Somogyi Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-29 / 74. szám

Dicsőség a magyar munkásosztálynak, dolgozó népünk vezető erejének! Szégyenteljes határozat, amelybe a francia nép sohasem törődik bele Zsukov és Rasszagvin cikke a Pravdában Moszkva (TASZSZ). A Pravda hét­fői száma .közli párizsi tudósítóinak, Zsukovnak és Rasszagyinnak a cik­két »Szégyenteljes határozat, amely­be a francia nép sohasem törődik bele« címmel. Ezekben a napokban — írják a tu­dósítók — á Köztársasági Tanács tagjainak többségére lidércnyomás­ként nehezedett a Franciaország cí­mére intézett amerikai—angol zsa­rolás és fenyegetőzés. Az utolsó per­cig sem szűnt a Franciaországra gyakorolt amerikai nyomás. Pinay francia külügyminiszter március 25-i beszéde bebizonyította, hogy a fran­cia kormánykörök inkább térdet haj­tanak a dollár előtt, mintsem meg­védjék Franciaország igazi nemzeti érdekeit. A Köztársaság Tanács többsége végül is megszavazta a pá­rizsi egyezményeket és így a francia köztársasági elnök megkapta a jogot a párizsi egyezmények ratifikálására. — Párizsi politikai körökben azon­ban kiemelik azt a tényt, hogy a Köztársaság Tanács tagjainak több mint egyharmada minden kockázatot vállalva nem volt liajlandó alávetni magát a kül­földi parancsnak és a végsőkig bátran harcolt Franciaország nemzeti érdekeiért. — A párizsi egyezmény támogatói­nak sikerült ugyan kicsikarni a pá­rizsi egj’ezmények formális jóváhá­gyását, mégis súlyos erkölcsi-poli­tikai vereséget szenvedtek. Nem tud­ták ugyanis érvekkel alátámasztani népallenes politikájukat és ezért kü­lönböző csalafinta fogásokhoz voltak kénytelenek folyamodni; hogy ke­resztülhajszolják a Washington által követelt döntést. Amikor a szavazás eredményét be­jelentették, az ülésteremben halálos csend uralkodott. A Köztársasági Tanács tagjai lassan elhagyták az üléstermet. A párizsi egyezmények támogatói sápadtan, lesütött szem­mel távoztak. Tudatában vannak an­nak, hogy holnap az ország számon- kéri tőlük cselekedetüket és arcké­pük megjelenik majd a városi és falusi házak falain ezzel a megbé­lyegző felirattal: »Ezek szavaztak a hitleri Wehrmacht talpraállítása mellett«. Ezzel szemben a Köztársasági Ta­nácsnak azok a tagjai, akik minden nyomás és zsarolás ellenére a vég­sőkig hívek maradtak hazájuk ér­dekeihez. emelt fővel hagyták el az üléstermet, abban a meggyőződésben hogy igazságos ügyet védelmeztek, és azzal a szilárd elhatározással, hogy tovább folytatják a harcot. A párizsi egyezmények elleni harc tovább folyik — írják befejezésül a tudósítók. Most a köztársasági elnök kerül az elé a választás elé, hogy aláírja vagy elutasítja a párizsi egyezményeket. Bármilyen döntésre jut is a köz­társasági elnök, egy dolog vilá­gos: a francia nép nem egye­zik bele és nem is fog solia be­leegyezni Nyugat-Németország felfegyverzésébe. »Az erőviszonyok népünkön belül ma korántsem olyanok, mint Mün­chen idején« — jelentette ki Mauri­ce Thorez, a Pravda tudósítóival folytatott beszélgetése során. Az a hír. hogy a Köztársasági Tanács többsége meghátrált a külföldi nyo­más és zsarolás előtt és megszavaz­ta a párizsi egyezményeket, újabb még nagyobb erőkifejtésre ösztönzi a nemzeti függetlenségért, a hábo­rús gyújtogatok tervei ellen harcoló hazafias erőket. Az osztrák kérdésben tett szovjet javaslat a nemzetközi élet jelentős eseménye Az Ausztriának adott szovjet válasz külföldi visszhangja Moszkva (TASZSZ). Külföldön élénk visszhangot keltett a Szovjet­unió külügyminisztériumának V. M Molotov és N. Bisohoff moszkvai osztrák nagykövet osztrák államszer­ződés kérdésében történt találkozá­sáról kiadott nyilatkozata, vala­mint V. M. Molotovnak az a kijelen­tése, hogy a szovjet kormány üdvö­zölné Raab osztrák kancellár és más osztrák megbízottak Moszkvába ér kezesét. Több külföldi lap úgy értékeli a Szovjetunió kormányának álláspont­ját és az osztrák kérdésben tett új javaslatát, mint annak tanúbizony­ságát, hogy a Szovjetunió igyekszik elősegíteni a nemzetközi feszültség enyhítését, a vitás problémák békés és igazságos megoldását. A sajtó­kommentárok megjegyzik, hogy a Szovjetunió nagy jelentőséget tulaj­donít az osztrák kérdés rendezésé­nek és annak, hogy ne halogassák tovább az osztrák államszerződés megkötését. »Molotov szovjet külügyminisz­ter — írja Derek Marks, a Daily Express című angel lap szemle­írója — fontos lépést tett az osztrák államszerződés megköté­se felé.« Jacques Mauriac, az AFP szemle­írója az osztrák kérdésben tett szov­jet javaslatot »a nemzetközi élet je­lentős eseményei« közé sorolja. Különösen nagy érdeklődést ta­núsítottak természetesen a legutóbbi szovjet—osztrák tárgyalások iránt az osztrák közvélemény széles körei. A Szovjetunió külügyminisztériumának az osztrák államszerződésről megje­lent közleménye a különböző irány­zatú osztrák lapok figyelmének kö­zéppontjában áll. Az osztrák lapok nagybetűs címmel részletesen is­mertették ezt a közleményt, különö­sen hangsúlyozzák a lapok a szovjet kormánynak azt a kijelentését, hogy a szovjet kormány üdvözölné, ha Raab kancellár, valamint Ausztria más olyan képviselői, akiket a/ osztrák kormány e célból Moszkvába kívánna küldeni, a legközelebbi jö­vőben Moszkvába érkeznének. Valamennyi osztrák lap első olda­lán közli, hogy Raab kancellár, Schaerf alkancellár, Figl külügymi­niszter és Kresky államtitkár már­cius 28-án tanácskozott az osztrák nagykövetekkel. Március 29-én mi­nisztertanács lesz. Akkor tárgyalják meg a szovjet kormánynak az oszt­rák kérdésben előterjesztett javas­latát. Az osztrák kormánypártok sajtója hangsúlyozza, hogy Raab kancellár elfogadja a szovjet kormány meghí­vását. A Neue Tageszeitung című bécsi lap a többi között ezt írja: »Osztrák kormánykörökben örömmel fogadják, hogy Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere meghívta Raab kancellárt Moszkvába. A nyugati fővárosok nem titkolják aggodalmukat. Ezzel szemben Becsben feltétlen haladásnak tekintik az esemé­nyek fejlődését, Úgy vélik, hogy a kancellár a belső tanácskozások befejezése után a szovjet nagykövettel beszéli majd meg a moszkvai utazás fontos rész­leteit«. A nyugati hatalmak hivatalos kö­rei még nem közölték álláspontjukat, de sajtójelentések alapján ítélve ezekben az országokban bizonyos köröket aggaszt az, hogy Bécsben kedvező visszhangot keltettek a szov­jet javaslatok, valamint Raab vár­ható moszkvai útja, továbbá az, hogy ezzel kapcsolatban kedvező ki­látások nyílnak az osztrák kérdés igazságos megoldására. Megjegyzendő, hogy Thompson az Egyesült Államok ausztriai fő­biztosa az utóbbi napokban tárgyalt az osztrák kormány vezető személyi­ségeivel. Igyekezett arra buzdítani őket, hogy találjanak módot Moszkvával folytatott tárgyalások el­húzására. Az ilyenfajta próbálkozások azon­ban, amelyek meg akarják gátolni az osztrák kérdés rendezésére irá­nyuló új lépések sikerét és előre is hibásaknak igyekeznek azokat fel­tüntetni, az összes békeszerető de mokratikus körökben felháborodást keltenek. Ezek a körök üdvözölnek minden olyan lépést, amely a béke és a nemzetközi együttműködés megszilárdulására vezet. PÁRT ÉS PÁRT ÉPÍT ÉS & NEM EGYSZERŰ TAGGYŰLÉS ... FELNEK AZ IGAZSÁGTÓL SZENTA KÖZSÉGBEN nagy ese­ményre készülnek. A párttiiltk'ár, Kertész Károly elvtórs hal vtt, hol ott bukkan elő, gyors léptekkel rója az utcákat, beszól egy-egy házihoz, majd mosolygó arccal, megeiéged»teem tá­vozik. Ma este községi pártvezető- séget választanak a faiu kommunis­tái. Minden párttagnak küldtek meg­hívót, de Kertész elivtáms személyesen is felkeresi őket, hogy mindenká ott (legyen a taggyűlésein'. Fekete Sándor élvtárs a ház előtti kentet gereblyézi. — Még ezt a kis darabot befejezem, aztán megyek én is — mondja Kertész elvtársnak. Horváth Klára tsnitónő virágvázá­kat mosogat az udvaron. Virág még nincsen, ezért, fenyőgallyakka! dí­szíti a piros drapériával ‘borított él- nötoi asztalt... Lassan besötétedik, s a tanácsház előtt már gyiitókezrek az elvtársik. Bent kiigyúl a ilérripa, Kertész elv- társ még egyszer átnézi a beszá­molót, aztán .behívja a gyülekezőket. MEGKEZDŐDIK A TAGGYŰLÉS. Kertész elvtáns beszámriiójia alatt fi­gyeljük az arcokat. A kommunisták nagy érdeklődéssé! hallgatják a be­számolót. Valamennyien tudják, hogy nem egyszerű taggyűlés részvevői. Tudják, hogy községük pártszerveze­tének éle téről van. szó, s ‘arcuk asze­rint, hogy a 'beszámoló eredménye­ket vagy hibákat sorol fel, lesz de­rűssé. mosolygóssá, avagy mélyen barázdált gondolkodóvá, föprengővé. Kertész elvtárs a Központi Veze­tőség márciusi határozat áléi beszél, a tsz-ek fejlesztéséről, újak alakításá­ról). Amikor énről szól, -bizony ‘töp­rengő, gondolkozó. e.gy kicsit szé­gyenlős arcokat látunk magiunk előtt. — Sok jó példát láttunk és mi mégis idegenkedtünk a .termelőszö­vetkezetitől — mondja Kertész elv- táms. — Igen, nekünk három termélő- cscporturk veit — emlékezik később egy nagybajuszai, bonostásiarcú elv- itárs —, de feloszlásukhoz mi, kom­munisták is hozzásegítettünk, hisz mi magunk voltunk az elsők, ak.ilk a’éínt.uk a kilépési nyilatkozatot. Ha akkor erős ebbek lettünk vei na .. . S ez a -téma több elvtórsat is meg­szólaltat. Az egyik így mantegetőd- zik: — Tudjátok, hogy rossz,- homokos földjeink vannak, nem lehet itt tsz-t alakítani. De a másik meggyőző érvekkel vág vissza: — A burgonya, kukorica viszont jobban -megterem, mint -bárhol! — És ha állattenyésztéssel foglaiV koznánk? Az biztosan kifizető len» ne... ! — Ne felejtsétek el, hogy a régi tsz-ek a rossz vezetőik miatt nem á Sí­iták meg helyüket! örömmel hallgatjuk a vitát. Igaz, Szenta községben -eddig csak a ta- nácsd'nök írta a’á a -belépési nyilat­kozatot, de a váltóból), a let kés adósból úgy érezzük, hogy hamarosan lesz termelőszövetkezet ebben a község­ben is ... Kertész elvtárs részletesen ‘beszélt a mai vezetőságváliasztásról, s ehhez a témához még több kommunista szólt hozzá. Előjöttek a régi, több­éves hibák, a községi és erdésze i pártszervezet közti ellentetek. Min­den párttag önömmel vette tudomá­sul, hogy végre megszűnik ez az áldiatülam állapot. — Teljesen szétaprózódott az erőnk, 'akadályoztuk egymás mainká­ját — mondja Balázs élvtárs — itt az ideje, hogy összefogjamk! — S meggyőző szava:: magával ragadták a -többi kommunistát áis. — Emlékezzetek csak rá, amikor népnevelőmunkára hívott a párt, a mi szervezetünk tagjai azt mondták, hogy »majd ha az erdészetiek jön­nek, mi is megyünk« — s a vége az lett, hogy mindannyian otthon ma­radtunk — mondja Szoiliár elvtárs. Mások a kulit úrmunkáróili beszéltek és -arról, hogy amikor valami nagy ünnep volt, az erdészet elvitte a kuhúrcsopoirtcit vidékre, s a faluban nem volt semmi műsor. Ez is a két szervezet közti összhang hiányának köszönhető. ÉS A FALU KOMMUNISTÁI to­vább vitatkoznak. Egyre jobb a -han­gulat, egyre többen emelik magasba a kezüket, hogy szót kérjenek. Az asszonyok is türelmesen, figyelem­mel hallgatják őket. Sok szó esik az oktatásról; a tavasai munkákról, a pártépítés elhanyagolásáról, s a hi­bák feltárása után megfogadják a község -kommunistái, hogy az új ve­zetőség segítségével megjavítják a pártmoxnikát. A vitát félbe kell szakítani. A má­sodik napirendi pent, a vezetőség- választás hosszú időt vesz igénybe, s már elmúlt tíz óra. A titkár elmond­ja a választás módját, aztán a jelölő- bizottság elnöke javaslatot tesz. A párttagok nem szavazzák meg gon­dolkodás nélkül a jelölteket. Néhány pillanatig csend van, aztán egyszerre kilenc kéz emelkedik a magasba, hegy úiaibb javaslatot tegyenek. A választás lebonyolításában egy kicsit bizonytalankodnak. Az elnök­ség ' és maga a titkár elvtárs sincs egészen tisztáiban a választás rend­jével. Hiányzik a jó és pontos elő­készület, s ebben nagy része van a járási bizottságnak, ahonnét senki sem jött el, hogy tanácsaival, tapasz­talataival segítse a -gyűlés lebonyolí­tását. De hamarosan rendfoejön mondén, s a párttagok egyenként szavaznak a szomszéd helyiségben. A többiek pedig izgatottan vitatkoznak, beszél­getnek: vajon ki lesz a vezetőség tagja és milyen változást hoz ez a falu, -az ő életükben? S amikor a sízaviazátszedő-foizottiság elnöke feli- oüvassa az eredményt, megelégedett mosollyal, hosszantartó, ütemes taps- < sail köszöntik a megválasztott veze­tőség tagjait, A TAGGYŰLÉS VÉGET ÉR. Már negyed tizenkettő. A faiu kommu­nistái kissé fáradtan, de mégis jó­kedvűen indulnak hazafelé ... Jávori Béla Az Országos Béketanács közleménye az aláírásgyűjtésről Az Associated Press hírügynökség március 2-án Washingtonból a kö­vetkezőket jelentette: »Az Egyesült Államok posta­ügyi minisztériuma nem kézbesíti tovább a Pravdát és az Izvesztyi­ját a szovjet lapok legtöbb ame­rikai előfizetőjének. A posta dol­gozói az igazságügyminisztérium javaslatával egyetértve elkobozta* és megsemmisítették e két szovjet lap példányait... Az igazságügy­minisztérium közölte a postaügyi minisztériummal, hogy annak ál­talánosságban joga van megtagadni olyan sajtótermékek kézbesítését, amelyek meg nem engedett külföl­di politikai propagandát tartalmaz­nak-«. Ugyancsak ebből a közleményből ítélve az amerikai posta vezetői ener­gikusan gyakorolni kezdik ezt a »jo­gukat« és a Pravda és Izvesztyija példányainak elkobzása és megsem­misítése csak kezdete »programjuk­nak«, amely a Szovjetunióban és más országokban megjelenő összes »nem kívánatos« lapok, folyóiratok és könyvek megsemmisítését tűzte ki célul. A washingtoni hatóságoknak ez a nem is takargatott, cinikus prog­ramja zavarba hozta még a sokat próbált amerikai politikusokat és új­ságírókat is, köztük a New York Timesnek, az amerikai monopóliu­mok szócsövének szerkesztőit. A New York Times szerkesztői a fejü­ket fogták: a washingtoni hatóságok új akciója a legtájékozatlanabb em­bereket is meggyőzi arról, hogy valójában Washington emel »vas­függönyt« az országok és népek kö­zé, hogy az Egyesült Államok ve­zetői mindent megtesznek, nehogy az amerikai nép megtudja az igazságot más országokról, főleg a Szovjetunió­ról. Az ehhez az esethez fűzött kom­mentárok közül is sok akarva-aka- ratlamul elárulta, hogy Washington úgy fél ettől az igazságtól, mint a tűztől. A New York Times március 4-i számának szerkesztőségi cikke sze­rint »az amerikaiakat hosszú éveken át « arra szoktattál?:, hogy »szemére vessék a Szovjetuniónak a vasfüg­gönyt«. Most pedig gyakorlatilag az derül kd, hogy a »vasfüggönyt« (amelyről egyébként maga a New York Times is éppen eleget szóno­kolt) korántsem a Szovjetunió eme­li, hanem az Egyesült Államok amelynek vezetői pedig egyre han­goztatják a »tájékoztatás szabadsá­gát«, a »szólásszabadságot« és az egyéb szabadságjogokat... Még nyíltabban írt erről ugyan­csak a New York Timesben George Kennan. az ismert amerikai diplo­mata, akire pedig senki sem foghat­ja rá, hogy szovjet-barát. »Körülbelül 27 éven át kísértem figyelemmel a Pravdát és az Iz­vesztyiját — írja Kennan. — Véle­ményem szerint semmi sem se­gíti elő annyira a szovjet valóság helyes megismerését, mint az, ha az érdekelt amerikaiak alaposan megismerkednek ezekkel a lapok­kal«. Kennan e szavaival közvetve be­ismeri, hogy az amerikai sajtó torz ferde képet ad a szovjet valóságról. Neki magának természetesen ez fáj a legkevésbé. Sokkal inkább aggaszt­ja az, ami szerinte kiváltotta az amerikai olvasók eltiltását a szovjet sajtótermékektől. Kennan ezt írja: az Egyesült Államok kormányának ve­zetői szerint úgy látszik, »annyira nem meggyőző politikai filozófiánk, annyira nem áll ki mellette senki..., másfelől pedig ellenfeleink nézetei oly nagy ha­tást gyakorolnak, annyira logiku­sak és annyira meggyőzőek, hogy embereinket korlátokkal kell kö­rülzárnunk, nehogy érintkezésbe jussanak a kommunista gondolko­zással«. Kennan kérdő formába öltözteti az amerikai politika helyzetéről alko­tott ítéletét: »Tényleg akadnáftak kormányunkban olyan emberek akik? .:. « Ez a kérdő forma azon­ban csak átlátszó lepel, amelyen át- dereng, hogy az Egyesült Államok vezetőkörei többek között éppen sa­ját politikai »filozófiájuk«, a más or­szágok és népek iránti ellenséges ér­zület és gyűlölet filozófiája miatt félnek az igazságtól. Országszerte tovább folyik a tilta­kozó aláírásgyűjtés az atomháború és a nyugatnémet felfegyverzés el­len. Az aláírások száma 1955. már­cius 26-én 4 987 400 volt. A békebizottságok, a békemozgal­mi aktivisták a IV. magyar béke­kongresszus adta újult erővel foly­tassák a tiltakozó aláírások gyűjté­sét. Jussanak el minden otthonba, s türelmes, meggyőző szóval gyűjt­Bécs (MTI). Schaerf osztrák al­kancellár az Osztrák Szocialista Párt vasárnap megtartott étó kon­ferenciáján nyilatkozott az osztrák kérdésről tervbevett négyhatalmi konferencia gondolatáról. Schaerf úgy vélekedett, hogy »jó dolog a Szovjetunióval tárgyalni Ausztria jövőjéről«, majd hozzátette: »kívá­A Kaposvári Textilművek tegnap délután 4 órakor befejezte negyed­éves tervét. A negyedév végéig még hátralévő időben az üzem annyi fonalat tud gyártani, melyből 151 ezer férfiinget lehet készíteni. Hogy a negyedéves tervet több mint há­rom nappal előbb befejezhették, kö­szönhető az olyan kiváló fonónők­nek, mint a gyűrűsfonóban Horváth Erzsébet. Kulcsár Ferencné, Kovács sék az aláírások újabb mülióit. Min­denütt mondják el: miért van szük­ség a jelenlegi nemzetközi helyzet­ben minden ember nyílt kiállására, száz- és százmilliók egységes fellé­pésére. A tiltakozó aláírásokat pe­csételjék meg a mindennapi munká­ban elért új sikerek; a'béke magyar harcosainak béketettei is tükrözzék népünk elszánt békeakaratát. r.atos. hogy a négy szövetségessel folytatott tanácskozásokon garantál­ják Ausztria jövőjét«. Az alkancellár ezután annak a nézetének adott kifejezést, hogy az ilyen tárgyalásokon rendezni kell az Ausztriában található német javak kérdéseit. Katalin, akiknek átlagos teljesítmé­nye meghaladta a 111 százalékot vagy a lánccsévélőben Kende Pi­roska, Csepei Erzsébet és az elő­fonóban Varga Mária. Az adminiszt­ratív dolgozók közül Bilcz Sándor. Závorszki Lajos, a műszakiak közül Kocsis Ernő és Porte’lla Béla kártoló műhelyfőnök szorgalma, tudása já­rult hozzá ehhez az eredményhez. Schaerf osztrák alkancellár nyilatkozata LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom