségesem, az ipari munkás. Kétszer jártam a Szovjetunióban. Láttam a virágzó kolhozokat, a gyönyörű. Moszkvát. Jártam a demokratikus Németországban, a német parasztok között. Országgyűlési képviselő lettem, a dolgozó nép képviselője ott, ahol valamikor dr. Ulain Ferenc ügyvéd, Mayer János 16 igazgatósági tagság tulajdonosa képviselték a maguk és az űrt világ érdekeit. A Munkaérdemrendet, a Szocialista Munka Hőse kitüntetést, mindezt 1945 április 4-ének köszönhetem. S tudom azt is, hogy e sok megtiszteltetés, kitüntetés nemcsak nekem szól. Szól ez rajtam keresztül a dolgozó parasztságnak, a munkásosztály hűséges szövetségesének. A nyúlt évben a Központi Vezetőség póttagjai közé is beválasztottak. Eddigi kitüntetéseim között ez a legnagyobb. A termelőszövetkezet gondjai mellett most országos gondok is hárulnak rám. S ez a nagy bizalom sokra kötelez dolgozó népem iránt. Munkámmal, tevékenységemmel a termelőszövetkezetben, az Országházban, a pártban azt szeretném elérni, hogy dolgozó paraszttársaim felismerjék a felemelkedés útját és rátérjenek a közös gazdálkodásra, hogy boldogok legyenek. Il lőbb már mondtam, hogy a mi országunkban ember lett az ember. Szeretném még hozzátenni azt, hogy megbecsült ember, s ez sokat jelent nekem, sokat jelent a mi szorgalmas dolgozó parasztSágunknak.
