Somogyi Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-18 / 65. szám
VILÁG PROLETÁRJÁl EGYESÜLJETEK! Éljenek a testvéri kommunista pártok, a béke, a demokrácia és a nemzeti függetlenség élharcosai!----------;: ■■ 'IF" 1 A MAGYAR DOLGOZOK PÁRTJA SOMOGYMCGY El BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XII. évfolyam, 65. szám. AKA 50 FILLER Péntek, 1955. március 18. BBBBBBBBBBaaaBBBBaBaBBaBBaaBHBHaHMiMMBaMBHaasBBBBBBaBBBBBB>aaaBBBBBBB« *aaaaaaaaaaaaaaaaaaa. AKIK A FELEMELKEDÉS ÚTJÁT VÁL4SZTOTTÁK Uj termelőszövetkezetek alakultak megyénkben A dolgozó parasztság felemelkedésének egyedül helyes útja a termelőszövetkezeti, a nagyüzemi gazdáiké dás útja A példamutató termelőszövetkezetek, a kommunisták helytállásai, felvilágosító szava nyomán egyre több dolgozó paraszt választja a közös gazdálkodást. Különösen megmozdult a falu most, a Központi Vezetőség határozata után, amely világosan kimondta, hogy a szocializmus építésének egyetlen járható útja a mezőgazdaságban a közös, nagyüzemi gazdálkodás, s hogy pártunk, kormányunk minden erővel támogatja a nagyüzemi gazdálkodást választó dolgozó parasztokat. A múlt héten Ladon és Balatonszabadiban I. típusú, Mernyén pedig III. típusú termelőszövetkezet alakult. A múlt héten 119 család, 183 tag 717 hold földdel lépett be megyénk termelőszövetkezeteibe. Ezzel ebben ez évben 347 család, 580 tag 1209 hold földdel választotta a termelőszövetkezetet. Újabb előkészítő bizottságok alakultak és működnek Töreki-pusztán. Balatonkllitin, So mogyudvarhelyen, Péterhidán, Ist- vándiban és Balatonlellén. Ezek az előkészítő bizottságok azt tervezik, hogy felszabadulásunk ünnepét, április 4-ét új tsz alakításával köszöntik. A tagok jómódé éleiét látva, egyre több dolgozó paraszt kopogtat a fábodi Béke TSZ kapuján A lábodi Béke Termelőszövetkezet nagyot fejlődött a múlt esztendőben: több mint 400 000 forinttal növekedett a közös vagyon, de egyénileg is szépen gazdagodtak a szövetkezet parasztjai. 1953-ban még csak 8 forint volt az egy munkaegységre eső évi jövedelem, a múlt évi zárszámadáskor már elérték a 43 forintot. A zárszámadás adatai azt mutatják, hogy a szövetkezeti parasztok jövedelme elérte, sőt jóegypár tagé . túl is haladta a falu jómódú középparasztjainak jövedelmét. Az idén több tsz-tag vett családi házat. Kozma József, aki harmadmagával dolgozik a termelőszövetkezetben, részesedéséből szépen íelruhrázko- dott és most egy kétszoba-konyhás lakást épít magának. Kozma József apósa, az öreg Kanyar Sándor bácsi, aki a felszabadulás előtt cseléd volt, elmondta, hogy a múltban húsz évig tartó szorgalmas munka után még arra sem volt képes, hogy szobankonyhás lakást vegyen. Pedig akkor kora hajnaltól késő éjszakáig az egész család túrta, marta a földet az uraság birtokán. Torma Ferenc szövetkezeti paraszt szintén cseléd volt a múltban. Természetesen ő sem tudott boldog, békés családi otthont teremteni. Most azonban a múlt évi gazdag jövedelméből vett egy szép családi házat 25 ezer forintért. Csabi György fiatal tsz-tag, aki feleségével és édesapjával dolgozik a közösben, szintén családi házat vett 20 ezer forintért. Baksa Sándor- elvtársinak, a tsz elnökének 25 ezer forintja van a takarékpénztárban; Kanyar Károly növénytermesztő brigádvezető azzal dicsekszik, hogy ilyen jól még sohasem ment neki. Tavalyi jövedelméből többek közöli vett egy 125-ös Csepel motorkerékpárt, egy férfi és egy női kerékpárt, egy 1800 forintos rádiót és közel 8000 forintot fordított a család ruházkodására. • A tsz-tagok jómódú életét látva, az egyéni dolgozó parasztok vonzódnak is a szövetkezethez. A múlt hetekben három családdal, hét taggal erősödött a közös gazdaság. Hamarics József 11 holdas dolgozó paraszt harmadmagával, Nagy Imre 7 holdas dolgozó paraszt rnásodmagával, Végh Imre 10 holdas dolgozó paraszt szintén másodmagával lépett az új paraszti élet útjára. Nemrég újabb jelentkezők kopogtattak a tsz székházánál: idős Futó Pál és Boros József dolgozó parasztok. így erősödik, fejlődik, gyarapodik napról napra a lábodi Béke Termelőszövetkezet. íleacz Lajos balatonkiliti 9 holdas dolgozó paraszt, amikor felkeresték a népnevelők, s beszéltek neki arról, hogy I. típusú tsz-be lépjen be, ő azt válaszolta, hegy nem az egyest, hanem a hármast választja, s belép a Dózsa TSZ-be, amelyik már bebizonyította fölényét az egyéni parasztgazdasággal szemben. BBBBaBBBIIBBaBBBBaBaaaBBa bbbbbbbbbbbbbbbb bbbbs bb b bbbbbbbbbb b bbbbbbbbbbbbb bbbbbb-bbbb bbbbbbbbbbbbbbb A kaposvári vasútállomás dolgozóinak sikerei a felszabadulási versenyben A későn beköszöntött tél, a nagy havazás ellenére a kaposvári vasútállomás forgalmi és kereskedelmi dolgozói szép eredményeket értek el a felszabadulási munkaversenyben. A március havi tervismertető értekezleten a dolgozók örömmel csatlakoztak a felhíváshoz és elhatározták, hogy március 15-től április 4-ig felszabadulási műszakot tartanak. A kedvezőtlen időjárás nem vette el a vasutas dolgozók munkakedvét. A jó munkát, ígéretük megtartását becsületbeli ügyüknek tekintik. Minden erejüket megfeszítik, hogy eredményeiket növeljék. Tíz éve vagyunk szabadok, s ezit legszebben, legméltóbban csak jó munkával lehet megünnepelni. Termelési terveink majd minden tervtényezőnél az élüzem-szint körül mozognak. A Duclos-brigád, Horváth István forgalmi szolgálat- tevő brigádja, fajlagos kocsimozgatási tervét 111 százalékra, menetrendszerinti vonatindítási tervét pedig 140 százalékra teljesítette. A Beloiannisz-brigád a tehervonatok átlagos terhelésénél 107 százalékos eredményt ért el. A munkamódszerátadók közül meg kell dicsérni Horváth István kocsi-; mester „kiváló vasutast“, aki az! utánpótlás képzése terén végez jól munkát. Csima János intéző.! Kik miatt van Lad már hónapok óta a szégyenteljes utolsó helyen? ■ A barcsi járás már hónapok óta ■az utolsó helyen van a begyűjtési és adófizetés,! versenyben. E szégyen- teljes lemaradásnak egyik okozója Lad község, ahol igen elhanyagolták az adófizetést, a tej-, tojás- és hízofct- seirtésfoeadlásit. Első negyedévi adójukat mindössze 56 százalékra rendezték, tojásibeadási kötelezettségüket 47, tejbeadásiukaf pedig csak 32 százalékra teljesítették. Több olyan gazdálkodó van a faluiban, akinek az adóhátraléka meghaladja az 5—6, sőt nem egy esetiben a 10 ezer forintot is. Kovácsi Ferenc 20 holdas egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztnak — aki évek óta nem rendezi adóját — csaknem 10 ezer forint adóhátraléka van. Kovács József (gyöngyösi) dolgozó paraszt adóhátraléka 5500 forintra szaporodott az elmúlt évek alatt. Adóssága rendezéséről halliamd sem akar. A begyűjtésnél is hasonló a helyzet. Horváth István — akinek a be| ütemezés szerint már j anuár 4-ne te kellett volna adnia hazottsemtését — jmég a mai napig sem adta át a begyűjtőszer veknek, pedig sertése már csaknem 180 kg. Handó József né még a múlt évről hátralékban van a hízott sertésbead ássál. Mi az oka, hogy Ladon egyre szaporodnak a beadási és adóhátralékok? Az, hogy a községi tanács vezetői nem igyekeznek betartaná a tör- ! vényeket. Nem alkalmazzák a mulasztókkal szemben a törvény szigorát. Maga a községi adámegfoízoít mondja: annak ellenére, hogy sok az adóhátralékos, az idén még egyetlen egyet sem számoltattak el, A tanács dolgozói ahelyett, hogy szigorúan. és következetesen, végrehajtanák ' a notórius nem fizetőkkel szemben alkalmazható rendeleteket, inkább a felszólítások, ddézgetések tömkelegét gyártják. Mondani sem kell, hogy mindezek az »intézkedések« annyit érnek, mint ruhatarisznyón a lakat. Mindez természetesen bántja a törvénytisztelő, az állami fegyelmet betartó embereket. Samu Sándor, Nagy Lajos élenjáró dolgozó parasztok joggal vetették fel a legutóbbi tanácsülésen, hogy ha ők tudják teljesíteni kötelezettségeiket, akkor teljesítsék mások is. A községi tanács legfontosabb teendője, hogy sürgősem teremtsem rendet a saját portáján. Nem engedhető meg, hogy egyes funkcionáriusok, tanácstagok, akik a nép bizalmából kerültek megtisztelő beosztásukba, hátralékban legyenek. Kovács József tanácstag is egyike azoknak, akik elhanyagolják kötelezettségeik teljesítését. Csodálkozhatunk-e azon, ha választó- körzetében majdnem valamennyi: gazdálkodó hátralékos? A ladi kommunisták ne tűrjék meg a lazaságot, ne hányjanak szemet a törvénysértések felett, harcoljanak száwel-íétekkel, s akkor rövid időn beliül elkerülhet községük az oly szégyenteljes utolsó helyről. 17a végigmegyünk Balatonsza- *-*■ hadi utcáin, lépten-nyomon kipirult arcú, izgatott emberekkel, beszélgető, vitatkozó csoportokkal találkozunk. S az első gondolat, mely felvetődik bennük, az: vajon mi zavarta meg e nyugalmas falu csendjét, mi az, ami ilyen nagy sürgést- forgást, mozgolódást idézett elő? De figyeljük csak az eseményeket. A tanácsház udvaráról kilép egy ember. Kezében fehér papírlapot lobogtat, s meggyorsított léptekkel siet az előtte haladó Ratter János után. A nagy igyekezettől kifulladva, elcsukló hangon kiált barátja után: — Várj meg, János! A nevén szólított hórihorgas, bajuszos ember megáll, szép komótosan rágyújt egy cigarettára, s úgy várja meg, míg utolérik. Nem köszönnek egymásnak, kezet se fognak, de a kifáradt, szuszogó ember azonnal rátámad »ellenfelére«: — Hát idefigyelj, János! — mondja Horváth Kálmán méltatlankodva — az egész falut végigjárod, aztán hozzám még csak be sem nézel? Micsoda dolog ez? Pedig, ha tudni akarod, én is belépnék ám közétek!... — s diadalmas arccal mutatja meg a fehér papírlapot. — Idenézz! Az egyik ajánlóm már megvan. A tanácselnök írta alá. — Hangja hirtelen elhalkul: — Te lennél a másik ... ha ... úgy gondolod, hogy... szóval, hogy megfelelnék ... Ratter elvtárs szemöldökét összehúzva, szigorúan néz barátja szemébe, aztán jókedvűen felnevet és megveregeti a vállát: — Látom,, közénk való ember vagy, Kálmán! Figyeld csak meg, olyan termelőszövetkezetünk lesz, hogy az egész járás megnézheti... ; Kezet szorítanak és egymásba karolva folytatják útjukat. Az orvosi lakás előtt három ember beszélget. Ők is arra tartanak. Ki tudhatja, OLYAN TERMELŐSZÖVETKEZETÜNK LESZ, HOGY AZ EGÉSZ JÁRÁS MEGNÉZHETI hogy miről folyik a vita, csak annyit hallunk, hogy a búcsúzásnál Ratter elvtárs emelt hangon szól hozzájuk: — Nem erőltetünk mi senkit se! Beszéljétek meg otthon, aztán ha meggondolnátok magatokat, szóljatok! Ezzel elválnak. ff őzben besötétedik. Jókedvűen, vidám beszélgetés közben ballagnak a Ratter-család lakására. Otthon már vendégek várják őket, Horváth János és felesége, ők is nemrég léptek be az I-es típusú termelőszövetkezetbe. De a szomszédokból is eljöttek néhányon. Ki-ki helyet keres magának, aztán megindul a nagy beszélgetés. — Hát tudjátok, ami azt illeti, elég nehezen indult ez a társulás — kezdi a házigazda. — Amikor először itt volt a pártbizottságtól Miskó meg Mihálovics elvtárs, nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan nyélbe ütjük a dolgot. Aznap még én is bizonytalankodtam, hanem mikor elmentek, akkor kezdtem el jobban gondolkozni, s beláttam, hogy nekik van igazuk. Másnap már elhatároztam, hogy én is belépek, de még várni akartam egy kicsit... — Várt itt az összes kommunista — kapcsolódik a beszélgetésbe Horváth elvtárs. — Megvolt az okunk rá! És milyen jó, hogy nem ugrottunk fejest a dologba! Láthattátok, először mind olyan emberek jelentkeztek a csoportba, akik nem szeretnek dolgozni, hanyagok, »hosszú- kezűek«, meg akik úgy gondolkodtak, hogy »na, majd az első évben leszedjük a termést, aztán otthagyjuk az egészet«. Hát ilyen emberekre nekünk nincs szükségünk. Ki is szitáltuk őket. Ezért volt az, hogy a kommunisták később gondolták meg magukat. De aztán, mikor mi beléptünk, jött utánunk a többi is. fj'gyre tüzesebb, lelkesebb han- gúlát keríti hatalmába a jelenlévőket: — Emlékeztek rá — mondja a tűzhely mellett ülő asszonyka —, mi kor a tanácsnál beszélgettünk a belépésről és Garda Károly, ez a volt csendőr azt mondta: »Emberek, most aztán legyen eszetek! Be ne lépjetek a csoportba!-« Hát látjátok, ilyenek is vannak a faluban! Teg nap meg idejött és meghunyászkod va mondta: »Nem vennétek be engem is a termelőszövetkezetbe?« Még volt képe ilyet kérdezni! — Megvagyunk mi nélküle is — mondják egyszerre többen — örülünk, hogy olyan emberek kerültek közénk, akikre mindenkor lehet számítani. Horváth Jánosné is megszólal, szeretne bekapcsolódni a beszélgetésbe, de az egyik férfi tréfásan letorkolja: — Maga ellenünk volt, ne beszéljen! Nem is lehet csodálkozni azon, hogy az asszony megsértődik és jól odamondogat a férfiaknak: — Én? Még hogy én ellene voltam? Hát idefigyeljenek! Az ilyen zsörtölődés meg gyanúsítás helyett inkább arra gondolnának, hogy több csoportot hozzanak létre. Vagy maguk azt hiszik, hogy a mi Petőfink megalakulásával már rendben van minden? — Ne félj, asszony, ne félj! — nyugtatja meg a férje. — Sok olyan emberrel találkoztam már, aki irigykedve, érdeklődve kérdezősködött felőlünk. Figyel most az egész falu bennünket. Sok embernek csak példa kell, és ha mi megmutatjuk, hogy a tsz jobb, kifizetőbb, ők is szövetkezni fognak. Persze vannak olyanok is — folytatja Horváth elvtárs —, akik szeretnének veszekedést, ellentétet kelteni köztünk, hogy felbo- moljon a csoport. Ezek aztán mindent megpróbálnak, hogy lehetetlenné tegyenek bennünket. — Éppen tegnap hallottam — szólal meg az egyik asszony —, mikor az egyik gazda azt mondta: »Hát igen, most már közösen dolgoztok, de a termést nem ti viszitek ám be!« Mit lehet erre válaszolni?: Mondtam neki: »Nem hát, majd a ti padlásotokra hordjuk«. Erre' aztán olyan nevetés fogja el a konyhában tartózkodókat, hogy ajtó, ablak megremeg belé. — Ezt jól megmondtad neki — .mondják, valamennyien. S 1 mikor lecsendesül a társaság, Ratter János komolyra fordítja a szót: — Hanem tudjátok-e, hogy 11-én, amikor 32 taggal megtartottuk az alakuló ülést, fogadalmat tettünk, hogy 44-re emeljük a tagok számát? Igaz, hogy azóta már négyen jelentkeztek és fel is vettük őket, de még legalább nyolcat nekünk kell meggyőznünk. Folytatná még tovább is, de valaki közbeszól: — Nem lesz itt semmi hiba! A múlt nap Talabér Lajos is mondta, hogy »hát ha felvennétek, én is belépnék«. De lesz ilyen még több is a faluban. — Persze, hogy lesz — mondja Horváth gazda. — Az is vonzza ám A5 őket, hogy ilyen közel vannak a földjeink. Csak kimegyünk az utca végére, ráláthatunk a földekre. Azelőtt meg hat-hét kilométert kellett kocsikázni, mire kiértünk ... z új tagok már annyira belemerültek a beszélgetésbe, hogy talán éjfélig is együtt maradnának, ha Horváthné nem indítványozná, hogy ideje lenne már nyugovóra térni. Nehezen, vontatottan búcsúzkodnak. Nehéz elválni, hisz az utóbbi pár hét alatt nagy dolgok történtek a községben, amiket jól esik megbeszélni, feleleveníteni. Az ajtóban, a kapuban is megállnak. — Hát tudjátok — mondja Horváth elvtárs — én is meg a többiek is a magunk szándékából léptünk be. Ha netán rosszul dolgoznánk, magunknak csináljuk. Bár nem gondolnám, hogy rosszat akarnánk saját magunknak. Végül is Ratter János zárja le a beszélgetést: — Ide figyeljetek — mondja. — Harminchatan vagyunk és van 217 hold földünk. Most már csak tőlünk függ, hogy hogyan válik be ez a társulás. Igaz, hogy még nem láthatjuk a jövő év eredményeit, de úgy gondolom, ha mindig így összefogunk, mint az elején, bízunk saját magunkban és becsületesen dolgozunk, akkor jó lesz nekünk is meg az államnak is. őszre már megmutathatjuk, hogy mit csináltunk ... — Na, jóéjszakát — búcsúzik el a házigazda, s a lelkes, büszke kis csoport némán, szótlanul ballag hazafelé. (Gondolataik már kint járnak a ,Jr földeken. Képzeletük messze jár s dübörgő traktorokat, boldog, vidáman éneklő, megelégedett embereket látnak maguk előtt, akik saját földjükön a szebb életért, jólétükért dolgoznak... JÁVORI BÉLA.
