Somogyi Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-26 / 72. szám

Dicsőség és há!a a felszabadító Szovjeíumónök, a béke és a szocializmus szilárd támaszának! (Folytatás az 1. oldalról.) a mezőgazdaság szocialista ár.szerve­zésével, a m ezőigazdasáig i termelés jetantéikeny növelése csak a mező­gazdaság szocialista átszerveaése ré­vén érhető eil. Járási pórtóizotíságaiimkiniak egyik legdöntőbb f-eütaidialtfa, hogy szakadatlanul harcoljanak a mezőgazdaság szocialista átszer­A járási pártbizottságok titkárainak országos tanácskozása vezésével kapcsolatban elterjedt jobboldali nézetek ellen, amelyeknek érvényesülése aiz egész népnek, magának a dolgozó paraszt- ságinak fis súlyos bárolkalt okoznia. Egyszersmind haiieűmas MMlágosáitó munkát kell végezniük faílúsl kom- murtßtämkriafc pártiunk helyes po­litikájának megmagyarázása, végre­hajtása érdekében. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének fő útja hazánkban is a .tenmelőszövetkezieti mozgatom. A mezőgazdasági termelőszövetkeze­tek, az úgynevezett III. típusú ter- melőszövetkezetek létrehozása., e ter­melőszövetkezeteik növekedése, fejlő­dése. Hazánkban' a Hl. típusú termelőszövetkezet ■ a legalkalmasabb forma, amely a mezőgazdaságban elvezet a szo­cializmushoz. Miént kell ezt hangsúlyozni'? Azért, hogy vilégcsan megértessük a járási pártíbizottságelkkiall, a falusi pártszer­vezetekkel, a falusi kommuniistákkal, hogy a mezőgazdaságban a 'szocializ­musért vívott harcukban ©lisőscrban. és mindenekelőtt a III. típusú ter­melőszövetkezetek fejlesztéséért har- eolijainiak. A termelőszövetkezeitii moz­gatom egészséges fejlődése megkö­veteli, hogy a III. típusú termelőszö­vetkezetek hiascmfíithatatteniui igyor- sa'bbain nőjenek, fejlődjenek, mint az alacsonyabb típusú teirnaalőszövei'ke- aeti fommák. Nem helyes tehát az a felfogás, hogy a fő erőt az alacsonyabb típusokra kell helyezni, hogy a dolgozó parasztságot első­sorban az alacsonyabb fokozatokéin át kell elvezetni a III. típusú terme­lőszövetkezetihez. Természetesen az alacsonyabb termelőszövetkezeti for­máknak is megvan a maguk jelentő­sége, szerepe. Elősegítik a dolgozó parasztság bizonyos rétegei számára, hogy megbarátkozzanak a szövet ke­zessel, saját teipaisztalatjukiból lássák a szövetkezés anyagi előnyeit, s rö- vidiebb, hosszabb idő után elfogad­ják, megértsék a III. típusú termelő- szövetkezet jelentőségét. Termelőszövetkezeti mozgalmunk perspektívájának tisztázása meilfiett le kell azonban szögezni, hogy ma termelőszövetkezeti mozgalmunk változatlanul legfőbb feladata a meglévő termelőszövetkezetek gazdasági megszilárdítása, meg­erősítése. A termelőszövetkezetek többsége miár nem gazdálkodik rosszul, bizto­sítja >a termelőszövetkezeti tagság­nak ma@aisa.ibb életszínvonalát, isőt a termelőszövetkezetek tag ségának többsége elérte, nem egy helyen túli iis haladta a íközépparaszt életszín­vonalát. A terméshozamok emelése, s a nagyüzemi állattenyésztés jobb magszervezése révéin, az áruterme­lés jelienitős kiszé'esi lésével most el kelt érni, hogy az egész termelőszö­vetkezeti mozgatom leemelési színvo­nala vitathatatlanul túlszárnyalja az átlagos paraszti gazdaság, sőt a kö- zépparaszitii .gazdaság termeíliési szín.- vcinialát. Enélyesieini fel kielH! illépnii 'aininiaik. ér­dekéiben, hogy a háztáji gazdaságok körül' tapasztalható visszaéléseket megszüntessük. Biztosítani kell, hogy a termelőszövetkezet közös munká­jában lehetőleg az egész család részívegyen. Fel kel! tépni a munkai egység körül imsu'teíkozó liberalizmus, s visszaélések ellen. Terffialőszövet- kezeteirknek jobban igénybe kell venndiüik a gépállomás agroraámuséit s tanácsai alapján biztosítaniuk keM a bevált, fejlett növény termei ésá módszerek 'bevezetését. Jelentékeny változásra van szükség a termelőszövetkezetek állattartó, állattenyésztő mun­kájában. Mindenekelőtt a sziarvasmarhaállo- mányit, s a tehénállományt keli nö­velni. Biztosítani kall a -magas tejho- zamot, el kell érni, hogy a termelő- szövetkezetek megfelelő mennyiségű trágyához jussanak, amely a talajerő fokozásának egyik legnagyobb äiehe- tőségét jeleníti. Növelni kell a ter­melőszövetkezetek sertésállományát ás, meg keüilí javíteni a fialási átlagot. Minctenmiek érdekében nagy gomdo-t ketl fordítani aura, hogy iaz ólilat- tenyésatésztésben megfelelő munka­erők dcLigiOzzamak. Mindezek megvalósítására a ter- melőszövetlkezeteikiban a vezetés szín- vonalát is meg kall javítani. A ta­pasztalatok aat bizonyítják, hogy a jó, a mezőgazdasághoz értő, a fegyel­met megkövetelő, igazságos, mépsze- rű termelőszövetkezeti elnök vezeté- sévefl a termelőszövetkezet gyorsan viinágzásinak indul, a tagok jövedel­me magas, a munka fegyelmezetten folyik, a ta-gok elégedettek. Ez arm mutat, hogy a járási pártbizottságoknak is a legnagyobb figyelmet s gondot kell fordítaniuk a termelőszövet­kezetek elnökeire. A termelőszövetkezetek továbbfej­lődésének egyik tegfcintossibb előfel­tétele a termelőszövetkezeti demok­rácia biztosítása. Ezért a falusi kom­munistáknak, a járási pártbizottsá­goknak kötelességük, hogy ügyelje­nek a termelőszövetkezeti demokrá­ciára és annak fejEieszitósóre. A termelőszövetkezeti mozgafom számszerű fejlődése — belépések és új termelőszövetkezetek efiakíitiása út­ján — lehetséges már ebben az év­iben. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése érdekében az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok között népszerűsíteni ke?! a termelőszövet­kezetek eredményeit, biztosítani kelt, hagy az egyénileg gazdálkodó act- igozó parasztok minél szorosabb kap­csolatba kerüLjmek a termelőszövet­kezeteikkel, meglátogassák azokat és a saját szemükkel győződjenek meg a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről;. Rá kell mutatni a Szovjetunió kolhozainak eredményeire a fel- világosító munkában. A termelőszövetkezeti mozgalom legjobb agitátorainak természetesen maguknak a termelőszövetkezeti ta­goknak kell lenniük. Sajnos ez nem mindig taDasztalható. Sőt a vtiliek egy részét felvették a párt ba. Ma termelőszövetkezeteink zö­mében már van pártszervezet, s a termelőszövetkezeti tagok 25 száza­léka kommunista párttag. Hatalmas erő ez! Ez azonban még nem általános. A feladat éppen abban áll, hogy bizto­sítsuk: a termelőszövetkezetek párt- szervezetei, a termelőszövetkezetek kommunistái állandó felvilágosító munkát folytassanak, — mert ez még általában nincs így — mindazokért a feladatokért, ame­lyek a termelőszövetkezetek megerő­södését szolgálják, mint pl. a mun­kafegyelemért, a családtagok bevo­násáért, az állatok gondos ápolásá­ért, a szövetkezeti demokrácia bizto­sításáért stb. Ezeknek kell a ter­melőszövetkezeti párt szervezeti mun­ka döntő kérdéseivé válniuk. Mind­ezekben valamennyi termelőszövet­kezeti kommunistának a mainál sok­kal jobban példát kell mutatnia. A termelőszövetkezetek kommu­nistáinak fokozottabban kell részt- venniük a falu életében is, segíte­niük kell a falusi egyénileg gazdál­kodó kommunista párttagokat, a községi pártszervezetet, az egyénileg dolgozó parasztok körében végzett felvilágosító munkában és minden más feladatban. A járási pártbizottságoknak az az alapvető feladatuk, hogy ezeknek a céloknak érdekében mozgósítsák a termelőszövetkezetek kommunistáit, DISZ-tagjait. A termelőszövetkezet részére a géoi technikát, a nagyüzemi gazdálkodás e döntő feltételét a gépállomás szol­gáltatja. Ez maga megmutatja a gép­állomás hatalmas politikai jelentő­ségét. A gépállomás a mezőgazdaság szocialista átszervezése ügyének élenjáró harcosa, ezért igen döntő a gépállomás jó munkája. Gépállomásainknak több mint 10 ezer traktoruk, csaknem ezer Uni- verzál-traktoruk, több mint ezer vontatójuk, több mint 1200 kom­bájnjuk van. E hatalmas gépi tech­nika biztosítja nemcsak a meglévő termelőszövetkezetekben a nagyüze­mi gazdálkodás megszervezésének lehetőségét, hanem képes a fejlődő termelőszövetkezeti mozgalmat is el­látni, annál is inkább, mert pártunk politikája révén a gépállomások gé­pi technikája ez évben is, s a kö­vetkező években is jelentékenyen növekszik. Gépállomásaink a gépi technika mellett a legtöbb segítsé­get a gépállomások kötelékébe tar­tozó 3800 agronómus munkájának jó megszervezésével nyújthatják a ter­melőszövetkezeteknek. Sajnos, sem gépállomásaink gépi technikája, sem az agroncmusok nagy hadserege még nem segíti meg­felelően a termelőszövetkezeteket. Még nem használják fel kielégítően e hatalmas erőt. Jóllehet a gépállo­mások az utóbbi időben jelentéke­nyen megjavították, munkájukat, tervüket az elmúlt esztendőben még­sem teljesítették. Elmaradtak a nö­vényápolás;, aratási, tarlóhántási munkálatokban, s a betakarítás oly fontos munkájában sem nyújtottak ^ megfelelő segítséget. A nagy gépi ’ technika tehát ma még sok tekin­tetben kihasználatlan. Az agronómu- sok zöme még nem végez igazi szer­vező, nevelőmunkát a termelőszövet­kezetekben. Fz az erő még jórészt kihaszná­latlan. A gépállomások nem nyújtottak elég segítséget az egyénileg gazdál­kodó dolgozó parasztoknak, különö­sen a szegényparasztoknak. A gépállomások munkájának döntő fogyatékossága abban áll, termelőszövetkezeti mozgalmunkban ma bizonyos sziikkeblűség, elzárkózás tünetei mutatkoznak. Ez nagy kárára van a termelőszövet­kezeti mozgalomnak, magának a termelőszövetkezeti parasztságnak is, hiszen a termelőszövetkezetek növekedése, erősödése közös érdeke a termelőszövetkezeti parasztoknak, s az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak, hiszen nemcsak a ter­melőszövetkezeti mozgalom úttörői­nek kell biztosítani a jobb, kultúrál- tabb életet, hanem az egész dolgozó parasztságnak. Különösen káros a baloldali el­zárkózó' magatartás egyes termelő- szövetkezeteink részéről a termelő- szövetkezetekből nemrég kilépett parasztok iránt. Ezeknek a parasz­toknak egyrésze már visszavágyik a szövetkezetbe s nem kétséges, hogy szívesen Visszalépne. De gyakran a szövetkezetbeliek ridegek irányuk­ban, nem fogadják őket szívesen, el­utasítják őket. Ezen változtatni kell. A szövetkezeti parasztoknak vissza kell fogadniuk azokat, akik ezt kérik, s barátsággal kell viseltetniük azok iránt is, akik még egyénileg igyekeznek boldogulni. A KV határozatának közzététele óta egy-egy járásnál, sőt megyebi­zottságon könnyelmű nézetekkel le­het találkozni. Például ilyenekkel: »Most már játszva megkétszerezzük hónapok alatt a termelőszövetkeze­tek számát«. Az ilyen s ehhez ha­sonló nézetek helytelenek, pártunk álláspontja az, hogy a termelőszö­vetkezeti mozgatom fejlesztésének megvannak a reális előfeltételei ha­zánkban : megvalósítható pártunknak az a határozata, hogy 1960-ig- a me­zőgazdaságban is lerakjuk a szocializmus alapjait. Előrelátható, hogy ez évben a ter­melőszövetkezeti mozgalom — első­sorban az ősz folyamán — ismét számszerűen is fejlődni fog. De en­nek biztosítására szívós, sokoldalú, nagy munkára van szükség, anélkül e rendkívül bonyolult feladat meg­oldása lehetetlen: A termelőszövetkezetekben a párt- szervezeteit az utóbbi években je­lentékenyen megerősödtek, meged­ződtek, jónéhány közülük megta­nulta a helyes pártmunkát. Erősöd­tek a termelőszövetkezetek párt- szervezetei azáltal is, hogy a ter­melőszövetkezetek megvédéséért folytatott harcban kitűnt pártonkí-, hogy magas önköltséggel dolgoz­nak. Ez arra inti járási pártbizottságain­kat, hogy a gépállomások kommu­nistáinak, DISZ-tagjainak, szakszer­vezeti tagjainak, legjobb dolgozóinak közreműködésével, segítségével har­cot kell kezdeményezniük a gépál­lomásokon, az önköltség csökkenté­séért. Mindenekelőtt biztosítani kell, hogy ebben az évben általában és részleteiben is a gépállomások el­végezzék minden előírt feladatukat. De különösein fontos éppen a ter­melőszövetkezetek terméshozamai­nak emelése érdelvében, hogy időben elvégezzenek Hiteden munkát az alapvetően fontos szántás biztosítása melleit El keli érni azt is, hogy a munka minősége kifogástalan legyen. Ennek érdekében járási pártbizott­ságainknak elsőrendű kötelességük, hegy nagy figyelmet fordítsanak a gépállomásokon a fluktuáció, a munkáscserélődés megszüntetésére és állandó munkástörzs kialakításá­ra, ezenkívül a traktorosok nevelé­sére. s végül, de nem utolsósorban a fegyelem megteremtésére. így bizto­sítható. hogy a gépállomás — a népgazdaság egyik legköltségesebben dolgozó ága — valóban javítson munkáién. Döntő feladat, hogy a gépállomá­sok javítsák kapcsolataikat a ter­melőszövetkezetekkel és politikai te­kintetben is több segítséget nyújtsa­nak nekik. A gépállomásokon — s ez is halaszthatatlanul megoldásra váró feladat — a pártszervezeteknek a MEDOSZ szervezeteivel karöltve — nagy figyelmet kell fordítaniuk a dolgozók megfelelő munkafeltételei­nek biztosítására, a szállásokra, a konyhára, s a többi szociális és kul­turális szükségletnek — a lehetőség­hez mért — legjobb kielégítésére. Meg kell javítani az állami gazdaságokban a pártmunkát A járási pártbizottságok az utóbbi egy-két évben több figyelmet for­dítottak az állami gazdaságokra. Az állami gazdaságok némileg megjaví­tották munkájukat, növelték terme­lésüket. Ismeretes azonban, hogy az állami gazdaságok termelése nem kielégítő, hogy az állami gazdaságok jelentékeny része deficites, hogy az állami gazdaságokban igen magas a termékek önköltsége, nagy a fe­gyelmezetlenség s különösen súlyos a társadalmi vagyon elherdálása, sőt fosztogatása. Nyíltan meg kell mon­dani, hogy e téren a változás na­gyon is lassú. Az állami gazdaságokban a derék, régi, becsületes agronómusok mel­lett igen sok a magát szakembernek álcázó, a mezőgazdasághoz nem értő régi tisztviselő, volt horthysta kato­natiszt, volt földbirtokos, ellenséges elem, akik itt meghúzódnak. Az ál­lami gazdaságok rossz eredményei­ben az ellenség munkája is jelenté­kenyen közrejátszik. Meg kell álla­pítani. hogy az állami gazdaságok pártszervezetei a leggyengébbek kö­zé tartoznak a falun. E pártszerve­zetek befolyása, vezető, irányító sze­repe, nevelőmunkája, ellenőrző sze­repé. aktivitása helyenként szinte egyáltalán nem érezhető. A mai ál­lapotokon lehet és kell is változtat­ni. \ minisztériumi, az állami irá­nyítás megiavítása mellett minde­nekelőtt gyökeresen meg kell javí­tani az állami gazdaságokban a párt- munkát. A legfőbb feladat az. hogy ■biztosítsuk — elsősorban a legna­gyobb és a közepes nagyságú állami gazdaságokban — megfelelő párttit- ■kár működését. Járási pártbizottságainknak változatlanul komoly figyelmet kell fordítaniofc az egyénileg dolgozó parasztokra, gazdaságaikra, termésük növelésére Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a mezőgazdasági termékek többségét a begyűjtés számára, s a piacra jelenleg még az egyéni gazda­ságok adják. A paraszti gazdaságok­ra általában jellemző, hogy traktort kombájnt, modern mezőgazdasági gé­pet nemigen használnak. A paraszt- gazdaságok kevésbé tudják haszno­sítani a mezőgazdasági tudomány eredményeit, igen nehéz kialakíta­niuk kicsiny területük miatt a he­lyes vetésforgót. A parasztgazdasá­gokban a gazdaság saját munkaere­jének és munkaeszközeinek helyes felhasználása is gyakran nagy ne­hézségekbe ütközik az egyes mező- gazdasági munkák összetorlódása, a munkákban beálló nagy szünetek, a távollévő és szétszórt parcellák miatt. Mindez arra mutat, hogy a do’gozó parasztság számára az igazi felemelkedést csak a termelőszövet­kezet jelentheti. Aki mást állít, fél­revezeti. becsapja a dolgozó paraszt­ságot, Mindezek állandó hangsúlyo­zása mellett is segíteni kell a dolgozó paraszto­kat, hogy amíg egyénileg termel­nek, gazdaságúik korlátozott le­hetőségeit jobban kihasználhas­sák. Ezt jelenleg nagyon fontos hangsú­lyozni. Nem szabad elfelejteni, hogy a Központi Vezetőség márciusi hatá­rozata világosan leszögezi: változat­lanul, teljes erővel támogatjuk az egyénileg dolgozó parasztokat is, te­hát azt a dolgozó parasztot is, aki még egyelőre nem lép be a termelő­szövetkezetbe, mive! még nem ér­tette meg a termelőszövetkezeti moz­galom előnyeit. Egy pillanatra sem szabad elfelejteni, hogy az 1953. évi júniusi központi vezetőségi ülés, a III. pártkongresszus idevágó határoy zatai változatlanul helyesek, érvé­nyesek. A dolgozó parasztsággal ezt n-.eg kell értetni, különben megtör­ténhetik. hogy az egyénileg dolgozó parasztság meaijed és bizalmatlanná válik. Meg kell értetni: az a kcrü'raény, hogy az utóbbi másfél évben elhanyagolt ter- melőszöveíekereti mozgalmat most újból előtérbe helyezzük, semmiképpen sem jelenti azt, hogy őket erőszakkal kényszerít­jük a szövetkezetbe. Pártunk változatlanul azon az állás­ponton van: a termelőszövetkezetek létrehozása a dolgozó parasztok ön­kéntes szövetkezése révén kell hogy bekövetkezzék, amelynek érdekében természetesen pártunknak hatalmas szervező, nevelő, felvilágosító mun­kát kell szakadatlanul végeznie. Pártunk politikája arra irányul, hogy a munkásosztály mind szoro­sabbra fűzze szövetségét a dolgozó parasztsággal, nemcsak a termelő­szövetkezeti parasztsággal, hanem valamennyi dolgozó paraszti réteg­gel. A szocializmus építésére irá­nyuló munkás-paraszt szövetség erő­sítése változatlanul falusi politikánk homlokterében áll. Éppen ezért biztosítani kell a falun a törvé­nyességet, nem szabad eltűrni a baloldali túlzást, erőszakosko­dást. Figyelemmel kell lenni a dolgozó pa­rasztokra, közöttük a középparasz­tokra. Tekintettel kell lenni arra, hogy a dolgozó parasztság, a közép­parasztság csak szívós, kitartó, tü­relmes munkával, saját jó tapaszta­latai révén hozható közelebb a szö­vetkezéshez. a szocializmushoz. Fa­lusi politikánkban, falusi munkánk­ban minden szélsőség, túlzás, ön­kény megengedhetetlen. Miiindézek mellett azt is 'hangsú­lyozni kell, hogy a dolgozó parasztság számára változatlanul fenn állnak azok a lehetőségek, amelyeket pártunk eddig is biztosított! részükre. Ezért érdemes és kifizető (gazdaságát fejlesztenie, földijeit trágyáznia, ál- latáMcmáinyált növeilinie, kukoricáját megkapélm!®'. Mind a dolgozó pa­rasztság, mond az egész nép számúira rendkívül fontos, hegy az utóbbi idő­ben megnövekedtetlt mumkatoedv, ter­melési biztonság változatlanul meg­maradjon, sőt növekedjék a falun. Végül azoiniban újból Ihangsúlyozni kell, hogy az egyéni parasztgazdaság lehe­tőségei mindeme segítség mellett is nagyon korlátozottak —, hogy a termelés igazi növekedése, a dolgozó parasztság igazi jóléte a termelőszövetkezetek révén ér­hető el. Járási pártbizottságainknak, falusi (pártszervezeteinknek, falusi kommu­nistáinknak politikád munkájukat, a tömegek körében végzett politikai szervező, nevelő, felvilágosító tevé­kenységüket miindeneka'őttt a terme­lés növelésére-kell összpontosítaniuk. Ennek a népgazdaságunk további fejlődése számlára döntő feladatinak a megoldása az egyszerű, szürke hét­köznapok mindennapi szívós munká­ján múlik. Kár lenne azt hinni, hogy a mezőgazdaság szocialista átszerve­zésének megitöirt'éintédg semmit sem tehetünk a termelés növeléséért. Ellenkezőlleg: elsosorban. a mező- gazdaság szocialista szeiktomaíJbain, de a kiisárutermelő szektorban, ás nap­ról napra küzdelmet, harcot kell folytatni azért, hogy folytonosan, ki­használjunk minden napolt,, mind­azokat a lehetőségeket, amelyek ma megvannak és holnapra megterem­tődnek. Ebben a szeltembem fogant pártunk Központi Vezetőségének azon határozata, hogy figyelembe véve a mezőgazdaság reális erőviszo­nyait, ez évben 7—8 százalékkal kell emelni az egész mezőgazdaság ter­melését. Ez mindennapos harci fel­adat számunkra. * * # (Acs Lajos elvtárs beszédének folytatását lapunk holnapi számában közöljük.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom