Somogyi Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-30 / 25. szám

SOMOGYI NÉPLAP 7 Vasárnap, 1955. január 30. A kaposvári járás népkönyvtárai betöltik szerepüket A kormányprogram valóravál- tását segítik elő falusi népkönyv­táraink is. Az elmúlt évben min­den tevékenységükkel az új sza­kasz politikai és gazdasági célki­tűzéseit népszerűsítették. A kaposvári járás területén 72 népkönyvtár és egy önálló falusi - , ,..., könyvtár állt az olvasni vágyó j árakat mindig többen es többen dolgozók rendelkezésére. Ezekben' látogatjuk, a tanú o í ]usag es a ! fiatalok mellett az idősebb dolgo­Géger Viktomé somogyszili, Harsányi György kaposfői és Vizsralek Györgyné kaposke- resztúri népkönyvtáros és sokan mások. A legtöbb község lakói büszkék könyvtárukra, a csinosodó könyv az olvasók megtalálták a magyar és külföldi klasszikusok mellett a szovjet írók, az új magyar iroda­lom és a nyugati haladó írók mű­veit egyaránt. A szépirodalmi mű­veken kívül olvassák a legújabb szakkönyveket, melyek népünk tu­dásszomját elégítik ki. A kaposvá­ri járás dolgozói szeretettel láto­gatják könyvtáraikat, ezt tükrö­zik a fejlődés számadatai. A járás területén 1953-ban 68 népkönyvtár működött 7,333 olva­sóval, évi 92,968 kötetet kölcsön­zött. Ez 1954-ben 9,385 olvasóra és évi 129,570 kölcsönzésre emelke­dett. Amíg az új könyvtárak száma 10,7 százalékkal, az olvasók száma 28 százalékkal, a kölcsönzési forgalom 39 százalékkal emel­kedett. Egy-egy olvasó átlag 19 könyvet olvasott el. Ezt a szép és értékes eredményt a Megyei Könyvtár se­gítségével a lelkes falusi nép­könyvtárosok érték el. Munkájuk­hoz nagy lendületet adott a „Fel- szabadulási verseny1*, amelybe a járás 41 könyvtára nevezett be. Ezek közül kiemelkedő munkát végzett Márton István hedrehelyi ta­nító, Boda Péter kazsoki, Szűkíts Györgyné kadarkúti, zók is. Huszonik István, az orszá­gos hírű somogyszili állattenyész­tő, már évek óta tagja községe könyvtárának, Cser János bárd- udvarnoki dolgozó paraszt több mint 20 könyvet, Wertenson Já­nos büssüi lakos 27 könyvet olva­sott el egy év alatt. Kordé József csombárdi munkás főleg szak­könyveket olvas, melyek munká­jában segítik. Király Rozália vis- nyei állami gazdaság brigádveze­tője 7 km-ről jár be a hedrehelyi népkönyvtárba olvasnivalóért. Ugyanitt Kurucz János és fia 1 év alatt 73 könyvet olvasott. Könyvtárosaink állandóan szem előtt tartják az idősze­rű politikai és gazdasági fel­adatokat s ezek érdekében 37 kiállítást és 246 könyvismertetést tartottak. Kiemelkedő volt a múlt év január­jában Kisberkiben a kaposmenti tsz-ek ankétja, a somogyszili falu­napon és a kapospulai félszaba­dulási ünnepen tartott reprezenta­tív könyvkiállítás, melyet több mint ezer ember tekintett meg. Jelentősen javult az új taná­csok és könyvtárak viszonya. Örvendetes jelenség, hogy az új tanácsok a legtöbb helyen szere­tettel és megbecsüléssel foglalkoz­nak a könyvtár problémáival. Mind kevesebb azoknak a taná­csoknak a száma, ahol a könyv­tárt fölös tehertételnek vélik. A Gigei Tanács a könyvek tárolására értékes üvegszekrényt adományo­zott, s a VB-tagok teljes számban, a tanácstagok nagyobb részbeni OCis pajta ső knak, úttörőknek VADÁSZKALAND írta : P. Antonov Ezt a történetet a Csukcs félsziget egyik telepén, Nugligranban hallot­tam. S csak annyit akarok elöljáró­ban megjegyezni, hogy a csukcs va­dászok inkább kevesebbet mondanak a maguk vadászkalandjairól, mint­sem megtoldanák valamivel. A 13 éves Tinyenrultyev elkérte apjától a winchestert. Kedve szoty- tyant a fiúnak egy kis nyúlvadászat- ra. , Vidáman dudorászva indult el a könyvtári tagok. Somogyszilban és »Vadászösvény en-*. Ez az ösvény Kadarkúton a tanács díszes kivi­telű címfeliratot készíttetett. Ka­megkerült jobbról egy hegyet, s hosz- szan kanyargóit a tó felé. A hegyről viszont csak egy félkilométeres lej- poskeresztúron és Kaposhomokon tő ereszkedett a tóra. Olyan mere- új szekrényt adott a könyvtárnak j &ek, hogy ha a hó megkérgesül, , , . , ,, »i .... 1 nincs az az ember, aki meg tudna es a regi könyvtáros működésé rajfa_ Dg ha ^ ^ alatt elveszett könyveket felku-1 legjobb ezen a lejtőn menni, mert tatta. A Göllei Tanács a község r°videbb, mint az ösvény, s messze központjában helyezte el könyvtá­rát. Ahol a tanácsok segítik a könyvtári munkát, ott emel­kedik az olvasók és a kölcsön­zés szama. Göllében pl. az elmúlt évben 4027 kötetet, könyvet olvastak a község dolgo­zói 1 év alatt. Azon az utón ha­ladunk, hogy népkönyvtáraink fa­lusi dolgozó népünk kultúrköz- pontjává válnak. Bánki Gyula a Megyei Könyvtár munka­társa. LELLE DICSÉRETE Somogyország északi határvidé-> tört bele a somogyi bicskájuk kén, a Magyar Tenger partján ta­lálható az a három nyáron-város, télen-falu községünk, amelyek ál­landó nemhivatalos versengésben vannak egymással. Fonyód, Bala- tönbogjlár és Balatonlelle, hol éle­sen küzdő, hol lappangó vetélytár- sak a labdarúgás, a sakkozás és a műkedvelő színjátszás területén. A labdarúgásban pillanatnyilag Bog­láré a képzeletbeli aranykupa, kö­zépen fút Fonyód, leghátul Lelle. Sakk-kultúra tekintetében is egy hajszállal Boglár vezet Fonyód előtt s Lelle itt is szerény harma­dik. A műkedvelő színjátszás vi­zein azonban Lelle olyan előnnyel vezet, hogy különösen a leghátul evickélő Boglár számára majdnem behozhatatlannak látszik ez az előny. Lelle színjátszói e téren a János vitéz operett-változatának soroza­tos előadásaival erősítették meg elsőségüket. A finom Kacsóh-mu- zsikájú, de eléggé nehéz énekes darabot eddig hat alkalommal kel­lett eljátszaniok otthoni közönsé­güknek, meghívásuk van Gamás- ra, Látrányba, Kötésére, Szemes­re, sőt még Lengyeltótiba is, p>edig itt ugyanezt a dalos játékot a he­lyi színjátszók nagy sikerrel ját­szották az elmúlt évben. Lelle színjátszó együttesének e sikere nem véletlen kiugrás, nem időle­ges és hervadó jellegű szenzáció, hanem az utóbbi években szinte már megszokott, hagyománnyá vált jelenség. Legelőször mintegy öt esztendő­vel ezelőtt találkoztam velük, ami­kor Moliére: Fösvényét mutatták be olyan magas színvonalon, amely vidéki műkedvelő együttes­nél egészen szokatlannak mondha­tó. Véletlenül pár héttel azelőtt a fővárosi Nemzeti Színházban lát­tam e vígjátékot Rátkai főszerep­lésével és egyébként is parádés szereposztásban, ennek ellenére, még máig is emlékszem a lellei együttes három szereplőjére — a fösvényt formáló Péntek Ernőre, a kocsis-szakácsot elevenítő Horváth Gézára, s a Fruzsinát játszó Hor­váth Mariskára — akiknek alakí­tása a fővárosiakétól teljesen el­térő felfogású, de alig eltérő színvo­nalú volt. A lellei színjátszók ügy- buzgalmára és a játék-kultúrájuk fejlődésére jellemző, hogy nem olyan darabokba sem, mint Villa a mellékutcában, Marica grófnő, 11. számú őrház, Liliomfi, Gazdag vőlegény, stb. Ezeket mind az utóbbi esztendőkben mutatták be. Mint bogiári szívesen ezt mon­danám: —- Hja, könnyű a lelkieknek! Van egy pompásan berendezett, eszményi fekvésű kultúrházuk és van egy olyan hozzáértő, szuggesz- tív hatású rendezőjük, mint Schmieder Imre! — De nem mon­ellátni innen. Most éppen friss hó esett, s Ti­nyenrultyev erre vette útját. Amint felkapaszkodott a hegyre, megállt és körülnézelődött, aztán elindult a meredek szélén a legfrissebbnek látszó nyulcsapáson. Az igazi vadász nem pazarol két töltényt egy nyálra. Tinyenrultyev kitapogatta a szőrmebundára vett fe­hér köpenye alatt az övére erősített Kapospulán 4467 kötet e^y patront és * megtöltötte a puskát. Csak egyetlen töltényt tett belé, pedig egész tárat be lehet tenni egyszerre. Alig haladt lefelé vagy ötven mé­tert, amikor két fehér mozgó foltot pillantott meg maga előtt, amelyek gyors iramban oldalt haladtak. Rög­tön tisztában volt vele, mik lehet­nek a fehér foltok. Mackók! Két fehér medve! Látszott rajtuk, na­gyon éhesek lehetnek, mert mohón szaglászva rohangásztak az itt-ott látszó fekete foltok között, amelye­ken ennivalót sejtettek. A csukcs vadásznak nem szabad megijednie a zsákmánytól, s ezt Tinyenrultyev is nagyon jól tudta. A francia királylány szerepében Hirtelen kiegyenesedett, magasra játszó Németh Évától is feltűnően: dobta szőrmesapkáját és torkasza- jó alakítást láthattunk — nemcsak kadtából kiabálni kezdett, hogy fel­ükkor játszott, amikor „rajta volt a sor“, hanem állandóan és fino­man reagált a többiek játékára — s ha éneke egyszerűbb lenne, sike­re még nagyobb lenne. Ahányszor a szerepe az éneklésbe csapott, egy pillanatra mindig az volt az érzésem, mintha királylányi sze­repét hirtelen fel akarná cserélni egy befutott operaénekesnő szere­pével. Ezzel szemben kellemesen dóm ezt, mert tudom, hogy a szín- hatott Szűcs István (strázsames- játszók tartós sikereihez kellenek 1 tér) s még inkább Bolla László még lelkes, szorgalmas szereplők j (Bagó) éneklési modora, akik mer- is, a lelkesítő közönség is és nem’ték a legegyszerűbben, a „legfalu- utolsósorban helyi funkcionáriusok siasabban*“ dalolni, akik nem is is, akik a színvonalas kulturális igyekeztek tanult énekeseknek eredményeket kellőleg értékelni látszani, s azt hiszem, ez csak tudják, s azt készek is erőfeszíté- > emelte sikerüket, seikkel állandóan segíteni. A tudatos rendezés nyomai is No, de nézzük a jelenleg Lellén! elő-előtüntek a jó egyéni alakítá- tartózkodó János vitézt. sok fölött. De még erősebb. lenne Figyeljük olyan szemmel, ami-’a nézők illúziója, ha a tömegjele- lyennel a saját kertünk nyiladozó neteknél is (Jancsi elűzése, a fran­virágait illő figyelnünk. Ne intéz­zük el tehát őt sablonos szóval s ne tartogassuk szavaink százait cia udvari jelenet) elérné a ren­dező, hogy minden szereplő —1 a némák is — benne éljenek a törté­kizárólag a messziről jött csodák- nések áramában és semd se legyen nak. Mércénket sem tartsuk nagy-; a színpadé: , akin látszik, hogy képűén olyan magasra, hogy az vi-j „most nincs soron“, lágvárosi együttest és produkciót! De lehetséges, hogy e kákán- kérjen számon egy lelkes községr' csomókra csak én figyeltem fel. tői. És a hibákat, amelyeket fel A többi bogiáriak átengedték ma- kell említenünk, úgy mondjuk gukat a játék szugessziójának és meg, hogy kárt ne tegyünk az ér­dekeltek értékes lendületében. A falusi színjátszók talán a dísz­nem fukarkodtak az elismerés­sel. Az elismerésen kívül azonban letek dolgában varrnak legnagyobb én láttam még valamit a boglárnak hátrányban. Ha azonban jóval sze- arcán. Valami olyasfélét, hogy gényesebb díszletek között is ké- most már igazán betelt a mérték! p>esek illúziót keltő játékot eleve-1 Nem lehet azt tovább tétlenül tűr­ni teni, ez annál megbecsülendőbb ni, hogy ezek a .lelleiek évről-évre j összecsengése. 13. Köszörül. 15. A eredmény. A lellei színjátszók még ilyen fényes tükröt tartsanak I j:öltő Somogybán kezdte meg e mű­hívja magára a medvék figyelmét. A medvék észrevették és már ro­hantak is feléje. Hamarosan egész tisztán lehetett látni őket. Amelyik elől futott, kisebb volt... Bocs. Az anyamedve kicsit lemaradt. Mind­kettő bozontos, horgászuk beesett. Nagyon ki lehettek éhezve. Jobban tette volna a fiú, ha a meddő szemlélődés helyett inkább új patront tesz a puskájába. A váratlan zsákmány láttán valahogy egészen megfeledkezett róla, hogy csak egyetlen patronja van és csak azt tudta, hogy töltött puska van a ke­zében. Lassan felemelte a fegyvert. No, már elég közel vannak. Gon­dosan célzott... Eldörrent a lövés. A bocs mintha megbotlott volna, az­tán kétlábra állt, mancsaival átfog­ta a fejét és elkezdett forogni egy­helyben. Az anyamedve tovább ro­hant. A fiú ismét célzott, egnyom- ta a ravaszt. Halk csettenés. Még egy! Még egy! Az ütőszeg üresek csattogott. Tinyenrultyev csak most döbbent rá, hogy egy patron van a puská­ban. Már egészen közel volt az anya­medve. Bár tisztán lehetett látni vö­röses szemét, s fejéhez tapadó apró fülét. A fiú kitátotta a száját, de már arra sem volt ideje, hogy nagyot nyeljen a friss levegőből. Ugrott egyet és teljes erejéből rohanni kez­dett lefelé a lejtőn, közben pedig igyekezett köpenye alatt elérni a töltényes zacskót. Botladozva, búk- dácsolva futott lefelé. A fehér medve számára nem je­lent akadályt az ilyen meredek hegy. Mellső lábait behajlítva mint valami szántalpakon, ügyesen sik­lott lefelé a kis vadász után. Már éppen elérte és kitátotta rá a szá­ját, hogy megragadja, amikor a fiú teljes erejéből a pofájába csapott a puskatussal. Az ütéstől visszahőkölt a medve, ugyanakkor a fiú már por­zott ismét lefelé tovább a lejtőn, s kétségbeesve igyekezett elérni a töl­ténytárat. De már ismét ott a med­ve. Megint kapott egyet a fogára a puskatussal és ismét siklott tovább. A medve ordított. Amikor a fiúnak egy hosszabb szakaszon sikerült lesiklania, elő­kapta kését és felhasította vele kö­penyét a zacskó fölött. De nyomában a medve ismét. A puskatus reccsen­ve megint lecsap és Tinyenrultyev tovább röpül lefelé. Végre most a hasítékon sikerült egy patront ki­vennie. Megtöltötte á winchestert. Ahogy a bőszen ordító medve ismét beérte és rá akarta vetni magát, hirtelen szembefordult vele, s pus­kája csövét a fenevad széles, bozon­tos mellének szegezve elsütötte. A medve rázuhant a fiúra, mancsival szaggatni kezdve köpenyét, aztán elcsendesedett. A golyó célbatalált. Tinyenrultyev kimászott a hóból, a hatalmas állat alól és kissé oldalt le­ült, hogy lábából kiálljon a remegés. Sokáig üldögélt ott. Aztán odament a leterített medvéhez, jól megnézte. A mackó szemei már üvegesen me­redtek, a szája véres volt és két agyara kizúzva. Ahogy jobban kö­rültekintett a fiú, látta, éppen a tó partjához értek: tovább nem is lett volna menekvés. Egészen elgyengült a lába. Tépett köpenyével, nehezen zihálva ismét felfelé kapaszkodott a hegyoldalon. A medvebocs még mindig ott forgo­lódott, ordított egyhelyben, a golyó az állkapcsát roncsolta szét. Csak két újabb nem egészen pontos lö­vés után nyúlott el. Tinyenrultyev halálosan kimerül­ve érkezett haza. Az ajtó előtt le­verte csizmájáról, köpenyéről a ha­vat, s benyitott. Apja és bátyja a kemencénél melegedtek. Tinyenrul­tyev, mintha mi sem történt volna, melléjük ült. Aztán csak úgy. mellé­kesen megjegyezte: — Ki kéne menni a tóhoz, meg­nyúzni a két fehér medvét, gz előbb lőttem őket. Csak amikor már elmentek a fel­nőttek a medvékért, akkor fakadt sírva: az már nem is baj, hogy édes­anyja látja, ő nem gúnyolja ki ezért a vadászt, különösen ha azt tekinti, hogy ez a vadász mindössze csak tizenhárom éves. r—J» w W£T."r».HfK Fordította: Csalló Jenő. KERESZTREJTVÉNY Vízszintes: 1. Nagy költőnk, most ünnepeljük halála 150. évfordulóját. {Folytatás a függ. 7., az első kockába kettős be­tű.) 8. Közlekedésre szolgál. 9. Test­részt. 11. Betű kiejtve. 12. Verssorok az otthoni díszléteiket sem tudták áthozni mind Boglárra, csak úgy feleformán, de még így is el tud­ták érni, hogy a nézők zöme meg­könnyezte Iluska tragédiáját, föl- fölcsattanó tapsokkal jutalmazta az impozánsan mozgó huszár-gye­rekeket és sűrű kacagásokkal kí­sérte mesebeli francia királyi ud­var férfiainak gyávaságát. A jól kidolgozott, egyéni alakí­tásukért megérdemlik a külön di­cséretet ifj. Schmieder Imre (Já­nos vitéz), Koller Matild (Iluska), Urbán János (francia király), So­mogyi Imre (csősz) és id. Gréczi Lászlóné (a boszorkány-mostoha). elénk, ahol ilyen élesen látszód- nak bizonyos különbségek! Azt hiszem, hogy a bogiáriak zsebében játék közben kinyílt a hiúság bicskája. De nem is csodálom! Még én is gyanús vagyok ma­gamnak, hogy talán ezt az írást sem azért rovom most, hogy a lei­leiek dicséretet kapjanak, hanem inkább azért, hogy a bogiáriak szép lázadását szítsam vele tüze­sebbre a lellei színjátszók egyed­uralma ellen. Hogy érdemes volt-e? Egy-két hónap alatt eldől. Bogiári Békés István. nek fordítását. (Folyt, függ. 16.) 17. INM. 18. Tanul belőle. 19. Szán. 21. LIH. 23. Gyakori névvégződés. 24. ... hanem fölé. 26. Ezt fejtünk ká munka közben. 29. Rangjelzés. 30. A költő egyik ismert műve, amelyet Somogybán írt. Függőleges: 1. A költő mint tanár mű­ködött e helyen. 2. Fordított álló­víz. 3. Okirat kétharmadrésze. 4. An­tal Róbert. 5. Fél ítélet. 6. Helyeslés. 10. Fordított -örökérvényű« törvény. 12. Véső (minit cselekvő más szóval). 14. A költő szerelnie. 19. A falu ve­zető embere volt, 20. Sír. 22. Leány­név becézve. 23. Dorgál. 25. Szám­név. 27. Vigyázó. 28. Járunk rajta. 1 2 3 4 |5 6 7^v 8 . :::::: 9 ^ 10 jjjjjilll 12 13 14 15 A 10 V 17 Üli!; !8 iiiiii :::::: 19 20 | 21 22 23 ...... 24 25 26 27 íüiil 28 29 30 * Beküldendők a vastagon nyomott sorok. * * * Múlt heti rejtvényünk helyes meg- fejtése: Vízszintes: 1. Mi vagyunk az é&e-t fiák 33. Jó ruhába jármi. 48. Ma­ma. 50. József Attila. Függőleges: 4. Ailtaíó. 20. Abbázia. 28. Öcsöd. Könyvjutalmait nyertek;.. Ivsunov Erzsébet Kaposvár, Hőgye Kálmán Taszár., .... f ; ,.

Next

/
Oldalképek
Tartalom