Somogyi Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-12 / 36. szám
A világsajtó a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ülésszakának munkájáról VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap Dunántúl egyik legszebb iskolájában Egész heti rádióműsor MAGYAR DOLGOZOK PARTJA SOMOGYMEGY El BIZOTTSÁGÁNAK XII. évfolyam, 36. szám. AHA át> ttl.LbM Szombat, 1955. február ÍZ. A felszabadulási verseny hírei Csaknem 333 százalékra tel esítetfe januári tervét a Baromfifeldolgozó Az adóíizetéshen élenjárók: A BarembfeMolgozó VálDaflat igazgatója, Budai Igmácné eflvtársinő teleionjelenitése hírt ad arról, hogy vájfoliaituik januári tervteijesítiésérudk. eredménye 332,7 százaiiák. E kiemetr kedő teljesítmény eléréséhc(z tag- Magyab'brésat a rendkívül1 jó anyagellátás járult hozzá, nem utoteó sorban pedig a imimkásck, munikásnők szíwel-íéleíkkeil tefljes igyekezete. A baromfi-részleg decemberiben még csak 70—75 százalékos minőségi eredményt tudatit elérni,, ebben, a hó- mafpban. azonban mar a beértezetit baromfiimennyiség 88 seázafiékáWol- gozták fel első osztályú áruként. Balázs János, a tojás-részleg vezetője és Nadrai Jánosáé, a baromfi-részleg vezetője jólszerve- zetten. zökkenésmeintesen irányítják a munkái. A sztahanovisitáic ez alkalommal •ts motorjai a versenynek. Farkas Imrémé példáiul a kcpaszitésnél döb- goziik, 149 százalékot ér el. Társa;: Baffi Istvánaié, Sörös Józsetfné fej-tfej mellett haliadnak utána, s hc«seú lidő óta 45—50 .százalékkal teljesítik túl normájukat. A lámpázást végzi Ká)s- iván Imrémé sztohanovjsiLia és Dávid Istvánná okleveles sztahanovista áis. A verseny első hónapjában! mindketten 200 százalékom feliül termettek. Vég Irén neve szintén a üieigjctobak közé kívánkozik, ugyanígy Simon Ilona ifjúmunkásé ás. Simon elvtársnő nemcsak a termelésben példamutató, hanem a DISZ-szervezetnek is egyik leg- agilisabb, leglelkesebb tagja, akire minden köriiiméinyek között számítani lehet. A tojáscsomagolás sok (hozzáértést és figyelmet követelő munka, de Bu- zsékimé elvfársniő itt ás sztahanovistához méltóan végzi feladatéit. Ra- dax Ferenc és Büssi Gyula a Qádiar- készítéshez vannak beosztva. Mámd- ketten becsülettieil tesznek eleget április 4-i felajánlásaiknak, s meglbíz- haitó, jó munkával 122, idelive 142 százalékos eredményt érnek el. Mimit Budáimé elvtársnő mondja — -a Baromfifeldolgozó Vállalat január havi tenvteljesítése kto. 2 400 000 forint. Község: Százalék: Tanácselnök: Pénzű, megbízott: Szabás 55,4 Kovács János Szabó Sándor Balatonföldvár 62.2 Szabó Gizella Békéi Gyula Somogycsicsó 52,8 Koszorú Lajosné Ádám József Rinyaújlak 42.4 Egyed Imre Murai Lajos Csömend 39 Molnár Ferenc Lévai József Lemaradók: Somogytamóca . 8,6 Szubotics József Kolics József Somogy szentpál 5,8 Bences István Cserti József Somogytúr 11,9 Túri Ferenc Gál László A Csurgói KTSZ dolgozói is büszkék lehetnek januári eredményükre Havi tervüket 131 százalékra j A jó munkaversenymozgalom teljesítették. Amellett, hogy tér- ’ mellett a ktsz-ben élénk kultúr- ven felül 210 férfiinget, 134 alsó- élet is folyik. A szövetkezet énekruhát, 20 darab gyermekalsót, 269 kara a járási kultúrotthonavatás- lánykaruhát, 238 férfikabátot, a! ra készül. Ezenkívül a szövetke- cipész-részleg pedig 68 pár férfi- zet dolgozói Csurgó felszabadulása cipőt és 28 pár nőit készített, s jó- évfordulójának ünnepére divatbe- minőségű munkát is végeztek a ! mutatót terveznek, múlt hónapban. A felszabadulási Arról sem feledkeznek meg a mu/nkaverseny alatt a pontver- ktsz dolgozói, hogy versenytársu- senyben részlegenként az első kát, a Barcsi Vegyesipari KTSZ-t lett: női szabóknál Csordás 1st- a felszabadulási versenyben megvárnád, a férfiszabóknál Hoííer előzzék. A párosversenyben a Zoltán, a cipész-részlegnél pedig csurgóiak szeretnének győztesek Horváth Aladár. i lenni. SZÁNTANAK A NAGYATÁDI TRAKTOROSOK Úgy látszik, merev az esztendőnek évszakokra való beosztása. Az időjárás sehogysem akar a naptárhoz igazodni. „Igazság szerint“ még jól benne járunk a télben, de az idő korán tavaszra fordult. Már a múlt hónap vegén, de különösen február eddigi napjaiban be-benépesedett a falvak határa. A gazdálkodó emberek napról napra lesték, várták, mikor vághatják a földbe ekéjüket. A tsz- tagok is egyre-másra sürgették a traktorosokat: itt a jó idő, gyerünk szántani! A Nagyatádi Gépállomás traktorvezetőit nem is érte váratlanul ez a hívó szó, hiszen már január 21-én végeztek a téli gépjavítással. Azóta aztán 22 erőgépük kivonult a területre, s amelyek már dolgoztak, azok mintegy I 80 normálholdnyi talai munkát vé- j geztek. Dani Géza Mezőcsokonyán, 1 Dani János pedig a nagyatádi j Dózsa TSZ-ben forgatja a talajt j szőlő alá. Nemcsak ők, hanem a j többi traktoros is jó eredményt ! ért el eddig, mert jól kijavították I a télen gépeiket. SZERETNÉK SZÁNTANI Szeretnék szántani... — és tovább nem idézem az ismert nótát, mert nem ökrösfogatról, hanem — traktorról van szó. De menjünk csak sorjában. Az elmúlt ősszel a so- mogyjádi Augusztus 20 TSZ-nek jó pár holdja szántatlan maradt. Hétfőn aztán megindullak a traktorok. Kakuk Imre és Szabó János hozzákezdtek a szántáshoz a Kaposvári Gépállomás erőgépeivel. Egymásnak ugyan nem mondták, de mindegyikük azzal a belső érzéssel fogta meg a kormánykereket: »no, komám, lássuk, melyikünk tesz ki jobban magáért-«. (Szóval titkon versenyeztek.) Szabó elvtársnak nagy volt a bizodalma traktorában. Hiszen olyan szép ez a gép külsőleg — gyönyörködött traktorában. Biztosra vette, hogy a gép »belseje« is megújhodott. Néhány napi munka után azonban keserűen csalódott: tönkrement egy csapágy, s megállt az egész tudomány — illetve a traktor. Bosszankodott is Szabó elvtárs emiatt eleget. És Kakuk elvtárs traktora? Az is éppen úgy járt csütörtökön este. Hiába üzent be másnap reggel a gépállomásra, csapágyat azonban péntek délután 4 óráig nem kapott. Pénteken délelőtt ugyan — az előző éjszakai eső miatt nem lehetett szántani, de délután Szabó elvtárs már szánthatott. Kakuk elvtárs pedig, ám nem volt nótás kedvébem, mégis a szétszedett traktora mellett állva rázendített az ismerős nótára: »Szeretnék szántani...« — de az is lehet, hogy mást énekelt, vagy mondott... — kj — ff az ...de eiihez jö munka is kell Azt mondják a régi öregeik, ha februárban dörög és villámíiiik, akkor bőséges termés lesz alhbam az esztendőben. Hát most februárban dör- göét is, viBámMjt is, ráadásul az idő is íiaviasziias. A mezőgazdaság dolgozói azonban, azt is tudják, hogy a jó idő önmagában nem eilíég a bő terméshez, hanem aannaik fettéteilieivt jó munkával kell megteremteni. S aki szorgalmas, és bő termést alkar, az nem is késlekedők. Az őszi vetéseket fejtrágyázzák A somogyvári Szabadság TSZ tagjai gondos gazdák, túl akarják teljesíteni búzavetési tervüket, ezért felültrágyázzák. 10 holdon már elvégezték ezt a munkát: nitrogénműtrágyával felül trágyázták búzájukat, hogy gyorsabban fejlődjék. A fonyódi járás többi községei példát vehetnek a somogy- váriaktól. Somogytúron Istvándi József egyéni gazda már egy hold tavaszi árpáját elvetette. Sőt már 4 hold mákot földbetettek a so- mogytúri gazdák. Melegágyat készítenek a Kaposvári Állami Gazdaság kertészei A Kaposvári Állami Gazdaság határa is zajos már a traktorok dübörgésétől. Még| nem volt meg a szemle a gépállomáson, de a gépjavítást befejezték és a traktorok kivonultak a földekre. Már több mint 5-0 holdat felszántottak. Két műszakban dolgoznak a traktoristák, hogy mielőbb elvessék a zabot és a tavaszi árpát. A kertészetben szintén szorgalmas munka folyik. A földet készítik a vetemé- nyek alá. Melegágyat építenek, s abba ültetik a magvakat, hogy mielőbb palántát nyerjenek. A korai saláta- és a karalábépalántákat pedig már pikérozzák, hogy ezekből minél előbb vihessenek a piacra. Mire e sorok megjelennek, Nagy- atádon már javában folyik az örömteli készülődés. Díszítik a Fonalgyár nagytermét, próbálnak a kultúrosok, recseg-ropog a mikrofon, és csörrennek a tányérok, poharak, melyek egy nap múlva majd az ünnepi asztalra kerülnek. Készülnek a füzérek és feliratok, hirdetve, hogy ismét élüzem lett ez a kis gyár. Mert ezért van mindez a lázas sürgés-forgás ... Negyedik negyedévi jó munkájuk jutalmaként veszik át majd vasárnap a kitüntető élüzem címet és jelvényt a gyár dolgozói. Méltán büszkék lehetnek erre mindannyian, annál is inkább, mivel az előző negyedévben szintén birtokosai voltak ennek. Azóta nem történt semmi különösebb változás, »csak éppen tovább folytatták a jó munkát«. De mintha túl egyszerűen hangzana ez így: »Csak tovább folytattuk a jó munkát«. Igen szerény emberek a fonalgyárbeliek, ezért hát mondjuk. el mi helyettük, hogyan dolgoznak, mint élnek üzemük tiszta, fehér falai között. JYTézzünk először néhány számadatot. Kovács Ferencné elvtársnőtől, a kedves, fiatal és rendkívül precíz munkaügyi előadótól tudjuk meg, hogy az előző negyedév alatt nemcsak túlteljesítették tervüket, hanem minőségük is oly kifogástalan volt, hogy egyetlen panasz sem hangzott el ellene. Ez idő alatt például kötbért sem fizettek, annál több dicséretet és elismerést kaptak szép eredményükért. Az igazi nagy verseny — mint mondja — január hónapban bontakozott ki, amikor a. dolgozók bejelentették csatlakozásukat a Rákosi Mátyás Művek versenyfelhívásához. Szakszervezeti bizalmiak, pártfunkcionáriusok s a gyár vezetői előzőleg már sokat beszélgettek munkatársaikkal e verMint a szemük fényét, úgy őrzik gyáruk becsületét... / seny jelentőségéről, felszabadulásunk közelgő nagy ünnepéről, s a munkások hálás szívéből egyre több értékes, megfontolt felajánlás született. Külön-külön papírra jegyezték fel, hogy mivel akarják köszönteni április 4-ét s aláírásukkal pecsételték meg ígéretüket. A festők például azt fogadták meg: úgy vigyáznak az anyagfestésre, a színek keverésére, hogy azok minden esetben jól sikerüljenek és ne kelljen nekik returpartit, azaz átfestést csinálni. Jól tudták, mennyi felesleges kiadást, milyen sok festéket, lúgot takarítanak meg ezzel. Az udvari munkások azt ajánlották fel: úgy biztosítják mind az érkező, mind az elmenő vagonok berakását, hogy a verseny ideje alatt egyetlen egyszer se kelljen miattuk a vállalatnak fekbért fizetnie. De ezen túlmenően azt is megígérték, hogy a rakodóhely, valamint a széntelep környékét nagy rendben fogják tartani, s vigyáznak az udvar tisztaságára, hogy az mindig szép, rendes legyen. Becsületükre válik, hogy szavuknak helyt álltak, mert január hónapban nem is fizetett a gyár egyetlen fillér fekbért sem. Az egyébként is mindig szép és barátságos külsejű üzem pedig most valósággal ragyog a tisztaságtól. Akár az udvar gondozott járdáin lépked az ember, akár bent a jó levegőjű, napfényes és világos teremben, ahol nyugodtan dolgozó, kedves, ápolt asszonyokkal és fiatal lányokkal beszélhet — mindenhová az az érzés kíséri, hogy öröm, nagy öröm lehet itt dolgozni. e kicsit elkalandoztunk — térjünk csak vissza a felajánlásokhoz. A vaskos papírkötet azt mutatja, hogy a felajánlások legnagyobb réDÉ sze nem a százalékok hatalmas emelésére irányult, hanem a minőség javítására, a szilárd fegyelem kialakítására és az önköltség csökkentésére. Mindhárom téren szép eredményt értek el január hónapban. Büszkén újságolják, hogy például egyetlen igazolatlan hiányzójuk, egyetlen ké- sőnjövőjük sem volt ezekben a hetekben. Ami a százalékokat illeti, ott is történt jelentős változás. Erősen megfogadták annakidején, hogy a 100 százalékon alul dolgozók számát április 4-ig 29 százalékról 10 százalékra csökkentik. (Jelenleg 26 százaléknál tartanak már.) Ennek érdekében az új és fiatal munkásnők mellé munkamódszerátadót állítottak be. Horváth Marikának hívják ezt a fürge, kedves, nevető szemű, .alacsony lányt, aki fiatal kora ellenére egyike a legjobb diszistáknak és a legkiválóbb gombolyagkészítő nőknek. Négy éve dolgozik itt a gyárban, azelőtt a mezőgazdaságban volt. Négy esztendő nem nagy idő, de sok minden történhet alatta, s Horváth Marika úgy megszerette közben a gyárat, hogy már nem is tudna nélküle élni. »Ha nem szeretném eny- nyire, nem dolgoznék érte így« — mondja néhány percnyi elgondolkozó komolysággal, majd felcsillanó szemmel hozzáteszi: »arra vagyok legbüszkébb, hogy mióta itt dolgozom, munkát nekem még soha nem hoztak vissza, azért mert rossz. Igaz, hogy amikor jó szakmunkás hírében állok — most sem szégyellek odamenni tapasztaltabb, idősebb kolléganőimhez, tanácsot kérni tőlük, ha valamit nem tudok, ök pedig szeretettel, szívesen segítenek mindig. Jó itt lenni közöttük ...« Horváth Marika valóban szereti a gyárat, bizonyítja ezt, hogy mikor gépen dolgozik, 115—120 százalékra teljesíti normáját, emellett akkor is tud időt szakítani magának, hogy tanítsa a nálánál is fiatalabbakat, a kezdőket. Büszkén meséli, hogy Kanizsai Magdának — egyik kedves tanítványának — százaléka már 105-re emelkedett, mióta mint munkamódszerátadó foglalkozik vele, s azóta olyan nagy figyelemmel, olyan odaadással dolgozik Magdi, hogy munkájának minősége is dicséretre méltó. 'vek folyamán egymást megértő és becsülő, munkáját szerető, baráti, jó kollektíva alakult ki a Nagyatádi Fonalgyarban. Ez is sikereik titkai lcögé tartozik! Olyan kiváló munkások emelkedtek ki közülük, mint az évtizedek óta itt dolgozó Szalai Józsefné és Németh Jó- zsefné, akik most a szakma kiváló dolgozói lettek. Nem kis szó ez! A boszorkányos gyorsasággal, óriási gyakorlattal dolgozó, s a munkaidő minden percét okosan, jól kihasználó Szalainé és Némethné elvtársnők elérték ezt. Most megelégedéssel, boldogan fogadhatják munkatársaik elismerését és feletteseik kitüntetését, mely a jelvényen és oklevélen kívül magába foglalja a félhavi fizetésnek megfelelő pénzjutalmat is. És szóljunk a sokat emlegetett, köz- tiszteletben álló Eitner Gyulánéról. Eitner néni 56 éves, de fiatalokat megszégyenítő frisseséggel és szorgalommal végzi napi munkáját, még hozzá milyen nagyszerű eredménynyel! Egyik legszebb jellemvonása az az őszinte segítőkészség, mely képessé teszi őt, hogy akár munkaideje letelte után is tovább bentmaradjon, végtelen türelemmel tanítgassa, oktassa a szakma most még csak szárnypróbálgató, de idővel mesterévé válható tanulóit. lyen erőkkel lehet is szép eredményt elérni, azonban elengedhetetlenül szükséges ehhez a gyár munkájának jó irányítása, a dolgozók összefogása és nevelése is. E feladatnak, mint a tények bizonyítják, elismerésre méltóan tesznek eleget a gyár vezetői. Göbölös elvtársnő még csak két éve áll az üzem, élén, de a Fonalgyár azóta immár másodszor lett élüzem. A felszabadulási verseny első hónapjának 104 százalékos tervteljesítése, gyártmányaik hibátlan minősége újabb dicsőséget szerzett mindnyájuknak. Régebben — úgy mesélik — voltak nézeteltérések olykor-olykor az üzemi háromszög tagjai között. Ezeknek azonban ma már emlékük is csak a múlté. Vállalatigazgaió, párttitkár, SZB-elnök jó összhangban, egyetértésben munkálkodik — s nem eredménytelenül. A gyárban nincs olyan dolgozó, aki ne lenne szervezett munkás — szakszervezeti tag, a párttagok pedig nemcsak a termelésben tűnnek ki, hanem gondjuk van távolabbi elvtársak segítésére, támogatására is: lelkiismeretes, felelősség- teljes patronálói Somogyszob két tsz-ének. Szoros és meleg kapcsolat alakult ki a gyár szorgalmas munkásai s a szocialista mezőgazdaság győzelméért küzdő tsz-parasztok között. Úgy becsülik egymást, mint igaz barátot, erős harcostársat, s ez nemcsak szavakban, hanem tettekben is megnyilvánul. mikor vasárnap ünnepi csendben, meghatott és büszke lélekkel veszik át kitüntetésüket a Nagyatádi Fonalgyár dolgozói, érezzék a megye minden dolgozójának meleg kézszorítását, szeretetteljes köszöntését és fogadják meg, hogy mint szemük fényét, úgy őrzik továbbra is gyáruk becsületét... — Sz. R.-né — A1