Somogyi Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-26 / 48. szám
VILÁG PROLETÁRJ AI EGYESÜLJETEK Somogyi Néplap Munkában a Barcsi Járási Hazafias Népfront-bizottság elnöksége Amit a dolgozó parasztoknak tudniuk kell Egészheti rádióműsor MAGYAR DOLGOZOK PARTJA SOMOGYMEGY El BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XII. évfolyam, 48. szám. AlvA í>0 I IlLüU Szombat, 1955. február 26. r--------------------------------------------------------------J Cűszautitik a IV. htkelumtji ejiZLUt! Ma délután hazánk szívéhen, gyönyörű fővárosunkban megkezdődik a IV. békekongresszus. A kétnapos tanácskozáson országunk legjobb békeharcosai: termelőszövetkezeti tagok, egyénileg dolgozó parasztok, értelmiségiek, iparosok, papok, művészek, tudósok emelik fel tiltakozó szavukat a háború fenyegető réme ellen. Ezernyi békeharcos tolmácsolja a kongresszuson a magyarok millióinak szavát: nem engedjük, hogy újra vérbe, könnybe borítsák édes hazánkat, drága Magyarországunkat. Ezernyi torokból hangzik fel a tanácskozás két napja alatt a tiltakozás, a nem. A mi népünknek mindig nyomós oka volt a háborúellenes tiltakozásra, de ilyen nyomós oka még soha nem volt, mint éppen napjainkban. Történelmünk a tanúja, mennyit szenvedtünk az igazságtalan "háborúk miatt, hány tízezer becsületes magyar vére hullott idegen érdekekért e megszentelt földre. S ha van nép, amely jogosan, a borzalmak ismeretében tiltakozik az új nácizmus, az új Wehrmacht ellen, azok mi vagyunk, hiszen négy évszázadon keresztül nyögtük a német elnyomást s ettünk korpakenyeret, míg a német ette a kalácsunkat. Városaink, falvaink népe kényére-kedvére ki volt szolgáltatva a németnek, legjobb fiaink pedig német érdekekért, idegen földön harcoltak. De ne néznünk ilyen mélyre a történelembe. Mai nemzetségünknek nincs szüksége nagyanyáink elbeszélésére, mi magunk átéltük a legszörnyűbbet, a második világháborút. Tekintsünk el most az országot, az egyes embereket ért anyagi károsodástól, iskoláink, kórházaink megsemmisülésétől, városaink tönkretételétől, akkor is csak gyűlölettel tudunk visszagondolni a fasizmusra. Hiszen nincs olyan parányi község az országban, olyan kicsi puszta, ahonnét ne követelt volna véráldozatot a háború. Van-e olyan család, amelyikből ne hiányozna valaki, édesapa, fiú, sógor, vagy valamelyik rokon? Nincsen! Tíz évvel ezelőtt a nagy Szovjetunió levette rólunk a német bilincset, s ettől a naptól kezdve íródik az igazi magyar történelem. Népünk felnőtt, a saját maga sorsának irányítójává vált. És a tíz év előtti perctől kezdve szüntelenül azért küzd, hogy soha többé visz- sza ne térhessen a múlt, hogy megakadályozza a háború őrültjeinek szörnyű tervét, az idő kerekének visszaforgatására irányuló minden kísérletét. Ennek jegyében zajlott le az eddigi három békekongresszus, s ennek szellemében ül össze ma a IV. békekongresszus. Az ezernyi küldött között ott vannak Somogy legjobb békeharcosai is, akiket izzó hangulatú járási, városi béketalálkozókon választott a békét akaró somogyi nép. Köztük van a büssüi Zalka Máté TSZ elnöke, Nagy József, Széli Júlia a Nagyatádi Fonalgyárból, Juhász Tibor, a Kaposvári Cukorgyár mérnöke, György Lajos hetesi esperes-plébános, püspöki tanácsos, Nyári Pál református esperes is. ők és a többi, közel 40 somogyi kongresszusi küldött eddig a termelőmunkában, békeagitációban, tiltakozó-aláírás gyűjtésben emelkedtek neves békeharcosokká és most az a kitüntetés érte őket, hogy pártunk, kormányunk vezetői előtt, külföldi vendégeink előtt elmondhatják, hogy Somogybán minden becsületes ember békét akar. Rájuk bízták üzenetüket, hogy mondják el a kongresszuson: hiába üléseznek a nyugati imperialisták, hiába hajszolják keresztül a bonni, római, párizsi parlamentben a párizsi egyezmény aláírását, nem lesz hatalom, amely a francia munkás kezébe fegyvert nyomjon, amely arra kényszerítse, hogy szovjet emberre lőjön. S ha mégis keresztül akarják vinni agresszív terveiket, mi, somogyiak is készek va- . gyünk a Szovjetunió és a többi népi demokratikus országok dolgozóival együtt bebizonyítani, hogy a mi oldalunkon áll az igazság mellett az erő is. Ezzel az üzenettel búcsúztatták megyénk küldötteit a somogyiak. És így van ez az ország minden megyéjében. Elhangzik a szó a kongresszuson s ennek az egységes, erőnk és igazunk tudatában kimondott tiltakozásnak hatalmas ereje van. Ezekkel a gondolatokkal köszöntjük a IV. békekongresszust s kívánunk minden küldöttének, minden résztvevőjének sok sikert a munkához! V____________________________________ Ú j tagokkal erősödnek a barcsi j.árás termelőszövetkezetei A termelőszövetkezet erősödése, gazdálkodásuk javulása, jövedelmezőségük fokozódása láttán egyre több dolgozó paraszt kéri felvételét a barcsi járás tsz-eibe. Jobban élnek a darányi Petőfi TSZ tagjai, mint az egyéni gazdák, ezért lépett be ebbe a szövetkezetbe Barkács Erzsébet, Hamvas István és Faragó József 18 holdas középparaszt. A patosfad gazdák is nagy figyelemmel kísérték a Törekvő TSZ munkáját. Bár nem dolgoztak a szövetkezetbeliek hibamentesen, s gabonájuk sem a legjobban fizetett, mégis a szövetkezetbeliek mindenben megelőzték a kívülállókat. Nem csoda hát, hogy ebben az évben 8 család 20 taggal választotta a közös utat. Madács Ferenc 10 holdjával, Csőiig Imre és Horváth István 6—6 hold földjével szintén gyarapodott a közös terület. A tsz híre átjutott a megye határán is, ezért jött a Törekvés-beliek közé a napokban egy család a szomszédos Baranya megyei Somogy hatvanból. A szentborbásiak beváltják ' a pártnak adott szót A szentborbási dolgozó parasztok e héten két sertés helyett ötöt küldenek a városi dolgozóknak. Gulyás János 9 holdas egyéni gazda azzal is megmutatta pártunk és kormányunk iránti hűségét, hogy süldőinek árán szabadpiacon vett egy hízót beadásba. Ifj. Pavlekovies András is megtette, amit népi. áíla■ műnk elvár tőle: négy hónappal a határidő előtt beadta hízottsertését. • A helybeji Béke TSZ évi vágómar- j habeadása rendezésével érdemelte ki az elismerést magának. Most arra adták szavukat a tsz-tagok, hogy április 4-jg teljesítik ezévi sertésbeadási tervüket. A Gépállomások Megyei Igazgat ósága közli: A tavaszi kampányterv ío",leölésében megyéink gépállomásai közül első helyen a Fonói Gépállomás áll 5,9 százalékos teljesítéssel. Második helyire a Marcali Gépállomás került, amely 4 százalékra Teljesítette tervéit. Legjobb tatajmu/nfcát a MarctaTii Gépállomásom Fekete Miértem tnaktcirista végzett, 'aki 102,5 kát. ho'diait szántott fel Hasonló szép eredményt ént el a Taíbi Gépállomásom Pávtr'sz József fe, aki 76 holdat szántott fel. A legidbb talaimurkásHbriigád a fonói Nieder- maieh József brigádja, aimefy 16.7 százalékra teljesítette eddig talaj- munka'eirvét és a Kaposvári Gépállomás Tölfl-brigádja, amely ugyancsak szép eredményit ért el. A szerződéskötésben a legjobb munkát a Taibá Gépál&omás dolgozói végezték, akik 100 százalékra telje- siíítieótéfc szerződéskötési tervüket. A fláíbiiakinák azcmibain többet kell foglalkozniuk az egyéni gazdáikkal, mert velük igen kevés szerződést kötöttek, pedig azok is szeretnének dolgcEtiatiní a gépállomással. A táblák ütári « mairoafiiaik és a fomóiak értek el jó eredményt a szerződéskötésben. Leggyengébben a Nagybajcmi, Csurgód és Segesdii Gépállomáson megy a szerződéskötés, pedig késlekedésre már mimics idő,, mart a tavaszi munkák nemsokára megkezdődnek. HARMINC ESZTENDŐS BECSÜLETES MUNKA JUTALMA Az elmúlt napok egyikén kedves ünnepet ültek a somogyszobi vasútállomás dolgozói. 30 esztendős becsületes, kemény szolgálat után helyezték nyugállományba Balogh Lajos MÁV-eilenőrt, ki két hosszú évtizeden át mint .vonatvezető teljesített szolgálatot. Balogh elvtárs ez idő alatt nemcsak számos fiatal vasutast neveit kiváló -szakemberré, hanem két gyermeke tanulását iá biztosítottá jó munkájával. Egyik fia MÁV tiszt, másik gimnáziumi tanár lehetett. A somogyszobi állomáson a felszabadulás óta ez volt az első nyugállományba helyezés. Éppen ezért határoztak úgy a dolgozók, hogy Balogh elvtárs tiszteletére ünnepi estet rendeznek. A vasutas kultúrotthon nagy helyiségében, gyönyörűen feldíszített asztalok mellett mintegy 140 vasutas és családtag jött ösz- sze, hogy ünnepelje a mindnyájuk által oly nagyon tisztelt és szeretett idős szaktársat. Palotai Károly állomásfőnök méltatta Balogh elvtárs hosszú munkásságát és hangsúlyozta, hogy népi államunk minden becsületes dolgozónak gondtalan életet, örömteli öregkort biztosít. Ezután Balogh elvtárs emelkedett szólásra és meghatódva mondott köszönetét pártunknak, kormányunknak azért, hogy hosszú szolgálata után ilyen szép nyugdíjat biztosít számára. Ezután baráti vacsora következett, melyet reggelig tartó tánccal fejeztek be. Minél több ilyen levéllel kopogtasson a postás A város néhány üzemének és vállalatának vezetője levelet, írt az élenjáró, példamutató, dolgozók hozzátartozóinak, hadd legyenek büszkék, hogy az- ő családtagjuk elismert -dolgozója üzemének, vállalatának. A dolgozónak is, hozzátartozóinak is jólesik, ha ilyenképpen is elismerik a szorgalmas munkát. Bizonyosan örült Gál Józsefné, amikor megkapta Müller elvtársnak, a Kaposvári Rendeltszabóság vezetőjének sorait, melyben arról értesítette, hogy férje, ifj. Gál József januári 168 százalékos teljesítményével odaadó munkáról tett tanúbizonyságot. De Fazekas István is büszke volt feleségére, amikor kezébe vette a Somogymegyei Nyomdaipari Vállalat igazgatójának, Hidas elvtórsnak a levelét, melyből arról értesült, hogy »-Fazekas Istvánné, üzemünk sztahanovista berakónője a félszabadulási munkaverseny során február hó első 10 napjában 116 százalékos teljesítményt ért el. Becsületes, szorgalmas munkájával hazafias módom járult hozzá dolgozó népünk életszínvonalának emeléséhez«. Reméljük, hogy a felszabadulási verseny hátralévő időszakában még több ilyen köszöntő levéllel kopogtat be dolgozóink családtagjaihoz a postás. A SZIKRA LÁNGOT FOGOTT... A megyei kommunista aktíva tiszteletére Kisassznndon új termelőszövetkezet alakult. tT eskeny gyalogös- ív vény kanyarog a rét közepén. Majd egy zöldmohás kis fahídra vezet, amely alatt csendes csobogással fut a szűkmedrű patak vize. Aztán befordul a sudár- törzsű jégerfák közé, s úgy kígyózik tovább a szőlővel beültetett dombhátra, ahol a szűz fehér hóra vetődnek a lenyugvó nap lángvörös sugarai. De csakhamar eltűnik a szemünk elől a leereszkedő estho- mályban, s most már a közelgő kis falu házainak ablakaiból kicsillanó fények vezetnek bennünket célhoz, Kisasz- szondra. A kora februári estében lassan szemerkélni kezd az ólmos eső, később öreg hópelyhek szállingóznak. A sáros kis utca névtelen. Mindenütt csend ül, csak a tanácsháznál pezseg mén az élet. Valami készül itt — sejtheti bárki. S jól véli ezt. Mert tényleg készül itt valami, méghozzá nagy dolog. No. de menjünk beljebb. * * * z ajtónyitáskor kellemes meleg csapódik felénk a gyűlésteremből. ahol az asztalion két fiatal ember, előttük a széksorokban vedig deresfejű pa- ~asztemberek és fiata- 7ahh korú férfiak foglalnak helyet, s köztük | néhány »fehércseléd«: figyelmesen hallgatják az előadót. — Elvtársak ... most sorsdöntő perceket élünk — mondta lassan, de szenvedélyesen ifi. Nagy Vendel párttitkár — pontot teszünk a régire és újat kezdünk. A párttitkár szavaiból kicsengett: az a gondolat, amely idáia vezette a kisasszondi dolgozó parasztokat, már régóta fejükben torgott. Erezték ők előbb is, hogy a párt hívó szava, a szívükhöz ért... Egyre elevenebben izzott bennük az a kis parázs, amply végül is szikrát vetett, lángot fogott. Ez a láng először a kommunistákban csavott magasra Kisasszondon, amely aztán hevített a vártonkívüliek között is. — Nem lesz könnyű elindulni az új úton — tolytatfn Nagy elvtárs — de bátran indulunk neki, mert tudiuk, hogy a várt mellettünk van és segít egyengetni a göröngyöket. Erre gondolt a párttitkár akkor is, amikor ezelőtt néhány normal Soós János tanácselnökkel felkeresték Csontos Istvánt, az öreg harcos kommunistát. Csontos elvtárs örömmel csatlakozott a kezdeményezéshez. Hisz ő már közelebbről is ismeri az új paraszti életet. Feleségé nek a szülei, akik már eléggé öreg korúak, nem cserélnék fel sorsukat, amióta a rinyaújlaki tsz- ben dolgoznak. Az öregek padlásán még most is ott van 30 mázsa búza, 17 mázsa rozs, 60 zsák kukorica. A 200 kilós hízón kívül 4—5 süldő röfög az ólban náluk. Kérte őt már az öreg após, hogy lépjen szövetkezetbe', hát most itt az alkalom. Nem kellett sok biztatás Orbán József elvtársnak sem, aki 1945- ben a kisasszondi földosztó bizottság elnöke volt. A párttaggyűlésen a község 11 kommunistája közül nyolcán döntöttek az új élet mellett. Ezután házról házra járva vitték a várt szavát a kisasszondi kommunisták, s néhány nap alatt 9 család, 18 tag írta alá a termelőszövetkezeti belépési nyilatkoaztán február 24-én este az új szövetkezeti parasztok, hogy megválasszák a tsz vezetőséget. * * * em okozott különösebb problémát a vezetőség megválasztása, de ennél is köny- nyebben döntöttek abban, hogy mi legyen az »újszülött« neve. Mert Kisasszond akármennyi- | re is eldugott kis falu, de hírneve hetedhét határra szóló. S ezt a hírnevet Csokonai Vitéz Mihálytól, a nagy magyar költőtől kapták, aki 150 évvel ezelőtt itt, a kisasszondi »szőke bükkfák« és »a csonka gyertyánok« mohos tövében írta »A tnagá- nyossághoz« című gyönyörű költeményét. — Én még ismertem azt a nagy bükkfát, amely alatt Csokonai szokott üldögélni ott a patak túlsó partján ... még a neve is bele volt vésve a fa törzsébe — mondja Orbán József. — Nevezzük el őróla szövetkezetünket... csak -~-í- ■ arra törekedjünk, hogy szövetkezetünk méltó is legyen ehhez a névhez. — Úgy van ... így legyen ... — mondtáktöbben • kitörő lelkesedéssel. Ezután Soós János tanácselnök, az alabizottság elnöke emelkedett szólásra. — Akkor tehát aláírjuk egyöntetűen, hogy mi, a kisasszondi Csokonai III. típusú termelőszövetkezet tagjai kérjük termelőszövetkezatot. így jöttek ősszé Lkuló retünk működésének engedélyezését. — Aláírjuk... — helyeseltek s egymás után aláírták a Földművelés- ügyi Minisztériumhoz címzett kérvényt. Közben már tervezgetni kezdtek a tagok. A 24 hold közös földjüket a tanács a községi tartalékföldből kiegészíti 1Ö0 kát. holdra. A tavaszi vetőmagot minden tag képessége szerint viszi a közösbe s az összejött vetőmagért egységes, jóminőségű vetőmagot cserélnek. A tavasszal hibrid-kukoricát vetnek, méghozzá négyzetesen, hogy köny- nyebben művelhessék. — Azon kell lennünk — mondta Lóki Ferencié —, hogy amit lehet, azt saját erőnkből valósítsuk meg, mert ez nekünk is meg az államnak is jobb lesz. Sok mindenről esett itt szó: közös sertésállomány beállításáról, házépítésről, a munkaszervezésről, az alapszabály betartásáról. _», * * * C éjfél felé, amikor ^ haza indultak, az utcán tovább folyt köztük a meleg baráti beszélgetés, alig vették észre, hogy az út sarát már szép fehér szőnyeg takarja. SZŰCS FERENC. r
