Somogyi Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-18 / 41. szám

VILÁG PROLET Áll J AI EGYESÜLJETEK Somogyi Néplap A pártoktatás helyzete a tahi járásban Asszonyoknak »■Úri muri« Lábadon MAGYAR DOLGOZOK PÁRTJA SOMOGY MEGY El BIZOTTSÁGÁN A K LAPJA XII. évfolyam, 41. szám. AKA &0 FlLLLK II szövi és a )t! r nép Illata Ma ,hét éve, hogy 1948. február 18-án Moszkvá­ban aláírták a magyar és a szovjet kormány megbí­zottai az országaink közötti kölcsönös barátsági és se­gélynyújtási egyezményt. E nap népünk életében az­óta ünnepnappá vált, melyet az évről évre hagyomá­nyosan megrendezett magyar—szovjet barátsági hó­nap megnyitásának napjával ünnepelünk. A barátsági hónap alatt országszerte ünnepi gyű­lések tartásával emlékeznek a két ország népeinek baráti szerződéskötésének napjára, s egy hónapon ke­resztül számos kulturális rendezvény keretében elő­adásokat hallgatunk a szovjet nép életéről. Ezekben a napokban a szovjet nép kiválóságai közül számosán eljönnek országunkba, felkeresik •a városok, falvak lakóit s ott személyesen adják át munkaterületük gazdag tapasztalatait. Hiba lenne azonban csak azon mérni a barátsági hónap jelentőségét, hogy hány gazdasági és kulturá­lis szakember, hány művészeti csoport és hány spor­toló érkezik hozzánk a küldöttségek tagjaiként. A barátsági hónap jelentősége ennél sokkal több, na­gyobb. Annak az évszázados barátságnak nagyszerű megnyilvánulása, amely népeinket hosszú idő óta ösz- szefűzi. A történelem tanulmányozása éles fényt vet erre a kapcsolatra, megmutatja, hogy az orosz nép mindig rokonszenvezett a magyarokkal. E rokonszenv jelentős megnyilvánulása volt a Tanácsköztársaság ideje alatt, amikor Lenin elvtárs meleg szavakkal üd­vözölte a fiatal magyar proletárhatalmat. S hiába zárta el előlünk a barátság útját a múlt fasiszta rendszere, a két nép mindig rokonszenvvel gondolt egymásra. Ékes bizonyítéka ennek az is, hogy egyedül a Szovjetunió nem ismerte el az első világháború utáni békeszerződés ránk vonatkozó ré­szét, hogy menedéket adott a fasizmus által üldözött magyar hazafiaknak s ezzel életüket mentette meg. Ugyanilyen nemes baráti gesztus volt az is, amikor barátsága újabb jeléül visszaadta az 1848-as magyar zászlókat. Ennek a régi barátságnak jelképe az 1948. feb­ruár 18-án aláírt barátsági szerződés, amely okmányba foglalta a két nép eltéphetetlen barátságát. Mi jól tudjuk, mit köszönhetünk a szovjet népnek, a szovjet államnak. Ök adták -nekünk az életet, a szabadságot, a munkásosztály hatalmát, azt, hogy népünk győzel­mesen építi a szocializmust. S ez a mindenre kiter­jedő segítség nem szűnt meg a felszabadítás tényével, hanem az eltelt tíz év alatt egyre fokozódott, s ma is szünet nélkül tart. Ennek is jelképe a ma kezdődő magyar—szovjet barátsági hónap, melynek keretében ismét alkalmunk nyílik közelebbről is megismerni a szovjet nép életét, gazdagságát, élenjáró kultúráját. Most is megrendezzük a hagyományos szovjet könyv ünnepi hetét, amikor új szovjet regények, tudományos művek jelennek meg magyar nyelven. A szovjet film ünnepi hete során új, nagyszerű szovjet filmalkotások kerülnek bemutatásra filmszínházainkban. S ezenkí­vül számos előadás keretében hallani fogunk a szovjet mezőgazdaság és kultúra legfrissebb eredményeiről, így például Kaposvárott és Marcaliban ismertetni fogják a szovjet írókongresszus anyagát. Az idei barátsági hónap különösen szívügye min­den magyar embernek, hiszen egyben történelmi év­fordulót is ünnepelünk, szabadságunk születésnapjá­nak tizedik évfordulóját is. S midőn ma, szerte a me­gyében számos ünnepség keretében köszöntjük szov­jet barátainkat, gondolatunk feléjük is száll, akik éle­tüket adták a mi szabadságunk kivívásáért, de azok felé is, akik ma is mint idősebb testvér, oltalmazóan nyújtják felénk kezüket, akik kommunizmust építő munkájukkal a mi jövőnkért, a mi békénkért is har­colnak. Tanácselnökök, tanácstitkárok, kftvessétek példánkat, lépjetek be családotokkal együtt a termelőszövetkezetekbe Hencse község tanácselnöke és tanácstitkára le­velet írt szerkesztőségünknek, hogy közöljük felhívá­sukat a kaposvári járás tanácselnökeihez, tanácstit­káraihoz. Amikor kérésüknek eleget teszünk, egyben elismeréssel köszöntjük őket, akik pártunk politikáját helyesen értékelve, beléptek a termelőszövetkezetbe. Sok sikert, jó munkát kívánunk nekik. Levelükben ezt írják: »E hó 16-án én, Horváth György hencsei tanács­elnök és Jakab Károly vb-titkár beléptünk a hencsei Itl. típusú Lenin Termelőszövetkezetbe. Felhívjuk ez alkalommal a kaposvári járás tanácselnökeit, tanács- titkárait, azokat, akik még nem léptek be termelő- szövetkezetbe, hogy kövessék példánkat. Arra is fel­hívjuk őket, győzzék meg az egyéni gazdálkodókat a szocialista nagyüzemi gazdálkodás előnyéről, járjunk elöl jó példával mi, mert csak az tud agitálni őszin­tén, aki maga is mind a két lábával a szocialista gaz­dálkodás alapján áll. HORVATH GYÖRGYf vb-elnök, Hencse, , . a Lenin TSZ tagja-x. Hu nem igyekszünk, megelőznek bennünket a baranyaiak A marcali, siófoki és fonyódi járás hátráltatja megyénket az adóbevételi terv teljesítésében Éppen azok a járások hátráltatják megyénk pénzügyi tervének tel­jesítését. amelyek mindig példamuíatóak voltak. Mi az oka ennek? — kérdezhetnénk. Talán nem ugyanazok a dolgozó parasztok lakják, múlt annakelőtte? — Itt nincs változás — kapjuk meg a választ. Talán az ön­elégültség, a babérokon való megpihenés az ok? Ez már közelebb jár az igazsághoz. Harmath, Lantos, Horváth elvtársak megelégelték az első­séggel járó dicsőséget, s most elhanyagolják az ellenőrzést, a munka jó megszervezését. Igaz. azt is lehet mondani, hogy jobban dolgoznak most a többiek, a csurgói, kaposvári nagyatádi és íabi járás pénzügyi osz­tályvezetői. De hát ott sem történt a lakosságban változás és az ősszel még ezeknek a járásoknak a vezetői mentek tapasztalatcserére a marca­liakhoz. Szégyen ide, szégyen oda, de most meg lehetne talán fordítani ezt és a marcali, fonyódi, siófoki járás pénzügyi osztályvezetői mehet­nének tapasztalatcserére a csurgói és nagyatádi járás vezetőihez. Biz­tosan hasznukra válna. Meg kell mondanunk azt is, hogy egyáltalában nem dicsekedhetünk a baranyaiak előtt eredményeinkkel. A február 16-án esedékes pénzügyi bevételi tervnél kerek 10 százalékos lemaradás van, s igen gyenge a napi emelkedés is a tervteljesítésben. Megyeszerte lazaság tapasztalható a kuiákokkal szemben, de azoknál sem alkalmazzák a törvényt, akik már hosszabb idő óta többezer forinttal tartoznak. Jellemző erre a Megyei Tanács pénzügyi osztályának jelentése, amely 61 zálogolásról számol be és ennek nyomán mindössze 2 transzferálás történt. A lemaradó járásokban azonban egyikben sem történt végrehajtás. A másik súlyos hiba, hogy egyes párt- és tanácsvezetők nem mutat­nak példát. A marcali járásban például 5 község párttitkára (Somogy- szentpálon Bán József 3558 Ft, Hársházi Sándor Nikla. 857 Ft) közel 6 ezer forint adóval tartozik az államnak, A fonyódi járásban Molnár Lajos látrányi, Máté Gyula ba’a'onmáriai párttitkár tartozik több mint 500—500 forint adóval. Nyilvánvaló, hogy példamutatásuk hiánya hátrál­tatja községük pénzügyi tervének a teljesítését. Hasonló ez a községi ta­nácselnököknél is, akik nem tudnak fellépni a kötelességmulaszJókkal szemben, amikor maguk is tartoznak az államnak. Rofrics Ferenc pa- mtiki vb-elnök 989 Ft adóval tartozik. Ha nem igyekszünk tehát, megelőznek bennünket a baranyaiak, s akkor szégyenkezhetünk az ország dolgozói előtt. Ezt pedig nem akar­juk, mint ahogy nem akarják azok a dolgozó parasztok sem, akik a versenykihívást megtették. A tanács pénzügyi szervein, az adómegbízot­takon áll, hogy a lemaradást felszámolják. Helyes az, hogy Iíomyák elvtárs, a Megyei Tanács elnökhelyettese beszámoltatja a felügyeletet ellátó járási elnökhelyetteseket és a Megyei Pártbizottság figyelmeztetése után fokozottabban ellenőrzi az adóterv teljesítését. így biztos, hogy amikor a járás vezetőit beszarna'ta: ja vagy feladatokat szab meg nekik, azok végrehajtását hatékonyabban tudja ellenőrizni. A marcali, sió­foki és fonyódi járás pénzügyi ősz tályvezetőinek he(.á(rozc(ítabb intéz/- kedéseket kell tenniük és jobban keu ellenőrizniük az adómegbízottak munkáját. Különösen a zálogolást és a transzferálást illetően, mert az mégis csak tűrhetetlen, hogy 61 zálogolásból mindössze 2 transzferálás történt. A terv teljesítésére minden lehetőség megvan, a pénzügyi szervek dolgozóin áll, hogy felszámolják a lemaradást és mé'tó versenytársak le­gyünk a Baranya megyével folytatott párosversenyben. Kuiasiah9 kát ess u hála?!.». Kutas több évem keresetül a nagy­atádi járás étemjáró községe volt az adófizetésben. A múlt év végén aEonfoen elveszátiertlték jó hírnevüket, ugyanis efhanyagoffiták az adófizetésit és sokezer foriinittol adósaik álffla- miumlkinalk. Vajon, mi az cfaa, hogy a kiutasa dofgozó parasztok emmyitne elhanya­golták 'az adófizetést? Ha megvizsgáljuk a lemaradás okát, megéűaipíttbattjuk, hogy a párt­tagok: és a tanácstagok példamuta­tása hiányzik. Igaz, vammak a községben becsü­letes dloOigozó paaaiSEitofc, akik rend­szeresem befizetik esedékes adóju­kat, mint pH. Horváth János, Varga József, Papp József, Dégrédl Ferenc, Csák András. Azonban, igen sok olyan dolgozó paraszt, tanácstag és párttag van, aki többszáz, többezer forinttal adó­sa az Országnak. Horváth József párttag majdnem 2000 forint, Kovács Kálmán párttag több mint 6000 forint adóval tarto­zik. DaCavics Lajos és Darvas István tanácstagok még tavalyi adójukat sem rendezték. Az ilyen párttagok­nak és tamécstagdkniak követői is akadnak, minit pl. Tóth József, Hor­váth Imre <göcse), díj. Németh Fe­renc. Ezek a gazdák 6—8 ezer fo­rinttal vannak hátralékban még a rnúlt évről. A pénzügyi áílandö-bizcifcíiség tag­jai ugyan élenjárnak az adófizetés­ben, páEdiamufaitásufc azonban nem elegendő, ha nem folytatnak meg­győző íéMláigasító munkáit Az áílílan- dó-bizotiság tagjai így vélekednek: »Én kifizettem az adómat, fizesse ki más is. Aztán, úgy sem tudom én rábeszélni, hogy fizessen.« Termé­szetesen ez a beszéd igen helytettten, annál is inkább, ment itudiruának Imi­vel agitálni Sokat fejlődött Kutas a felszabadulás óta. Adóba befizetett forintjaikat közvetlenül is élvezik a dolgozó parasztok. Villanyt, kultúrházat, napközioííhcnos óvodát, idény­bölcsődét, mozit kapott a falu. A nemrégiben megalakult népi együttes ruhát, klubfelszerelést kapott államunktól. Ezekkel tehetne énveHnn: és egész biz­tos, eredményes lenne agátácdójuk. A községi pártszervezet, a tanács vezetői, az áüllandó-bizotttség tagjai a törvény betartatásával baroolij'aimak a pénzügyi terv ibeljeisítéséérit, hogy községük ismét visszaszerezhesse élenjáró hímevét és jó eredménye­ikkel hozzájáruMiassamiak megyénk vállalásának ,teljesítéséhez. AZ ADÓFIZETÉSBEN ÉLENJÁRÓK: ; Község: Kastélyosdomfoó Tikos Szentbalázs Pogányszentpéter Ötvöskónyi Tótújfalu Somogybükkösd Balatonújlak Százalék: Tanácselnök: Adóügyi megbízott: 50,5 68,8 63 50 56,2 Hornicz József Horváth István Fehér Imre Sárdi József Borsodi Péter Balázs János LEMARADOK: 18,3 Moharos János 10 Kiss Ferenc 16,5 Tompos József Melső Ferenc Simon Albin Mátés János Henézi József Pusztai János Berkes Lajos Bagoly Irma Péntek, 1955. február 18. A magyar nők nagy ünnepe Farkas Mihály elvtárs az MNDSZ megyei és ke­rületi elnökeinek értekezletén a többi között a követ­kezőket mondotta: »Ebben a nagy, hazafias, imperia- lislaellenes nemzeti mozgalomban érezni kell a nők kimagasló szerepét. A magyar asszonyok tiltakozó szavának el kell hangzania nyugat felé, hogy ott is érezzék: itt egy 10 milliós nép békét akar, a békét erősíti, mert boldogan akar élni, de ha a békét ve­szélyeztetik, meg is fogja azt védeni. Remélem, hogy az MNDSZ, figyelembe véve az eddigi tapasztalato­kat, az új feladatokat, sokkal sikeresebben fog dol­gozni, mint eddig és jó munkájával biztosítani fogja azt, hogy ne csak az asszonyok megbecsülését, de az egész társadalom megbecsülését kivívja«. Tízéves a Magyar Nők Demokratikus Szövetsé­ge... 1945. február 18-án, Budapest felszabadulása után néhány nappal megalakult az MNDSZ Országos Központja, megalakulása után mindjárt beállt az új élet építőinek soraiba, mozgósította az asszonyok ez­reit a háborús sebek begyógyítására. A társadalom tá­mogatásával felkarolta az árvákat, gyűjtést indított a gyermekek, a háborúban legtöbbet szenvedett csalá­dok megsegítésére. Élelemmel, tejjel, ruhaneművel látta el a legjobban rászorulókat, s ezzel sok édes­anya gondterhelt napjait könnyítette meg. Az MNDSZ-nek kezdetben azonban sok nehézséggel kel­lett meggyűrkőznie. Sok asszon}’- idegenkedett, húzó­dozott az MNDSZ-től. 1949. augusztus 20-án törvénybe iktatta Alkotmá­nyunk: »A Magyar Népköztársaságban a nők a fér­fiakkal egyenlő jogokat élveznek«. A nők egyenjogú­ságát biztosító törvény megvalósulását azóta nap mint nap érezhetjük. Ha visszaemlékezünk a felszabadulás előtti időkre, bizony nemigen tudunk olyan példát, hogy az egyszerű parasztlányból is orvos, mérnök, ag- ronómus. technikus, a társadalom kiváló embere lett. Ma már ezrével vannak olyan asszonyok, mint Hegedűs Antalné, Boros Dezsőné, özv. Tóth Lajosné, akik egy-egy terület, üzem, vagy mint például Bö- hönyén Molnár Józsefné, Gadácsi Kárrlyné. akik az egész község bizalmát élvezik. Ma már nem egy olyan tsz-elnökünk van, mint Szente Lajosné Göllén, aki­nek szaktudása, rátermettsége elismerést vált ki a férfi dolgozókból is. A dolgozó parasztasszonyok szá­zainak mellét díszíti kermánykitüntetés, ami szintén, azt bizonyítja, hogy a nők élni tudnak az alkotmány­adta jogokkal. S hogy élni tudnak e jogokkal — ebben nagy szerepe van az MNDSZ munkájának. Az MNDSZ harcolt és harcol ma is azért, hogy falun és városban egyaránt megbecsüljék, elismerjék a nők munkáját, hogy bátran állítsák őket vezető állásba. A népjólét fokozottabb növelésének programja az MNDSZ elé is új feladatot állított. Azt, hogy segítse elő, hogy a nők megismerjék és magukénak érezzék a párt célkitűzéseit, részt vállaljanak azok megvaló­sításából. Azt, hogy jobban törődjék az MNDSZ az asszonyok ügyes-bajos dolgaival, segítsen egészség- ügyi, családvédelmi problémáik elintézésében, jogos sérelmeik orvoslásában. Ezáltal is gondtalanabbá vá­lik a nők élete, s szívesebben, nagyobb kedvvel se­gítik elő nagyszerű célkitűzéseink megvalósulását. A nők eddigi jó munkáját bizonyítja az is, hogy ma már 332 termelőszövetkezeti nődolgozó viseli a »Kiváló termelőszövetkezeti tag« jelvényt, akik há­rom éven keresztül 300 munkaegységet teljesítettek, 40 nődolgozó pedig a »Mezőgazdaság kiváló dolgozója« jelvényt nyerte el. Megyénkben 3508 MNDSZ-asz- szony tagja tsz-einknek, ezenkívül 755 községi, 56 já­rási és 14 megyei tanácstagunk van. Az MNDSZ előtt álló új feladatok elvégzéséhez adjanak további biztatást, lelkesedést Nagy Imre elv­társ szavai, melyeket Debrecenben a legutóbbi or­szággyűlésen mondott: »Az új évtized küszöbén az elmúlt tíz esztendő tapasztalataival gazdagabban, az­zal a meggyőződéssel indulunk el szabad életünk má­sodik évtizedének útján, hogy biztosan teljesedésbe mennek népünk vágyai, amelyek a béke, a szabadság, jólét világában öltenek testet. Legyünk méltó harco­sai ennek a magasztos ügynek«. Az MNDSZ akkor felel meg hivatásának, ha az asszonyokkal együtt segít a párt politikájának meg­valósításában, ha munkájával hozzájárul, hogy a nők százezrei váljanak a magasztos ügy méltó harcosaivá. Somogvsárd község vezetői vizet prédikálnak, miközben bort isznak Somogysárdon még mindig sok azoknak a terme­lőknek a száma, akik hátralékban vannak, adósaik múltévi beadásukkal államunknak. Hiányzik a köz­ségben a vezetők példamutatása, s ez igen hozzájárul a lemaradáshoz. Szerencsés Vendel elvtárs, a községi tanács elnöke 1 mázsa kukoricával, napraforgóval, burgonyával tartozik. A tanácstitkár elvtárs szülei ugyancsak a hátralékosok között vannak: 108 kg vá­gómarhával, 34 kg babbal, 33 kg kukoricával, 32 kg napraforgóval és 104 liter borral tartoznak. A veze­tők nemtörődömségét látva sok dolgozó paraszt is igyekezett halasztani a beadási kötelezettség teljesí­tését. A község becsületesen teljesítő dolgozó paraszt­jai jogosan megkövetelik, hogy a törvény betartása a község vezetőire is épp úgy vonatkozzék, mint a dolgozó parasztokra. Hogyan akarnak a kötelesség­teljesítésre mozgósítani a község vezetői, ha ők ma­guk 1 nem tartják be a törvényt? A magyar ember az ilyesmire azt mondja: vizet prédikálnak, miközben bort isznak. A somogysárdi tanács vezetői szívleljék meg végre a bírálatot és tartsák elsőrendű kötelessé­güknek a példamutatást.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom