Somogyi Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-08 / 56. szám

Ul VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK '«AP OS'^' Somogyi Néplap A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének levele a magyar nőkhöz a nemzetközi nőnap alkalmából Az'ötéves jubileumi hangverseny határkő a megyei népi együttes életében Gyorslista a Negyedik Békekölcsön második húzásáról MAGYAR DOLGOZÓK PARTJA SOMOGYMEGY El BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Xií. évioiyam, 56. szám. Március # — a harc és a remény napja Negyvenöt esztendő telt el azóta, hogy az első nemzetközi nőkonferencián Klara Zetkin ezt mon­dotta: »Ha az asszonyok nagy sokasága mélységes meggyőződéssel- magáévá teszi a jelszót: harcot a háború ellen — akkor a népek békéjét meg lehet menteni, mert a nőknek nagy sokasága azon a napon, amelyen felsorakozik — legyőzhetetlen lesz«. Azóta két világháború söpört végig az emberiségen, s annak minden szenvedése, borzalma még jobban meggyőzte a világ asszonyait arról, hogy olyan egy­ségbe kell tömörülniük, mely gátat vet a háborúnak, az élet diadalát vívja ki a rombolás, pusztítás felett. Az a maroknyi k?s csapat asszony, aki 1910-ben elhatározta, hogy ettől kezdve minden év március 8-át a nemzetközi nőnap megünneplésére szentelik, ma már 150 milliót számlál a Nemzetközi Demokra­tikus Nőszövetségbe tömörülve, s harcol a békéért, az asszonyok egyenjogúságának megvalósításáért, gyermekeik életének jobbátételéért. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség harci programja nyomán Nyugat-Európától a Távol-Keletig egységben küz­denek a nemzetek biztonságáért, szabadságáért, a tömegpusztító fegyverek gyártásának eltiltásáért, a béke megvédéséért. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség zászlaja alatt küzdenek a békéért a Szovjetunió és a népi demokráciák asszonyai, köz­tük a magyar asszonyok és lányok milliói is. Mi, magyar nők is beszélhetünk eredményeink­ről, ha a nők világméretű harcairól adunk számot. A Béke-Világtanács és a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség határozatai nyomán MNDSZ-asszonyok jártak a békeívekkel házról házra, gyűjtöttek és adtak meleg ruhát a koreai árváknak. Amikor a francia parlamentben a párizsi egyezmények ratifi­kációs vitája folyt, a kaposvári asszonyok elhatá­rozták, hogy aláírásokat gyűjtenek, amelyeket el­juttatnak a francia nőszövetséghez, támogatva a francia anyák küzdelmét Nyugat-Németország fel­fegyverzése és az atomháború ellen. Néhány nap alatt ezek a lelkes asszonyok kétezer aláírást gyűj­töttek a kaposvári édesanyáktól. S amikor a Béke-Világtanács felhívására me­gyénkben is megkezdődött a békealáírásgyűjtés, a somogyi asszonyok, édesanyák százai jártak házról házra, beszéltek az emberekkel a béke megvédé­sében rájuk háruló feladatokról. A mi harcunk összehasonlíhatatlanul könnyebb körülmények között folyik, mint a kapitalista orszá­gok asszonyainak békeharca, s ezért felelősségünk is nagyobb. Nekünk, magyar asszonyoknak úgy kell dolgoznunk, hogy az elkövetkező években is méltók legyünk más országok asszonyainak bizalmára. Mindannyian tudjuk, hogy a háborús uszítok meg­fékezésére nem elegendők a tiltakozó szavak, tet­tekkel is be kell bizonyítanunk békeakaratunkat. A béketábort pedig csak úgy tudjuk erősíteni, ha sorainkat szorosabbra fűzzük, ha a magyar nők is megteremtik azt az egységet, amely legyőzhetet- lenné' tesz egy nemzetet. Meg kell erősítenünk a magyar nők szervezetét, az MNDSZ-t, amely meg­alakulása óta a pórt hűséges segítője volt .a nők fej­lődéséért vívott harcban, s mindig hallatta hangját, amikor a béke megvédéséről volt szó. Csak akkor leszünk azonban méltó tagjai a Nemzetközi Demok­ratikus Nőszövetségnek, ha minden erőnkkel hazánk politikai, gazdasági megerősítésén munkálkodunk, egész dolgozó népünk javára, hazánk felvirágozta­tására. S most, amikor az imperialisták az eddiginél is borzalmasabb háborút akarnak kirobbantani, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség Irodája el­határozta, hogy 1955. júliusára összehívja az anyák világkongresszusát. Az anyák világkongresszusán a világ valamennyi országának küldöttei tanácskoz­nak majd a békeharc fokozásáról, figyelmeztető lesz a háborús gyújtogatóknak arra, hogy aljas terveik megvalósításában számolniuk kell a világ békesze­rető édesanyáinak elszánt tiltakozásává!. * így válnak valósággá Klara Zetkin 1910-ben mondott szavai, hogy a nőknek nagy sokasága azon a napon, amelyen felsorakozik, legyőzhetetlen lesz. Az idei március* 8-án a Somogy megyei nők: asszo­nyok, leányok forró szeretettel .gondolnak a Nem­zetközi Demokratikus Nőszövetség vezetőire, akik fáradhatatlanul munkálkodnak az első sorokban* a népek békéjének, jólétének megteremtésén. Mi a nemzetközi nőnapon megfogadjuk, hogy szintén csatasorba állunk. Érezzük, hogy családunk sorsa a mi kezünkben van, s ezért minden erőnket latba- vetjük, hogy megtarthassuk’ az anyák világkong­resszusát, amely kifejezi majd törhetetlen békeaka­ratunkat, hogy megteremtsük gyermekeink életét, megvédjük a békét. Március 8-át a harc és a re­mény napjává tesszük, mert tudjuk, hogy a mi mun­kánktól, lelkesedésünktől, egységünktől is függ, hogy olyan korszák virradjon az emberiségre, mely biztosítja gyermekeink boldogságát, a haladást, a békét. Kollár Rozália, MNDSZ megyei elnök. AuA aü HtLbK Kedd, 1955. március 8. A begy táj lésben élenjárók: Község: Tanácselnök: Begyűjtési megbízi Balatonőszöd Darázs József Gál Ferenc Somogygeszti Horváth Dezső Félián Lajos Tab Nagy István Tegzer Sándor Juta Kiskövi János Vida Éva Szólád Nagy József Bognár János Lemaradók: Hedrehely Hardi József Popovics Zoltán Andocs Karsai József Nagy László Balatonkiliti • Horváth József Mór János " A Marcali Gépállomás vezet a versenyben A tavaszi kampányban gépállo­másaink közül a legjobb ered­ményt eddig a Marcali Gépállo­más érte el: 10,5 százalékra telje­sítette tavaszi tervét. A gépállo­mások versenyében második hely­re a Fonói Gépállomás került, amely 7,7 százalékra teljesítette előirányzatát. Traktoristáink közül a legjobb eredményt Fekete Márton, a Mar­cali Gépállomás traktoristája mu­tatta fel, aki 25 műszaknormát tel­jesített eddig. Fekete Márton után PSvlisz József, a Tabi Gépállomás traktoristája ért el legjobb ered­ményt, de dicséretreméltó munkát végeztek Gulyás József darányi, Horváth József fonói és Vajda Ká­roly fonói traktoristák is, akik máris 10 százalékon felül teljesí­tették műszaknormájukat. A ta­vaszi kampányban kiemelkedő eredményt a Kaposvári Gépállo­más Toll József-brigádja ért el, amely 25 százalékra teljesítette ta­vaszi tervét, az egy gépre jutó tel­jesítés 7,8 műszaknorma. A megye második legjobb bri­gádja a Fonói Gépállomáson dol­gozó Niedermayer-brigád, amely 23 százalékos teljesítést ért el, az egy gépre eső teljesítés itt maga­sabb, mint a Kaposvári Gépállo­máson: 9 műszaknorma. Melegvíz fűi dőt építenek Csurgón Csurgó közepén már emberemlé­kezet óta buzog egy kéntartalmú melegvízforrás. A helybelieknek régi álma egy fürdő építése, a múltban azonban nem kerülhetett erre sor. 1940-ben már elkészítették a tervet is. Hám Lajos akkori főszolgabíró azonban egyéni céloktól sarkallva másra fordította az összeget. A felszabadulás óta számos dol­gozó kereste fel a községi tanácsot és újra kérték a fürdő megépítését. A Hazafias Népfront helyi bizottsá­ga is támogatta a javaslatot. A hi­vatalos szervek hozzájárultak az építkezéshez. Most a tervek megér­kezését várják, hogy hozzákezdhes­senek a munkálatokhoz. A fürdőhöz egy úszómedencét, zuhanyozósort, két öltözősort terveznek és a két hold nagyságú területet parkosítják. A község dolgozói és a helybeli is­kolák mintegy hétszáz növendéke társadalmi munkát ajánlott fel az építkezés mielőbbi befejezéséhez. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülése A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősé­ge 1955. március 2—4-én ülést tartott, melyen megtárgyalta a politikai helyzetet és a párt fel­adatait. Előadó Rákosi Mátyás elvtárs volt. A Köz­ponti Vezetőség a beszámolót és a vele kapcsola­tos határozatot egyhangúlag jóváhagyta. Hogy több hús, tej, tojás juthasson a dolgozók asztalára Egész évre beadták a hízotfsertést, vágó­marhái-, tojást, és baromfit a bolhái Ságvári TSZ tagjai A bolhái Ságvári Termelőszövetkezet tagjai elha­tározták, hogy hazánk^ felszabadulásának 10. év­fordulójára egész évi tojás-, baromfi-, hízottsertés- és vágómarhabeadásuknak eleget tesznek. A termelőszö­vetkezet tagjai igyekeztek is, hogy adott szavukat valóra válthassák és példát mutathassanak megyénk többi termelőszövetkezetének az állami fegyelem be­tartásában. Fogadalmukat határidő előtt valóra vál­tották. Büszkén jelentették szerkesztőségünknek, hogy a múlt szombaton egész évi hízottsertés-, vágómarha-, tojás- és baromfibeadásukat teljesítették. Termelőszö­vetkezeteink, egyéni gazdáink kövessék a bolhóiak példáját: teljesítsék április 4-re esedékes beadási kö­telezettségüket. a Nápolyiak sem hűtlenek a városi dolgozókhoz A kapolyi Szabadság Termelőszövetkezet tagjai is elsőrendű kötelességüknek tartják a beadási kötele­zettség teljesítését. Ezévi begyűjtési tervüket vágó­marhából már 120, hízottsertésből 98 százalékra telje­sítették. Negyedévi tojás- és baromfibeadásuk teljesí­téséből sem sok hiányzik már. Az egy hónapra esedé­kes tejbeadási kötelezettségüket rendszeresen 15—20 százalékkal túlteljesítik. A tsz tagjai elhatározták, hogy április 4-re a még visszalévő beadásuknak is eleget tesznek, hogy több hús. tej, tojás juthasson városi dol­gozóink asztalára. " — Szerződéses növénytermeléssel a magasabb jövedelemért A rinyabesenyői Uj Barázda Termelőszövetkezet tagjai az idén növelik a szerződéses növénytermesz­tési területüket. Az idén 4 kát. hold dohányra szer­ződtek le. A melegágyak készítése már folyamatban van. A Nagyatádi Konzervgyár részére egy hold pa­radicsomot termelnek. Két kát. hold szerződéses nap­raforgó termesztését is tervbe vették. Ezekből a szer­ződéses növényféleségekből az idén bőséges jövedel­met akarnak biztosítani. teljesült a nágija Szűcs gazdának: tsz-tag lett A fák már rég lehul­latták leveleiket, meg­váltak díszes ruháiktól. A kis falu népe már végzett az őszi betakarí­tással. Az emberek ott­honaik körül sürgölőd­tek: ki az állatai, ki a favágitója körül, ki pe~ ■ dig jó meleg szobában tett-vett valamit. A kaposfüredi Decem­ber 21 Termelőszövet­kezet portája azonban a hideg idő ellenére is fel­tűnően népes volt. Ko­csik kerülgették egy­mást naphosszat, akár­csak nyáron, a »csúcs- forgalom« idején. Nem sokat kellett töprenge­nie a szemlélőnek, hogy megállapítsa, mi törté­nik. A terménnyel telt zsákokat cipelő férfiak, asszonyok, üres szekerek érkezése, megrakottak távozása bőséges ma­gyarázatot adott min­denre. Zárszámadás volt a tsz-ben, mindenki vit­te haza részesedését, évi munkájának gyümöl­csét. Hüli Krisztina néni már a harmadik kocsi terménnyel igyekezett otthona felé. Boldog örömmel, jóleső érzéssel kuporgott a kocsi tete­jén. Hideg volt, de nem fázott, pedig nagykabát sem volt rajta: melegí­tette az a jóleső tudat, hogy egész esztendőre megvan mindene, lesz mit aprítania bőségesen a tejbe. Az öreg Krisz­tina mama — ahogy a tsz-ben nevezik — 310 munkaegységet szerzett. Ezért 9 mázsa kenyér- gabonát, 4 mázsa burgo­nyát, 6 mázsa kukori­cát, 15 kg mákot, több mint 3 ezer forint kész­pénzt és még sorolhat­nánk, hogy mi mindent kapott. Persze ezenkívül még évközben is több­félét részelt, úgyhogy egy munkaegységének értéke — mindent bele­számítva — 39 forint volt. Úgy elgondolkozott, hogy jóformán észre sem vette, amikor a ko­csi begördült az udva­rába. — Megérkeztünk — szólt a kocsis. Gyor­san leszálltak Jés neki­láttak a telt zsákok be- hordásának. Az első két zaboszsákot Krisztina néni mégcsak fel tudta segíteni a kocsis vállára, de a nagy búzászsák felsegítésére már nem futotta erejéből. Hiába, tnár közel jár a 70. év­hez. Nem neki való munka már a búzás­zsákok emelgetése. Gon­dolt egyet és átment a szomszédba, megkérte Szűcs Jóska bácsit, le­gyen segítségére. — Édes-örömest segí­tek, szomszédasszony — mondta Szűcs gazda. — Aztán kapott-e sok min­dent abból a tsz-ből? — érdeklődött a szomszéd, j miközben igyekeztek a 1 kocsi felé. — Kaptam elég szé­pen, nem panaszkodha- tom, de jöjjön csak, majd meglátja. — Ez mind az, ami a kocsin van? — kíván­csiskodott a szomszéd. — Hát nem éppen ennyi az egész, van már egy kevés a padlá­son is — szerénykedett Krisztina mama. De ti­tokban már alig várta, hogy szomszédja fel­menjen a padlásra és meglássa, mi van Qtt. Úgy forgattaa dolgot, hogy a kocsis maradjon lent felsegíteni a zsáko­kat, Szűcs szomszéd pe­dig hordja fel. Hadd csodálkozzék, ahányszor felmegy. Szűcs gazda, felérve az első izsák búzával a padlásra, kiöntötte a kö­vér búzaszemeket, majd körülnézett: — Hű, az áldóját, hát a maga részesedésén kí­vül még kiét hozták ide? — kérdezte. ■ Senkiét sem! mind az enyém! szólt Krisztina néni. — A magáé? ............. b olondozzon ám velem, hiszen nekem sem sok­kal maradt több, pedig én harmadm agammal dolgozom nyolc katasz­teri hold földön. — Pedig így van, szomszéd. Egy szem nem sok, de itt annyi sincs, ami a másé volna. Amikor végeztek a | Ez Ne munkával, Krisztina né­ni megköszönte a szom­széd segítségét és ment mindegyikük a maga dolgára. Szűcs bácsi hazament, de 'valahogy nem találta a helyét. Töprengett magában. Közben fel­ment a padlásra, még- egyszer szemügyre vette terményét. — Hiába, aká.r hányszor is nézem, nem sokkal több, mint a szomszédasszonyé — mondta magában. —Pe­dig én is dolgoztam any- nyit, sőt amíg Krisztina néni egyedül, én har- madmagammal róttam a mezőt. — Ez az utóbbi gondolat már egy kis felindultságot is váltott ki belőle. — Na, majd holnap megérdeklődöm, hogy a többiek mennyit kaptak i— fűzte tovább gondolatait. Másnap reggel a szo­kottnál is jóval koráb­ban ébredt. Sietve fel­öltözött és elsétált a tsz portája felé. Kereste az alkalmat, hogy beszél­hessen valamelyik tsz- taggal. Tódor István igazga­tósági taggal találkozott. Hosszú beszélgetés után megtudta tőle, ki meny­nyit kapott, s azt is megtudta, ami a legjob­ban érdekelte, hogy a szomszédasszony padló-' sán valóban a saját ré­szesedése van, nem pe­dig közös gabona. Ettől kezdve még | nyugtalanabb lett. — Miért nem lehet nekem annyi, mint ezeknek a tsz-eseknekf Mit csinál­nak, hogy nekik több van? Hiszen azok sem dolgoznak többet. Ezután majdnem min­dennapos vendég lett Hüllőknél, a szomszéd­ban. Mindenről érdek­lődött az öreg Krisztina mamától, amit csak el lehet képzelni. Hogyan dolgoznak, milyen a jó­szágállomány, az idő­sebb tsz-tagok milyen munkát kapnak. Las­sacskán mindent megtu­dott a közös gazdaság­ról. Egy napon aztán fel­kereste a tsz-irodát. Vagy másfél órai be­szélgetés után meg-- mondta, hogy végered­ményben miért jött. — Azért jöttem — kezdte mondanivalóját —, hogy ha lehetséges, szeretnék én is tsz-tag lenni.' * * * Azóta három hét telt el. Szűcs gazda ötödma­gával jár a termelőszö­vetkezetbe dolgozni. Lo­vai, gazdasági felszere­lése már a tsz portáján várják a tavaszt. Azon igyekszik az egész család, hogy az idei zárszámadáskor legalább ötször ar az vigyenek haza. *mame- öreg Krisztiben, vitt a wyjpTH LAJOS.

Next

/
Oldalképek
Tartalom