Somogyi Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-28 / 23. szám

Péntek, 1955. január 28. SOMOGYI NÉPLAP A nagyberényi községi tanács elkészítette községpolitikai tervét A terv elkészítése a dolgozó pa­rasztok javaslatára épült fel: építését tervezik, szintén tár­sadalmi munkával. minden egyes pontja a község fej- j gnnek a szervezése máris meg- lesztését, szépítését, gyarapításai kez{jődött. Minden háztulajdonos tükrözi. Nézzük meg közelebbről. : a ^ját háza előtt elvégzi ezt a mit is tartalmaz a községpolitikai j munkát. Ahol a járda szélesítése tervük. A tervben főképp olyan j szükséges, ott a gazdák telkeik- jellegű feladatok kerültek, olyan hol. házelőtti kiskertjeikből bőví- igényeknek a kielégítését tártál- j tik ki_ A járdák építésével egy- mazza, amelyek ezeideig Nagybe- jidejűleg facsemetéket is ültetnek, tény községben nem történtek j szegélyezésként, hogy minél csino- meg, amelyeknek a dolgozó pa- j rabb legyen községük. De ezen Tasztok mindennapi munkájukban tözőszobával és agy könyvtár- helyiséggel. A könyvtárszoba egyben alkalmas lesz olvasóteremnek is, s ezzel a kultúrház, kultúrotthon a dolgo­zó parasztok második otthonává válik. Az építkezéssel egyidejűleg berendezést is vásárolnak. Ezt a község többletbevételéből kíván­ják fedezni. A Minisztertanács határozata lehetővé teszi, hogy a községek Az instruktor munkájának jelentősége községeink életében ■nagy hiányát érzik. A községpolitikai terv' helyre akarja hozni mindazokat a hibákat és mulasztásokat, amelyeket a községi tanács ve­zetői az elmúlt években el­követtek. .A községfejlesztési terv fő célki­tűzései közé tartozik a mezőgaz­daság fejlesztése, állattenyészté­sük fellendítése, a helyi ipar, ke­reskedelem bővítése és fejlesztése. A kulturális igények kielégítésé­ről sem feledkeztek el a gondos tervezők. Hisz erre is igen nagy kívül 25 ezer facsemetét ültet- területén lévő különböző apróbb­nak el a községi erdőn és legelőn j nagyobb üzemágak a községi ta­nácsok kezelésébe kerüljenek. Ezt figyelembevéve a nagyberényi dolgozó parasztok bevették köz­ségpolitikai tervükbe, hogy a fa­luban lévő szeszfőzdét átveszik és üzembehelyezik. Ezenkívül még sok egyéb dologgal foglalkozik a községpolitikai terv. Számos olyan is. Három híd építését is megvaló­sítják az idén. Erre igen nagy szükség van, mivel ezeken a for­galmas hidakon az átkelés az utób­bi időkben szinte életveszélyessé vált. Ehhez a Megyei Tanács vá­ros- és községgazdálkodási osztá­lyának segítségét is kérik. A köz- dolgot vet fel, ami mind-mind a ség belterületén három nehezen j község dolgozóinak fejlődését, járható útszakaszt társadalmi, munkával újjáépítenek. A község egyik részét új falusi résznek nevezik. Ez kissé távol­esik a falu központjától. Itt egy szükség van a falvakban. Ma már i fiókboltot létesítenek, hogy az szinte elképzelhetetlen az, hogy «egy faluban ne legyen kultúrház, könyvtár és egyéb művelődést, .szórakozást szolgáló eszköz. Egyes pontok után olvashatjuk mindjárt azt is, hogy milyen módon akar­ják megvalósítani terveiket. Vegyük talán sorjába. A község új napközi otthonos óvodát kíván építeni az 1955-ös évben. Ehhez ■az anyagot a tanácsházánál lévő rossz, használatlan, düledező épületből és a földművesszövetke- zet egyik, ugyancsak lebontásra való épületéből biztosítják. Az -építéshez többezer forint értékű társadalmi munkát ad a község dolgozó parasztsága. A társadal­mi munkából nem fedezhető ki­adásokat a költségvetés, adópré­mium. államkölcsön-jegyzések 50 százaléka stb. útján biztosítják. Nagyberényben eléggé szüle ut­cák vannak, és esőzések idején •szinte sártenger van. A terv en­nek a megszüntetéséről is gondos­kodik. Az idén két kilométer járda ezen részen lakókat is zavartala­nul el tudják látni iparcikkekkel. Ezt már meg is beszélték a föld­művesszövetkezet vezetőivel. Az állattenyésztés különöskép­pen a sertéstenyésztés, malacne­velés, fellendítésére a terv foglal­kozik azzal, hogy a leszállított tej j savója visszamaradjon a község- j Vállalták nek, hogy ezt fel tudják haszná1- ! ni malacnevelésre. Kulturális kérdésekkel is fog­lalkoznak. Tervhevcttck kul- iúrházuk kibővítését egy öl­életszínvonaluk emelését szolgálja, Egyes ügyeket, mint pl. a villa­mosítás, a bekötőút megépítése, orvosi rendelő létesítése, még mi­előtt végérvényesen elhatároznák, megbeszélik az illetékes felsőbb szervekkel. És azok hozzájárulásá­val intézkednek megvalósításuk- ról. / 1 A községpolitikai terv meg­valósításáért a községi tanács a tanácsülésen a község dol­gozói előtt vállalt felelőssé­get. a tanácstagok, hegy példamutatásukkal és jó felvilá­gosító munkájukkal har colinak azért, hogy községpolitikai ter­vük mindenegyes pontja valóra váljon. KAPOSVÁR DOLGOZÓI IS MEGEMLÉKEZNEK CSOKONAI HALÁLÁNAK ÉVFORDULÓJÁRÓL Csokonai Vitéz Mihály halálá- ; Színház tagjai bemutatják a költő Pártunk III. kongresszusának határozatai hosszú időre megszab­ták azokat a feladatokat, amelyek végrehajtása nyomán népünk élet- színvonala egyre magasabbra emelkedik. E feladatok megvalósí­tásában igen nagy szerepe van a pártalapszervezeteknek, az alap­szervezetekben dolgozó kommu­nistáknak. Nem közömbös dolog tehát, hogy a járási pártbizottsá­gok hogyan irányítják, segítik az alapszervezeteket. A siófoki járásban a községek alapszervezeteinek munkáját há­rom instruktor segíti, s ugyanak­kor az instruktorok segítséget ad­nak nemcsak a pártszervezetek­nek, de a községi tanácsoknak, termelőszövetkezeteknek is. A já­rási pártbizottság az instruktorok­kal való rendszeres foglalkozással elérte, hogy azok a területen ered­ményes munkát végeznek. A párt­bizottság a három instruktort, he­tenként egyszer beszámoltatja, meghallgatja az instruktorok ész­revételeit, tanácsait s ezután a titkárokkal történő közös megbe­szélés alapján a beszámoltatást vezető titkár megszabja a követ­kező hét feladatait az instrukto­rok munkájában. A járás instruktorai között tájegységenként osztották fel a területet, s így egy-cgy instruktorhoz 7—7 község, s a községben lévő alapszerveze­tek tartoznak. Az alapszervezetek segítése — ez a legfontosabb feladata az instruktoroknak, e feladatnak a siófoki járásban igyekeznek eleget tenni. Ha megvizsgáljuk Dudás János instruktor elvtárs munká­ját, aki rendszeresen foglalkozik az alapszervezetekkel, de a pár­nem dolgozott, a taggyűlések, ve­zetőségi ülések rendszerint elma­radtak, s a községek közötti ver­senyben Teleki az utolsók között kullogott. Ekkor került oda Dudás elvtárs, akinek munkája nyomán rövid idő alatt megváltozott nemcsak a pártszervezet, de a község élete is. Dudás elvtárs, amikor látta, hogy a községi pártszervezet mi­lyen rosszul dolgozik, s mennyire elmaradt a község a versenyben — hosszabb ideig Telekiben tar­tózkodott, s azután is igen gyak­ran látogatta. A pártszervezet tit­kárával, Ángyán elvtárssal, s a vezetőség tagjaival: Kenyeres elvtárssal és Szekér elvtársnővel sokat beszélgetett. E beszélgeté­sek során főképp arról esett szó, hogy milyen szégyen az utolsók között kullogni a versenyben, amikor minden adottsága megvan a községnek, hogy az elsők között legyen. Aztán arról beszélt az instruktor, hogy milyen módsze­rekkel lehet változtatni ezen az állapoton. Esténkint felkereste a pártonkívüli dolgozókat, s azok­kal is elbeszélgetett a kongresszus határozatairól, a versenyről. Ami­kor a párttagokat látogatta meg Dudás elvtárs, arról beszélt nekik, hogy elsősorban ők járjanak élen, hiszen a kommunisták példamu­tatása a legfontosabb a verseny­ben. Hamarosan döntő változás állt be a község és az alap­szervezet életében, munkájá­ban. A vezetőségi üléseket most már rendszeresen megtartották, s eze­ken -minden, a községet, a ver­senyt érintő problémát megvitató tak. Ezeken az instruktor is részt- vett. A taggyűlések sem maradtak nak 15-0. évfordulója alkalmából a TTIT, a Megyei Tanács és a Városi Tanács vb február 7-én emlékünnepséget rendez a Kapos­vári Városi Színházban. Emlék­beszédet Boros Dezső, a Táncsics gimnázium tanára1 mond. Az ün­nepség keretében a Pécsi Nemzeti ..Özvegy Karnyóné és a két szele- burdiak“ című vígjátékát. Közre­működik a Somogymegyei Népi Együttes, a zeneiskola kamara­kórusa Csokonai-dalokkal és az MSZT népi tánccsoportja egykori táncokkal. tonkívüli dolgozókkal is, törődik a : el, hiszen azokat a kommunistá- falu ügyes-bajos dolgaival — Iát-1 kát. akik távolmaradtak a tag­hatjuk, hogy milyen sokat jelent1 gyűlésről, Dudás elvtárs felkeres- a pártmunkában a jó instruktori, te, s megmagyarázta nekik, hogy munka. | mire kötelezi a szervezeti szabály­, Teleki községet említhetjük l23 *• őket. Azután minden párttag 1 j példaként, amellyel egy félévvel! me®jelent a taggyűlésen. izelőtt a pártbizottság is keveset] törődött. A községi pártszervezet t)0©©GGGGOG©eGGO0O©OOOG©©O©©OGGOGG©©GO0GOGGGOGOGODöO<*^QOO3OeCGQ©©©00OOOG©GGGOOGG©G©G©OGGOOOOOOOGG©OO — Legalább is Csurgóig, tekinte­tes uram, én onnan egy kis pihenő után messzibb kanyarodnám. Az alispán csak úgy félszemével hunyorgott a nekipiruló költőre, a másik az öblös pipán maradt, amint a hüvelykujjával nyomkodta. — Aztán messzi-e a messzi, Mi­hály öcsém? A poéta nyelt egyet, de állta a fag­gatást. Kis csöndesség után csak ki­bökte: — Most az egyszer Itáliába, do­mine spektábilis. A vicispán úgy tett, mintha m,eg «sem lepődnék. Szokva volt Mihály öcsénk excessusaihoz. — Valde bene, amice, poétának hazája széles e világ — kezdte ké­nyelmes tempóval. — Kisfaludy Sándor is ott pallérozódott, Besse­nyei is meg-meglakta Bécset. De •aztán akad-e útraváló, sallárium? Ne feledje: »Deficiente pecu — deficit omnia«.. A poétát kissé kényelmetlenül ér­te a kérdés. — Küldtek utánam. Révkomárom- ból. a tipográfus. — Horváth Ádám tekintetes úr is Bajomból, úgy bo- •csájtott útnak... — Itt megakadt, de az alispán mosolyogva kisegítet­te: — A mi pátriánk is csak megtol­dani. ebben nem vóna hiány, amice. A költő szabadkozott: — Tekintetes uram, már így is visszaéltem nagy jóságukkal, ma- hónap esztendeje, hogy eszem a ke­nyerüket. Soha nem róhatom le há­lám jóságul: iránt... — Hát aztán — vet tte közbe az 'alispán — panaszolta ^valaki csak egy szóval is? Észrevette, vagy egy­szer is, hogy felesleges perszóna, vagy kitoló kását főzettünk Maris­sal? A feleségem meg úgy dédelgeti, mint a saját fiát, pláne az Észter- napi köszöntő óta. Úgy megríkatta a szép rigmusokkal, mint ahogy en­gem is megindított evvel az új poé­mával. Itt a kezébe vette a verset, s nagy szeretettel futotta át mégegyszer. —■ Amice, aki így tud énekelni or­szágának cg-i! kis eldugott falujáról is, annak itthon a helye, mert itt na­gyobb szükség vagyon reá. A költő megmozdult, hogy vála- írást: j ámuló Mihály keze közé nyomja az szóljon, de az alispán egy nagy füst- felleg után folytatta: — Tudom, öcsém, azt akarná contradicálni, eddig még nincs meg a látszatja a nagy megbecsülésnek, mert a poétánál a szükség vagyon látogatóban lépten-nyomon. Ne fe­ledje azonban: a magyar literátorok eQV jövendő aratásnak a magvetői. A magyar poétának, akármilyen lyu­kas csizmában rója is a kálváriás utat, úgy kell sáfárkodnia a rábí­zott tálentumokkal, hogy kalászba szökjék ez elvetett mag. Ha ő maga meg sem éri az aratást, annál job­ban izmosodik a jövendő. Dehát: »Ducunt volentem fata, volentem trahunt« — mondja Seneca ... jLfIHALYUNK fakó arca neki­* - pirult, hiszen az ő titkos gon­dolatának a lakatját nyitogatja az alispán, mégis bátortalanul meg­kockáztatja: — Tekintetes alispán úr, ha min­denki ilyen nóblisan gondolkoznék a kies hazában a mi lenézett mester­ségünkről, nem jutnánk évszámra az országútjára. Könnyű Kisfaludy uramnak meg Berzsenyi uramnak: számtalan jószáguk, majorátusok va­gyon a hátuk megett, de adott e né­kem a haza, vagy a szűkebb pátriám egy darab száraz kenyeret is? Ami akadt., azt is elvevék. Pedig ármális emberek ivadéka volnék. így kell kujtorognom évek számra egyik ura­ságtól a másikig. Ha. tekint.etesség- tek meg nem szánnak, ki tudja, nem kerülök-e az ebek harmincadjára. Még a füle is nekipirult, sírás foj­togatta, a melle zihált. Az alispán végtére is megsajnálta. Helyére tette a. pipát a többi harminc-negyven közé, a széles diófaasztalról a sok poros írás közül felvett egy ménkű pecsétes levelet, aztán a poéta elé állott: — Hát ahhoz mit szólana, Mihály öcsém, ha most az egyszer a hon, vagy legalább is egyik traktusa meg­emberelné magát, osztán így szóla­na: »Itt a falat kenyér, még egy kis zsírozó is . akad. rája« — azzal az — Olvassa, amice! A költő kiváncsi arccal fogta, nagy ámulással olvasta a szép latin mon­datokat, alig hitt a szemének. Az alispán szeme szögletében megjelent újra a bújkáló mosoly: — Na ugye, hogy Ábelek is élnek Somogy vármegyében, nemcsak Kái­nok? A könny mégis csak odaszökött a lángragyúlt arcra. — Tekintetes uram, ekkora szív­jóságot nem érdemelék. Nem is tu­dom szavakba önteni, mit érezek. — Sose hálálkodjék, nem az én érdemem — hárítja el a vicispán — fópatrónusunk gráciája méltányolta kegyelmed munkásságát. Én csak szerény kurátori voksomat adám hozzája. A költő szólam akart, de hang nem jött ki a torkán, csak a tágra nyílt szeme beszélt, helyette. Most újra az édesbús érzés szorongatta szívét. 'TEREMTÖM, ha ez csak két ‘ hónappal hamarább érkezik! Öh Lilla! hiába, Fortuna asszony is csak félszemmel kacsint a szegény poétára. Most könnyező tekintetét a meszelt falra fordította, hogy ne lás­sa a vicispán az ő nagy megható- dottságát. A falról, réteges por kö­zül, az ősök képei tekintgettek reá, mintegy csodálkozva vedlett ruhá­ján, fakó csizmáján. Ekkor mégis észbekapott, s éppen valami nagycin szép és méltó válaszon törte a fe­jét, hogy a vicispán nemzetségét ékes ovációval, éltesse, nem feledve ki a csurgói fundátort sem. amikor a nagyasszony nyitotta ki éppen a pán- tos ajtót. Mosolygós, selyemfőkötős arcán még mindig ott bujkált a lánykori szépség. Látszik, rajta, hogy a jóhírről már eleve értesült. — Gyere, gyere, lelkem. Esztikém, köszöntsd a professzor fiadat — ne­vet rá szemközt az alispán élete pár­jára — valami szép rigmust, add vissza az Eszter-napi kölcsönt. A nagyasszony mind a két kezét nyújtotta a zavarban tapogó poétá­nak: — Édes Mihály fiam, az úristen adjon magának sok szerencsét a szép új stádiumhoz. Szívből örvende­zek a szerencséjén. Zsófika lányasszony is a köszöntő­höz pajzánkodott: i — Nahát, ha tudom, nem kerge- tődzöm ilyen komoly, tudós profesz- szor bácsival. Aztán sok szekundát ve osztogasson kigyelmed a szegény diákoknak, atyámfiai is vágynak kö­zöttük, Berci öcsém is. Poétánk zavarában azt sem tudta, melyiküknek köszönjön, csak könny­ben úszó szemmel borult a nagy­asszony kezére, s úgy csókolta meg fiúi nagy tisztelettel: — Tekintetes nagyasszony, hogyan háláljam sok nagy jóságuk. — Semmi hála, édes fiam. arrul szó se essék, de ha már mindenáron nagylelkű óhajt lenni egy öregedő asszonyhoz, olvassa el azt a szép poé­mát. amiről ez a kis makrancos Kati kotyogott az imént a konyhában. A költő titokban letörölte köny- nvét, megigazította rojtos kravátli­ját, le nem tagadható professzori pózt erőltetett magára, de ami oly jól illet most a pillanathoz, és rá- •kezdte fátyolos hangján. Szállt a vers a nagy egyedüllétről, a mélgbús poéta-sorsról. Szálltak a. szép gondolatok, megfogva a hall­gatókat. A. poéta egyre, hevültebben folytatta, de a szomorú, méla hang oly találóan festette alá a Juxngula- tot: >■>... Áldott magánosság! öledbe i ejtem Ottan utolsó könnyemet, Végetlen álmaidba’ elfelejtem Világi szenvedésemet«. A TÁRSASÁG igézve hallgatott, de a költő már akkor nem volt velük. Gondolatban berepülte egész jövendőjét, s már érezte, tud­ta, hogy mindig egyedül lesz, mint antik római elődje sok száz évekkel előtte, ott a Pontus Euxinus part­ján, a kicsiny Tomiban ... Z1TÄS ZSÓFIA. Hamarosan megvitatta a párt­vezetőségi ülés — Dudás elvtárs javaslatára, — hogy mi az oka a község lemaradásának. Az inst­ruktor a kommunisták példamu­tatását hiányolta itt is. A verseny- nyél, a község elmaradásával fog­lalkoztak a taggyűlésen, majd egy pártnapon is, amelyen a pártonkí­vüli dolgozók is resztvettek. Itt a falu dolgozói megígérték, hogy visszaszerzik községük johírét, be­csületét. Az eredmény nem is maradt el. A község hamarosan az elsők közé került, s rövid idő alatt már az első helyet is megszerezte s azt mindvégig, a verseny befej eztéig tartotta. Dudás János elvtárs instruk­tori munkája, Teleki község példája bizonyítja, hogy mi­lyen sokat jelent a jó instruk­tori munka a falun. De megmutatkozik ennek ellenke­zője is: amióta Dudás elvtársat más területre helyezték és Teleki községet most instruktor nem se­gíti, azóta lanyhulás mutatkozik a községi pártszervezet munkájá­ban. A vezetőségi üléseket ismét rendszertelenül hívják össze, a versenyben a község ismét lefelé csúszik. A járási pártbizottság rövidesen új instruktort küld Teleki község­be és a környékbeli falvakba, aki majd Dudás elvtárshoz hasonlóan segít a községi pártszervezetnek, de nagyobb önállóságra neveli a kommunistákat, hogy azok később már segítség nélkül is jó munkát végezhessenek. Siófoki Járási Párt-végrehajtóbizottság.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom