Somogyi Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-01 / 1. szám

At, 1953. január 1. SOMOGYI NÉPLAP S :$i Lajos, a cukorgyári pártbizottság titkára: Az 1955>ös évben több segítséget adónk az alapszervezeteknek Most az év befejeztével párt- bizottságunk mérlegelte az egy év alatt végzett munkát s megállapí­totta, hogy a gyár dolgozóinak becsületes munkája eredménye­ként gazdasági térén jól zártuk ezt az esztendőt. Megállapítottuk azt is, hogy gazdasági munkánk­kal a politikai tömegmunka nem tudott lépést tartani. Pártbizott­ságunk túlzottan a gazdasági munkával foglalkozott, s igy a politikai tömegmunka háttérbe szorult. Ennek pedig az lett a kö­vetkezménye. hogy a pártépítő munkában lemaradtunk. Az 1955-ös esztendőre a politi­kai tömegmunka megjavítását tűzzük ki célul, több gondot for­dítunk az oktatási, pártépítési munkára is, mint az elmúlt év­ben. Ezt úgy igyekszünk megvaló­sítani, hogy pártbizottságunk tag­jai nagyobb segítséget adnak áz alapszervezeteknek. Rendszeresen megvizsgálj ük egy-egy alapszer-. vezet vezetőségének, tagságának munkáját, s a tapasztaltak alap­ján megszabjuk a további felada tokát. Ugyancsak az elkövetkező feladatunk lesz a kollektív veze­tés megjavítása. Üzemünkben taggyűléseken tár­gyaltuk meg az RM Művek fel szabadulási versenyfelhívását. Dolgozóink lelkesen csatlakoztak a felhíváshoz, s azt a célt; tűzték ki az 1955-ös év első negyedévé­re, hogy az élüzem kitüntetését elnyerjük. Dolgozóink eddigi munkájukkal bebizonyították, hogy ezt a célt. ha pártbizottságunk is megfele­lően tudja mozgósítani a kommu­nistákat, tömegszervezeteket — elérhetjük. Bízunk abban is, hogy az elkö­vetkező év végén már nemcsak a gazdasági munka eredményeiről, hanem a pártépítő munka ered- méhyeiről is beszámolhatunk. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy ez valóra váljon. DlSZ-sserveseteink as új év küszöbén Az 1954-es esztendőben javult a DISZ tartalmi munkája, fokozódott szervezeti megerősödése. Jól sikerült* a siófoki ifjúsági találkozó; melyre megyénk fiataljainak ezreit mozgó­sítottuk. Az új esztendőben DlSZ-szerveze- teinknek fokozottabban kell gondos­kodniuk arról, hogy az; év- minden., szakában gazdag programmal fog­lalkoztassák ifjúságunkat. A Petőfi-iskolák - anyagát, ..tanul­mányozva, ifjúságunk megismeri 'a' magyar nép hősi múltját, a jobbá­gyi ..k.üzdpimeit, a, munkásosztály, és a; kommunisták harcát, népünk, sza­badsagáért. j’j. PetőfiTiskoláV színvo-j nalénak megjavítására s a Dísz­munka tartalmi megerősítésére kell törekednünk A 'következő1 mv -gaz-t, ’esz az, ifjúság számára.. Nagy '•tel , készülünk -a DISZ kö­lt megválasztására és az V gi ^Találkozóra. Továbbra is kivesszük részünket a fásítási, le- gelőfisztítási. aratási, cséplési és si­lózás! munkákból. Készülünk hazánk fel szabadulásának méltó megünnep­lésére is, s a múlt évihez hasonlóan isméit megrendezzük a siófoki ifjú­sági találkozót. DISZ-szer vezettünk megerősítése végett létrehozzuk a DISZ mellett működő -nevelési tanácsot«. Tagjai -p.lyan p!vtársakv lesznek, akik szív­ügyüknek ‘ tekintik a tiszta erkölcsű, marxista világnézetű, kultúrált ma-. gatartásü ifjúság nevelését. Hisszük, hogy az 1953-ös ;év ered­ményekben gazdag új esztendőt je­lent Ifjúsági Szövetségünk számára iS. .; • . DISZ Megyei Bizottságunk az új év . .küszöbén jó munkát, boldog új ésitendőt kíváh megyérik DIÖZ-fia- táijainák1 és áz- ifjúság- szervezésével, nevelésével foglalkozó • elvtársaknak. DISZ Somogymegyei Bizottsága. üdvözlet a fonómunkásoknak A Kaposvári Textilművek párt- szervezete, DISZ-szervezete, szak- szervezete és vállalatvezetősége boldog újévet kíván a vállalat va­lamennyi fizikai, műszaki dolgo­zójának és alkalmazottainak! Az 1954-es év vállalatunk éle­tében jelentős helyet foglal el, hi­szen az ötéves terv befejezésének éve volt. Tervünk teljesítéséért az elmúlt évben sok nehézséggel kellett megküzdenünk. Vállala­tunk minden egyes dolgozójának összefogása, harcos helytállása a munka területén ez segített hozzá bennünket, hogy ötéves tervünket határidő előtt két nap­pal, utolsó negyedéves tervünket pedig határidő előtt négy nappaí befejezhettük. Vállalatunk dolgo­zói 1954-ben — az anyák megse­gítéseként — 44 férőhelyes böl­csődét kaptak, ahol munkaidő alatt kicsinyeik kényelmes elhe­lyezésben, kitűnő ellátásban része­sülnek. 1954-ben nyitottuk meg 300 dolgozó részére a minden igényt kielégítő munkásszállást is. A kulturális munka megsegí­tésére létrehozott kultúrottho- nunk pedig városunk egyik leg­szebb kultúrotthona. Mindezeket a juttatásokat úgy hálálhatjuk meg legjobban pár­tunknak és egész dolgozó népünk­nek, ha a termelő munka terüle­tén maradéktalanul végrehajtjuk a kormány új programjának meg­felelő feladatainkat.. Ha minél több, jobb minőségű, olcsóbb,, ter­mékkel segítjük a lakosság textí­liával való ellátását. Az új esztendőben feladataink tovább nőnek. Ezért, dolgozóink a munkaversenyben elért sikereiket fejlesszék tovább. Ezáltal megte­remtik a tervek teljesítésének- le­hetőségét, még nagyobb bizalmat, még több elismerést szereznék a Kaposvári • Textilműveknek. Le-? gyen az új év a jó munkának, az eredményes és gazdaságos terme­lésnek, á . dolgozók, jóléte fokozot­tabb emelkedésének éve. A Textilművek minden dolgozó­jának kívánunk további sikereket a munkában és boldog új eszten­dőt! A Textilművek vezetősége. Á PÁRTÉLET HÍREI Mit tesznek a kaposvári állami gazdaság kommunistái pártszervezetük erősítéséért? Múlt év márciusában a kaposvári állami gazdaság pártszervezetének új vezetősége elhatározta, hogy a munka további javítása végett megerősíti a pártszervezetet, a párttagok nevelésével és új tagok, tagjelöltek felvételével. Fontos do­lognak tekintették, azt. is,' hogy á gazdaság... dolgozóit münkafegye- lemre és a gazdaság vagyonának megóvására neveljék. Ezenkívül a tömegszervezetek létrehozását és megerősítését is maguk elé tűzték. E feladatok megvalósításáért a pártvezetőség egy-egy tagja volt felelős az egyes üzemegységek te­rületén. Gondot fordítottak arra, hogy valamennyi üzemegységben legyen kommunista. Hogy a kitűzött fel­adatok közül mit tudnak megvaló­sítani, aiTÓl Dózsa Zoltán elvrars, az üzemi párttitkár így nyilatko­zott: — Sajnos, terveinket csak rész­ben váltottuk valóra. A párt erő­sítését csak az első két h-' napban tudtuk tervszerűen megvrlósítani, amikor is három tagjelöltet és há­rom tagot verünk fel. Azóta egyetlen tagjelöl tei sem gvu á- podtunk. Igaz, gátolja ezt a mun­kát az. hogy .mire. magismertünk egy-egy dolgozat, addigra itthagy­ta a gazdaságot. — Ä párttagok politikai neve­lésében is vanrták eredményeink. Példa erre a tehenészetben dolgo­zó Horváth Imre elvtárs, aki hiz­lalást és tejtermelési tervét min­dig teljesíti ,ég munkája elismeré­seképpen a ..Kiváló állattenyész- tő‘‘ kitüntetést kapta. Szűcs Fe­renc elvtárs traktoros is mindig példamutatóan végzi munkáját. — A pártonkívüli dolgozók ré­szére többször tartottunk termé­szettudományos ismeretterjesztő előadásokat. Ez az előadássorozat azonban nem járt a várt ered­ménnyel, mert a gazdaság szét­szórtsága miatt igen kevés dolgozó látogatta. A dolgozók nevelésének problémáját úgy oldottuk meg, hogy minden területen; külön elő­adásokat és tanulókört szervez­tünk. A tömegszervez-stek közül létrehoztuk az MNDSZ-t, a DISZ-t és a Békebizottságot. Kezdetben a DISZ jól is működött, tánccsopor­tot, kultúrcsoportot hoztak létre, s ezzel hozzájárultak .a dolgozók kulturális kielégítéséhez., A DISZ- szerVezet azonban ez év őszén meggyengült, s a kultúrcsoport is szétesett. ? ‘ Sok javítani való van még tehát a kaposvári állami gazdasági párt­tagok magatartása és helytállása körül. Különösen vonatkozik ez a feketetanyái üzemegységben dol­gozó kómimunistákra. Ennél az üzemegységnél, tapasztalható a legtöbb; munkafegyelemsértés. Az itt dolgozó kommunisták tekintsék feladatuknak a munkafegyelem megszilárdítását. Bátran, kommu­nista harcossággal lépjenek fel a munkakerülők és a gazdaság va­gyonát feesérlők ellen, A BÉKÉÉRT ÉS BOLDOGSÁGÉRT 0 ' 1. , v Elégedett szívvel gondolok az elmúlt évre, hiszen az 1954-es esztendő számomra is számtalan öröftiet, boldogságot hozott. Első­sorban azért, mert munkámért sok megbecsülést, elismerést kap­tam, így a jól végzett munka tudatával köszönthetem ‘ 1955-öt. ,. Az új esztendőt forró békevággyal köszöntöm. Sok szép térvem van, de ezek között legkedvesebb az, högv vállalatunk kultúrcso- portját megerősítsem, magasabb színvonalra emeljem. Nincs szá­momra szebb feladat, mint a mindennapi munka mellett, szfwel- lélekkel terjeszteni a kultúra fényét. Ebben az évben, épp úgy, mint eddig, dolgozótársaimmal együtt én is lankadatlanul harcolok lovább a békéért és boldogságért... Ács Jánosné, a Kaposvári Kiskereskedelmi Vállalat dolgozója. Y TÉL köszöntött a s falu lakóira. A há- tehér díszbe öltöztek, a kiszűrődő fény hal­szórt a friss hótaka- ter éjszakáján ha- r tombolt, szélvész a néptelen utcákon, nberek behúzódtak a köré, csak a fiata- iek az utcára, hogy szilveszteréji mu­íjában fiatal határőr, zött őrszem toporog, t sapkáját, köpenyét g borítja. Néha tor- >z hasonló mozdula- hogy felmelegítse tagjait. Az ajtó nyi- m nevetgél ésre lesz zeme előtt két katona mtakozik .ki, amint a izelednek. Az esti jár- »lgálatba. Olyan sötét íptelen felismerni baj­megszokott hangjuk- tet, hogy Feri és Laci i két jóbarát. A kapu- lak, fülükre húzzák jukat, vállukon meg- egyvert és nekivágnak tak. Az őrszem utánuk ja míg távolabb érnek, k kiált: — Boldog új — S hogy egy kis mo- bajtársai arcára, még — Mi már úgyis csak sózunk. ÍATÁRÖR bandukol a éjszakában. Nekitá- a kegyetlen erővel ilnek, fejüket leszegik ek a hóval befútt, lát— alogúton. Nem beszél- n nem is értenék meg 'át, csak mennek, men- í kitűzött cél felé. falun vezet keresztül, íz előtt- fiatal leánnyal Rátok is gondolunk, hős határőrök! s fiúval találkoznak, akik hólapá­tot tolva maguk előtt, vidám ne- vetgélés közben igyekeznek a falu központja felé. — Biztosan táncolni mennek — állapítja meg magában Feri, — aztán nem is gondol többet erre. Meggyorsítja lépteit. A szél hir­telen valami ismerős dallamot csap fülébe. A kivilágított kocsma előtt megtorpannak. Mintha gyö­keret vert volna lábuk, némán áll­nak. s bámulják a fénylő ab­lakokat. Bentről vidám zeneszó szűrődik ki, élénk beszélgetés, po­harak csörömpölése hallatszik. Az ajtó felcsapódik és fiatal falubeli fiú dugja ki a fejét: — Szervusztok, fiúk! Gyertek már be egy pillanatra, igyunk egy féldecit Szilveszter örömére. Laci, a fiatalabbik elmosolyo­dik, s már indulna is, ha nem csapna rá barátja dübörgő hang­ja: — Laci! Megfeledkeztél magad­ról!? Elszégyeli magát. Kissé lehor- gasztott fővel, bocsánatkérően néz barátjára, s egyben parancsnoká­ra. — Ne haragudj, de ... most igazán úgy éreztem, mintha ott­hon lennék. — Feri mélyen belenéz a fiatal katona szemébe, aztán elmosolyo­dik és alaposan megropogtatja a kezét. Nagyot nevetnek, s neki­vágnak az út nehezebb részének. ANYARGÓS, befagyottvízű patakocska partján halad­nak végig. Csak óvatosan, tapoga­tódzva juthatnak előre, a szél sze­mükbe csápja a keményre fagyott hóf/elyheket. Hosszú kilométere­ket kell még megtenniök. J?eri, az idősebb, harcedzettebb határőr megy elől, s kezét ellenzőnek használva próbál belenézni a vég­telen sötétségbe. Ha valami gya­nús zörgést hallanak, lefekszenek, belelapulnak a puha hóba és- vizs­gálódva kémlelik a terepet. Ami­kor tovább indulnak, szájuk elé emelik megfázott kezüket, hogy felmelegítsék. Fáradtan az erőlködéstől, hosz- szú gyaloglástól kiizzadva érkez­nek szolgálati helyükre. Feri le­fekszik az egyik fa tövébe, fegy­verét maga mellé fekteti, s bát­ran szembenézve a zimankós idő­vel, éberen figyeli a környéket. Laci kissé távolabb helyezkédik el. Két bátor katona, két hős ha­tárőr figyel vigyázón a sötét éj­szakában. A havazás lassan megszűnik. A hideg északi szél gyermeki köny- nyedséggel játszadozik a gomolygó felhőkkel, szétmarcangolja, dara­bokra szaggatja őket és sötét fosz­lányaik mögül megcsillan a hold halvány fénye. Néhány perc alatt megváltozik a táj képe. A hóval borított sik terep olyan, mintha fehér terítővei leterített hatalmas asztal lenne. A határőröket cso­dálatba ejti ez a mindenkit ma­gával ragadó látvány. Képzeletük működni kezd, s messze, távoli tá­jak képe rajzolódik ki előttük. Vájjon mit csinál most az a kislány, akit annyira sze­retnék már látni? ,.. De ni -csak, ott ül ő is a. leterített asztal mel­lett, s a csillár fénye megcsillog­tatja aranyló fürtjeit. Igen, ő az, most emeli fel poharát és koccint egy barátnőjével. Köszönti az új esztendőt. Most mintha idenéz­ne ... — A szél hideg havat ráz Laci nya­kába. Hirtelen megrázza fejét és szégyenkezve pislog barátja felé, vájjon észrevette-e képzelődését? Az aranyhajú lány egy hóval be­fedett sfelmakazal volt, s a hold azon csillogtatta fényét. Feri nem vette észre ezt, de az ő gondolatai is messze járnak. Feleségére és az egyéves kis Zsu­zsikára gondol, akit még csak egy­szer látott. Vájjon, ők hogyan ün­nepük a Szilvesztert? Egy vidám karnevál képe elevenedik meg előtte. Akkor még vőlegény volt. És milyen boldogan, önfeledten táncoltak órákon keresztül a vi­dám embertömegben... Rendreutasítja magát. — Nem, nem szabad most erre gondolni. Szolgálatban vagyunk és becsü­lettel kell teljesítenünk kötelessé­günket. A falu templomának mélyen bú­gó harangja ébreszti fel merengé­séből. Éjfél van. A Z ORSZÁG belsejében, vá­rosokban és falvakban, boldog, békésen élő embe­rek emelik fel e percben poharaikat és búcsúznak az óesztendőtől, köszöntik az újat. A rádió ünnepi köszöntőt sugároz s az emberek boldog új évet kívánnak egymásnak. A ha­táron magasba röppen az első pi­ros rakéta. A levegőben sisteregve, sziporkázva, csillogva bomük szét és visszahullva, széles fénykévéjé-i vei megvilágítja a hóborította tájat. A két jóbarát egymásra néz. Őket is ünnepi hangulat, határta­lan öröm keríti hatalmába. Nézik az egymásután magasba szökő'pi- ros, fehér, zöld rakétákat, s az ün­nepi hangulatban feltörő önzetlen hazaszeretet további bátor kiál­lásra buzdítja őket. Érzik, tudják, hogy az ország népe sokat vár tőlük, s most, ezen a szilveszteri éjszakán is áz ő nyugodt szórako­zásukat, boldog ünneplésüket vé­dik. S a két határőr magához szó-, rítja élesretöltött, fegyverét. Meg­simogatja a hü barátot és segítő­társat, keményen megveti lábát a térdigérő hóban és megmarkolt fegyverével köszönti az új eszten­dőt. Egész testük meggémberedett a dermesztő hidegtől. Csizmájuk oly keményre fagyott, hogy alig tudják mozgatni lábukat. Feláll­nak. ' Lassan, kimért léptekkel megindulnak a gyalogút mentén húzódó fasor árnyékáhan, s a gya­loglás felmelegíti őket. Már nem gondolnak a Szilveszterre, nem gondolnak a kislányra, feleségre és Zsuzsikára: fokozott figyelem­mel, körültekintéssel haladnak előre. Őrzik a határt. .. Fáradhatatlanul, lelkesen telje­sítik feladatukat. Hosszú éjszaká­kat átvirrasztva, esőben és sár­ban, hóban és fagyban rendíthe­tetlenül állnak őrt hazánk hatá­rain, S a magyar nép büszke hű fiai­ra, szívébe Zárta szeretett gyerme­keit, a hős határőröket... E lvtársak i Nem, nem fe­ledkeztünk meg Rólatok. Szilveszter éjszakáján Rátok is ürítettük poharainkat, s az új esz­tendő első hajnalán Hozzátok is elszállt szívünk őszinte óhaja: békés, boldog új évet kívánunk Nektek is, szeretteiteknek is ... Jávori Béla.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom