Somogyi Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-13 / 10. szám
Csütörtök, 1855. január 13. SOMOGYI NfiPLAP S Miért nem gyárthat elegendő bútort a Faipari Vállalat A Május 1 utca járókelői sokszor megállnak a Bútorértékesítő Vállalat kirakata előtt, hogy megtekintsék a kirakatba tett csinos bútorokat. Fiatalasszonyok, férjek gondolatban csinos otthont rendeznek be belőlük maguknak. De bőven akad olyan is, aki nemcsak gondolatban, hanem valóban is szép bútort szeretne vásárolni. S így egymás után kelnek útra a fotelek, rökamiók, kisasztalok, hogy örömet, boldogságot vigyelek egy-egy család életébe. Sokan azonban a csalódástól megnyúlt arccal távoznak. Kérdéseikre, hogy meg lehet-e vásárolni azt a hálószobabútort, a válasz mindig az: eladtuk már kérem, de meg lehet rendelni és hat hónap vagy egy éven belül szállítjuk. Nincs mást tenni, megfogadják a szíves tanácsot. És jócskán gyűlik a megrendelés a kék kartonokra. Például a „Miskolc4' nevű csinos hálószoba^ bútornak októbertől 55 megrendelője volt. (A bútor ára 7461 forint.) Az 5834 forintos hálószobabútorra ezideig 21 család vár. A konyhabútorok után tán még nagyobb a kereslet. Például a 170-es típusú konyhabútornak hat hónap alatt 92 megrendelője van. Az olcsó, típus-konyhabútorból 88 van •előjegyezve. Ilyen bútorkereslet évek óta nem volt. Míg két évvel ezelőtt az üzlet egy hónapi forgalma 60 ezer forint volt, addig 1954. december hónapjában forgalmuk majd félmillió forintot tett ki. Ez a néhány szám azt mutatja, hogy növekszik az életszínvonal, hogy mind több fiatal házaspárnak vagy idősebbnek nyújt örömet a szép otthon, az új bútor. Ennek csak örülni lehet. Üröm az örömben Nem tehetünk azonban itt pontot a cikk végére, mert az örömbe jócskán üröm is vegyül. Gyor- rsabban kellene eljuttatni a hálószoba- és konyhaberendezéseket azoknak a dolgozóknak, akik hosszabb idő óta rakosgatták félre pénzüket, hogy bútort vásárolhassanak. A növekvő igényeket azonban még nem tudjuk kielégíteni. Reménykedve néztünk az 1955- ös esztendő elé, hogy a kisipari termelőszövetkezet kitűnő bútorai mellett a Faipari Vállalat is segít majd kielégíteni a helyi bútorszükségletet. Egyelőre azonban nem számíthatnak arra a bútort vásárolni szándékozók, hogy a Faipari Vállalat dolgozóinak készítményeit vehessék meg. S ez nem a vállalat dolgozóin múlik. Ök becsületes munkát végeztek, és szívesen készítenének szalagrendszerben konyha- és hálószobabútorokat. Ök is jobban járnának és a bútorszükségletet is segítenék kielégíteni. Nem megfelelő tán a munkaverseny? Ez sem mondható. November 7 tiszteletére indított versenyt szinte abba sem hagyták és bekapcsolódtak az április 4-e tiszteletére indított versenymozgalomba. Olyan dolgozói vannak a vállalatnak, mint Horváth György, Bartics József, akik munkájukkal kiérdemelték a „kiváló dolgozó“ címet. Vagy Dolgos Gyula, Maróti János, akik sztahanovista oklevelet kaptak a legutóbbi termelési értekezleten. Tán szakmunkáshiány van? Ez sem lehet hiba. A tapasztaltabb dolgozók segítik a fiatalokat Nincs gép talán? Igaz, a géppark elhanyagolt állapotban van. Most kezdik rendbetenni s újabb gépiekkel bővíteni. De emiatt szintén munkához láthatnának. Hát akkor miért nem lehet a termeléshez kezdeni? Mert hiányzik a legfontosabb: az anyag a konyha- és szobabútorok készítéséhez. Az üzemek, vállalatok munkához láttak, hogy maradéktalanul teljesítsék 1955-ös tervüket. A Fa■■■«■■■■•a ipari Vállalat dolgozói szinte még hozzá sem kezdhettek. Csupán a meglévő kevés anyagból a 100 hálószoba ágyainak szabásához láttak hozzá. Ki a felelős ? Felelős-e ezért a vállalat vezetősége? Erre a kérdésre azonnal kész a felelet: A megrendelés elment, a kiutalás megérkezett, az anyagot sürgetjük, utána járunk. Mégsincs. Ki a következő felelős? A FÜRFA, azaz a Fűrészáru- és Faanyagellátó Nagykereskedelmi Vállalat ? A felelősséget ez sem vállalja, mert a fűrésztelepek nem szállítanak megfelelően. A következő felelős: a könnyűipari minisztérium helyiipari igazgatósága. (Lehet, hogy a felelősök lépcsőfokain kicsit nagy léptekben haladunk felfelé és kimaradt a városi tanács ipari osztálya, a megyei tanács ipari osztálya, de eddig különösebben egyik sem mutatta, hogy segítene a Faipari Vállalatnak ezt a problémát megoldani.) Persze, itt is mindent, megtesznek a faanyagellátás érdekében. Marad újra csak a tény: nincs anyaga a vállalatnak, hogy a tervben megszabott bútorok gyártásához — amit vár és úgy látszik, mindhiába vár a vásárló- közönség — hozzákezdhessenek. Helyes lenne, ha a sok „felelős"4 felelősségének teljes tudatában úgy intézkedne, hogy ez a vállalat is betölthesse hivatását, azt gyárthassa, amiért a kormányprogram szellemében létrehozták. Meg kellene találni azokat az embereket a „felelősök“ tömegében, akik országunk, dolgozó népünk felfelé, a megelégedettebb élet felé vezető útján kerékkötő szerepét töltik be és gátolják azt, hogy a Faipari Vállalat által készített bútor mielőbb eljusson a dolgozókhoz. P. L ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■•■■«■■■■■■«■■■■■■■■«■*■■■*! „DCezdjiik az idén mi a ixerjemji!” jfyerűs reggel köszöntött tegnap Lengyeltóti községre. ,:4 januári napsugarak szokatlan •melegséggel simogatták végig a ;piros-zsindelyes házakat, aszuny- nyadó, csupasz faágakat, s meg- ■csillogtatták az ablakokat, majd beszöktek a lakásokba, hogy hírül adják az embereknek: az öreg nap megleckéztette a fagyot. Az emberek is vidámabbak lettek ezen a verőfényes reggelen. A községi tanácsháznál gyülekezők egymást heccelték. — Minek az a kucsma a fején, Jóska bácsi? — mondta egy fiatalabb az ajtón belépő deres ba- júszú, kucsmás embernek — hisz Jdpállik alatta a haja ilyen melegben! — s hangosan felkaca- gott. A többiek is felfigyeltek erre és elmosolyodtak. Az öreg méltóságteljesen odaállt a fiatal ember •elé, kucsmáját levéve kopasz üstökére mutatott. — Nézd öcsém!... Az én gyapjúmat már lenyírta az idő ollója, amit te is megérhetsz, s akkor te sem röstelled télen a fejeden a birkabundát ■—■ válaszolta, majd komolyra vette a szót: — Még nincs vége a januárnak és a február is lehet kemény, de ■azért tényleg ideje, hogy megbeszéljük: hogy is készüljünk a tavaszra? Aztán mindnyájan helyet foglaltak, hogy megtárgyalják összejövetelük célját. Kibővített VB- iilésre jöttek ugyanis ide, amelyen részt vettek a termelési bizottság, az állandó bizottságok s a tsz-ek vezetői, meg a gépállomás és az állami gazdaság vezetői is. — így teljes a létszám — mondotta Bagó Gyula tanácselnök —, mert most, akik itt vagyunk, mindannyiunkra nagy feladatok hárulnak, hogy alaposan felkészüljünk a tavaszi mezőgazdasági munkákra, s az egyéb feladatokra. jßlöször is fontos volna meghatároznunk azt, hogy mikorra tisztítsa ki a község a tavasziak vetőmagját... Mi a véleményük? — Szabad lesz? — emelkedett fel Miseta Sándor 10 holdas gazda, majd így folytatta: — A vetőmagtisztítás igen fon-> tos és azzal el is készülünk időben, ha a gépállomás hamarosan küldi a triőrt, hanem a műtrágya dolgában jó volna intézkedni... Mert az idén én is, és azt hiszem, a többi gazda is nagyobb területre akar szórni műtrágyát, mint tavaly. Csak ennyit... — Ami a műtrágya biztosítását illeti — válaszolt Bagó elvtárs —, már intézkedtünk, s időben megkapják. Ezután Kangyalka fLajos, a gépállomás igazgatója szólalt fel: — A héten már meg is kezdik triőrjeink a magtisztítást, tehát nem lesz akadály, hogy időben elkészüljön minden gazda a munkákkal. — Akkor hát február 20-ig elkészülünk a vetőmagtisztítással? — kérdezte a tanácselnök. — El... el... — hallatszott innen is, onnan is a helyeslés. — Nézzük akkor a továbbiakat ... — kezdte Bagó elvtárs, de elharapta a szót, mert észre vette, hogy valaki felnyújtotta a kezét. Lenhoffer József elvtárs, a párttitkár szólt: — Úgy látom, itt meg tudunk mi egyezni a többi munkában is. Mit gondolnak az elvtársak? ... nem lenne jobb, ha versenypontokban jelölnénk meg egyes feladatok végrehajtásának határidejét? Mert bár eddig is versenyeztünk az öreglakiakkal, de majdnem mindig ők hívtak ki minket. Jó volna, ha most mi kezdeményeznénk. — Ehhez én is szeretnék egy pár szót szólni — vágott közbe Medereczki Lajos középparaszt, s engedelmet kérőn nézett a párttitkárra. — Csak annyit, hogy igaza van Lenhoffer elvtársnak, kezdjük az idén mi a versenyt. — Úgy van ... Igaza van ...— mondták többen. S a tanácselnök barátságos mosollyal figyelte a lelkes hangulatú embereket. ^mikor elcsendesedett a terem, Nánási Imréné elvtársnő, a megyei tanácselnök helyettese kért szót: — Kedves gazdatársak! Nagyon örvendetes és szép ez a nemes kezdeményezés. A megyei tanács bízik abban, hogy a lengyeltótiak az idén is jó példával járnak az élen a feladatok végrehajtásában. De csak úgy kezdeményezhet a község versenyt, ha a falu többi gazdáival is megbeszélik, hogy vállalják a versenypontokat. Ezért javasolom, hogy most alakítsanak itt mindjárt egy versenytervezet- készítő bizottságot, s azt holnap este a gazdagyűlésen beszéljék meg a gazdákkal, s azok javaslataik alapján módosítva tegye meg a község a versenyfelhívást. — Helyes... jó lesz — röpködtek a hangos helyeslések. Nem volt probléma a versenytervezet kidolgozására bizottságot alakítani. De azt is vállalták többen a jelenlévők közül, hogy kimennek a faluba elbeszélgetni a többi gazdával a kezdeményezésről. S amint a tanácsházat elhagyva kiléptek az utcára, még magasabbra hágott a tréfás hangulat, amelyből azonban kicsengett a határozottság is. Arról esett köztük a legtöbb szó, hogy melyikük kivel akar versenyezni. S hogyan akarják egymást legyőzni a versenyben. De a közös büszkeség mindannyiukban együtt élt: ők, a lengyeltótiak lesznek a versenykezdeményezők. SZŰCS FERENC. A tömeg szervesetek feladatairól A Megyed Pártbizottságon szerdán délelőtt rövid megbeszélésre ültek össze a tömegszervezetek, a DISZ, az MNDSZ, a Hazafias Népfront, megyei irodája, az MSZT és a TTIT vezetői. Megbeszélték a tömegszervezetek előtt álló feladatokat a felszabadulási verseny megszervezésében, a IV. magyar békekongresszus és a magyar-szovjet barátsági hónap előkészítésében és megvitatták a tömegszervezetek munkájában észlelhető hiányosságokat. — Ezekben a munkákban — mondotta Szántó József elvtárs, a Megyei tPárt-végrehajtóbizottság agitprop. titkára — nagy szerep vár a tömegszervezetekre. Nemcsak javítaniuk kell munkájukat, hanem szélesebb és közvetlenebb kapcsolatot kell kiépíteniük a tömegekkel. Ezt csak szervezettebb munkával érhetik el. — A feladatok között egy pillanatra sem szabad megfeledkezni tömegszervezeteinknek a -békeharc fokozásáról. A cél: — mondottá — meg kell ismertetni a nyugatnémet felfegyverzés reális / veszélyét, ugyanakkor rá kell mutatni a háborús veszély elhárításának módjára, meg kell magyarázni, hogy a harmadik világháború sorsát már nem a pénz, nem a profit dönti el, hanem a népek egységes békeakarata, az egységes összefogás a béke mellett, a háború ellen. A hozzászólók egymásután mondták el észrevételeiket, terveiket e feladatok megvalósítására és javaslatokat tettek, hogyan lehetne még jobbá, még eredményesebbé tenni megyéinkben a tömegszervezeti munkát. A DISZ Megyei Bizottsága részéről Kóczán Magdolna elvtársnő elmondta, hogy a megyében, de különösen a falusi DISZ-szervezeteknél alig tapasztalható szervezeti élet, főként a felszabadulási verseny szervezése folyik vontatottan. ígéretet tett, hogy ennek az értekezletnek tapasztalatai alapján elsősorban a falusi szervezeteknél, de az üzemj DISZ-szervezeteknél is fokozottabb mértékben szervezik meg a versenyt. A verseny szervezésével egybekötve tiltakozó gyűléseket tartanak január 15-től, majd előadássorozatokban ismertetik meg megyénk ifjúságát a szovjet komszomolisták életével és áldozatvállalásaikkal. Az MNDSZ Megyei Elnöksége részéről Takács elvtársnő hozzászólásában elmondotta, hogy a március 8-i nőnapra, valamint a felszabadulási évforduló megünneplésére elsősorban ők is a verseny fokozottabb szervezésével készülnek. A felszabadulás 10. évfordulójára az MNDSZ Megyei Elnöksége agitációs anyagot ad ki, melyet az M NDS Z -asszonyok írnak arról, hogy mit jelent nekik a felszabadulás, milyen fejlődésen ment keresztül üzemük, vagy falniuk a felszabadulás óta. Gazda János elvtárs, a Hazafias Népfront Megyei Irodájának vezetője a népfront-bizottságok feladatairól és szerepéről beszélt. Elmondotta, hogy a Hazafias Népfront-bizottság eddig több mint ezer aláírást gyűjtött, melyet a többszáz tiltakozó távirattal együtt eljuttattak az Országos Béketanácshoz. A megyei és községi tanácstagok munkájáról szólva elmondotta, hogy a tanácstagok minden hónapban tartanak fogadónapokat és ezt is egybekötik a fel- szabadulási verseny szervezésével, valamint a tiltakozó aláírások gyűjtésével. Gazda elvtárs hangsúlyozta, hogy a legfontosabb feladat: a tömegszervezetek közötti szoros kapcsolat kiépítése, mert enélkül nem végezhetnek eredményes munkát. '■ Kié lesz az üzlethelyiség? Négy hónappal ezelőtt indult el viszontagságos útjára a Kaposvári Bőripari KTSZ helyiségkérelme. Szeptember 14 volt e nagy nap dátuma, Az első intézkedés nem soká késett. A KÖZELBIZ rövidesen kijelölte az Ady Endre utca 3. szám alatti üzlethelyiséget a KTSZ számára. A városi tanács pedig kiutalta. A Kiskereskedelmi Vállalat azonban megfellebbezte a KÖZELBIZ döntését. Ezután a KÖZELBIZ tárgyalásra hívta az illetékeseket, A döntés: ismét a Bőripari KTSZ-nek adta a helyiséget. Közben múltak a napok, a hetek, a hónapok és most január közepén járunk, de a helyiségért folyó vita még mindig tart, sőt most tart csak igazán. A Kiskereskedelmi Vállalat nem adja át az Ady Endre utcai helyiséget azzal az indokkal, hogy az ilyen helyiséget a Minisztertanács határozata érteimében csak üzlethelyiségnek lehet felhasználni és a vállalat azt is akar létesíteni a második tervnegyedben. Természetesen a KTSZ is ragaszkodik a helyiséghez, mivel ezt már neki juttatták. A vita már oda fajult, hogy Rajta elvtárs, a Kisker. Váll. vezetője kiadta a jelszót: aki bírja, marja. Ez igazán újszerű, vonalas elintézési mód! Mi csupán azt szeretnénk kérdezni: helyes-e így nyilatkozni? Még csak annyit: nem lenne-e jobb inkább úgy mérlegelni a'helyiség kérdését, kinek van rá szüksége? Mert lehet, hegy éppen az nem bírja marni. akinek a legnagyobb szüksége van rá. Pl. a Bőripar: KTSZ 30 dolgozójának egészséges munkakörülménye függ ettől a helyiségtől, azonkívül a megye dolgozóinak mérték- utáni cipővel való ellátása úgy, hogy Be. három hónapot kelljen várni egy- egy pár cipő elkészítésére. A Minisztertanács rendeletébe sem ütközik a KTSZ törekvésé, mert ők is üzlet- helyiséget akarnak ott létesíteni — nem a második negyedben, hanem azonnal, ha a helyiséget megkapják. A döntés a megyei tanácshoz került. Most már csupán csak az kétes, hogy miért hozták létre a Közü- ieteket Elhelyező Országos Bizottságot? Reméljük, hogy a döntésre illetékesek nem kalapból sorsot húzva fognak határozni, hogy kié legyen a helyiség, hanem mérlegelik a lehetőségeket, figyelembeveszik a dolgozók igényét és a 30 ember egészségét. De minél előbb!... A fonyódi járás öregbíti jó hírnevét. Tanácsaink megalakulása óta a fonyódi járás élenjárt mind a begyűjtésben, mind a mezőgazdasági munkákban és nem maradt le a pénzügyi tervek teljesítésével sem. Az 1954-es év eredményei — az eredményt elérő módszereket illetően is —1 igen sokban különböznek az előző évektől. Ez volt az első olyan esztendő, amikor feladatainkat nem kizárólag a törvényes szankciók alkalmazásával, hanem főleg nevelő szóval igyekeztünk megoldani. A nevelő, mozgósító munka az új tanácsválasztás után még fokozódott. Ennek köszönhető, hogy már az év első napjaiban szép eredményeket értünk el a begyűjtésben. Látrányban január 4-én a tanács és az állandó-bizottság Somoey- vári elvtárs, az új begyűjtési megbízott kezdeményezésére begyűjtési napot tartott és egyetlen nap alatt 3 mázsa baromfit gyűjtöttek be erre az évre. Buzsákon az év első napjaiban 18 darab sertést adtak be a gazdák, ez szintén a falu népének kötelességtudását, a községi tanács és az állandó-bizottság, valamin^ ia begyűjtési megbízott, Molnár elv- társ jó munkáját dicséri. Nem véletlen az sem, hogy Somogyvámos a járás élenjáró községe lett. Eckert elvtárs, a begyűjtés dolgozója okos szóval felvilágosítja a dolgozókat, s ahol kell, a törvény szigorát is alkalmazza. De dicséretet érdemelnek Balatonberény és Balatonmária község begyűjtési dolgozói, Gyanis Magdolna és Kovács Gizella is, akik lelkiismeretesen végzik felelősségteljes munkájukat. Községeik az elsők Jiözé kerültek a versenyben. Azt tartjuk legelső feladatunknak, hogy mindenütt munkába állítsuk az állandó-bizottságokat és segítségükkel serkentsük parasztságunkat a beadás pontos teljesítésére. Ruda Gyula
