Somogyi Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-02 / 27. szám

Szerda, 1955. február 2. SOMOGYI NÉPLAP 3 Üzemeink jelentése a felszabadulási verseny állásáról PATYOLAT: Bánfai József kelmefestő 200 százaléka A. Kaposvári Patyolat Vállalatnál a munkaverseny élenjárói között ta­lálkozunk Bánfai József kelmefestő nevével, akinek a teljesítménye ja­nuárban meghaladta a 200 százalé­kot. Jó munkával vívta ki magas szá­zalékát (a 184-et) Borbás János kel­OOOCICIOCXXXXlOOOCXXJCXjOCJCXXXWOOOOOOOOOOOOCXJOOOCOCXXOO» százalék körül teljesítették tervüket. A felszabadulási munkaver­seny üzemeinkben máris szép eredményeket hozott. A dolgozók egy emberként vallják: e ver­senyben lemaradni szégyen, s így szinte egyik napról a másikra változnak, emelkednek a teljesít­ményszázalékok, újabb és újabb munkásikerekröl adhatnak szá­mot. Sőt akadt olyan dolgozó is, aki ezt az eredményt megkétszerezte. Hor­váth Józsefnek január 29-én 425 szá­zalék volt az átlagos teljesítménye. 1 A forgácsoló műhely dolgozóinak sem kell szégyenkezniük, itt is van­nak olyan dolgozók, akik szép ered­ményeket. értek el, pl. Horváth László, Pató László esztergályosok. mefestő is. Balogh Ádám és Engl Já (jjooopoccoooooococoaoooocxxjooooooooaoooooooooooooűr nos, a gépház dolgozói a felszabadu­lási verseny első szakaszában beve- !atokat és üzemeket. Az Egyesülés zetett újításukkal gazdaságosabbá, d^ozói igyekeznek is megállni a egyenletesebbé tették a gőzszolgálta- sarat- Január 20-án már azt jelen­tést és ezzel jelentősen hozzájárultak tették, hogy havi^ tervüket befejeztek, ahhoz, hogy vállalatuk január 20-ig 114 százalékra teljesítette havi tér- VASKOMBINÁT: vét. Horváth József 425 százalék FINOMMECHANIKA: Gáspár Ferenc 365 százalék A hónap második dekádjában ki­emelkedő teljesítmények születtek a Finommechanikai és Gépjavító Vál­lalatnál is. Az órás részlegnél meg kell említeni Lutyinkó Iván 238 szá­zalékos kiváló eredményét, a csi­szoló és nikkelező részlegnél Gáspár Ferencet, aki a második dekádban A Vaskombinát dolgozói különösen 365 százalékos eredményt ért el. De jó eredményekről adhatnak számot, Zságer József, Gertner Lajos és ha a hónap utolsó napjainak érté- László is kiváló eredményeket értek dolgozói április 4 tiszteletére nemrég kelését nézzük. Az öntöde dolgozói el a felszabadulási verseny eddigi versenyre hívták a helyiipari válla- közül legtöbben átlagosan 180—200 szakaszában. A TANÁCSI BANYA- ÉS ÉPÍTŐIPARI ES Megkezdte működését a Tabi és a Marcali Gépállomás talajlaboratóriuma is Megyénkben eddig csak a Nagyatádi Gépállomá­son működött talajlaboratórium, amely eddig is igen sok segítséget adott a termelőszövetkezeteknek és egyénileg dolgozó parasztoknak. Február 1-én a Tabi Gépállomásra is megérkezett a felszerelés és közel 10 termelőszövetkezetből küldtek be tavaszi vetőmagból mintákat, hogy megállapítsál: annak csíraképességét. A Marcali Gépállomáson ugyancsak február 1-én látott munkához Lőrincz István agronómus, hogy a •somogyszentpáli Béke, a kürtöspusztai Latinka és még több tsz által beküldött tavaszi vetőmagok csíraképes- ■ségé-t megvizsgálja. Több egyénileg dolgozó paraszt is érdeklődött már a laboratóriumnál s általános meg­elégedést keltett a gazdák körében az új laboratóriu­mok megalakulása, mert nem kell Kaposvárra utaz-» ugatni, közelben meggyőződhetnek vetőmagjaik minősé­géről. A két új állomás egyelőre csak vetőmagvizsgálat­tal foglalkozik, később megfelelő szakemberek irányí­tásával talajvizsgálatot is végez a termelőszövetkeze­tek és egyéni gazdák részére. H hapospulai parasztok a gyakorlatban Is mázzák az ezüstkalászos tanfolyamon tanultakat Kapospula község dolgozó parasztjai a megye leg­jobb állattenyésztői közé tartoznak. Az ezüstkalászos gazdatanfolyamok megindulása előtt kérelemmel for- j dúltak a Megyei Tanácshoz, hogy engedélyezzen szá­mukra is egy állattenyésztő tanfolyamot, hogy az ott tanultakat a Kaposvölgye állattenyésztése fellendíté­sére fordíthassák. Kérelmüknek eleget is tettek. Mik­lósi László, a ve’tőmagfelügyelőség vezetője személyé­ben megfelelő szakembert is' kaptak a tanfolyam veze­tésére. Több mint 30 gazda azóta szorgalmasan láto­gatja a téli iskolát és az ott tanultakat gyakorlatban is megvalósítják. A legutóbbi előadáson gyakorlati bemutatóra ke­rült sor Nagy Gyula dolgozó paraszt istállójában. Itt bemutatták a tőgymasszázst, a helyes fejést, takarmá­nyozást. Az eredmény meglepő volt, mert egy literrel több tejet adott, a gazda tehene.«A fejés utáni utócse- pegtetés is azt eredményezte, hogy fél literrel több tej került a kannába. Ezt a gyakorlati próbát másutt is bemutatták és a tanfolyam hallgatói egyöntetűen el­határozták, hogy bevezetik a napi háromszori fejést, a szakszerű takarmányozást, hogy minél több tejet tud­janak piacra szállítani és Kaposvölgye állattenyészté­sének fellendítéséhez is hozzájárulhassanak. [ Dr. ZSOLDOS SÁNDOR | Tegnap hajnalban egy nem sokat ígérőén és mégis céljához el­érkezett élet szikrája húnyt ki. Megszűnt dobogni a szív, amely kicsi gyermekségétől kezdve a Győr megyei Pér községben is már pajtá­saiért dobolt szaporán. A falusi tanító gyermekének nagy vágyai voltak, egészségét, életét embertársai szolgálatába akarta állítani, orvos akart lenni •. S amikor elérte célját, kezében volt az orvosi diploma, mindjárt a legnehezebb posztot választotta, mentqorvos lett. 1944-től a mi megyénk orvosa. Niklán, egy község apraja-nagy- ja egészségének éber őre volt. Gondolatai, tervei azonban messze szálltak, a falucska határán túlra. Világosan látta: több orvosi segít­ségre, szakorvosokra lenne szükség. Államunk megadta a lehető­séget Zsoldos Sándornak tervei megvalósításához. A felszabadulás utáni napokban Marcaliba került tisztiorvosnak. Itt a nehéz körül­mények között is kibontakozott kiváló szervezőképessége, s hihe­tetlen munkabírása nagyszerű eredményeket hozott. Az országban elsőnek megszervezte a falvakat járó szakorvosi szűrő-brigádot, me­lyet azóta országszerte sikerrel alkalmaznak. Munkája elismerése­ként 1949-ben azok közé a kevesek közé került, akik orvos létükre élmunkás kitüntetést kaptak. Pártunk, államunk figyelemmel kí­sérte munkáját, s még ez évben Kaposvárra került mint megyei tisztifőorvos. Az ő vezetésével lett többízben is megyénk egészség­ügye az ország legjobbja. Nem fér- e rövid sorokba somogyi működé­sének ismertetése. Érdemei azonban nagyok. Ez tette alkalmassá őt arra, hogy pártunk, kormányunk olyan magas funkcióba emelje, melyet a múltban egy falusi orvos elképzelni sem tudott volna ma­gának. 1953. áprilisában egészségügyi miniszter lett. S most a könyörtelen halál 48 éves korában, rövid szenvedés után elragadta. Nehéz szavakat találnunk búcsúztatására. Volt be­tegei, Nikla, Marcali, a marcali járás, de egész Somogy megye szí­vébe zárta őt, a fáradhatatlan szervezőt, a hihetetlen mujnkabírású orvost, elvtársat, barátot. Megyénk orvosai, egészségügyi dolgozói azzal a gondolattal kísérik el utolsó útjára, hogy az ő élete, munká­ja, emberszeretete, igazságossága példa marad előttük, s mindazok előtt, akik ismerték, szerették őt. 4 mezőgazdaságban is nagy segítség a jó szakkőnyv A júliusi kormányprogram me­zőgazdaságfejlesztési határozata azt is előírja, hogy korszerű, tudo­mányosan megalapozott szakkony- vekkel segítsük dolgozó parasztsá­gunkat a magasabb terméshozam, a fejletteb állattenyésztés elérése érdekében. A földművesszövetke­zetek tudatában vannak, hugy a kormányprogram órájuk bízta azt a feladatot, hogy a szakkönyveket minél szélesebb körben elterjesz- szék a dolgozó parasztság között. A földművesszövetkezetek bolt­jaiban február 1-től 28-ig mező- gazdasági szakkönyvvásárok lesz­nek. A vásárokon kapható művek I műve­az agrotechnika alkalmazásával el­ért eredményekről és az élenjáró termelők tapasztalatairól számol­nak be dolgozó parasztságunknak. Megkaphatok a tapasztalatok­ban gazdag szovjet, a hazánkban és a népi demokráciákban kiadott szakirodalom termékei, mint pl. Jermilov: A növény és a fény, Tyjimirjazov: Növény élete, Gyu­lai István: Kettős termesztés, Seildmayer Kurt: Cukorrépater- mesztés, Afdonyin: Uj műtrágyá­zás! módszerek, Szigeti István: Általános állattenyésztés, Örösi Pál Zoltán: Kis méhészkönyv c­délután ennél a kijelentésnél. Ismételjük csak meg az utolsó szavakat: »A dol­gozókat befolyásolták a kommunis­ták«. Felvetődik bennünk a kérdés: vajon Buzsáki elvtárs szerint kire hallgassanak a felsőmocsoládi dol­gozók, ha nem a pártra, kiktől vár­janak segítséget, ha nem a kommu­nistáktól? Melyik megoldás helye­sebb: körömszakadtáig védeni egy kétségtelenül bomlasztó, romboló munkát végző kulákot, vagy a párt­tagok, a pártszervezet összefogásával leleplezni egy olyan embert, aki el­lensége a népnek, kárt okozója az állami gazdaságnak? Jó lenne tudni, hogy a gazdaság vezetői melyik meg­oldást választanák... Hosszú vita következett. Érdekes hogy Buzsáki elvtárs Szigeti minden tettére azzal válaszolt: a dolgozókat is meg kellene ám nézni, azok a hi­básak, s most gyűlölködésük odáig fajult, hogy minden erővel bosszút akarnak állni Szigeti Jánoson. Meg­említettük azokat az érveket, me­lyek kétséget kizáróan a dolgozók mellett szólnak, de mindenre kap­junk »megfelelő« magyarázatot. Szi­geti azért káromkodik, azért szidja a dolgozókat, mert ideges; a lucerna­kazal nem rothadt el egészen, csak félig; a szénát nem vitte el a víz, •csak szétmosta; nem 40 hold cukor­répa maradt megműveletlenül, csak 20; a dolgozók bérét nem Szigeti, ha­nem a volt bérelszámoló rövidítette meg. Egyszóval, ha először Vitya-pusz- téra jövünk, azzal a meggyőződéssel ' kellett volna távoznunk, hogy Szigeti János nem is kulák; igaz, hogy va­lamikor ispán volt, de becsületes, jó ember, aki káromkodik ugyan és durva, de sohasem ártott senkinek. Buzsáki elvtárs csaknem minden mondatába beleszőtte, hogy semmi köze Szigetihez, távol áll tőle, hogy védje őt, de... és jöttek az ellen­érvek. Ha figyelemmel kísérjük a további párbeszédet, megjegyzés nél­kül is meggyőződhetünk a valóság­ról. Feltettük a kérdést: — Állapítsuk meg végre: Szigeti János kulák vagy sem? A válasz meglepő volt: — 18 hold földje volt Szigetinek és kuláknak nyilvánították. De később rájöttek, hogy nem egészen így van, s törölték a listáról. Erről írásom is van, a tanács küldte. — Szeretnénk megnézni ezt az igazolást. Buzsáki elvtárs keresgélni kezdett, majd hosszas, hiábavaló kutatás után megjegyezte: valószínűleg a főköny­velő elvtársnál van, aki jelenleg Bu­dapesten tartózkodik. — Nem baj, majd felhívjuk tele­fonon a tanácsot. — Most nem lehet ám telefonálni — volt a következő' kifogás — át van kapcsolva a másik irodába. Most már tudtuk, hogy mi a való­ság. Mégis megkérdeztük a tanácsot, s a titkár elvtárs így válaszolt: Szigeti János a kuláklistán szerepel, s a tanács felhívta a gazdaság veze­tőinek figyelmét, hogy mint osztály­idegent távolítsák el a gazdaságtól Buzsáki elvtárs ezek után melyik fél véleményének adna hitelt, a dolgo­zók, avagy a gazdaság vezetői véle­ményének? A telefonbeszélgetés után termé­szetesen megváltozott a hangulat és Buzsáki elvtárs igyekezett bebizonyí­tani, hogy nem ragaszkodik Szigeti­hez, csak a szükség kényszeríti ar­ra, hogy alkalmazza, mert nincs megfelelő szakember, aki elvégezné munkáját. Sajnáljuk;, hogy Adrián főagronómussal nem találkoztunk, talán ő is tudott volna felvilágosítást adni. Igaz, hogy a dolgozók állítása szerint »nem valami szavahihető« ember, hisz mikor könnyelmű ígére­tének teljesítésére kérték a dolgo­zók, így válaszolt: »Egy se rendes ember, aki öt percnél tovább állja a szavát«. S hogy mennyire szívén viseli Szigeti János ügyét, azt leg­jobban bizonyítja, amit Deák elvtárs az ügy kivizsgálására vonatkozó ké­résére felelt: »Ne nagyon bolygassa ezt a dolgot, mart maga is bajba ke­rülhet«. Ezek szerint nem egy emberen múlik az, hogy Szigeti János tovább­ra is garázdálkodik a gazdaságban. Tudjuk, hogy Adrián elvtárs megle­hetősen jó kapcsolatokat épített ki a felsőbb szervekkel, de ez sem bizto­síték arra, hogy a végletekig takar­gathassa saját és a gazdaság hibáit, a befurakodott kulák ügyét. Miért tűrik az osztályellenség garázdálkodását ? Végére értünk a vizsgálódásnak. A tapasztaltak, a dolgozók panaszai, az igazgató kitérő válasza meggyőzött bennünket arról, hogy Deák elvtárs és a felsőmocsoládi pártszervezet panasza jogos volt. De ez a megálla­pítás magában véve kevés ahhoz, hogy orvosoljuk a felsőmocsoládiak sérelmét. Feltétlenül beszélnünk kell a felelősség kérdéséről is. Vajon, miért takargatják oly nagy buzga­lommal Szigeti János ügyét? Mi az oka annak, hogy még mindig alkal­mazzák, nélkülözhetetlenhek tartják munkáját? Kulákot, a nép ellensé­gét, a múlt rendszer földesurainak hű kiszolgálóját támogatni, segíteni — a párt célkitűzéseivel, a dolgozó nép érdekeivel ellenkező cselekedet! S ezért valaki felelős! Felelős a gaz­daság vezetősége, de felelős a felső­mocsoládi pártszervezet is, mely eny- nyi ideig hagyta és tűrte, hogy Szi­geti János kárt okozzon népgazdasá­gunknak. Felhívjuk a vezetők figyelmét ar­ra. hogy amíg Szigeti János a gaz­daságban van, nem tudják megszi­lárdítani a munkafegyelmet, nem tudjál: maguk mellé állítani a gaz­daság dolgozóit. És a vezetőség is seperjen egy kicsit a saját portáján. Ha párthoz hű kommunistának ér­zik magukat és felelősséget éreznek munkájuk iránt, élvezik a dolgo- :ó nép bizalmát, mellyel a gazdaság élére kerültek, akkor éljenek és dol­gozzanak úgy, ahogy pártunk meg- 1 követeli a kommunistáktól. Azt is tudomásul kell venniük: az osztály­harc nem szűnt meg. A kommunis­táknak éberen kell őrködniük és le kell leplezniük a Szigeti-féle kulá- kokat, akik akadályokat igyekeznek gördíteni a szocializmus építése út­jába. Jávori Béla. Kedves, zenés vasárnap 1/ an városunknak egy nagyon szép terme, a Zeneiskola Bartók- ' terme, honnan talán egy percre sem távozik a muzsika hangja. Ha befejezték a zenei ismeretterjesztő előadást, megkezdi próbáját a ka­maraegyüttes. Mikor az énekkar végzett próbájával, rázendít a hatvan­tagú újjászervezett szimfonikus zenekar, mely többesztendős szünet után nagyszerű művészi műsorral mutatkozik be február folyamán Kaposvár zenekedvelőinek. Igazán örvendetes zenei életünk lüktető fejlődése! Vasárnap délután az »utánpótlás« muzsikált. Fülledt izgalom ülte meg az elegánsan kifestett Bart ók-termet. A Zeneiskola harmadik nö­vendékhangversenyét rendezte. A végeláthatatlan műsor 65 számot jelzett: 31 hegedűs, 49 zongo­rista meg egy gordonkás mutogatta éles és kevésbé éles oroszlánkörmeit. 81 nyugodt gyermek és körülbelül 250 izgatott szülő és nagyszülő szere­pelt e zenés vasárnap délutánon. A gyerekek szereplése volt az élvezete­sebb rész, a szülőké az érdekesebb. Elsőnek Kende Renáta pici ujjacskái alatt szólalt meg a hegedű, aztán gördülékeny, friss egymásutánban pergett a műsor. Bach, Beetho­ven, Mozart, Haydn, Lully, Csajkovszkij, Grecsanyikov, Bartók, Kodály, Schubert és más nagy mesterek apróbb alkotásait hallgattuk órákon át. Bizony örvendett muzsikus szívünk, mikor felfigyelhettünk néhány nagy­szerű tehetségre. Sokat ígérő zongoristának indul Lelkes István. A he­gedűsök közül Darvas Károly és Sántha Ferenc mutatkozott be nagy­szerűen. A zongoristák közül tehetségesnek mutatkozott még Bellyei Árpád, Molnár Zsuzsa, Kaszti Irén, Decsi Edit. Gondos felkészültséggel szerepelt: Völgyi László, Karvaly Ildikó, Molnár Mária, Neményi Márta, Szeiler Mária, Horváth Iván, Verebes Györgyi, Verebes Ilona, Kővári László, Ékes Anna, Kanyar Éva. Szépen hegedűit Krum Gyula, Szirányi László, Kovács Rezső, Horváth Kálmán, Véghy Erzsébet, Lengyel Zol­tán, Tihanyi Valéria. A tárgyilagosság kedvéért megemlítjük, hogy akadt a műsorban né­hány »hamisjáiékós« is, főleg a hegedűsök között. Az is előfordult, hogy egyik-másik hegedűs kihívás nélkül is versenybe lépett kísérő zongoris­tájával és úgy elhagyta, hogy az csak úgy bámult utána. A. végén azonban találkoztak: együtt hajoltak meg a' tapsoló közönség előtt. Az egyik trió tagja a raegilletődöttségtől elfelejtett meghajolni A trió prímása harsány hangon, de zavartalan nyugalommal figyelmeztette: »Hajolj meg!« A ze­nei fegyelem körül tehát nincs hiba. i Igazán szórakoztató, derűs délután volt. Mégis néhány papa, ma- ■* ma izgalmában kékre rágta ajkát. A tanár úr sápadtan töröl- gette izzadt homlokát. Az orvos, aki egyébként a halálos műtét közben is nyugodt, most izgatottadban bülegtette ujjaival a levegőben a meló­diát. mint kislánya a pódiumon. A szerepléshez szokott előadóművész is mintha izgatottabb lett volna, amikor leánya muzsikált, mint saját maga szerepléseikor. Egy őszhajú nagymama mint a metronóm, úgy ütötte a ritmust, amikor kisunokája hegedűit. Még egy elbátortalanodott katonát is észrevettem, amikor a kis »művésznő« a pódiumra lépett. Az egyik papa, mikor fia vonója egy pillanatra megtorpant, hangos »no« kiáltás­sal akkorát lökött kezével a levegőbe, hogy a szomszédja majdnem le­esett a székről. De jól jött ez; a kis »segítség«, a gyerek tovább játszott. A derűs, kedves hangverseny általában nagyon tetszett a jelenlévők­nek. Ha nem tévedtem megfigyeléseimben, minden hallgatónak a saját fia, leánya és unokája tetszett a legjobban. JMem szabad megfeledkeznünk a műsor egyetlen gordonkásáról, 1 aki igazán szépen, kristálytisztán intonálta Schubert Bölcső­dalát. Mondhatnám, majdnem, ö tetszett nekem a legjobban. Persze ez teljesen független attól, hogy ő az én leányom. Elvégre Ifivel szemben le­gyen tárgyilagos a kritikus, ha nem, a saját leányával? KELLNER BELA.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom