Somogyi Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-04 / 2. szám
2 SOMOGYI NEPLAT Kedd, 1955. Január 4. A Dán Kommunista Párt elnöke a párizsi egyezmények ratifikálásának kérdéséről Vita az ifjúság neveléséről Tanácsaink necsak bírálják, lianem segítsék is az ifjúságot Koperthága (TASZSZ). A Land Og Folk című lap közli munkatársának Larsennel, a Dán Kommunista Párt elnökével folytatott újévi beszélgetését. Dánia külpolitikájának döntő kérdése — jelentette ki Larsen — az ország álláspontjának meghatározása a nyugatnémet felfegyverzést célzó párizsi egyezményekkel kapcsolatban. Az utóbbi két hónap eseményei megmutatták, hogy a dán nép többsége azt követeli, hagyjanak fel Nyugat- Németország remilitarizálásának előkészítésével és tartsanak népszavazást ebben a kérdésben. Ilyenformán a dán parlamentnek a választók részéről nincs semmiféle felhatalmazása a párizsi egyezmények jóváhagyására. Larsen hangsúlyozta, hogy az atlanti politikusok állításaival szemben nagyjelentőségű volna, ha Dánia megtagadná a párizsi egyezmények ratifikálását, először is azért, mert ez ■ a párizsi egyezmények erkölcsi elítélését jelentené, másodszor pedig azért, mert halasztó hatással lenne a páAz Országos Béketanács elnöksége január 3-án délután ülést tartott. Andics Erzsébetnek, a Béke-Vllágtanács tagjának, az Országos Békletan/ács elnökének megnyitója után Bugár Jánosné, az Országos Béketanács titkára ismertette a magyar békemozgalom előtt álló feladatokat, s a Nyugat- Németország felfegyverzését elítélő széleskörű tiltakozó kampány eddigi eredményeit. Több hozzászólás után az Orszárizsi egyezmények életbeléptetésére és újabb lehetőségeket adna a tárgyalásokra Németország egyesítéséről és egy kollektív biztonsági rendszer megteremtéséről. Larsen befejezésül kijelentette, a dán nép rákényszerítheti a parlament többségét, hogy teljesítse a nép akaratát. Ehhez az szükséges, hogy azok, akik ellenzik Nyugat-Németország újrafel- fegyverzését, felelősségük tudatára ébredjenek és kifejezésre juttassák véleményüket. Az Egyesült Államok kiszorítja Franciaországot Indokínából Washington (TASZSZ). Az amerikai külügyminisztérium bejelentette, hogy január 1-től kezdve az Egyesült Államok, Dél-Viet- nam, Laosz és Kambodzsa „védel- mének‘‘ megszilárdítására szánt „pénzügyi segélyt“ nem Francia- ország útján utalja át, mint eddig történt, hanem közvetlenül az említett országok kormányához juttatja el. gos Béketanáes elnöksége elhatározta, hogy 1955. február 26—27- re Budapestre összehívja a IV. magyar békekongresszust. Az Országos Béketanács elnöksége megállapította, hogy a békebizottságok, a magyar békeharcosok hazánk erősítésével, népi egységünk továbbszilárdításával, a német militarizmus feltámasztása elleni tiltakozó kampány fokozásával készülhetnek a legjobban a IV. magyar békekongresszusra. Az angol közvélemény a tömegpusztító fegyverek eltiltását követeli London (TASZSZ). A hidrogénbomba eltiltásáért harcoló országos bizottság december 31-én 500 ezer aláírással petíciót intézett Churchill angol miniszterelnökhöz. A petíció felszólítja az angol kormányt, haladéktalanul tegyen kezdeményező lépéseket, hogy hívják össze a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia vezetőinek értekezletét a tömeg- pusztító fegyverek eltiltásának kérdésében. A petíció kifejti, hogy a tömeg- pusztító fegyverek komolyan veszélyeztetik a civilizációt. A petíció felszólítást tartalmaz a fegyverzet csökkentésének és az efölötti ellenőrzés kérdésének megoldására is. AZ UJ ESZTENDŐBEN élelmiszeriparunk tovább fokozza termelését.’ Az első évnegyedben kereken 40 millió péksüteménynyel, 46 vagon téliszalámival, 18 ezer hektoliter sörrel, 6 millió liter tejjel és 8 vagon sajttal készít többet a lakosságinak, mint 1954. hasonló időszakában. Édesiparunk is lényegesen többet ad a kereskedelemnek, mint eddig. Cukorkafélékből 95 vagonnal, keksz és ostyás áruból pedig 46 vagonnal többet küldenek az üzletekbe, mint egy évvel ezelőtt. Szeszesitalból 20.000 hektoliterrel, likőrfélékből pedig 32.000 hektoliterrel kap többet a lakosság. Dohánygyárunk 3 millió cigarettával növeli termelését, a kozmetikai cikkekből pedig 10 százalékkal gyártanak többet, mint 1954. első negyedében. A kisiparosok országos szabadszervezete a legújabb rendeletek, jogszabályok tanulmányozására és az ár- kalkuláció ismertetésére az ország területén összesen 216 tan- folyamot indított, amelyeken csaknem nyolcezer kisiparos ismerkedik meg a hasznos tudnivalókkal. Örömmel tapasztaltam, hogy a Somogyi Néplap hasábjain egyre több olyan cikk jelenik meg, mely minden ember közös ügyével, az ifjúság nevelésével foglalkozik. Én magam is fiatal vagyok és ezúton szere.nem elmondani véleményemet, tapasztalatomat, hogy ezzel is hozzájáruljak a feladat sikeres megoldásához. Sokat gondolkoztam azon, hogy mi az oka a rendsz orteten szervezeti életnek, miért nem érzik jól magukat a fiatalok a DISZ-ben. Valóban hiányzik a DISZ életéből a tartalom, a romantika, a szórakozás, de én sokkal kisebb okra vezetem vissza a DISZ-élet hiányosságait. Tapasztalatom az, hogy nagyon sok községben hiányzik a fiatalok második otthona, a DÍSZ-helyiség. A tanácsok, sajnos, nagyon Kevés segítséget adnak az ifjúsági élet megteremtéséhez. Istvándiban pl. kezdeményező, tettrekész fiatalok a DISZ tagrjai, akik épületeket alakítottak át, díszítették, szépítették, hogy megfelelő otthonuk legyen, de egyik épületből a másikba szorultak, míg végül a tanács jóvoltából helyiség nélkül maradtak. Az egyedüli hely a kocsma, ami nyitva áll a fiatalok előtt. Ha szórakozni akarnak, kénytelenek a kocsmába menni, ahol nevelő szórakozás helyett előkerül a kártya, s a részeg' emberek trágár kifejezései rossz útra vezetik a fiatalokat. Találkozunk olyan tanácselnökkel is, aki kijelenti, hogy a fiatalokat „nem lehet megnevelru“, csak törni, zúzni tudnak, munkakerülők, akik nem érdemlik meg, hogy foglalkozzanak velük. Az ilyen embertől meg kéne kérdezni: vájjon mit tett ő az ifjúság helyes irányba való neveléséért? Hányszor ment el a fiatalok megbeszélésére, hány esetben adott tanácsot a fiataloknak, figyelmeztette-e őket jószóval helytelen cselekedeteikre? És vájjon gondolt-e arra, hogy ő is volt fiatal, aki az idősebbek segítségével, tanácsaival és útmutatásaival vált a társadalom hasznos tagjává? Véleményem szerint az lenne az első és legfontosabb feladat, hogy meggyőzzük állami szerveinket: ők is felelősek az ifjúságért, s amíg lebecsülik a DISZ munkáját, nem várhatnak kimagasló eredményeket tőlük. A másik hiányosság az. hogy az értelmiségi dolgozók, elsősorban a pedagógusok, távol tartják magukat a DISZ-től. Nem szabadna ete feledkezniük aiTÓl, hogy az iskola befejeztével, továbbra is irányítani, nevelni kell a fiatalságot. Ezzel kapcsolatban arra kérem megyénk valamennyi nevelőjét, hogy a társadalom érdekében, a mi nevelésünk érdekében jöjjenek közénk, tanítsák, irányítsák a fiatalokat és ezáltal nyújtsanak segítséget a DISZ szervezetek munkájának megjavításához. DISZ-vezetőink is komoly hibákat követnek el. Sokesetben megfeledkeznek a fiatalok játékos kedvéről. Előadásokat tartanak, beszélnek az ifjúság vágyairól, tettekre lelkesítik őket, de a szárazhangú előadás után nem kezdeményeznek semmit, ami valóban vidámmá, élvezetessé tenné a szervezeti életet. Nem tanítanak táncot, dalt és különböző szórakoztató játékokat, valószínűleg azért, mert maguk sem tudnak ilyeneket. Javaslom a DISZ felsőbb szerveinek, hogy fordítsanak több gondot a DlSZ-vezetők képzésére, tanítsanak minél több érdekes népi játékot, dalt, táncot a DlSZ-ve- zetőknek, hogy ők maguk is tartalmasabbá tudják tenni a szervezetek életét. A Somogyi Néplap szerkesztőségét pedig arra kérem, hogy ebben az évben indítsanak egy „Fiatalok tanácsadója*' című rovatot, s legalább hetenként egyszer, foglalkozzanak az ifjúság problémáival. Írjanak az ifjúság életében fellelhető hibák kijavításáról, adjanak tanácsot a fiataloknak, közöljenek népi játékokat, táncokat és adjanak útmutatót ahhoz, hogy a falusi ifjúság mivel töltse a téli estéket. Jóna István, Barcs. Brazíliában a Szovjetunióval való kereskedelmi kapcsolatok helyreállítását követelik Montevideo (TASZSZ). A brazil domására hozta a törvényhozó sajtó jelenti, hogy a brazíliai Sao Paulo állam törvényhozó gyűlésének bizottsága Cid Franco képviselő vezetésével felkereste Cafe gyűlés határozatát, amely szerint Szükséges és célszerű a kereskedelmi kapcsolatok helyreállítása Filho köztársasági elnököt és tu- Brazília és a Szovjetunió között. Február 26—27-én lesz a IV. magyar békekongresszus A bonni imperialisták négymillió német zsoldost nyugatnémet zsoldoshadsereget II« • 500.000 főre „korlátozzák*'. A páakarnak besorozni Günter Leuschner „Mit hoznak a párizsi szerződések“ cím alatt a többi között ezeket írja a Neues Deutschlandban: A londoni és párizsi háborús szerződések lényege: volt hitlerid ta tábornokok irányítása és amerikai tábornokok főparancsnoksága alatt álló nyugatnémet hadsereg felállítása. Adenauer a londoni konferencia részvevőihez intézett memorandumban kötelezettséget vállalt, hogy ennek a hadseregnek a létszámát 500.000 főre korlátozza. Egész sor nyugat-európai és nyugatnémet politikus arra használja ezt az úgynevezett garancianyilatkozatot, hogy elleplezze a lakosság széles tömegei előtt a német militarizmus újjáélesztésének veszélyeit. Ezek a politikusok azt állítják, hogy az atlanti szövetségbe és a nyugat-európai unióba bevont, számbelileg korlátozott nyugatnémet hadsereg nem jelent majd veszélyt Európa népeire nézve. Történelmi tapasztalat azonban, hogyha a német mi- litarizmus egyszer megragadja a j hatalmat, papírrongyként dobja félre a biztosítékokat, ha csak. nem saját agresszív céljait szolgálják. Uj „fekete véderő'* A német tábornokok már az első világháború után is nunden-! féle mesterkedéssel megkerülték a versaillesi szerződés korlátozásait, amelyek csak ÍOO.OOO hivatásos katonából álló német hadsereget engedélyeztek. Sikerült is, egy illegális milliós hadseregei, az úgynevezett „fekete véderőt“ létrehozniok. Ravaszul kiagyalt rendszeriéi a véderőt egy keret-hadsereggé építették ki, amelj'be össfzegyüjlőtték a császári hadsereg régi tisztjeit és altisztjeit — vagyis valóságos parancsnoki hadsereget létesítettek, A véderő tartalékos tisztjeinek és altisztjeinek azt javasolták: lépjenek be a fasiszta ,,Stahlhelm‘‘-szervezetbe, hogy ott további katonai kiképzésben részesüljenek. A német militaristák akkori fegyverkezési terveire jellemző, hogy a hadsereg és a rendőrség közti határt szinte teljesen megszüntették. A különböző rendőri — biztonsági, védelmi és egyéb - - alakulatokban tisztán katonai jellegű kiképzés folyt és tényleges katonatisztek kerültek a parancsnoki posztokra. Morgan angol tábornok, aki 1919-től 1923-ig tagja volt a Németország leszerelését ellenőrző szövetséges ellenőrző bizottságnak, „Assize of Arms“ című könyvében a többi között megállapítja: „Szinte minden okiratról, amelyet a hadügyminisztérium elénk tett, kiderült.. . hogy hamis. .. Természetesen meg lehetett volna kímélni a világot a jelenlegi katasztrófa borzalmaitól, ha Németországot megfosztott.;»k volna hadseregétől. Ezzel véget lehetett volna vetni annak a tradíciónak, amelyet von Seeckt olyan ügyesen életben tudott tartani.’* Az angol tábornok megállapítása ma is rendkívül aktuális. Ma megint csak arról van szó: vagy megfosztják a német militaristákat egy új agresszív hadsereg felállításának minden lehetőségétől — vagy Európa ismét mérhetetlen katasztrófába sodródik. A „korlátozás“— hazug mese Máris kétséget kizáróan, megrizsi háborús szerződések éppen ellenkezőleg megadják a lehetőséget az Adenauer-klikknek, hogy a legrövidebb időn beiül milliós agresszív hadsereget létesítsen. Tekintetbe véve, hogy a bonni hadügyminisztérium fiókjában készen heverő hadkötelezettségi törvény 18 hónapos katonai kiképzést ír elő, a német militaristák és az amerikai főparancsnok három év alatt máris korszerűen felszerelt, egymillió főnyi nyugatnémet hadsereggel rendelkezhetnek. Az 1936—1939-es évfolyamú nyugatnémet fiatalok először a német militaristák karmaiba kerülnének. De ez még távolról sem minden. A leendő nyugatnémet tábornoki kar — amelyhez az angol Daily Mail október 25-i híradása szerint „az oroszországi hadjárat néhány legragyogóbb fiatalabb parancsnoka is tartoznék — az atlanti vezérkarral közösen olyan rendszert dolgozott ki, amely erősen hasonlít a „fekete véderőhöz“ és lehetővé teszi további milliók besorozását. E tervek szerint az 1928—-1935-ös évfolyamokat, amelyek a fasiszta háború idején még túlfiatalok voltak ágyú tölteléknek, most viszont már túl vannak a behívási korhatáron, valamint a fasiszta hadseregben kiképzett férfiakat 45 éves korhatárig háromhónapos gyakorlatokra hívják be. Ezt a Heilbronner Stimme 1954. október 12-i száma is kertelés nélkül beismeri. Az 1928— 1935-ös évfolyamok a Német Szövetségi Köztársaság statisztikai évkönyvének adatai szerint 3,46 millió férfit foglalnak magukban. Még ha — igen túlzottan számítva —- katonai szolgálatra alkalmatlanok számaránya 50 százalékot is tenne ki, még mindig több mint másfélmillió katonának kiképezhető fiatal marad. Ha már most a fasiszta világ-1 háborúból visszatértek közül akár-, csak 25 százalék alkalmas katonai szolgálatra, akkor is további 1,250.000 zsoldossal növekszik a bonni és washingtoni háborús stratégák tartalék-hadserege. Ily módon Adenauer 1957 végéig 3,750.000 németet tud reguláris hadsereg keretében vagy tartalékosként egy új háború számára kiképezni. Ébben a számban a párizsi háborús szerződésekben kimondottan előirányzott „honvédelmi erő'* — a fasiszta „Volkssturm“ új kiadása >— is szerepel. Ennek feladata az volna, hogy fedezze az atlanti haderők visszavonulását. Segédcsapatok polgárháború esetére Nyugat-Németországban évek óta teljesen vagy félig katonai kiképzést nyert rendőralakulatok és más szervezetek léteznek. Ezekhez tartozik elsősorban az úgynevezett szövetségi határőrség, amelyről nemrég, délnémetországi gyakorlatai során kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy teljesen katonai jellegű polgárháborús célokra szánt alakulat. A határőrség „führerje*’, Matzky náci tábornok, a gyakorlatok után azt követelte: emeljék csapatai létszámát 60.000 főre, ütőerejüket jobb felszereléssel — páncéltörő és meredek röppályájú fegyverekkel, valamint tüzérséggel — feltétlenül növeljék. („Nürnberger 8 — Uhr Blatt“, 1954. nov. 27.) A nyugatnémet rendőrség létszáma 174.000 fő, 60.000 rendőr teljes katonai kiképzésben részesült. További 145.000 német a megszálló hatalmak úgynevezett „német szolgálati alakulataiban'* kapott katonai kiképzést. A nyugatnémet haderő rendeltetése Adenauer és a német militarisI ták tervei szerint tehát a következő három évben négymillió németet akarnak amerikai páncélosok és lövegek mellé állítani, atomfegyverekkel ellátni, a béketábor országai ellen tervezett újabb háború céljaira kiképezni. Ezek 100.000 kiképző — túlnyo- mólag volt hivatásos fasiszta katonatiszt és altiszt — keze alá kerülnének. A párizsi szerződések diktálta alkotmánymódosítással a bonni katonai klikk és az Adenauer- kormány lehetőségeket nyerne, hogy Nyugat-Németországban kihirdesse a totális mozgósítást A totális mozgósítás pedig totális háborúhoz vezet, s mint azt a legújabb német történelem tanúsítja, egyben a német militaristák totális vereségéhez. Nyugat-Németországot hadseregének felszerelése és emberanyaga a nyugat-európai unió legerősebb tagállamává tenné. A New York Times például beismeri ezt. 1954 november 8-i számában cinikusan írja: „A nyugatnémet haderőknek az a rendeltetésük, hogy a nyugati szövetség legjelentősebb európai tényezőjévé váljanak.“ A német militaristák már nem is igen titkolják háborús céljaikat, amelyek az összes európai országokat fenyegetik. Ha egyszer Nyugat-Németország újra- felíegyverzése megvalósul, ha a fasiszta német tábornokok felfegyverzett milliós hadsereggel rendelkeznek. még a legünnepélyesebb ,garancianyilatkozatok*' sem gátolják meg őket abban, hogy a hadigépezetet mozgásba hozzák. Történelmi tanulság, hogy a német militarizmust nem lehet „garanciákkal“ és „szerződésekkel'* megfékezni. Újabb támadásait csak úgy lehet meggátolni, ha meggátolják a német militarizmus újjáélesztését.
