Somogyi Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-25 / 20. szám

w _v» A MAGYAR DOLGOZ XIL évfolyam, 20. szám. ARA 50 FILLER Kedd, 1955. január 25. Ragyogd téli nap Az instruktor egy napja A Szerkesztőség postájába A IV. békekongresszusra készül megyénk dolgozó népe FELSZABADULÁSI VERSENNYEL MEGYÉNK BECSÜLETÉÉRT Tervük teljesítésével tiltokoznak a háború e:len a Ruhaüzem dolgozói Hétfőn délelőtt 10 órai kezdet­tel békegyűlést tartottak a Ka­posvári Ruhaüzemben. A béke- gyűlésen Liliom Lajos üzemi párt­titkár mondott beszédet. Beszédé­ben a nemzetközi helyzettel fog­lalkozott, majd Nyugat-Németor- szág felfegyverzéséről beszélt. — A háborúkovácsok mesterke­dései felidézik bennünk az elmúlt háború szenvedéseit és borzalma­it — mondta. — Még nem feled­tük el a kínokat, melyeket átszen­vedtünk, még emlékezünk az ágyudörgésre,. a bombák robba­nására. Most az amerikaiak még a második világháborúnál is bor­zalmasabb, kegyetlenebb háborút terveznek: atomháborút. Mi fölemeljük tiltakozó szavun­kat a kardcsörtető háborús uszí­tok ellen. Mi szabad házában bé­kés otthonunkat akarjuk szebbé és boldogabbá építeni. Utána Zsalakovics Jánosné emelkedett szólásra. — Én családanya vagyok — kezdte beszédét. — Mi, asszonyok tudjuk legjobban, hogy mit jelent elveszíteni szeretteinket a háború­ban. Asszonyok! Elvtársak! Ne engedjük, hogy mégegyszer hábo­rú rombolja szét meleg otthonain­kat! Mutassuk meg jó munkával, terveink teljesítésével, hogy tu­dunk harcolni a békéért, s ha összefogunk, a világ dolgozói va­lamennyien, meg is tudjuk aka­dályozni a rettenetes háborút. BÉKEGYŰLÉS A CUKORGYÁRBAN A Kaposvári Cukorgyárban fél egykor gyűltek össze a dolgozók valamennyi üzemrészben béke- kisgyűlésre, ahol tiltakozásukat fejezték ki a német militarizmus feltámasztása ellen. A nyersgyárban dr. Novacsek János, a Cukorgyár főmérnöke mondott rövid beszédet. Beszédé­ben idézte a nagy német békehar­cos költő: Johannes Becker békét hirdető versét: »Az erdőt és a völgyet Tavasz ragyogja át, És hallgatják a földek A hangok kórusát. Fivérem! Húgom! Dalra fel! Szabad föld, a boldog béke kell! Serkenj világ! Mindenki fel! Szabad föld, a boldog béke kell!« — Béke. Négybetűs, egyszerű csengésű kis szó, mégis ebben a fogalomban kristályosodik ki az emberiség nagyobbik és jobbik felének, becsületesebb és embe­ribb részének vágya — mondta a továbbiakban. A béke utáni vágy a világ leghaladottabb íróinak, művészeinek tömeges megnyilat­kozása, a legnagyobb tudósok harcos kiállása, éppúgy, mint egy­szerű parasztasszonyaink béke- kongresszusra küldött ajándékai­nak minden öltése. — Számunkra minden nap tar­talmasabb fogalommá bővül a bé­ke. De mint a fény mögött setten­kedő árnyék kísért a háború ré­me és boldog ifjúságunk színes énekszavát át-áttöri a kardok csörtetése, a halál kalmárainak lázas sietsége az új háború kirob-. hántására.., — Akadályozzuk meg összefo­gásunkkal és békét erősítő mun­kánkkal a német újrafelfegyver- zést, az atom- és hidrogénfegyver alkalmazását! — mondotta Nova­csek elvtárs, majd így folytatta: — Üzemünk MNDSZ-asszonyai a IV. békekongresszusra béke-ta­risznyát készítenek, melynek minden öltése a gyermekeit féltő anyai szív dobbanása. Ebbe a ta­risznyába fog belekerülni minden dolgozó tiltakozó aláírása a német militarizmus feltámasztása és az atombomba használata ellen —1 fejezte be beszédét Novacsek Já­nos elvtárs. Utána Juhász Árpád segédmű- szakvezető szólalt, fel. A második világháború alatti szombathelyi szenvedéseiről beszélt. A bombá­zások borzalmairól, az embervadá­szok kegyetlenségéről, melyek alacsonyra ereszkedve a város fe­lett, az eszeveszetten menekülő civil lakosságot, gyermekeket, öre­geket géppuskázták. Molnár András cukorfőzőmes­ter az atombomba pusztításáró1 beszélt, özvegy László Mihályné sztahanovista csőszigetelő pedig az asszonyok nevében fejezte ki til­takozását a háború ellen. Utána valamennyi dolgozó alá­írta a békeívet az atomháború és Nyugat-Németország felfegyver­zése elleni tiltakozása jeléül. El­határozták még a dolgozók, hogy levelet írnak valamelyik nyugati ország cukorgyári dolgozóihoz és felszólítják őket, hogy tiltakozza- ■ nak a nyugati háborús készülődés ellen. Aláírásokat gyűjtenek Vízváron a német militarizmus feltámasztása ellen Vízvár községben jól dolgozik a Hazafias Népfront-bizottság és a helyi békebizottság is. A felada­tok végrehajtásánál a két szerve­zet segíti egymást. Január 21-én este gyűlésen vet­tek részt a tömegszervezetek és a tanács vezetői, ahol a nemzetközi helyzetet beszélték meg. Főleg a Béke-Világtanács Irodájának fel­hívásával foglalkoztak részletesen. A megbeszélés során elhatározták, hogy aláírásokat gyűjtenek a né­met militarizmus feltámasztása és az atom háborús célokra való fel- használása ellen. A községben még a napokban dsgyűléseket szerveznek, ahol a iolgozó parasztokkal is megis­mertetik a nemzetközi helyzetet. A terv szerint 32 kisgyűlés lesz a községben, amelyeken a dolgozók aláírásukkal bizonyítják törhetet­len békeakaratukat. Sikerrel halad falvaiök felszabadulási versenye A felszabadulási munkaverseny széles körben bontakozott ki me­gyénk dolgozó parasztjai között is. Falvaink dolgozó népe, terme­lőszövetkezeti tagok, gépállomási és állami gazdasági dolgozók egy­másután tették meg felajánlásai­kat a begyűjtés teljesítésére, a ta­vaszi mezőgazdasági munkák elő­készítésére, időbeni elvégzésére. Pár hét múlt el azóta, hogy a nemes versengés beindult és már­is szép eredményeket mutatnak az első értékelések. Erős versenytárs Örtilos Örtilos községben 24 dolgozó pa­raszt tett vállalást arra, hogy adó- és begyűjtési tervüket határidő előtt teljesítik és az időszerű me­zőgazdasági munkákkal is időben végeznek. A vállalás megtétele óta alig két hét telt el és máris szép eredményekről számolnak be» az őrtilosiak. Tváncsics József dol­gozó paraszt háromnegyedévre, Horváth Ferenc pedig félévre fi­zette már be adóját. Fogadalmu­kat becsülettel teljesítették. Nav- rasics György a hízottsertés-, to­jás- és baromfibeadás egész évi teljesítését vállalta. Már teljesí­tette is. A község dolgozó parasztjai va­lamennyien igyekeznek, hogy a versenyből kivehessék a részüket. Első negyedévi baroinfi beadását már valamennyi gazda teljesítet­te, ugyanígy a havi tej beadásukat is pontosan teljesítik. A dolgozó parasztok egységesen vállalták, hogy első félévi állat- és állati ter­mék beadásukat április 4-re 100 százalékra teljesítik. Igyekeznek is adott szavukat valóraváltani. Az őrtilosiak Zákány községgel vannak párosversenyben. A záká- nyiaknak ugyancsak igyekezniük kell, hogy a versenyben le ne ma­radjanak, mert erős versenytársra akadtak a kis Őrtilos községben. A lullai Uj Élet TSZ élenjár a versenyben A lullai Uj Élet TSZ az elmúlt évben a beadási kötelezettség tel­jesítésében mindig a tabi járás élenjáró tsz-ei közé tartozott. Áp­rilis 4 tiszteletére kihívták ver­senyre a járás valamennyi tsz-ét. Az eredmények azt mutatják, hogy a versenyben máris a lul- laiak járnak az élen. Hízottsertés-, vágómarha-, tojás- és baromfibe­adásukat egész évre teljesítették. Elhatározták azt is a tagok, hogy a tavaszi mezőgázdasági munkák­ban is ilyen példamutatóak lesz­nek. Szélesedik a párosverseny Kéthelyen A kéthelyi dolgozó parasztok a somogyszentpáliakkal versenyez­nek. A kéthelyiek a vállalás meg­tétele óta máris figyelemreméltó .eredményeket értek el a begyűj­tésben. Baromfiból 220 kilót, to­jásból 180 kilót és hízottsertésből 600 kilót gyűjtöttek be pár nap alatt. A jó eredmény eléréséhez nagyban hozzájárultak az olyan gazdák, akik egész évre rendezték hízottsertés- és baromfibeadás u- kat, mint például Mika József, Szabó Mihály, Mészégető István, Balázs János, Magyar István dol­gozó parasztok. A községben nap mint nap szélesedik a versenymoz­galom, egyre több gazda lép pá­rosversenyre egymással. Balatonszárszón már 32 gazda tett vállalást Balatonszárszó községben ed­dig 32 gazda tett vállalást április 4 tiszteletére. Nagy József, Takács József, Pákozdi Géza párosver­senyben vannak egymással. A község gazdái elhatározták, hogy a balatonszemesi dolgozó parasz­tokat hívják ki versenyre. Jó példával járnak elöl a tanácstagok Ságváron A ságvári dolgozó parasztok az ádándiakkal léptek versenyre. A ságváriak azt vállalták, hogy eb­ben az évben 5 hold szőlőt telepí­tenek, ezenkívül fásítást végeznek. A versenyben a tanácstagok jár­nak jó példával elöl: Juhász Já­nos vb-tag vállalta, hogy az első negyedévi adóját március 31-ig be­fizeti, valamint évi soványbaromfi beadásának az első negyedévben eleget tesz. 10 dolgozó paraszt ar­ra tett vállalást, hogy az első fél­évre beütemezett hízottsertését 1 hónappal előbb beadja. Szigeti József máris beváltotta adott sza­vát, teljesítette évi baromfibeadá­sát. A ságvári dolgozó parasztok eddig 450 kiló baromfit, 900 kiló hízottsertést és 40 hektoliter tejet adtak be első félévi kötelezettsé­gük teljesítésére. Nagyobb gondot a verseny szervezésére l Aki azt állítja, hogy az üzemek­ben, gyárakban és kint a falun, a dolgozókat nem érdekli a munka­verseny, az téved. Míg a Textil- művek fiatal fonónője, Gál Rózsa iírva panaszkodik arról, hogy csupán 2 százalék választotta el attól, hogy elérje a sztahanovista szintet, akkor arra nem mondhat­juk, hogy nem érdekli a munkája ás az, hogy mennyit teljesít. Nagyrabecsülik a dolgozók a ver­senyt, ha elismerik munkájukat. A Kaposvári Gépállomáson is szí­vesen és örömmel vették a szak- szervezet versenyzászlaját, amit nemrég kaptak meg, mert jó ver­senyszervezéssel jelentősen előre­haladtak a téli gépjavítással. Meg­fogadták azt is, hogy május 1-re megszerzik az élüzem címét is. Minden párosversenyben lévő dol­gozó élénken figyeli a versenytáb­lát, vajon a versenytársának mi­lyen az eredménye. Azért a célért, amit a dolgozó a vezetőkkel megbeszélve maga tű­zött ki, azért a feladatért, amit maga vállalt, mindig szívesen veti latba erejét az üzemi munkás, a gépállomás traktorosa, vagy az ál­lami gazdaság dolgozója. De az olyan feladatot, amit a vezetők a dolgozók megkérdezése nélkül vál­laltak — mint például a nagybe- reki és a felsőbogáti állami gaz­daságban — azt nem’ érzik magu­kénak a dolgozók, s nem küzde­nek szíwel-lélekkel megvalósítá­sáért. Az SZMT ülésén résztvett elv­társak elmondották, hogy sokhelyütt a pártszervezetek sem készültek fel a munka­verseny szervezésére, gyenge az agitációs és politikai mun­ka. A Nagyatádi Kenyérgyárban a gazdasági és szakszervezeti ve­zetők csupán két-három szóval említették meg a verseny jelentő­ségét és célját. Tehát azon sem kell csodálkoznunk, hogy a dol­gozók nem nagy lelkesedéssel tet­tek versenyvállalást, mert őma- guk is látták, hogy ezzel az ő munkájukat, a munkaversenyt becsülték le. Sok üzemben és vállalatnál el­feledték bevonni a felszabadulási munkaversenybe a műszaki dol­gozókat. Pl. a Nagyatádi Konzerv­gyárban „pótszervezéssel“ kap­csolják be őket a versenybe. Pe­dig M 1 a műszaki dolgozók nagyon sokat tudnak segíteni a mun­kaverseny előrelendítésébpn, ha jó példával járnak a fizikai dolgozók, előtt. A versenyszerve­zésnél nem lehet megfeledkezni a felelősség kérdéséről, nem lehet egyszerűen tudomásul vénni azt, hogy néhol az igazgató, az üb-el- nök a dolgozók kezdeményezéseit sarokba szorítva, a munka köny- nyebbik oldalát választva oldja meg a verseny szervezését. Ha az üzemi munkás látja, hogy adnak a szavára, figyelembeveszik véle­ményét, kezdeményezését, nem kell őt különösebben biztatni, kedvvel lát munkához. Hibának róják fel az SZMT ülé­sén résztvett elvtársak, hogy egyes üzemek üzemi bizottsá­gai nem öntevékenyek. Igen, ez súlyos hiba. A jó munkai verseny szervezésének módját — és hogy az mozgalmas legyen — ki kell találni és semmi esetre sem szabad a területi bizottságok és egyes szervek sokszor késői útmutatására várni. Azonban a szakszervezeti területi bizottsá­goknak és az illetékes vezető szer­veknek sem elég azt megállapíta­ni, hogy itt vagy ott hiba történt a versenyszervezéssel, hanem azonnal segítséget kell nyújtani. Nem elég megállapítani, hogy sok helyen rossz a versenynyilvános- ság, vagy legalább is nem kielé­gítő, hanem a szó után következ­zen a tett is. Az SZMT-értekezle- ten, és ugyancsak a Szakszerve­zet Megyei Tanácsán tartott ope­ratív értekezleten sorra előjöttek a hibák, amiken sürgősen javítani kell. Ezzel párhuzamosan több ér­tékes javaslat hangzott el. Példá­ul a versenynyilvánossággal kap­csolatosan fel kell használni a mozit, a város hangosbemondóit az élenjáró dolgozók népszerűsíté­sére, vagy a város különböző pontjain elhelyezett faliújságokra a felszabadulási verseny élenjáró dolgozóinak képét kell kitenni. Már éppen ideje. A verseny beindításánál és a to­vábbiakban nyújtsanak egymás­nak segítőkezet a tömegszerveze­tek, a párt-, a DISZ-, a szakszer­vezet, s a közös munka nyomán nem marad el az eredmény sem. Felszabadulásunk 10. évfordulóját mind az üzemekben, mind a falun gazdag eredménnyel köszönthet­jük, s ez csupán rajtunk múlik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom