Somogyi Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-06 / 31. szám
4 SOMOGYI D$PLAt> Vasárnap, 1955. február & AZ ÉPÜLŐ KOMMUNIZMUS ORSZÁGÁBÓL JCisfiaftásfrknak, úttörőknek VESSÜK ÖSSZE Egé»x»égügy A MODERN HAMUPIPŐKE Ki ne emlékeznék a gyermekmesék egyik kedves, szerény hősnőjére, Hamupipőkére, akit gonosz mostohája arra kényszerített, hogy míg ö leányait a bálba viszi, addig Hamupipőke lencsét válogasson. A leány csak úgy tudott megbirkózni e munkával, hogy a galambok segítettek neki. De ki segít az embernek, ha hasonló feladatot kell megoldani? Pedig ilyesmi előfordul az életben. A konzervgyárakban külön kell válogatni a tarka és a fehér babot, mert csakis a fehér alkalmas konzerválásra. A kereskedelmi vállalatoknál az érett narancsok, citromok, almák közül kiválogatják az éretleneket. Ebben a munkában a mese galambjai helyett a fotocella siet az ember segítségére. A fotocella különböző fényhatásokra igen érzékeny. Ha például a futószalag vegyesei; szállítja a sötét és a világos babszemeket, a fotocella a sötét szemeket biztosan szórja bele egy lá- dikóba. A fehéret a feketétől, a sárgát a zöldtől nem nehéz megkülönböztetni. De mi történik akkor, ha a selyem- gubókat kell árnyalatai szerint osztályozni? A selyemgubók színárnyalatai közt gyakran olyan kicsi az eltérés, hogy még az emberi szem sem tud különbséget tenni köztük. Pedig, az emberi szem körülbelül tízezer színárnyalatot képes felismerni. A fotocella ilyen esetekben is segít. Egyes fotocellák kétmillió szín- árnyalatot is képesek megkülönböz- tétni! Ezért a fotocellákat sikeresen alkalmazzák a Szovjetunióban a selyemgubók osztályozásánál, a vér homoglobin tartalmának meghatározásánál, a folyékony orvosságok minőségének megállapításánál. A fotocella, e modern Hamupipőke, az ember igen sok munkáját megkönnyíti. A restauráció mesterei A Néva-folyó gránáttal övezett partjain fórt kaipuval fogadja a látogatókat a büstzlke lénkig rád i Ermitage- palofó. Naponta 8—10 ezer látogató tekinti meg a palota termeiben, kiállított szobrokat, festményeket, metszeteket. Á múzeum életét azonban nem ’látja telj esen a látogató, nem látja azt ai küzdelmet, amit a múzeum tudományos dolg’ozói folytatnak a művek élettartamának meghosszabbításáért. (T A festményekről időnként ffletnisztít- ják a rárakódott szennyező anyagokat és művészien restaurálják. Bonyolult, nagy figyelmet, türelmet és gondosságot igénylő, igazi művészi munka ez, amelynek legjobb mesterei P Kosztrov, V. Rakityám, O. Panfilova és A. Malova. a toli és országokban A burzsoá államokban egészen elenyészi; a népbetegségek elleni védekezés és ezt is tűin yomórészt ember- baráti szervezeteik folytatják. Maga a tőkés rendszer zárja ki a betegség- megelőző intézkedésék állami jellegét. Morgan és Mendel követőinek reakciós, áltudományos elmélete szerint bizonyos betegségek az elnyomott osztályok és népek veüeszületett betegségei. Ä valóságban a tőkés országokban ,tapasztalható hatalmas megbetegedési arányszám, például a tüdőmegbetegedésék hatalmas arányszámának, oka a nyomor és az éhség, a dolgozóik embertelen kizsákmányolása, a faji, megkülönböztetés. Nem véletfen, hogy a tüdőmegbetegedések száma New-York, London, Párizs és a többi nyugati nagyváros munkásnegyedeiben hét, nyolcszor akkora, mint’ a város gazdag negyedeiben. Nem véletlen az sem, hogy a tüdőbarj okozta halálozások száma az Egyesült Államok négerei között Shat-nyofljcszor akkora, mimt a a Szovjetunióban A szovjet kormány 1954-ben több mint 24 milliárd rubelt utalt ki egészségvédelmi célokra. A Szovjetunióban megteremtették az egészségvédetem tökéletes rendszerét és biztosították, hogy a díjtalan orvosi segítség mindenki számára hozzáférhető legyen. A szovjet emberek anyagi és kulturális életszínvonalának szakadatlan emelkedése, munkakörülményeik egészségesebbé válása, a kifogástalan gyógykezelés, a közétkeztetés, a lakásépítés fellendülése, stb. mind azt eredményezte, hogy a Szovjetunióban rendszeresen csökken a megbetegedések száma. A tüdőmegbetegedésekből eredő halálozások száma a Szovjetunióban csupán a legutóbbi években a negyedére csökkent. A trahoma. az egyik jellegzetes népbetegség, a cári Oroszországban erősen elterjedt. A szovjet hatalomnak a tr&homás megbetegedéseket sikerült majdnem teljes mértékben megszüntetni. fehér! akosság. körében. Moszkvában leszállt a téli est. A Kreml-palotáhan kigyulíak a fények és felcsendültek a keringő első ütemei, a palotában megkezdődött az ifjásAg bálja. A bál hivatásos művészek előadásává kezdődött. Ezután az ifjúsági kultúr csoportok vették birtokukba a színpadot. Ezek az ifjak a Szovjetunió minden részéből, — Uraiból, Ukrajnából, Lettországból, Belorussziából — jöttek Moszkvába. A jövendőbeli esztergályosok, szakácsok és ácsok bemutatták művésze ükét Moszkvában. A fiatalok gyorsan megismerkedtek egymással s forró tapssal jutalmazták a bemutatott népi táncokat. A képen: Vidám fiatalok csoportja az emléktárgy-árusító pult mellett « Kremlben megtartott ifjúsági bálon. flliílllllllllllllllllUltlIlllllllillllllllIllilIlllllllillllIllIlllH KÉREM, NE UGRÁLJUNK! Mindig voltak ilyen olvasók. Különösen — nem akarom sértegetni a női nemet — a -szerelmes« regények olvasói voltak híresek erről. Alig ismerkedtek meg a cselekmény hőseivel, máris a könyv végét vágták fel, hogy megtudják, vajon a kecses Marcella megkapja-e a nemes Rehor gyárost, vagy a gazember Freddy áldozatává lesz. Végeredményben semmi kárt nem okozott az ilyen olvasás. Éppen ellenkezőleg. Sok könyv közepe maradt felvágatlanul. Nagyjából újaknak tűntek és könnyebben lehetett őket eladni az antikváriumban. Az olvasó nők érzékeny lejke' pedig nem borzon- gott Freddy ördögi tét-, tei miatt. Ha tehát csak a szerelmes regényekről lenne szó, eszembe sem jutna leírni ezt a felszólítást: ne ugráljunk! — Csakhogy másról van itt szó. Akkor jutott esz'embe ez az olvasó-módszer, amikor az újságokban hosszú közlemények jelentek meg az 1954. évi tervről. Láttam ugyanis, hogy a vonaton két férfi (ezúttal tehát oem no) hogyan olvasta az újságot. Kinyitották a lápot és megkezdődött a -gyorsolvasási« módszer. — Igen, ez az aránytalanság, ez semmi... itt a mezőgazdasági termelésről van szó... itt a szénről... ez szintén nem ránk vonatkozik. .. termelés, a termelékenység emelése... hol az ördögbe fesz rrtár... Á, itt van! — Ezzel igen gondosan és alaposan kezdték tanulmányozni azt a részt, ahol az életszínvonal idei emelkedéséről, a lakásépítkezésről és hasonló feladatokról van szó. Tetszett nekik, hogy az újonnan épülő lakások 68 százalékában központi fűtés lesz, nem volt kifogásuk az ellen sem, hogy a vajfogyasztás közel 24 százalékkal, a rizsfogyasztás pedig több mint 34 százalékkal emelkedik; a tojást is szeretik... aztán a motorkerékpárokról beszéltek; úgy gondolták, azok is bizonyára olcsóbbak lesznek, ha 82,6 százalékkal több kerül forgalomba. — Nézd csak — bi- zonygatfó egyikük a maga álláspontját —> hiszen itt írjjjjn hogy árleszállítás is lesz az idén. — Szóval jó lesz. — állapították meg végül, azzal összehajtogatják áz újságot. És ezért írom ma ezt a levelet. Meg vagyok győződve ugyanis, hogy nemcsak ezek ketten érdeklődtek ilyen módon az idei terv felől. Kikeresték, mennyivel többét fogyasztunk, mennyivel. több fesz a tányérunkon — és kész. A többi — mintha nem is rájuk tartoznék. A kormány azt monda, hogy leszállítjuk az árakat, akkor rendben van... Csakhogy a kormány valami mást is mondott: azt. hogy mit kell .tennünk, mennyit kell termelnünk, hogy többet fogyaszthassunk. Ez az aránytalanság felszámolása, ez a széntermelés emelése, ez a mező- gazdasági termelés, a munka termelékenységének emelése... Szóval az, amit egyes olvasók olyan gyorsan átugrottak, pedig éppen rájuk vonatkozik, pedig éppen ettől függ minden más. így tehát mégegyszer figyelmeztetek mindenkit: ne ugráljunk! Az életben ugyanis sosem lehet ezt át- ugorni. VIZSGÁZIK A „KISONOKA" írta : Dobicz János A nnyira belemerültem az olvasásba, hogy észre sem vettem a x korán leszálló alkonyatot. Arra riadtam csak fel, hogy összefolynak a szemem előtt a betűk. Míg a gyufáért kotorásztam, kinéztem az ablakon a havas tájra. A lemenő nap fényében ragyogó hómezőn két ember ballagdált az iskola felé. Rögtön megismertem az öreg Sárközit meg az unokáját. Mi jót hoznak vajon ilyen estében? Mire eligazítottam a füstölgő kanócot, ki is vágódott az ajtó és Sárközi bácsi télennyáron hófehér feje jelent meg a küszöbön. — Jó'stét tanító úr! — harapta el a szavakat szokása szerint. — Jóestét Sárközi bácsi — szíveskedtem eléje. Aztán csak néztem, hol maradt Peti. De úgy látszott, a havat tisztogatja csizmájáról, mert az öreg be is csapta maga mögött az ajtót. Kezet fogott, majd megállt a pad végénél. Hiába kínáltam, tipegett-topogott, s a világért sem nézett volna rám. Egész furcsa volt a viselkedése. Végül is megköszörülte a torkát és nagynehe?en kibökte: — Üsmeri-e tanító úr az én kisonokámat? — Petit? Hogy ismerem-e? Hiszen hozzám jár iskolába! — csodálkoztam el és sehogysem értettem, hogy mi ütött az öregbe. De ő gondolkozni sem hagyott. j — Akkor jól van. Gyere be Peti! — kiáltotta el magát s a következő pillanatban beszégyenkezett a kis fekete ötödikes. Az előrét is alig hallhatóan rebegte el. — Állj a fal mellé! — szólt rá komolyan, parancsolóan a nagyapja — úgy. Most pedig számolj egymilliótól visszafelé tízesével. Peti elkezdte s fújta, mint az egyszeregyet. Mikor már jó öt percig hadart, az öreg felemelte a kezét. — Elég! Volt-e hiba benne, tanító úr? — Egy sem — feleltem meglepődve, nem tudva mire vélni e különös számolást. Sárközi bácsi elégedetten rázta meg fehér üstökét. — Mondd el a Himnuszt, de elejétől végig! — Hát igazán könnyé volt Petinek, nem is akadt meg egyszer sem. — Jó volt-e, tanító úr? — kérdezte büszkén nagyapó. — Jó ’•— bólintottam most már mosolyogva. Szerettem i:olna megkérdezni, hogy mit is akar tulajdonképpen ezzel a vizsgáztatással. De Máté bácsi most már belejött a tanítóskodásba. Feleim kellett Petinek Budapestről. Jászságról. Hunyadiról, a.: kvkoricakapálásról, a lóról és a bábeli toronyról. Tudta is mind, valósággal öröm volt hallgatni. Eltett egy. félóra is, mire a puszta véne felém fordult és nagy bánatosan, de kicsit számonkérő hangon így szólt: — Látja, tanító úr, mégis csak tud a gyerek! — Persze, hogy tud. — Ugye, ugye, oszt mégis oly rossz bizonyítványt adott neki. Én csak elhültem: — Rossz bizonyítványt? Hiszen Peti az ötödik osztály legjobb tanulója! ötöse van neki mindenből! — Hiszen éppen az — ragadta meg a pad szélét fekete ráncos kezével. — Éppen az a baj, hogy ötöse van. Legalább néhány egyese lenne. Meghökkenve néztem a nyolcvanéves aggastyánra, aztán hirtelen megértettem mindent. — Te, Peti, hát nem magyaráztad meg nagyapádnak, hogy milyen a bizonyítványod? Hogy az ötös most a legjobb jegy? — Nem. JJe mit szaporítsam tovább a szót? Félóra múlva megbékélten, derűsen búcsúzott el az öreg. Most még büszkébb volt kisemokú- jára, mint eddig. S amikor már az úton ballagtak, utánuk néztem. Pék nagyapja kabátjába kapaszkodott, az pedig oltalmazón ölelte át a "tiszta ötös« vékony vállát. (Megjelent az Úttörő 1955. februári számában.) ‘ MEGDICSÉRJÜK A KÖTCSEI PAJTÁSOKAT A kötéséi Petőfi Sándor úittörőcsa- 1 prémi Sándor, Teleki Imre, Boor pat a hosszú téli szünetet az ismaíflés renc, Horváth Pál, Várhegyi Zs*- meKliett arra is felhasználta, hogy vi- I zsarma, Dénes László úttörő pajtás dóm műsorral köszörűse a tanítás megkezdését. A műsorra való felkészülés munkájában különösen kitűnt Cservenka Gizella. Boor Irma, Végzés Odor Gyula, Dénes József vote ú*- törők. Szorgalmas munkájukért megdicsérjük őket. FEJTSD MEG! 1 I2 |S 4 5 6 ! 7 18 1 9 10 • j 11 "ITT imnij i3 1.....1 |::5k: 14 15 16 iü::: 17 18 |||Hli 19 20 :::::: 21 22 | 23 30 24 — 25 26 Jill 27 28 : 29 I 31 iHü:: 32 m!i 33 34 35 36 lil| p 37 38 HSl" 1 10 L::J III llliili 42 43 :::::: 44 45 |íü 46 (47 |Iliül 48 1 IÜIIIJ49 iüin 50 !i Vízszintes: 1. A függőleges 1 szép verse. 13. Tagadószó. 14. Irta vaja. 15. Nem nehéz neki. 16. Kötőszó. 17. Y. E. 19. Növény fejlődik belőle (névellő). 22. Gépkocsi. 24. Vigyázó. 25. Majdnem eűjő.. 27. Életmentő!!! 30. A munka végzéséhez szükséges:. 31. Idősebb lánytestvér. 32. Európai nép. 33. A megfázott ember teszi! 34. Gyümölcs. 35. Nem azt. 37. Nem aiz enyém. 39. Ó. L. H. 40. Azonos betűk. 41. Tenger Görögország mellétt. 42, Ebben a percben. 44. I. O. 45. Tizenkét hónap. 46. Fedd. 48. Leánynév, becézve. 49. Igekötő. 50. A függ. 1. forradalmi verse (ékezelthibákkal). Függőleges: 1. Nagy magyar költő, január 27-én volt halálának 36. évfordulója. 2. Kötőszó. 3. Leánytnév (Lea). 4. Mialatt ejlső feje. 5. Dél-Amerikai ország. 6 Litbah'ang. 7. A. B. 8. A jég teszi, 9. Vissza: tejtermék. 10. A Balaton— Duna közti csatorna. 11. Kettős beié 12. A görögök hazája. 18. Megszab 20. Halált okozó szer. 21. -ámmal ikerszava. 23. Kapitalista. 24. Szét- dapaboltja. 26. Védő. 28. Kiejtett mássalhangzó. 29. Azonos betűk. 30. Február. 32/a Vízvezető cső. 36. Vissza: ■kérdés. 38. Vonal), közép nélkül. 41. * Leánynév. 43. Egészséges ital. 45. Kötőszó. 47. Azonos mássaHhamgzfe. 48. I. F. Beküldendők: a vastagon nyomott sorok. A múlt (heti keresztrejtvény hejtyejs megfejtése: Vízszintes: J. Csokonai Vitéz Mihály. 15. Georgákon. 36. p6- rmttya. Függőleges: 1. Csüngő 10 Degma. 14. LilTia. Könyvjutalmat nyert: Hanfe Tanét Nagyberki.
