Somogyi Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-16 / 13. szám

Vasárnap, 1955. január 16. SOMOGYI NÉPLAP 7 ... a hallgatókat is bevilágítja a tudás fényével 1 aposvárra ráborult a téli este. A város főutcája még moz­galmas, de a külváros már csendes és néptelén.' A lakó­házak ablakaiból csak itt-ott szűrődik ki a villanyfény. A nappali lüktető élet lassan elnyugszik, mindenki pihenni tér. A Szabadságpark öreg fái riadtan suttognak. Nem csoda! Esti álmukat zavarta fel a szomszédos iskola ablakaiból kiömlő fényár, amely átnyaíábolta dermedt, álmos koronáikat. Mi történhet az iskolában ilyenkon este? Talán az iskola gondnoka zavarta, fel a fák csendjét az égve hagyott villannyal? Vagy tíz év törekvése, küzdelme vált semmivé és az öreg kapuk mögött ódon szellem uralkodik: lehetséges, hogy. valamelyik tanár az új pedagógiai módszerekkel ellenkezve a rosszul fe­lelt diákokat tartja fogva a kivilágított tantermekben? Az ember következtetéseiben messze eljut! «— A-kapun besiető nők és fér­fiak bizonyára szülők lehetnek - és kétségbeesve jönnek gyerme­keikért. De mégsem! Ezek a felnőttek, diákok a dolgozók iskolájában. Bent -az osztályban boldog mosollyal fogadják egymást. Amint be­lépnek a tanterembe, kívülhagyják felnőtt éveiket, napi gondjaikat és »valóságos« diákokká válnak. Pedig nem kis dolog nappal dol­gozni, családi problémákkal foglalkozni és este tanulni. No meg^ idősebb korban már nem fog úgy az ember agya, mint a fiataloké ■—- mondják egyes emberek. ■— Igaz, hogy csak elsőosztályosok és alig féléve látogatják a Közgazdasági Technikumot, de az eddig elért eredmények megcáfolják ezt az állítást. Az osztály eddigi átlagos előmenetele 4,1. Hogy mi ennek a titka? Egyszerű! Azért járnak iskolába, mert akarnak tanulni, hogy munkájukat köny- nyebbé, eredményesebbé tegyék. Kertész elvtárs, a Kiskereskedelmi Vállalat vezetője büszkén mondja: — Bizony sok nehézséget okozott munkámban a hiányos .számtanismeret. Az eddig tanulták máris megkönnyítették felada­tomat, s könnyűszerrel számítom ki a vállalattal összefüggő ter­melési adatokat. így van ezzel mindenki! Ki-ki a maga területén használja fel a tanultakat, s emellett jelentős lépést tettek az általános műveltség terén. A jó előmenetelnek fontos feltétele, hogy akarunk tanulni — mondja Nagy Béla elvtárs —, de hogy valóban meg is tudjuk tanulni az anyagot, abban az oroszlán- szerep: a tanároké. 1 Igen megható, amint családanyák, tanácsi dolgozók, a nép­hadsereg katonái, vállalatvezetők és beosztottak együtt ülnek a »kispadban« és hallgatják a tanárokat. A tanár elvtársak minden szavát, mint a homok a vizet, úgy issza magába a hallgatóság. Tanításuk nyomán mind világosabbá válik a magyar nyelv helyes használata, a tankönyv sokszor bonyo­lult szövege, érthetőkké válnak a száraznak és unalmasnak vélt nyelvtani szabályok. j­Gözsi tanárnő oktatása is igen népszerű. Szinte megelevene­dik a történelem és a tanulók megismerik az ókori és középkori társadálrnat, s az akkori történelmi viszonyokat. A matematika mindenkinek kedvenc tantárgya. Sólymosi ta­nár elvtárs valóságos »csodát műveU a hallgatókkal. Tanítási mód­szerével könnyen lehet kálandozni a számok birodalmában. Mindenkinek megvan jövőre nézve a terve. Nem lehet két­séges, hogy ez a terv valósággá válik. Biztosítéka ennek a szor­galom és akarat, mely fűti az »öreg« diákokat, és biztosítéka a ta­nárok áldozatkészsége, mely az akaratot eredménnyé változtatja. z iskolából kiáramló világosság most már nemcsak a Sza­badságparki Öreg fák koronáit, hanem a hallgatókat is bevilágítja a tudás fényével... HORVÁTH LÁSZLÓ. A „kism agyarok“ okin túszért, nereté*éér1... Nagybajom községben új isko­lában kezdik a tanulást 17-én az általános iskola felső tagozatának hallgatói. A volt kastélyt 50 ezer forintos költséggel alakították át iskolává. Az öt tantermes iskola berendezése a legkorszerűbb. Cső­bútorok, vízcsapok vannak a ter­mekben. Gazdagon felszerelt szer­tárakban kísérletezhetnek a ta­nulók. Az iskola vízellátását a pincében elhelyezett motor szol­gáltatja. Az igazgató elvtárs az iskola költözésékor húsz kocsit kért a szülőktől és a költözés napján nyolcvan kocsi állt a régi iskola elé. Az volt a boldog gazda, aki­nek a kocsijára jutott valami szál­lítható felszerelés. Az új kísérleti tankönyveket a kaposvári járási oktatási osztály a járás legjobb pedagógusainak adta ki bírálatra. Jelenleg Igái, Toponár, Biissü, Kisberki és Li- pótfa pedagógusainál vannak az új tankönyvek. Utána a kísérleti tankönyveket bírálatra kapják a többi tantestületek is. Az eddig beérkezett bírálatok azt bizonyítják, hogy a tanköny­vek jók, színesek és szemlélete­sek. * * * A téli szünidőt nemcsak a diá­kok használták tanulásra, hanem a tanárok is továbbképezték ma­gukat. Szakmai továbbképzése­ken vettek részt külön az alsó- és felsőtagozátú nevelők. A kaposvá­ri járás területén az alsótagozatú nevelők 12 körzetben tartottak szakmai tanácskozást. A tanács­kozáson résztvett nevelők az írás, helyesírás, fogalmazás terén szer­zett tapasztalataikat cserélték ki. % * * Magyaratádon még az elmúlt évben iskolává alakították át a község volt földesúri kastélyát. Az átalakítás 95 ezer forintos költ­séggel történt. Az öt tantermes, új csőbútorral fölszerelt iskolát a papokban avatják és a környék központi iskolája lesz. A paíalo- mi, tátomi és rácegresi felsőtago­zatú tanulók is ide járnak iskolá­ba. líitüníeHék remdírreinket Ez év januárjában ünnepelte népi rendőrségünk 10. születés­napját. Tíz esztendővel ezelőtt, amikor még hazánk háborús ro­mokban hevert, kormányzatunk életrehívta belső biztonságunk legfőbb szervét, a népi rendőrség elődét, a polgárőrséget. Ki nem emlékszik ezekre a na­pokra, amikor megjelentek az ut­cán a karszalagos nemzetőrök. Ez a polgárőrség bármennyire is sze­gényes volt ruházatában és fegy­verzetében, fontos feladatkört lá­tott el. Hazánk nagyrészében még dúltak a harcok. A fasizmus visz- szamaradt zsoldosai igyekeztek meggátolni, hogy helyreálljon a rend. Nem sikerült gaz tervük. És eb­ben nagy szerepe volt a tíz év előtti rendőrségünknek, politikai rendőreinknek, akik közül leg­többen a párt hívó szavára álltak be a rendőrség soraiba. • Tíz év alatt természetesen rend­őrségünk is nagy lépést tett meg a fejlődés útján. A' kékegyenru- ‘ hás férfi és női rendőreink biz­tos támaszai lettek népi demokra­tikus országunk belső rendjének. Amikor derék rendőreink népi : rendőrségünk megalakulásának 10. évfordulóját ünnepelték, a so­mogyi rendőrök legjobbjai kor­mánykitüntetéseket, miniszteri j dicséretet, előléptetést és még számos más kitüntetést kaptak. £ jelenetekből örökít meg képünk két pillanatot. Benedek József főhadnagy a közbiztonsági érem arany fokoza­tát kapta népi rendőrségünk 10 éves fennállásának évfordulóján, Hidas Mihály rendőr alezredes átadja a közbiztonsági érem ezüst fokozatát Barna Lajosné rendőr hadnagynak. — «■■■■■■■■■»■—»———— HARAMIÁK Schiller drámája után írta: Erwin Albrecht Személyek; Konrád, a rablóbanda vezére, Heussele, vén fecsegő, a ban­da korelnöké Schäffler, a rablók kincstárnoka. Erhard, Konrád hely­tartója, Haltstein, távcsöves figyelő. Egy hang a népből, ' Nép, Amik és Rablók. <A színpad rajnavidéki német , tá­jat mutat Jobbra elől egy szikla, amelyen Konrád rablóvezér ül bi­zalmasaival. A háttérben a Peters- be-rg. (Az egész képen baljós han­gulat. uralkodik.) KONRÁD (pisztolyát tisztogatva); Es ha jól meggondolom, hangulatom közben borús... borús és fekete, ■mint sötét felhő távoli égbolton. Itt hever a lábaim előtt kiürített büty­kösöm, kasszám pukkadásig tömve, és mégis... Vajh, mi az, mi az, ami lelkemet ilyen ködbe borítja? HEUSSELE fa háta mögött áll): 'Vélem, hogy félrebeszélsz fiacskám. Adományozzak neked Vigaszul egy kitüntetést? KONRÁD: Hallgass öreg! Szo­morú dolgokat látok! Haltstein! HALTSTEIN: Parancsolsz, urarri?. KONRÁD: Tekints a távcsőibe! ‘Nem látod Haltstein az Uralt? Ezer •dolláromba került pedig. HALTSTEIN (belenéz a távcsőbe).: 'Ö uram.' ott még nem tartunk... KONRAD: Tehát mondd, amit látsz, de -gondolkodás nélkül! Minél magasabbról nézünk, annál kevésbbé láttuk a kicsit és csúnyát. De jaj neked, ha félreértvé sötét hangula­tomat, bandám helyzetét túl rózsás­ra., fested! ; HALTSTEIN: Ügy legyeik látnok •és' nevem legyen Haltstein, mint ■ahogy az igazat mondom meg ne­ked! És barátaink itt áz Istenek Tanácsában — Schäffler, ki véka alá rejti zsíros pénzes zsákját, s még pipázás .közben sem engedi ki kezéből aranyait, valamint derék bajtársunk. Erhard a főkormányzó, M USA-beli Nagy Főnökünk szá­mára az, ország .gazdagságát aknázza ki,'1 mindketten tanüsűarii fogják, ’hogy .én. . .. KONRÁD (durván): Ne fecsegj, beszélj! HALTSTEIN (elfoglalva helyét): Parancsodra Vezérem! Látod ott az úton a jeepet? KONRÁD: Mi van vele? HALTSTEIN: Siet a Nagy Főnök­höz, a Nagy Boss hoz. ott fenn a Petersbergen és aranyba verve vi­szi mindazt, amit mi a csőcselékből kiköpölyözénk. ERHARD: Mit én köpöiyözék ki, Vezérem! SCHÄFFLER: Tán én! , ERHARD (fenyegetően emeli ala- bárdíát): Mondom, hogy én! SCHÄFFLER (túlikiabálja): Nem, én! HEUSSELE: Eh mit! Csak semmi torzsalkodás, fiacskáim, mindegyikő- tök megtette a magáét! S mind­egyiknek mellét díszítse egy kitün­tetés. KONRÁD: Mit látsz még, Halt­stein? HALTSTETN: A mi régi rablóban­dánk emberei a nép vérét csapolják, ahogy ezt nekik Schäffler és Erhard parancsolták. SCHÄFFLER: Helyes! Ez kell ne­künk! Nyomjuk csak ki a népből az adót! Hej, jól fogtak hozzá embe­reim. akiket a nép a »tőke katonái­nak« nevez! Látod Vezér, hogy ké­szítik ki ott a postát nekem! És ott, a zöld völgyben a vasutat! Mint ürítgetik embereim a kasszákat! (Rázogatja pénzeszScskóiát.) Miként emelkedik a postaköltség, és miként a vasúti viteldíj! E rablást csak nézni is igaz gyönyör és- nagyok az én szolgálataim! HEUSSELE: Kapsz még egy ki­tüntetést, fiacskám! ERHARD: Bah! Mik a te műveid, Schaffier*»koma, ha az enyémeket szemléled! Látod Vezér, a meglopott parasztnőt, ki gyanútlanul halad előre útján: tojásokat visz a város­ba! És látjátok ott a péket, megköt­jük neki a_ kezéí-lábát és behinijü.k a talpát asztali sóval, hogy a kecske ismét Gényaljá? És látjátok jobbra a parasztot, kaszálás közben kötjük meg neki a lábát és kezét, meglepve őt! És te még mindig szomorú vagy? Még é szavak sem vidítanak fel? Vajh, mi fenyeget Bennünket?.­KONRÁD (sóhajtva): 'A felhő... a felhő. .. HEUSSELE: Ajaj! De hát mi baj van ezzel a te felhőddel? ERHARD (erőteljesen, miközben lándzsájával a földre dobbant): A ménkőben is! Csák nincs mindén, fel­hődben villám! Nézz távolabb. Ve­zér, ahová mutatok, ott látod hátul, balra párosával hajtják el embe­reim a teheneket a paraszttól, mi­közben égjük — kezeket fel! — meg­adja nékik! Oh minő kép, szívem büszkeséggel telik el! Lám, hogy emelkedik a tojás, a .kenyér, a hús ára! Ez rablás, ez rabláska. ez méltó hozzám! HEUSSELE: Akarsz egy élsőosz- íályű kitüntetést? KONRÁD '(még mindig pisztolyát tisztogatja, nyomottan): A mű a mesterét dicséri, mint ez a mű is. titeket! Nem kételkedem ügyesség- tekben, de mégis.. , de mégis, úgy tűnik, vihartjóslóan emelkedik a felhőfal.., és vészt, vészt jósol. .. Je­lentsd Haltstein, mi: fnond a nép uralmamról? - - • HALTSTEIN (fejét csóválva): Na nézd, még hogy mit mond a nép! Még majd az is érdekel minket, amit a csőcselék mond? Mit mond­hat a nép? EGY HANG A NÉPBŐL: Komád­nak hívják a csirkefogót! KONRÁD (rémülten): Mi volt ez? Ki kiált a mélyből... vagy a felhő­ből talán? HEUSSELE: Nem hallottam sem­mit, s te mégis elsápadsz, oh Ve­zér? Megártott tán a Coca-Cola? Akarsz egy kitüntetést? HALTSTEIN: Csendesen a szóval, emberek. Vezérünket idegei gyöt­rik! KONRÁD: Az idegek! Jegyezd meg: ha,érzékeny a. füled, megtaka­rítod a hátadra szánt ütést! A nép hangját hallottam. aztJ hiszem, mely bosszút ü'völtve hangzott felénk a mélyből Vagy — hogyis volt — a felhőkből jött talán? HEUSSELE: Ajaj, mondom, hogy hallucinálsz: fiacskám. ERHARD: Csak semmi félelem. Vezér úr!- Nem1 látod, hogy a hátunk mögött Conant páncélosai dúlják a vetést, és a malmokat -felgyújtva ta- ,rvítjék,móresre .a,'csőcseléket.? KONR-ÁD (összeszed! magát és újra pisztőíyá -után nyúl): Oké. már látom. Félré tehát az árnyakkal, amelyeket bennem csak a Coca- Colácska idézett fel! (Nagyot böf­fent.) HEUSSELE: Hah mi volt ez? Ne­tán & menny dörög? KONRÁD: Eh semmi! Biztosan hidegen ittam e barna italt, amely kicsalta a mellemből e dörgő szelle­tet. Most már ismét jobb. (Vezé­nyelve ) Frissen legények, kézbe az alabáirdot! AZ ÖSSZES RABLÖK: Fel baj- társak, a nép ellen, a nép ellen! ERHARD: É’ien Konrád vezér! És fel áz árakkal! SCHÄFFLER: Éljen! Fel az árak­kal! ÉHén! (Csörget.) KONRÁD: Csak frissen, frissen emberek! Csak semmi habozás! Oh, ez a felhő — megőrjít a végén! Csak tudnám, hogy lesz-e vihar? ERHARD (bátortalanul): Mégis csak dörgött! SCHÄFFLER: Vajon elcsapnak, uram? ■ : • • ­KONRÁD: A vihar kitört... Éj 'lett körüliünk.., ­HEUSSELE (fülét vakarva): Ajaj, de unom! Akar valaki netán még egy. kitüntetést? .* (Az NDK sajtójából;) • ' w •;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom