Somogyi Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-04 / 29. szám

s SOMOGYI DIÉPL4P Péntek, 1955. február 4. Megnyílt a Szovjetunió Legfelső Tanácsának második ülésszaka A Nemzetiségi Tanács ülése Moszkva (TASZSZ). JFebmár 3- án a Kreml-palota nagytermében megnyílt a Szovjetunió Legfelső Tanácsának második ülésszaka. Moszkvai idő szerint déli 12 órá­kor a Szovjetunió Legfelső Taná­csának nemzetiségi tanácsa tartot­ta ülését. Az ülésen a szovjet or­szág valamennyi szövetséges és autómon köztársaságának, nemze­tiségi határvidékének és területé­nek -küldöttei, valamint vendégek, a főváros dolgozóinak képviselői vettek részt. Megjelentek a diplo­máciai testület tagjai, valamint a szovjet és a külföldi sajtó tudósí­tói. A Szovjetunió segítségével kohászati üzemet építenek Indiában Moszkva (TASZSZ). A szovjet és indiai képviselők között lefolyt sikeres tárgyalások eredménye­ként 1955. február 2-án egyez­ményt írtak alá a Szovjetunió és India kormánya között. Az egyez- méftiy értelmében a Szovjetunió segítségével egy kohászati üzemet építenek fel Indiában. A kohászati üzem évi tepjesítőképessége egy­millió tonna acél lesz, de lehető­vé válik a termelési kapacitás to­vábbi növelése. A szovjet kormány a kohómű építéséhez 2,5 százalékos évi ka­mat, valamint 12 évi. azonos ösz- szegű részlettörlesztés mellett hi­telt nyújt az indiai kormánynak. A hitel visszafizetése indiai valu­tában — rúpiában — történik. Az egyezményt szovjet részről M. A. Menysikov, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalnmzott in­diai nagykövete, India részéről Kera indiai államtitkár írta alá. A kohászati üzem felépítéséről kötött egyezmény jelentős mér­tékben hozzájárul a két ország kö­zötti kölcsönös előnyös gazdasági kapcsolátok fejlesztéséhez. Szétküldték a meghívókat az atomenergia békés felhasználásával foglalkozó nemzetközi tudományos értekezletre New York (MTI). Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára — mint a hír- ügynökségek és a rádióállomások jelentik — az ENSZ hatvan tag­államának és 24 más országnak, amely az ENSZ különleges szer­veinek tagja, elküldte a meghívót az atomenergia békés felhasználá­sával foglalkozó augusztus 8-tól 20-ig Genfben tartandó nemzet­közi tudományos értekezletre. A meghívókhoz csatolták a Szovjetuniónak azt a javaslatát, hogy tűzzék az értekezlet napi­rendjére a Szovjetunió első ipari atomvillanytelepéhek ismertetését. Az ENSZ főtitkára Horni Bhabha indiai fizikust, az indiai atomerő-bizottság elnökét jelölte ki a nemzetközi atomértekezlet el­nökévé. A meghívókhoz napirendi javas­latot mellékeltek, amely a követ­kező pontokból áll: 1. A nucleáris energiának, mint energiaforrásnak általános és rész­letes megvizsgálása. 2. Az atomreaktorok techniká­jának tanulmányozása. 3. A nucleáris energiának és különösen a rádióaktív izotópnak alkalmazása a biológia, az orvos- tudomány. a mezőgazdaság, az ipar és a különböző kutatások te­rén. Az AFP hírügynökség közli, hogy a Szovjetunió a napirend el­ső pontjához javasolja emlékira­tának ismertetését. Az ENSZ főtitkára közölte azt is, hogy hat alelnököt jelölnek ki a Szovjetunió, Brazília, Kanada, Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok jelöltjei kö­zül. LONDON (MTI) A New Chronicle című angol lap szerdai számában nyil­vánosságra hozta az angol Gallup- intézet közvéleménykutatásának legújabb eredményeit. Ezen ada­tok szerint a megkérdezettek 65 százaléka úgy véli, hogy Nagy- Britanniának távol kellene tarta­nia magát a konfliktustól, ha áz Egyesült Államok- háborúra keve­rednék Tajvan miatt. A megkér­dezetteknek mintegy 59 százalé­ka követelte a Kínai Népköztár­saság felvételét az ENSZ-be. A francia nemzetgyűlés szerda esti vitája az észak-afrikai kérdésről Párizs (MTI). A francia nemzet- gyűlés szerdán éjfélig folytatta az északrafrikai kérdés tárgyalását. Raymond Guyot kommunista képviselő nagy beszédben köve­telte, hogy vessenek véget a ter­rorpolitikának. — Az Ön politikája — kiáltotta á képviselő a miniszterelnök felé — ellentétben áll Franciaország és a béke érdekeivel! A kommunista képviselő meg­bélyegezte azt a képmutató politi­kát, amely Algirt Franciaország részének tünteti fel, s kiemelte, hogy Algir' nem Franciaország, hanem kizsákmányolt és elnyo­mott gyarmati ország. — A gyarmatosítók korának vé­ge — mondotta befejezésül Guyot. — Felhívjuk a francia munkás- osztályt, s a francia dolgozókat, támogassák a lehető legtevéke nyebben az algíri. a marokkói és a tuniszi népek harcát. A párizsi sajtó az osztatlan elismerés hangján ír a Magyar Állami Népi Együttes hatalmas sikeréről Párizs (MTI). Azok a párizsi reggeli lapok, amelyek szerdán még nem * számoltak be a Magyar Állami Népi Együttes bemutatko- I zásáról, csütörtökön közölnek cik­ket az eseményről. Az egytöl- egyig dicsérő, sőt lelkeshangú lap­jelentések nyomán egyre jobban kibontakozik a Magyar • Állami ! Népi Együttes hatalmas sikere, j Még az olyan szélső-jobboldali la- • pok is, mint például az, Aurora í vagy a Figaro, a legnagyobb el­ismerés hangján írnak a bemuta­tóról. 116 kilós vizát fogtak A napokban az ercsi Ságvári Endre Halászati Termelőszövet­kezet halászai a Dunán 263 cm hosszú, 116 kilós vizát fogtak. A ritka példányt a haltenyésztési kutatóintézet munkatársai vizsgál­ják, bőrét a mezőgazdasági mú­zeumban preparálják. Thaiföld elfogadta a meghívást az afrikai-ázsiai értekezletre Bangkok. Mint a Reuter jelenti, Thaiföld elfogadta a meghívást, hogy vegyen részt az indonéziai Bandungban áprilisbán megtar­tandó afrikai-ázsiai .értekezleten. TÍZÉVESEK... • A forgalmas utca zaját csilingelő gyermekének hasította • ketté. " Vajon hova tartottak a gyermekek zássióval és énekszóval? Kedves ünnepségre igyekeztek: többszáz gyermek születésének 10. év­fordulóját ünnepelték 3-án délelőtt Kaposvárott, a Vörös Csillag film­színházban. 1 ,* * * pergessük csak leissza az idő kerekét 1945-ig ... Ezek a vidáman éneklő apróságok akkor még síró-rívó csecsemők voltak, vagy fán még meg sem születtek. És akkor, ha az édesanya szerető szívéhez szorította rúg-kapáló gyermekét, arra kellett gondolnia n+- vajon tud-e holnap neki cukrot adni a tejbe, vagy egyáltalán tud-e tejet adni. 10 év nagy idő egy ember életében. A csecsemőből kacagó gyermek, a gyer­mekből felnőtt válik. Azok a gyermekek, akik 10 évvel ezelőtt bámész szemmel figyelték a városon átdübörgő harckocsikat, már felnőttek, dol­goznak, vagy az egyetem padjaiban ülnek. Akik akkoriban pzülettek, ma fegyelmezett sorokban igyekeznek a Vörös Csillag filmszínház felé. * * * fYyan a mozi, mint a felbolygatott méhkas, zsibong a gyermek­” had. Nagy az izgalom. Arról már hallottak, hogy a jótanuló, jómagaviseletű pajtások könyvjutalmat kapnak, s izgatottan találgat­ják: Nagyé, vagy Szabóé lesz-e a könyvjutalom. Száll a kacagás, gyer­mekes csínyből elfoglalják egymás kiszemelt helyét a sor szélén. Míg a gyermekek gyülekeznek, kedves, idős néni mellé szegődöm. Unokáját kísérte el. Míg a 30-as évek emlékeiről mesél, szűrne kutatva pásztázza végig a. széksorokat, rajon hol ül a kisunökai Tekintete moso­lyogva pihen meg az ugrándozó gyermekseregen. Köztien mesél: — A harmincas évek jutnak ez eszembe. Akkor is ismertem egy 10 éves fiúcskát. »Uri«-gyerek ■ volt. Megvolt neki mindene, amit. szeme, szája kívánt és mégsem láttam őt sohasem nevetni, de még mosolyogni sem. Nézze csak meg ezeket a gyerekeket! 1955 gyermekei igazán szívből tud­nak nevetni, kacagni. Nevetésüket nem gátolja semmi, nem leskelődik ott a nyomor sem a lakások ajtaján. ! A felszabadulás elqfti idők jutnak újra csak eszünkbe, amikor, ha sorba állították az iskolában a gyermekekét, az első párok mindig ß fürtöshajú, szalagos kislányok és a.matrózruhás fiúcskák voltak, a ko­pottas ruhájúak a sor végére kerültek. Most ha 10 éves gyermekeinket nézzük, valamennyi jól öltözött, jót táplált, egészséges, életerőtől duz­zadó. > w fagyra nyíltak a gyermekszemek, s kiváncsiad hallgatták Bódis elvtárs szavait, aki a Városi Békebízottság nevében köszöntötte őket. Az üdvözlő szavak után több mint hatvanan boldog izgalommal siettek a színpadra, átvenni a jutalmat Magyar elvtársnőtől. Helyükre visszatérve összedugták fejüket, s ujjúkat megnyálazva egy-kettőre belelapoztak a könyvbe. De az izgalom akkor hágott a tetőpontjára, amikor a függöny szárnyai szétnyíltak■ és a MOKÉP Vállalat izgalmas filmmel, a »Rejtett folyosó«-val örvendeztette meg a gyermekeket. Meg­ismerkedtek a könnyesszemű »árvá« édesanyával. aki 1945-ben a háborít alatt vesztette el kisfiát. A gyermekek — ahogy a kis Járányi pajtás mondta — csak szüleik elbeszéléséből vagy filmről ismerik a háborút. Hangos szörnyülködés tört ki belőlük, amikor a filmen egy-egy hatal­mas emeletes ház a porba dőlt. Részvéttel tekintettek a tiszta gyermek- szemek a fiát vesztett édesanyára, pedig fájdalmának nagyságát meg sem értették. t I* * * cVaipsra verődtek a gyermekkezek, amikor megpillantották a ve- •* títővásznon fiatal társaikat, a »Rejtett folyosó« szereplőit. Az izgalmas film előadása után élményeiket hangosán tárgyalva özönlöt­tek az utcára, ahol a. barátságos februári napocska simogatta meg őket. A kedves Várni nagymama is örömmel csókolta meg Palikát, a kisuno- kót, aki jó tanulásával, szorgalmával, szerez örömet szüleinek, nagyany­jának, mindazoknak, akik vigyáznak rá. vigyáznak álmára, hogy azt so­se zavarja meg az ágyúdörej. Nőjön Palika a Jancsikákkal, Marikákkal, Erzsikékkel együtt nagyra, s legyenek valamennyien a béke katonái, szép hazánk lelkes építői. PINTÉR ILONA. A BÉKEHARC HÍREI A Kaposvári Vas- és Fémipari Kombinát dolgozói február 20—27-ig békeműszakot tartanaik. Ez idő alatt jobb munkával akarnak harcolni a német militarizmus feltámasztása és az atomenergia háborús célokra való felhasználása ellen. A bányai kultúrotthon pünkösdi királyainak „tündöklése66 és bukása Bánya-pusztán járni napjainkban nem öröm. Maguk az ottlakók is halkan járnak, még halkabban be­szélnek. Mintha nagybeteg felett virrasztanának. Nem is szívesen ta­lálkoznak az utcán egymással, s ha ez mégis elkerülhetetlen, lehajtják fejüket az emberek, mintha szégyénkeznének valami miatt. Igen, ez a helyes ki­fej ezés: szégyenkeznek. Hej, pedig de nem így volt ez korábban! Csupa öröm volt az élet! Vidám nótaszó, hangos kacaj verte fel a kis puszta csendjét. 1952 nya­ra óta meg különösen élénk volt az élet. Elkészült a parányi kultúrott­hon, melyben negyven szék, négy asztal hívogatta a puszta népét: gyertek, szórakozzatok, tanuljatok együtt falaim között. És az ifjúság meghallotta a baráti hívó szót — színjátszócsoportot alakítottak. Lassan azonban elkerülték a kul­túrotthon táját és inkább egyikük- mósikuk otthonában ütöttek tanyát és ott tanulták tovább a csengő-bon­gó verseket meg a színdarabokat. Hogy miért lettek hűtlenek az új kultúrotthonüoz, annak bizony oka volt. Az akkori vezetők ugyanis többre tartották a mulatozást, a du­hajkodást, mint a kultúrált szórako­zást. Akadtak persze fiatalok, akik ahelyett, hogy megálljt intettek vol­na. hangadókká váltak és a kultúrotthonból kocsmát csináltak. És nem volt a pusztában hatalom, aki megfogta volna Bence János és Karácsonyi János kezét, aki okos szóval megmagyarázta volna Kará­csonyinak, a DISZ-titkárnak: fiam, rossz úton haladsz, gyere, én meg­mutatom, hogyan él egy rendes fia­tal. Azaz hogy mégis akadt valaki, Szvetics Józsefné pedagógus. Hamar megismerte a pusztát, látta, milyen komoly veszély fenyegeti a pusztai fiatalokat s hogy megakadályozza az esetleges súlyosabb hibát, vállalta, hogy kézbeveszi az iskolán kívüli fiatalok nevelését is. Sok közönnyel kellett megküzdenie, míg legyőzte a Bence-féle fiatalok közönyét, rossz- indulatát. De mégis sikerült. Igaz. csak úgy, hogy az egész puszta mel­lé állt, az öregek is. S amikor szín­darabtanulásról esett a szó, egyhan­gúlag Gárdonyi »Bor«-a mellett sza­vaztak. Eleven, pezsgő élet indult a pusztán. A fiatalok mellé nem restelltek beállni az idősebbek sem a szereplő gárdába. És tavaly ősztől kezdve úgyszólván naponta hangos volt a kis kultúrotthon. Készültek a Bor január 24-i bemutatójára. A jókedv mellett gond is adódott. Mindaddig nem volt színpaduk, anélkül pedig nem lehet előadást tartani. De nem olyan emberek ők, akiken ilyen »csekélység« kifogna. Elhatározták, hogy csinálnak ma­guk. S az izmos férfikarok hozzáfog­tak a gerendafaragáshoz, a fiatalja pedig a díszletkészítéshez. így virradt fel a várva-várt nap, január 24-e. Az előadás kezdetére talpalatnyi hely sem volt a terem­ben. At kultúrotthon negyven széke mellett még legalább annyit hoztak magukkal a nézők, jócskán voltak állók is körben a fal mellett. S hogy az előadás mennyire sikerült, tanúi a falak, az ablaküvegek, melyek be­leremegtek az ütemes tapsba. Akiknek üröm az öröm Voltak azonban, akiknek az öröm ürömmé keseredett szájukban — Bence Jánosnak. Karácsonyi János :volt DISZ-titkárnak, László József­nek és társaiknak, akik talán ezen a napon ismerték fel először, hogy megszűnt számukra a dorbézolás a kultúrotthonban. És talán ezekben a percekben született meg dühtől el­vakított agyukban a sötét gondo­lat .. . Bence tehetetlen dühében fia­tal feleségét kékre-zöldre verte, s miután kitombolta magát, két nehéz vasdarabot csúsztatott zsebébe, úgy távozott hazulról. Az előadást kö­vető táncmulatságra mindhárman — Bence, Karácsonyi és László — be­óvakodtak és hatalmas mulatást csaptak. Csak a hajnal vetett véget a táncnak, jókedvnek. A kultúrott- hön-igazgató, Szvetics Józsefné, a szereplők, a puszta népe jóízű álom­ra hajtotta fejét, s a jólvégzett mun­ka tudatával pihente ki a mozgal­mas nap fáradalmait. Dehogyis gon­dolták volna, hogy ébernek kell len­niük és egy szörnyű bűnt kellene megelőzniük. A három jómádár egész éjjel bosz- szút forralt — megtorolni a sikert, azt, hogy már soha többé nem lesz­nek ők és a hozzájuk hasonló ala­kok az urak a kultúrotthonban. Betörés, rombolás, életveszélyes fenyegetés Alig várták, hogy elcsendesedjék minden. Ők legalább mégegyszer, a maguk módján mulatni akartak a kultúrotthonban. Loptak is hozzá hat liter bort. És működésbe lépett a korábban Bence zsebében húzódó feszítővas. Roppant az ajtó, mintha csak utoljára figyelmeztetni akainá a három fiatal embert: ne tedd! Ek­kor azonban már késő volt. Perce ken belül a frissen ácsolt, annyi szeretettel épített színpad közepén lobogott a lopott szénából rakott tűz, járt kézről kézre a demizson bor. S hogy ne unatkozzanak, szórakozást is kerestek maguknak. Széket kap­tak kezükbe, kinek sikerül többször hozzávágni egy széket a másikukhoz. Persze, ahhoz volt eszük, hogy el- ugorjanak a repülő székek elől. Tö­rött a székláb, taposták az aszta­lokat, egészen addig, amíg csak egy épet találtak, egészen addig, míg a 15 ezer forint értékű berendezésből valami ép volt. E »játék« közben akadtak rá a ketrecében riadtan vergődő tyúkra, az esti előadás ott­hagyott »kellékére«. — Jó lesz reg­gelire — mondták és máris kiteker­ték a tyúk nyakát. Tetszett a mu­latság, gyerünk a szomszédba rriég tyúkért. Kovács György dolgozó pa­raszt két tyúkja lelte halálát ezen a hajnalon a kultúrotthonban. Aztán Németh István dolgozó parasztot zör­gették föl és bort követeltek. Mert ha nem — hangzott a fenyegetés — agyonlövik. A pünkösdi királyság vége Ennek a pünkösdi királyságnak azonban hamarosan vége szakadt. Azóta előzetes letartóztatásban van­nak mindhárman és várják az íté­letet. Az ítélet pedig nem lesz, nem lehet kevés. Ha az »ügyet« mint bí­rósági ügyet nézzük csak, akkor hosszú felsorolni bűnüket: betöréses lopás, kétrendbeli lopás, társadalmit A barcsi járásban 20 béikeiarisz- nyába gyűjtik az aláírásokat. A ka­posvári járásiban 17 foéketarisznyáít készítenek. Ezeikfoen a tarisznyákban viszik a küldöttek az összegyűlt alá­írásokat a IV. békakongresszusra. tulajdon rongálása, életveszélyes fe­nyegetés. Ennek bármelyike is bör­tönbüntetést von maga után. De nemcsak ennyi történt január 24-én Bányán. Ennél sokkal több. Igaz, akkor, amikor az állam pénzé­vel mindeh területen takarékosan kell bánnunk, nem könnyű még a lopott széna, a három tyúk és a hat liter bor megtérítése sem, a kultúr­otthon berendezéséről nem is szólva. Ennél is nehezebb azonban elviselni azt. hogy a puszta fiai között, akik­re pártunk, egész dolgozó népünk mint a szeme fényére vigyáz, van­nak olyanok, akik fittyethányva tör­vényeinknek, az emberi együttélés szabályainak, ellene támad. Ezért szégyellik magukat a bányaiak, ezt szégyellik a bányai DISZ-fiatalok. Üzenjük a bányaiaknak, fiatalok­nak, öregeknek, hogy dolgozó né­pünk törvénye nem lesz elnéző a bűnösökkel szemben, s elnyerik méltó büntetésüket. S üzenjük mindazoknak a jelzővel nem. illethető embereknek,: akik így akarnak népünk vagyona, személyes biztonsága, gazdasági és kulturális eredményei ellen támadni: nem lesz könyörület. Szolgáljon ez az eset ta­nulságul azoknak is, akik a Kutasi Népi Együttes klubjába akartak be­törni, s akik egyelőre elkerülték a büntetést. Fiataljainknak pedig azt üzenjük, vonják szorosabbra soraikat, tanulja­nak egymástól s tanítsák egymást, hogy soha többé ilyen szégyenteljes eset ne fordulhasson elő. PÖCZA JÁNOSNE.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom