Somogyi Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-03 / 28. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1955. február 3. Történelmi jelentőségű lépés A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége január 25-én történetaii jétentőségű rendeletét bocsátott: ká. Ez a rendelőt kimondja, hogy »a Szovjetunió és a Németország kö­zötti hadiáiltopot megszűnik és köz­tük békés viszony létesül.-« Nyugati politikai körökben zava­rodottsággal fogadták ezt a rendele­tet. Az elmúlt tíz esztendő a nyuga­tiak részéről- nem volt más, mint a potsdami megállapodások titkos és nyílt szabotállásának időszaka. Né­metország kettéválasztásárval párhu­zamosan felélesztették a német mo- nopoitőke hatalmát, kulcspozíciókat bíztak a Hitler-Sasisztálk hétpróbás képviseKíiré. Mindezt nagyon is vi­lágosain azért, hogy ébben a mester­ségesen létrehozott nyugatnémet ál­lamban feltámasszák a hitleri Wehrmaahtot, támadó tömbjük fegy­veres erejének gerincét. Érthető, hogy a nyugati hatalmak nem vol­tak- hajlandók érdemlegesen foglal­kozna a Szovjetunió újra meg újra előterjesztett javaslataival, a német békeszerződés előkészítésével — hi­szen a Wehrmacht felállításával voltak elfoglalva. A Szovjetunió azonban n-em nézte tétfenüfl ezt -a politikát. Nem egyszer felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a német kérdés és Európa jövője, a béke ügye — el- választhatatiliain. A potsdami értekez­lettői kezdve a külügyminiszterek londoni, párizsi és 'berlini ülésein át a mosjt kiadott rendeletig münden al­kalommal a Szovjetunió volt az a hatalom, amely az egységes, békés és demokratikus Németország meg­teremtésének útját jelölte meg, s iha tett is lépéseket, hogy a szovjet- és a nyugati álláspontok közeledjenek egymáshoz, mindenkor a nőmet nép boldogulása és a -béke ügye érdeké­ben tette azokat. Éppfen ezért harcol a szovjet kormány fáradhatatlanul NEUES DEUTSCHLAND: a londoni ás párizsi szerződések ál- len, a békeszerető, egységes, demok­ratikus Németország megteremtésé­ért. A Szovjetunió négyhatalmi ér­tekezletet javasolt a nemzetközi ét- ienőrzés alatt lefolytatandó szabad össznémet választások irregvi-tatására, hogy ezzel1 létrejöjjenek azok a föl­tételek, amelyek lehetővé teszik a német békeszerződés megkötését, az egyenjogú, egységes Németország függetlenségének és szuverenitásá­nak biztosítását. A -nagyszerű szovjet kezdeménye­zésnek hatalmas visszhangja van nyugaton. A népektől idegen méreg- keverők persze »-semmi újat« nem vélnek látni a szovjet áDlásfo-glaBá- sokfoan. A népek azonban- tudják, hogy a Szovjetunió Legfelső Taná­csa Elnökségének rendelete éppen a Szovjetunió békevágyának, őszinte­ségének fényes bizonyítéka. Jellem­ző erre, hogy még a francia polgári Combat is így értékeli a szovjet lé­pést: »... a németek számára most már a potsdami egyezmények jelen­tik az újraegyesítés egyetlen garan­ciáját.« Nyugat-iNémetcrszágban is egyre többen és egyre világosabban megér­tik, hogy a Szovjetunió német poli­tikájának célja Németország egysé­gének és szuveréniifásának helyre­állítása, a német nép érdekeinek vé­delme. E célok elérésének útjában a német militarizmus újjáélesztése álH. Nem kétséges, hogy minél vilá­gosabban látják a német tömegek hazájuk helyzetét, annál nagyobb erővel fognak küzdeni ez akadályok megsemmisítéséért. Ebben a harc­ban maguk mellett találják a szov­jet népiét, és minden más békesze­rető népiét, hiszen1 a német nép .létér­dekeit és az európai béke ügyét ugyanazok a sötét erők fenyegetik. Sztálingrád — komoiy intelem az „erőpolitika" híveinek Berlin (MTI). A szovjet harco­sok 12 évvel ezelőtt, 1943. febru­ár 2-án a sztálingrádi „katlan­ban“ kapitulációra kényszerítet­ték Hitler 6. hadseregének, a né­met fasiszták válogatott csapatai­nak maradványait. A hitleri Né­metország 330 ezer főt számláló, kiválóan felszerelt hadseregcso­portja elpusztult. A sztálingrádi csata után 91 000 német katona és tiszt került fogságba. A csatateret a fasiszta agressziós hadsereg 147 000 tisztjének és katonájának holtteste borította. A hadtörténe­lem legnagyobb csatája a betola­kodott német fasiszták megsem­misítő vereségével végződött és ezzel egy szer sm i nd e nkor ra szerte­foszlott a hitleri hadigépezet le­győzhetetlenségéről költött dajka­mese. A német demokratikus sajtó az évforduló alkalmából méltatja a szovjet csapatok nagyszerű sztá­lingrádi győzelmének történelmi jelentőségét. A Neues Deutschland cikkében megállapítja: ,,A hitleri imperialisták szerepét az ame­rikai imperialisták szerepét az amerikai imperialisták vették át. Világuralmi törekvéseik megvaló­sítása érdekében ők is azt a mód­szert, az „erő politikáját“ alkal­mazzák, amelyhez annakidején Hitlerék folyamodtak. Sztálingrád ezért komoly intelem mindazok számára, akik ,,erőpolikát“ foly­tatnak, vagy hisznek benne.“ Ellopták a British Múzeumból a Marseillaise egyik kéziratát London (MTI). A Reuter hír- ügynökség közlése szerint a Lon­doni British Múzeumból ellopták a francia nemzeti himnusznak, a Marseilláisenek egyik kéziratát, amelyet maga a szerző, Claude Joseph Rouget De Lisle írt. A rendőrség hétfőn megkezdte a nyomozást. Attól tartanak, hogy a tolvaj megsemmisíti a kéziratot, ha az elfogás veszélye fenyegeti. Valószínű, hogy a tolvaj már szombaton ellopta a tárlóból a kéziratot, de hétfőig nem vették észre, hogy hiányzik, mivel a kéz­irat helyére silány másolatot tett. A kéziratot 1946-ban vásárolta a British Múzeum más könyvekkel és kéziratokkal együtt 120 ezer fontsterlingért. VISSZA HITLERHEZ Wilhelm Grewe professzor, a nyugatnémet kormány jogi ta­nácsadója nemrég rádióbeszéd­ben közölte, hogy a bonni hatósá­gok legalább 16 különféle ka­tonai törvényt szándékoznak ha- tálybaléptetni. A bonni kormány sajtószolgálatának közlönyében a professzor részletesebben meg­magyarázza kijelentését. Kide­rült, hogy például ténylegesekből álló alakulatok felállításáról, az általános hadkötelezettség be­vezetéséről, a haditermelés en­gedélyezéséről, a »rendkívüli ál­lapot« kihirdetéséről készül tör­vény, továbbá katonai büntető­törvénykönyvet dolgoznak ki. Ehhez csak annyit teszünk még hozzá, hogy, mint Grewe professzor is közölte, a párizsi egyezmények ratifikálása után a szövetségi köztársaság lakossá- . gát efféle törvények »egész hal­mazával« fogják majd boldogí­tani. Az érvényben lévő törvények nem elégítik ki a bonni revan- sisztákat. Láthatóan azért nem, mert ha formálisan is, de el­ismernek egyes demokratikus szabadságjogokat és nyomokban fellelhető bennük Németország békeszerető országgá való vál­toztatásának szándéka. A Ruhr- vidék egyik gazdája, Hermann Reisch, a Haniel-konszem ve­zérigazgatója követeli, hogy vizs­gálják felül azokat a törvénye­ket, amelyeket »akkor hoztak, amikor az államhatalom még nem szilárdult meg.. « Ez per­sze mellébeszélés. Valójában a revansizmus és a militarizmus felélesztéséről van szó. Krupp ismét ágyút gyárt PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS ★ A lábodi MDP-csoport munkájáról Adenauer: »Nagyon meg vagyok ellégedve új csecsemőnkkel, Krupp asszonyság. Most pedig kérjük a fő­nök Urat, hogy mielőbb meg is szó­laljon . . .« Az indonéziai áradás Dzsakarta (TASZSZ). A sajtó közli, hogy Szumatra-sziget kö­zépső részén nagy árvíz van. Az elárasztott vidékek lakói ezer­szám hajléktalanul maradtak. A BÁNK BÁN NAGY SIKERE NOVOSZIBIRSZKBEN Novoszibirszk (TASZSZ). Novoszi- birszkben nagy sikerrel mutatják be Erkel Ferenc Bánk bén című ope­ráját. Az operát egészen rövid idő alatt körülbelül 40 ezren tekintették meg. BERTRAND RUSSEL ÜT ÁLLÁSPONTTÁ BERTRAND RUSSEL, a híres angol filozófus a* múltban filozófus­hoz nem illő hévvel buzdította az Egyesült Államokat és Angliát atom­háborúra a Szovjetunió eliten. Az amerikai atómbomba-monopolium gyors megszűnése és a szovjet atom­fizika sikerei egyre inkább lehűtöt­ték őt. Újabban kezdi mind jó­zanabból nézni a dolgokat. Bertrand Russel a Britain Today című folyóirat október 21-i és a Nation című folyóirat december 18—i számában megjelent cikkeiben, to­vábbá december 23-i rádióbeszédében kifejtette új »tervét a béke megte­remtésére«. »Ma — jelentette ki — olyan ko­moiy veszély fenyegeti az embe­riséget, hogy áramaik elhárítása minden hatalom közös célja kell hogy legyen.« Az angol filozófus a nudeairis fegyverek alkalmazásának a népeket mérhetetlen szenvedésekkel fenyege- itő veszélyére gondol, Véleménye szerint eranek a veszélynek láttán a gondolatát is él kell utasítani an­nak, hogy háború útján oldják meg a nemzetközi vitákat, Russel tilta­kozik az éten, hogy a »nyugati ha­talmak« a háború katasztrofális kö­vetkezményeinek elismerését »meg­hátrálásnak«, »szánalmas kapitulá­ciónak« fogják fel. Azt javasolja a «semleges országoknak« {köztük Indiának és Svédországnak), »a leg­aktívabban igyekezzenek meggyőzni minid a két félt, hogy egyidejűleg mondjon Ee a háborúval való fenye­getésről, mint poKtíkai eszközről«, s e célból .tárgyilagos szakértőkből ala­kítsanak tekintélyes bizottságot olyan jelentés összeállítására, amely »abszolút szemléltetően mutatja meg mindenkinek, aki elolvassa, hogy nem érdemes világháborút kezdeni.« Russel különösen azt hangoztatja, hogy el kell oszlatni a kölcsönös bi­zalmatlanságot és gyanakvást, vé­gezni kell az »atomhetvenkedéssel«, »a béke érdekében bátorságot« kell1 tanúsítani. Ha a háborús irányzatot öngyilkos politikának minősítik és el­vétik, megnyílik a lehetőség az átfo­gó békés rendezés előtt, mert hiszen »ha megvan a jóakarat, s az enged­ményt az egyik fél nem minősíti győzelemnek, a másik meg szégyen­nek, minden probléma megoldható.« Bertrand Russel a kérdés ilyetén felvetésével kétségkívül jelentős elő­rehaladásit tett. Kár,. hogy cikkében egynevezőre hozza az Egyesült Álla­mokat és a Szovjetuniót, amikor »mind a két félhez« fordul javasla­taival. Tudvalevő, hogy a Szovjet­unió sohasem élt és sohasem fog élhi politikai eszköz gyanánt háborús fenyegetéssel. A Szovjetunió nem hadonászik atombombával, mint az amerikai politikusok. Ennek ellenére Bertrand Russel nézetei .bizonyos fokig értékesek, mert azt tanúsítják, hogy Nyugat- Európa burzsoá köreiben mindin­kább megundorodihak az amerikai atamgyújtogatók borzalmas tervei­től. Bertrand Russel hosszú ideig 'az amerikai politika uszályában haladt, filozófiai nyelvre fordította le ennek a .politikának jelszavait. Most már ő is idegenkedik alttól, hogy washingtoni szél dagassza a vitorlá­it. Ez kétségkívül jellemző tünet. Pártunk III. kongresszusa hatá­rozatainak értelmében járásunk területén már több MDP-csoport működik. E csoportok feladata az, hogy tömegszervezeteinkben biz­tosítsák a kommunisták egységes fellépését, a párt politikájának megvalósítását. A helyi pártszer­vezetek az MDP-csoportok segít­ségével irányítják a tömegszerve­zetek munkáját, s egyúttal bizto­sítják a kommunistákra bízott tö­megszervezeti munka becsületes végrehajtását. A lábodi MDP-csoportnak 15 tagja van. A csoport tagjai tudják, hogy a tanács, a faiu dolgozói figyelemmel kísérik munkájukét. Helyes útmutatást, irányítást vár­nak tőlük népi demokráciánk fej­lődésének új szakaszában* A pár- tonkívüliek bíznak a falu kommu­nistáiban, s bizalmuknak a vá­lasztások idején is tanúj elét ad­ták, amikor a legjobb párttagokat tanácstaggá választották. S a kommunista tanácstagok nem Lesznek méltatlanok a bizalomra, minden igyekezetükkel a dolgozó nép érdekeit képviselik. Az első tanácsülés után hama­rosan összeültek a tanács kom­munistái, s megbeszélték az MDP- csoport működését. Hosszas vita | után megválasztották a csoport ; vezetőségét és meghatározták a j legsürgősebb tennivalókat. — j Minden körülmények között meg ! kell javítani a tanács és a lakos- ság közti kapcsolatot — mondták az elvtársak — és elő kell segíte­ni a mezőgazdaság fellendítését. Rövid idő telt el azóta, de az első eredmények máris jó munkáról tanúskodnak. A Lenin utcában kigyúlt a várva- várt villany, feltöltötték a mélye­dést a kislábodi bolt előtt, meg­alakult a gazdakör, s 50—60 mé­ter hosszúságban lesalakozták a járdát. A mezőgazdasági termés­hozam fokozása érdekében heten­ként tartanak szakmai előadáso­dat a legidőszerűbb mezőgazdasá­gi kérdésekről. Baksa elvtárs kez­deményezésére ismertették a törzskönyvezéssel járó kedvezmé­nyeket, mert ezek ismeretének hiánya mindeddig akadályozta az állatállomány . fejlődését. A kom­munista tanácstagok munkája, lel­kes utánjárása eredményeként új bikát kapott a község, ami lehe­tővé teszi az állattenyésztés fel­lendítését a községben. A januári tanácsülés előtt meg­beszélést tartottak az MDP-cso­port tagjai. Megismerték és meg­vitatták a tanácsülés anyagát s így hozzájárultak ahhoz, hogy a tanácsülés egyhangúlag elfogadta a községfejlesztési tervet. Az ülés után a résztvevők, s ké­sőbb a falu dolgozói arról beszél­gettek, hogy milyen szép és hasz­nos javaslatokat hoztak az MDP- csoport tagjai. Nem lehetett el­lentmondani ezeknek a javasla­toknak. — Ki ne járulna hozzá — mondogatták —, hogy társadalmi munkával és felsőbb segítséggel kultúrházat építsünk. így legalább a kocsma helyett jobb szórakozó­helyre találunk. A tanácsülés után jobbnál jobb vállalások születtek. Szél elvtár- sék vállalták, hogy társadalmi munkával megfelelő mennyiségű palántát fognak biztosítani a köz­ség parkosításához. Egészségügyi intézkedéseket is tesznek. A Le­nin utcában lévő vizes, füzes te­rületet eltüntetik, helyére jege­nyesort ültetnek. Egy-két év múl­va felszárad a víz, s ezzel egyide­jűleg megszüntetik a szúnyog­inváziót is. Nincs szebb és megnyugtatóbb érzés, mint az egységes fellépés, amikor a község minden tagja egyet akar, s harcol tervei végre­hajtásáért, A munka megszerve­zése terén azonban hibák mutatkoznak. Az MDP-csoport munkája még nem elég tervszerű, de ezért fele­lősség terheli a pártbizottságot is. Igaz, hogy a csoport vezetőivel és a helyi párttitkárral megbeszél­tük a feladatokat, de a működés­hez szükséges gyakorlati és mód­szertani kérdésekről már keveseb­bet beszéltünk. Az MDP-csoport vezetőségének jó az összetétele. A tsz-tagokon és állami gazdasági dolgozókon kívül megtaláljuk a vezetőségben az egyénileg dolgozó parasztokat is. A vezetőség figyelemmel kíséri az apparátus munkáját, gyakorlati segitséget is nyújt, s erre különö­sen most van nagy szükség, ami­kor az elnök távollétében az álla­mi ügyek intézésében járatlan he­lyettes látja el az elnöki teendő­ket. A múlt évben kevés gondot for­dítottak az oktatásra. Az idén már a tanács minden függetlenített dolgozója tanul, de jónéhány pár- tonkívüli dolgozót is bevontak a politikai iskolára. Különösen jó eredményt értek el Balatinecz, Kótai és Zbinyovszki elvtársak, akik nagy érdeklődéssel tanulmá­nyozzák a III. pártkongresszus anyagát. Nem feledkeznek el a pártépí­tésről sem. A legközelebbi tag­gyűlésen a tanács tagjai közül vesznek fel tagjelöltet, ezenkívül még két-három elvtárssal foglal­koznak, hogy előkészítsék őket a tagjelöltségre. Sok mindenre kiterjed az MDP- csoport figyelme, mégis vannak olyan területek, melyekről elfe­ledkeznek. Keveset foglalkoznak az állandó bizottságokkal, pedig minden bizottságban van egy-egy párttag. Ők azok a kap­csok, melyek összekötik a taná­csot a dolgozókkal. Az állandó bizottságokkal való foglalkozás szükségességére fel­hívtuk a pártvezetőség figyelmét. A pártvezetőség a bizottságokban lévő párttagokat tette felelőssé a bizottságok munkájáért. A ta­nácsban lévő párttagokat pedig vezetőségi ülésen és taggyűlése­ken rendszeresen beszámoltatják. Különösen nagy gondot kell for­dítani azokra a tanácstagokra, akik lenézik, lebecsülik a tanács megbízatásait. Ezek az elvtársak nem értik meg, hogy az új sza­kasz politikájának egyik legfon­tosabb feladata az államhatalom megszilárdítása. A tanácsban dol­gozó minden egyes párttagnak éreznie kell, hogy o megbízatások pontos végrehajtása az államha­talom megerősítését jelenti. Alig egy hónapja kezdte meg működését a lábodi MDP-csoport, s megállapíthatjuk, hogy a kisebb hibákat leszámítva, számottevő eredményt ért el. Jó úton halad­nak a csoport tagjai, s munkájuk­kal jelentősen hozzájárulnak a tanácsok megszilárdításához. A pártbizottságoknak ezután még nagyobb gondot kell fordí­taniuk az újonnan megalakuló MDP-csoportokra. Az elvi útmu­tatáson kívül gyakorlati segítsé­get is nyújtsanak a helyi viszo­nyoknak megfelelően, ezzel előse­gítik az MDP-csoportok jó mun­kamódszerének végleges kialakí­tását. Suri György. Nagyatádi JB Másodszor is leszavazták a francia kormányt Párizs (MTI). 24 óra leforgása alatt kedden délután a francia kor­mányt másodízben szavazták le a nemzetgyűlés költségvetési vitája so­rán, méghozzá ez alkalommal 580 szavazattal 34 ellenében. Csupán a miniszterek és az államtitkárok sza­vaztak a kormány mellett. A keddi szavazásra a köztisztvise­lők fizetésrendezésének részletkér­dése folyamán került sor, s a nem­zetgyűlés óriási többsége úgy dön­tött, hogy a javaslatot alaposabb ki­dolgozás végett visszaküldi- á kor­mányhoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom