Somogyi Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-23 / 69. szám

ÉLJEN A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG! Teremtsenek végre rendet a Megyei Tanács pártszervezeteiben »A Megyei Tanács hat pártszervezetében még a mai na­pig sem vitatták meg a Központi Vezet 'ég márciusi ha­tározatát«. (Párthír.) — Hogyan lehetséges ez? — teheti fel bárki a kérdést. Pe- •dig ismerték a határozatot, hisz a sajtó is közölte. Úgy gondol­ják talán a Megyei Tanács kommunistái, hogy ez elégséges? Nem, nem lehet elég, mert már annak szellemében kell dolgozniuk, irányítani, mozgósítani az alsóbb szerveket. Aktív pártmunkáról azonban a Megyei Tanácson nem be­szélhetünk. S ennek van egy különös oka. A Megyei Tanácson van egy »csúcs-pártvezetőség«, ennek egy »csúcs-titkára« Almási János elvtárs személyében. Ez a »csúcs-vezetőség« irányítja a Megyei Tanács hat pártszervezetét. Hogy a Szervezeti Szabály­zat melyik pontja alapján, arra sem ők, sem a Városi Pártbizott­ság nem tud választ adni. így aztán a Városi Pártbizottság bízik a »csúcs-vezetőségben«, a hat pártszervezet vezetősége szintén a »csúcs-vezetőségtől« várja az irányítást. Hogy a pártvezetősé- gek nem kapnak segítséget, nem ellenőrzik tevékenységüket, az nyilvánvaló a Megyei Tanácson. Ebből fakad, hogy nincs rend­szeres pártélet, s rpég a legelemibb pártkötelességgel, a prog­resszív tagdíjfizetéssel is baj van. Úgy gondoljuk, ideje lesz, ha a Városi Pártbizottság rendet í teremt a Megyei Tanács pártszervezeteiben, de a város többi [ hivatali pártszervezetében is. I □OOOOOOOOrXXÍOOOOOO(> /J».MCOOCXXXXX»OOOCOOCOOOOCCXX)COOaDOOOOCXX»OOOOOCXXMOOOOCOOOOOOQOOCCOCOOGCtOTa ; Dolgozó parasztok, kövessétek példájukat PAPAI JÁNOS ÉS FELESÉGE !9 holdon gazdálkodik Mike község­ben. Szorgalmas munkájuk mellett [közösen .gondoskodnak állam iránti ‘kötelezettségük teljesítéséről is. Az íalső félévi tojás- és baro-mfibeadá :3Uikat már teljesítették és április :4-ig a hízottsertés- és vágómarha- beadásukat is rendezni akarják. „S párt bízhat bennünk, a párt számíthat ránk.. — CIKKÜNK NYOMÁN — Lapunk tegnapi, március 22-i számában cikk jelent meg »A földművesszövetkezetek kommu­nistáinak felelősségéről« címmel. A cikk élesen birálta a MÉSZÖV, a földművesszövetkezetek kom­munistáit és személy szerint Brachna János elvtársat, a MÉ­SZÖV megyei elnökét, a járási szövetkezeti központok vezetőit, a falusi szövetkezetek kommunis­táit, dolgozóit. Cikkünkre Brachna János elv­társ az alábbiakat válaszolta: »A megjelent cikkel egyetértek. A bírálat jogos volt, a cikkben felvetett hiba alapjában véve igaz. A hibát kijavítjuk, munkán­kat tervszerűbbé, előrelátóvá tesz- szük. Március 24-től április 2-ig tojás- és baromfibegyűjtési deká- dot tartunk és minden erőt moz­gósítunk a jó eredmény elérése érdekében. Erre biztosíték az, hogy földművesszövetkezeti vona­lon dolgozó elvtársaink, kommu­nistáink — bár most komoly mu­lasztást követtek el — tanultak a bírálatból és felelősséget éreznek a határozatok, elsősorban a párt- határozatok végrehajtásáért, a munka jobb megszervezéséért, a begyűjtési tervek teljesítéséért. A párt bízhat bennünk, a párt számíthat ránk ... BRACHNA JÁNOS MÉSZÖV ig. elnök«. A nép lelkiismeretesebb A KV márciusi határozatával és a többi párthatározattal nem elég csali egyetérteni, hanem tettekkel, mindennapi aprómunkával kell járni a határozat útját. Falun különösen fontos a beadás teljesítésének szor­galmazása és a szocialista mezőgaz­daság építése, szívós, kitartó szerve­ző és vezető munkával. Am egyes községi vezetők úgy tesznek, mintha nem értenék feladatukat a pártha­tározat végrehajtásában. Vasárnap Somogyjídon is begyűj­tési napot kellett volna tartani, s felkeresni és buzdítani azokat a gaz­dákat, akik az államnak járó rész bizalma munkára kötelez beadását eddig halogatták. A helyi földművesszövetkezet ügyvezetője azonban így vélekedik a begyűjtés­ről: »Mit érdekel engem a tojásbe­adás. Majd ha véget ér az igazgató- sági ülés, akkor lesz gondom a be­adásra.« Az üzemágfelelős is meg­elégedett azzal, hegy dobszóval ér­tesítették a gazdákat a begyűjtési napról, s önámítőan úgy érezte, nincs semmi más tennivalója a. begyűjtés sikerének biztosításában. Somogyjádon, de egyebütt is na­gyobb felelősségre, lelkiismeretesebb munkára kötelezi a községi vezető­ket a dolgozó nép bizalma... II csurgói járás adófizetői becsülettel valóraváltották ígéretüket A csurgói járás pénzügyi dolgozói még a felszabadulási verseny kez­detén felvilágosító szóval számos 'községben versenyt szerveztek a gaz­dák között, hogy határidő előtt ren­dezzék adófizetési kötelezettségüket. A járásban 345 dolgozó paraszt vál­lalta április 4 tiszteletére, hogy ha­táridő előtt befizeti első negyedévi adóját. Az adott szót tett követte. A járás dolgozó parasztjai a vállalt március 25-e helyett már március 19-re 100 százalékra befizették első negyedévi adótartozásukat. A csur­gói jáirás dolgozó parasztjai és pénz­ügyi dolgozói példája követésreméltu egész megyénkben. Ngvracsics László ell. csop. vezető. fl barcsi járás hátráltatja megyénket az adózási terv teljesítésében Dicséret illeti az adófizetésben: Község: Tanácselnök: Sérsekszölilős Ferenczi József Fonyód Kiss Ferenc Siófok Szabó Béla Szentbalázs Sárdi József Az adófizetésben lemaradt: Község: Tanácselnök: Rinyaújnép Németh Ferenc Gadács Tamásfalvi József Táska Kovács János A járások sorrendje az adófizetési versenyben: Járás: Pénzügyi o. v.: csurgói Szolga András siófoki Horváth József nagyatádi Fodor Gyula fonyódi T antes János kaposvári Szentes József tabi Vörös Lajos marcali Harmath Mihály barcsi Vincze Géza Építőipari vállalataink karolják fel a Takács-brigád versenyfelhívását Megyénk építőipari dolgozói lel­kesen csatlakoztak a felszabadulá­si munkaversenyhez. Á munká­sok, a műszaki dolgozók iparágiunk szifeite valamennyi szakmájában megértették, hogy felszabadulá­sunk 10. évfordulóját legméltób­ban úgy ünnepelhetjük meg, ha a tervet határidőre teljesítik, túltel­jesítik. A felszabadulási munkaverseny egyik nagy eredménye, hogy javult az együttműködés a munkavezetők, a szakszerve­zeti bizalmiak és brigádveze­tők között. Több munkahelyünkön, mint pl. a Kaposvári Tanítóképzőnél vagy a Hűtőház-építkezésen — ahol Bóna, illetve Tóth munkavezető elvtár­sak vannak — különösen jó ez a kapcsolat. Ha az építkezés meneté­vel valami hiba van, rög|tön meg­beszélik a bizalmiakkal és brigád- vezetőkkel, s együttesen mozgósít­ják a dolgozókat a hibák kiküszö­bölésére. Mind több azoknak a kőműves-, ács- és segédmunkás-brigádoknak a száma, amelyek a felszabadulásunk ünnepének tiszteletére tett versenyválla­lásokat teljesítve, már május 1 méltó megünneplésére teltek felajánlást. Ilyen kezdeményezése volt Takács J ózsef kőműves-brigád j áníak, amely a Somogy megyei Építő­ipari Vállalat siófoki bányász- üdülő építkezésén dolgozik. A Ta­kács-brigád versenyre hívta a mie­gye összes kőműves-brigádjait, a „Somogy megye legjobb kőmű­ves-brigádja“ cím megszerzésé­ért. Üzemi bizottságainknak fel kell karolniuk a Takács-brigád felhí­vását. Ismertessék részletesen a felhívást a brigádokkal. A Takács- brigád versenyfelhívása még •na­gyobb feladat elé állítja a munka­helyek és vállalatok vezetőit, mert ahhoz, hogy a brigádok kö­zött megindulhasson a ver­seny, a munka jobb megszer­vezése szükséges. A munkavezetőknek előre kell tudniuk, mit mikor s hogyan akar­nak elkészíteni. Fontos feltétel a munkautalványck előre való ki­adása, az anyag időbeni biztosítá­sa. Gondot kell fordítani a kézi és egyéb szerszámok karbantartására is. Az üzemi bizottságoknak meg kell ismertetniük a brigádok tag­jaival, hogy mennyire összefügg saját jólétük azzal, ha fegyelme­zetten, példamutatóan dolgoznak. ' A felszabadulási munkaverseny­ben több munkahelyen hiba volt a versenynyilvánosság körül. A vállalások teljesítését sok esetben nem ellenőrzik, nem értékelik rendszeresen. Nem tudják a dol­gozók, hol teljesítették tervüket, hol van lemaradás a vállalások kö­zül. A felszabadulási munkaver­seny hátralévő szakaszában üze­mi bizottságainknak változtatniuk kell ezen a helyzeten. El kell érnünk, hogy a dol­gozók teljesítményét szinte naponként tudjuk népszerűsí­teni. A „Szakma legjobbjai“ címért folyó versenyt szakszervezetünk területi bizottsága havonként ér­tékeli és ezt a versenyben lévő összes brigádokkal rendszeresen tudatja. Varga György, Újabb kiemelkedő eredmények a Texfilművekben A gyűrűsfonóban Kiss Mihály- né 113,7 százalékot, Bán Teréz 113,7, Horváth Margit 113,6. Hor­váth Erzsi 113,7 százalékot ért el a .legutóbbi napoikban. A lánccsévélőben a 128 százalé­kot teljesítő Csepeli Erzsébet, a 123 százalékot teljesítő Dezső Éva' és a 122 százalékos eredménnyel, dolgozó Kende Piroska bizonyult a legjobbnak. 1 Az előfonóban Bállá Lajosné, valamint Kiss Mária mutatnak példát 125%-os teljesítménnyel. A felszabadulási műszak elmúlt hetében 106,2 százalékos volt az üzemátlag. A tervenfelüli gyárt­mányokból 14 000 férfiinget le­hetne készíteni. A Textilművek dolgozói ennyivel adtak többet népgazdaságunknak a felszabadu­lási műszak első hetében. földjüket. Az egyoldalú táplálkozás korán sorvasztotta az asszonyokat. A forró nyárban a déli ebéd nyár- sonsült szalonna volt. Az almáriu­mokban, sublótban hiába kerestem könyveket, csak »Friss Ujság«-re- gényt, »Színházi Élet«-et találtam, a gazdálkodásról semmit. Itt min­den gazdasági ismeret az ősök ta­pasztalataiból fakadt. Gazdasági is­kolát csak egy kulák fia végzett, az is nagybirtokosnál hasznosította ké­pesítését. Villany, rádió nem volt. a szekrényekben egy ünneplő lógott, meg kívül a konyhában egy munka­ruha. A gyerekek kora tavasztól ké­ső őszig mezítláb jártak. A fiatalok egyetlen szórakozása a mozi, a tánc, télen a műkedvelő, a barátkozás. Az idősebbek vasárnap délután az utcán pipáztak, kártyáztak, az asz- szonyok egy-két órára kiültek a kis- padra — aztán kezdődött minden elölről. Vagy harcolsz, vagy megadod ma­gad, ez volt ennek a világnak a lo­gikája. És a legtöbben megadták magukat. Éltek máról holnapra, fél­ve a munkátlanságtól, a téltől, a há­ziúrtól. Mi lett volna belőlem, ha minden a régiben marad? Visszanézek Nagy Győző keserű vonásaira és magam­ra ismerek. Sok mindent megtanult, olvasott, tömte magába az ismer éte­liét. De nem volt kinek elmondani, miért tanulni. Minden, amit felhal­mozott, bennemaradt, belesavanyo- dott. Szívtam én is magamba az is­mereteket, mintha tudnám miért. Most vidám vagyok, de a legszomo­rúbb ember lehetett volna belőlem, ha... “ V V * i fey ÉRT ENGEM a felsza- badulás. Életem nagyobbik felét a kapitalizmusban, s csak egy- harmadát a mi korunkban éltem. Mégis e tíz év mozdított ki engem, az országot és a népet a mozdulat­lanságból és adott új irányt nekünk. Ez évek alatt, s ez évek tényeiért lettem a párt egyszerű harcosa. Igaz, vargabetűvel érkeztem idáig, de. éppen a párt segítségével jutot­tam. ide. A kultúra forradalma nem puszta szó, hanem valóság. A munkásosz­tály és a parasztság a szocialista kultúrán nevelkedik, s ez képessé teszi őt a vezetésre, az élet céljának, a közösségi érzés fontosságának fel­ismerésére. Hadd mutassam be ezt is. Az élmények és a tények alakítot­tak tovább. 1946-ban esti gimná­ziumban folytattam tanulmányaimat és két év alatt leérettségiztem, öcsém szakérettségit tett, jelenleg a bölcsészkaron utolsó éves egyetemis­ta. Kiváló képességei szép remé­nyekre jogosítják a családot. Három kistestvérem felsőtagozatú általános iskolába jár, ahol a gimnáziumi színvonalnak megfelelő anyagot ta­nulnak. Ha tovább akarnának ta­nulni, annak semmi akadálya nem lenne. Egyik vidéki fiatal rokonunk az egyetem után minisztériumban dolgozik. A proliházban hárman jár­nak esti egyetemre és én magam is és többezren a munkásosztályból most pótolhatjuk a technikumon, az egyetemen mindazt, amit a burzsoá­zia elzárt előlünk. És hogy nevelnek minket az új könyvek és filmek? Makarenko ol­vasásakor úgy éreztem, hogy ez a szomorkás, szeretőszívű ember en­gem is új emberré kovácsolt. Soha­sem felejthetem el a »Berlin eleste« című film utolsó jelenetét, amint Sztálin elvtárs megérkezik a berlini repülőtérre. Egyszerre dobbant szí­vem a lelkesedő, rohanó szovjet ka­tonákkal, s egyszerre telt meg öröm­mel e szavak hajlatán: » ... és most menjetek, éljetek békében és boldo­gan. A háborúnak vége, miénk a győzelem«. Hogy átalakult az üzemünk is! Munkások lettek a vezetők és nem­csak könyvtár, hanem kultúrcsoport, orvosi szoba, fürdő, klubszoba i$ lé­tesült. Iskoláim után kultúrfelelős lettem. Milyen büszke voltam, hogy nekem van a legtöbb aktívám, hogy eljátszhattuk Gorkijtól az »Éjjeli me- nedékhely«-et, hogy sorra járhattuk a többi üzemet, mert a jó csoport híre messze jár, mert a. munkásosz­tály szereti a kultúrát. A hadsereg Harcosaként sem állt meg a kultúrmunkám. Hamarosan énekkar, színjátszócsoport és a falu leányaival közös tánccsoport alakult. Végigjártuk a falvakat, vidám isme­rősökké váltunk a lakossággal. Is­mertettük velük a mi kultúránkat, hoztuk közelebb hozzájuk a párt sza­vát. A laktanyában még sportoltunk is, sportpályákat építettünk, egyszó­val vidám életet éltünk. Csoda lenne, ha ennyi tény után nem lettem vol­na kitartó és fáradhatatlan harcosa pártunknak, segítője a szocialista ne­velésért folyó harcban. S ezután már csak egy lépés volt a párttitkárság, majd leszerelésem után az üzemi bi­zottsági elnökség és nemrégen ért az a megtiszteltetés, hogy falura ke­rültem. Nem kivételes eset az enyém, ma a családok tízezrei mondhatná­nak el hasonlókat. Az én nemzedé­kem frissebb, érdeklődőbb, művel­tebb, mint valaha valamely nemze­dék is volt. És összehasonlíthatatla­nul többet tett saját maga és az egész nép üdvéért, mint elődei. Hány baráttal találkozom ma és gra­tulálok kinevezéséért, előléptetésé­ért, kitüntetéséért vagy jó tanulmá­nyi eredményéért. Csak közülünk, munkások közül hányán vannak ve­zet öfvnkcióban az ország minden te­rületén. Az egész nép gerince kiegyenese-, dett. Néha megilletődök egy-egy ér­tekezleten. A valaha oly hallgatag, kevésbeszédű, elkeseredett munkás vagy paraszt ma milyen okosan, mennyi bölcsességgel és milyen hosz- szan mondja el véleményét és küzd a hibák ellen. A »grundok« lassan kihalnak. Nem azért, mintha nem volna romantiká­ja. hanem, mert mindenki megtalál­ja máshol az időtöltését. Tavasztól késő őszig az úttörők és a kirándu­lók, a fürdőzők ezrei hagyják el a városokat, télen tele vannak a szín­házak, mozik, a táncoshely, minden üzemben megszólalnak az énekkarok, megrendezik a hagyományos bálokat. Mindenütt ott a rádió, még ha veze­tékes is az. Jól ismerem a könyvki­adás helyzetét: azelőtt egy-egy szép- irodalmi könyvet 1500—2000 pél­dányban nyomattak, ma nem ritka a 10 000—20 000 példányos kiadás. És ma majd minden házba bekopogtat reggel a postás, hozza az újságokat, folyóiratokat. Megváltozott a kis falu is. A nagy­kocsma helyén kultúrház áll. Ki- gyúlt a villany és új házak állnak sorban a falu végén. A szekrények­ben több ruha lóg, a leányok csino­san öltözködnek. Sportpályát épitet- ' tek a fiataloknak, mellette ott van a röplabda-pálya, a kultúrházban pe­dig a ping-pongasztalok. Időnként ellátogat a Faluszínház és olyankor még a pótszékek is elkelnek. Télen az idősebbeknek folyik a gazdasági szaktanfolyam és a kultúrház prog­ramja szerint rendszeres szakköri foglalkozás. Mi is a mi világunk rendje? Har­colj a közösségért, akkor magadért is harcolsz, felelős vagy másokért és azok érted is — én így fogalmaznám, meg. Mert a közösség hozta létre végered,menyben a mi új világun­kat. az szüntette meg a félelmet, az emel téged törekvésednek megfelelő magaslatra, az nevel az egész világ dolgozó népei iránti szolidaritásra. Ott voltam a Világifjúsági Találko­zón. ott voltam a Béke-Világtanács ülésének záróünnepélyén, s az ide­gen szavak, a különböző színű zász­lók erdejében megértettem a törté­nelem szavát, melyre pártunk taní­tott ... Hl # * | JGYE, NEM HARAGSZOL, kis '-J feleségem, hogy terólad szól a cím és mégis az életünkről írtam? De megértheted, hogy a kezedben lé­vő olcsó, de klasszikus mű úgy tük­rözi vissza a mi életünk változását, mint egy csepp víz a tengert. Rossz volt a mi életünk és én nem felej­tem a. múltat. A Szovjetunió és a párt adott új életet nekünk és ezt sem felejtem. A mi kettőnk sorsa is egy csepp népünk tengeréből, amely példázza a nép felemelkedését. Lehet-e más kötelességünk, mint e nagy évfordulón emlékezni és em­lékeztetni?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom