Somogyi Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-15 / 62. szám

Éljen- április 4 —” hasúnk felszabadulásának 10. évfordulója Felszólalások Somogy megye komnniDistáinak aktívaüiésén KOSSUTH ÉS PETŐFI A BÉKÉRŐL ■.. En becsületes bókét akarok, s mivel ezt akarom, okvetlenül szük­ségesnek tartom, hogy nagyszerű harcra készüljünk mindenek előtt. Ha készülünk, nem fogunk megtá- madtatni, ha nem készülünk, meg- támadtatunk. A gyengének békéje a kegyelemtől függ, az erős békéje biztosítékát önmagában hordja. Az erőssel alkusznak; a gyengének pa­rancsolnak. Készületlenség több mint gyengeség. Készületlenség bi­zonyos halál... (Részlet Kossuth Lajos 1848. július 11-én mondott ország- gyűlési beszédéből.) Békét, békét a világnak, De ne zsarnok kénytől, Békét csupán a szabadság Fölszentelt kezéből. Majd ha így lesz a világon Általános béke, Vessük akkor fegyverünket Tenger fenekére. (Részlet Petőfi: Háború volt.. i című költeményéből.) Úgy szeresd a hazát, m i ii t Petőfi »Csattogjatok, csattogjatok, Gondolatink szárnyai. Nem vagytok már többé rabok, Szét szabad már szállani.« {Petőfi Sántít«-, 1848. III. 15.) — szavalta a verset hatalmas Petőfi-kötettel a kezében Beke János or­dacsehi úttörő. Amikor megszólítottuk, szemét riadtan emelte fel a so­rok közül és szinte vádlón nézett ránk, hogy megzavartuk elmélyült munkájában. Arca elpirult egy kicsit, amikor Vukán Gizella tanárnőre nézett. Szemét lesütötte, a könyvet is leengedte maga elől a combja mellé és helyet foglalt az asztal melletti széken. Kérdésünkre elmondta, hogy a március 15-i ünnepélyre tanulja a versei. Egy kis büszkeség is volt a hangjában, amikor arról beszélt, hogy az egész műsort az úttörők adják. Ismertetik Petőfi életét, mun­kásságát és közben szavalatokkal teszik színessé az estét. A Nemzeti dalt Erdéli János jeles tanuló szavalja.. . Eleinte kicsit félve beszélt, el-elrápadt, de később úgy belejött a beszélgetésbe, úgy magyarázott, mint egy tanár. — Petőfi Sándor a nép legendás hírű költője volt — mondta. — Szegény családból származott, leíró és forradalmi versekét írt. A szabadságharc lalatt lánglelkű köl­tővé vált. t — Miért szereted te Petőfit? — kérdezte a tanárnő a 'nékihevülten magyarázó fiút. Gondolkozik egy darabig, aztán nagy lendülettel beszélni kezd. — Petőfi a szabadságért harcolt, ő akkor szerette volna kivívni azt a szabadságot, amiben most mi élünk. Petőfi az egész világ minden dolgozójának szabadságot akart. Az életét is áldozta érte. Megállt egy pillanatra, elgondolkozva nézett maga elé a könyvre. Nem, a betűket nézte, talán ebben a pillanatban el sem tudta volna ol­vasni a csengő rímű sorokat. Édesapja jutott eszébe, aki valahol messze pihen egy tömegsírban jeltelenül. — Én már olyan országban élek, amilyent Petőfi is szeretett volna megvalósítani. En taludhatok már nyugodtanmég egyetemre is mehe­tek. j Elmondja, hogy beszélgetett már társaival, akik szintén szerepelnek március 15-én és elhatározták, jól megtanulják szerepüket, hogy a falu lakossága minél jobban megismerje a szabadságharc eseményeit és Pe­tőfi lángoló hazaszeretetét. Régóta szeretett volna már Petőfi-verset szavalni és most elérkezett az alkalom, hogy kedves költőjének egyik legszebb versét szavalhatja. — Még fiatal vagyok — mondja —, de édesanyám elbeszéléseiből tu­dom. milyen volt az élet régén. Mindig ezt mondja: »Fiam,, becsüld meg magad és használd ki a tanulási lehetőséget, tanulj szorgalmasan, mert neked módodban van..." Neki is szoktam olvasni Petőfi verseiből és akkor ő messze néz, megtelik könnyel a szeme és azt mondja: »Fiam, úgy szeresd a hazát, mint Petőfi«. ; — Minket Petőfi hazaszeretete, szabadságvágya késztet arra, hogy március 15-ét méltóan ünnepeljük meg. BUNI GÉZA. Hol maradi a „Revizor44?... A Moziüzemi Vállalat illetékesei olasz filmet küldtek a szovjet film szol lösgyöröki ünnepére (Folytatás a 2. oldalról) fizetési tervünket március 20-ig 120 százatokra teljesítjük. A járás min­den községe 100 százalékra teljesíti állam iránti kötelezettségét. Május '31-ig esedékes baromfibegyűjtési | tervünket márciusban rendezzük. Ne­gyedév i hízottsertésbeadásunknak márciusban 100 százalékig eleget te­szünk. Rákosi elvtárs közbeszólása: — .4 100 százalékos teljesítés az nem vál­lalás, az kötelesség. Az 1848-as forradalom év­fordulóján felszabadulási mű­szakot Indítottak a Ruhaüzem dolgozói Hangos zeneszó fogadta ma reg­gel a Ruhaüzem dolgozóit. Nagy ve­télkedés indüCit most itt is: megkez­dődött a felszabadulási műszak. Az április 4-4 mumkaivefreieinyibem miár ed­dig is szép eredményeket értek el az üzem dolgozói, de az igazi versen­gés csak most következőik. KörüiltekiiirJtőein, mindenre kiterje­dő figyelemmel készültek erre a 'hét­re: biztosítottjaik minden műszaki fel­tételt, bogy a munka zavarfatenjul folyhasson. A három főművezető: Dómján József, F. Horváilh József, valamint Liliom Lajos valósággal száve-tóllke volt a fel szabadulási; mű­szak szervezésének. A diszisíák — élükön titkáruk­kal, Korsovetzky Józseffel — el- * határozták, hogy a felszabadulási műszak idejére minőségi őrjára­tot szerveznek. Ennek alapján minden nap össze­gyűlnek egy-egy műszak fiataljai, hogy az előttük dolgozók munkáját mtiinőségilieg átvizsgálják. Egy ver- semysairkot ás készítettek, ahol a leg­jobb dolgozókat népszerűsítik. Ezen- kívül a felszabadulási műszak legki- váfóbtojai között naponta 5—6 szán» ház-, vagy mozijegyet osztanak szét, de számos más apró jutalcmtáirggyail is kifejezik -majd elismerésüket az élenjáróknak. Az újabb és újabb eredményekről hangszórókon keresz­tül tájékoztatják az üzem koíitóktívá- ját, s azokat, akik különösen kiemel­kedő teljesítményt énnek el, kedves uzsonnával is megvendégelek. Jelentős eseménynek ígéirfcezifk a 19-i ötfietnap. Az üzem munkásai itt mondják el azokat a hasznos javas­lataikat, melyekkel még szervezet­tebbé, könnyebbé és gyümölcsözőbbé tehetik munkájukat. Mint Müller eLvtárs, az üzerfl igazgatója mondja: kitűnő hangulatban Indult a nagy műszak. Igaz, nagyszerű példaképeik áíílmak minden dolgozó előtt. Olyanok, minit Vass József vasaló, eíkimelk átlagtel­jesítménye 200 százalék, vagy mint Takács Józsefeié 185 százalékos, Fá­bián József gépész 156 százalékos, s •Németh Gizella gépész 165 száziailé- kos eredményével. De a 170 százalé­kot elérő PáJdi József, valamint Ger­gely József gépészek is követésre méltó munkát végeznek. Ami a műszakokat iiüeíá, d/t.t aztán valóban nagy a vetélkedés. Ugyanis az A és B műszak páros- versenyben áll egymással. Az előbbi 48,4 százalékra teljesítette eddig a havi tervét, a B műszak viszont 49,4 százalékra. Igen ám. csakhogy élre mégis ia C műszak tört 51,3 százalé­kos eredményével;; biz a C műszak, amelyik pedig a legutóbbi időkben kissé lemaradt. - Most aztán az utol­só hetekben eldől véglegesein majd, kié Jegyen a pálma, ültetve a verseny győztesének járó elismerés és juta­tom. Mikor a felszabadulásiunk 10. év­fordulója tiszteletéire Indult verseny megkezdődött, az üzem dogozói arra tettek vál­lalást, hogy mintán az él üzem- felié teleket az első két Ijónapban már teljesítették, a harmadik hó­napban is ezen a szinten fognak dolgozni. Ugyanakkor azt is felajánlották, hogy terven feliül 600 db gyermefcru- háit készítenek a verseny ideje alatt. Még épp elég idő van hátra a ver­seny végeztéig, mógils ígéretüket messze túlszárnyalva, 2000 db ruha elkészültét jelerfhéflték máris-. Most aztán megfogadták, hogy a felsza­badulási műszak folyamján újabb 400 db igyeirmelkruháva! tetézik variálá­sukat, Becsületükre válik, hogy a minőségre is nagy figyelmet fordítanak, ennek eredményeként 99 százalék­ban első osztályú árut gyártanak. Ugyaniakkor a tervezett 81,6 százalé­kos anyagköltség helyett csiak 80,9 százalékot haszniaMiak fel, a íbérköillt- ségiraél pedig 0,3 százalékot talkarftat- Itafc meg. Bízunk benne, hogy az élüzem-cím megtartására vonatkozó ígéretüket április 4-iiig valóra üs váltják a Ruha- üzem dolgozói, s hazáink feíiszEbadu- l'ásának 10. évfordulóján így fejezik ki hálájukat., szeretetüket nagy pár­tunk, s a felszabadító Szovjetunió iránt. Az utóbbi időben egyre több panasz hangzik el a Moziüzemi Vállalat munkáját illetően. A pa­naszok némelyike valóban indoko­latlan, de a többsége jogos panasz. Még akkor is jogos, ha nem kizá­rólag a vállalat megyei vezetősé­ge ludas a dologban, de azok, akik a filmekkel, mozikkal foglalkoz­nak. Legutóbb például Szöllősgyö- rökről érkezett panasz szerkesztő­ségünkbe. Itt ugyanis a követke­ző történt: mint megyénk min­den községében, Szöllősgyörökön is meg akarták tartani a szovjet film ünnepét. A Moziüzemi Válla­lat már hetekkel ezelőtt hirdette is az ünnepi előadást: a »Revizor« című nagysikerű szovjet filmet tűzték műsorra március 13-ra. A község vezetői az ünnephez és a filmhez méltóan jól meg is szer­vezték az előadást: már elővétel­ben minden jegy elkelt. Március 13-án, vasárnap pedig zsúfolásig megtelt a község kultúrotthona, hogy ünnepélyesen megemlékez­zenek a szovjet filmek jelentősé­géről és megnézzék a »Revizor«-!. Ám csodák-csodája, a vásznon az álrevizor és a póruljárt városi »honatyák« helyett a »Forró szi­vek« című olasz film figurái je­lentek meg. Amint később kide­rült, az történt, hogy a Moziüze­mi Vállalat a »Revizor« helyett a »Forró szivek«-et küldte Szöllos- györökbe. De tudniuk kellene a Moziüzemi Vállalat vezetőinek is, hogy olasz filmmel bajos dolog megtartani a szovjet film ünnepét... Bíróságaink$a proletárdiktatúra bíróságai legyenek Mikes István elvtárs, a Megyei Bíróság vezetője a bíróságok és ügyészségek munkájában megmutat­kozó opportunizmusról beszélt. El­mondta, hogy az igazságügy egyes dolgozói megfeledkeztek arról, hogy nálunk proletárdiktatúra van, s a proletárdiktatúra bíróságának nem az a legfőbb feladata^ hogy az osz­tályellenség javára az enyhítő kö­rülményeket keresse, hanem az. hogy leleplezze az osztályellenséget és szabjon súlyos ítéletet rájuk. El­mondta, hogy a társadalmi tulajdon fosztogatóival szemben sem léptek tel kellő eréllyel. Gyakran figyel­meztette ő az egyes bírákat munká­juk fogyatékosságára, de ők min­denkor Nagy Imre elvtárs 'beszédei­re hivatkoztak. Ezzel magyarázták a munkájukban meglévő opportuniz­must. — Most a Központi Vezetőség határozata megmutatja, mit kell ten­nünk és én bírótársaim nevében ígé­rem, hogy a proletárdiktatúra bíró­sága leszünk. Szabó István elvtárs, a marcali járási DISZ-bizottság titkára a járás; fiataljai «évében ígérte: mindent megtesznek a marcali járás fiataljai a Központi Vezetőség határozatának végrehajtásáért. Bagó Gyula elvtárs,' a lengyeltóti "községi tanács elnöke örömmel szá­molt be arról, hogy községük terme­lőszövetkezeti és egyénileg dolgozó •parasztjai kezdeményezőkhöz mél­tóan helytállnak a felszabadulási versenyben. Negyedéves beadási ter­vüket eddig minden cikkből teljesí­tették, sőt egyes cikkféleségekből je­lentősem túlteljesítették. — Úgy dol­gozunk — mondotta —. hogy a ver­senyből győztesen kerüljünk ki. Kollár Rozália elvtársnő, az MNDSZ megyei elnöke megyénk asz- szonyaínak. leányainak lelkes mun­kájáról, elszánt békeharcáról szá­molt be. Kérte a megyei pártaktí­vát, segítse az MNDSZ-t abban, hogy a nők még io'ban dolgozhassanak az élet minden területén a párt célki­tűzéseinek megvalósításáért. * * * Tóth István elvtárs. a Megyei Pártbizottság első titkárának össze­foglalója : — Úgy gondolám, az aktíva nevé­ben jelenthetem a Központi Vezető­ségnek. s megígérhetem Rákosi elv­társnak, hogy egy év múlva So­mogy megye az elkövetett hibákat ki fogja javítani és a kommunisták■ példamutatásán keresztül az első megyék között fog menetelni min­denféle tekintetben, a termelőszö­vetkezeti mozgalom fejlesztésében, begyűjtésben és az adófizetésben. Mindenütt ott leszünk mi, Somogy megye kommunistái, ahova a párt és a Központi Vezetőség állít bennün­ket a béke Somogy megyei frontján. Az aktívaüiés határozata Ezután az aktívaülés egyhangúlag az alábbi határozatot hozta: »A Somogy megyei kommunisták 1955. március 12-én tartott pártak­tívája lelkes helyesléssel vette tudo­másul a Központi Vezetőség március 4-i határozatát. Biztosítja a Közpon­ti Vezetőséget, hogy a pártaktíván megjelent több mint ezer kommunis­ta, de Somogy megye minden párt­tagja, minden becsületes dolgozója erejét nem kímélve fog azon mun­kálkodni, hogy a március 4-i határo­zatokat népi demokráciánk megerő­sítésére, szocialista építésünk győ­zelmére maradéktalanul megvalósít­suk.« * * * Kovács Sándor elvtárs, a Kapos­vári JB első titkára zárszavában a következőiket mondotta: — Tisztelt Nagyaktíva, Kedves Elvtársakl Úgy gondolom, mindany- nyiunk érzését fejezem ki, amikor azt mondom, hogy Rákosi elvtárs személyes megjelenése itt a Somogy megyei pártaktíván a KV határoza­ta megvalósításához még nagyobb erőt és lendületet adott. Rákosi elv- társ figyelmeztetése és tanácsa meg­sokszorozza erőnket, hogy ne ismer­jünk akadályt a Központi Vezetőség március 4-i határozatának megvaló­sításában. Úgy gondolom, megfogad­hatom az aktíva nevében a Központi Vezetőségnek és Rákosi elvtársnak, hogy méltók leszünk az 1913-es so­mogyi kommunistákhoz, amikor 136 szövetkezet működött a megyében és Somogy megye első volt a termelő­szövetkezetek alakításában. Megígér­jük Rákosi elvtársnak: úgy dolgo­zunk, hogy a Központi Vezetőség most megjelent határozatát mara­déktalanul végrehajtjuk. A mindvégig lelkes hangulatú pártaktíváülés az Internacionálé hangjaival ért véget. e v e 1 e z o i n k >rja k . . A betonútépítő vállalat címére Speizer János gadányi olvasónk segítséget kér a szerkesztőség­től. Hozzánk küldött levelében írja, hogy 1954. december 14—15— 16-án kocsijával fuvarban volt a Betonútépítő Vállalat meszteg- nyői útépítkezésénél* de még a mai napig sem fizették ki neki a háromnapi fuvardíjat, ami közel háromszáz forintot tesz ki. Fel­hívjuk a Betonútépítő Vállalat figyelmét e panaszra azzal, hogy re­mélhetőleg rövidesen kifizetik Speizer Jánosnak a jogos munkadí­ját. AZ AKÖV SEGITHETN E A BERZENCEIEKEN Berzence községből több mint 15 aláírással ellátott levéllel for­dult szerkesztőségünkhöz a ta­nács. A levél első részében arról tudósítanak bennünket, hogy el­fogadják a kaposvári járás ver­senyfelhívását. örömmel jelentik, hogy a vállalásoknak becsülettel tesznek eleget a község dolgozói, s minden munkában a tanácsta­gok járnak az élen. Majd beszá­molnak arról is, hogy januárban mintegy 400 méter utat javítottak meg társadalmi munkával, emel­lett több hidat is rendbehoztak. A levél befejező részében egy pa­naszukat tolmácsolják és szeret­nék, ha ebben segítségükre lenné­nek az illetékesek. Arról van ugyanis szó, hogy ha Kaposvárra kell jönniük a berzenceieknek, ak­kor egy nappal előbb el kell in­dulniuk hazulról, hogy időben be­érjenek és telintézhessék ügyes­bajos dolgaikat. Kérik az Autó- közlekedési Vállalatot, hogy Csur­gót és Berzence községet kössék össze autóbuszjárattal, mert ezzel nagyon megkönnyítenék a község dolgozóinak munkáját. A BOLHÓIAK A DAV-OT BÍRÁLJÁK Kertész János vb-titkár, bolhói levelezőnk a Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalatot bírálja. Ezt írja levelében: »Szinte naponta több dolgozó paraszt keresi fel a községi ta­nácsot, s elpanaszolják, hogy már hetekkel, sőt hónapokkal ezelőtt kérték az Áramszolgáltató Vállalatot, hogy kössék be lakásaikba a villanyvezetéket, de mindezideig csak ígéretet, vagy még azt sem kaptak. Ugyanakkor ezt a munkát néhány gazdánál csak úgy »szí­vességből« elvégezték, a másik hét gazdának, akik ugyancsak kérték a villany bekapcsolását, nem akar ják megcsinálni«. Arról is beszá­mol Kertész elvtárs, hogy a tanács már többízben fordult az illeté­kesekhez, de még csak válaszra sem méltatták. Úgy gondoljuk, ez az eljárás nem méltó az Áramszolgáltató Vállalathoz. Reméljük, ezt a bírálatot nem engedik el a fülük mellett!

Next

/
Oldalképek
Tartalom