Somogyi Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-23 / 19. szám
Vasárnap, 1955. január 23. SOMOGYI NÉPLAP 7 KÖVETELJÜK... S zilágyi János -sietve kantározta fei a lovakat. Majd egy pillanatra megállt a kocsi meglett, s az «get kémiélgette. Észak fe.ől egyre élénkült a szél, s ólmos felhőket hajtott dél felé. — Siess, asszony!... öltöztesd azokat a gyerekeket, hogy mi hadd mehessünk — kiáltott a ház felé. — Ha nem igyekszünk, renden ázik a szénánk. A fiatalasszony nem szólt vissza férjének, hanem sietve befordult a szobába. Amint megpillantotta az ágyon a mély álomban szendergő két gyereket, lábujjhegyen, nesztelenül lopakodott feléljük. Sajnálta felébreszteni őket. —I— Milyen szépen alszanak, s most felkeltsem őket?... — latolgatta magában. — Nem ... csak Lacit keltem fel. A kis Sanyika még hadd aludjék. Laci már nagy fiú. Iskolába jár Ő majd felöltözteti a kicsit, ha felébredt. Közben szeretően egy-egy csókot lehelt mind a két gyerek homlokára. Laci gömbölyű arcán hirtelen kis gödrpcskék jelentek meg: mosolygott. — Szépet álmodik — villant fel az asszonyban, s ő is elmosolyodott. Közben Laci felébredt. Nagy, bú- vakék szemeit anyjára szegezve suttogta: — Édesanyám!... tudod mit álmodtam? — Na mit? — képezte halkan az asszony, s közelebb hajolt a gyerekhez, aki 'belecsimpaszkodva anyja nyakába, mesélni kezdte: — Azt álmodtam, hogy hoztál nekem kis csizmát... aztán még patkó is volt a sarkán... — Jól van kisfiam — mondta az asszony hízelkedve — veszünk isne- ked kis csizmát, mire az ősszel iskolába keli menned- De most hamar ■ö'tözzél fel, mert mi megyünk a mezőre, s a nagymama is velünk jön. Te vigyázol a házra és az öcsire, amíg mi oda leszünk. — Inkább én megyék el — fontoskodott a gyerek — a nagymama maradjon itthon. Hiszen én is *u- -dok segíteni!... — Nem... inost sietnünk kell nagyon, mert vihar jön, s a széna -renden van — válaszolta az asz- szcny. Még hozzátette: — Inkább ma-d hoí'nap eljössz velünk Aztán míg a gyerekeknek reggelit készített, arra gondolt: milyen két szép nagy fiam van nekem! Sokat tudnak ezek pár év múlva már segíteni a munkában. Mennyivel könnyebb legz nekem is. meg a férjemnek ás. Főként a Laci, akiben már most is nagy a szorgalom Apja f;a. Még a haja is olyan fekete ... gyűrűs ... És erős növésű . ■. már most egész férfias minden mozdulata ... Szép szál ember vá’ik belőle! Hogy viszi maid a búzás zsákot!... Csak nehogy valami más mesterségbe vesse a fejét, ha nagyobb lesz ... .— hökkent meg. Majd így vigasztalta megát: — De hiszen az apja is szereti a földet, a jószágot, ez meg apja vére ... Gondolatát egy érces hang zavarta meg. A férje siettette Hamarosan induljak is. Még a kapuiból visszaszólt Szilágyiné a gyereknek, aki sóvárogva nézett a gyorsan guruló ko- <csi után. — Aztán vigyázz itthon mindenre, Lacikám! Majd holnap te is eljöhetsz velünk. Laci .megértőén bólintott, s mondott is valamit, de hangja beleveszett a kocsizörgés zajába. * * * IWjre az utolsó villa széna a boglyába került, az égbolt is kiderült. Forrón tűzött a nyári nap, szinte remegett a levegő, — Ez aztán jól sikerült — mondta megelégedetten Szilágyi. — Jó is, hogy reggel ránk ijesztett ez az ’dő, legalább végeztünk a szénagyűjtéssel. Délután meg végiggereblyézzük a tarlót, mert úgy látom, ma szép napunk lesz egész estig. . Aztán egy baglya hűsébe telepedtek. A kosárból egy tál tejfelestúró és fehér búzakéné ár került elő. Nagy étvágyuk lett, hisz reggelit csak. .úgy. -futtában ettek. Szilágyi éppen belevágta a kését a kenyérbe, hogy egy-egy karajt ■szeljen mindegyiküknek, amikor egy furcsa hang ütötte meg a fülét. A kést a kenyérben felejtette, s egyszerre talpon volt. Az asszonyok is összerezzentek, s ők is felálltak. — Szilágyiék ... gyüü .. je .. nek hazaaa ... a Lacinak baja esett... — hallatszott a dűlő vége felől a kiabálás. . — Jézusom!-.. . mi lehet... — jaj- ctult fel az öregasszony. '- Gyorsan a kocsira ültek.- -— A Laci!... Istenem, mii történhetett vele? — mondta kétségbeesve a fiatalasszony és a torkát a sírás fojtogatta. Útközben megtudták a hírhozó 15 éves Varga Jóskától, hogy a Laci valami gránátot talált a mesgyénét húzódó árokban, s ez játék közben felrobbant a kezében. Szilágyiék udvarára sereglettek a szomszédok. A férfiak Szi.ágyi helyett kifogták a lovakat., s helyére tolták a kocsit. A fehérnépek meg csak sírtak, jajgattak. Arra is alig akadt közülük, aki vigasztalta volna Szilágyinét, s az elaléit öregasszonyt. — Az az átkozott háború .., onnan maradt itt meg az a gránát... az tette tönkre ezt az ártat.an gyereket ... — nyögte egy feketekendős, ráncosarcú, idős asszony, kezét tördelve. Az édesanya és a nagymama fájdalmas zokogással állták körül Laci ágyát. A fiatalasszony csak egyre azt nyögte: — Drága nagy fiam, miért is nem engedtünk eí velünk ... De Laci ezt nem hallotta. Nem hallotta a sírást sem. Szemei elho- má yosultak, s arcán piros csíkok szaladtak szét. Fekete fürtjeit össze-* kötötte az alvadt vér. Jobbkarja széttépve véres cafatokra, egy fehér ruhába tekerve feküdt mellette. A bal kezefeje is csupa roncs voit, amelynek kötését ugyancsak átütötte a vér... ... S zinte élettelenül tették he a szerencsétlenül járt gyereket a men- tőkocsiiba. Apja ült melléje, idegesen sürgetve a sofőrt, bár az anélkül is nyomta a gázpedált. — Csak időben érjünk! ... De még fel sem néz... — töprengett az apa, s könyörgő tekintettel meredt a gyerekre. Tikkasztó volt a forróság, de Szilágyinak hideg futott végig a hátán, borostás álla meg-megremegett. Már kfee’ecPek a városhoz, amikor egyszer csak felnyílt a gyerek szeme. Amint meglátta édesapját, keserű sírás buggyant ki ajkán. _ — TTaye meggyógyu’ok. édesapám? ... Többet nem fogok olyant a ke- zecmfoe.. . Az ember ajka megrándult, s két öreg kön.nvcsenn szaladt szeme sarkába. Szíven ütötte a gyerek esdeklő szava, hisz tudta, hogy Laci már többet soha nem tud kézbe fogná semmit sem, mert kezei roncsok. Aztán mély fájda’mát leplezve, vígasztala a gyereket: — Meggyógyulsz, édes kis fiam ... — s hangja elcsuklott. ...Mire. a nap leáldozott, Lacit már kihűlt testtel, megcsonkított végtagokkal vitték végig a kórházi folyosón.... o dakint néma csend honolt. Ores hónelyhek hulltak ilá lomhán, erőtlenül. Hűha, fehér takaró vonta ,be a zöld pázsitot, s az út sarát. Az e’cbb még szürkén mere- dező csunatsz faágak bokrétává va- rázsolódtak. Piros süvegüket fehérrel cserélték fel a házak. A külső ab- lakszárnyak üvegein száz formában kirajzolódott jégvirágok csillogtak ezüstösen a szobából kivetődő lám- pafénytől. Az asszony, míg az ablaknál elbűvölve. gyönyörködött a téli este csodás szépségében, arra gondolt: Da jó lenne, ha mindig ilyen szép tiszta Volna a táj... soha nem látnánk szennyes foltokat... S ha ilyen tiszta lenne minden emberi lélek is a földön! Még talán tovább fűzte volna gondolatait, ha meg nem zörren a gyerekkocsi, amelyben kissé nyugtalanul forgolódott a kétéves kis Sanyika. Gyorsan oda1 épett a gyerek meilé, s a kis kocsit zöcskölve valami altató dalt dudorászott halkan,, amely egybevegyült a tűzhely duru- zsoiásával. A gyerek elnyugcdott, s az asz- szony egy könyvet vett kezébe, hogy esvediidétében valamivel elüsse az időt. De nem. tudott e’mélyed ni az olvasásban, s csakhamar visszatérté a könyvet az aszta1 ra. Aztán előkereste a gyaohrgombolyagot, s a férjének készü’ő pulóver kötéséhez fogott. Időnként meg-megáMt a keze. s képzeletben léptek kopogását hallotta. Türelmetlenül várta haza férjét. — Hol lehet már ilyen soká — nézett töprengve a faliórára, amely már tizenegyet mutatott. — Hiszen csak a tanácshoz ment, s onnan már ilyenkor rég haza szokott jönni.., Csak nem esett valami baki? — nyilait bélé a gondolat, s idegesen ledobta az asztalra a kézimunkát. Amióta Lacival az a szerencsétlenség történt, ’teljésen meggyengültek idegei. Ha nem látja maga körül a családot, mindig rossz sejtelmek üldözik Szinte rettegve fél a magánytól. Kínos minden perce, ha nincs, akihez szálion. Izgatottan állt fel az asztal mellől, hogy ismét az ablakhoz siet, de Mi-félén megbénultak lábai, amint meglátta a falon függő fényképről mosolygó, kisfiú - fényképét. , ő volt az, Laci, a fekete, gyűrűs hajával, s a két arcán kirajzolódó kedves kis gödröcskéivel. A kezében egy szép csokor piros futórózsát szorongatott. A z asszony melléhez kapott, sze- me káprázni kezdett, s a piros rózsák vérként szaladtak szét Laci kezein. Tehetetlenül roskadt le a székre, s az asztalra borulva fájdalmas zokogás vett rajta erőt. Csak akkor eszmélt fel, amikor férje ott állt már mellette, s könyörögve vigasztalta: —■ Miért epeszted magad ... ezen már segíteni úgysem tudunk! Nyugodjál meg szépen ... Jobb, ha most már arra gondolunk, aki él... arra vgyázunk. . .. — De hát mit tehetek én? ... — szepegte az asszony, majd keserű sírás remegtette meg egész testét. — Ki gondolta akkor, hogy mire hazajövünk, már oda lesz szegénykém .. Hát lehet az embernek egy pert) nyugta? ... És még te is itt hagysz magamra ebben a hosszú téli estében ilyen soká... azt sem tudom hol jársz .. . csak még jobban nyugtalanítasz. — Nem a kocsmában töltöttem el az időt... fontos dologban hivatott a párttitkár — mondta a férfi. Az asszony közbeszólt: — Én nem mondtam egy szóval sem, hogy a kocsmában voltál... de mondd meg már akkor, hogy mit csináltál ennyi ideig a párttitkárnál ... hiszen te nem is vagy párttag ... mát akartak veiled? — nézett férjére kérdően, s szemeit töröl- getve köténye sarkával. — Igazad van ... én nem vagyok párttag — válaszolt a férj, lassan hangsúlyozva minden szót — A pári- tátkór tudja, hogy mi történt nálunk a nyáron ... s hogy most. békeívet kellett aláíratni, azt mondta én sokat tudnék ebben segíteni, ha vállalom. Mert nézd meg, itt az újság — húzta elő zsebéből a Szabad Népet — megint arról ír, hogy az amerikai. gyárosok segítségével fegyverek fe1 Nvugat-Németországot egy újabb háborúra. És ez ellen nekünk is tiltakoznunk kell... 4 háború szó hallatára az asz— szony arca elborult Megdöbbenve tekintett oda a kis Sanyira — aki szépen aludta az igazak á’mát — miközben - arra gondolt kétségbeesetten: — Nem lehet!,.. nem. szabad, hegy mégegyszer háború legyen! — Ez meg itt a békeív — tolta az asszony elé Szilágyi a hosszú ív papírt, amelyiknek egyik oldalán nyomtatott betűs szöveg feketédet, a másók o’dalán pedig tintával odarótt nevek hárem hosszú oszlopa állott. — Hallgasd csak — s az ember hangosan olvasta a szöveget: »Mi, magyar szülőik a világ minden becsütetes emberével egyetértve mély felháborodással vettük tudomásul, hogy Nyugaton egy újabb háború van készülőben ... követőijük, hogy .. akadályozzák meg Nyugat-Németország felfegyverzését, mert mi a békés életnek, s nem a háború kínjainak neveljük gyermekeinket...« — És kiik írták már alá? — vágott közbe az asszony izgatottan, férje elől elhúzva a papírt, s másik oldalára fordította. Ott látta Varga József né szomszédasszonya nevét, akiinek annyi idős kislánya van. mint az ő Lacikája volt. Együtt járt a két gyerek iskoÚba. Olyan jó barátok voltak, minden reggel beszóltak egymáshoz, mikor melyik készült fel előbb az indulásra: s most már nem iön a kis szőkefejű Katika, nem szól be az ablakon: «Gyere, Lacika .. . nehogy elkéssünk!« De itt. állt a neve Kádaménak is. aki azelőtt mindig az angolokat meg az amerikaiakat várta. Állandóan azt szokta suttogná a többi asszonyoknak: »Megváltozik ■ a helyzet hamarosan!« Csak azóta nem beszél ilyesmiről, amióta a Szilágyi Laci szerencsétlenül járt. Mert megtudta. .hogy ha az amerikaiak vagv az angolok jönnének, azok csak gyilkos szerszámokat hoznának, s ha azokból az ő gyereke kezébe kerülne, hát nem szeretné. Szilágyiné míg végigolvasta az a’áírásokat, a könnyei is felszáradtak, s ő maga is odaírta a nevét olyan kövér betűkkel, mintha ezzel azt akarná igazolni, hogy ő sokszorosan követeli azt, amit a többiek. S e pillanatban erősebbnek érezte magát, mint bármikor, mert szinte képzeletben ott látta körülötte azt a sokszázezer szülőt, akik talán éppen ezekben az órákban, percekben ugyanazzal az érzéssel és gondolattal fogtak tollat a kezükbe, mint ő az az édesanya; akinek á fia békében is a háború áldozata lett. ' Szűcs Ferenc. Jlteq génk tg faz&éq iiq íjhol E rovat indításával az a célunk, hogy megyénk dolgozóival megismertessük, mik az egészségügyi munka eredményei és fogyatékosságai Somogybán. Cikksorozatunkban megszólaltatjuk a kórházak vezetőit, a város s a falvak egészségügyi dolgozóit. Megírjuk hogyan dolgoztak az elmúlt évben és milyen terveket, feladatokat tűztek maguk elé az 1955-ös évre. Számot adunk arról is, hogy mik a tennivalók megyénk egészségügyi helyzetének javításában. E rovatban helyt adunk olvasóinknak, dolgozóink észrevételeinek, hozzászólásainak. Kérjük olvasóinkat, hogy az egészségüggyel kapcsolatos véleményüket, ötleteiket, javaslataikat, kéréseiket, vagy kérdéseiket közöljék a szerkesztőséggel, hogy azok figyelembevételével az illetékesek javíthassanak munkájukon és 'megadhassák a kért felvilágosítást. j \., '. Első cikkünkben ) i a Megyei Tanács egészségügyi osztályénak munkájáról számolunk be. Néhány kérdést tettünk fel dr 'Molnár József megyei főorvosnak, aki kérdéseinkre az alábbiakat válaszolta: 1. Mik voltak az 1954-es év eredményei? Nehéz lenne néhány mondatban összefoglalni azokat az eredményeket, amelyeket az elmúlt évben értünk el megyénk egészségügye fejlesztésében. Ezért csak néhány f ntosabb problémára térek ki. A elmúlt év januárjában a megyénket fenyegető kiütéses-tífuszjárványt sikerült a megye határánál megállítanunk. Az év végén közegészségügyi és járványügyi állomást szerveztünk a megyében, amely a hatáskörébe tartozó problémákkal mélyrehatóbban tud foglalkozni, mint ahogy ez eddig történt. A rendelőintézeti szakorvosi órák számát felemeltük, s nőtt a kórházi fekvőhelyek száma is. Tíz új gondozási kör felállításával fejlesztettük a védőnői hálózatot, ötvöskónyiban és Szabáson beteg-otthonok, Siófokon és Tabon szülőotthonok építését kezdtük meg, s ugyancsak folyamatban van Lengyeltóti községben az orvoa- lakás és mentőáll más építkezése. Siófoki rendelőintézetünk korszerű épületbe került, amelyet előzőleg rendbehoztunk. Kaposváron 44 férőhelyes állandó, 10 községben pedig 20—20 férőhelyes idénybölcsődét létesítettünk, melyek közül az ősszel ötöt állandósítottunk^ Vidéki körzeti orvosaink közül 4-en új személykocsit kaptak. 2. Mik voltak a múlt év hibái, s hogyan akarja ezeket kijavítani? A tapasztalat azt mutatja, hogy ellenőrzéseink száma kevésnek bizonyult, s így kevesebb segítséget tudtunk adni a helyszínen, egészségügyi dolgozóinknak. Ebben az évben intézményeinket és a járási egészségügyi szerveinket gyakrabban meglátogatjuk, s így a hc-sszabb ideig tartó ellenőrzéseink alatt nagyobb segítséget adunk munkájukhoz. Minden lehetőt elkövetünk, hogy megkezdett építkezéseinket az idén befejezzük. Kaposvári rendelőintézetünkben nagy a zsúfoltság, amelyen évek óta nem tudunk segíteni. Minden reményünk megvan arra, hogy a Megyei Pártbizottság segítségével meg tudjuk oldani ezt a problémát is. Nagyobb gondot fordítunk egészségügyi dolgozóink, különösen a szakképzetlen,, vagy a hiányos szakképzettséggel rendelkező középkáderek tudásának gyarapítására, főleg úgy, hogy munkájuk mellett tanulásba vonjuk be őket. 3. Mik az osztály tervei erre az évre? Ahogy említettem is, szorgalmazzuk az építkezések befejezését, hogy új intézményeink megkezdhessék működésüket. Fontos feladatunknak tekintjük a második ötéves tervre való felkészülést. Működő intézményeink megerősítése és az egészségügyi munka színvonalának emelése első helyen szerepel osztályunk ezévi feladatai között. 4. Milyen megyénkben a körzeti orvosi ellátás és mik ezen a téren a problémák? A körzeti orvosi ellátás jónak mondható. Betöltetlen állásunk csak 3 van. Körzeti orvosaink munkájára jellemző, hogy hivatásukhoz illően, lelkesen és becsületesen dolgoznak. Ez különösen a tavalyi influenzajárvány idején mutatkozott meg, amikor a magas beteglétszám ellenére minden arra rászorulót időben meglátogattak és megvizsgáltak, s elejét tudták venni a nagyobbméretű megbetegedésnek. Körzeti orvosaink szakmai munkája ellen különösebb panasz vagy kifogás nem merült fel. Megoldásra váró probléma egyes nagylétszámú körzetek kettéosztása. Orvosaink leginkább a járműhiányra panaszkodnak. De joggal sérelmezik azt is, hogy egyesek sokszor indokolatlanul veszik őket igénybe, s így gyakran csak késve tudnak eljutni a súlyosabb betegekhez. Ügy gondolom, nem lesz hiábavaló, ha ezen a helyen is megemlítem, hogy egyes körzeti orvoainknak megfelelő lakásra van szükségük. 5. Milyen megyénkben a bölcsődék helyzete? Ha figyelembe vesszük, hogy 4 évvel ezelőtt még egyáltalán nem volt bölcsőde megyénkben, s ma már csaknem 800 gyereket tudunk bölcsődében elhelyezni, láthatjuk, hogy ezen a téren nagy1 útat .tettünk meg. Bölcsődéink általában korszerűen fel vannak szerelve, s megfelelő épületben vannak elhelyezve. A járási székhelyeken, a városban és egyes nagyobb községekben állandó bölcsődéink működnek. Azokban a községekben, ah T nagyobb mezőgazda- sági szocialista szektor működik, idénybölcsődéket létesítettünk. Az1 a tapasztalatunk, hogy a dolgozó anyák nagyon szívesen veszik igénybe a bölcsődéket, mivel ott gyermekeik táplálása, gondozása és orvosi ellátása kielégítő és szakszerű kezekben van. Dr. Franki József. Megyénk dolgozói tiltakoznak Nyugat-Németország felfegyverzése ellen Amint közeledik a IV. magyar bé- keíkangresszus, mind több és több üzem, vállalat, község és termelő- szövetkezet, egyénileg dolgozó paraszt, értelmiségi, kisiparos és kereskedő emeli fel tiltakozó szavát és felháborodással .követéli: szűnjön meg Nyugat-Németországiban a háborús készülődés, mondjanak lé háborús terveikről a nyugati kapitalis- ’ák és nagytőkések. — Békét akarunk' — hallatják 'tavukat mindenütt megyénk dolgozói — elég- volt a két világháború borzalmaiból! — hangzanak el a felkiáltások a békegyülésekien, tanácsüléseken és üzemi értekiezléteikian. Erről adtak tanúbizonyságot legutóbbi tanácsülésükön Csembárd község dolgozó parasztjai, érről, beszéltek az elmúlt napokiban megtár-' tott békegyűléaukön a Dé’imia gyárországi Fűrészek barcsi üzemének dolgozók ezt juttatta kifejezésre a megyei bákeirodóhoz írt levelében Rác?, József kaposvári villanyszere^ is.: Tiltakoznak . megyénk dolgozód, s amint a’szerkesztőséghez érkező ,tevétekből, a békegyűléseken, a tanácsüléseken és az .üzemi érteDcezlé- téken elhangzó felszólalásokból1 "■ is' kitűnik: egységes'megyénk dolgozóinak békealkarata. erő ős biáaJötií vari a tiltakozásokban, - ami iefpghgÜU háborús gyújtogatok kezét.-. :
