Somogyi Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-19 / 42. szám
Szombat, 1055- íebruár 19. SOMOGYI NÉPLAP l’fff. 3 Dolgozó parasztjaink szívesen igényelnek tavaszi búzavetőmagot A Megyei Tanács efosztósa al'Jap- ján már a (hónap elején a Termény- forgalmi VááúaAaít raktáraiba került a itjawaszii (búzavetőmag. Az addigi tapasatellaiWk azt mutatják, hogy « ítógozó piii'iisz'.ok igyekeznek rai- előtíb elszállítani a raktárakból a szükséges vetőmagmennyiségét;. Azok a köíssógék pedig, melyek 'az áteétefine páni jetbepükezitdk, értesítést kaptak — mint például Ordacsehi, Szólád — a vetőmag mielőbbi átvételére. Eddig a barcsi járásban történt a feggycrsabbain 'az átvet dl. Dráva- szeenitesetn a 20 mázsa előlrányzcU tavasai búzavetőmag már el is fo- gypltjt. Óvári Venden 110 kgmt, Légrá- di Vilmos 55 <kg-oit, Péterhidán a 10 mázsa éLőinámyzaübói Csizmák Janos 100 Ikg-ot, Horváth Aftberíné 100 kg- ot vásárold. A szerződéses cukorrépatermelés gazdag jövedelmet biztosít A Cukorgyár vezetősége a cu- korrépatermelési szerződtetések meggyorsítása céljából ankétot szervezett a kaposvári járás tanácselnökei, termelőszövetkezet} elnökei és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztjai részére. Glausch Mihály elvtárs, a Cukorgyár igazgatója beszámolójában rámutatott arra, hogy a szerződéskötésben legjobban a kaposvári járás maradt le. A járás eddig mindössze 62,8 százalékra teljesítette cukorrépaszerződési tervét. Pedig, hogy érdemes cukorrépát termelni, mert jó jövedelmet lioz, arra éppen ebben a járásban van a legtöbb példa — mondta. — A répáspusztai Első ötéves Terv TSZ például tavaly 15 holdon termelt cukorrépát. A 15 holdon 30 vagon cukorrépájuk termett, melyért 94 300 forint készpénzt és 60 mázsa cukrot kaptak. Vagy vegyünk egy példát az egyéni gazdák közül. Rutek György várdai dolgozó paraszt 1 hold földön 234 mázsa cukorrépát termelt, s ezért 4755 forintot és 463 kiló cukrot kapott. Glausch elvtárs végezetül arra kérte az ankét résztvevőit, hogy segítsék a Cukorgyár dolgozóit a szerződéskötésekben, különösen Attala, Kaposfüred, Mezőcsoko- nya, Oszlopán községekben, ahol leggyengébben megy a szerződés- kötés. Néhány szó a Mivel a bő és jó termés néniden termelő éndefce, ezért fontos, hogy a rteirmefiőszövetíkeaeitefe; és az egyénileg gazdálkodó dolgozó panasztók agy- -ajrámit arra törekedjenek, hegy áitfíag- terméseálket a műtrágyáik helyes fel- basználásávail emeljék. Az őszi gatbcamveitiéseikne íejiteárl gyául pétisót vagy mészsaijéiirornioit tanácsos szórni. A mitircganiműítirá- ■gyák kát üiiően feljavítják a gyengém fejlődött vagy rosszul tekét vetéseket A fejibrégyát kora tavasszal kelft kiszórná az őszi kalászosokra, amikor a talaj még fagyos, de hóteba- ró már nincs rajta, vagy padiig akkor, shniker a. Üatej mér SefeefM ikadt. A fej4ragyaz>äsir>a helyes 20,5 százalékos pátisóbcii kát. holdarJteénit legkevesebb 35—50 kg-cit kúBzówd, fej trágyázásról azopbain seb gyc&érmaradv'áinyt vteszatagyó előveitemóny (kukorica) után célszerű bét részőetiben 80 bg- öt feShiaszniáJlinii. Mószsiallőtrcmból 40— 60 kg-ot ajánlatos kiszórni. A fejtrágyázási munká’.iatcb mielőbbi elvégzésében eddig Szótok 552 mázsa, Vése 243 mázsa, Nagybajom 98 mázsa, Barcs 160 mázsa, Várda község 50 mázsa műtrágya feltasaruáiásá'ban élenjár. A műtrágyaféleségek fa’lhaj&ználá- sánál mindig ligyeäiemibe ketl'i venr nümk a talaj adottságát, ainmiak műtrágyáit hasznosító ibuáajdonságáit, va- Éiamint a növények táplálóanyag- igényót. A tavaszi kalászosokhoz kát. 'hrfi- üainlkérat 100—120 kg szuperrfoszfátef, kálisóbófl. pedig 50—60 kg-cit kell ad- (wk Náoocson állatlenrésztési szakkör alakul vasárnap Aliig néhány héttel ezelőtt — egy tianiácsüilésetn — született meg a ©on- dóHait: — aiHakítsuk meg községünkben iaz élBaéteinyésatésá isizakkönt. Nágocs (köziságrői; van szó, áriról a községiről, mélyről ritkáin emfiékezeitit mag a sajtó, melyről keveset beszéltek a megyénél, s fhia ibeszéCltek is róla', csak a rosszait, -a ihábábat Ihámy- tangaititálk. Pedig, ha számlbavesszük: esredm'éinyek is vairunialk litt, s ma már ezek vannak frú’isiúlytban. A község bét iteirmetőszöveltkezeifie, a SzaToádsiág és a Petőfi, megye- szerte eriismerlt hírnévre tett szert fejilejtt áti-Hititenyészltésével, az agiro- és zaciteehinikaii eljáirásioik helyes ate kaimazásávaí). De nem maradinak te mögöttük a község egyénifteg gazdálkodó dolgozó parasztjai stem. Amikor feCivétődött az álSatitienyész- itési szakkör megalákításániak igcin- dioflaltá, Irnirndössize 26-aini foglMítek Szi'PJárdtein ál'iáist megvalósítása mel- äieitt. -Néhány hét telt dl, s azóta több minit 60-an kénik már a szakkör megalakítását — termal’őiszövetkezeiti tagok és egyéni gazdáik egyaránt. Most február 20-ra, az üraniepéilyes alakuló dísz-gyűlésre készülnék a község dolgozói, melyet nagyszabású áirjatbemutatóvatt és a legjobb ál- lartitenyészitők díjaizélsáVE|l kefirnek egybe. M'ár nem panaszkodnak a megyére, de a járásra sem, mert — minit mondják — iigem segítik őket az állattenyésztési szakkör megtaliakí- Itésában. örömmel beszélnek az eflő- bészüPJeitekffől, s az értékes díjakról, melyeit a különböző páirtt- és tanácsi, vatornitntt gazdasági szervektől kapnak a község legjobb állaitttie- nyésztői. Amikor kint jártunk a községben1, szinte mindenütt a szakikor megatBa- kít'ásiáról beszélitek az emberek. Mér- legent'ék miit is ftaim/baitaalk majd a szakkörben, milyen segítséget kapnak majd a ■tiamul'tiakk'al 'állQtáliomá- nyuik fejCIesztóséhez. Titkon aura gondol miindeinlkii — háitha én nis díjat nyerek szép magyar tarka -tehenemmel!, sertiésálfomáinyemmall, tyúkfarmcmmál, vagy éppen ju- háimmal. A 14 tagú bírálió-bizottság mar megkezdte munkáját, s rövádtesein. lefJdől, ki érdemielifce ki az első díjait, ki a legjobb áMaltfcemyésatő Nágocscai. i■■»■•■«kibc.»»«■*■■■• *■*»■■** «■■»■■BnaaaaaaBBHaaagaiiBgiMiaasBHHBMaKggaasaaacaaKjiii■■«■■«■»«■■■■■■ EGY BATOR EMBER írta: Őrsi Ferenc IV. ÍDiztosan erre jönnek — pihegett István mellett a fiatalasszony, akit felébresztett as egyedüllét és utánacredt. Mielőtt a riadalomból ricsaj keletkezett volna, a bíró harsányan elkiáltot.ta magát: — Asszonyok, menjetek haza! Gyorsan szedelőz- ködjetek! Bemegyünk a Zságnyékba. Az emberek itt maradnak. Amiken már nem hallatszott az asszonyszipogás, a bíró csendesebbre fogja a hangját: — Nyomban indulni kéne valakinek, hogy idején hírt vehessünk a szerezsánok szándékáról. Meg aztán ... Néma csönd volt a válasz. — Meg aztán — szólt újra — talán segíteni is lehetne a falun■ — Hogyan? — bámult rá István. — Ezek utat kérdeztek. Ha Tornáca felé mennének, lenne időnk menekülni. Talán el is kerülnék Szentest. — Ha erre jó az út... — Ok. azt csak tőled tudhatnák meg. Na, emberek? Ki vállalkozik rá? A csendben csak a hajnali madárcsivitelés hallatszott. Azután meglódult valaki. — En megyek! Alig tözenöt éves, nyúlánk legényke toppant a bíró elé. Büszkén nézett körül, szempillája azonban megrándult, árulkodva a benne szoruló izgalomról. A bíró felhúzta a szemöldökét. — Gyerek vagy még. Ember köll oda! —- Hát akkor én! — tolta félre az előtte állókat egy botozó öreg, Kata nagyapja volt. István tudta, hogy amióta harmadéve télen erdőirtáskor egy hüvelykujjnyi gally szétverte az öreg lábát, lóra nem ülhetett, gyalog meg bottal járt, — Nem kendnek való az! — csóválta a fejét a bíró. — Legény, legény mög fiatalembör, olyan nem. akad közietek?! Az egy sem jelentkezett. Álltak némán. Nem magukat féltették. De ha ők nem jönnek vissza, mi lesz asszonyaikkal?! így inkább lábujjaikat vagy a levegőeget nézték: — Akkor sorsot vetünk — mondta a bíró, s máris pördült kezében a krajcáros■ A kör megszűküU- Mindenki látni akarta, mint pörög a , pénz, amelyiktől most életük, haláluk függhet. — Ha írás, alvég, ha fej, fölvég ■— szólt a bíró> Fej lett. Az alvégiek sóhajtottak. Mentek volna, de megvárták, hogy tudják, kire jutott a sors, ha az asszony kérdezné. A pénz már megnyugtatta a felvégiek egyrészét is. Azután már csak két ház állt egymás mellett két férfivel, az egyik Sötét Laci volt, a másik Kovács István. Amikor eldőlt, indultak vinni a hírt, csak István lihegett. K — De mi lesz a feleségemmel?! — Gondját viseljük, míg megtérsz. — De ha mégsem! A bíró hümmögött, nyelt egyet. — Érte is teszed, nemcsak a faludért. Mire hazaért, az asszony már tudta. Sikoltozva borult a nyakába. Istvánt is fojtogatta a könny, de nem sírt. — Talán így könnyebb lesz az asszonynak — gondolta, és ha szorult is a torka, mosolyogni próbált. — Csak megnézem őket kicsit. — Odaveszel! — Éppen én?! , rint az ólban aztán megszánták a gondolatok. Az egyik lovát befogta a szekérbe, a másikra csak kantárt dobott. Közben ki-kilesett az alacsony ajtón. Asszonyát kereste. Csak a hüppögését hallotta. Neki is kegyetlenül szo/ult a. torka. Az egyik ló nem akarta foga közé venni a zablát. Máskor megveregette a nyakát, nevén szólította, aztán úgy. rakta be másodszorra. Mosf ököllel sújtott az orrára. — Te dög! — sziszegte, de nyomban meg is bánta. Képéhez szorította a fejét idegesen kapkodó állat pofáját. — Te szegény, mit tehetsz te erről? Aztán eszébe jutott a bíró meg a többi. — A gyávák! — nyelt egyet és összeszűkült a szeme. — Egy se mert jelentkezni, — Arra, hogy ő se mert, nem is gondolt. Eszébe jutott minden rémtörténet, amit hosszú téli estéken a vendégfogadókban meséltek a sokat megjárt fuvaros emberek. — Szerezsánok! Azok kettéhasítják az embert. Meg levágják a fülét, orrát. Szorongott. — De hát mit tegyek?! Apósa meg anyósa már ott sürgölődött az udvaron. István szó nélkül eresztette szűre ujjába a kis fuvaros baltát. — Aztán vigyázzanak rá, míg megjövök! — sóhajtotta, de amikor asszonya kifordult a konyhaajtón a nagyobbik tarisznyájával, vidámabbra váltott. — Ha meglesz, amíg én odavagyok, körösztöljék a nevemre. Kati remegő szájjal mosolyogni próbált. István is nagyokat hunyorgatott. Éppen ideje volt már, hogy összecsókolózzanak, imert menten elsírják magukat. Minden félelmük benne reszketett ölelkezésükben. Az ember csak szorította magához a tapadó, simuló kövér kis asszonykát, aki görcsösen csimpaszkodott a nyakába. Az asszony érezte, hogy elalél a búcsú nagy kínjától és a csók — talán az utolsó lesz az életben — nagy-nagy gyönyörűségétől. Amire magáhoztért, már csak a lódobogást hallotta és a porjelleget látta az ura után. (Folytatása következik.) A legfiatalabb kultúrotthon-igazgató Kevesen vannak Kaposváron, akik nem ismerik a Cukorgyái szép és kellemes otthonát, A nagyterem szép, nagy színpadával, az olvasószoba 1800 kötetet könyvtárával, a szép társalgó, kártya- és sakk-szoba, pingj-pong- terem — mind megannyi üdülést jelentő órát adott már a dolgozóknak. Most az ÉDOSZ vette át — élén egy ambícióval tele, fiatal volt cukorgyári dolgozóval — minden reményünk meglehet arra, hogy kulturális életünk fejlődését előbbre fogja vinni. Felkerestem Jezeri elvtársat új birodalmában, aki érdeklődésemre, hogy melyik volt első rendezvénye, a következőkben felel: „Első rendezvényem a Szilveszter estére való készülődés volt. Bizony nagyon izgatott voltam, vajon hogyan sikerül az első bál. Újév napján az volt az érzésem, hogy munkám nem volt hiábavaló, mert minden tekintetben jól sikerült. Szóval minden szép volt, jó volt Szilveszter este, csak — és itt van az ^ bizonyos „de“ szócska, amit szeretne Jezeri elvtárs elkerülni a jövőben. A Vendéglátó Vállalat a kultúrházban nem tölti be hivatását. Olyan szintre kellene emelni, hogy a nagyobb rendezvények alkalmával ki tudja elégíteni a szórakozni és enni-inni vágyó fiatalokat. Amint hallom, éppen ezért 9okan nem vesznek a rendezvényeken, mert papírból nem lehet vacsorázni. Örömmel beszél Jezeri elv társ nagy kul túrcsoport járói. Van egy 30 tagú népi tánccsoport, 40 taglú énekkar és egy* 30 tagból álló ; színjátszócsoport. Bizony nem kis munka áll előtte. Á bábjátszócsoport újjászervezés előtt áll. Az a célja az igazgatónak, hogy ezzel sok-sok kacagó, édes órát szerezzen gyermekeinknek. És a felnőtteknek is. Mostani munkája egy nagyoperett előkészítése, a „Ge- rolsteini nagyhercegnő“, melyet márciusban bemutatnak. Rövidesen egy új keskenyfilm-vetítőgép- pel megkezdik a mozielőadások1 tartását, melynek különösen a Cukorgyár környékén lakók örülnek. Jezeri Zoltán elvtárs minden törekvése oda irányul, hogy a1 jövőben az ÉDOSZ kultiúrotthona tényleg a dolgozók otthona legyen, ahol minden szoba melegen fűtve várja a pihenni vágyó dolgozókat. Meggyőződésem, ahogy mint volt kartársat és elvtársat ismerem, a hozzáfűzött reményeket be is fogja váltani. Természetesen nekünk is segítségére kell lennünk ebben. Szegedi Béláné A Gyékényesi Községi Tanács irodájában szép díszoklevél tanúskodik arról, hogy a község az 1954. évi IV. negyedévi adóbevételi tervét kiválóan, pontosan teljesítette. Ezen a téren az idén sem akarnak lemaradni. Idei első negyedévi adótervüket eddig 45 százalékra teljesítették. Nagyon kell igyekezniük, ha továbbra is pontosak akarnak lenni és a község dolgozóinak Éva János, Mul- vai György. Kisiván János és Fekete János példáját kell követniük, akik az első negyedévi adójukat már. hiánytalanul rendezték. Az adóbevételi terv teljesítését nagymértékben akadályozzák az olyan hanyag, felelőtlen emberek, mint például Németh János kőműves, aki 2200 forint adóval van | hátralékban még tavalyról, vagy Steiger István és Financsek István, akik egyenként több mint 800 forint adóval tartoznak államunknak. 4 BÉKÉÉRT... mikor a Május 1 utca 12. számú házról beszélnek, diák- korom jut eszembe. Mint kisdiák, ebben az épületben töltöttem közel hat esztendőt. Úgy ismertem minden rejtekét, mint az ember a szülőföldjét. Sötét pincéjétől emeleti mosókonyhájáig szaladgáltunk. Megszámoltam mindkét lépcsőházában a lépcsők számát, számtalanszor körülfutottam az erkélyeket, utaltam a teherliften és csodálkozva néztem a padlásablakból a messze elterülő várost. Csak az emberekét nem ismertem, pedig ottlétem alatt mindig erre vágytam. Kitűnő alkalomnak kínálkozott a lakógyűlés. Amikor megtudtam, hogy délután 5 órakor lakógyűlés lesz a ház udvarán, lesettenkedtem én is és vártam az érkezőket. Elmúlt 5 óra, de senki sem jött. Ott volt már az előadó, is, de a folyosók üresen, az ablakok zárva maradtak. A házfelügyelő hiába kongatta a harangot, hogy hangjával megtelt az udvar, csak nem jött le senki az udvarra. A magas.földszint lakói a magasföldszinten, az emelet lakói az emeleten álltak ki az ajtó elé és hallgatták a beszédet. A második emeleten már ki se jöttek, gondolva, úgyse lát oda az előadó . .. A napokban találkoztam a há z egyik lakójával. Hegedűs Antal- néval. Elmondta, hogy azóta megváltozott a lakók magatartása. Elmesélt egy kis történetet is ... Nemrég történt, hogy béke kisgyűlésre készültek az egyik helyiségben. öt órára hirdették a gyűlést. Már éppen készülődött, korán akart menni, ő volt az előadó, amikor kopogtak az ajtón és egy kisfiú lépett be. — Néni Kérem, tessék már jönni, mert nagyon sokan vannak — állt elibe a kisfiú. Rápillantott órájára és szeme csodálkozásra tágult. Háromnegyed öt volt... Nem kérdezett senkit, nem tudakolta, hogy miért jöttek korábban, mindent megtudott a hozzászólásokból. , A gyűlés résztvevői elmondták, hogy békét akarnak. Nem akarnak mégegyszer háborút, nem akarnak fegyverropogást hallgatni, nem akarnak a sötét óvóhelyen kucorogni. A béke ügye mellett egységesen kiálltak, egységesen mondtak nemet a háborús uszítok felé. H egedűs Antalné a város egyik kongresszusi küldötte. Esténként végigjárja nemcsak a ház, hanem a szomszédos házak lakóit is, beszélget velük. Az asszonyokkal a gyermekek boldog jövőjéről, a férfiakkal pedig az építkezésekről, városunk szépüléséről. Nagyon jól tudja, hogy mennyi szenvedést hoz a háború. A második világháború alatt Budapesten tartózkodott és az ostrom borzalmait is végig szenvedte. Látta levegőbe repülni a karcsú hidakat, hallotta robbanni a bomb ákat, melyek békés «családi otthonokat tettek egyenlővé a földdel. Békeharcát akkor kezdte, amikor a sötét, dohos bunkerból előjöttek és megkezdték a romok eltakarítását. Először a IX. kerületi kórházat építették fel, iskolákat, óvodákat hoztak rendbe. Résztvevője volt az -egy tál étel« mozgalomnak. És ahogy a romok eltűntek, ahogy épült az új város, úgy vert erős gyökeret benne az a gondolat, hogy ezt a szabad hazát mindenáron meg kell védeni, itt a békének és jólétnek kell uralkodni. Most, hogy megválasztották kongresszusi küldöttnek, könnyes szemmel mondja, hogy nagyobb öröm nem érhette volna, mint hogy abban a városban tolmácsolja Kaposvár asszonyainak békeakaratát. amelyet ő is épített, amelyet szeret, mint a családját, mint a gyermekét. Buni Géza,',
